A lényeglátó Népszabadság (A Polgári Körök II. Országos Konferenciája margójára)

A ”lényeglátó” Népszabadság

A Polgári Körök II. Országos Konferenciája margójára

A szombati polgári - és gazdakörös találkozóra csak jó érzéssel lehet emlékezni: szabad véleménycsere, helyzetelemzés, lelkes és hazaszeretõ emberek találkozása.

És sok elõadó. Független emberek, saját koncepcióval, elképzeléssel, és elemzéssel arról a folyamatról, amely koldussá, kiszolgáltatottá és morális zúzalékká igyekezett tenni hazánkat.

És természetesen megfogalmazott és kimondott javaslatok a vég elkerülésére: olyanok, amelyek már százszor és ezerszer elhangzottak nemzeti médiumokban. Szükség van elõre hozott választásra, összefogásra, az alkotmányos demokratikus jogok közvetlen gyakorlására, ha kell, tüntetésre vagy tüntetések sorozatára, a kormány civil befolyásolására, amelynek egy célja lehet: egyértelmû üzenet, hogy elég volt. Mást akarunk! Tiszta, szabad és fejlõdõ országot! A nemzeti vagyonunk megmentését, a magyarság megmaradását alapvetõ értékeknek tartjuk, és a civil összefogásnak egyre hangsúlyosabb szerephez kell jutnia. Mást akarunk, mégpedig nem egy év múlva, nem fél év múlva, hanem most! Mert minden egyes nap a mostani kormány irányításnak csúfolt regnálása alatt hatványozottan rontja esélyeinket a megmaradásra és a csõdtömegbõl való kilábalásra.

Errõl szólt a konferencia. Adatok hangzottak el nemzeti vagyonunknak a hatalmi elit és kapcsolt részei erkölcs szót nem ismerõ rétege által történõ eltüntetésérõl. Szó volt arról, hogy a válságunk alapja a hit válságához vezethetõ vissza, s hogy milyen óriási gond a gyermekvállalási kedv és lehetõség visszaszorulása és visszaszorítása. Elhangzott, hogy milyen veszélyek fenyegetik a termõföldünk hazai kézben maradását, s hogy miért indokolt a nemzeti lét fenntartásához az antikommunizmus, mint rendezõ elv léte. Arról szólt, hogy gyermek nélkül létezhet föld és víz, de föld és víz nélkül nem létezhet gyermek, ezért alapvetõ érdek a még állami tulajdonban álló termõföldek és viziközmû társaságok állami tulajdonban tartása. Hiszen a víz és a föld a XXI. század olaja és aranya. S ha az állam a hatalmon lévõ kormány irányítása alatt nem ezt látja célként, hanem közös kincseink további eltékozlását, akkor az állam szembefordul a saját nemzetével, a nemzete érdekeivel. Mert a föld és a víz, valamint a gyermek nem csupán a nemzet létéért aggódó polgári oldal kincse, hanem kincse annak az ún. baloldalnak is, amely most még lelkesen támogatja kormányát. Közös érdekünk a maradék nemzeti vagyon megmentése, a mielõbbi felelõs kormány felállása, gazdaságélénkítõ törvények meghozatala, sok nemzettársunk túlélési esélyeinek biztosítása. Hiszen a Gyurcsány - kormány teljesítménye már világviszonylatban is csupán a vicclapok hasábjaira való.

És mégis. Vajon mit látott ebbõl az egészbõl a kormánypárti Népszabadság?

Azt, hogy a „polgári körök saját, igen bõ tudósításában mindennek nincs nyoma”. Mármint annak, hogy többen, köztük én is, erõteljesen kihangsúlyoztuk, hogy összefogásra van szükség a nemzet részérõl. A nemzetnek kell megmentenie magát, ha az állama nem menti meg õt, ezért bizony nagy létszámú tüntetésektõl sem kell visszariadni.

A nagy hír tehát a baloldali sajtó szerint, hogy nem számolnak be a polgári körös tudósítások arról a megjegyzésemrõl, hogy „az ország minden részébõl egymillió embernek kell a Parlament elé vonulnia, hogy kikényszerítse a változásokat”. Igaz, magam részérõl azt is hozzátettem, úgy, mint 1848. március 15-én, vagy 1956. október 23-án: tisztán, összefogva, erõszakmentesen. És idéztem Széchenyit is: „Csak a tett, százezrek egy célra irányuló tette emelheti ki nemzetünket”.

Vajon miért a hiány a legnagyobb gondja a baloldali sajtónak? Vajon miért csak emiatt faggatja Bíró Ildikót, a rendezvény szervezõjét?

Vajon a baloldalon miért csak ez a hiány a hír, és nem a vagyonlenyúlási adatok, vagy azok a mély, akár szakrális, akár erkölcsi, akár gazdasági tények és következtetések, amelyek elhangzottak? Vajon miért? Csak nem hisztériakeltés a cél?

S hogy nem szerepelnek a polgári körös híradásokban a békés demonstrációkra történõ felhívások? Persze, hogy nem. Mert nem ez a lényeg! Mert nem ez a fontos, hanem az, hogy nyíljanak a szemek, és mindenki megértse, mi is történik körülöttünk és velünk.

Jól tette a polgári körös híradó szerkesztõje, hogy nem ezeket a véleményeket emelte ki. Jól tette, mert lényeglátó. Csakhogy õ a valódi lényeget látta, és nem a „másik lényeget”: a beleerõltetett, eventuális „balhé” lehetõségét.

Mert bármilyen elkeserítõ is kedves szocialista, liberális barátaink: a polgári körökben nincs balhé, nincs szervezkedés, kódolt utcai demonstráció, és nincs FIDESZ rászervezés. Nem kell szólni a provokátoroknak, hogy készüljenek. Mert csak elkeseredés van, és jogos felháborodás a kormány elképesztõ színvonaltalan mûködése és az ország szétzüllesztése okán. És remény, erõs várakozás, hogy ennek a rémálomnak minél elõbb vége lesz.

De biztos vagyok abban, hogy amennyiben a kormány nem jut jobb belátásra, és nem jelenti be távozását idõ elõtt, a szombati civil elõadók véleménynyilvánítása nélkül is megtörténhet a csoda: a krízis olyan katarzist vált ki, amelynek következménye olyan lesz, mint az volt 1848. március 15-én, vagy 1956. október 23-án. Teljes nemzeti összefogás a létünkért. Tisztán, erõszakmentesen. És eredményesen.

Dr Bencze Izabella