Ostorcsattogtatás

Gavallér János

Ostorcsattogtatás


Becsületbe rokkant lelkek hátán csattan az ostor,
szikrát szór égõ vastüdeje a létnek…
csak etetnek fertõzõ féreg-gondolat szülöttek,
s csattog már az agyban a chip-ostor.
Patkányok kormányozzák a süllyedõ hajót,
nem várhatunk semmi jót,
süllyed embermorál-valónk.

Picik a vágyak. Vernek, aláznak, tanítnak…
megtalálni a helyem,
- pancserek akarnak tükörben csillogni -
látni, érezni, lenni… helyettem.
S illúziókkal tömött agyamba fészkel
a bûn.

Ellenem, vagy ellened, de harcolni kell!
Mindegy miért! Még ma, még ma, gyõzni kell!
Holnapja nincs a veszteseknek,
családja, anyja, szerelme, könnye,
nincs a vesztesnek becsülete.
Nincs családja, anyja, szerelme, könnye!
Jöjj pajtás! Harcra fel! Még ma, még ma, gyõzni kell!
Minden elém került rongy vesszen, vesszen el!
Kiálts, ha lelkedbe szorult a méreg,
gyõzni, gyõzni kell ma még!
Mindegy kit s mit taposunk sárba,
elõre hát, hisz nem élhetünk hiába!
Csak a gyáva, a gyáva mérlegel!
A hõs halál, az égbe vagyon írva,
a hõs halál vár évszázadok óta:
Jöjj pajtás! Harcra fel! Még ma, még ma, gyõzni kell!
Vesszen bár jövõnk már álmainkban,
- még ma, még ma, gyõzni kell! -
harcolni, mert szívünkben a bánat,
a bánat nem élhet örökké!


Picik a vágyak. Vernek, aláznak, tanítnak…
megtalálni a helyem,
- pancserek akarnak tükörben csillogni -
látni, érezni, lenni… helyettem.
S illúziókkal tömött agyamba fészkel
a bûn.

Bárkit, s bármikor ölni,
a félelem tanít igazán élni,
gyõzni csak így, bátran,
kíméletlenül,
gyõzni csak hazátlan,
embertelenül,
gyõzni csak akkor
és ott, csak úgy,
gyõzni csak úgy lehet,
ha eladod emberlelkedet!

Na gyerünk! Harcra fel! Még ma, még ma, gyõzni kell!
Nem várhatunk semmi jót,
süllyed embermorál-valónk.
Bírók, ügyészek, rendõrök, csalók,
pártok, eszmék, hõbörgõ adók,
törvényt alkotó politikusok,
vesztesek családja, anyja, szerelme,
vesztesnek sárba becsülete:
Rád is hull az idõknek könnyei,
tükrödben lelkednek bûnei!
Elsorvad a lét-idõd örökre,
teremtõ helyett, pusztítóvá válsz:
Az életen lépsz kurtán-furcsán át,
ha Sátán hátán mégis a mennybe vágysz!

Becsületbe rokkant lelkek hátán csattan az ostor,
nevetnek rajtunk féregremények,
s csattog agyunkban a chip-ostor:
Na gyerünk! Harcra fel! Sátánseregek gyûlnek!
Nem várhatunk semmi jót,
süllyed embermorál-valónk.


2009.12.28.