Búcsúzni is tudni kell!

„A legõszintébb becsületszavamra mondom”, hogy lehettél volna színészóriás, s nem hazugságot terelgetõ kufár; a nemzet büszke tagja, s nem „hazug magyarja”!
Csápolva, izegve, mozogva pszichológiai esetre hivatkoznak, rólad nekünk, „mi az hogy nagyon is” suttognak, nincs sok napod hátra, ez a személyes sztorid!
A „kengyelfutó gyalog-galopp” ötvözete szajkózott terveid, s levedled õket, mint kígyó a bõrt.
Mit neked emberi érzések! A zászlóshajók… süllyednek akár a nyeletlen fejsze, s a legõszintébb becsületszavad olvad, mint a tavalyi hó.
Megfogtad pátyolgatók vaskezét és összeroppant, mint a pénzvilág, embervalód.
„Kúrva ország” lett általad hazánk, e mocskot látod majd, fiad orcáján!
Tudod már, hogy nincs tovább, s ismered a sánta kutyát, ott kilométerekre tõled, ott vonyít… Lehettél volna színészóriás, s „trükkök százai” nélkül, akár megbecsült Ember, de elhitted, vagy elhitették veled, hogy a semmit felfújhatod és valamire jutsz.
Most mutasd meg, mit ér neked hazád! A játékvagyonoddal példát mutatva segíts, játszva szerezted, játssz hát, s szépen csendben a valutát (valutátokat), mit tõlünk vettél (vettetek) el, a külföldi bankszámlákat felmondva, hozd (hozzátok) haza, értünk, hazádért tedd (tegyétek) közkinccsé, mentsd (mentsétek) meg a hazát!
Menj, Indonézia partjain várnak a szállodák, s rá se ránts, hogy az országot elsepri a tõke-cunami…, csak menj, menj, vissza ne nézz, mert tudod a kövek, a kövek örökre megõrzik emlékedet!
2008.10.16.