Gigaverseny

Gavallér János

Gigaverseny


A szabad ember legfõbb ismertetõje, hogy önmagába vetett hite töretlen. A jogazonossággal bíró ember, csak korlátolt lehetõségeinek felismerõje. A fogyasztói társadalom embere viszont, ideaversenyek rabszolgája.

A globalista társadalom berendezkedett a modern rabszolgatartás (csicskáztatás) minden lehetséges formájára és mégis hiányérzete van.

Az ember humanista. – A világ összes tanulmánya egy érzelmi függõségi viszonyt mutat ki, egy átérzõ képességet embertársaink iránt, ami a legnagyobb mértékben szülõ és gyermeke között nyilvánul meg. A szülõ és gyermeke között megnyilvánuló érzelmi kötõdés nélkülözhetetlen az emberré válási folyamat során, amit nevezzünk egyszerû lelki kötõdésnek, érzelmi láncszemnek nemzedékek között. Ha ez az érzelmi láncszem nem alakul ki az emberben, mind az apa, mind az anya iránt, akkor, mint a szél sodorta mag, talajtalan száguldásba kezd a légköri szféra beláthatatlan végtelenjében, csillog a napfényben, és a vakszerencsének köszönheti, ha termõtalajra hull. A világ összes vallása, pontosan ebbõl kifolyólag együttérzésre tanít a vándorokkal szemben, és mivel a matériától elvonatkoztatva is képes gondolkodni az ember, lett hipnotikus, együtt érzõ lény.

A világot befolyásoló erõk, habár tudatalattijuk vezérlõ elve a szeretet, kozmopolita beállítottságuk miatt, mindent materialista megközelítésben képesek értékelni, haszonelvûség a mozgató rugójuk; a kézzel fogható realitás, ezért a versenyszabályok oly rohanásra kényszerítik õket, hogy érzelmi láncszemeiktõl szabadulva, saját szolgálatukba állítsák a létezõ emberi kapacitások egyre nagyobb tárházát. Szeretetazonossági láncszemük hiánya maga alá gyûri hipotetikus humanizmusuk. Az érzelmi láncszemekkel kötõdõ ember nacionalista láncszemei évszázadokra képes meghatározni a lélek nyugalmát, míg az örök bizonyításra, nagyszerûségre ítéltetett kozmopolita – csírázása, gyökérnövesztõ kényszere az életben maradáshoz, olyan harc, amely érzelemvággyal le akarja gyõzni a kötetlenségben szárnyaló liberalizmust, ezért csillogtatják a materialista haszon fényében.

Statisztikai magyarázatokat képtelen megérteni az egyén, amennyiben a statisztikai átlagtól távol esik valósága. ( Pl.: A csicskáztatásra kényszeríttet hajléktalan, elképzelhetetlennek tartja létezését hajlék nélkül, gyengének önmagát bármilyen erõkifejtésre, ezért a nélkülözés mindennapjait inkább elfogadja, sõt Krisztusi alázattal tisztára mossa gazdája lelkiismeretét az engedelmességgel. Ugyanakkor a törvénysértõ elit, felhatalmazottnak képzeli magát arra, hogy megfelelõ vagyonnal rendelkezvén, ügyvédi munkaközösségek útján, erkölcstelenül, pénzbüntetésre, felfüggesztett börtönbüntetésre váltsa törvénysértõ magatartását és ezt a társadalomnak tolerálnia, kell.) Aránytévesztett normák tobzódnak egy lehetetlen helyzetbe lavírozott világ fölött. Ki-ki a megfelelési kényszer hatása és a szabadság idealizmusa alatt hiszi, hogy megfelelõen cselekszik és már észre, sem veszi, hogy elvesztette humanista beleérzõ képességét, ember mivoltát. A hatalmi hierarchia felsõbb létrafokán, legalábbis Magyarországon, a légben szárnyaló illuzionisták akarják meghatározni az együttérzés erkölcsi normáit.

Nincsenek szabad emberek.

Eljutott a fény-csillogásban odáig az elitünk, hogy a társadalmi normák fölé helyezve magát –Istenembernek képzeli létét. Olyan erõssé vált bennük a gyõzelmi kényszer, hogy az eredmény centrikusság embererkölcsi realitásvesztésre, bûnös ösvényére, gazemberségre ösztönzi õket, azaz trendrabszolgákká váltak. Mintahogy csak és kizárólag versenyszférában képesek gondolkodni, elvesztették szeretetláncszemeik valóságát, Sátán foglyaivá váltak saját akaratukból és poklaik üstjében fortyogó veszett rohanást erõszakolnak a lélekazonosság nyugalmában egymásba láncolódó nacionalista nemzedékekre.

Brutális burjánzása játszódik az ideaversenyeknek, melyben látszatra, gyõzelemre áll, mintegy korcsosult DNS-lánc az érzéketlen hajsza, de a létezés alaptörvénye, a humánus egyszeregy megszüli újra az igazi ideált, Jézus Krisztust.

2009.09.27.