ISKOLAPÉLDA A MAZSIHISZ ÉS A JAD VASHEM BIZOTTSÁG

DISZKRIMINÁCIÓS ELJÁRÁSÁRÓL

Minden tisztességes ember rokonszenvez azzal a gondolattal és megoldással, hogy a kimagasló érdemeket felmutató személyeket megkülönböztetett tisztelet övezze. A tisztelet - egyik – kifejezése, hogy az arra érdemesek kitüntetést, oklevelet, emléktáblát, szobrot vagy utcanevet kapnak, illetve (különféle) iskolák, intézmények, szervezetek, építmények stb., vegyék fel a nevüket. A Yad Vashem kitüntetést azok a személyek kapták (kapják), akik segítettek az üldözötteken és (gyakran) életük kockáztatásával is védelmezték az elesetteket.

Sajnálatos, hogy a MAZSIHISZ vagy/és a Yad Vashem Bizottság egyes esetekben nem körültekintõen járt el a kitüntetés adományozásánál, illetve az elbírálás során kialakított döntés meghozatalánál. A kirívóan diszkriminációs eljárásukat, az alábbi két pontban rögzítettek szemléltetik.

I.

MIÉRT KAPOTT YAD VASHEM KITÜNTETÉST KIRÁLY BÉLA?

Király Béla több változatban elõadott nyilatkozata alapján megállapítható, hogy vezérkari századosként, 2-3 alkalommal (néhány hetes idõtartamra), frontszolgálatot is teljesített, alapvetõen ellátási (gazdálkodási) feladatok végrehajtására.

Ebben a minõségében került kapcsolatba zsidó munkaszolgálatos katonákkal Proskurowban, akikkel (elmondása szerint) emberségesen viselkedett, gondoskodott arról, hogy friss szalma legyen a szalmazsákjukban, beüvegeztette a kitört ablakokat és azt is elrendelte, hogy 24 órán belül mindenki viseljen sapkarózsát, mert észrevette, hogy sokak sapkájáról hiányzott ez a díszítõ elem.

A munkaszolgálatosoknak azt tanácsolta, hogy gyûjtsék össze a zsoldjaikat,- vásároljanak szekereket és lovakat, azzal jöjjenek haza, megkönnyítve a gyalogolással járó fáradalmakat.

Egy másik nyilatkozatában azt állította, hogy kétszáz fõt segített haza, gépkocsival biztosította azt útjukat, hogy ne érje õket atrocitás, és ne kallódjanak el a hosszú úton. Megállapítása szerint, a század teljes létszámmal, veszteség nélkül hazatért.

Ezekben a nyilatkozatokban sok minden „sántít”: (1) egy század nem kétszáz fõbõl áll, (2) a gépjármûvel nehezen lehetett kísérni vagy vezetni a lovas kocsival közlekedõket, (3) egy százados (de még egy hadsereg parancsnok sem) nem volt abban a helyzetben, hogy a német frontparancsnokság engedélye nélkül, akár egy szakaszt is kivonjon a hadmûveleti területrõl, (4) nehezen képzelhetõ el, hogy Király Béla 200 fõ részére néhány nap leforgása alatt friss szalmát, üvegtáblákat tudott biztosítani, és sapkarózsákat is beszerezhettek a környezõ kolhozok magazinjaiban. Üvegtáblákat még Budapesten sem lehetett kapni abban az idõszakban.

Az sem tudódott ki sohasem, hogy ki volt a század parancsnoka, helyettese és kik voltak a szakaszparancsnokok! Kevés katonai ismeretekkel rendelkezõk elõtt is köztudott, hogy egy tetszõleges alegység (egység vagy magasabb egység) kinevezett parancsnoka köteles (lenne) mindazokat biztosítani, amelyekrõl Király regélt, az ellenõrzésre jogosult elöljáró pedig csupán a mindenkori parancsok útján intézkedhet az alakulat felé, és nem kell nagy fantázia ahhoz (a Yad Vashem Illetékeseinek sem), hogy a helyi ismeretekkel rendelkezõ parancsok többet tud tenni, mint egy “látogatóba érkezett” elöljáró, aki dolga végeztével még az alakulat hazakísérésérõl is gondoskodott! Azt is hozzátette a nagy hazudozó, hogy partizánok fogságába estek, de õ azokkal is elintézte a továbbhaladásukat. És ezt Király a szemükbe merte mondani az ügyet vizsgálóknak, csupán azt nehéz elképzelni, hogy miként volt képes visszatartani a “röhögését”,- a betegesen hiszékenyek és tájékozatlanok elõtt? Lágyszívû partizánokról lehetett szó, ha átengedték a vezérkari tisztet és az alegység néhány tisztjét is a területünkön, mert az még (nehezen) elképzelhetõ, hogy a fegyvertelen század tagjaival kesztyûs kézzel bántak.

