KÖZÉRDEKÛ, AKTUÁLIS, IGAZ.


MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG


(Észrevételek és megjegyzések)


HAZUGOKRÓL ÉS HAZUGSÁGOKRÓL



ELÕSZÓ


Hétfõn, 2009. szeptember 14-én, a parlamenti


képviselõk 1 perces néma felállással emlékeztek meg a nemrégen


elhunyt


Király Béláról, a magyarság legnagyobb és


legszerencsésebb szélhámosáról, hazugjáról, bajtársainak Rákosi


bitójára juttatásában segédkezõrõl,


többszörös dezertõrrõl, mindenkit (katonáit, nemzetõreit,


miniszterelnökét,stb.,) cserbenhagyó


kaméleonról!


PROLÓG


Az egykori,- ún. szocialista rendszer egyik jellemzõje volt az új típusú hazugok és hazugságok tömeges elterjedése. A HAZUGSÁG POTENCIÁLIS - ERÕVÉ VÁLT (!) és konvertálható lett: hatalomra, dicsõsségre, népszerûségre, pénzre, valamint sok minden másra, ami sokaknál hiánycikknek számított vagy számít ma is.


Tagadhatatlan, hogy hazugok és hazugságok mindig voltak, mióta világ a világ, de az igazi,- a „VILÁGOT MEGRENGETÕ” hazugság Marxtól és Engelstõl indult „kísérteties” pályájára, majd Lenin és Sztalin tökéletesítette tovább, mégpedig olyan sikerrel, hogy pl.: a világ elsõ „szocialista államában”,- az állampolgárok döntõ többsége vallotta, hogy szabadon és jólétben él (!), miközben milliók haltak éhen, helyenként ember húst ettek és minden harmadik-negyedik család megjárta a GULAG földi poklát.


A hazugság széles spektrumú kábító szerré válását mesterien szemlélteti Szolzsenyicin egyik írása, miszerint: azok a fiatal lányok, akiket dermesztõ havas esõben, põre (nyitott) kocsin szállítottak a GULAG-ra, boldogságtól repdesve. lelkesen énekelték, hogy: „Nincs a földön gazdagabb szebb ország/ Minden ember érzi, hogy szabad”.


Elértük, hogy a legnagyobb hazugok sem szégyellik magukat, szemrebbenés nélkül folytatják a közvélemény kábítását, és vannak olyan híveik, akik még leleplezésük után is „aranyborjúként” imádják a hazug, csaló, képmutató, népirtó, nyomort és kilátástalanságot létrehozó „vezérüket” és bandájukat, (lásd.: Moldovát, Thürmert, Bereczet és agymosott társaikat).


„NAGY MAGYAR” HAZUGOK


a/ A sort Rákosival és elvtársaival lehetne kezdeni, õk „hurcolták be” hazánkba a szocialista hazugság csíráit, és a szovjet szuronyok, az ÁVO majd az ÁVH árnyékában gyorsabban terjedtek, mint esõ után a csiperkegombák. Utánpótlásként szolgált a PRAVDA (IGAZSÁG) hazugságainak átvétele, az imperialisták szidalmazása és a hazai termelési eredmények szünet nélküli szajkózása.


A hazugságoknak a terjesztésében katalizátor szerepet játszott az egyre növekvõ terror: a koncepciós perek „felpörgése”, a kulákok üldözése és a pártfegyelem permanens szilárdítása;


b/ Kádár János belátta, hogy sem a szovjetek Magyarországon állomásozó csapatai, sem a belügyi szervek, de még a délceg munkásõrök sem biztosítják az uralmát, ezért a megtorlásban minõségi és mennyiségi (!) növekedést elérõ terror mellett a hazugság új virulenseivel kábította el az állampolgárok jelentõs részét, mégpedig olyan sikeresen, hogy képes volt növelni, majd stabilizálni (még egyes nyugati államok vezetõi esetében is) a gyenge immunrendszerrel rendelkezõ hívei számát. Ezt a folyamatot csak az „elhülyülése” szakította meg.


Kádár hazugságairól több kötetnyi anyagot lehetne megjelentetni, de etalon példaként szolgáljon a következõ (1956. november 26.-i) rádióbeszédébõl vett idézet: „MEGÍGÉRTÜK, HOGY NEM INDÍTUNK BÜNTETÕ ELJÁRÁST NAGY IMRE ÉS BARÁTAI ELLEN MÚLTBELI BÛNEIKÉRT, MÉG HA KÉSÕBB MAGUK IS ELISMERIK AZOKAT. TARTANI FOGJUK MAGUNKAT EHHEZ AZ ÍGÉRETHEZ”.


