Belefáradtam

Gavallér János

Belefáradtam

Belefáradtam, s belefáradtak õseim is mind a tett szûkmarkú fizetségének kényszerkenyerébe. Fel tudják fogni az értelmiségi munkaköröket betöltõ egzisztenciahuszárok, hogy mit jelent becsületesen megélni a minimálbérbõl? –Aligha. Itt, békés hazámban, egyszer felismerjük a létezhetetlen igaztalanság túlburjánzását, a semmi másról nem szóló szónoklatok mögött a hatalom erõszakjátékait, árulásait: S akkor az Isten kegyelmezzen meg a szív hitét mocskoló eszmemestereknek, pénzimádó aljanépségeknek! A minden mindegy végereje, - mert mit veszíthetünk mi rendszerváltás elõtt és rendszerváltás után is vesztesek, becsületesek, - dühünk, hatalmasabb a realizmus megalkuvásaitól.

A boldogulás hazugság meséin ringatózó trendfaló törvénysértõk, magukkal is el akarják hitetni, hogy a hazugság gyártás (politizálás) fontosabb és elõbbre való, mint a mindennapi betevõ elõteremtése. Az egész mûvileg gyártott fejlett világ megfeledkezik önnön gyarlóságáról, hogy tudni illik a nyugati jóléti társadalom a világgyarmatosítók erõszak útján szerzett vagyonára, népek kizsákmányolására épült, és ezt akarja Amerika exportálni demokrácia álarcban. Az utolsó falatjainkból is el kívánják venni kényelemkenyerük nyereségét, ezért a gazdaság gyarmatosításához folyamodtak.
(Simon Perez szavait idézve:
„Manapság gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmakat alapítani. Nézzék meg, mekkora birodalmat épített ki magának rendõrség és katonaság nélkül Bill Gates, s azt is láthatják, hogy micsoda ereje van neki. A kormányok ezzel szemben nem képesek realizálni az erejüket, van költségvetésük, de nincs pénzük. A kormányok tehát képtelenek az eredményes mûködésre, de a cégeket nem kötik gúzsba a korlátozások”)

A pénzisten hivõk tehát a termelés emberiséget szolgáló logikájának megsemmisítõi.
Olyan gyerekes egyszerûségek figyelmen kívül hagyása már természetes az önzés bajnokainak, hogy csak és kizárólag az elõállított javaknak van értéke, a pénz csak mérõeszköze a cserének. A fától már képtelenek látni az erdõt, de az erdõ élõvilága már egyáltalán nem érdekli õket. Simon Perez úr is választhat, egy korty víz és egy dollár haszon között, mert míg elhitetni képesek médiareklámok útján, hogy igyunk dollárt, addig nincs szükségünk vízre, de ha természetes logikánkra építve úgy gondoljuk fontosabb a víz, soha el nem cseréljük! Az értéktelen semmit, a pénzt, olyan hatalommal ruházza fel a világelit, hogy bûvöletébe kerül az ember, mint a kígyómesének. Az értéktelenség kiszolgálójává, hazug ember-jogharmonizáció importálójává vált társadalmunk egzisztencia-huszárhada: Mert a társadalom 30% nélkülöz, 30% vegetál, 30% a lelkiismeret tükrébe fúl és igaz, ami igaz 10% sosem látott jó módban nyalja a talpát a „gyarmatosítóknak”.

A szélben hordozott mag biztosabb talajra számíthat, mint a Kárpát-medence lakossága. Kétségbe vonható-e az a tény, hogy Magyarországon elõállított mennyiség x értékkel bír, és az az x érték mindig ellátta a lakosságot szemszájnak ingerével, vagy ha Magyarország a liberalizált tröszt-oligarchiák tulajdonává válik nem x mennyiséget, hanem y mennyiséget tud majd elõállítani? Az emberi szükségletek kielégítésére mindenkorban az emberi erõ képes volt, viszont a zsákmányimádat a létezõ technikai fejlõdést saját terjeszkedésére, a gyarmatgazdaságok mûszükségletek kielégítésének gyártására, technikai erõfölény által, mûfogyasztásra, infrastruktúrafejlesztésekre kényszeríti a bennszülött népeket. Hazánkban az autópályák ilyen ütemû építése nagyon jó példa erre, mert ebben az országban egy kelet-nyugat irányú autópálya bõségesen kiszolgálná az igényeket, ám a csereeszköz tulajdonosok hatalmasodása, gazdasági befolyása útján, önmaga kényelmét szolgálva, hálózatokat képez területünkön kénye-kedve szerint, ugyanakkor 3 millió léthatáron tengõdõ honfitársunknak még az alapvetõ életszükségletek szolgáltatását sem nyújtsuk. Kinek a bugyuta agyában van olyan társadalmi fejlõdés, ahol az emberek életminõsége hanyatlik? Mert ugye, akinek nincs munkahelye annak nincs jövedelme sem, és ha a technikai fejlõdés nem arányos a jóléti fejlõdéssel, akkor bizony a technikai fejlõdés elorrozza a humán fejlõdés elõl a munkahelyeket, azaz gépek foglalják el az emberi munkahelyeket, csökkentve a költségeket, növelve a hasznot és elnyomorítva az embert, életminõsége hanyatlik. Aránytévesztésben szenved a modernkor.

Belefáradtam, hogy az egész világnak több jusson az általam elõállított környezet simogatásából, az úgynevezett világörökségnek kikiáltott, luxus igényeik visszataláljanak a természethez. Több joga van egy Mammonhívõnek a Hortobágyon autókázva vadászni, mint nekem, bennszülött létemre gyalog gombát szedni! Mert õk, a természetes élet ellehetetlenítõi, megfizetik a mesterséges csereeszközük útján, hogy az életteremet felajánljam szolgáltatásként életemért. Hogy aztán meddig tûröm a fából vaskarikagyártást, na erre nincs garancia.

2009.01.02.