Szükségrealitás összetrottyintva

Szükségrealitás összetrottyintva


Megrettent a magyarországi elit. Racionális demokráciát, egy természeti struktúrára épülõ társadalomban nem lehet alkalmazni, ezért kénytelen a világ számára is felismerni a Churchilli megállapítást, miszerint "A demokrácia a legrosszabb kormányzási forma nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség idõrõl idõre megpróbálkozik." (hogy Churchill mennyire ismeri az emberek fölött álló szakrális rendet, az már kulturális nívó kérdése). No de az emberiség és a függõségi viszonyok, megkövetelik az embertõl, hogy kiemelkedjen a természet törvényszerûségeit követõ egyetemes rendbõl, mivel Õ a leg-legmagasabb élõlény (mondja a nem tökéletes, vagy legjobbnak tartott demokrácia).

No, ne evezzünk rögvest az óceán közepére, lapátoljunk csak a part menti mocsárban. Rájött, nagy hirtelen a szocializmó, hogy igazságosan nem tud mûködni a gazdaságnak nevezett létfenntartási mechanizmus, mivel nem elégíti ki a faj, életélhetõséget szolgáló szakrális-mindenség rendjének követelményeit. Azaz életképtelen minden olyan próbálkozás, amely az ember embert kihasználó nonszensz világtörvény szerint kíván mûködni. Mintahogy a méhek nem élhetnek abból, hogy legyõzik a méheket – az élettérért vívott harc, az emberben a haza, az otthon fogalmára épülõ gondolat-létezési forma-, úgy az ember is fel fogja ismerni, hogy a másik ember legyõzésébõl, kihasználásából adódó elõnyei nem jelenthetik azt, hogy a faja (az emberiség), vagy fajtája (fehér) fölé nõhet az emberlétezés egyetemes törvényeinek. / A nonszensz jelentése - a fejetetejére állított világ/ Mert mint tudjuk, az élõvilág strukturális rendje, külön-külön szabja meg életben maradásának szabályait, ami nem épülhet hipotézis-filozófiára, csakis önmaga által felismert törvényszerûségek halmazára. Egy, két, tíz, száz, ezer, százezer, egymillió, százmillió, egymilliárd, vagy bármennyi ember halála még nem jelenti az Én jólétemet, csak lehetõségeim határának kiszélesedését, ám lelki magányom, azaz remeteségem, mivel nem oszthatom meg végelláthatatlanban egyszerûségem velejáróit, így érdektelen smafu, mûködésképtelen sikátor. Sivárviszony a relatív kormányzás, ha az érzés kihal belõle.

Igen, a hatalmat alkalmazó élõstruktúra, minden körülmények között alkalmassá kívánja tenni önmagát a rendszerkövetelményeknek Viszont a rendszerkövetelmények korrupciós zsákutcákat, sikátorokat, élõ szennytelepeket mosnak össze, az igazi élettér helyett, a látszat megélhetési életformával. Tehát a legrosszabb kormányzási forma, a churchilli demokrácia, Churchillt megfosztaná a véleménynyilvánítási szabadságától, ha a média a tulajdonviszonyok alapján élne tulajdonjogaival. ( Mint tudjuk a demokráciában jogfolytonosak a tulajdonviszonyok, így egy diktátor leszármazott, közmegegyezés alapján gondolja gyakorolni hatalmát, tudatstruktúráját, az életélõvilág mechanikus mûködése fölött.)
Tehát nem alá-fölérendeltség alapján, hanem szellemrend szakrális rezgés-megmaradás elmélete alapján, nevezzük fajelméletnek, a lét burjánzó specifikus valóságát.

Az emberi szakrális rend irányítása nem viszonyelméleti gazdasági kérdés, hanem lélekazonosulási folyamat felismerés alapján erõszak/elfogadási realitáson múlik. Mint csillagrendek, egyetemes törvények alapján mûködik a fajfennmaradás törvénye is. Az emberiség és így a magyarság megmaradásának is a legfõbb törvénye, a globális anomáliák nemzet reduktorai, azaz a lélekköteléken való egyensúlyozás tudománya. Amikor ide érkezünk, akkor vesszük észre, hogy összetrottyintotta magát a magyar és egyben európai elit is.

Nem várta és nem várja el senki a bolygón egy embertõl a Messiás szerepét, holott az irodalom, a szónoki szentszék, a gazdasági oligarchiák és minden fûzfabokorban fogant naivitás eme szentemberi megváltást isteníti. A normalizálás aposztrofátora, Orbán Viktor, kinyilvánítja, hogy nem kívánja felforgatni az alkotmányos rendet (oh mit nekünk demokrácia) ’és körötte csend amerre ment és néma tartomány’. Az élet nem kívánom kenyéren, hanem szükségrealitáson múlik. Magyarországon szükségeltetett volna kimondani, hogy kik tették tönkre az emberi agyban és lélekben formálódó közösségnek, csillagrendünk életrealizmusát, olyan formában, hogy a fajták megvetésének megfelelõen, alámerüljünk a káoszban.

Nincs olyan elfogadott vezetõrétegünk, amely rendelkezne a nemzetnép identitásának realizmusával. Önellátó reduktív fajta vagyunk. Tehát és amennyiben a következõ valós, vagy kikiáltott vezetõink képtelenek megfelelni ama egyszerû kihívásnak, amely szerint a magyarság szeretetben, de önállóságához hûen, mind a természeti és mind az eszmei függetlenséget vallva, az úgynevezett külön utas politika szerint tudja elképzelni jelenét és jövõjét a Kárpát-medencében és ezt nem tudja reálpolitikai elképzeléseiben megvalósítani, akkor most mondjanak fel azon elképzelésükkel, hogy elfogadott és megbecsült vezetõink lehetnek! Megvetett és el nem fogadott vezetõkkel pedig már Dunát lehetne rekeszteni.

Itt és most megkérem minden önjelölt képviselõt arra az egyszerû valósághitre, hogy önmaga és családja, lelki és anyagi felelõssége tudatában induljon csak el azon az úton, ahol meg kell tartania õsei öntudatát és meg kell teremteni fiai önbecsülését!!! Mert nem korlátozhatják le a jelent a gazdasági lehetõségek szisztematikája alapján se a nemzésre, se a szaporulat visszafogására. A mindenség íratlan szabályait a gazdasági racionalitás képtelen felülírni.

Nem várja el egy lélek-lokalitás sem az egyéntõl az azonosulást, de megkövetelheti a léleklojalitást, amennyiben képviseletében akar cselekedni.

Ha már nem választhatunk tapasztalatok realitása alapján, akkor legalább engedtessék meg média kiegyensúlyozottság alapján, részvétünket nyilvánítani a demokráciának.

2009.11.10.

Gavallér János