Magyar vagyok

Gavallér János

Magyar vagyok


Csörögnek csontjaink,
inog gerincünk,
de mégse bír velünk
se esõ, se szél!
Csörögnek csontjaink,
inog gerincünk,
de mégse bír velünk
se idõ, se pénz!

Az átok fog rajtunk csak,
az átkozott félelem,
a tükörbõl nézõ arc
síró tekintete!
Az átok fog rajtunk csak,
õseink hõs szelleme,
sírokból üvölt apák
fájó tekintete!

Tesztelik, hogy meddig bírjuk?
Gyalázva, földbe taposva,
meddig tûr az ember, ha szúr
szemében a könny, az iszap!
Meddig tûr az ember, ha sír
szívében a föld és a nap!
S mikor ér véget parazita
férgek Sátán akarata?

Csörögnek csontjaink,
inog gerincünk,
de mégse bír velünk
se esõ, se szél!
Csörögnek csontjaink,
inog gerincünk,
de mégse bír velünk
se idõ, se pénz!

Az átok fog rajtunk csak,
az emberi félelem,
a gyarló önzõ érdek
pocsék tekintete!
Az átok fog rajtunk csak,
Sátán torz ideje
csalt csalfa világba,
férgek jelenébe!

Magyar vagyok. Magyar Isten
büntet, átkoz, ha rongy szívem
elárul, társul hazugság
lesz a párom, s halálom.
Igaz vagyok. Igaz égbe
visz az álmom, ha bûnlétet
igaz szívembõl kaszálom,
igazságos a halálom.

Csörögnek csontjaink,
inog gerincünk,
de mégse bír velünk
földi hatalom!
Csörögnek csontjaink,
inog gerincünk,
de mégse bír velünk
hazug hatalom!

Az átkot most lerázzuk,
örök igaz idõkre,
az égre írjuk büszkén,
Istent magyarul!
Az igazságot szentként
tisztelje élõ ember,
áldás és irgalom
Isten kezébõl hull!

2009.03.11.