Annak ellenére, hogy Király százados egyik állítását 3-4 munkaszolgálatos (a kétszázból?) is tanúsította, mégis megkérdõjelezhetõ a Jad Vashem Bizottság döntése, mert a tanúk csak arról beszéltek, hogy Király százados rendesen viselkedett velük szemben. Talán a Bizottságnak fel sem tûnt, hogy az egyik tanú azt igazolta, hogy Sztanyiszlauból tértek haza, Király viszont azt állította, hogy Proskurowban volt a „század” … Az már - talán – említést sem érdemel, hogy két tanú Király „földije” volt, egyben testvérek voltak.

Csupán a “rend kedvéért” emlékeztetni szeretném a Yad Vashem Illetékeseit, hogy Király “meghökkentõ” hazugságaival “megetette” az USA Illetékeseit is, 1956. decemberében 30-án pl. azt nyilatkozta (fényképes melléklettel megjelent napilapban), hogy Budapestrõl 8 harckocsival és 300 emberrel törte át a szovjet csapatok “gyûrûjét” és 50%-os harckocsi veszteséggel Nagykovácsi felé távozott. Történészekkel, tanúkkal és Király e témakörben több változatban elhangzott nyilatkozataival is igazolható, hogy Királynak 1 (azaz egyetlenegy) harckocsija sem volt, 300 ember helyett mintegy 35-40 nemzetõrrel dezertált Budapestrõl (õ volt Budapest 1956. október 30-án KINEVEZETT katonai parancsnoka). Lehet mérlegelni, hogy a harckocsikkal vagy a munkaszolgálatosokkal kapcsolatos története közül melyik minõsül nagyobb hazugságnak. Egy viszont biztos, hogy a Yad Vashem és az USA számos magas beosztású illetékesei Királyt magas elismerésben részesítették.

Vagyis: a Yad Vashem kitüntetés adományozásának jogossága „gyenge lábakon állt”, a Bizottság nagyon jószívû és nagyvonalú lehetett a döntés meghozatalakor, de az sem mellékes, hogy a kitüntetés odaítélésekor (1993-ban) Király Béla már vezérezredesi rendfokozatban volt és országgyûlési képviselõként tevékenykedett az SZDSZ frakciójában.

MIÉRT NEM KAPOTT YAD VASHEM KITÜNTETÉST FEHÉR LAJOS, A LEGENDÁS „PACAL”?

PACAL SPORTPÁLYÁJA

IFJÚSÁGI BAJNOK (1944), A DUBLINI EB BRONZÉRMESE (1947), VÁLTÓSÚLYÚ MAGYAR BAJNOK (1951), NÉGYSZERES NEMZETKÖZI HADSEREG-BAJNOK, AZ EGYETLEN ÖKÖLVÍVÓ A VILÁGON, AKI HÁROM OLIMPIAI BAJNOKKAL MÉRKÕZÖTT (CSIK TIBOR, TORMA II. GYULA, PAPP LÁSZLÓ), A MÖSZ ÜGYINTÉZÕJE.

EMLÉKEZÕK

Kleisz János özvegye 1985-ben szóban és írásban is elismerte, hogy tudomása volt Pacal tevékenységérõl, de õ is a kitaszítottak pártján volt, és „hallgatásával” fedezte Csikágó hõsét.

Kariskó Tibor cipészmester 1987. április 13-án írásba adta, hogy Pacal nem csak kenyeret, hanem lóhúst is juttatott a rászorulóknak, amit csak azok tudtak igazán értékelni, akik a szõnyegbombázások idõszakában (majd pedig Budapest ostroma alatt) legfeljebb a húsjegyüket süthették meg a petróleumfõzõ lángján, ha volt petróleumuk. Pacal a bombázás vagy a tüzérségi tûz áldozatául esett lovakat szeletelte fel, és egy 15-20 literes vájdlingban cipelte a gettó kerítéséhez, valamint a pincékben (óvóhelyeken) lévõ idõs - magatehetetlen – emberekhez.

Arnold Antal szabómester (1987. februárjában) írásos igazolást adott arról, hogy ún. SAS behívóval a zsebében bujkált a budapesti VII. kerületi István út óvóhelyein (pincéiben) 1944-45-ben, és Pacal segítségével vészelte át a vészterhes idõket.

Ramos Aviva izraeli lakos 1967. január 12-én levelet küldött a Magyar Izraeliták Országos Képviselete Irodája címére (Budapest, VII. Síp u. 12.), amelyben ecsetelte Fehér Lajos tevékenységét és többedmagával javasolta, hogy az igaz embereknek járó YAD VASHEM kitüntetésben részesítsék.