Nagy Imrét, Maléter Pált, Gimes Miklóst és Szilágyi Józsefet kivégezték! A Népszabadság 1958. július 1.-i számában Kádár a kivégzésrõl így nyilatkozott: „Nagy Imrééket nem a nézeteik miatt, nem ilyen vagy olyan hibák miatt vonta felelõsségre a bíróság, hanem olyasmiért, amit senkinek sincs joga megtenni”. (Sic!)


És ez a hazaáruló, primitív, véreskezû despota, az országot anyagi és erkölcsi csõdbe vivõ senkiházi, még több mint három évtizedig birtokolta a hatalmat hazugságai, imádói, fegyveresei és szovjet támogatói segítségével.


c/ Gyurcsány Ferencet az jellemezte, hogy (saját szavaiból plagizálva): „hazudtak reggel, délben, este és éjszaka”! Hazugságok és csalások révén jutott hatalomra, de fokozatosan bevonta a rendõrség készenléti erõit is hatalma fenntartására. A bevonás olyan jól sikerült, hogy a rendõrség a hazug Gergényi vezérletével állam lett az államban, és törvénytelen módszerek tömeges alkalmazásával félemlítette meg az állampolgárokat. Túlkapásai (és hazugságai) ellen nem védte meg még a hazug Demszky két kitüntetése sem, nem számolt azzal, hogy Kádár óta sokat változott a technika, a hazugság leleplezése ellen nem elegendõ a „tagadás-tagadása”!


Gergényit felváltó Bencze „fõrendõr” már ügyesebben hazudik, mint elõdje, bár annak módszerén gyakorlatilag semmit sem változtatott. Távozását már többen követelték, de a hazug Draskovics bizalmát élvezi és a szolgálati titok védõpajzsa még kellõ (bár egyre gyengülõ) oltalmat biztosít számára.


A hazugságban élenjáró Gyurcsány újításának számít, hogy cinkosok tömegét hozta létre: Kóka, Lendvai, Lamperth, Ficsor, Szilvási, Veres, Csiha, valamint a teljes öszödi brancs csatlakozott a hazug, csaló és semmittevõ kórushoz, biztosítva maguknak a hatalom kisebb-nagyobb szeletecskéjét és a bugyellárisuk folyamatos feltöltését.


d/ A brezsnyevi kitüntetés-halmaz sokszorosával rendelkezõ Király Béla vezérezredes meghökkentõ hazugságai különleges kategóriába tartoznak, nem túlzás annak a kijelentése, hogy Király lehetne a magyar hazugok Királya. Hazugságai itthon és szerte a nagyvilágban, biztosították számára a hírnevet, a VIP-es besorolást, díszpolgárságokat, elnökségi helyeket, különféle bizottságok vezetõi funkcióját, fõtanácsadói megbízatásokat, rendfokozati elõléptetések sorozatát, országgyûlési képviselõséget és anyagi jólétet.


Király hazugságai a szó szoros értelmében „termelõ erõvé” váltak számára, megtapsolták, népszerûsítették, megfizették, utaztatták, szerepeltették és különféle elismerések tömegével halmozták el.


Király kitüntetést kapott: Horthytól. Hitlertõl, Mussolinitól, Szálasitól, Yad Vashem Bizottságtól, Göncztõl, Mádlitól, Sólyomtól, Medgyessytõl, Horntól, Gyurcsánytól, Farkastól, Keletitõl és számos más személyektõl.


Király magas beosztást és/vagy elõléptetést kapott: Horthytól, Szálasitól, Beregfytõl, Farkastól, Nagy Imrétõl, Göncztõl, Horntól, Orbántól és Medgyessytõl.


Király hat USA állam (vagy város) díszpolgárává választották, számos egyetem tiszteletbeli doktora lett, és a Magyar Tudományos Akadémia (!) külsõ tagjainak a sorába is felvették.


Végezetül, (elhunyta alkalmából) Szekeres honvédelmi miniszter intézkedésére, katonai tiszteletadással és díszsortûzzel búcsúztatták el a nagy hazugot, a többszörös árulót, bajtársait a hóhér kezére juttató és ingatlanukat, valamint ingóságukat eltulajdonító nagystílû szélhámost és szerencselovagot.


Megromlott hab a királyi történet tortáján, hogy a Budapestrõl dezertált katonai parancsnok hamvait Nagy Imre miniszterelnök sírja közelében helyezték el, akit anno dacumál „faképnél” hagyott!


