Lélegzõk

Gavallér János

Lélegzõk


Tövig szúrt szívünk vérzik,
szippantsuk, s szúr a levegõ.
Akartuk a szabadságot,
- ránk zúdult gnómvilág átka-,
s a bûn minden vadhajtása
virágzik hazánkban. Miénk
a vadvilág legtövisesebb
katángkórója, itt a testben,
a hazáért dobbanó szív helyén!

Meddig, s mit tûrünk még?
Marad-e ember emberszívvel?
Csillog-e csillagremény,
vagy felfaljuk a pislogó fényt?
Tövissel tele minden szó.
Ocsú örvény a törvény, zokszó.
Gyékényre potyog az ezüst,
s megtörik rajta a napsugár,
kofák arcán villan az árulás.

Tövis szúrt levegõt lélegzünk,
vérzik tüdõnk, szívünk.
Akartuk a szabadságot,
- ránk zúdult gnómvilág átka-,
s a bûn minden vadhajtása
virágzik hazánkban. Miénk
a nagyvilág legszebb országa,
Isten bérckoszorúja vigyáz rája,
s egy csepp tenger: A lélek könnye!

Mivé válunk, ha megmaradunk?
”Ha Isten velünk, ki ellenünk?”
Seperjük már ki a szemetet!
Véreset hánynak milliók:
Szúr belül a bûnlevegõ!
Mutassuk meg, az aljas világnak,
a világ legszebb országát,
Hazánkat, Szentlelkek õrzik,
a világ végezetéig!

2010. 01. 02.