A MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG LEVELESLÁDÁJA

INGYEN REKLÁM A HÍR-TÉVÉN?

Nem hallgatható el, hogy immáron hónapok óta, a HÍR-TV rendszeres ingyen reklámot szolgáltat az MSZP egykori és jelenlegi fõguruinak. Szinte nem múlik el egy olyan nap, hogy Gyurcsány, Mesterházy, Szanyi vagy más MSZP-s “nagyságok” ne jelenjenek meg a HÍR-TV-ben (esetenként minden órában),- illetve az sem ritkaság, hogy “hasznos” eszmecserét folytatnak egyes szerkesztõkkel.

Úgy látszik, hogy a HÍR-TV illetékesei nincsenek tisztában azzal, miszerint a témától függetlenül, a kevésbé tájékozott nézõk elõtt növelik az ellenzék prominens személyeinek a tekintélyét (hírnevét, ismeretségi indexét, stb.,), még akkor is, ha az adott témakörben negatív szerepet játszanak.

Az esetek többségében úgy tûnik, mintha az ellenzéknek lenne 2/3-os többsége, folyamatosan dobálják a meghökkentõ és valótlanságokat tartalmazó “gumicsontszerû” témákat a közvélemény felé, miközben a FIDESZ-KDNP “ráharap” a vádaskodó, hazug, tizedrangú vagy semmitmondó nyilatkozatokra és nem kevés energiát fordítanak a magyarázkodásra vagy cáfolatokra. Kifejezetten - permanens – defenzív állapotban vannak.

Szemléltetõ például szolgáljon a hetek óta boncolgatott “öszödi” beszéd nyilvánosságra hozatalának a kérdése körüli talányok tálalása, holott ebben az ominózus történetben nem az a lényeg, hogy ki hozta nyilvánosságra Gyurcsány öszödi szövegelését, hanem az, hogy (a helyszínen) több százan hallgatták, de senki sem csapott Gyurcsány szájára, amikor “leqrvázta” az országot, elismerte, hogy “hazudtak reggel, este és éjjel”, valamint másfél-két évig nem “csináltak” semmit!

Senki sem állt fel, amikor a jelenlévõket is megalázta és/vagy megfélemlítette a jogtalanul kapott járandóságuk esetleges elvesztésének veszélyére... Senki sem jelentkezett, hogy a semmittevés miatt visszaszolgáltassa a kirabolt adófizetõktõl elügyeskedett milliókat, Szili Katalinnak is csak mostanság jutott eszébe, hogy szót emeljen az MSZP politikája ellen, de õ sem törte magát a több tízmilliós forintbankók visszafizetésére.

A legújabb Gyurcsány-féle “gumicsont” annak a felvetése, hogy a példátlanul megnövekedett államadósságért minden párt felelõs, beleértve a FIDESZT is! Gyurcsány szûkre szabott memóriájából kiesett, hogy az államadósság katasztrofális növekedése (elõdpártjuk) az MSZMP uralkodása alatt jött létre, Kádár és Fekete (Jánosok) tudatos támogatásával, ezzel biztosították a bevörösödött szimpatizánsaik legvidámabb barakkjának fenntartását, a május elsejei ingyenes virsli és serital osztogatását, a fejlett szocialista társadalom alapjainak lerakosgatását, az errõl szóló brosúrák tömeggyártását, a belügyi apparátus és besúgóhálózat finanszírozását, a munkásõrség fenntartását, a két-három évre elõjegyezhetõ Trabantok, Dáciák, Moszkvicsok (Ladák) esetleges beszerezhetõségét, a selejtes árúk tömeg-gyártását, a hiánycikkek protekciós vonalon történõ beszerzését, a pártüdülõk és vadásztanyák hálózatának kiépítését, valamint a túlórázásokkal és GMK-zásokkal némi többlet-jövedelemre szert tehetõ rétegek szimpátiájának elnyerését.

Az adósságlavina beindulásáért, valamint növekedéséért (tehát) egyértelmûen az MSZMP és az MSZP felelõs, bár az SZDSZ “csendestársi szerepét” sem lehet lebecsülni. Ezt az adósságot “nyögi” most az ország, azok a ”megvezetettek” is, akik vörösre tapsolták a tenyerüket Kádár, Grósz, Horn, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai hazugságait hallgatva, eltûrve és támogatva.

