Hazugságtenger

Gavallér János

Hazugságtenger


Meszesgödröket ásunk újra
magunknak, másnak, embereknek,
tömegjárványokért imádkozó
nyomort dicsõítõ bankpénznek.

Pusztulást gyártunk, s nincs születés!
Korrupt hazug igába hajtva
valóság-ábránd, élettelen lét
lüktet testünkben, hazug nappal.

Súlyos árú, bér üti markunk.
Bûnös lelkek nyomasztó rendje
táncol, táncol végtelen utunk
porfelhõiben, mint vágyszirén.

Bûn ringat most az életen át,
s fogalmainkon hízik a Sátán:
Súg! Szeret! Reményt szül ködábránd,
felelõtlen vak örök vígság.

Hazugságtenger, jéghegy csúcsa
ma minden, minden rejtõzködik,
emberlelkünket szíven szúrta,
- demokráciát pusmus õrli.

Meszesgödröket ásunk újra
magunknak, másnak, mindenkinek,
kurzust istenítõ gyalázat
hurka szorul nyakán, mindenkinek!

2009.08.25.