KI KICSODA?

TALÁLÓS JÁTÉK FELNÕTTEK SZÁMÁRA, IQ ELLENÕRZÉS KÖZELMÚLTUNK TÖRTÉNELMÉNEK EGY SZELETÉBÕL

A 15 KÉRÉSBEN KÉRT 16 VÁLASZNÁL CSAK A KÉRT SZEMÉLYEK NEVÉT KELL FELJEGYEZNI, 6 HELYES VÁLASZ MEGFELELÕ, 12 HELYES VÁLASZ JÓ, 15 HELYES VÁLASZ KIVÁLÓ ÉS 16 HELYES VÁLASZ SZUPERJÓ ÉRTÉKET KÉPVISEL.

16 HELYES VÁLASZ INTEREN TÖRTÉNT KÜLDÕI KÖZÖTT NÉGY ÉRTÉKES AJÁNDÉKOT SORSOLUNK KI A KARÁCSONYI ÜNNEPEKRE. BEKÜLDÉSI HATÁRIDÕ 2011. NOVEMBER 30.

1.

Ki volt az a köztársasági elnök, aki külföld felé (is) igyekezett lejáratni hazánkat, aki legmagasabb kormánykitüntetésben részesítette az egykori Néphadsereg „fõ komisszárját”, meleg szavakkal búcsúztatta azt, aki évtizedeken át „mosta" az MN hivatásos-és sorállomány, valamint a polgári állomány agyát a marxista-leninista maszlaggal? Ezzel 20-25%-al csökkentette a szakmai képzési idõt.

Másik tevékenységeként vezérezredessé léptette elõ hazánk legnagyobb szélhámosát, háromszoros dezertõrét, tábornoktársainak bitóra segítését, amiért az egyik mártír lakását (ingóságokkal egyetemben), egy másik mártír parancsnoki „bársonyszékét” kapta Farkas Mihálytól a koncepciós per sikerének „önzetlen” támogatásának elismeréseként.

2.

Ki volt az a köztársasági elnök, aki az Alkotmánybíróság elnökeként részt vett a Zétényi-Takács féle törvény „megtorpedózásában”, aki nem szavazta meg a Legfelsõbb Bíróság által, az ún. tábornoki perben elítélt mártírok eredeti jogaikba való visszaállítását, így juthatott az egyik kivégzett tábornok megüresedett lakásába, sõt még azt is elérte, hogy a mártírhalált halt tábornokról elnevezett utca nevét „visszakereszteljék” az elõzõ, semmitmondó Eszter utca névre?

3.

Ki volt az a budapesti fõpolgármester, aki a Kádári-érában feleségével egyetemben röpke egy évet töltött az USA-ban, és Kanadát is bejárta, hogy minél több helyen és minél több „manit” begyûjtsön a bibliából jól ismert bõkezû adakozóktól, aki húsz éven át ígérte bárgyú szavazóinak a négyes metrót, aki alatt Budapest semmit sem fejlõdött, de zöldterülete 35%-al csökkent, piszkosabb és lepusztultabb lett, miközben a fõváros adóssága a „csillagos égig” növekedet, aki a fél-világot bejárta tapasztalatszerzés céljából (egyes meg nem erõsített hírek szerin a húsz év alatt közel két évig volt távol a munkahelyétõl), de a mintegy 50 külföldi kiruccanásából egyetlenegy tapasztalatát sem hasznosította, aki megtorpedózta az EXPÓT és a labdarúgó VB-t, aki után csak egy maradandó építményt lehet megemlíteni,- a horvát tengerparton felépített „kacsalábon forgó” dácsáját.

4.

