Történelmi magyar film, ahogy a rendezõ megálmodta

A három király

Az alkotó, a színészi gárda és a technikai stáb harmonikus összhangja hozta létre az Álom hava címû történelmi film elsõ harmadát. Az igényes író-rendezõ Bicskei Zoltán szuggesztív jelenetei jelentõs mûvet ígérnek. A nézõ feledi a kamerát, mikrofont, nem díszleteket és színészeket lát, inkább magát érzi a történések közepében. A film kaleidoszkópként hozza felszínre az érzelmeket: együttérzést, szánalmat, kétségbeesést, haragot, fájdalmat és végül REMÉNYT! Az író-rendezõ visszaadja a hitünket. Lám, a világ vakulása ellenére is lehet és kell magyar történelmi filmet készíteni!

Történelemformáló királyaink, õsi titkok örökösei gigantikus aurával rendelkeztek és olyan rendkívüli képességekkel, amelyeket a jelenkor beavatatlan embere nem ismerhet, fel sem foghat. Szomorú és egyben elgondolkodtató, hogy a maga szintjén mégis mindent megmagyaráz. Úgy véli, megoldja a kérdést, ha az uralkodók racionálisan nem értelmezhetõ tetteit mítoszoknak, misztifikált meséknek, ködös mendemondáknak minõsíti. Ám a számára idegen és ismeretlen jelenségek, karizmatikus megnyilvánulások nem ismerete, meg nem értése, tagadása vagy elhomályosítása, nem változtat azok létezésén.

Deák három királyunk szellemét megidézte

Az Álom hava meghatározó jeleneteiben a kétségek között vergõdõ Deáknak (Szilágyi Nándor) a Szent István korabeli templom romjai között látomásként megjelenik a magyarság sorsát meghatározó három királyunk. Mátyás, László és Attila király kinyilvánításai és üzenetei akár a jelenkornak is szólhatnak. Mátyás a hiányzó szellemi boltozatot kéri, László a tetteket, Attila király az idõtlen arché tudását mutatja fel.

Deák és látomása, Mátyás király Attila király szerepében Papp Lajos

Mátyás király (Csendes László) kétkedve fogadja Deák dicséretét. Uralkodását, területhódításait kudarcnak érzi, mert csak ideig-óráig volt képes egységet teremteni. A „keresztény” Európáról is lesújtó véleménye van, s a magyaros panaszáradat haragra gerjeszti. Gõggel, tunyasággal vádolja az utódokat. Állhatatos, pusztíthatatlan szívek születésében látja a megoldást: „Álljon össze mindahány lelkes ember és emeljön a haza fölé új boltozatot!”

László király (Mercs János) sikertelennek tartja életét, amit inkább a mennyek világának, mintsem a földi uralkodásnak szentelt. A újjáteremtést csodától várja, miközben Istennek ajánlott országáért aggódik: „Isten nevét hazugok kongatják, a segítség igéje lobog a fosztogatók ajkán, szívet mérgezõk vallanak szeretetrõl!”

Attila király (Papp Lajos) a haza és a nép sanyarú sorsáért a panaszkodókat vádolja, akik hagyták rabságba hajtani magukat, rablóhordáknak hódolnak és marakodnak egy „marék kölesért”. Õ inkább az emberi szívekbõl várja a megújulást.

Az Attila-jelenet egy részétJovan Milinovújvidéki szerb operatõr zseniális látószöggel, a professzor mögül, az ódon falak magasságából veszi. „Ami soron van: lebírhatatlan. És méges meg kõ bírni! ... De nem féregként! Amit megtehetsz: tanítsd meg népünket erõben várni. Magyari módon: Igazságban. Mozdíthatatlanul.”

Deák és Attila király jelenete felülnézetbõl

Folytatjuk...