Magyar Justitia Bizottság

(LEVELESLÁDÁJA)

ADALÉKOK A HM KORRUPCIÓGYANÚS ÜGYEIHEZ

Az elmúlt évtizedekben már számtalan esetben foglalkoztunk a HM és a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia (ZMKA), majd Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) gyanús ügyleteivel, de észrevételeinket agyonhallgatás vagy a „falra hányt borsó” közismert jelensége követte. A most kipattant botrányos korrupciós ügyek valójában egy hosszú folyamat vég(?)termékei, amelyeket az illetékesek kellõ figyelemmel, ellenõrzéssel és intézkedéssel, hozzáértéssel, még csírájában megelõzhettek volna!

HM: A KORRUPCIÓ ÉS PÉNZPAZARLÁS BÛNTANYÁJA

A HM „hadügyéreinek” többsége, valamint közvetlen és közvetett holdudvaraik, Czinegétõl kezdve Szekeresig bezárólag, elnézték vagy részesei voltak a seregben folyó korrupciónak, pénzpazarlásnak és törvénysértéseknek.

Fejõs tehénnek nézték a katonai költségvetést, állam voltak az államban, az „ablakon át” dobálták ki azt a pénzt, amit nem gyûrhettek a zsebeikbe.

Czinege jól ismert ügyleteinek napfényre kerülésekor elszörnyedtek az emberek, egyedül vitte el a „balhét” (talán még Pacsek József vezérezredes is kikortyolta a „keserû” itókát), de a bársonyszékben követõik alig tanultak valamit felsõfokú - öt elemit végzett-, elõdjük sorsából.

A harácsolás, a pénzpazarlás, az utazgatási mánia, a túlzásba vitt reprezentálás, a rendfokozatok esztelen nagyságrendû adományozása, a szervezetlenség és az ad hoc intézkedések jellemezték a legfelsõbb katonai vezetést. Messze nem állt a hivatala magaslatán a Parlamenti Honvédelmi Bizottság, a katonai ügyészség és bíróság, sõt Für Lajostól kezdve megszûntek az ún. becsületügyi bíróságok is (amelyek mûködtetése jelentõsen növelte és védte a „mundér” becsületét vagy tekintélyét).

A korrupció és a pazarlás egyik megnyilvánulási formája a miniszterek és a legfelsõbb katonai vezetés tagjainak rendszeres utazgatása külföldi partnereikhez. Ezekben az esetekben a felemelt napidíjon kívül a világjáró fõnökök szép számú és nagy értékû ajándékokat vittek magukkal vendéglátóiknak (természetesen a HM pénzébõl), majd közel hasonló értékû ajándékokkal tértek vissza, amelyeket megtartottak maguknak.

FÜR LAJOS ÉS TÁRSAI

A rendszerváltozást követõen, a honvédelmi miniszterek kiválasztása vélhetõen azon az alapon történt, hogy ki ért kevesebbet a katonai (hadügyi, honvédelmi) kérdésekhez, hátha ragad rá valami négy év leforgása alatt… A kijelöltek - a várakozással ellentétben -, talán még visszafejlõdést is produkáltak, mert hadseregünk rohamosan fogyott (létszámban, technikában, objektumokban), miközben honvédelmi minisztereink (idestova 20 éve) a hadsereg reformjáról, korszerûsítésrõl és fejlõdésrõl nyilatkoztak, ami annyit ért, mint Demszky permanens ígéretei a 4-es metró létrehozásáról.

Növekedés legfeljebb a tábornoki sarzsik osztogatásában mutatható ki, dandártábornokkal egy ütõképes alegységet lehetett volna kiállítani, a vezérezredesek száma pedig fordított arányban (gomba módon) szaporodott a haderõ létszámának csökkenésével.

A haderõ csökkentését Für Lajos indította be (helyesen), de elmulasztotta a „tisztogatását”, sõt elnézte (vagy sugallta?), hogy Raffay Ernõ is hibernálja a Hadtörténeti Intézetbe és Múzeumba átejtõernyõztetett politikai munkásokat vagy pártbizottsági tagokat. 800 (azaz nyolcszáz) millió dollárt (!) dobott ki a HM ablakán az ócskavassá vált MiG-29-es repülõgépekért. Ezzel együtt, tágra nyitotta a kaput a korrupció elõtt, hiszen a szovjet gépekhez az alkatrészeket csak megfelelõ (pénzes) kapcsolatok révén lehetett beszerezni.

Für Lajos az ajándékozgatást a hazánkat megszálló csapatok vezetõjével, Silov tábornokkal kezdte, akit egy aranytõrrel „jutalmazott meg” a kivonulásuk alkalmával. Nem volt szûkmarkú ismerõseivel sem, Czinegét utánozva lakásokat ajándékozott olyanoknak, akiknek a fennálló törvények értelmében nem járt volna a sereg kontingensébõl lakás.