Ki volt az a tábornok, aki a világot bejárta „épületes” hazugságainak több változatban elõadott terjesztésével (1./ ’56-ban a szovjetek második agresszióját követõen egy nemzetõr zászlóaljjal elhagyta a fõvárost, --- 2./ egy nemzetõr ezreddel hagyta el a fõvárost, --3./ több ezer emberrel vonult ki a fõvárosból, -- 4/ 8 harckocsival és négyszáz emberévek törte át a szovjetek gyûrûjét és Nagykovácsi felé távozott), aki Nagykovácsinál megverte az oroszokat, holott mindössze 40-45 embere volt a helyszínen a csetepaté kirobbanásakor, õ viszont nem is volt a helységben, hanem a „Kopasz hegyrõl” figyelte az eseményeket, majd Ausztriába robogott egy gépkocsival?

Játszi könnyedséggel igazolható, hogy senkitõl sem kapott kinevezést Nemzetõr Fõparancsnoki titulus használatára, mert Nagy Imre nem járult hozzá ilyen cím(ke) bevezetésére. Bátorsága úgy megnõtt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia rendezésében is elõadta hazugságait Horvát Miklós egykori politikai tisztbõl ’56-os történésszé átvedlett „szakember” közremûködésével (és megelégedett mosollyal fogadta a hallgatóság tapsikolást, különös tekintettel a soraikban üldögélõ Mécs Imre, Szabó Miklós és Fónay Jenõ urakra). Hazugságaival azt is elérte, hogy országgyûlési képviselõvé. valamint az USA 6 tagállamának díszpolgárává és az MTA kültagjává válasszák, illetve vezérezredessé léptessék elõ.

Gyávasága kimutatható azzal, hogy Kõszegrõl, egy bajtársától ellopott gépkocsival, csapatait cserben hagyva, kimenekült a város alá érkezõ szovjetekhez. Hasonló (jól bevált) módszerével dezertált Budapestrõl, mint (’56 november elsejével KINEVEZETT) katonai parancsnok(!) három gépkocsival és 40-45 nemzetõr kíséretében hagyta el a fõvárost, de a helyõrségben lévõ katonákat egy szóval sem tájékoztatta szándékáról, majd Nagykovácsinál is otthagyta nemzetõreit és Ausztriába távozott. Érdemes megemlíteni, hogy soha és sehol nem említette meg november elsejei hivatalos kinevezését, viszont a nem hivatalos nemzetõri fõparancsnoki beosztásával ország-világ elõtt dicsekedett, és 100 megkérdezett magyar ember közül még a mai napig is 96 úgy tudja, hogy a Nagykovácsi (nem létezett) „csata” hõse a nemzetõrség fõparancsnoka volt.

Képmutatása azzal is igazolható, hogy 2009. augusztus 19-én tolókocsiban kivitette magát a temetõbe, a kivégzett tábornokok sírjaihoz,- Hitlertõl, Horthytól, Mussolinitól, Szálasitól, Rákositól, Göncztõl és sok más személyektõl kapott kitûntetéseivel ékesített vezérezredesi díszruhájában, amelyhez sehogy sem illett vastag bordó zoknija és ormótlan sárga bakancsa. Diszkrét magatartására jellemzõ, hogy nem szólalt meg, mert (talán) nem akarta tudatni a jelenlévõkkel, hogy oroszlánrésze volt a bitóra juttatásukhoz.

5.

Ki volt az a történész akadémikus, aki a Rubikon folyóiratban megjelentetett nekrológjában méltatta a 4. pontban ismertetett vezérezredest, miközben az elsõ mondatától kezdve az utolsóig , minden állítása, megjegyzése vagy adatközlése hazugságok, valótlanságok, csúsztatások és pontatlanságok turmixszelt változata volt. Ereje még arra sem tellett, hogy többszöri figyelmeztetõként átküldött e-mail-jeim ellenére sem korrigálta a „mûvet” és elnézést sem kért az olvasóktól.

6.

