„Nincs pimaszabb és butább tyúktolvaj, mint aki a lopott jószágot háza tetejére tûzi zászló gyanánt”
(Idézet önmagamtól)

A Szent korona és a címer kapcsolatáról már megírtam, hogy a címer a Szent Korona címere. Hazánk, amit valamiért (miért is?) nem Magyarországnak nevezett az utolsó kommunista országgyûlés, hanem Magyar Köztársaságnak („neve és államformája” – közölte Szûrös Mátyás a Parlament ablakából), ami a világon semmit sem jelent. Szó szerint értendõ: bármilyen nyelven említik is, Magyarország a neve.

Hungary, Ungarn, Венгрия, Ungria, Hongrie stb., nem teszik hozzá államformáját, mert az nem országnév. Ezt csak azok a beteges elmék agyalták ki, akiknek a köztársaság nem volt eléggé szabatos államforma, mert az burzsuj dolog, ezért kitalálták a népköztársaságot, mintha az államforma lehetne. Leplezni, hogy kommunista diktatúra, még ezzel az idétlenséggel sem lehetett, és csak kommunista államok bürokratái biggyesztették olykor hazánk nevéhez, hogy nem akármi, hanem népköztársaság. Most pedig köztársaság, amiben az elõzõhöz képest az látható a szõrszálhasogató számára, hogy a néphez mér nincs köze.

A Magyar Köztársaság jelzõs összetétel: honunk ennek értelmében elsõsorban köztársaság, aminek jelzõje: magyar.

Ép nyelvérzékkel minden okoskodás nélkül is világos, hogy nem a magyar az érdekes, az csak jelzi a Köztársaság minõ voltát.

A vele kapcsolatban felmerülõ gondolatokat ez a nehezen indokolható összetétel gerjeszti. A magyarok hazája minden politikai megfontolás és bûvészkedés ellenére a magyarok országa, valódi nevén nevezve: Magyarország. Mint ilyen a Szent Korona országa, ez akkor is köztudott, ha vannak, akiknek nem tetszik.

Magyarország a Szent Korona és a Szûzanya országa

Címerünk ennek az országnak a címere, ez világos. Címerünk egyik oldala hétszer vágott, piros-ezüst mezõ, vagyis árpádsávos. Ezen nincs mit okoskodni, ez így van; azonban a címerpajzs másik felében az apostoli kettõs kereszt látható, ami úgy került oda, hogy Istvánnak, az elsõ magyar királynak szent élete elismeréseként II. Szilveszter pápa nemcsak a Szent Korona római részét adományozta. Koronázására menvén a pápai küldött, aki jogállását tekintve személyében a pápát testesítette meg, illetve rajta keresztül Szent Péter apostolt, az elsõ pápát, Krisztus személyes küldöttét, a koronázási menet élén a pápa által küldött apostoli kettõs keresztet vitte.

A kettõs kereszt kizárólag az apostolokat illeti meg: az apostoloknak, Jézus tanítványainak és küldötteinek jelképe.

Több apostoli király, és az õ révén apostoli királyság nincs és nem is volt. Nyugodtan állíthatjuk, hogy nem is lesz.

Akárki, aki jelképként használja az apostolok keresztjét, ha nem a Szent Korona alattvalója, jogtalanul és szentséggyalázóként teszi. Ezt tudni kell akkor is, ha északi szomszédunk meg is talál sértõdni azon, hogy míg az Apostoli Magyar Királyság több mint ezer éve van, Apostoli Tót Köztársaság nincs, nem volt soha, és nem is lehet.

Ez ilyen egyszerû. Hogy egy szentséggyalázó népség õslakos nemzetet külhatalmak jóváhagyásával gyaláz, ellene törvényeket kohol, ezen semmit sem változtat.

Azt a kérdést azonban óhatatlanul felveti ez a különös és példátlan justizmord, hogy ez az alig kamaszkorú kereszttolvaj egy szokatlan ötlettõl áthatva nem engedte át koholt határán a magyar államfõt, az úgynevezett köztársasági elnököt, vajon mit is tett tulajdonképpen azon kívül, hogy egy törvény betûihez ragaszkodó, erélytelen fõhivatalnokot megállított egy hídon.

