Egy-két kérdés

Egy-két kérdés


A megfelelési kényszer irányul-e a politikusainkban Magyarország lakosságának az érdekérvényesítésére?
A pártok számára a hatalom a fontosabb, vagy országunk népének életérzelme?
A személyes érvényesülés milyen mértékben befolyásolja döntéseiket?
A világ- és gazdasági-elit, vagy a magyar valóság képviseletét kívánják ellátni?
Vállalnák-e az örökös kormányzási lehetõséget olyan áron, hogy most a lakosság 80% utálná önöket és családtagjaikat, de az életben maradók, azaz a 20% kedvelné?
Éreznek-e hátborzongató embertelenséget, amikor sorvadásra, statisztikai halálra ítélik a lakosság kis, vagy nagy részét? Hány ember fog még belehalni, hogy Európa elégedett legyen?
A tenyérbe helyezett kenyér, vagy a háton csattanó korbács visz-e elõrébb?
S ha a világ felvirágzik, és mi meghalunk, kipusztulunk, erkölcsösnek tartják-e az áldozatot?
A Párt, vagy a Nép? Az Unió, vagy az ország? A tankönyvekbe kerülés, vagy az élet?
Vannak-e köztünk bátrak, kik vállalják tetteiket?

Mert sokkal jobb igazként meghalni, mint hazugként élni!!!

2009.04.26.

Gavallér János