El- és befogadás

Gavallér János

El- és befogadás


Sehol a világon nincs kétség, a fennálló hatalomgyakorlók gondolkodásában arról, hogy a gyakorlat helyes, csak az el- és befogadás médiamikéntje, a terítés hibás. Nem volt még és nem is lesz olyan rendszermûködtetõ háttérhatalom, amely idõben felismeri, az ember mûködéséhez elengedhetetlen gondolatszabadság, az életmûködtetõ össztársadalmi tudat enzimje nélkül, a társadalmi rendszer burjánzó betegsége, a tehetetlenség érzete, porig rombolja a legszélesebb kompromisszumokra épült rendet is. Nincs soha hajlandóság arra a királyokban, hogy kétségbe vonják mitológiai-törvénykezési joguk helyességét, a látszatra adva kikérik szakértõik véleményét, majd a felsõbbrendûség pökhendiségébe fúlva döntenek.
A pártokkal ugyanez a helyzet. Olyan közösségi törvényeket alkotott a társadalom és vart az egyén nyakába, amellyel lelkiismeret-azonossággal nem tud megküzdeni.

"Ha a történelemrõl nem szabad vitatkozni, és abban nem szabad kételkedni, akkor az nem történelmi tény, hanem dogma lesz, amely a mitológia birodalmába tartozik."

A hatalomgyakorlás technikai és taktikai lehengerlõ ereje, megszünteti az életrealitás mûködõképes elõrehaladását, így a rendszermûködtetõ háttérhatalmak végelgyengülésig hangoztatott mitológiai-törvénykezési joggyakorlásává silányul. Amennyiben, bármilyen rendszer gazdái felismerik a forgandóság, a lent és fent, a jang-jin, a nappal és az éjszaka összefüggéseit, rádöbbennek a természetben mûködõ erõk idõleges cserélõdésére, akkor utat engednek, tudat-tiltakozásuk ellenére, a látszólag ellenséges érdekszövetség tündökléséhez, úgynevezett demokráciamûködéshez járulnak hozzá. A megfogalmazottaknak megfelelõen kialakította a felsõbbrendûség-érzet, a kapitalista demokrácia pártalapon való mûködését. Az érdekszövetség, a hatalom megszerzése érdekében, kiiktatta a lelkiismeret-azonosság szerint mûködõ embert. A hatalomgyakorlás ezért töménytelen információval halmozza el, igázza le a gondolatmechanizmust, így minden kialakított mesterséges törvény (háttérhatalmak felsõbbrendûségébõl adódó társadalmi együttmûködésre elõállított eszme), felemészti önmagát, mivel forgómechanizmusa, elmélet-cserélõdés szerinti generálása leáll. A mindig nappal, vagy a mindig éjszaka, ugyanúgy lehetetlen életkörülmény az ember számára, mint a mindig hideg, vagy mindig meleg, azaz a mindig létbizonytalanság ugyanúgy felemészti önmagát, mint a határtalan kényelem. Persze mondható szlogen, hogy inkább a mézédes mámor, mint a keserû igazság, de ha nincs változóerõ, bármi, silány lelkûvé tesz, érzéketlenné, emberi mivoltodat szünteti meg.

A történelem változó ereje, az emberi, élet akkor és csak akkor tud kiegyensúlyozott viszony-mûködést, lelki nyugalmat biztosítani, ha az alkotó gondolata elõtt, mint a természeti törvények, mindenki számára nyitott könyvvé válnak. Amennyiben a regnáló hatalom háttérereje és mûködésmechanizmusa csak arra irányul, hogy kiterjessze lokalitását az idõben, úgy önmaga teljes megsemmisüléséhez generál energiát, mivel az elfojtott vágyak, indulatok bagatellizálásával robbanás veszélyt indukál. Nem történt, úgynevezett katarzis élmény (változás-bizonyosság), az emberekben a rendszerváltásnak nevezett cécócirkusz teregetése folyamán, mivel nem történt meg, a hatalmat mûködtetõ személyek kivonása a hatalomgyakorlásból. Minden újonnan felállított törvény, társadalomra taksált erkölcsi felfogás téves, ha hiteltelenné vált eszmék szolga-hivatalnokai akarják elfogadtatni a néppel.
Bármilyen igazság, sohasem a bírói ítélettel válik valósággá, hanem az érvényt szerzõk hitelességével. Magyarországon azért van válság, mert a politikai elit hitelképtelenné vált.

Az más kérdés, hogy országunk épp abban az idõben csatlakozott (lett háttérhatalmak által irányítva) a kapitalizmushoz, ami ekkorára érte el hatalmi burjánzásának határát, vagyis hazánkban többszörösen jelentkeznek a rendszermûködési hibák. A sötétben tapogatózva, a hibák eltusolásával (globális liberalizációval), már egyre kevesebb életrealitása van a haszonterjeszkedésnek. Az emberi tudás és felsõbbrendûségbe vetett hit dogmáját, mindig csak az épp mûködõ rendszer háttérhatalom-demagóg vágyai növesztik akkorára, ami már mûködésképtelenné válik. Itt az ideje a lélekben hordozott társadalmi törvények társadalmának a realitásához.

2008.11.13.