A következetes társadalom jogszolgáltatása

A következetes társadalom jogszolgáltatása


Az emberi léleknek, - materialisták kedvéért, az emberi érzésvilágnak-, szüksége van egymásra épülõ logikai lépcsõkre, amelyek alapjai a békés egymás mellett élés lehetõségének. Mindegy milyen hierarchia, milyen egzisztenciális biztonságban, de megkérdõjelezhetetlen törvényminõségnek kell uralkodnia kis- és nagyemberekre egyaránt. A jelen magyar társadalom nem tud megfelelni az emberi viszonyrendszer alapkövetelményeinek sem, ezért mindenféle jogalkotási csûrés-csavarás nem képes lelki nyugalmat biztosítani az egyén számára.

Az egyén létbiztonsága,(életminõségének a világra kivetített amplitúdójával mérhetõ; életminõsége a kasztszintjének egzisztenciáján; egzisztenciája vezetõinek hatalomgyakorlásán) a hatalomgyakorlás, az ember igazságérzetének tükörképe. A társadalmunk vezetésének légfõbb hiányossága, hogy képtelen felmérni, viselkedési morálminimumát. A hûbérlánc urához, majd jogtalan megaláztatások sokaságával a megfogalmazott gazdasági érdektörvényekhez lélektelen azonosulással köteles viszonyulni az ember, így elveszti embermivoltát. Hatalomgyakorlóink ráadásul semmibe veszik, kijátsszák (kiskapuk) a mindenkor érvényes törvényeinket. Mint az élet prímhegedûsei, jogot alkotnak maguknak (mentelmi jog?) felülírni minden létezõ együttélési szabályt, amolyan Daphnék, érinthetetlenek érzik magukat, és megannyi példa bizonyítja erkölcstelen jogértelmezésüket.

A Kádárizmus (Magyarország sajátossága, hogy a gondolat és a gyakorlat ég és föld) vérrel, verítékkel véste az emberek agyába, hogy a hatalommal – igazság ide, igazság oda-, még csak véletlenül se merjünk kesztyût húzni, mert az, kérlelhetetlen bosszút áll!!!

Milyen humánpolitikát mer elvárni a megfélemlített, apját, anyját vesztett kisember? Avagy a demokrácia, a kapitalizmus felesleges púpnak érzi a szociális vívmányokat, így a közösség, az élet emberközpontúságát, - mivel az egyéni boldogulás, a verseny, a kockázat a gazdaság mozgatórúgója, így piaccá vált (modern rabszolgává), humánerõforrássá az ember-, sokad rendûvé deklarálja. Statisztikai mutatók alapján elemzi az érzést, így lehetett Magyarországon 800.000 pártagnak jogfolytonos a kapitalizmus, mivel statisztikai mutatók alapján egy ilyen nagyszámú ellehetetlenítés társadalmi robbanáshoz vezetne, ezért szép lassú halálra ítélték azokat, akik nem vettek részt a szocializmus lélektaposó gyarlóságaiban. Nonszensz a társadalmunk berendezkedésének új-régi rendszere! A szocializmus docensei a kapitalizmus docensei; a szocializmus közgazdászai a kapitalizmus közgazdászai, a szocializmus jogászai a kapitalizmus jogászai; a szocializmus történészei a kapitalizmus történészei; a szocializmus publicistái a kapitalizmus publicistái, a szocializmus vérbírói a kapitalizmus vérbírói és így tovább.
De ki lehetett bíró, docens, jogász, tanács-, TSz-, rádió-, tv elnök, gyárigazgató, ki kapott kiemelt fizetést a szocializmusban, ki üzemeltethette a gmk-kat, ki alkothatott úgy törvényeket, hogy lehetõsége volt önön törvényeinek embertelenségeit annullálni.
És ki alkot ma törvényt, ki oktat, kié a gyár, a föld és ki annullálja az emberi érzéseket, ki hivatkozik gazdasági mutatókra, ki élvezi a gazdaság gyümölcsét, és kiket osztályoz a humánerõforrás vezérigazgatója? Kié az ország 800.000 pártag, és kié a félelem?

Meddig lehet érzéstelen állatemberként statisztikai mellékterméknek tekinteni a kapitalizmusban az embert, vagy ez is csak magyar sajátosság, hogy a gyakorlat és az elmélet ég és föld különbséget mutat?

A felakasztott 56-osok, a megalázott polgárok, a kisemmizett parasztok, az ellehetetlenített társadalom sorsával azonosuló 800.000 pártag és annak minden leszármazottja akkor válik jogosulttá a kapitalizmus gazdasági elõnyeinek élvezetére, ha a szocializmus barbárságaiért megkövetik a társadalmat és minden ingó és ingatlan vagyonukkal kárpótolják a lelki megaláztatásokat! Mert amíg a társadalom képes megbocsátásra, addig az egyén emberlélektana képtelen kitörölni tudatalattijából az ellene bûnt elkövetõk névsorát. A statisztika szerint, a kirekesztett egyének lélektan-azonosultsága társadalmi robbanáshoz, egyéni bosszúk sorozatához vezet. Na kérem tisztelettel, ezért van szükség egy normakontrolt követõ társadalomban õrzõ-védõ társaságok elszaporodására, mivel az emberi normák betartására, a törvények tiszteletére képtelen embereknek szükségük van védelemre a tisztességes emberekkel szemben.
De mi szükség akkor a rendõrségre? A rendõrség képtelen biztosítani a társadalomi normákat betartó emberek biztonságát? Vagy valóban másról van szó? Esetleg egy mindenkori anarchia esetén, mit jelenthet egy magánhadsereg? Azaz a múlt szennye felkészült a még nagyobb embertelenségekre?

Egy következetes társadalom ( a biblia szerint 50 évente helycserét kellene tartani szegénynek és gazdagnak) ismeri a jogkövetkezményeket, Magyarország sebeit embertelen megaláztatások sokasága takargatja, de mint földetperzselõ vulkán fog feltörni az igazság, ha a jog képtelenné válik szolgálni a magyar embert!

2009.09.02.
Gavallér János