Ki az a hazug, tájékozatlan, rikácsoló és a gyûlölködéstõl eltorzult arcú (amúgy sem kifejezetten kellemes megjelenést tükrözõ), mérhetetlen nagynak tartott filozófusunk, aki letagadja a csillagot az égrõl? Bár ez lenne a legkisebb hibája vagy bûne, de azt már nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a platói vagy arisztotelészi filozófia magasságában gondolkodó, magyarnak tartott észlény ne lássa meg a gumilövedékkel kilõtt szemû, vagy a hasfalát átütõ honfitársát, akikrõl heteken át sugároztak eredeti felvételeket az egyes tv csatornák. Az igaz, hogy meglátta a megbúvó vagy rejtõzködõ szélsõjobboldali betyárokat, de meglehet, hogy ez csak a kiemelkedõ képességû filozófusokra jellemzõ, akik azt is látják, ami nincsen, de azt nem, ami van. Pedig örülhetnének, hogy nyitott szemmel járkálhatnak, és anno dacumál (békés sétálóként) nem álltak egy gumilövedék útjába…

7.

Ki az az ex kormányfõ, aki 30 (azaz harminc) milliót HUF-ot kapott s z ó b e l i tanácsadásért a Paksi Erõmû illetékesétõl? Ezt a tényt be kellene venni a Guinnessi rekordok könyvébe, mert bár a közmondás úgy tartja, hogy „a szó elszáll, az írás megmarad” de ebben az esetben errõl szó sem lehet, hiszen elszállt szóért senki sem fizet, tehát valahol magnetofonon vagy kamerafelvételen biztosan nyomára lehet bukkanni, és érdemes lenne az MTA „Mindentudás Egyeteme”c. mûsorban közkinccsé tenni, mert ilyen értékû szóbeli tanácsot még ember fia nem hallhatott. Elõre borítékolom, hogy hatalmas nézõtábort vonzana a mûsor és mindenki számára rendkívül tanulságos lenne.

8.

Ki az az ex kormányfõ, aki elqrta a dolgát, éveken át nem „csinált semmit”, „hazudott reggel este és éjszaka” (Sic!), azaz áthazudta a nap huszonnégy óráját, leqrvázta hazánkat, és ennek ellenére- egy birkaagyú ember csoport, akiket közvetve és közvetlenül anyagilag és erkölcsileg is megnyomorított, könnyes szemekkel borul a keblére és ott simogatják, ahol éppen érik. Hát már egyesekbõl teljesen kiveszett az önérzet, a hazaszeretet, az emberismeret és a jövõ iránti féltés? Nem illendõ a nagy nyilvánosság elõtt annyira kimutatni, hogy pszichiátriai kezelésre szorulnak! Azt imádják aki milliárdos létére büszkén, felemelt fõvel dalolja, hogy „fel, fel te éhes proletár”, aki kordonba zárta magát (és hazug csürhéjét), kizárva a pornépet az ünneplésrõl, aki egy zsidó honfitársunktól (akit még a nyilasok is békén hagytak) elzabrált villában lakik, aki 4 (azaz négy) milliárd dollárt invesztált be Indonéziába, aki eszelõsen ragaszkodik elvesztett hatalmához és az ördöggel is cimborálna, hogy újabb adóssághalmazba és nyomorba döntse hazánkat!

9.

Ki az a politikus hölgy, aki úgy megtanult hazudni, mint gazdái, aki kiszolgálta Aczél Györgyöt, Horn Gyulát, Medgyessy Pétert, Kovács Lászlót, Gyurcsány Ferencet? Aki jobban tud rikácsolni, mint Petõfi Sándor „János vitéz” c. mûvében a gonosz mostoha, aki azért veszélyes, mert buta de nagyon szorgalmas, bár eddig értékelhetõ eredményt nem mutatott fel, de egyszer õ is hibázhat és akkor – talán – akaratlanul is igazat fog mondani.

10.

