Uraim, érdemes volt!

/Köszönet az aradi hõs tábornokoknak!/

Toldozott, foldozott rongy lelkek nem értik, hogy az élet áldozat, hogy arról szól minden, mi embert emberré tesz, hogy másokért élünk, halunk és a bitangperc örök sebei agyukban vésik: Élni tisztán, becsületesen érdemes.
Fillérek egzisztenciája csupán ma az élet. Ne higgye senki, hogy kihalt a vér, hogy kevés a nemes, csak gyávák, az eredménytelen harc láttán, gyávává vált az emberekben az akarat. Mert mindig sugallt a sátán és az Isten, de míg erõs volt az akarat, addig nem az élet, vagy a halál döntött, hanem a szellem, az érzésbe vetett sugallat és a következmények mérlegelése nélkül vállalta Istent az ember. Míg felruházta lelke mélyét, mindenható megérzéssel, élt szívében egy tiszta, mennyeknek országa és törvénynek fogadott el minden onnan jövõ érzést.
De kitépték szívébõl az Istent, a kincseket csillogtató lelki nyomorultak, kitépték a becsület mély gyökerét és sóval hintették a lelket, hirdetve: Ízesebb a hazug élet; taposs a más szívébe, hogy más ne taposhasson szívedbe! Harcot hirdettek, s hirdetnek mai napig: A sátáni akarat kérlelhetetlen gyilkos nyers eszméit, hogy elveszítsd lelki nyugalmad, hited, hogy fajod és fajtád ellen gondolj és tégy!
Mert mivé vált az ember? A Kárpát-medence lakói, fajra való tekintet nélkül, a mû, a sátáni gondolat megvalósulása ellen, az élet-természet isteni szelleme szerint cselekedtek: Életet találtak e földben és elkezdték tisztelni a mindenség nagyszerûségét, ezért bármikor, ki vétett a természet törvényeinek és nem szolgálta az életet, azok és csak azok ellen háborút viseltek.
Mindenki tudta, ki itt élt, hogy meghalni bármikor meg kell, ha a természet-élet csodás világát holmi haszonérdek oltárán kívánják feláldozni. Ma már, a tudománynak nevezett iga, feláldoz mindent, elembertelenít.
A jelen, bár képzeli, de fogalma sincs, a lélekben hordozott természetigazság fontosságáról, hogy bármikor, bárkik ellen, teljesen mindegy, hogy gyõzelmi esélyünk milyen, ki kell állni az igazságért életre, halálra! Jézus Krisztus legegyszerûbb tanítása ez.
Igen, uraim érdemes volt és mindig érdemes példát állítani, hogy bár a szív megsemmisíthetõ, de legyõzhetetlen. Az igazunk képviseletére sokkal nagyobb szükségünk van, mint a kenyérre! Hihetik sóvár mindentudók, hogy az élet a csillogó kincsekben mérhetõ, de ha ellentmondanak a természet törvényeinek, boldogtalanok, gyermektelenek, vágyhegyek fogságában õrlõdõ csúszómászókká válnak. Nem szabad, hogy a mérhetõ eredmény határozza meg az embert, mert az embernek, a haszonféreg fölé kell tudni nõnie!
2008.10.04.