AKTUÁLIS, IGAZ, KÖZÉRDEKÛ.

MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG POSTALÁDÁJA

(2009. 11. 03.)

ÉSZREVÉTELEK – REFLEXIÓK – KÉRDÉSEK

A tévé híradók sokasága közvetítette az MSZP huszadik születésnapját ünneplõket, ahol az elvtársak rezzenéstelen arccal vették tudomásul, hogy elnöknõjük, egy mélységesen felháborodott kotlóstyúkhoz hasonlóan, kárálni kezdett, azt követelvén a pártjában lévõ hatalombrókerektõl és listatotózóktól, hogy „húzzanak el”, mert ártottak az MSZP tekintélyének.

Lendvai Ildikó „elhúzásra” utaló felhívásakor, egy pillanat törtrésze alatt elsötétült elõttem a világ, és döbbenetesen éles (részletekbe menõ) vízió pergett le a szemem elõtt, bár esküszöm, hogy nem voltam sem gyógyszeres sem alkoholos hatásnak kitéve. Látomásomat megosztom Önökkel.

Egy háromdimenziós színes (hatalmas, mozgó) élõkép jelent meg képzeletemben, részletesen bemutatva, hogy a mikrofon elõtt „kacsázó” elnöknõnek, valamint a hallgatóság minden egyes tagjának (kb.: 3 méteres fesztávolságú) hatalmas szárnyai nõnek,- majd az ablakok önmaguktól kicsapódnak és a bent lévõk kiröppennek a légtérbe. Mintegy 300 – 400 méter magasságban -, a vadludak vonulásához hasonló -, „V” alakzatba rendezõdtek, és néhány tisztel kör megtétele után,- Moszkva felé húztak el.

Elõl repült Lendvai, lobogott a haja és a szoknyája, rikácsolása még a földrõl is tisztán hallható volt: „húúúzzatok,- húúúzzatok,- húúúzzatok”! Korára való tekintettel egy sugárhajtású söprûnyélen üldögélt, a szárnyait alig-alig használta. A köteléket Gyurcsány és Bajnai zárták, mosolyogva néztek lefelé, és õk is azt kiabálták egymásnak, hogy: „húzzál bele, húzzál bele”.

A bárányfelhõk felett (min azt a Kádár Baráti Társaság is említette), Kádár, Aczél, Marosán, Farkas, Gerõ és Apró is csatlakozott hozzájuk, majd az egész brancs a Vörös téren landolt (mint egykor a fiatal német sportrepülõ), ahol Lenin, Sztalin, Hruscsov, Brezsnyev és Putyin kenyérrel, konyhasóval és kvásszal fogadták a kedves vendégeket. Lenin lépett a mikrofonhoz, és éppen azt kezdte részletezni, hogy szívesen várja õket a kibõvített légkondicionált mauzóleumában, amikor hipp-hopp,- eltûnt a látomás. Pedig nagyon szép volt...

Ismét a tévé képernyõje jelent meg elõttem, amelybõl kitûnt, hogy senki sem vette magára Lendvai célzásait és elhúzási javaslatát, bárgyú mosoly ült az arcukon, megtapsikolták elnöknõjük semmi konkrétumot (neveket vagy tényeket) nem tartalmazó ünnepi beszédét.

KIS ORSZÁG, KIS KÖZSÉG, KIS KILÁTÓ

Bodrogkeresztúron,- potom 38376000 (azaz harmincnyolc millió, háromszázhetvenhatezer) forintért, rekordidõ alatt felépült a világ legalacsonyabb kilátója! Mindössze 40 (azaz: negyven!) cm magas, de a fûtõl még így is-, elég jól látható. A parlamentben az egyik miniszterünk (a nevére sajnos nem emlékszem) kemény szavakkal oktatta ki azokat, akik kifogásolták a „mû” létrehozását, és nem vették tudomásul, hogy a bodrogkeresztúri polgárok évtizedes álma valósult meg ezzel az építménnyel!

Egyetértünk a miniszterrel, ne zavarja többé a bodrogkeresztúri polgárok álmát semmi, legyenek büszkék kilátójukra! Készüljenek egy újabb rekordra, építtessenek egy -20 cm-es (azaz mínusz húsz centiméteres) kilátót, olcsóbb is lesz, mint a mostani és egy kicsit pipiskedve, onnan is lehet annyit látni, mint a mostaniról. Ha pedig még több pénz üti a markukat, akkor haladjanak mélyebbre, és szereltessenek be az aknába egy teleszkópos periszkópot, a tengeralattjárókban is biztosította a tökéletes kilátást!

