Bemutatkozás és gondolatsor a legalizált tolvajlásról

Kedves Barátaim, Nemzettársaim!

Minden bizonnyal kevesen ismernek, bár az elmúlt két évben mindent elkövettem, hogy az elektronikus és az írott médiumokban, konferenciákon, lakossági találkozókon és tüntetéseken elmondjam, felhívjam a figyelmet arra, hogy mi történt és történik országunkban közös értékeinkkel, a nemzeti vagyonnal. Közös vagyonunk sorsa elkeserítõ, és annak elherdálása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy országunk a jelenlegi állapotában csupán vegetál.

De még van mit megmentenünk, van mit tennünk, és ne feledkezzünk meg a felelõsségrevonás szükségességérõl sem. Ezért mondtam jogászként is igent a Dr Gaudi Nagy Tamás vezette Nemzeti Jogvédõ Szolgálat felkérésnek, hogy szakmai kérdésekben együttmûködjünk a nemzeti vagyon egyes elemeinek visszaperlése iránti küzdelemben, s hogy olyan törvénytervezetet dolgozzunk ki, amely biztosíthatja a megmaradt közvagyonunk hathatós, nemzeti érdekeket szolgáló védelmét.

Tíz évig foglalkoztam testközelbõl a nemzeti vagyon kérdéskörével, könyveim, tanulmányaim, cikkeim jelentek meg ebben a témakörben. 1998 és 2003 között a Kincstári Vagyoni Igazgatóság általános vezérigazgató-helyetteseként küzdöttem kollegáimmal együtt nemzeti vagyonunk megtartásáért, vagyonunk felméréséért, mûemlékeink méltó helyreállításáért, termõföldjeink hazai célokra történõ használatáért mindaddig, amíg a szocialista kormányzat – jogerõs ítélettel kimondott jogellenes módon – eltávolított a KVI –bõl.

Sajnálatos módon az utóbbi hetekben megtapasztalhatóan megszûnni látszanak esélyeim a médiumokban történõ megjelenésre, ezért – a Nemzeti Hírháló ebbéli segítségét megköszönve – közvetlenül szeretnék eljutni Önökhöz, közös, fõként az ország vagyonának sorsát érintõ kérdésekben, amennyiben megtisztelnek érdeklõdésükkel.

Az alábbiakban csatolok egy gondolatsort arról a törvénytervezetrõl, amely már a Parlament elõtt fekszik, és a köztulajdont érintõen ismételten súlyos veszélyeket hordoz.

Szeretettel üdvözlök minden olvasót

Bencze Izabella

Legalizált tolvajlás?

Magyar állami tulajdon volt a római egyház vagyona Kr. u. 1000 körül? Mert ha nem, a korona – a Ptk. tervezete szerint - nem köztulajdon.