A “bohóctüntetés”-ben részvevõknek eszükbe sem jutott, hogy az elõzõ mondatban megnevezett vezérürük uralkodása alatt vajon hányszor és hányan merészkedtek ki “csörgõsipkában” a parlament elé, vajon hányan vonultak fel Trabantokkal vagy Daciákkal a jól kihízott (táplált) szakszervezetis vezetõk Kádártól vagy Gyurcsánytól követelve magasabb béreket a tagságuk számára? A tüntetésrõl készült felvételekbõl kitûnik, hogy a nyomorgókat képviselõ autós felvonulók a legkorszerûbb nyugati márkákból öltögették a nyelvüket a kormányra. Vajon Cser Ágnes az OEP élén tiltakozott-e, hogy ne építsenek fürdõszobát az irodája mellé, ne engedélyezzék a heti pezsgõs vacsorákat számára és a továbbképzéseket ne a vidéki többcsillagos szállodákban tartsák?

Vagyis: a Hír-TV-ben nem a korrupt és hazug fõmuftikat kellene meghívni, és diszkrét kérdésekkel (akarva – akaratlanul) népszerûsíteni õket, hanem azokat akik ismerik a szennyes dolgaikat, és rámutatnak arra, hogy a jelenlegi nehéz helyzetünkért kiket terhel a felelõsség, és kiket kell elszámoltatni. Mert a FIDESZ-KDNP arra kapott felhatalmazást (és azt ígérték a választási kampányban), hogy elszámoltatják az erkölcsi és gazdasági csõdért felelõsöket. A felelõsségre vonás késlekedéséért felelõs a jelenlegi kormányzat, mert üres (kirabolt) “kincstárból” nem emelheti a nehéz sorban lévõ (alul fizetett) rétegek bérét, de az elherdált és ellopott vagyonok egy részét régen vissza lehetett volna szerezni, nem beszélve a büntetõjogi felelõsségre vonásról, mert például: miért kell Biszku vizsgálni (?), ki volt a belügyminiszter a megtorlás idõszakában, félezer ember akasztásáért, gödörbekaparásáért, hozzátartozók értesítésének elmaradásáért és üldözéséért, a bebörtönzésekért vajon ki a fõfelelõs? Ha nem tudott ezekrõl a dolgokról, akkor elmegyógyintézetben a helye és az akkor felvett fizetését (kamatos kamattal) vissza kell venni tõle! Gyurcsány vizsgálatánál sem a telekügyletekkel kell(ene) foglalkozni, hanem tisztázni, hogy ki volt a miniszterelnök amikor az államadósság exponenciálisan megnövekedet, hová tûntek el a tíz és száz milliárdok, ki volt a miniszterelnök 2006-ban a tömegek szétverésekor, a nemzeti zászlók megtaposásakor, a kordonok kiépítésekor, Kóka dübörgõ gazdaságának közhírré tételekor, a vidéki postafiókok, iskolák, óvodák vasútvonalak felszámolásakor, stb., stb. A mindenkori miniszterelnök felelõs a miniszterei döntéseiért, a rendõrség tevékenységéért, valamint az ország erkölcsi és gazdasági helyzetét befolyásoló (különféle) hatósági intézkedésékért, illetve azok elmaradásáért. Radikálisan szakítani kell a bíróságok idõhúzási taktikájával, a tizedrangú kérdések idõt rabló vizsgálatával, és a felesleges (bürokratikus) szervezetek (bizottságok, funkciók, törvények, stb.) létrehozásával. Ide tartozik például az Alkotmány Bíróság létszámának növelése, amelyre olyan nagy szükség van, mint eszkimóknak a hûtõszekrényre. A világ mintegy másfélszáz államából tíz rendelkezik Alkotmány Bírósággal, létszámuk pedig öt fõ körül mozog, mégsem követelik ott az emberek a létrehozását vagy a bõvítését...

Végezetül: jelen kis tanulmány célja nem a kormány védelme vagy a tömegek jogos követeléseinek cáfolata, hanem a múltból eredõ nehézségek és feltárásuk elmulasztásának bemutatása, a demokrácia pajzsa mögé bújó visszahúzó erõk tevékenységének (részleges) ismertetése. A tehetetlenségbõl fakadó határozott intézkedések elmaradása, amelyeket (fõként) most azok kérnek számon és azok gerjesztik a közvélemény indulatát, akik miatt ez a helyzet kialakult, akik úgy vágynak vissza a hatalomba, mint a partra vetett hal a vízbe. A jobboldali médiák látványos nyitása az ellenzék felé semmit sem segít a gondjainkon, a felkészületlen (vagy túlságosan jóindulatú) riporterek a “hétpróbás” ellenzékieknek (hatalomra törekvõknek) nyújtanak segítséget, mert nem veszik észre, hogy a radikális szószólóikat nem érdekli a békés hangvétel vagy a gyengén megfogalmazott igazság megpendítése. Emlékezzünk Márai Sándor nyilatkozatára: “A kommunizmus megbukott mindenféle értelemben, de a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezõje, aki már nem az eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt”.

(Prof. Dr. Bokor Imre.)