“VEDELNEK” A HM-BEN!?

Jól értesült hírforrások adták tudtunkra, hogy Szekeres Imre vezette Honvédelmi Minisztériumban 30 (azaz harminc) millió forintot költöttek szeszesitalokra, miközben folyamatosan keveslik a költségvetési tételüket.

Véleményünk szerint Szekerest és ivócimboráit alkoholelvonó kúrára kellene irányítani és a 30 millió visszatérítését szorgalmazni, mert a cechet az adófizetõk „állták”, de nem konyakra vagy pálinkára szánták…

TISZTAVATÁS

Az 1-es Metró („kis földalatti”) vonalán futó jármûvekben augusztus 10-tõl színes plakátok informálják az utasokat, hogy augusztus 20-án tisztavatás lesz a Hõsök terén. A hirdetés a mai napig „tartja magát”, és elavulásról sem beszélhetünk, mert 2010-ben is lesz hasonló rendezvény, mégis felvetõdik két kérdés: (1) nem túl korai-e a jövõ évi tisztavatás „beharangozása”(?) - vagy - (2) ki fizeti az idõn túli vagy túl korai kitételét(?).

VADAI ÁGNES

A több mint 5 (azaz öt) millió forintot kitevõ külföldi utazgatásai közül szívesen meghallgatnánk Vadai honvédelmi minisztériumi államtitkárnõ beszámolóját arról, hogy milyen hasznot várt a kazahsztáni fegyveres erõk vezetõinél tett látogatásától, valamint a Francia Riviérára történt kiruccanásától?

BLAHA LUJZA TÉR

Bár Demszky „fõpolgár” közel 20-éves semmittevése, hazugsága, nagyképûsége és magamutogatása következtében Budapestre részben: a gazdátlanság, a fejlõdéstõl való lemaradás, a városkép totális tönkretétele,- részben a közlekedési káosz, a rongálások nyomai és a közbiztonság romlása jellemzõ, ezért elég vastag arcbõr kell ahhoz, hogy a kamerák elõtt gúnyolja kritikusait, és látszattevékenységérõl ódákat zengjen.

Budapest egyik legfrekventáltabb helye - a Blaha Lujza tér -, „fõpolgárunk” eddigi tevékenységét úgy tükrözi, mint az Atlanti óceán egyetlen cseppje, a teljes vízmennyiségre jellemzõ adatokat.

A tér elhanyagolt (mocskos, galamb és kutyaürülékekkel tarkított), rendezetlen, szökõkútjai otrombák (zömében „víztelenek”), a padok gondozatlanok, a szemétgyûjtõ konténerek büdösek és a guberálók központi találkozóhelyei, a térre helyezett pavilonok (?) ocsmányak. Koldusok és/vagy hajléktalanok zaklatják a járókelõket, egyesek az aluljáróban - megvetett rongyaikban – „hálnak”, étkeznek, italoznak, és természetes szükségleteiket is ott végzik. Ehhez hasonló „városkép” Budapest számos területére (tereire, útjaira, utcáira, aluljáróira, stb., stb.) egy az egyben – csekély módosítással – leírható!

Mindezeket azért kell megemlíteni, mert Demszky 1990-ben fût, fát, tisztaságot, rendet, közbiztonságot, „illegális” (Sic!) plakátoktól (és falfirkáktól) mentes környezetet ígért választópolgárainak (egyéb „mézesmadzagok” húzogatásával), de mindezekbõl semmit sem valósított meg! Semmit! Ezért 1998-ban elnyerte a „Sánta kutya”-díjat, azóta a Göbbels vagy Gyurcsány-díjakat is kiérdemelte volna, ha lennének ilyen plecsnik.

Ígérgetésein kívül: „megfúrta” az EXPOT, a Budapest-Bécs „fociparádét”, két évtizeden át állandó témája volt a 4-es Metró, közben tönkretetette a Kálvin tér (Múzeum krt. és a Nemzeti Múzeum) városképét, kátyúkkal és kutyaürülékekkel „terítette” a fõváros útjait, utcáit, tereit, 25-30%-al csökkentette Budapest zöldterületét, „versenyben” az MSZP-SZDSZ kormánypártokkal, a csillagos égig növelte a külföldi adóssághalmazunkat, sunyi módon „falazott” a fõvároshoz tartozó vállalatok (intézmények) nagylelkû végkielégítési és jutalmazási/premizálási akcióihoz, de nem is tehetett mást, hiszen õ is sokat markolt 20 éven át,- a fõguruknak juttatott „mellékes” dotációkból. Egyetlenegy szava sem volt a budapesti egészségügyi intézmények esztelen leépítéséhez!

