Önmaguk küldöttei

Gavallér János

Önmaguk küldöttei


Van egy ország, Európa közepén egy hely, ahol a lelkek értik a madarak énekét, a természet hangját, toleránsak az állatokkal, a férgekkel, a mindenség hullámhosszrezgésével összhangban élnek: Magyarország ez a hely, a Kárpát-medence ez az õsotthon, ahol az ember született, ahol létezik az ember, a szent.

Miért akarják kiirtani a szívben hordozott érzést? Miért képtelenek a természet rendje szerint élni? Miért? Miért? Miért?

Lehetséges-e a földön az Újszövetség, a szeretet, a testvériség, a menny, az ember emberi létezése; lehetséges-e a felelõsség eszmékre, trendekre, oligarchiákra való átruházása; igazat keres Káin a gyilkosságra és társa-e az ember a lélekhazugság igazolásában? Hová, meddig fajzik a tudás? Legyõzheti-e az ösztönt valaha a teremtés koronája? Valaha beismeri-e az ember, hogy Isten része, s nem õ maga az Isten!!!

A többség fölött uralkodik, a lakosság 0, 007-e (ezrelék párttagság), amely kisajátította a hatalom kizárólagosságát és a lakosság 1/3-val, ügynökhálózatával sakkban tartja az egész lakosságot. Leckézteti, az úgymond civil társadalmat, és tisztában léve azzal, hogy a 2/3 minden körülmények között eltartja az élõsködõ „kisebbséget”! Lekenyerezve, egzisztenciálisan minden zagyva embertörténeti elmélettel, mindig azt a gondolatot, gondolkozási logikát helyezi elõtérbe, amely hangsúlyaiban megöli az érzést, de apellál a megértés önfeláldozó logikájára. Szemünkbe hazudja az embertörténet (a bibliai Káin) azt a légvárat, amely feloldozza a tudatalatti lelket a gyilkosság véghezvitelével. A gyilkos embereknek nincs lelkük, nincs bennük elõdök-utódok lélekkapocs. A halál az a pillanat, amely tökéletesen ugyanolyan egyértelmû, mint a most beteljesedett vágy, így azok az emberek, akik hirdetik a „most”, a titok mindenek fölöttiségét, megtagadják a folyamatosság örökkévalóságát, azaz hazugok.

Minden igazság keresés, egyfajta önigazolása a tetteknek (Káin), holott minden tett mögött, ha ember az ember, az igazság a mozgatórugó. A lélektörvényekhez alkalmazkodni képtelen ember rögeszméje a törvényalkotás, mivel az emberré válás folyamatában megrekedt azon a szinten, ahol képtelen kiemelkedni az állatvilágból és minden cselekedetére magyarázatot gyárt, önmagán kívüli dolgokat helyez a tudatos cselekmények fölé:- Pl. Kényszerhelyzet a költségvetési törvény, mert világgazdasági válság van.

Van-e ronggyá alakult lélekvilágunkban értelme a humánus kifejezésnek, ha a gazdasági, filozófiai kérdések annulálják a mindenségtermészet örök törvényeit, az érzést?

Az én, nem lehet küldötte soha a társadalomnak, mivel a társadalmi lélekazonosság nem szuverén, így a testvéri érzés nélkül csak és kizárólag magyarázat gyártásra alkalmas a demokráciának álcázott 0,007 ezrelékes hatalomgyakorlás. Az ember küldötte az érzés! Az az ember, aki képtelen emberi érzések alapján meghozni döntéseit, az csupán egy modern Káin, aki fölé akar nõni testvérének, vagyis alkalmatlan emberképviseletre.

Kik vagytok hát ti, oligarchiák, képviselõk?

2009.10.10.