Adalék a kormányosoknak

Adalék a kormányosoknak


Várólistára került a magyar érdek, tokkal, vonóval, hátrányt szenved. Egyszerû okok miatt alakult így, nem volt és nincs gazdasági muníciónk, érdekérvényesítõ erõ-érvünk, halmazati tõkénk, demokrácia gyakorlatunk, arisztokráciánk, sõt nincs emberi tartás-becsület, magyar szolidaritás bennünk hazánk és honfitársaink iránt. Szinte mindig az az érzés járja át az embert, hogy minden vezetõnk, politikusunk, Júdásmezõn sarjadt ocsú, - kibékíthetetlennek tûnõ ellenlábasa a logika morálkövetelményeinek. Olyan szerepbe csöppent tanonc-gyakornokok, akik a megfelelési kényszer-realizmust, összetévesztik a szakbarbarizmus tákolmány minõségével.

Belecsöppent hazánk a jóléti államok túltáplált optimizmusába, mert valljuk meg, a nyugatinak mondott civilizáció (a valóságos kizsákmányoláson túl) nem tudott léleknyugtató magyarázatot találni arra, hogy az emberi kapcsolatok normalizálhatók a nélkül hogy a tulajdonviszonyok lelkiismereti törvények alapján való szétosztását figyelembe venné. No, itt már sok ellentmondásba keveredett a nem megválasztott, de tulajdonképpen diktatórikusan kihirdetett köztársaságunk, mert Szûrös Mátyás kikiáltotta ugyan a köztársaságot, de felhatalmazást erre attól a zsarnokságon alapuló párttól kapott, amely sosem érzett együtt a lakossággal. Ergo összekapcsolta a diktatúrát a demokráciával, a szíveken és a lelkeken elterebélyesedõ zsarnokkapcsot nem feloldotta, hanem szorosabb láncolatát állította elõ a létezõ elitprotekcionizmusnak. Nem cseberbõl vödörbe, hanem cseberbõl feneketlen kútba pottyantunk egy pillanat alatt; még ma is ezt a fából vaskarikát lovagolja a levitézlett erkölcsiségen szocializálódott értelmiségünk. A világ további gyarmatosítása modern körülmények és alapvetõ emberi jogok semmibevétele nélkül már lehetetlenné vált, így kaszt-társadalmak jogharmonizációját illuzionizálta a nyugat, hogy fenntarthassa a civilizáció látszatát. Hazánk a globalista gazdaság gyarmatává vált. Holott a világon bárhol megfigyelhetõ, legalábbis a jólétinek mondott-tartott államokban, hogy a nemzetpolitika határozza meg a globalista terjeszkedés emberjogi határait, nálunk nincs ilyen kitétel-követelmény. A ló túlsó oldalán landoltunk.

Az olyan ország, amelyik feladja az emberi jogok logikai harcmezejét, mármint hogy tudni illik nem alkalmazható ugyanazon törvény, jogszabály más-más követelményrendszeren szocializálódott realizmust megélt társadalomra, mivel érzésazonossága alapján képtelen a demokrácia gyakorlatára, az az ország feladja reményét arra, hogy egyenlõ félként tárgyaljanak szükségleteirõl. A mi hazug grállovagjaink egyenlõséget tettek az évszázadok óta demokráciában és jólétben élõ országok lakosai és a zsarnokság elnyomásában önazonosságot vesztett népünk közé. Mert miért is, ne lehetne nekik is ugyanolyan kiváltságaik, mint a hozzájuk nem hasonlítható tradíciókkal bíró nyugati arisztokráciának? A válasz egyszerû, mert õk lélekben és gyakorlatban sohasem voltak arisztokraták. A mi elitünk sajnos mindig megfelelési kényszerben cselekszik, mióta õsi származás-mítoszától megfosztották. Most végre jelentkezett, vagy jelentkezik egy olyan erõ, amely a mélylélektanból okulva, - akár kreált, akár önjáró a felszínre lépése-, a porba alázott nemzettudatra épít. Tudni illik nincs más járható út. ( A homoszexuális kapcsolat, liberalizált világa, nem jöhet létre a heteroszexuális világfelfogás egészséges térhódítása nélkül.) Amelyik társadalom nem az egyszerûbõl, a családból épül fel, az a társadalom életképtelen. A természettudomány logikáját kijátszó gazdasági hierarchia álcsúcsa (tõzsde-globalizmus) csak addig képes hizlalni önmagát, míg a globalizmus struktúrája fel nem ismeri falósejt tulajdonságát. Az önmegsemmisítõ folyamat már beindult.

A világpolitika volumen korlátja mikorra helyezi a magyar érdek realizálását, az csakis a morál-logika gyakorlatának nyilvánossága alapján várható és realizálható. De amennyiben további sundám-bundám pályán próbálunk meríteni a tradicionális társadalmak elõnyrealizmusából, úgy még súlyosabb árakat fogunk fizetni. A magyar társadalom csak tisztességes viszonyrendszerek érdekszövetségével tud együtt mûködni, a paktumpolitika soha nem volt a kenyerünk, vérünket adjuk az emberi jogok konvenciójához, ha az emberélet nívója harmonizálódik, ám testben és lélekben nem tudunk azonosulni egy számunkra ismeretlen jóléti társadalom problémájával. A légvárra épített uzsorát (tõzsde-globalizmust) megtagadjuk.

2009.12.18.

Gavallér János