Isten, csak te tudod

Gavallér János

Isten, csak te tudod


Isten, adj egy darab kenyeret!
S nem kell nekem a cirkusz.
Isten, egy korty tiszta vizet
hagyj innom! Szomjam csillapul,
s a forrás agyamban tompul.
Isten, csak te tudod bánatom,
- keveset tudok adni-
Isten, kérnem fáj, s élnem, muszáj.
Szélbe, magokat kell szórni,
virágok és fák magvait,
Isten, csak te tudod bánatom.
Esõt, szivárványt várni,
mindennap szórni a szélbe
szívünk legdrágább darabját,
szórni a szélbe…
fák, virágok magját…
Isten, csak te tudod bánatom.

Isten, neked panaszkodom:
Mindennap megtettem mindent,
mindennap szomjaztam, sírtam,
Isten, éheztem az életet,
s férgek tépték testemet.
Isten, csak te tudod bánatom,
semmit, semmit sem tudok,
nem értem a könnyeket,
az álmokat miért kínozod?
Isten, csak te tudod bánatom.
Esõt, szivárványt várni,
mindennap szórni a szélbe
szívünk legdrágább darabját,
szórni a szélbe…
fák, virágok magját…
Isten, csak te tudod bánatom.

Isten, az élet hajnalán,
vágyad teremtette a napot,
tenned orcájára engem,
s bennem gyáva kétség a vágy
- keveset tudok adni-.
Isten, lelkem vak, s néma?
Isten, csak te tudod bánatom,
a szélbe szórt vágyaimnak
csak te láthatod az útját,
te hallod álmaim sóhaját…
Isten, csak te tudod bánatom.
Esõt, szivárványt várni,
mindennap szórni a szélbe
szívünk legdrágább darabját,
szórni a szélbe…
fák, virágok magját…
Isten, csak te tudod bánatom.

2009.09.10.