Szántó Imre, a Ferencvárosi Torna Klub ökölvívó edzõje 1987. február 21-én írásos igazolást adott arról, hogy Fehér Lajost mindig türelmetlenül várták a edzõteremben, mert a sütõdében összegyûjtött kenyéradagjaival segítette, a fûtetlen teremben, „mezítláb” edzõ ökölvívókat.

A Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete 1996. február 22-én levélben kérte Joél Aron urat, Izrael Állam Budapesti Nagykövetét, hogy a mellékelt dokumentumok alapján terjessze fel Fehér Lajost a Yad Vashem kitüntetésre, mert a vészterhes korszakban számtalan zsidó életének megmentõje volt.

A MUSZOE levelére válasz nem érkezett…

FEHÉR LAJOS /PACAL/ EMBERMENTÕ TEVÉKENYSÉGÉT ISMERÕK, ÉS A YAD VASHEM KITÜNTETÉS ODAÍTÉLÉSÉT TÁMOGATÓK JEGYZÉKE

1/ Salgó László fõrabbi, 2/ Sárközi József elõadómûvész, 3/Sebes Gusztáv labdarúgó mesteredzõ, 4/ Barabás Mihály artista mûvész, 5/ Szabados Márton boksz-tréner, 6/ Ádler Zsigmond boksz-tréner, 7/ Metlesz Mihály nyugdíjas, 8/ Kálmán Györgyné, 9/ Harangi Imre olimpiai bajnok, 10/ Gábor Rezsõ MÖSZ. bíró, 11/ Bende István színház szervezõ, 12/ Szántó Imre boksz-edzõ, 13/ Bácsovics Dezsõné szõnyeges, 14/ Keller László (USA) fõpénztáros, 15/ özv. Fehér Istvánné szõrmés, 16/ Sárosi Imre úszóedzõ, 17/ Fürzt Ferencné a pékmester leánya, 18/ László György Magyar Rádió, 19/ Salgó György esküvõi tanú, 20/ Kariskó Tibor cipész, 21/ Kazimir Károly színházigazgató, 22/ Kertész Alíz olimpiai bajnok, 23/ Rutka Ferenc festõmûvész, 24/ Paraczky Sándor ökölvívó, 25/ Bondi Miksa ökölvívó, 26/ Énekes Rózsi, 27/ Kõnig Miklós OTSH, 28/ Léner Péter színházi fõrendezõ, 29/ Sermer György MÖSZ elnök, 30/ Unger László rendõr tiszt, 31/ Kõvári László klub-vezetõ, 32/ Hemz György cirkuszigazgató, 33/ Papp László háromszoros olimpiai bajnok, 34/ Kabos László színmûvész, 35/ Borszéki Zoltán követségi dolgozó, 36/ Ösztreicher Emil labdarúgó vezetõ, 37/ Kárpáti Rudolf többszörös olimpiai bajnok, 38/ Hoffman Gábor boksz-intézõ, 39/ Baron László ökölvívó, 40/ Arnold Antal szabómester, 41/ Fábián Jenõ kenyérgyár vezetõ, 42/ Mérei Vilmos kereskedõ, 43/ Jeles Ferenc villanyszerelõ, 44/ Albert Ferenc kultúrmunka-szervezõ, 45/ Fóti András rendõrtiszt.

EPILÓGUS

Aligha vitatható, hogy 45 személy szava talán nyom annyit a latba, mint 3-4 személy (pontatlan vagy semmitmondó) tanúskodása. PACAL is mondhatta volna az üldözötteknek, hogy gyûjtsenek pénzt, és vegyenek azon kenyeret vagy húst. Õ viszont élete kockáztatásával ingyen adta azt, amiért akkortájt az aranyat sem sajnálták az emberek.

TISZTELT MAZSIHISZ és YAD VASHEM BIZOTTSÁG! A Fair Play játékszabályokat betartva, már sokan szóvá tették Önöknek Fehér Lajos történetét. Senki sem kapott választ!

Én nem is várom és nem kérem a válaszukat, de számomra és sokunk számára PACAL (csupa nagybetûkkel írva) IGAZ EMBER! Dicsõsséget hozott a magyar névnek, Magyarországnak. Elesettek sokaságát támogatta, miközben maga is szûkös körülmények között élt: dolgozott, sportolt, tanult, az életét kockáztatta és életfilozófiája alapján: „ Jobban szeretett adni, mint kapni”.

Eredeti dokumentumok alapján összeállította: Prof. Dr. Bokor Imre.