Útban Kánaán felé

Útban Kánaán felé


„Lesz maga juszt is az enyém csak az enyém csak az enyém
De nincs egyebem csak a remény csak a remény a remény”


Na nem kampányolunk! Egy kis tudatmódosító ígéret, ostorcsattogtatás, gyeplõigazítás, aztán irány a csillagos ég! Avagy nadrágszíj igazítás, még egy kicsit összébb húzódni, spórolni, spórolni!

„Legutóbb Merkel kancellár és Schauble pénzügyminiszter is arra figyelmeztetett, hogy a gazdasági válság még távolról sem ért véget. „Kezdetben sikerült korlátozni a válság hatásait az emberekre, de a legkeményebb még most jön”, mondta Merkel pártja egyik gyûlésén.”

A normál tudati fejlõdés, mint minden racionális összefüggéseken alapuló folyamat, a társadalmi berendezkedések egymásutániságából, mintegy következmény, a gazdasági mutatók humánérzékenységét generálják. Azokban az országokban, ahol az alapvetõ emberi jogokat megpróbálták tiszteletben tartani, ott egy bizonyos szolidaritás kialakult az emberérzés iránt, úgynevezett jóléti államok alakultak ki. A mutatók stabilizálásának érdekében liberalizálták a bankrendszert, azaz bizalomra épülõ, még meg sem termelt értékeket kezdtek el értékesíteni (tõzsde), és mint minden spirális mozgás gyengül, egyre több és több terméket bevonva, egyre gyengülõ mobilitás ellensúlyozására, ellenõrizhetetlen folyamatok kezdtek bevezetni: Mint jó szerencsejátékosok, blöffölni kezdtek mind a minõség, mind a készletek valódiságát illetõleg! Akkora pénzmozgások válhattak lehetõvé a globális invesztbankárok révén, hogy az adás-vevés felsõ korlátja jóval meghaladta a gazdaságtól még logikusan kivonható mennyiséget, így az egyre nagyobb jólét vágya, a matematikai logika szerint kivitelezhetõ, ám a természeti törvények behatárolják a valóság határait, így a logika nélkülözi a valóság tényezõket, összeomlásra kárhoztatott.
A felépített (összetõzsdézett) átmeneti jólét, a kudarc szélére sodorta a civilizált nyugatot. Gazdasági erejét még megpróbálja kiterjeszteni az agymosott régiókra, de a tartozik-követel viszonyrendszert, már nem tudja elfogadható tartalommal megtölteni, bizalmi válság alakul ki, a jólétbõl kirekesztett társadalmak és a jóléti társadalmak között. A közterhek áthárítása a kiszolgáló, feltörekvõ gazdaságokra és személyekre, olyan következményeket hordoz magában, amelyek igazi káoszba kormányozzák a globalizmust.

Milyen tudati fejlõdés alakulhatott ki hazánkban?

Múltjától, misztikumától, területétõl megfosztott, megzsarolt országban öntudat nélkül, erõszaktörvények alapján semmisítették meg a humánérzékenység legkisebb csíráját is.
Alázatosnak, hazugság tûrõnek és megalkuvónak kellett lenni azoknak, akik az érvényesülés „pártcipójából” részesülni kívántak. Azaz börtönnel, vérrel, halállal kövezett úton ballagott az egzisztencia igényeit nyugattal beazonosított nívóra helyezett értelmiség az idõben az 1980-as évekig. Már-már moralitását veszítve, csak a megfelelés a júdáskenyérre, vitte ismeretelméleteit a hatalom elvárásai szerint. A szolidaritás kiszorult tudatából, hisz munkássága lojalitásával párhuzamosan emelkedhetett, bírálati jogkör nélkül, alkalmazkodó alkalmazottja lett a diktatúrának. A lojalitás bonuszaként, GMK (Gazdasági Munkaközösségek, a 80-as években munkaidõn túl aránytalanul magasabb juttatásokat biztosított az illetékeseknek) vezetõje, termelésirányítója lehetett, sajátos tulajdonértelmezést adva a szocializmusnak és megkerülve a kapitalizmus alapvetõ szabályait, a tulajdon nélküli tulajdonosok csak a hasznot fölözték (pl. a Skála áruházláncból), illegálisan bevezetésre került a kapitalizmus a kiváltságosok számára. Aránytalan és indokolatlan vagyonosodási különbségek alakultak ki, még pediglen a zsarnoksághoz való lojalitás alapján.
A rendszerváltás idejére már megkerülhetetlen gazdasági befolyással bírnak, ugyanakkor 800000 pártaggal nem tudtak mit kezdeni, így azok részére az ellenõrizetlen rokkantnyugdíjazás intézményesített csalás lehetõségét ajánlották fel, illetve hallgatólagos biztatással ösztökélték az embereket a csalásra (ami késõbb ösznemzeti mozgalommá vált).
Az alaphelyzet, a gondatlan lojalitás gazdasági elõmenetelt biztosított, így a következõ nemzedéket is ez a korrupciós érvényesülési folyamat mozgósította és a társadalmi közteherviselés megvetendõ, elavult szocialista lózungnak számít. A rendelkezésre állás, mivel a munkaerõpiac telített, természetes. Az elõzõ politikai rendszer haszonélvezetét, az elit, átruházta a mostani rendszerre, így törvényesített lett a diktatúra a demokráciában. Az egyszerû ember számára felfoghatatlan erkölcsi magatartás átalakuláson átesett eszmetársak szemrebbenés nélkül hirdetik a mindenek-fölöttiségüket. Az ott és akkor vesztesek, itt és most is vesztesek. Az ok okozati tudatlogika megsemmisült.

Az ígérgetési folyamat újra elkezdõdik. A világgazdaság adta lehetõségek (a globalizmus szétteríti, gerjeszti az inflációt a gazdaságtól független óriás pénzmozgások látszatával, a munkaerõ és a természeti kincsek birtoklásának bizalmi tételével) és a léleknyugalomra épülõ humánerkölcs olyan robbanást válthat ki, ami átrendezi Homo sapiens viszonyvilágát. De hol vagyunk mi még attól, hogy a világ gondját a vállunkra vehetnénk? Ellenkezõleg, az elitünknek határozottan és egyértelmûen ki kell nyilvánítania, hogy az elit-társadalmak problémáit nem ruházhatják a morálisan szétzüllesztett társadalmakra, így nem válhatnak áldozatául nemzetek a pénzoligarchiáknak. Mert világossá kell tenni, hogy a pénz nem uralkodhat el az ember fölött, a pénz csak mérõeszköze a Homo morális lojalitásának. Függetlenül a következõ választásoktól, ha és amennyiben képtelenné válik elitünk helyreállítani a természeti logika törvényeit (erkölcslogikai rendszerváltást hajt végre), akkor a következõ kormány nem csak a gazdaság teljes összeomlásával kell, hogy szembesüljön, hanem a demokrácia teljes társadalmi elutasításával.

2010.01.07.

Gavallér János