Nyílt levél Veres János pénzügyminiszternek

Nyílt levél Veres János pénzügyminiszternek

Pénzügyminiszter úr!

Ön a – hatályos jogszabályaink alapján - a nemzeti vagyonunk feletti tulajdonosi joggyakorló szervezet valódi irányítója. Önhöz a parlamenti képviselõk kérdéseket tehetnek fel a házszabály alapján, az állampolgárok pedig kérdéseket tehetnek fel azon a jogon, hogy közterheikbõl õk tartják el Önt és a kormány többi tagját is.Ezen az elvitathatatlan jogon alapulva teszem fel Önnek az alábbi kérdéseimet:

1. Komolyan gondolja azt, hogy az ÁPV Zrt és jogelõdei - mint a privatizáció lebonyolítására létrehozott célszervezetek – tevékenységérõl és a teljes privatizációs folyamatról szóló (1990-2007)címû, a parlamenthez J/8582 szám alatt benyújtott, az Ön irányítása alatt készült 47 oldalas dolgozattal le lehet zárni azt a folyamatot, amellyel több ezer milliárdos kárt okozott az állam és annak erkölcshöz nem szokott egyes képviselõi a nemzetnek? Az Állami Számvevõszék jelentései rendre, évente megállapították egyes privatizációs ügyletek visszásságait, az okozott károk nagyságát. Tudja ön Veres úr, hogy az Önök által készített jelentés ebbõl a mérhetetlen károkat okozó folyamatból egy sikertörténetet kreált? Egyetért Ön ezzel, vagy csak elkerülte a figyelmét az Állami Számvevõszék Fejlesztési és Módszertani Intézete 2004. évben készült összefoglaló tanulmánya, amelyben a következõ olvasható: „Az adatok szerint 12 285 Mrd forint nagyságú induló vagyonnal szemben 6 918, 4 Mrd forint nagyságú az a bevétel és vagyontömeg, aminek a sorsát (privatizálva lett, felszámolásra került, stb.) nyomon lehet követni. A vagyon eltûnésének egy részét (10-14%) bizonyos okokkal lehet magyarázni…Ezt is figyelembe véve az induló vagyon közel egyharmada (jelen értéken számolva 4000 milliárd forint) viszont minden jel szerint „eltûnt” az elmúlt 13 év alatt. Elemzõk szerint ez – az eredeti tõkefelhalmozáshoz hasonló módon – magánvagyonná vált. Meg kell jegyezni, hogy ez a kalkuláció nem tartalmazza a spontán privatizáció (1988-1990) idõszaka alatt bekövetkezett állami vagyonvesztéseket”. És nem tartalmazza a 2004-2009 közötti vagyonvesztéseket sem. Nem tartalmazza pl. a MALÉV privatizációjából származó károkat sem, amellyel kapcsolatban most éppen ködösítés folyik a szerzõdés állapotát illetõen. Szóval valóban úgy gondolja Veres úr, hogy a parlament felének és a magyar állampolgárok egészének félrevezetésével, felelõsségrevonás nélkül lezárható a privatizáció folyamata?

2. Az Önök jelentése a MALÉV privatizációjáról egyszerû, gyõztes tényeket közöl néhány lakonikus sorban. Az ÁSZ tavaly augusztusában benyújtott J/6127 számú Jelentése viszont megfogalmazza a problémákat is. Olvasta Ön ezeket, Veres úr? Ha nem, segítek: Az ÁSZ a Malév értékesítésével kapcsolatban a következõket rögzíti: „A hozzárendelt vagyon értékesítésénél a MALÉV esetében teljes körûen nem teljesült a privatizációval elérni kívánt cél. Az alacsony értékesítési ár ellenére az állami garanciális hitelek nem rendezõdtek véglegesen, valamint a szerzõdésben vállalt feltételeket csak részben teljesítette a vevõ.” Ezeket a megállapításokat miért nem emelték át az ÁSZ jelentésbõl munkatársai, hiszen a lakonikus részek átemelését megtették. Azért fizetjük õket közterheinkbõl, hogy egyszerû másolási trükköket hajtsanak végre? Meghivatkoztam a két jelentés számát annak érdekében, hogy ellenõrizhesse: a Malév privatizációjáról szóló 25-30 sor kapcsán még arra sem volt képes a kormány - jelentés összeállítója, hogy önállóan fogalmazza meg mondatait, egyszerûbb volt azokat – persze csak a „jó” részeket átemelni az ÁSZ jelentésbõl. De maradjunk a MALÉV-nál. Veres úr! Mennyibe került eddig nekünk ez a nagyszabású remek ügylet? Ha nem tévedek, kaptunk érte 200 millió forintot gépestõl, mindenestõl. Vagyis egy jobb budai villa áráért adták el Önök a magyar légitársaságot. Igaz, megígérte az orosz vevõ, hogy kiváltja az állami kezességû hiteleket. Jól tudjuk, hogy ez nem történt meg? Mivel részletvétel volt az ügyletben, úgy tudjuk, hogy sajnos azt sem fizették a „barátaink” rendesen. Igaz –e Veres úr, hogy mindennek ellenére a múlt héten 1,6 milliárd vételárelõleget kapott az államtól a Graund Handling Földi Kiszolgáló Zrt.-ért a MALÉV, és tervezik újabb 2 milliárd vételárelõleg kifizetését a Zrt tulajdonának megszerzése ellenértékeként? Ha igaz, miért nem a tartozás fejében kapja meg inkább a jól menõ cég tulajdonjogát a magyar állam? Igaz- e Veres úr, hogy a jól menõ cég részvényein – amit tehát jó pénzért kívánunk megvenni – 3,7 milliárd forint erejéig APEH zálogjog áll fenn? Jó üzlet ez Veres úr? Ha igen, kinek?

