A kisember szemével

Gavallér János

A kisember szemével

Történt, Magyarországon, vagy az egész világban, egy hatalmas átalakulás, nevezzük szociális piacgazdaság térhódításának (mert a szocializmus bukása, az ugye negatív jelzõs szerkezet, amely az emberekben borúlátásról tanúskodik), ahol, és amikor felértékelõdött a magánvagyon szentsége. Nagykapkodva, gyorsan felismerte az addig pozícionált elit, hogy eljött a vagyonosodás ideje: Privatizációt kell hirdetni! – Súgták a kényszerpályára sodródott kapitalista trösztök Pier Managerei.

A Haza iránt elkötelezett (a közösségi vagyon iránt lojális, tanult értelmiség, mert másmilyen nem létezhetett 1989-ben Magyarországon –ugye Demján úr?) politikai és gazdasági szakembergárda pillanatok alatt felmérte, itt az ideje a pénzoligarchia dinasztiáinak kiszolgáló személyzetté (Pilátussá) válásának, a már meglévõ svájci bankszámlák felduzzasztásának. (Oh becsület, csukd be a szemed!) A kézen közön eltûnt meséhez viszont gyártani kellet koncepciót: A nagy Magyar államadósság mítosszá duzzasztásával (az akkori viszonyok alapján Sorosék eltörölték volna az össz államadóságot a gazdasági nagyüzemekért cserébe) elérhetõvé és megérthetõvé vált, hogy az állami cégek eladása által Antall József hite, vagy huncutsága alapján megszüntethetõ az államadósság. Cigánykereke, vagy óriás bukfence lett ez a rendszerváltásnak. Miért mondom ezt? A privatizáció során el lehetett herdálni az állami vagyont, egyébként hogyan lehetett volna átjátszani a kulcsfontosságú termelõágazatokat azok kezére, akik ( a megfelelõ bankszámlákra eléggé el nem ítélhetõ módon utalták a milliókat, milliárdokat) csak és kizárólag piacot akartak nyitni a haszonterjeszkedésnek. Híztak a magánbankszámlák Svájcban, nõtt a bizonytalanság, a munkanélküliség, sõt az adósság Magyarországon. „Még! Még! Még! Ennyi nem elég!” Ringatták álmaikat a kommunista disznók, sütve a kapitalista szalonnát, már, mint nagyvállalkozók.

A cserekereskedelem (áruért árút) már nem kompatibilis a piacgazdaságban, hisz az ingyenélõ multimilliárdosok (a befektetési alapok mûködtetõi) haszonrealizálása bonyolultabb. A világ gyarmatosító hatalmainak riherongyai (pénzoligarchái) megvezetik az emberi tudatot azzal a téves eszmével, hogy a pénz idõvel pénzt hoz a házhoz, holott az emberi termelõerõ állít elõ csak bármilyen terméket, a pénz csak egy mérõeszköze az emberi kapcsolatok bizalmának. Érdekességképpen álljon itt egy idézet a válságelemzõk amerikai tanácskozásáról:
„ A befektetési alapok vezetõi jövedelmük egy része után mindössze 15 százalékos kamatadót fizettek, ez kevesebb, mint amennyit például a tanárok, tûzoltók vagy vízvezeték-szerelõk személyi jövedelemadó formájában befizetnek.” – Ámerika! Ámerika! Te csodás!

Képzeljük el, ha a rabszolgatartó, a napi penzum fejében egyszer ad enni, aztán bizalmának jeléül kétszer ad enni, de duplájára emeli a napi penzumot, majd a legkedvesebb arcát mutatva biztosítja a napi háromszori étkezést és az egész világ elõtt dicsõíti önmagát (IMF), ám háromszor annyi munkát követel érte. Az ilyen eljárások, a hitelszerzõdések túlságba vitt haszonrealizációs iránya, nevezhetõ uzsorakamatnak, de leginkább az ellehetetlenítés, a megsemmisítés eszköze. Mert hitelt, ennivalót a rabszolgának nem azért kell adni, hogy többet bírjon dolgozni, nagyobb értéket tudjon elõállítani, hanem azért hogy holnap is bírjon dolgozni, holnap is elõ tudja állítani a rabszolgatartó hasznát, biztosítsa a rabszolgatartó megélhetését. Amennyiben a pénz-mérõeszköz szerepét termelõerõnek álcázza, módosítja a világ, mint jelenleg, akkor a saját megélhetését sodorja válságba, mert mindennap megmérve az ember, mindennap csak önmaga súlyát tudja mutatni és a képzett erõk, vagy kamatok összetevõi alatt összerogyik, súlyát veszíti, elértéktelenedik. A hitel a holnapba vetett bizalom és nem a holnap kifosztása, mert csak azt a terhet viselheti, hordhatja hátán az ember, amit elbír, az elviselhetetlen terhek rákényszerítése az országra, az ország megszakadásához, ellehetetlenítéséhez, fizetõképtelenné válásához, megsemmisüléshez vezet. A segítség csak egyirányú lehet (üzenet az IMF-nek), mert életben kell tartani a fejõstehenet! Vagy a kivégzésünkre már megszületett a határozat?

Az igazságot Soros György kimondta: Elkerülhetetlen a jelentõs hanyatlás.

2008.11.14.