TILTAKOZÁS!



A Magyar Justitia Bizottság, az egykori szovjet-bolsevik ún. "személyi kultusz"-ból visszamaradt (örökölt) gyakorlatnak tartja az elhunyt Király Béla búcsúztatása körül kialakult "látványos" készülõdést, és sokrétû erõfeszítést, hogy babérlevelekkel takarják be a "szerencselovag" hazugságokkal, valamint árulásokkal gazdagon tarkított életmûvét.



Sajnálatosnak tartjuk, hogy a médiák elsöprõ többsége teljesen figyelmen kívül hagyja a dokumentumokkal vagy tanúkkal igazolt (Királyt érintõ) tényeket, és úton-útfélen azokat a valótlanságokat ismételgetik, amelyek Király szépszámú, hazug és egymásnak is ellentmondó nyilatkozatai tartalmaznak.



Talán még lesz annyi idejük a dísztemetést szervezõknek és a nekrológot elmondóknak, hogy figyelmesen elolvassák az itt rögzített összeállítást, nehogy késõbb szégyenkezniük kelljen figyelmetlenségük vagy tájékozatlanságuk miatt.


.................................................................................................................................................................


Intenzíven folyik Király Béla dicsõítése a belföldi és külföldi médiák segítségével, hogy kellõ alapot adjanak a július 23-i temetési (búcsúztatási) ceremónia díszes koreográfiájának tervezésére. Azt a hazug, szélhámos, dezertõr, mindenkit kiszolgáló és mindenkit cserbenhagyó, bajtársait bitóra segítõ kaméleont ajnározzák, aki a fél világot az orránál fogva vezette és szorgalmasan gyûjtögette az elismerések különféle formáit: kitüntetéseket, díszpolgárságot, okleveleket, díszdoktori vagy professzori címeket, elnöki vagy elnökségi titulusokat, stb., stb. Egyedülálló kitüntetés gyûjteményében megtalálhatók: Horthytól, Hitlertõl, Mussolinitól, Szálasitól, Rákositól, Farkastól, Göncztõl, Mádlitól, Horntól, Keletitõl, Gyurcsánytól és számos más személyektõl kapott plecsnik.

Király árulása azzal vette kezdetét, hogy Horthyt cserben hagyván, önként jelentkezett Szálasi mellé Kõszeg védelmére, majd az orosz csapatok megjelenésekor harmadmagával, bajtársától ellopott gépkocsival dezertált az ellenséghez, de a dezertálás elõtt még harcra buzdította a várost védõ zászlóalj tisztjeit. Dezertálását súlyosbítja, hogy magával vitte a zászlóalj okmányait és a védõsávjuk elõtti aknamezõ telepítési vázlatát.

Késõbb azt hazudta, hogy mint a Kõszeget védõ dandár parancsnoka, megmentette a várost a pusztítástól, és Kõszeget úgy adta át a szovjeteknek, hogy egy lövés sem dördült el a környéken.

Komplex hazugsága bizonyítható: Kõszegen nem volt dandár, Király vitéz Kubicza Kázmér vezérkari ezredes segédtisztje volt, Kõszeget éjjel-nappal bombázták a szovjetek, a zászlóalj össz-vesztesége pedig a kitörésig és Ausztriába való kivonulásukig 173 fõ volt!

Király Béla 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba és Farkas Mihály szolgálatába állt, akitõl õrnagyi, alezredesi majd ezredesi rendfokozatot kapott, és (röpke öt elteltével) Farkas „betuszkolta” a tábornoki kasztba, mert Sólyom László, a vezérkar fõnöke és a Hadiakadémia parancsnoka elzárkózott Farkas utasításának a végrehajtásától, hogy az 1950-es katonai díszszemlén jelentést adjon be a társaságában lévõ szovjet katonai fõtanácsadónak. Sólyom kijelentette, hogy a szovjet tábornok lehet a díszszemle megtekintõje, de nem lehet a szereplõje! Farkas ekkor intézkedett a tábornoki szabóság felé, hogy Királynak készítsenek egy tábornoki gúnyát, kineveztette vezérõrnaggyá és Sólyom helyett a díszszemle parancsnokává.

Király teljesítette minisztere kérését…Ezt követõen Sólyom altábornagyot öt társával, valamint egy ezredessel egyetemben letartóztatták és koncepciós pert indítottak ellenük. Király a per során hazug vádakat (rágalmakat) „szórt” tábornok kollégáira, ezért kivégzésüket követõen beültették Sólyom altábornagy akadémia parancsnoki székébe, megkapta Beleznay vezérõrnagy Csorna utca lakását (a benne lévõ ingóságokkal együtt), és befekhetett tábornok társa megüresedett ágyába (is).

