A barikád

A barikád

Az utcán összezúzott maradék becsület ténfereg. Harcolni szeretne, valakivel, valahol nemes érzelmek védelmezõjeként, mert a tisztaság erényöve lelkén. Az elfeledett korokból maradt talán bennünk az erkölcsi tartás, az emberség, az élet tisztelete, legyen az gyenge, gyáva, serdületlen, vagy agg, az erõsebb kötelessége annak védelme, óvása. Van-e ilyen törvény? Van-e még a föld bármely pontján emberségre épülõ közrend, közfelfogás?
A mindenkori társadalmak elõírásai, azaz rögzített törvényei, ilyen-olyan fondorlattal az alapvetõ emberi együttélés szabályainak a kijátszására törekedtek, törekednek. A korzuhatagok reformtörvényei mindinkább a jelenhez közelítve elveszítik embertartalmi mibenlétük, vagyis a tízparancsolat Istensugallatát megtorpedózva az ember-lélekhajókat zátonyra kormányozzák. Kimondva, kimondatlanul szabállyá vált az emberiség történelmében a gyõztes-állattulajdonság joggá avanzsálása: - Nincs bûne a gyõztesnek!- sugallja a civilizációfejlõdés.
Felismeri-e az álságdemokrácia valóságát az uralkodó liberáliskapitalizmus? Mert kinek és mit szabad a fejlett Európainak nevezett civilizációban? Minden gyõztes hatalom elszakadt az összetartozás emberi lélekemelkedettség érzésétõl és anyagi, megalázó sarctörténelmet alkotott az idõk folyamán. A gyõztes így még erõsebbé, még legyõzhetetlenebbé vált és a lelki törvényeket papírjog, erõfitogtató zsarnokság váltotta fel. Mindent elvett a legyõzöttõl és lehetõség gyanánt, az életéért cserébe, felajánlotta a kilátástalan küzdelmet a megerõsödésre. Természetesen esélytelen maradt minden közösség, amely gyarmatosítás útján nem biztosította jólétét. A világ számára ekkor meghirdettetett a gondolat szabadságának, a szabadság gondolatának a lehetõsége. Hitelt adtak a szavaknak és az életnek szerzõdés-garanciabiztonságot, hogy az erõsebb, gazdagabb, gátlástalanabb mindig lefölözi a termelés eredményeit. A leckét, felsõbbrendeltség tudattal, egyre több szolgalelkû, saját vérét, testvérét feláldozni képes percember sajátította el. A mindenre képes gyõzelmi vágy felülírta a létezésmorál embertörvényeit.
Fellázadtunk, itt és akkor, amikor e haszonféreg nyilvánosan harapott a lelkünkbe (2006. szeptember 17.). Mindegy milyen erõ, mindegy milyen hatalom áll az érzés fölött, az ember le nem gyõzetik hódító birodalmak öntupírozó burjánzása által. A természet azon törvényébe ütközik a statisztikai globál terjeszkedés, mely szerint az élõ szervezet fölé nõ az élettelen adathalmaz definícióknak és minden hatalomburjánzás önigazolás végett statisztikai adatok mögé bújik. Az embernek amint szükségtelenné válna mivoltából fakadó (Isten hite) szellem lelke, azon nyomban megszûnne érzésközvetítõ léte. Figyelmeztetõ jel csupán az elnyomorodott életérzések mindent feladó kamikáze akciói, hisz egyedeket meg lehet félemlíteni, de lélekszellemeket nem lehet kiiktatni az oligarchiák statisztikai hûbéreseinek.
A harcot a felsõbbrendûség letéteményeseinek képzelt gyõztesei kezdeményezték, a humánus bölcsõt ringató élõszellem lelke ellen, és mint a természet õsrésze, az élõszellem az ige által ledönti a lélektelenség birodalmát. Minden létezõ erõ csak ellen erõ alapján ideiglenes intervallumban létezik, és ha az ellen erõ reakció idõn belül nem tud felülkerekedni, a létezõ erõ önemésztõ folyamata elhatalmasodik, és az erõ megsemmisül.
A jog a természetben íródik és forgandó, mint a szerencse!

2008.09.20.