Király meghökkentõ hazugságai közül egy töredék is bõségesen elegendõ a fenti jellemzések megcáfolhatatlan bizonyítására:


-Király állítása szerint, a Kõszegen lévõ dandár parancsnokaként, a várost egyetlen lövés és veszteség nélkül átadta a szovjeteknek és mintegy kétezer katonát, valamint 16 löveget vitt át a várost megközelítõ szovjet csapatokhoz.


VALÓJÁBAN: Kõszegen nem volt dandár (ilyen szervezet a Magyar Királyi Honvédségnél nem létezett), tehát dandárparancsnok sem lehetett Király százados, aki vitéz Kubicza Kázmér vezérkari ezredes segédtisztje volt. A várost, amelyet folyamatosan (éjjel, nappal) lõtték és bombázták a szovjetek egy megerõsített zászlóalj védte. A zászlóalj vesztesége 173 fõ volt. Király pedig harmadmagával, bajtársától ellopott gépkocsival dezertált (!) a városból, de elõtte a zászlóalj tisztjeit harcra buzdította és azt hazudta, hogy szemrevételezni megy a védõkörlet áttekintésére.


Király állítása szerint 1952-ben koncepciós perben halálra ítélték, és öt évig volt siralomházban, szörnyû körülmények között.


VALÓJÁBAN: Király egyetlenegy napot sem volt siralomházban, mert az elsõfokú (nem jogerõs) halálos ítéletet két hét múlva (másodfokon) törölték (életfogytiglanra mérsékelték), és Király - Bata István honvédelmi miniszternek (1956. szeptember 14-én) írt levelében -, azt vetette papírra, hogy „fogságát derûs optimizmusban töltötte, angolul tanult és történelmi ismereteit gyarapította, most pedig készen áll a szocializmus építésére” (Sic!).


-Király állítása szerint õ volt a Nemzetõrség Fõparancsnoka és Budapest katonai parancsnoka, miután a forradalmárok kiszabadították 1956. október 28-án a rabkórházból, majd november 4-én nyolc harckocsival és 400 emberével áttörte a szovjetek Budapest körüli „gyûrûjét” és a János hegyre, onnan pedig Ausztriába távozott.


VALÓJÁBAN: Király már szeptember elején szabadlábon volt, szolgálattételre jelentkezett Batánál, majd Nagy Imrénél. Nagy Imre kinevezte Budapest katonai parancsnokává (1956. október 31-én), de Nemzetõrség Fõparancsnokság létrehozásához nem járult hozzá. Ilyen kinevezést tehát Király nem kapott!


A szovjetek ellen sem harcolt, mert október 28-iga tiszti kórházban feküdt egy kisebb (aranyeres) mûtéti beavatkozás miatt.


Király egyetlenegy harckocsival sem rendelkezett, a János hegy környékén pedig szovjet „gyûrû” nem volt, Király szabadon kocsikázhatott néhány gépkocsival Nagykovácsiba, ahol a 97. gépesített szovjet ezred bekerítette a helységet és a 25-30 fõs nemzetõr csoportot, de Király onnan is dezertált, nemzetõreit otthagyva, Ausztria felé távozott! Ez a tény a szovjetek fogságába ejtett nemzetõrök (kb. 13 fõ) vallomásából tudódott ki és Malasenko szovjet nyugállományú hadseregtábornok (abban az idõben a különleges hadtest megbízott törzsfõnöke, ezredesi rangban) memoárjában megemlíti, hogy egy speciális csoport Szkripko ezredes vezetésével indult Király felkutatására, de az akció nem vezetett eredményre.


Szeredás Jenõ az 56-os Forradalmi Nemzeti Bizottmány elnökségi tagja nyilatkozta a Mai Nap 1991. január 31.-i számában: „Király Bélára a köpönyegforgató jelzõ a legenyhébb kifejezés,- a harcok kellõs közepén menekült ki az országból, saját szememmel láttam a határon átmenni, a kocsiján nemzeti színû zászló lobogott”.


Király néhány évvel késõbb „kiagyalt”a közvélemény számára egy Nagykovácsi csatát, ahol megfutamította a szovjeteket, és ezt a hazugságot „adta el” az USA-ban, Japánban, Indiában, Dél-Vietnamban, Malajziában, Fülöp-szigeteken, Tajvanon, Hongkongban, Thaiföldön, Szingapúron, Hawaiiban, Nyugat-Európa számos államában és - természetesen – hazánkban is, mindenhol „beseperte” a kitüntetések vagy elismerések számtalan formáit.