Ki volt az a belügyminiszter, akinek az égisze alatt (bár a hazug Lamperth Mónika alatt is) „virágoztak” a hajdani ÁVH-s érzelmû elvtársak, sõt még 2006-ot is megélték, és pontosan úgy viselkedtek a letartóztatott vétlen emberekkel szemben, mint hírhedt elõdeik? Még talán úgyabbul, mert a belügyminiszter egyik ténsasszony (túlképzett) osztályvezetõje azt nyilatkozta külföld felé, hogy az ÁVH-sok nem verték és nem kínozták az embereket. Ha hihetnénk neki (ami csak agygyengeségre utalna) akkor a jelenlegi apparátus egyes személyei vagy csoportjai sokat „fejlõdtek” 2006-ig. Segítség gyanánt megjegyzem, hogy a szóban forgó belügyminiszter egy ideig szakított a politizálással, de mostanság olyannak mutatkozik, mint a hamvaiból föltámadt Fõnix madár, bontogatja megkopott szárnyait…

11.

Ki volt az a belügyminiszter, aki Kádár mellet a megtorlást irányította és kifogásolta a bírák munkáját, kevesellte a halálos ítéletek számát? !!! Ma is ellenforradalomnak tartja az egész világ által (még a szovjetek és/vagy oroszok által is) elismert forradalmi harcunkat (lásd.: Jelcin nyilatkozatát l992-ben a Magyar Parlamenten), gond nélkül éli világát, családjának és rokonaik egy tagját sem likvidálták, hátradrótozott kezekkel, ruhátlanul, a libalegelõ szélén, arccal a fölbe bekaparva. Cinizmusa és magabiztossága mellett csak az orcátlansága nagyobb (az orca szavacska helyett, eléggé el nem ítélhetõ módon más szó jutott eszembe)! Nemcsak eltûrte a kivégzéseket, hanem megkövetelte a mennyiségi növelést, a holttestek és az anyaföld meggyalázását, a hozzátartozók fizikai szellemi kínzását! Számos feleség, gyermek vagy rokon csak többéves késéssel kapott hírt hozzátartozója kivégzésrõl, addig pedig reménykedtek és minden nap várták haza szeretteiket. Még a sírhely hollétérõl sem kaptak értesítést. Ha pedig véletlenül rábukkantak a kivégzettek nyughelyére és virágot szórtak ki arra a területre, akkor Kádár és belügyminisztere lovas rendõrökkel tapostatta szét a megemlékezés virágait. A belügyminiszter „karakán” magatartásáért, a Munkás-Paraszt Hatalomért emlékérem boldog tulajdonosa lett, megkapta a nyugdíj-kiegészítést, gyermekei felvételi nélkül mehettek az egyetemre, tetszõlegesen igénybe vehetett üdülõt, szanatóriumot, kórházi ellátást, sõt nyugat felé is érvényes szolgálati útlevele volt. Bocsánatot nem hajlandó kérni, de nem is szabadna elfogadni tõle! Az ilyen kapitális gazembereknek nem lehet megbocsátani! Ha Kádár belügyminiszterét az akkori törvények szerint lehetne elítélni, akkor nagy valószínûséggel a bitó alá kerülne. Ha pedig nem, akkor még mindig lehetne protestálni az enyhe ítélet ellen.

12.

Ki az az egykori pufajkás, számtalan magas funkciók betöltõje és ex miniszterelnök, aki az orránál fogva vezette a közvéleményt, akinek a legszigorúbban õrzött Fekete Sas utcai irattárból szõrin-szálán eltûnt a katonai dossziéja, a bamba bíróság és ügyészség sem kutakodott tovább, erejük csupán arra tellett, hogy az irattár parancsnokát Csárádi alezredest hanyagság miatt 50 (azaz ötven ) ezer forintra büntették. Keleti György honvédelmi miniszter hálája jeléül,- személyesen ment ki az iratárba és adta át a bíróság által megbüntetett Csárádinak az ezredesi elõléptetésérõl szóló okmányt. Korsós László ezredes pedig (Csárádi közvetlen elöljárója) dandártábornoki kinevezést kapott, ezért örömében, - fájdalomdíjként 500 (azaz ötszáz) ezer forint jutalomba részesitette Csárádit. Mindenki jól járt, a bíróság is produkál valamit, Horn Gyula piszkos múltja is eltûnt, Keleti is megmutatta, hogy ki az úr a HM-ben, Korsós és Csárádi pedig elõbbre rukkoltak a ranglétrán. A közvéleményt viszont többször is szembe köpték, nem elõször és nem utoljára.