Für felfedezettje volt a Zrínyi Akadémia Parancsnokává (majd rektorává) kinevezett Szabó Miklós egykori politikai tiszt, akit késõbb szintén egy politikai munkás (Szabó János) követett a ZMNE élén, bár már elõzõleg beszennyezte a kezét korrupciógyanús ügyekkel.

A történet Lányi Zsolt és Wachsler Tamás ügyeskedéséig nyúlik vissza az 1996-os évekig, mikor is a honvédelmi miniszteri székre pályázó Lányi tervezte (vagy terveztette) egy katonai továbbképzõ tanfolyam beindítását, hogy a kormányba jutását követõen megfelelõen képzett szakemberekkel rendelkezzen. Az ötlet nem volt elítélendõ, a végrehajtás viszont igen, mert a „fantom” csoport ügyeit Wachsler intézte, aki kb. 5,5 millió forintos induló összeget állított ki egy „sajtpapíron” (jegyzetekre, utazásokra, szállodai költségekre, étkezésre, tanári tiszteletdíjakra, stb.) a ZMKA felé. A pénzügyi tiszt konkrét számlák nélkül megtagadta a kifizetést, de Szabó János (akkor még rektor helyettes) utasította a megjelölt összeg átadására.

Mécs Imre a HB akkori elnöke és Für Lajos a HB tagja úgy tettek, mint akik semmit sem tudnak ezekrõl a dolgokról, holott újságokból és folyóiratból is tájékozódhattak a tanfolyam létrehozásáról, hiszen nem az FKGP finanszírozta a tanfolyam költségeit, hanem a HM bugyellárisából markolták ki.

A Gogol „Holt lelkek” –hez hasonló „fiktív” személyekbõl (papír-fecnin) összetákolt tanfolyam ordító szabálytalanság volt, még a szervezõk célját sem érte el, mert a hallgatók közül senki sem került a sereg állományába. A pénznek és a „kiképzetteknek” bottal üthették a nyomát.

Késõbb Lányiék meghálálták Wachsler és Szabó szolgálatait, Wachsler a HM közigazgatási államtitkára lett (FKGP tagja sem volt, tehát kinevezése sértette Orbán Viktornak azt az elvárását, hogy „steril” minisztériumokat kíván létrehozni), Szabót pedig névrokona (Szabó János honvédelmi miniszter) kinevezte helyettes államtitkárrá. Vagyis: a hatalommal való visszaélés egy korrupcióval párosult láncolatának lehetünk tanúi, hiszen ajándék pénzekhez, beosztásokhoz és rendfokozatokhoz jutottak egyesek, mindennemû érdemi ellenszolgáltatás nélkül.

Ez idõben folyt Keleti György T-72-es és BTR-85-ös harcjármûvek beszerzési akciója Minszkben, potom 450 millió dollárért, majd az egyik pakkot (feljavítás után) odaajándékozták Iraknak, a másik pedig a levegõben lévõ oxigén segítségével a MiG-29-esek sorsára jutott, illetve elavult, bár már megvételkor is annak számított. Az igazsághoz tartozik, hogy a BTR-85-ös jármûvekbõl a határõrség is kapott néhány száz darabot, de ez csak addig volt „púp a hátukon”, amíg meg nem szüntették a határõrséget.

Keleti nem annyira a korrupciójáról volt híres, mint a káderpolitikájáról, mert telítette a HM-et politikai munkásokkal, és olyanokat irányított külföldi beosztásokba vagy beiskolázásokba, akik csak a komisszári munkához értettek, mint miniszterük is.

Keletit követõ Szabó Jánost alig ismeri a közvélemény, Torgyán szerint mérhetetlenül lusta volt, valójában szinte semmilyen tevékenység nem fûzõdik a nevéhez. Az elõléptetési mánia viszont õt sem kerülte el, Bánkuti Gézát ezredessé, Szalay Róbertet alezredessé léptette elõ, mert mindkettõ azt állította, hogy ott volt a Sztalin szobor ledöntésénél. Mivel azonban Für Lajos már korábban elõléptette õket, így a törvények értelmében nyugállományban lévõt nem lehet kétszer elõléptetni, tehát Szabó hadügyér bokros teendõi mellett idõt szakított törvénysértésre, sõt szerzett egy lakást is a Gellért hegyen.