Aligha létezik olyan személy a világon, aki hazugsággal ilyen sikert könyvelhetett el magának. és a mai napig ajnározzák Királyt egyes politikusok, katonák, és történészek (köztük Romsics Ignác történész(?), az MTA tagja, a Rubicon történelmi magazin szerkesztõbizottsági tagja, Károlyi Mihály–díj, Ránki György-díj, Deák Ferenc kutatási-díj, Akadémiai-díj, Széchenyi-díj tulajdonosa, aki most utazik Kanadába elõadást tartani, de bíznunk kell abban, jobban felkészült erre a fórumra, mint Király Béláról írt nekrológjára, mert annak minden egyes mondata valótlanságot tartalmaz!


d/A „pitiánerebb”, de nem kevésbé aktív hazudozók közt lehet megemlíteni (a teljességre való törekvés igénye nélkül) Torgyán Józsefet, Fodor Gábort, Kuncze Gábort, Kovács Lászlót, Horn Gábort, Berecz Jánost, Bánkuty Gézát, Szalay Róbertet, Czeglédi Józsefet, stb., stb., akik itt-ott-amott kamatoztatták hazugságaikat, és megérdemelnék, hogy a közéletbõl véglegesen ki legyenek tiltva, beleértve azokat az újságírókat is, akik hallgatásukkal asszisztáltak a hazugoknak.


e/ Külön kategóriába sorolhatók azok az egykori ügynökök és megbízóik, akik elhalhatták, illetve letagadták pufajkás vagy III/III-as múltjukat, sõt – esetenként – azokat hurcolták meg, akik felfedték és szóvá tették tetteiket.


Csurka István, Torgyán József, Medgyessy Péter, Boros Imre, Raffay Ernõ, Bánkuty Géza, Szalay Róbert, Horn Gyula és sokan mások, akkor kezdték el a meakulpázást, amikor reflektorfénybe kerültek, nem pedig azt megelõzõen, amikor közéleti szerepre vállalkoztak.


Legutóbb Kiszely Istvánról derítette ki, hiteles levéltári anyagok alapján dr. Ilkei Csaba, hogy Kiszely az egyik legaktívabb és legaljasabb ügynöke (besúgója) volt a „hálózatnak”. Ügyesen befészkelte magát az emberek bizalmába, dehonesztáló jelentéseket írt egyházi személyekrõl, barátairól, sõt és még rokonairól sem volt rest informálni megbízóit.


Az érintettek fel sem tételezték, hogy egy olyan hazuggal állnak szembe, aki könnyed terefere során kipuhatolja (kihallgatja) titkaikat, majd megtesz mindent, hogy tönkretegye õket. Mert például egy szovjetellenes „kiszólás” jelentése az érintett karrierjének kettétörését eredményezhette abban az érában, sõt még a személyi szabadsága is veszélybe kerülhetett.


Kiszely karrierjét (tudományos pályáját) viszont szépen egyengették a BM illetékesei, így konvertálhatta hazugságait és képmutatását külföldi utazásokra, anyagi juttatásokra és népszerûségének növelésére.


Érdemes megemlíteni, hogy Kiszely leleplezését követõen, a közvélemény tájékoztatását végzõ szervek a „homokba dugták”a fejüket, és érthetetlen módon agyonhallgatják a történteket.


Hasonló volt a hozzáállásuk Király, Fodor, Bánkuty, Torgyán és számos más érintett esetében is (tisztelet a kivételeknek), hiszen még a jobboldali médiák illetékesei (szerkesztõi) sem foglalkoztak a közerkölcsöt, az etikát, a törvényeket, a rendeleteket és a közvéleményt sértõ jelenségekkel, amelyeket a hazugok és hazugságaik (közvetlenül és közvetve) okoztak az országnak.


Ilyen hozzáállás mellett ne csodálkozzunk Kádár vagy Király dísztemetésén, Horn, Medgyessy, Gyurcsány vagy Bajnai regnálásán, Lendvai rikácsolásán, Fodor –Kuncze nagyképûségén, Kóka magabiztosságán, Draskovics nyegleségén, Kiszely közszereplésén, stb., stb.


Merthogy: a hazugokkal szemben határozottabban kell fellépni, nem érdemelnek kíméletet, mert milliókat tettek és tesznek tönkre, milliókat és milliárdokat zsebeltek és zsebelnek be. Még a távozásukkor is horribilis összeg üti a markukat, sõt az is kiderült, hogy nem csak a hazugság jövedelmezõ, hanem a hallgatás is (azt külön szerzõdés rögzíti, mégpedig „testre szabva”), ezzel kapott igazolást az ismert közmondás: „HALLGATNI ARANY”.