3. Igaz-e az, hogy az Ön irányítása alatt álló tulajdonosi joggyakorló szervezet, az MNV Zrt egyik belsõ szabályzata korlátozza a termõföldekre vonatkozó elõvásárlási jog jogszerû, a polgári törvénykönyvön, vagy a termõföldrõl szóló törvényben foglalt jogok gyakorlását? Ennek következményeként csak azok élhetnek az elõvásárlási jogukkal, akik az értékesítési pályázati felhívás alapján elõzetesen regisztráltatják magukat, és befizetik a regisztrációs díjat. Õket ugyanis levélben értesíti az állam a pályázatról, de az elõvásárlásra, elõhaszonbérletre jogosultakat nem. Igaz-e az, hogy a termõföld értékesítés során "konzorciumok" is indulhatnak, amelyben kiszámítják az elõvásárlásra jogosultak által képviselt elõvásárlási jog „értékét”? Így olyan „konzorciumok” juthatnak elõvásárlási joghoz, ahol egy megtévesztett, és a csapatba bevont „erõs” elõvásárlási joggal rendelkezõ személy fél százalék tulajdont szerez, a csapat többi, elõvásárlási joggal nem rendelkezõ tagjai pedig 99 és felet? Mert ha igaz, akkor ismét egy nagyszerû példa a privatizációs visszaélésekre, arra a folyamatra, amely az Önök jelentése szerint sikertörténet. Mit kíván tenni Veres úr, hogy ezt a méltatlan, jogellenes és felháborító eljárást megszüntesse, és a termõföld értékesítésével visszaélõket felelõsségre vonja? Hogy kívánja helyrehozni a már megtörtént visszaéléseket?

4. Az új polgári törvénykönyv tervezete a parlament elõtt fekszik. Tudom, hogy az elõterjesztõ az igazságügyi miniszter. Ugyanakkor az új PTK-nak fontos részért képezi a köztulajdon definíciójának meghatározása, amelyet az Ön által vezetett tárca minden bizonnyal véleményezett. Így meg kell kérdeznem, hogy engedhette meg a Pénzügyminisztérium, mint a köztulajdonba tartozó nemzeti vagyon feletti tulajdonos irányítója, hogy a törvény a következõk szerint határozza meg a köztulajdon fogalmát? ”Törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendeletben foglaltak szerint kizárólagos állami, önkormányzati, köztestületi tulajdon azon része, amely állami vagy önkormányzati vagyonjuttatásból, költségvetési támogatásból származik…köztulajdonnak minõsül.” Tudja –e Veres úr, hogy mit jelent ez a mondat? Azt jelenti, hogy pl. a bányakincseink, a termálvizeink, mint a föld méhének kincsei, vagy a szent korona, -bár forgalomképtelenek -, nem lesznek köztulajdoni tárgyak. Mert nem állami vagyonjuttatásból, nem költségvetési támogatásból származnak. Mi ezzel a rendelkezéssel a céljuk? Miért is fosztják meg a nemzet tagjait attól, ami eredendõen az övék?

5. Veres úr! Számtalan fontos, és nyilvánosságra nem hozott bizalmas döntései elõkészítése mellett volt már arra Önnek ideje, hogy elolvassa az Alkotmány egyetlen szakaszát? A 10.§ (1) bekezdése szerint az állam tulajdona nemzeti vagyon. Mi errõl az Ön véleménye? Mit jelent az Ön számára ez a mondat? Mert számomra azt, hogy az állam tulajdonával Ön, Önök nem rendelkezhetnek szabadon, mert a vagyon nem az Öné, nem a minisztériumé, nem a kormányé, és nem a parlamenté. A vagyon a mienk, a nemzeté. És Önöknek minden egyes döntésükkel el kell számolniuk. Ha nem most, hát holnap. Ugye, ezt Ön is tudja, pénzügyminiszter úr?

Válaszára nem, de az elszámolásra várva, üdvözlettel

Dr Bencze Izabella