Király Béla emlékére

A kormányfõ mély megrendüléssel értesült a vezérezredes halálhírérõl Az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik legnagyobb hõsét, a XX. századi magyar történelem egyik nagy alakját veszítette el a nemzet.1956-ban páratlan hõsiességgel küzdött Magyarország függetlenségéért, a szabadságharc leverése után már hazájától távol, de tovább küzdött ugyanezért. 1989-ben azonban hazatért, hogy részvételével megvalósuljon végre mindaz, amit 1956-ban tûztek ki célul harcostársaival. A magyar nemzet szabadságáért küzdött egy életen át - és végül gyõzelmet aratott. Minden magyar hálás lehet neki ezért.Király Béla vezérezredes katonaként, országgyûlési képviselõként, történészként emberségével, bölcsességével és higgadtságával sokat tett azért, hogy méltón és tisztességgel õrizhessük ’56 emlékét, a forradalmárok örökségét. Mostantól az õ emlékét és örökségét is ilyen méltón kell õriznünk tovább.Az egész nemzettel együtt fájdalommal hajtok fejet emléke elõtt.



Bajnai Gordon, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke


A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ILLEGITIM MINISZTERELNÖKÉNEK


MINISZTERELNÖK(?) ÚR!


Mély megrendülését enyhítendõ (tanúkkal, dokumentumok sokaságával, történészek, valamint katonai szakértõk kutatómunkájával igazolható) anyagokkal szeretném megvigasztalni és gyér történelmi ismereteit bõvíteni.


1/ Király Béla soha nem volt az '56-os forradalom és szabadság harc egyik hõse! 1956. október 28-án hagyta el a kórházat, amikor már a Pesti Srácok ('56 igazi hõsei) kikényszerítették a szovjet csapatok kivonását Budapest területérõl. Aligha cáfolható, hogy Király a kórházban nem harcolt és a Nemzetõrséget (szerte az országban) mások szervezték.


2/ Nagy Imre beleegyezett, hogy Király legyen a Nemzetõrség tiszteletbeli elnöke (1956. október 28-án, az esti órákban), de ellenezte fõparancsnokság létrehozását.


3/ A minisztertanács 1956. október 31-én KINEVEZTE(!) Király Bélát Budapest katonai parancsnokává, de Király semmit sem tett ebben a pozíciójában, késõbb sem emlegette, mert számon kérhették volna tõle, hogy mit tett (a dezertáláson kívül) a rendelkezésére álló katonai erõkkel Budapest védelméért. 1956. december 30-án - az USA-ba történõ érkezés után -, viszont azt nyilatkozta a The Providence Jurnal szerkesztõjének, hogy Nagy Imre 30 ezer katona és 26 ezer nemzetõr parancsokságával bízta meg. Nyilatkozatában azt állította, hogy október 28-án a nemzetõrök szabadították ki a rabkórházból (már szeptember végén szabadlábon volt, és október 14-én felajánlotta szolgálatait Bata István honvédelmi miniszternek a szocializmus építésére, majd október 28-án Nagy Imrének a (már megalakult) nemzetõrök vezetésére.


4/ 1956. november 3-án, a délutáni órákban egy Forradalmi Katonai Bizottság kikiáltotta Király Bélát a Nemzetõrség Fõparancsnokának (nemzetõr egy sem volt a rendezvényen), kinevezést nem kapott a kormány részérõl(!), viszont másnap reggel 35-40 nemzetõrrel eltávozott a budai hegyekbe, majd Nagykovácsin át Ausztriába.


5/ Az USA-ban azt terjesztette magáról, hogy 8 harckocsival és 400 "emberével" (Sic!) törte át a szovjetek Budapest körüli "gyûrûjét", 50%-os veszteséget szenvedett, majd Ausztriába távozott. Valójában egyetlenegy(!) harckocsija sem volt, a szovjetekkel sehol sem ütközött meg, néhány nemzetõr ugyan tûzharcba keveredett Nagykovácsinál egy szovjet ezreddel(!), de 12-15 fõt foglyul ejtettek a szovjetek, és a fogságba esett nemzetõrök azt vallották, hogy Király Ausztria felé távozott.


Távozása olyan gyors volt, hogy a szovjet ezred felderítõ fõnökének vezetésével, a felkutatására indult gépjármûves és helikopteres csoport már "bottal üthette" Király nyomát. Tehát Király itt sem harcolt a szovjetek ellen, dezertált a nemzetõreitõl.