(Prof. Dr. Bokor Imre)


az MJB elnöke


KÖZÉRDEKÛ, AKTUÁLIS, IGAZ.


MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG


(Észrevételek és megjegyzések)


HAZUGOKRÓL ÉS HAZUGSÁGOKRÓL


PROLÓG


Az egykori,- ún. szocialista rendszer egyik jellemzõje volt az új típusú hazugok és hazugságok tömeges elterjedése. A HAZUGSÁG POTENCIÁLIS - ERÕVÉ VÁLT (!) és konvertálható lett: hatalomra, dicsõsségre, népszerûségre, pénzre, valamint sok minden másra, ami sokaknál hiánycikknek számított vagy számít ma is.


Tagadhatatlan, hogy hazugok és hazugságok mindig voltak, mióta világ a világ, de az igazi,- a „VILÁGOT MEGRENGETÕ” hazugság Marxtól és Engelstõl indult „kísérteties” pályájára, majd Lenin és Sztalin tökéletesítette tovább, mégpedig olyan sikerrel, hogy pl.: a világ elsõ „szocialista államában”,- az állampolgárok döntõ többsége vallotta, hogy szabadon és jólétben él (!), miközben milliók haltak éhen, helyenként ember húst ettek és minden harmadik-negyedik család megjárta a GULAG földi poklát.


A hazugság széles spektrumú kábító szerré válását mesterien szemlélteti Szolzsenyicin egyik írása, miszerint: azok a fiatal lányok, akiket dermesztõ havas esõben, põre (nyitott) kocsin szállítottak a GULAG-ra, boldogságtól repdesve. lelkesen énekelték, hogy: „Nincs a földön gazdagabb szebb ország/ Minden ember érzi, hogy szabad”.


Elértük, hogy a legnagyobb hazugok sem szégyellik magukat, szemrebbenés nélkül folytatják a közvélemény kábítását, és vannak olyan híveik, akik még leleplezésük után is „aranyborjúként” imádják a hazug, csaló, képmutató, népirtó, nyomort és kilátástalanságot létrehozó „vezérüket” és bandájukat, (lásd.: Moldovát, Thürmert, Bereczet és agymosott társaikat).


„NAGY MAGYAR” HAZUGOK


a/ A sort Rákosival és elvtársaival lehetne kezdeni, õk „hurcolták be” hazánkba a szocialista hazugság csíráit, és a szovjet szuronyok, az ÁVO majd az ÁVH árnyékában gyorsabban terjedtek, mint esõ után a csiperkegombák. Utánpótlásként szolgált a PRAVDA (IGAZSÁG) hazugságainak átvétele, az imperialisták szidalmazása és a hazai termelési eredmények szünet nélküli szajkózása.


A hazugságoknak a terjesztésében katalizátor szerepet játszott az egyre növekvõ terror: a koncepciós perek „felpörgése”, a kulákok üldözése és a pártfegyelem permanens szilárdítása;


b/ Kádár János belátta, hogy sem a szovjetek Magyarországon állomásozó csapatai, sem a belügyi szervek, de még a délceg munkásõrök sem biztosítják az uralmát, ezért a megtorlásban minõségi és mennyiségi (!) növekedést elérõ terror mellett a hazugság új virulenseivel kábította el az állampolgárok jelentõs részét, mégpedig olyan sikeresen, hogy képes volt növelni, majd stabilizálni (még egyes nyugati államok vezetõi esetében is) a gyenge immunrendszerrel rendelkezõ hívei számát. Ezt a folyamatot csak az „elhülyülése” szakította meg.


Kádár hazugságairól több kötetnyi anyagot lehetne megjelentetni, de etalon példaként szolgáljon a következõ (1956. november 26.-i) rádióbeszédébõl vett idézet: „MEGÍGÉRTÜK, HOGY NEM INDÍTUNK BÜNTETÕ ELJÁRÁST NAGY IMRE ÉS BARÁTAI ELLEN MÚLTBELI BÛNEIKÉRT, MÉG HA KÉSÕBB MAGUK IS ELISMERIK AZOKAT. TARTANI FOGJUK MAGUNKAT EHHEZ AZ ÍGÉRETHEZ”.