Késõbb õt is elkapta a koncepciós perek áradata, elsõ fokon halálra ítélték, két héttel késõbb (másod fokon) életfogytiglanná változtatták az ítéletet. Király ebbõl is képes volt tõkét kovácsolni magának: szabadulását követõen (1956. október 14-én) levelet írt Bata István honvédelmi miniszternek, jelezte, hogy börtönéveit derûs optimizmusban töltötte, angolul tanult és történelmi ismereteit bõvítette, készen áll a szocializmus építésére.

A forradalom kitörésekor egy kisebb mûtét elvégzése miatt kórházban volt és csak október 28-án jött ki a kórházból, ekkor jelentkezett szolgálatra Nagy Imrénél, aki beleegyezett, hogy a Nemzetõrség TISZTELETBELI PARANCSNOKA legyen, majd október 31-én kinevezte Budapest katonai parancsnokává.

Király világgá kürtölt állításával ellentétben NEM VOLT A NEMZETÕRSÉG FÕPARANCSNOKA, ilyen kinevezést nem kapott, sehol sem harcolt a szovjetek ellen! 1956. november 4-én dezertált (40-50 nemzetõrrel) Budapestrõl a Szabadság-hegyre, onnan pedig Nagykovácsin át Ausztriába menekült. Nagykovácsinál immár harmadik dezertálását hajtotta végre, magára hagyta a beérkezõ szovjet 93. ezreddel tûzharcba keveredett (mintegy 30-35 fõs) nemzetõr csoportját és gépkocsival (néhány nemzetõrrel) Ausztria felé távozott, ezt vallották a szovjetek fogságába esett nemzetõrök is (kb. 17 fõ). A felkutatására indult felderítõ osztag „bottal üthette” a nyomát.

Király,- Budapestrõl történõ távozásának történetérõl úgy nyilatkozott 1956. december 30-án New Yorkban, a The Providence Jurnal-nak adott fényképes interjújában, hogy nyolc harckocsival és 400 emberével (Sic!) tört át a szovjetek Budapestet körülvevõ gyûrûjén, 50%-os veszteséget szenvedett és Ausztriába távozott. Ebben az interjúban azt emlegette, hogy öt évig ült (halálos ítélettel) a siralomházban és a forradalmárok szabadították ki a rabkórházból október 28-án. Minden állítása, minden szava hazugság volt!

Valójában egyetlenegy(!) harckocsija sem volt, de késõbbi állításai szerint: (1) egy zászlóaljjal, (2) egy ezreddel és (3) több ezer emberrel vonult ki Budapestrõl, Nagykovácsinál pedig megverte a szovjeteket…

Az USA-ban hat állam, díszpolgári címét kapta meg, utaztatták szerte a világban, Japánban, Thaiföldön, Indiában, Dél-Vietnamban, Hongkongban, Tajvanon, Malajziában, Szingapúrban, Hawaiiban, Fülöp-szigeteken és más helyeken „hintette” a hazugságait, bezsebelve az elismerések számtalan formáit.

A rendszerváltozást követõen országgyûlési képviselõvé választották független indulóként, de már három hónap után átment az SZDSZ frakcióba, Göncz Árpád elõléptette vezérezredessé és kitüntette, az Orbán kormány alatt katonai fõtanácsadóvá avanzsált, kitûntetést kapott Mádl Ferenctõl, majd Gyurcsány a Nagy Imre emlékérmet nyújtotta át neki.

A miniszterelnök és a HM méltatása azt jelenti, hogy Király díszes-parádés búcsúztatására készülnek. Ha megtörténik az ünnepélyes búcsúztatás, akkor Sólyom Ildikó, a kivégzett Sólyom altábornagy lánya szerint: Király „negyedik dezertálása” is sikeres lesz, megcsúfolják a Kõszegen elesett hõsi halottak,- a kivégzett tábornokok, a Budapesten hõsi halált halt Pesti Srácok, valamint forradalmárok emlékét, Nagy Imre és Maléter Pál pedig „forogni fognak a sírjukban”.

Józan ésszel és elfogulatlan hozzáállással megtörténhet a történelmi események figyelmen kívül hagyása?



(Prof. Dr. Bokor Imre)