A KÁDÁRI MEGTORLÁSOK EMLÉKÉRE

ÁLLÍTSANAK SZOBROT KÁDÁRNAK!

Mint „mûkedvelõ” történész, több éve tanulmányozom Kádár János életútját és a kádári-éra eseményeit. Ebben a témakörben már számos tanulmányt és cikket készítettem hazai és külföldi médiumok számára. Két könyvemben (Vörös vírus és Kik, miért és hogyan nyuvasztották ki Sztalint) is foglalkoztam az MSZMP egykori fõtitkárával, illetve elsõ titkárával.

Mindezek tükrében örömmel konstatáltam, hogy Thürmer Gyula (ismét) megemlítette, hogy állítsanak fel egy szobrot Kádár János emlékére, tevékenységének elismerését honorálva, Moldova György pedig változatlanul bízik abban, hogy elõbb vagy utóbb, a hálás utókor gyönyörködni fog Kádár szobrában, amely gyógyír lesz azok számára is, akiknek nincs nyugalmuk azóta, mióta hõn szeretett vezérük csontjait ismeretlen helyre hurcolták, bár a csont-eltûntetõk csupán Kádár iránti mély tiszteletüket fejezték ezzel az akciójukkal, emlékeztetve Kádár hívõket arra, hogy Nagy Imre, Maléter Pál és számos más mártír csontjai is ismeretlen helyen porladtak, mert a megtorlás idõszakában ezt a temetkezési formát vezették be Kádár és pribékjei.

Megítélésem, hogy egy (vagy több) Kádár szobor felállításával kapcsolatos téma felvetése aktuális és jogos társadalmi elváráshoz kapcsolódik. Ebben az értelemben nem szabad, hogy politikai-ideológiai szempontok vagy szubjektív egyéni, illetve különféle csoportos (közösségi) állásfoglalások alapján döntsenek, hanem kizárólag konkrét és „rideg” történelmi események elfogulatlan értékelésének birtokában, bizonyított (és bizonyítható) adatok alapján.

Vitathatatlan, hogy egy (vagy több) Kádár szobor felállítását nem kizárólag érzelmi szempontok indukálják, hanem legújabb kori történelmünk mélyrehatóbb megismerésének érdekei is, hiszen az elmúlt évtizedekben számos csúsztatás, ferdítés, valótlan állítás és félrevezetés történt ezen a területen.

Túlzás nélkül állítható, hogy Kádár egyénisége, cselekedete és történelmi szerepe példa nélkül áll,- a magyar nép egykori vezetõi személyiségeivel (vezéreivel, királyaival, elnökeivel, stb.) történõ összehasonlítás korrekt vizsgálata alapján. Ezt a tényt nem csupán szóban vagy nyomtatásban, hanem szobor (szobrok) formájában is ki kellene fejezni, közkincsé kellene tenni, hogy generációk sokasága ismerje meg, tanuljon belõle és emlékezzen rá!

Egy leendõ Kádár szobornak tehát (a történelmi eseményekhez és a személyhez) méltó, méreteiben és anyagában is impozáns megjelenésû kompozíció formájában kellene érzékeltetni, hogy történelmünk legnagyobb árulóját, hazaárulóját, hazugját, és idegen szuronyokkal hatalomra került, véreskezû despotáját szemlélteti.

Bizonyított tény, hogy Kádár elárulta barátját (Farkas Mihállyal együtt személyesen részt vett Rajk kihallgatásán, megkínzásán és akasztásán), Dubcseket, Nagy Imrét és az ’56-os forradalmárokat, akiknek (ország-világ elõtt) büntetlenséget ígért!

Bizonyított tény, hogy Kádár hozta létre az ÁVH-t, és személyesen igazította el az ÁVH-s brigantik vezetõit a kulákok verésének módszereirõl.

Bizonyított tény, hogy Kádár, Marosánnal együtt bátorította a sortüzek elkövetõit, és ennek eredményeként százszorosan-ezerszeresen több ember halála, megkínzása, bebörtönzése szárad a lelkén, mint a magyar nép egyik legnagyobb ellenségének, Haynau császári generálisnak!

Mindezek alapján a leendõ szobor-kompozíciót célszerû lenne egy szovjet szuronyokat ábrázoló talpazatra elhelyezni (ahol a szuronyok mérete megegyezne az Akropolisz oszlopainak méreteivel), Kádárt pedig Hruscsov, Mao és Tito figurái fognák körbe, mintegy támasztópillérek, illetve stabilizátorok. Egy márványtáblán a kivégzett áldozatok nevei lennének feltüntetve, külön kiemelve a fiatalkorú Mansfeld Péterét, akit már a konszolidált idõszakban vitték a bitóra Kádár pribékei (és a börtönorvos jelentésében is olvasható, hogy 13 percig (!) hagyták vergõdni a kötélen az ítéletvégrehajtók).

Végezetül,- a történelmi igazság és hitelesség biztosítása céljából, célszerû lenne az egész szobor-komplexumot a Vértanúk terén felállítani, Nagy Imre ott lévõ szobrát pedig egy nyakára helyezett drótkötélen Kádár elé felemelni, de a szemüvegét le kellene venni, ne kényszerüljön szembe nézni árulójával és gyilkosával! Bár ez a probléma úgy is megoldható lenne, hogy a szobrot háttal függesztenék Kádár elé.

Egy szobor alatti mély-étteremben pedig biztosítani kellene a szoborhoz zarándokolók (virágot vivõk) számára, hogy ingyen kapjanak egy pár mustáros (mûbeles) fõtt virslit és egy pohár seritalt, illetve 3,60-ért egy cipócskát, hadd lakjanak jól, ha bírja (elég edzett) a gyomruk és a lelkiismeretük, illetve elég vastag az arcbõrük.

Készséggel felajánlom, hogy egy részletesebb vázlatot és leírást - minden ellenszolgáltatás nélkül -, kész vagyok a kivitelezõk rendelkezésére bocsátani.

Tisztelettel:

/Prof. Dr. Bokor Imre/

a hadtudomány doktora