Nagy Imrét, Maléter Pált, Gimes Miklóst és Szilágyi Józsefet kivégezték! A Népszabadság 1958. július 1.-i számában Kádár a kivégzésrõl így nyilatkozott: „Nagy Imrééket nem a nézeteik miatt, nem ilyen vagy olyan hibák miatt vonta felelõsségre a bíróság, hanem olyasmiért, amit senkinek sincs joga megtenni”. (Sic!)


És ez a hazaáruló, primitív, véreskezû despota, az országot anyagi és erkölcsi csõdbe vivõ senkiházi, még több mint három évtizedig birtokolta a hatalmat hazugságai, imádói, fegyveresei és szovjet támogatói segítségével.


c/ Gyurcsány Ferencet az jellemezte, hogy (saját szavaiból plagizálva): „hazudtak reggel, délben, este és éjszaka”! Hazugságok és csalások révén jutott hatalomra, de fokozatosan bevonta a rendõrség készenléti erõit is hatalma fenntartására. A bevonás olyan jól sikerült, hogy a rendõrség a hazug Gergényi vezérletével állam lett az államban, és törvénytelen módszerek tömeges alkalmazásával félemlítette meg az állampolgárokat. Túlkapásai (és hazugságai) ellen nem védte meg még a hazug Demszky két kitüntetése sem, nem számolt azzal, hogy Kádár óta sokat változott a technika, a hazugság leleplezése ellen nem elegendõ a „tagadás-tagadása”!


Gergényit felváltó Bencze „fõrendõr” már ügyesebben hazudik, mint elõdje, bár annak módszerén gyakorlatilag semmit sem változtatott. Távozását már többen követelték, de a hazug Draskovics bizalmát élvezi és a szolgálati titok védõpajzsa még kellõ (bár egyre gyengülõ) oltalmat biztosít számára.


A hazugságban élenjáró Gyurcsány újításának számít, hogy cinkosok tömegét hozta létre: Kóka, Lendvai, Lamperth, Ficsor, Szilvási, Veres, Csiha, valamint a teljes öszödi brancs csatlakozott a hazug, csaló és semmittevõ kórushoz, biztosítva maguknak a hatalom kisebb-nagyobb szeletecskéjét és a bugyellárisuk folyamatos feltöltését.


d/ A brezsnyevi kitüntetés-halmaz sokszorosával rendelkezõ Király Béla vezérezredes meghökkentõ hazugságai különleges kategóriába tartoznak, nem túlzás annak a kijelentése, hogy Király lehetne a magyar hazugok Királya. Hazugságai itthon és szerte a nagyvilágban, biztosították számára a hírnevet, a VIP-es besorolást, díszpolgárságokat, elnökségi helyeket, különféle bizottságok vezetõi funkcióját, fõtanácsadói megbízatásokat, rendfokozati elõléptetések sorozatát, országgyûlési képviselõséget és anyagi jólétet.


Király hazugságai a szó szoros értelmében „termelõ erõvé” váltak számára, megtapsolták, népszerûsítették, megfizették, utaztatták, szerepeltették és különféle elismerések tömegével halmozták el.


Király kitüntetést kapott: Horthytól. Hitlertõl, Mussolinitól, Szálasitól, Yad Vashem Bizottságtól, Göncztõl, Mádlitól, Sólyomtól, Medgyessytõl, Horntól, Gyurcsánytól, Farkastól, Keletitõl és számos más személyektõl.


Király magas beosztást és/vagy elõléptetést kapott: Horthytól, Szálasitól, Beregfytõl, Farkastól, Nagy Imrétõl, Göncztõl, Horntól, Orbántól és Medgyessytõl.


Király hat USA állam (vagy város) díszpolgárává választották, számos egyetem tiszteletbeli doktora lett, és a Magyar Tudományos Akadémia (!) külsõ tagjainak a sorába is felvették.


Végezetül, (elhunyta alkalmából) Szekeres honvédelmi miniszter intézkedésére, katonai tiszteletadással és díszsortûzzel búcsúztatták el a nagy hazugot, a többszörös árulót, bajtársait a hóhér kezére juttató és ingatlanukat, valamint ingóságukat eltulajdonító nagystílû szélhámost és szerencselovagot.


Megromlott hab a királyi történet tortáján, hogy a Budapestrõl dezertált katonai parancsnok hamvait Nagy Imre miniszterelnök sírja közelében helyezték el, akit anno dacumál „faképnél” hagyott!


Király meghökkentõ hazugságai közül egy töredék is bõségesen elegendõ a fenti jellemzések megcáfolhatatlan bizonyítására:


-Király állítása szerint, a Kõszegen lévõ dandár parancsnokaként, a várost egyetlen lövés és veszteség nélkül átadta a szovjeteknek és mintegy kétezer katonát, valamint 16 löveget vitt át a várost megközelítõ szovjet csapatokhoz.


