Várlak

Gavallér János

Várlak


Már készítem a ruhád, szívem,
a legtisztábbat, a legszebbet,
mint sötétségre a hóleplet,
rád terítem álmodó lelkem.

Mikor ködben, paránynappalok
rohannak vaksötétbe, fázom,
dideregve napról álmodom,
szikrázó nyári szivárványról.

Már készítem a ruhád, szívem,
felöltöztetlek szerelembe,
szikrát gyújtok parány szívedbe,
jászolba, szennybe, emberekbe!

Megfordul a világ, s mosolyog,
piribbek nem lesznek nappalok,
szebbet még senki sem álmodott,
szívekben ragyognak csillagok.

Már készítem a ruhád, szívem,
hogy testet öltsön a szeretet,
szívben kis Jézuska született,
repült sírva-ríva kerecseny.

Mikor közelséged áhítjuk
lelkünket foldozó Jézusunk,
születésed hisszük, álmodunk,
várunk, készülünk, találkozunk.

Már készítem a ruhád, szívem,
hogy ragyogj, tested méltón égjen,
fényesítse a sötétséget,
öleljen, szüljön emberséget!

Meleg legyen az otthonokban,
szeretet és béke! A harang
a lelkekben vecsernyebarlang,
csak Isten, senki más ne hallja!

Már készítem a ruhád szívem,
hogy bíbor borítsa mindenem,
mikor kegyes lesz a pillanat,
s eljõ, Jézus születésnapja.

Mert szívemben újra született:
Az érzés-szeretet, az ember,
mint mindenkiben karácsonykor
gyõztesen ott van, az aranykor.

2010. 12.05.