Gond-vetés

Gavallér János

Gond-vetés

Fondor furdalt hatalmi gõg
köp törvényre, népre, országra!
S hallgatnak az aspiránsok
vágyuk tandem tender haladás.
Láss csodát! Tapsol a világ.
Bûn, botrány, zajos kupleráj…
- Zúg a köz: Meddig, hol a határ?
Hol ér véget a mammon-jog?
S az állam kit, miért, honnan,
hová vezet? Orrunknál fogva
fejjel a falnak – Megyünk, megyünk!

S hátunk mögötti hátát látva,
mondják, vakok vagyunk, gyávák,
olajra lépet titkon az ország,
tanult cigány vágja a fát,
s törik talpunk alatt a gally…
Fogja lettünk a haladásnak,
ránk fogták, mi-mindent akarunk:
Levegõért sorba állunk,
s vergõdünk, mint parton a halak!

Oly sok-sok baj van már velünk:
Mások szekerét toljuk, holott
húzni kellene; a kezünket
taposva, orra bukva a sárból
mielõbb kikecmeregve
várni, - hátha jut- a lencsére!

Csattog prádéskocsis ostora,
ha jó volt a zab, tetsszen a munka,
s lovak közé dobja a gyeplõt:
- Húzd istenadta baromállat!
Száguldjon a szekér, míg nõ,
nõ a gond-vetés, az úr mulat!
Rendet tenni majd visszatér
a gonosz idõ!

2008.12.10.