Késõbb több változatot "kreált" az általa elnevezett Nagykovácsi csatára, egyszer zászlóaljnyi erõt, egyszer egy ezredet és végül néhány ezer(Sic!) nemzetõrt emlegetett, akikkel Budapestrõl kivonult. Ezeket az adatokat napilapokban, folyóiratokba jelentette meg, valamint a Mindentudás Egyetem elõadójaként is elmondta a hallgatóságának, illetve három tv csatorna segítségével (m1, m2, Duna) ismertté lett több százezer vagy millió tévét nézõk számára.


6/ Az Ön által, a XX. századi magyar történelem egyik legnagyobb alakjának "titulált" Király Béla Kõszeg védelmére önként jelentkezett Szálasi "csapatába", a szovjetek megjelenésekor harcra buzdította a zászlóalj tisztjeit, majd egy bajtársától ellopott gépkocsival, fehér zászlót lobogtatva dezertált a helyõrségbõl, késõbb pedig az terjesztette magáról, hogy a kõszegi dandár parancsnokaként átadta a várost a szovjeteknek, hogy megóvja a pusztítástól, így (nyilatkozata szerint) Kõszegen egy puskalövés sem dördült el.


Valójában viszont: Kõszegen nem volt dandár(!), a kõszeget védõ zászlóalj (tartva magát Király eligazításához, mit sem tudva Király dezertálásáról) védte a várost és 173 ember vesztesége volt, míg kiverekedte magát Ausztriáig.


7/ "A XX. századi magyar történelem egyik legnagyobb alakja"(Sic!) 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, katonai szolgálatot vállalt, négy év leforgása alatt õrnagyi, alezredesi és ezredesi rendfokozathoz jutott, majd Farkas Mihály tábornokká léptette elõ, mert Sólyom László altábornagy, a vezérkar fõnöke és a Hadiakadémia parancsnoka nem vállalta, hogy az 1950-es katonai díszszemlénél jelentést adjon be a honvédelmi miniszter társaságában lévõ szovjet katonai fõtanácsadónak.


Az újdonsült tábornok (Király Béla) viszont teljesítette minisztere kérését. Két hónappal késõbb Sólyom altábornagyot letartóztatták, koncepciós pert indítottak ellen és néhány tábornok társa ellen. Király Béla "mellszélességgel" kiállt minisztere mellett, elmarasztalta tábornok társait, "kígyót-békát kiabálva rájuk" teljesítette Farkas Mihály kérést, és mint késõbb nyilatkozta: "Nem is volt lelkiismeret furdalása"(Sic!).


A perbe fogott tábornokokat felakasztották, Király megkapta Sólyom altábornagy hadiakadémiai parancsnoki beosztását, és a kivégzett Beleznay tábornok lakását (ingóságaival egyetemben).


8/ "A XX. századi magyar történelem egyik legnagyobb alakja" magáénak tudhatta Horthy, Mussolini, Hitler, Szálasi, Rákosi (illetve Farkas Mihály) kitüntetéseit, Nagy Imrétõl kapott kinevezését, Göncztõl kapott vezérezredesi rendfokozatát, Gyurcsány kezébõl a Nagy Imre emlékérmet, tajvani, indiai, japán, maléziai, dél-vietnami, indonéziai, Fülöp-szigeti, szingapúri, hawaii, stb., stb., kitüntetéseit, az USA hat államának díszpolgári címét, és számos más elismeréseket (elnöki, elnökségi, tanácsadói, fõtanácsadói,) funkciók sokaságát. Mindezeket határozott fellépésének, hazugságai sokaságának és hiszékenyek tömegének köszönheti.


Most pedig készülnek az ILLETÉKESEK, hogy végsõ (látványos) búcsúként tovább dicsõítsék történelmük legnagyobb, legügyesebb és legszerencsésebb szélhámosát, a mindenkit kiszolgáló, eláruló, cserbenhagyó és mindenkit félrevezetõ kaméleont, hogy megcsúfolják a Pesti Srácok, a mártír tábornokok és fõtisztek, a Kõszegen, Budapesten és Nagykovácsinál elesett, valamint a kádári megtorlásban kivégzettek, a XX. századi igazi magyar hõsök emlékét.


Ezt segíti közvetve vagy közvetlenül egy illegitim miniszterelnök megrendült állapotában és tudatlanságában leledzett nyilatkozata is. No comment!


(Prof. Dr. Bokor Imre nyugállományú mérnök ezredes))


a Magyar Justitia Bizottság elnöke,


a FÚSZ elnökségi tagja, a Kárpáti Harsona munkatársa