Sorsok, sorok, mondatok, emlékek


Gavallér János

Sorsok, sorok, mondatok, emlékek


A fájdalom könnycseppje bujkál benned,
dac-vér feni a pengét:
S ha a büntetéstõl nem óvja meg õket Isten,
lelked igazságának ereje tépi ki szívüket a testbõl!

… körmüket elvették,
… ruhájukat letépték,
… sok máglyán sült embert
… kortársaik köpködték

( apák, anyák lelkük elsiratták,
gyermekük vérével a világot locsolták)

A törvény szent!
Elsötétült a nap szégyenében.
A világ szégyene:
A lélekbe préselt valóság…

Összefüggéstelen kántálás,
rontás, métely, mormogás,
átok-ragályként hat az alom
s disznók röfögnek, sír a sokadalom.

Tönkre tették az éjek,
démonokba gyúlt remények,
tönkre tették szívét
a mindenség erejét…

( apák, anyák lelkük elsiratták,
gyermekük vérével a világot locsolták)

… gyalázat sóhajod
… gyalázat a nappal
… bûneik hátadon
… büntetés a nappal

Kényszertetteink szekere gördült s gördült rajtunk keresztül.
Szemünk sarkában pompa s könny,
vak lélek feszül.

Harcolni nem tudsz, harcolni nem lehet, csak az életért!
Korbáccsal ûznek, kínnal kínálnak
csak a fényekért.

( apák, anyák lelkük elsiratták,
gyermekük vérével a világot locsolták)

Ne láss meg õs! Itt mindig rosszabb.
Mindig olcsóbb, hígabb, gonoszabb,
a lélek tudja csak, hogy magad vagy,
itt Isten nélkül élõ-halott vagy.

A fájdalom könnycseppje bujkál benned,
dac-vér feni a pengét:
S ha a büntetéstõl nem óvja meg õket Isten,
lelked igazságának ereje tépi ki szívüket a testbõl!

- Ártatlan! Miért, miért szolgálsz?
(Apám, tudom, mi a halálvágy.)

… szívüket kitépték
… testük elégették
… lelkük újra s újra
… visszatér az útra

Nincsen már álom, se valóság,
kódolatlanokat keres a gyámság,
gyámság alatt az igazság,
csillog markodban örök rabság!

( apák, anyák lelkük elsiratták,
gyermekük vérével a világot locsolták)

Hályogtól hízott hazugság
ölelt, örök rabszolgaság!

A fájdalom könnycseppje bujkál benned,
dac-vér feni a pengét:
S ha a büntetéstõl nem óvja meg õket Isten,
lelked igazságának ereje tépi ki szívüket a testbõl!

2010. 05 13.