Közgondolat váltás

Kirabolt emberek síralmait jutalmaztátok halállal anno 1956 után. Majd teremtettetek magatoknak egy körbesíráson alapuló koldus hitû társadalmat, mellyel megalapoztátok a tehetetlenség alapszabályát; az emberek egymás iránti irigységén alapuló árulás stigmatizációs rendszerét. Megfeneklett az akarat és a tiszta szándék. A már félelmében, életéért áldozó néptõl elvettetek mindent, mit évszázadok ajánlottak szolgálataikért és a kétség magját hintettétek a lelkükre a szocializmust.
Lett kutya világ, s a világ fejre állt - gondoltátok, mikor a magántulajdon levetkõzte ráaggatott rongyruháját, a szocializmust! Az apparátus nyújtotta védõárnyék pajzsotok az ember életigenlésére alapozva kérte a kegyelmet, a mûködõképesség fenntartása érdekében.
Nem lettetek falhoz állítva, mint a kutya, hogy utolsót vonyíthassátok, itt volt a hiba.
A társadalom lassan, lassan ráébredt, hogy mit az életért áldozatul begyûjtöttetek azt csak ti; „ pusztító tûzgyújtók" vagytok képesek úgy szétosztani, hogy az áldozatok sírjára csak az együtt érzõ könnyetek jusson. Miközben ti, apparátusan lépésrõl, lépésre zsebelitek be múltunkat, hitünket, elfeledett javainkat. Ám itt csúszott hiba a gépezet mechanikus mûködésébe; egy pökhendi elõre szaladt és megalázta szolgalelkû népemet:
Az erõs, a gyors, az ügyes jogán szónokolni kezdett!!!- A rabló, a más nyakán kígyózó helyzet!
Ki adott neki felhatalmazást arra, hogy a megmaradás jogán, jogfosztottságot indukáljon és a bezsebelt közvagyon uralkodójaként, tovább zsarolja a humánumba fojtott magyarság félelmét? Velünk építteti fel a gazdagok kéjbirodalmának bebetonozott rendszerét, hogy soha sorsunk meghatározó ereje, ne lehessünk. Mit várjunk, és mit várhatunk, nevezzük akár új arisztokráciának is, e helyzeti elõnyével visszaélõ kényszert sulykoló halálölelés csókoló hüllõtõl? Változik, mint az idõjárás. Mint a múló évek, úgy fáj minden megnyilvánulása. A semmibõl építsünk neki várat?
A világ gazdagjai kórházat, iskolát, gyárat a saját pénzükbõl alapítanak, míg nálunk a köz- vagyonából adjuk valakinek!
Mindent el is viselnénk, ha nem, mint a kutyának õk löknének nekünk, - hisz mi tettük azzá kéz a kézben az õk világát-, alamizsnát, ha nem hagynák, hogy osszuk nékik a pénzt, hatalmat, jogot, hogy örök gúzsba önként kötnénk kezünk. De ráébresztettek sorsunk feldarabolásának feleslegességére és szolidaritásra; víg közös dalolásra, együttmûködésre, tulajdonunk megvédését kapzsiságuk okán kellett felismernünk. Egy-egy új kéz mely felénk nyúl, az mind ellenük fordul! Közgondolat váltásra van szükség. Az élet alázatát tiszteletben kell tartani minden embereknek!
„Ne azt kérdezd, mit tehet érted a Hazád, hanem azt, hogy mit tehetsz Te a Hazádért!" - John F. Kennedy