Vértócsák

Gavallér János

Vértócsák

Torz idõben
csapzott táltosok prüszkölnek
álmatlan éjszakákból,
megbánást kerget a méreg,
s kibicsaklott a jelen:
Bûnbakot lök elénk a bûn!
Már bátran tesz bármit, megszokta,
hogy csontot, legfeljebb mócsingot,
mély megvetést lök flegmán oda:
Na, ne! Ennyi jár, ennyi jutott!

Távolba vezetõ szarvascsorda
nyomait követi a gondolat…

Dadogó számok mögött
ficsúr vircsaft hõzöng,
heccel, uszít, incselkedik,
piszkálja bajszát megint
a békés oroszlánnak…
Bûnbakot lök elénk a bûn!
Népek nyomorából húznak szõrszálat,
üssük-vágjuk egymást, mint az állat,
mert ki kell fárasztani a vért!
Míg visít a disznó addig él
- Szorítsd a földre, el ne engedd,
míg van benne szusz!

Na, ne! Ennyi jár, ennyi jutott!
A hibákért sose felelõ
felelõs kényszere süvít meddõn,
tett-bilincsként rajtunk a szenny,
s átgázol rajtunk a hõbörgõ
hõzöngõk magán hadserege.

Vértócsák a tereken,
vértócsák az éjszakában
- a jeleket keresem
gyermekek vágyálmában-,
S bûnbakot lök elénk a bûn!
Na, ne! Ennyi jár, ennyi jutott:
Üsd agyon ki többrõl bûnben álmodott!

Távolba vezetõ szarvascsorda
nyomait követi a gondolat…

2009.02.11.