VALÓJÁBAN: Kõszegen nem volt dandár (ilyen szervezet a Magyar Királyi Honvédségnél nem létezett), tehát dandárparancsnok sem lehetett Király százados, aki vitéz Kubicza Kázmér vezérkari ezredes segédtisztje volt. A várost, amelyet folyamatosan (éjjel, nappal) lõtték és bombázták a szovjetek egy megerõsített zászlóalj védte. A zászlóalj vesztesége 173 fõ volt. Király pedig harmadmagával, bajtársától ellopott gépkocsival dezertált (!) a városból, de elõtte a zászlóalj tisztjeit harcra buzdította és azt hazudta, hogy szemrevételezni megy a védõkörlet áttekintésére.


Király állítása szerint 1952-ben koncepciós perben halálra ítélték, és öt évig volt siralomházban, szörnyû körülmények között.


VALÓJÁBAN: Király egyetlenegy napot sem volt siralomházban, mert az elsõfokú (nem jogerõs) halálos ítéletet két hét múlva (másodfokon) törölték (életfogytiglanra mérsékelték), és Király - Bata István honvédelmi miniszternek (1956. szeptember 14-én) írt levelében -, azt vetette papírra, hogy „fogságát derûs optimizmusban töltötte, angolul tanult és történelmi ismereteit gyarapította, most pedig készen áll a szocializmus építésére” (Sic!).


-Király állítása szerint õ volt a Nemzetõrség Fõparancsnoka és Budapest katonai parancsnoka, miután a forradalmárok kiszabadították 1956. október 28-án a rabkórházból, majd november 4-én nyolc harckocsival és 400 emberével áttörte a szovjetek Budapest körüli „gyûrûjét” és a János hegyre, onnan pedig Ausztriába távozott.


VALÓJÁBAN: Király már szeptember elején szabadlábon volt, szolgálattételre jelentkezett Batánál, majd Nagy Imrénél. Nagy Imre kinevezte Budapest katonai parancsnokává (1956. október 31-én), de Nemzetõrség Fõparancsnokság létrehozásához nem járult hozzá. Ilyen kinevezést tehát Király nem kapott!


A szovjetek ellen sem harcolt, mert október 28-iga tiszti kórházban feküdt egy kisebb (aranyeres) mûtéti beavatkozás miatt.


Király egyetlenegy harckocsival sem rendelkezett, a János hegy környékén pedig szovjet „gyûrû” nem volt, Király szabadon kocsikázhatott néhány gépkocsival Nagykovácsiba, ahol a 97. gépesített szovjet ezred bekerítette a helységet és a 25-30 fõs nemzetõr csoportot, de Király onnan is dezertált, nemzetõreit otthagyva, Ausztria felé távozott! Ez a tény a szovjetek fogságába ejtett nemzetõrök (kb. 13 fõ) vallomásából tudódott ki és Malasenko szovjet nyugállományú hadseregtábornok (abban az idõben a különleges hadtest megbízott törzsfõnöke, ezredesi rangban) memoárjában megemlíti, hogy egy speciális csoport Szkripko ezredes vezetésével indult Király felkutatására, de az akció nem vezetett eredményre.


Szeredás Jenõ az 56-os Forradalmi Nemzeti Bizottmány elnökségi tagja nyilatkozta a Mai Nap 1991. január 31.-i számában: „Király Bélára a köpönyegforgató jelzõ a legenyhébb kifejezés,- a harcok kellõs közepén menekült ki az országból, saját szememmel láttam a határon átmenni, a kocsiján nemzeti színû zászló lobogott”.


Király néhány évvel késõbb „kiagyalt”a közvélemény számára egy Nagykovácsi csatát, ahol megfutamította a szovjeteket, és ezt a hazugságot „adta el” az USA-ban, Japánban, Indiában, Dél-Vietnamban, Malajziában, Fülöp-szigeteken, Tajvanon, Hongkongban, Thaiföldön, Szingapúron, Hawaiiban, Nyugat-Európa számos államában és - természetesen – hazánkban is, mindenhol „beseperte” a kitüntetések vagy elismerések számtalan formáit.


