Az életért

Magyarország! A világ közönyös a nemzetek sorsára. A pénz fogságában vergõdõ lélek, mint annyiszor a történelem folyamán, hazánkban a legfogékonyabb a humánumrombolás iránt, ezért kiáltsuk világgá: AZ ÉLET SZOLGÁJA A PÉNZ! Történelmi szerepét vissza kell helyezni abba a mederbe, ahonnét kiszabadította az ördögi hatalom; SZOLGA SORSBA!
Nem azért születtünk-e meg, hogy az életnek nevezett érzelmi töltõdéseket megéljük?
Nem azért élünk, hogy gyakoroljuk a létezés felemelkedésének nagyszerûségét?
Azért kell élnünk, hogy szolgánk a pénz rabszolgái lehessünk? Nem. Cseréljük el életünket a nem létezõ, a halált uraló mozdulatlan Mammont, istenítõ hatalmat az életre, egymásra és a szeretetre! A jövõ érdekében, a múlt okán az életnek ki kell vetnie magából a betegséget, a fekélyt a lelkekre telepedõ kényszert, hogy mindenáron meg kell felelni a jelen elvárásainak.
Új hitben, új világot kell teremtenünk, ahol az ember elfoglalja születésétõl fogva megilletõ helyet, az ÉLET TRÓNJÁT!
Hazugoknak és szemfényvesztõknek nincs helye a társadalmat formáló erõk meghatározói között.
Mi légyen a sors beteljesítõ erejével? Mi legyen az élettel és a halott világ jelképével, a pénzzel? Élni akarunk, vagy egymásnyakába dobálva a hurkot várjuk a beteljesedést?
Ma õ a gazdag, holnap a sorskivetett és holnapután a körforgalomban ma még szemben jövõ.
Engednünk kell-e a halott világ uralmának, a kinyilvánított hatalomnak, a megerõszakolt érzésnek, a legyõzött életünknek? Nem. Az életnek kell gyõznie és a globalizációnak engednie! Nincs, más lehetõség a harcot meg kell vívni, AZ ÉLET ÉRTÜNK S MI AZ ÉLETÉRT.
Teendõnk a végtelen. Az emberi jog nem a földön köttetett, az élet kötötte a természettel, a természet a világgal, a világ a végtelennel. Az ember a gyakorlója a végtelennek, önmagának
Ura és szolgája. Nem egymás fölé és alá teremtetett, hanem egymásért. Mindenki önön teremtett vagyonával nem magáért, másért tehet és felel.(A teremtett vagyon nem származhat másik ember emberi mivoltának megalázásából, kifosztásából.) Teremteni kell hát egy mindenki által elfogadott közgondolatot, ami alázattal viseltetik mind a meghatározó egyéniségek, mind a földönfutó lelkek részére. Mi magunknak, mert az egyforma lélekvilággal rendelkezõ ember nem tiporhatja a semmibe a másik lelket, az életet.
Az igazság harca elkezdõdött és a belsõnkbõl fakadó elégedetlenség nem gyömöszölhetõ vissza a „tudás palackjába”.
Nem lázít itt senki senkit. Elégedetlen az ember a sorsával, mindenki a magáéval. Itt a bibi, hogy míg az egyszerû emberek a keserû kenyér valóságának sorshordozói, addig a halott világ szószólói a pénz kínjának rabjai. Változtatni, változnunk kell. Mindenkinek. Az „almába harapók” úgy látszik eljátszották lehetõségüket. Nem maradt más, az élet utat tör magának a végtelen ûrön át is, a tudatlanság boldogságában létezõknek kell megmentenie az életet, visszaadni az ember természetbe vetett hitét: A tisztesség és a becsület parancsolatait.
Az kevés, hogy a regnáló hatalomnak el kell takarodnia. Meg kell változnia az emberek gondolkodásának! Mi magunk teremtettük e hatalmat és a teremtõ semmisíti meg, adja és veszi el az életet. A regnálóknak nincs alternatívájuk, odáig merészkedtek ahol már nincs élet.
Vagyis számukra megszûnt a türelem, nem éltek a nép felhatalmazásával, nem az életet szolgálták, hanem a halott anyagot, a pénzt. Rájuk egy szót sem szabad többet pazarolni!
A miként szabadulhatunk meg a lélek szipolyozóitól? - kérdés feltevése az indokolt. A dolgunk, hogy a ránk kényszeríttet gondolatot, miszerint csak a hatalomban osztozkodók irányíthassák a dolgok menetét, gyökerestül ki kell irtani. A tudatosult képzelet (mátrix) lett úrrá a született teremtõn. Mi magunk teremtjük olyanná a körülöttünk lévõ világot, amilyenné szeretnénk! Nem fogadhatjuk el, hogy belénk költözik a kétség, hogy képtelenek vagyunk a sorsunk irányítására, hisz mi magunk vagyunk a létezõ. Minden gondolatot hessegessen el mindenki, ami arra irányul, hogy mások tesznek, vagy tettek értünk. Az egyén tette tettet másolja uralkodója, vagyis a kis tettekbõl lesznek a nagyok, így a felelõsség kérdése megkerülhetetlen a „kisembernél” is. Köpjük le a teremtett rendszert, mindenki a saját tükrében, hogy szégyenében fusson világgá, mert milliónyi könny a lelkünkben eseng, az életért, a tettekért, a jövõért! S ha majd te rendszer körbe koldultad a világot, tõlünk, az élettõl kér majd menedéket, mert belátja a lét rendszerének felsõbbrendûségét! Elkezdõdött egy harc több ezer éve a tisztesség és a becsület harca, a haszon és az érdek ellen!
Minden ember mindig megteszi tetteit, s tetteinkbõl lesz a nagy tett. Úgy legyen!