Vissza kell adni Istent!

Gavallér János

Vissza kell adni Istent!


Vissza kell adni a szívnek a vért!
Vissza kell adni mindent, ami volt.!
Vissza kell adni a reményt:
Ember szemében Istent, ami volt!

Teremtõ erõt, a hatalmat,
Istent az égben, a földön és a lelkekben!
Vissza kell adni a teremtést, a teremtõnek!
Hogy a gondolat szántsa fel az arcokat!
Csírázzon ráncok alatt kristály tiszta akarat!
Teremtõ erõt, a hatalmat,
vissza kell adni a reményt, a holnapnak!
Haldokló virágokon könnyeim,
nem virít lelkemben a semmi,
esõre, vízre, fényre, zenére,,
lenyugvó napra, rendre,
- vágy s remény-
fuldoklik sárban az emberiség!

Vissza kell adni a tudatnak szerelmét!
Vissza kell adni mindent, ami volt!
Vissza kell adni az érzést:
Ember lelkébe Istent, ami volt!

Föld mélyérõl elõ kell bányászni,
fel kell ébreszteni
az emberben rejlõ erõt, a gyökereket!
Sem aranyat, sem ritka ércet,
ember arcot, Isten lelket
kell keresni a földben, a sárban,
hazugságba csalt álmainkban,
emlékeink mélyén kutatva,
szeretetbe kapaszkodva!

Gyökerétõl szakított fák
– világpolgárok-,
fénylõ Bidermayerek, virítanak,
s gyümölcs nélkül pusztulnak,
pillanat hevében bábásgató
halott madarak tündöklõ
huszárai, szállnak, repülnek,
a pillanat hevében,
s nem marad utánuk semmi,
csak gyermekeik lelkét
kopogtató szellemek!

Vissza kell adni a természetnek!
Vissza kell adni mindent, amit kaptunk!
Vissza kell adni az életnek
Istent, a gyökereket, amit kaptunk!

Hûs árnyékban, erdõ mélyén
megpihennek a vágyak,
szûrt fény be-bekukucskál,
ölelnek ringató árnyak,
gyökerek simogatják a fákat,
s csivitelnek a madarak,
ágak, lelket ringató hullámzással,
csapják szemedbe a gallyat,
s levelek temetik avarba
a fáradt gyökereket.
Míg a Bidermayerek
stílfûrészes gyilkosai,
a csendet, világgá nem kergetik!

Túlburjánzott a tudás fájának mérge,
rabbá tette a gondolatérzést,
pontról pontra falt a férge,
s lelkünk tápláléka illant szét:
Nyakunkban kövekkel,
hátunkon kereszttel,
keresünk erdõmélyi ózon,
keressük gyökereink, az otthont,
hol a fájdalom pilleszárnyakon
oszlik, és a szeretet ölel
tudatunk mélyén minden gyökeret.

Vissza kell adni a szerelmet!
Vissza kell adni mindent, ami volt!
Vissza kell adni Istent!
A Lélekgyökereit, ami holt!

2009.07.23.