Hosszú évtizedeken keresztül a kommunista, majd a „szoclib” hatalom sajátjaként kezelte azt a vagyont, amit õseink, nagyapáink, apáink, és mi hoztunk létre, építettünk, adományoztunk az államnak. Évtizedeken keresztül hitbizományként kezelték közös értékeinket az erkölcsre képtelenek, s az elmúlt 23 évben több, mint 10 ezer milliárdnyi vagyont loptak ki mindnyájunk zsebünkbõl. De most ne a múltról ejtsünk szót. A felelõsségrevonást, a számonkérést úgysem kerülhetik el az ország kirablói. Most beszéljünk a jövõrõl, és mentsük, ami menthetõ. Mint tudjuk, a 2007-ben elfogadott vagyontörvény alattomos támadást indított közös vagyonunk, az úgynevezett közvagyon ellen. Kincstári, védett vagyonnak csak azokat a vagyontárgyakat hagyta meg, amelyeket törvény forgalomképtelennek, vagy korlátozottan forgalomképesnek nyilvánít. Törvényben felsorolt mûemlékeink, a föld méhének kincsei, vizeink, légterünk, frekvenciáink, országos közútjaink és mûkincseink nagy része tehát védett kincstári vagyon. De nem így a nem mûemlék közösségi ingatlanok, a kormányzati-, kórház-és egyetemi épületek, a termõföld, és a nemzet számára stratégiai szempontból fontos társaságaink jelentõs része. Ezeket üzleti vagyonná degradálta a vagyontörvény, és szabadon, a pénzügyminiszter kénye –kedve szerint eladhatóvá tette õket. Él is a kormányzat a lehetõséggel: a gyanús körülmények közötti értékesítéseknek se szeri, se száma. De ugyanígy hitbizománynak tekintik a szocialista, liberális városatyák az önkormányzatok közösségi vagyonát is, hisz látjuk, az értékesítési visszaélések miatt indított büntetõeljárások száma rohamosan nõ. Maradt-e még valamink? Maradt. Komoly értékeink vannak. A nemzeti vagyon összértéke – forgalmi értéken – úgy 50 000 milliárd Ft, vagy annál is több. Van tehát mit féltenünk. De úgy tûnik, a szocialista kormányzat tovább szövi terveit a magmaradt nemzeti vagyon elherdálására, a lopások eltusolására. Csak figyelni kell, és a szándék nyilvánvalóvá válik, kikandikál mégoly rejtett fészkébõl is. A parlament elõtt rövidesen tárgyalásra vár az új polgári törvénykönyv, a Ptk. Minden civilizált ország rendelkezik ilyennel. Ez az az alaptörvény, amely a polgárok és a szervezetek vagyoni viszonyait szabályozza, így elrendezi a tulajdon kérdésének alapjait is. A tulajdonnak két fajtája van: magántulajdon és köztulajdon. Nincs több, nincs más. Ezek a tulajdoni formák a tulajdonos és a vagyon közötti viszonyt jelentik, a közvagyon-magánvagyon meghatározás pedig a vagyon jellegét mutatja. Ha bonyolult is, tény, hogy a közvagyon, aminek formális tulajdonosa az állam vagy az önkormányzat, köztulajdonnak minõsül. A kincstári vagyon és az üzleti vagyon is az, sõt még az értékesítésébõl befolyó pénz is köztulajdon. A miénk. A nemzeté. A nemzet tagjaié. Nem az önkormányzati képviselõtestületé, nem a polgármesteré, nem az államé, nem a pénzügyminiszteré, nem a Vagyongazdálkodási Tanácsé, nem a parlamenté és nem a miniszterelnöké. Mert az államnak és az önkormányzatnak nincs magántulajdona. Fogalmilag és jogelveink alapján is kizárt. Kizárt, mert az állam csak a nemzet, az önkormányzat csak a helyi közösség akaratából rendelkezhet a vagyonnal. S mégis. Az új Ptk tervezet a következõket tartalmazza: ”Törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendeletben foglaltak szerint kizárólagos állami, önkormányzati, köztestületi tulajdon azon része, amely állami vagy önkormányzati vagyonjuttatásból, költségvetési támogatásból származik…köztulajdonnak minõsül.” Hát hogy is van ez? Ugyan milyen tulajdon a kormányzati épület, kórházépület, egyetemi épület, vagy az állami tulajdonban álló termõföld, ha nem köztulajdon? Vajon nem lesz a Ptk. elfogadása után köztulajdon a Szent korona sem? Mert az egészen biztosan nem állami vagyonjuttatásból és nem költségvetési támogatásból származik. II. Szilveszter pápa nem volt a magyar állam része, és a római egyház vagyona sem volt a magyar állam tulajdonában. De a tervezet szerint nem lesz köztulajdon sok forgalomképtelen kastélyunk és várunk sem, mert azok bizony nem állami vagyonjuttatásból származnak, és nem állami költségvetésbõl hozták össze eredeti tulajdonosaik, az arisztokrácia képviselõi. Igaz, a kommunisták elrabolták, államosították egykor a magántulajdont. De hogy mer erre a rablásra jövõt építeni a szocialista hatalom? Szóval úgy állunk, hogy amennyiben a Ptk. ebben a formában hatályba lép, búcsút mondhatunk szinte majdnem az egész, több ezer milliárdos védett közvagyonunknak, mint köztulajdonnak? Úgy tûnik: most már formálisan is megpróbálják megvonni tõlünk azt a jogot, hogy a köztulajdon feletti szélhámos rendelkezések sorát számon kérjük. Mert vélhetõen azt mondják majd, mint ahogy páran már mondták is: a (nem létezõ) állami magántulajdonhoz semmi közünk. Az az övék, a hatalomé, az elõzetes letartóztatásba, vagy bíróság elé kerülõ tolvajoké, szélhámosoké. Legalizálja tehát a parlament kormánypárti része a tolvajlást? Azt a tolvajlást, amely formálisan az állam, de valójában a kommunisták és liberálisok érintettjei magánbizománynak hitt hatalmi fészke számára történt és történik? Biztos, hogy ezt a nemzet is így akarja? Ugyan meddig hagyjuk még szótlanul a vég nélküli kifosztást? Meddig hagyjuk még csendes barom módjára, hogy földönfutóvá tegyenek minket? Meddig hagyjuk még, hogy a kommunisták jogutód pártjának hívei csatlósaikkal együtt ismételten, megint, és megint kiforgassanak minket mindenükbõl? Mondjuk ki végre együtt, több millióan: hogy elég volt! Soha többé egyetlen tolvajt se a hatalomba!

Bencze Izabella