Látszólag megismétlõdik a történelem



A „korszerû forma” kifejezés a lényeg Orbán Viktor alábbi kijelentésében: „… én azt gondolom, hogy egy korszerû formában XXI. századi körülmények között az a tény, hogy nem alkotmányt, hanem alaptörvényt alkotunk, valójában a történelmi alkotmány folytonosságának helyreállítását és jogaiba történõ visszaállítását jelenti.”



Az általam kozmopolitának nevezett, jelenlegi jogértelmezés egyre inkább elismeri az Alkotmány, mint iránymutatás és az Alaptörvény, mint ebbõl eredõ, egy történelmi idõszakra „korszerûsített” irányelv megkülönböztetését.


Ennek tudható be, hogy a FIDESZ-KDNP tervezetét nem Alkotmánynak, hanem Alaptörvénynek nevezik (bár Orbán Viktor hétfõi beszédében következetesen az „Alkotmány” kifejezést használta és – ha valakinek, akkor neki - nem lehet ilyen lényeges kérdésben tévedni.)



Megismétlõdik a történelem, de az ismétlõdés nem Magyarország felemelkedését eredményezi, mint 1920-ban, hanem Hazánk gyarmatbirodalmi kötöttségének erõsödését akarja szolgálni, mert az ismétlõdés csak látszólagos.



1920-ban a Horthy Miklós által összehívott Nemzetgyûlés elsõ határozatában kimondta: „A Magyar Királyság alkotmánya a Szent Korona.” Ezzel a Kun Béláék és Károlyi Mihályék által hozott törvényeket eltörölte, azzal a jogos indokkal, hogy az alkotmányos iránymutatással azok ellentétesek, így tiszta lapot nyitott a társadalmi együttélés magyar érdekeknek megfelelõ szabályozására, vagyis a magyar érdekû jogrendszer kialakítására.



2011-ben a FIDESz-KDNP Alaptörvény-tervezete preambulumában a következõk szerint fogalmaz: „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát.” (Orbán Viktor nem történeti, hanem történelmi alkotmányról beszél. Ez, és az alkotmányt az alaptörvénnyel keverõ pontatlanság egy késõbbi értelmezésnek készítik elõ a talajt.)


A preambulum ezzel a kifejezéssel szétválasztja az alkotmányt és a Szent Koronát, vagyis lényegében tér el az 1920-as megfogalmazástól.


Ez a szemlélet mutatkozik meg abban a következetességben, amivel a Szent Korona alkotmányos jogfolytonossága helyett a kormánypárti képviselõk „a történelmi alkotmány folytonosságáról” beszélnek.



Míg 1920 után hat évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az ellenerõ kikezdje a magyar érdekek kizárólagos jogi érvényesülését (1926. évi XXII. tc.), addig hagyományaink látszólagos követése lehetõvé teszi, hogy a FIDESZ-KDNP Alaptörvény-tervezete már önmagában is ellentmondjon a Szent Korona Értékrend iránymutatásának.



Két rejtett aknát helyeztek el így az Alaptörvény-tervezetben:



1. Az alkotmányozási folyamat és a Szent Korona szétválasztásával azt fejezték ki, hogy az Alkotmány nem iránymutató Isteni akarat kifejezõdése, hanem történelmi fejlõdés „vívmánya”, és ez az Alaptörvény-tervezet ennek a folyamatnak a része.



2. Ez alapján szabadon értelmezhetõvé tették az alkotmány iránymutatását. Ennek közvetlen eszközeként nem határozzák meg, hogy mit értenek „történeti alkotmányunk vívmányain”.


Az 1920-as I. tc. alkotói is hasonló hibát követtek el, amikor nem értelmezték, hogy mit jelent a Szent Korona, mint alkotmány. Ennek lett következménye az, hogy 1926-ban a Szent Korona alkotmányosságával összeegyezhetõnek tartották az idegenek részvételét a hatalomgyakorlásban.



Most sincs olyan iránymutatás, amelybõl levonhatóak lennének azok az alapelvek, amelyeknek ellentmondanak az utóbbi 66 év (1100 év) törvényei, sõt, azok az alapelvek, amelyek az alaptörvény-tervezetben szerepelnek, ezeknek a törvényeknek a szellemét követik.



Ebbõl ered, hogy le kell lepleznünk azt az iránymutatást, amelybõl a látszat történelem-ismétlést jelentõ alapelv – azaz az Alaptörvény-tervezet – fakad.



Az elõzõekbõl egyértelmû, hogy nem Isteni eredetû iránymutatásról van szó. De akkor hogyan értelmezhetõ a „történeti alkotmányunk vívmányaiból” eredõ iránymutatás?


A Párhuzamos Alkotmányozással bebizonyítottam, hogy a Lisszaboni Szerzõdés az iránymutatás a Szent Korona alkotmányisága helyett:


































Szabadság Alkotmánya

Rabság Alkotmánya

Magyarország örökké szabad.

Magyarország sohasem lesz szabad.

A kötelezettségek és jogok egységében a Szent Korona minden tagja egy és ugyanazon szabadságot élvez, amely nem szûntethetõ meg és nem korlátozható.

A Szent Korona tagjai soha nem fognak azokkal a szabadságjogokkal rendelkezni, mint a hatalmat bitorló idegenek és helytartóik.

Ami a Szent Korona Országa földjén, földje alatt és földje felett van, a Szent Korona örök és elidegeníthetetlen alkotórésze, amelyet csak a Szent Korona másik alkotóeleme, a Szent Korona tagjai birtokolhatnak.

A magyar föld, és ami alatta, felette van, valamint a magyar szellem, a magyarság javai és jogai örökké és elidegeníthetetlenül a megszállók tulajdonában vannak és felettük birtokjogot is csak a megszállók és helytartóik gyakorolhatnak.

Minden magyar érték a magyar érdekeket szolgálja.

Minden magyar érték a megszállók érdekeit szolgálja.

Mindazzal szemben, aki megsérti a Szent Korona értékrendjét, a Szent Korona minden tagjának nemcsak joga, hanem kötelessége ellentmondani és ellenállni.

Azokkal a Szent Korona tagokkal szemben, akik ellentmondanak és ellenállnak a diktatúra értékrendjének, a megszállóknak és helytartóiknak nemcsak joga, hanem kötelessége ellentmondani és ellenállni.



A Szent Korona divattá vált. Ez maga után vonta, hogy kirakodóvásári portékává alázták. Mutatják a külsejét, ahhoz különbözõ magyarázatokat fûznek, vagy történelmi alappal, vagy a nélkül. A lényeg, hogy elkeljen a portéka és higgye azt a vásározó, hogy igazat kapott, nem - valódi értéke szerint - bóvlit.



Amikor csak megosztottság nélküli egységgel akadályozhatjuk meg, hogy a Liberális Diktátumot Alaptörvénynek maszkírozva életünket mérgezõ vásári bazáráruként ránk tukmálják, megszaporodtak az önérdeküktõl vezérelt, vagy a diktátorok által megvásárolt „álhazafiak”, akik ránk akarják beszélni, erõnk elvonásával, a Szent Korona meggyalázott utánzatát.



Ha engedjük, megérdemeljük.



Kelt Szegeden, 2011. Kikelet havának 30. napján.


A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel:


Halász József, a Szent Korona alázatos szolgája