Én kicsi búm

Gavallér János

Én kicsi búm

Én kicsi búm! Semmi vagy te
Nemzetem bánatához.
Semmik a vén bú-hegyek,
S nem hallik ima, fohász,
Õseink visszhangja torz,
Semmik a vén bú-hegyek.
Én kicsi búm! Te vagy csak nekem.
Nemzetapám-anyám elveszett.
Csak szívharangok zúgnak,
Szél dobál ide-oda,
Ringatja bú-arcomat,
Jelenbe süllyed testem,
S a szégyen takar be:
Hisz paráznán, odadobták
A szentet: Istent! Hazát!
Én kicsi búm! Hogy szeretlek!
Enyém vagy mindenestül örökre.
Én semmi kis bánatom!
Szétszabdalt vén bú-honom.
Széttéptek világpolgárok,
Feledésre szántak századok.
Én kicsi búm! Drága otthonom!
Élsz szívemben, te kedves korcs.
Én semmi kis bánatom!

Akikben szív van, asszonyangyalok,
Õrzik semmi kis bánatom:
- Lelkem csepp lángja,
Vér csurog az ajkukon-,
Lelkükben sírnak kihalt tanyák,
Gyengülõ ráncos kezû apák!
Testükben Isten gyermeke,
Szeretet hazánk vére csörgedez.

Mára lett mindenki szomorú
-Haláltusánkat járjuk-,
S disszidált rongytestvéreink,
A világnak bármely szegletén,
Mint bûnös szülõre néznek
Megroggyant hazánk képére,
Mert mind várják a kõlevest,
Holott csak adni, adni érdemes.
Én kicsi búm! Szerelmes hazám!
Érted halok, mert érted érdemes.
Én kicsi búm! Hûtlen az értelem.
Csak szívünkben van egy kis bú,
Hogy áruló lett az elit, szomorú!

2009.08.29.