Nem hallgatható el, hogy külföldi szolgálat útjainak tömegébõl semmit sem hasznosított, bár még a Dél-Afrikai Köztársaság haditengerészeti bázisát is útba ejtette, nagyjából abban az idõszakban, amikor hozzáértõ politikusaink és stratégáink a Dunai Flottillát „likvidálták”.

Demszky távozása után egyetlen említésre méltó (maradandó) rendelet, tevékenység vagy önálló kezdeményezés sem marad, hacsak nem ide tartozik: Gergényi ex-fõrendõr kétszeres kitüntetése, mert elvadult bandájával szétverette a békés felvonulókat (köztük a Demszkyre szavazókat is), megtapostatta a nemzeti zászlóinkat és a földön fekvõ embereket, elgázosította a Rákóczi utat, a Kossuth Lajos utcát, a Blaha Lujza teret és más közterületeket.

Asszisztált a „mûveleti terület” kiagyalásához és kivitelezéséhez, valamint a kordonok kialakításához.

Nagy valószínûséggel Demszky volt Budapest eddigi fõpolgármesterei közül a leghosszabb ideig funkcionáló(?), a legtöbbet utazó, a legtöbbet ígérgetõ, a legtöbb kölcsönt felvevõ, a fõvárost tönkretevõ (elhanyagoló, lezüllesztõ), aki 20 évvel vetette vissza metropoliszunk fejlesztését, miközben több ezer milliárd forintból „ga(rá)zdálkodott(?)”.

Reméljük, hogy ez a hazug, felelõtlen senkiházi, nem fog kibújni az erkölcsi és anyagi felelõsségre vonás alól, és elszámoltatják ígéreteinek teljesítésérõl is, hiszen ígéreteivel jutott öt választás során a fõpolgármesteri karosszékhez.

NAPÓLEON ÉS HORVÁTH ÁGNES A DAGÁLY FÜRDÕBEN

Többször szóvá tettem már, hogy a gyógyfürdõk használatba vétele milyen tortúrával jár a rászoruló (kispénzes) beutalással rendelkezõk számára. Nem túlzás azt állítani, hogy nagyobb adminisztrációval, utánjárással és ellenõrzéssel jár a fürdõbe való bejutás, mint a repülõtér tranzit várójába.

Háziorvos, szakorvos, pénztáros és számítógép ellenõrzi a beutaltat, 6 (azaz hat) pecsétet és két aláírást (bejegyzést) igényel az idõmérõ kártya és a számla rendezését követõ bizonylat átvétele, miután a kék és fehér ûrlapok kitöltése is megtörtént.

Azt már csak egy agyalágyult szorgalmas bürokrata vihette keresztül, hogy speciális (vízálló) ragasztójú (naponta más-más színû) csuklópántot tettek minden belépõ csuklójára. Egy elektronikus készülék regisztrálta (felügyelte) a belépést, egy másik pedig a kilépés idõpontját. Bár a forrás percenként kétezer liter vizet továbbít a medencékbe, majd a Dunába, a figyelmes EÜ. minisztériumi bürokraták két óra idõtartam benntartózkodási lehetõségre adnak kedvezményt, ebben benne van a vetkõzés és felöltözés, a tusolás, a szárítkozás (törülközés), a kabinos és kabin keresése, valamint némi pihenési idõ is.

A gyógyfürdõk pedig szinte konganak az ürességtõl, mert legnagyobb természeti kincsünket kevesen és rövid ideig veszik (vehetik) igénybe! A bürokraták ötlete viszont kifogyhatatlan, mint Horváth Ágnesé, aki ott rontott az egészségügy helyzetén, ahol csak tudott.

A gyógyfürdõ dolgozói szerint a legfelsõbb körök szigorúan ellenõríznek mindent, ezért egy fehér színû ûrlapon a beutalt köteles aláírni, hogy igénybe vette a „szolgáltatást”.

Kísérletként („népi” ellenõrzésként) az ûrlap rovataiba különféle neveket írtam be, többek között Horváth Ágnesét, Bonaparte Napóleonét és más személyiségek neveit, de eddig a gyógyvizet védõk nem reklamálták, hogy illetékteleneket juttattam be féltve õrzött objektumukba.

Vajon hányan élnek meg ebbõl az agyonbürokratizált beléptetési rendszerbõl, és hány rászorult esik el a gyógyvíz használatától?

(Prof. Dr. Bokor Imre)

az MJB elnöke