Szabó Jánost Juhász Ferenc követte a HM legfelsõbb csúcsán, és azonnal kikövetelte, hogy 80 milliárd forint pluszpénzt pengessenek le a svédeknek, de a Gripen vadászgépek rendelkezzenek légi utántöltési lehetõséggel. Az sem zavarta Juhászt, hogy tanker (üzemanyag töltõ) gépünk sincsen, és légi utántöltésre sem lesz soha szüksége vagy lehetõsége a légierõ gépeinek egy adott konfliktus esetében. SOHA!

Juhász Ferenc is szert tett egy „takaros” lakásra fõvárosunkban, bár állítása szerint a költségek oroszlán részét nyugdíjas édesapja állta és a ház értéke nem haladja meg a 100 milliót. Nem cáfolhatjuk meg szavait, mivel közismert, hogy hazánk nyugdíjasai meglehetõsen jó anyagi helyzetben vannak! Juhász ajándékozási kedve sem maradt el elõdjeitõl, „töredék áron” biztosított Fapál László közigazgatási államtitkárának egy fullextrás „házikót”.

A korrupciós összefonódás egyik gyöngyszeme, hogy Szekeres Imre (Juhász utódja) havi 500 (azaz ötszáz) ezer forintért (+ ÁFA) alkalmazta Fapál Lászlót tanácsadóként. Szekeres járult hozzá, hogy egy fogászati cég is (!!!) segítse hasznos tanácsaival a HM-et potom néhány millióért, hiszen „több szem többet lát, több tanácsadó több tanácsot ad”.

Ha jól belegondolunk, akkor ezek az összegek eltörpülnek ahhoz képest, amit Medgyessy Péter kapott hasznos szóbeli tanácsáért a Paksi Atomerõmûtõl.

Rossz nyelvek szerint Szekeres költött legtöbbet utazgatásokra, Vadaival együtt kb. 40 (azaz negyven) millió forintot, de a szeszesitalok beszerzésére sem sajnált 30 (azaz harminc) millió forintot elherdálni. Vadai Ágnesrõl sem lehet elmondani, hogy a „fogához verte a garast”, röpke egy év leforgása alatt 5 milliót költött utazgatásokra, bár ezek hasznosak voltak, mert felvette a kapcsolatot a kazah fegyveres erõkkel és néhány napot eltöltött a francia Riviérán is, igazolva a nõi egyenjogúság megvalósulásának szemléltetõ példáját kicsiny hazánk esetében.

EPILÓGUS

A honvédelmi miniszterek többségére jellemzõ volt a lakásszerzés vagy átépíttetés, a lakások, rendfokozatok és beosztások osztogatása, az ajándékozgatás, a pénzherdálás, a nagyzolás, a kiskirálykodás, a meggondolatlan intézkedés és a perspektívátlanság.

Környezetükre viszont jellemzõ volt a megalkuvás, a hajbókolás és a bólogatás, mivel ellent mond a formális logikának az a tény, egy személy (segítõk, cinkosok vagy meghunyászkodók nélkül) képes lenne éveken át milliókat vagy milliárdokat elherdálni, törvényt szegni, csalni, lopni hazudni vagy kiskirályoskodni.

Mindennemû sértõ szándék nélkül felvetõdik a kérdés, hogy hol voltak az ellenõrzésre, az észrevételek megtételére, a jogtalanságok szóvá tételére vagy megakadályozására jogosultak: a miniszterelnök, a Honvédelmi Bizottság, a szakszervezetek, a sajtó munkatársai vagy a parlamenti országgyûlési képviselõk?

Milyen volt a HM sajtófigyelõ szolgálata, a Katonai Biztonsági Hivatal munkája, a havi, negyedéves vagy éves értékelések nyíltsága, a „Hazámat Szolgálom” szlogen személyekre levetített értéke? Hányan vették a kalapjukat, hogy távozásukkal demonstráljanak, ha már féltek megszólalni?

Tisztelt Olvasók! Feltételezhetõ, hogy a HM-ben olyan légkör alakult ki, és olyan személyek szolgáltak, mint akik Gyurcsány körül voltak a kriminális „öszödi” beszéde során! Ott ugyanis, egyetlenegy ember sem akadt, aki eltávozott volna az ülésrõl, egyetlenegy ember sem csapott Gyurcsány szájára, mert „leqrvázta” hazánkat, egyetlenegy ember sem akadt, aki visszaadta volna az illetményét, bár a félnótás „fõnökük” világosan megmondta, hogy semmit (de semmit) nem tettek az elmúlt másfél – két év során! Hol voltak akkor a jelenleg szájaikat tépõk: Mesterházy, Lendvai, Iváncsik, Kovács, Lamperth, Göncz, Szili és elvtársaik? Hol volt Schiffer, Kuncze és a többi szekértoló? Semmirõl sem tudtak volna?