13.

Ki volt az a honvédelmi minisztériumi államtitkár, akit Antall menesztett a kormányból és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum fõigazgatójává nevezték ki. Bemutatkozásakor megnyugtatta a személyi állományt, hogy „mindenki legyen nyugodt, nem lesz tisztogatás az Intézetnél”. nyilatkozta ezt azért, mert egy nappal beiktatása elõtt NONSZENSZ címmel egy cikket jelentettem meg a napilapokban és szóvá tettem (nevek felsorolásával), hogy egykori politikai munkások, pártbizottsági tagok és párttitkárok lettek „átejtõernyõztetve” az Intézetbe.

„Röhögtek” is jó nagyokat az érintett elvtársak, még a könnyeik is kicsordultak és kicsomagolták a távozásra elkészített bõröndjeiket…

14.

Ki volt az a honvédelmi miniszter, aki Bencsik András hetilapjába, a beiktatását követõen azt nyilatkozta, hogy „nem lesz tisztogatás a seregben”. Így lett végrehajtva a rendszerváltás két hadügyér funkcionálása alatt az MH berkeiben! A Bencsiknek nyilatkozó személy kiléte talán sokak számára fogósabb kérdés az elõzõkhöz viszonyítva, mert közvélemény kutatásaink szerint, 100 megkérdezett még a miniszter nevére sem emlékezett, pedig szorgos volt az elõléptetésekben, Homola Csabát is õ, valamint Lányi Zsolt javasolta kinevezni dandártábornokká (Homola függetlenített párttitkár volt a Soroksár úti katonai objektumban), Bánkuty Gézát ezredessé, Szalay Róbertet pedig alezredessé léptette elõ. Bánkuty hadnagyként lépett le 1957 tavaszán és Szabó Miklós bécsi BM rezidens szolgálatába állt. Szalay viszont azzal érdemelte ki az elõléptetését, hogy (hadügyérünk szerint) ott volt a Sztalin szobor ledöntésénél ’56-ban. Ezek után sokan várták, hogy a 75-80 ezer fõs tömeg meghívót kap a minisztertõl és megtörténik a katonai rendfokozatuk kiosztása. Erre azért nem került sor, mert Torgyán József FKGP elnök szerint, a hadügyéri posztra kinevezett jelöltje olyan lusta volt, hogy soha nem lehetett megtalálni, mert a nappali alvásidejében a mobiltelefonját is kikapcsolta.

15.

Ki volt a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és a honvédelmi miniszter, amikor mindkettõjüknek egy azonos tartamú levelet nyújtottam át, azzal a kéréssel, hogy válasszuk újra a Hadtudományi Szakbizottságot (HSZB-t). Indoklásom szerint, a rendszerváltozást követõ idõszakban, erre sort kellene keríteni. Abban az idõben, az MTA Tudományos Minõsítõ Bizottságának (TMB) a tagja voltam és kérésemet jogosnak, aktuálisnak, valamint célszerûnek tartottam. Feladatomat éveken át tisztességesen elláttam, minden érintett szervezet megelégedésére, mindennemû anyagi juttatás nélkül, bár nem tagadom, hogy egy-egy bizottsági ülés alkalmával nem utasítottam vissza a fekete kávét, sõt kapzsiságom nyíltan kimutatva, két mokka cukorka helyett hármat vagy négyet is belecsobbantottam a csészécskébe.

Mindkét érintett személytõl szinte egyforma választ kaptam, hogy kérésem nem aktuális! Kb. két-három hét múlva, a honvédelmi miniszter megköszönte eddigi eredményes munkámat és egy hajdani pufajkást delegált az MTA TMB-be. Majd a HSZB újraválasztása is aktuálissá vált, és mintegy húsz pufajkás került a bizottságba. No comment!

Összeállította:

(Prof. Dr. Bokor Imre)