A szlovák parlament teljes mértékben megfeledkezett a szlovák állampolgárságú magyar közösség tagjairól

Tõkés László EP-alelnök közleménye

Tõkés László, az Európai Parlament alelnöke tavaly novemberben megkereséssel fordult Iveta Radièova szlovák miniszterelnök-asszonyhoz annak érdekében, hogy az 1946–47-ben, Szlovákiából kitelepített és vagyonuktól megfosztott magyar közösség ügyét elõmozdítsa.

Levelében erdélyi képviselõnk kitért arra a tényállásra, hogy míg a szlovák parlament dicséretes lépéseket tett a zsidó és német közösségeket, illetve az 1948–89 közötti idõszak áldozatait ért sérelmek orvoslása terén, ezzel szemben viszont „a szlovák parlament teljes mértékben megfeledkezett a szlovák állampolgárságú magyar közösség tagjairól, akik közül sokan ugyancsak komoly sérelmeket szenvedtek el 1945 után.” Tudnivaló ugyanis, hogy 1946-47 telén több mint 40 ezer magyart, teljes családokat telepítettek ki, hurcoltak el kényszermunkára, és kobozták el vagyonukat – nem csupán a nemzetközi emberi jogi egyezményeket, hanem az akkor érvényben lévõ csehszlovák törvényeket is megsértve ezáltal. Tõkés László arra is rávilágított, hogy több európai képviselõ és magas rangú tisztségviselõ álláspontja szerint: „égetõ szükség van olyan jogszabályokra, amelyek jóvátennék a magyar közösség szlovák állampolgárságú tagjai által elszenvedett sérelmeket”, hiszen az áldozatok többszöri kérelmezése ellenére, a Mikulas Dzurinda volt miniszterelnök által vezetett kormány két mandátuma alatt sem tette meg azokat az intézkedéseket, amelyek a megszavazott kompenzációs törvények gyakorlatba ültetését és a kitelepítettek kárpótlását eredményezték volna; sõt mi több, egyetlen jogi aktussal a Csehországba kitelepítetteket kizárták mindenféle kártérítésbõl, ami „arra utal, hogy Szlovákia súlyos mértékben diszkriminálja polgárainak egy részét.”

Hivatkozva az Európai Unió alapelveire, amelyek szerint az Unió valamennyi polgárát ugyanazok a jogok illetik meg, és egyetlen tagállam sem hozhat olyan törvényeket, bírósági döntéseket vagy adminisztratív intézkedéseket, amelyek kedvezõtlen megkülönböztetésben részesítenék az adott ország valamely polgárát vagy közösségét; továbbá utalva a volt miniszterelnök, Robert Fico azon határozatára, mely által az ügyet a szlovák Igazságügyi Minisztérium hatáskörébe utalta – erdélyi képviselõnk azt hangsúlyozta, hogy: „mindazok, akik a háborút követõen munkájukkal hozzájárultak a Köztársaság újjáépítéséhez, méltó köszönetet érdemelnek erõfeszítésükért.” Mindezek alapján arra kérte a miniszterelnök asszonyt, hogy fejtse ki álláspontját a kérelmezett intézkedésekkel kapcsolatban.

Iveta Radièova 2011 márciusában kelt – késedelmes – válaszlevele nem bíztat megoldással a szlovákiai magyar közösséget ért sérelmek orvoslása tekintetében. Említést tesz ugyan a „Köztársasági Elnök 88/1945-ös Rendeletérõl a munkaszolgálatra kitelepített magyar közösséggel kapcsolatosan”, azonban az áldozatok kárpótlását célzó konkrét intézkedések lehetõségére még csak utalást sem tesz. A miniszterelnök asszony „tudatában van a háborús és a háború utáni események következményeinek, amelyek egy kényes és bonyolult helyzethez vezettek” – írja, mindazonáltal úgy ítéli, hogy „kormánya megfelelõ figyelmet tanúsított ezen ügy iránt, amellyel már az elõzõ szlovák kormányok is foglalkoztak.” A kitelepített magyarok tízezreit – végsõ soron – azzal „fizeti ki”, hogy: „1948-ban ezek a személyek engedélyt kaptak arra, hogy visszatérjenek Szlovákiába, többségük vissza is tért, sokan eredeti vagyonukat, mások pedig ehelyett házat és földet kaptak.”

A miniszterelnök-asszony elismeri, hogy az 1938-47 közötti idõszakot humanitárius szempontból számos „elitélendõ jelenség” fémjelezte, mint amilyen „a lakosság tömeges, gyakran erõszakos áttelepítése és a tulajdon átruházása.” Ennek ellenére azt tartja fontosnak hangsúlyozni, hogy: „milyen szerencsések vagyunk, hiszen ez az idõszak mára már a múlté, amelyre emlékeznünk kell és tanulnunk kell belõle, azonban semmiféleképpen nem szabad visszatérnünk hozzá.” Kijelenti, hogy a szlovák kormány tevékenysége és politikája „jövõorientált”, ami „egy olyan Európát jelent, amely egyesül az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlõség, az emberi jogok és szabadságok tiszteletben tartása értékrendszerében”.

Radièova kormányfõnek a valós problémák megoldása elõl kitérõ válaszlevelének tanulságaképpen sajnálattal állapítható meg, hogy éppen az általa felsorolt értékek és irányelvek azok, amelyek a régóta halasztódó magyar kárpótlási ügyben háttérbe szorulnak és csorbát szenvednek. A jelenlegi – és a mindenkori – szlovák kormányzat kisebbségpolitikájáról, valamint kétes „európaiságáról” sokatmondóan tanúskodik ez a levélváltás.

Brüsszel, 2011. április 18.

Tõkés László

EP-alelnök Sajtóirodája