Aligha létezik olyan személy a világon, aki hazugsággal ilyen sikert könyvelhetett el magának. és a mai napig ajnározzák Királyt egyes politikusok, katonák, és történészek (köztük Romsics Ignác történész(?), az MTA tagja, a Rubicon történelmi magazin szerkesztõbizottsági tagja, Károlyi Mihály–díj, Ránki György-díj, Deák Ferenc kutatási-díj, Akadémiai-díj, Széchenyi-díj tulajdonosa, aki most utazik Kanadába elõadást tartani, de bíznunk kell abban, jobban felkészült erre a fórumra, mint Király Béláról írt nekrológjára, mert annak minden egyes mondata valótlanságot tartalmaz!


d/A „pitiánerebb”, de nem kevésbé aktív hazudozók közt lehet megemlíteni (a teljességre való törekvés igénye nélkül) Torgyán Józsefet, Fodor Gábort, Kuncze Gábort, Kovács Lászlót, Horn Gábort, Berecz Jánost, Bánkuty Gézát, Szalay Róbertet, Czeglédi Józsefet, stb., stb., akik itt-ott-amott kamatoztatták hazugságaikat, és megérdemelnék, hogy a közéletbõl véglegesen ki legyenek tiltva, beleértve azokat az újságírókat is, akik hallgatásukkal asszisztáltak a hazugoknak.


e/ Külön kategóriába sorolhatók azok az egykori ügynökök és megbízóik, akik elhalhatták, illetve letagadták pufajkás vagy III/III-as múltjukat, sõt – esetenként – azokat hurcolták meg, akik felfedték és szóvá tették tetteiket.


Csurka István, Torgyán József, Medgyessy Péter, Boros Imre, Raffay Ernõ, Bánkuty Géza, Szalay Róbert, Horn Gyula és sokan mások, akkor kezdték el a meakulpázást, amikor reflektorfénybe kerültek, nem pedig azt megelõzõen, amikor közéleti szerepre vállalkoztak.


Legutóbb Kiszely Istvánról derítette ki, hiteles levéltári anyagok alapján dr. Ilkei Csaba, hogy Kiszely az egyik legaktívabb és legaljasabb ügynöke (besúgója) volt a „hálózatnak”. Ügyesen befészkelte magát az emberek bizalmába, dehonesztáló jelentéseket írt egyházi személyekrõl, barátairól, sõt és még rokonairól sem volt rest informálni megbízóit.


Az érintettek fel sem tételezték, hogy egy olyan hazuggal állnak szembe, aki könnyed terefere során kipuhatolja (kihallgatja) titkaikat, majd megtesz mindent, hogy tönkretegye õket. Mert például egy szovjetellenes „kiszólás” jelentése az érintett karrierjének kettétörését eredményezhette abban az érában, sõt még a személyi szabadsága is veszélybe kerülhetett.


Kiszely karrierjét (tudományos pályáját) viszont szépen egyengették a BM illetékesei, így konvertálhatta hazugságait és képmutatását külföldi utazásokra, anyagi juttatásokra és népszerûségének növelésére.


Érdemes megemlíteni, hogy Kiszely leleplezését követõen, a közvélemény tájékoztatását végzõ szervek a „homokba dugták”a fejüket, és érthetetlen módon agyonhallgatják a történteket.


Hasonló volt a hozzáállásuk Király, Fodor, Bánkuty, Torgyán és számos más érintett esetében is (tisztelet a kivételeknek), hiszen még a jobboldali médiák illetékesei (szerkesztõi) sem foglalkoztak a közerkölcsöt, az etikát, a törvényeket, a rendeleteket és a közvéleményt sértõ jelenségekkel, amelyeket a hazugok és hazugságaik (közvetlenül és közvetve) okoztak az országnak.


Ilyen hozzáállás mellett ne csodálkozzunk Kádár vagy Király dísztemetésén, Horn, Medgyessy, Gyurcsány vagy Bajnai regnálásán, Lendvai rikácsolásán, Fodor –Kuncze nagyképûségén, Kóka magabiztosságán, Draskovics nyegleségén, Kiszely közszereplésén, stb., stb.


Merthogy: a hazugokkal szemben határozottabban kell fellépni, nem érdemelnek kíméletet, mert milliókat tettek és tesznek tönkre, milliókat és milliárdokat zsebeltek és zsebelnek be. Még a távozásukkor is horribilis összeg üti a markukat, sõt az is kiderült, hogy nem csak a hazugság jövedelmezõ, hanem a hallgatás is (azt külön szerzõdés rögzíti, mégpedig „testre szabva”), ezzel kapott igazolást az ismert közmondás: „HALLGATNI ARANY”.


(Prof. Dr. Bokor Imre)


az MJB elnöke