Vágyálmaink valósága

Gavallér János

Vágyálmaink valósága

A teremtett, természetes világ, egységben van az ember érzés- és gondolatvilágával, lélekringatással viszonyul a mindenség szellemvilágához, viszont a mesterséges, ember alkotta világ, képtelen reagálni, vagy nagyon is racionális logikára épülve semmisíti meg a teremtett természetes világot, kilépve a mindenség egységtörvényeinek hatása alól. Az ember alkotta mesterséges érték, harcot vív, a természetes folyamatok által teremtõ intelligenciával.
Az embernek az óta van szüksége eszmeáramlatokra, magatartásminõség magyarázatokra, mióta Istennek képzeli önmagát. Kinevezte, kikiáltotta a természetfeletti lény létezését és a világba vetített mindennapi énjének tükörképét, azonosítja be a Mindenható helyébe. Minden létezõ tudományos vívmányt arra a bizonyításvágyba fektet, hogy bebizonyítsa, intelligencia terén a világegyetem egyetlen tudatos cselekményére csak õ képes.

A fáradhatatlan akarás meghozza gyümölcsét, érzéstelen világuralom alakul ki és ez a világuralom kezdi bekeríteni a társadalmakat. Olyan egyszerû tényrõl feledkeznek meg a tudományok képviselõi, mint a természet egységébõl adódó világmindenséget alkotó törvények. Mert a világmindenséget fenntartó hatóerõk nélkül nem létezhet az ember és ha ezen törvények léteznek, akkor kell léteznie magasabb intelligenciának is, ami más rezgéshullámon szablya meg a méretarányos intelligenciát; ha viszont nincs világmindenséget fenntartó hatóerõ, akkor létezni kell teremtõerõnek, amely illúziót biztosít a létezésnek.
A paradigmatikus-élet kizárja a természetazonosság szerinti életet, így a gondolattársítás képtelennek bizonyul azon feladat megoldására, hogy bizonyítsa az emberpillanat fontosságát, a nagytermészet spirális fejlõdésének mérföldkõ szerepét. Ugyanis, amikor eljut az ember a halál pillanatában a keresztúthoz, vagy felõrlõdik kiteljesedett létezése, vagy képessé válik más, új, ismeretlen erõk törvényei szerint spirituális dimenziókba lépni. Ha és amennyiben hit alapú létidõvel alkalmazkodik az ember a mindenség érzékelhetetlen dimenzióihoz, akkor képessé válik racionális természeti törvények átlépésére, viszont amennyiben ateista világfelfogás szerint él, képtelenné válik spirituális menny-dimenzió elfogadására. A logika szerint egyszerûen megfogalmazva: Reakcióreagálási mód az élet és a halál. Kémiai folyamatok reakciókísérletei bizonyítják, hogy az anyag más és más tulajdonságai válnak dominánssá, természetes és mesterséges környezetben. Az ember természetes környezete érzésvilágban gazdag, míg a társadalmi fejlõdés racionalitása mesterséges, így a természeti folyamat szerint bekövetkezõ halálra reagálás képesség, vagy képtelenség az életfelfogás reakcióból adódóan adott.

Minden emberi történéshez alapot szolgáltat a felfogásbeli hozzáállás: A pénzvilág, mivelhogy istene Mammon, kiterjesztette az érzésvilágra mesterséges hatalmát, így a gondolatvilágon eluralkodott egy egyszerû csereeszköz. Az anyagfogalom, - a pénz, mint csereeszköz - eluralkodott a természetes élet fölött, mivel felruházták, kikiáltották egyetlen és világot formáló hatalmi tényezõvé. A mesterséges világ mûködõképes ideig-óráig, de a mindenség törvényei a túlburjánzás okán, azaz a természetes élet méretarányos intelligenciája visszaállítja természetes környezetébe, így világbefolyásoló szerepe hanyatlásnak indul. Az emberi természetes tulajdonság,– az élet védelme- fölülkerekedik haszonvágyán és felfogása egyetemleges szolgálatban nyilvánul meg, viszonyrendszere lélekazonos rezgéshullámon ring az összes emberével és felismerése, hogy a Teremtõ eggyé válik a teremtett világgal, alkalmassá teszi a visszatéréshez, azaz, az érzés- és gondolatvilág lelki és szellemi alapokra helyezésére, csereeszköze újra a hite lesz. Mert amennyiben hiszi, hogy élete értelme a természetes teremtés, akkor a kölcsönkapott életidõ bearanyozza napjait, de amint a mesterségesen teremtett anyagfogalom racionalitására –pénzre- építi életét, akkor hiányérzetidõt tapasztal, mert elérhetetlen dimenziókba repíti vágyai.

Késleltetni, vagy elõsegíteni a folyamatokat minden atomdimenzióban csak, az atomok alkotta struktúrák, határáig lehet, így az emberi társadalom is csak a természet adta emberdimenzióban képes realizálni kiteljesedését, ugyanakkor az emberiség összessége képes csak dimenzióhatárok átlépésére, vagyis az egymásra épülõ életek harmonizációja teremt egy új természetes dimenzió struktúrát: A teremtésemlékezet boldogságán alapuló életet. Egység a mindenséggel, - a lelki nyugalom- csak az élet továbbadásával, természetes teremtéssel realizálható; míg kétségek gyötrik a létezés magasabb dimenziói felõl az embert, addig képtelen felismerni önmaga és a mindenség szabályszerû mûködését, a kielégítetlen vágya, így mesterséges életkörülményt teremt – a farkába harap a kígyó- önmaga emésztõje, vagy önmaga mennybemenetelének elõsegítõje, azaz lélekszellem-dimenzióalkotó teremtést hajt végre.

2009.01.12.