Meglehetõsen furcsán hangzik, hogy a Duna-hídon megállított jogász a Szent Korona köztársasági elnöke. Pedig ez így igaz.

Az elmúlt évszázad annyi abszurd ténnyel szégyenítette meg a józan észt, hogy ezt a furcsaságot mint létezõt vagyunk kénytelenek értelmezni. A köztársasági elnök mint államfõ a Szent Korona elsõ alattvalója. Ez a státusza. A maga tragikomikus módján tehát a Szent Korona nevében uralkodója Magyarországnak.

Szegény ország vízzel fõz.

Hogy a Szent Koronához való – akart vagy nem akart – viszonya miben áll, könnyen meghatározható.

Amint az elsõ pápa Krisztust személyében megtestesítette, és az õ utódai ugyanezt a küldötti rangot viselik, tehát Jézus Krisztusnak személyét testesítik meg, a pápa által küldött Szent Korona és az apostoli kettõs kereszt uralmát, illetve méltóságát, az apostoli Magyarországot, Regnum Marianumot testesíti meg az elsõ alattvaló.

Bizarr, hogy úgy, ahogy, de így igaz.

Tehát nem egyszerûen egy magyar polgárt, hanem történetesen a magyar államnak – olyan, amilyen – elsõ emberét, személyes szándéka ellenére is a Szent Korona megtestesítõjét megállította koholt határán egy soha nem volt állam fegyverese.

Ez nehezen minõsíthetõ tett, ami régen fegyveres megtorlást, de gyávább idõkben is nagyon súlyos diplomáciai következményeket váltott ki.

Kivéve nálunk, és Szent Koronánk becsületének megvédése érdekében. A köztársasági elnök a mostani képtelen és alkotmányvesztett idõkben, mint az alább egyértelmûen kitûnik, „a Korona nevében kormányoz”.

Az apostoli ország kettõs keresztjének oltalmában

Emlékeztetõül: a Szent Korona Tanának alapja a következõ.

1. Õfelsége, a Szent Korona személy (jogi személy).
2. A Szent Korona a magyar állameszme megtestesítõje.
3. A Szent Korona teste az ország teste, vagyis az ország földje.
4. A Szent Korona tagjai a Korona országainak polgárai.
5. A Szent Korona minden hatalom és jog forrása, a legfõbb felség.
6. A Szent Korona a mindenkori uralkodó fölött áll, az uralkodó a Korona nevében kormányoz.

A Szent Korona képviselõje, személyében megtestesítõje a mindenkori államfõ. Amikor 1920-ban (1526 után) ismét helyreállt a Magyar Királyság, a Szent Koronát vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó képviselte és testesítette meg. Álláspontom szerint méltón és példás méltósággal. (Egy ízben a felcsattanó Hitlert is figyelmeztette Horthy, hogy az ezeréves Magyar Királyság kormányzójával beszél, úgy viselkedjék a jelenlétében. Legyen erõs, olvasó: Hitler a maga alig két évszázados birodalmával a háta mögött, befogta a száját! Nem árt tudni, hogy a német nyelvû fejedelemségek országgá szervezése történelmileg alig idõsebb az USA államainak szövetségénél.)

Pillanatnyilag nincs értelme azzal foglalkoznunk, hogy a Szent Korona jelenlegi képviselõje más lelkületû ember, és kissé groteszk módon köztársasági elnök a rangja. A magyar államfõ éppúgy sérthetetlen, mint az általa képviselt Szent Korona. Ugyanakkor rá is vonatkozik, ami Koronánk minden képviselõjére az Aranybulla óta: ha a megválasztott államfõ (amint a magyarok jogával választott király is) méltatlanná válik a Szent Koronának megtestesítésére, a nemzet akaratából megfosztható ettõl a jogától. A magyar nemzet királyválasztási joga mindmáig érintetlen. Ugyanúgy, mint az Aranybulla Ellenállási Záradéka.

Ezt mindazok figyelmébe ajánlom, akik a Szent Korona megtestesítõjét a jövõben megsérteni szándékoznak. Ha Hitler is elhallgatott a szavára, akkor a többieknek kuss a nevük.