Láncszemek

Gavallér János

Láncszemek


Rendszerek, bábkormányok alatt cölöpök,
ennyik vagyunk, oszlopok, tartópillérek,
szemfényvesztést éltetõ dögök,
szolgálók, testõrök, pincérek,

néma tanúi az idõnek, a bûnnek,
az emészthetetlen hõbörgõ koroknak,
tanúi vagyunk a szégyennek,
a Sátánnal kötött alkuknak.

Mint szimfonikus zenekarban a tagok,
mindenki játssza a saját kis szólamát,
s leszünk ártatlanokból gazok,
cinkosok, bûnözõk, katonák,

mi tartjuk fent Káin-sátán birodalmát.
Mi, mindannyian testvérgyilkosok vagyunk,
mert féljük a Sátán hatalmát.
Mi, gyávák, megalkuvók vagyunk.

Csak emlékezünk, hogy voltak még közöttünk,
lovagok, hõsök, emberarcú vitézek,
csak emlékezünk, hogy közöttünk
voltak, emberarcú vezérek!

Mint cunami után az elsodort falu,
olyan sivár, kihalt lelki tükörképünk,
hadurunk nincsen, csak fakulunk,
fakulunk, mert elhagytuk Istent.

2009.10.31.