Fék

Gavallér János

Fék


Nyavalygástól hangos folyosókon bukdácsol a valóság…
nincs tükör, nincs kontroll,
csak áramlik, - Mint ladik lukakon a víz-,
áramlik a torz idõ…
átrohan rajtunk a tudomány álarca alatt a fertõ.
Kikukucskál itt-ott az agyból egy-egy kérdõjel,
s válasz nélkül elhal minden gondolat…
- Rohanj! Küzdj! Harcolj!-, bottal ütik a nyomodat,
villamosszékbe tespedõ tervek szórják a villámokat…
otthonunkból leselkedõ gondok ölelnek, magukévá tesznek,
felemelnek, kifacsarnak, hiúság-kéjbe fürösztenek,
s bedarálnak csillogó csalikkal… - Szerencsétlen!-,
szép szavakat hallgató, pedáns hallgató.

Letapogatják, - mint vakok ujjbegy-szemükkel-, szokásainkat, a vonalkóddal
és szokásainkká válnak a kódok,
akarjuk, nem akarjuk, éhezzük Pont-Saint-Esprit álomvágyait…
s fosztogatjuk a polcokon ketyegõ bombákat.
Dekódoló üzenetek a reakciók… rád vall, a kiborult bili…
szenny és mocsok stáció táncát járja egyre nagyobb táborban az illúzió…
menekült táborok városaiból a semmibe vezetnek az utak.

Parány részecske, statisztika lüktet ereidben,
- Azzá válsz, amit eszel!- s lélektelenül kering a vér…
világokon, nemzeteken át, míg elé nem áll az ember!

2010.03.19.