Történelmi magyar film, ahogy a rendezõ megálmodta

Az Álom hava forgatása a Pusztatemplomban és a sóskopói szikesen

Deák a templom romjai között Látomás: szittya lovasok a pusztában

Álom hava címmel magyar történelmi játékfilmet forgat Bicskei Zoltán vajdasági filmrendezõ. A törökdúlás utáni idõket bemutató, a magyarság széthúzását és vívódásait célkeresztbe vevõ alkotás akár ma is játszódhatna. A nyers, szinkronizálás elõtti filmkockákat nézve, vagy inkább hallgatva jöttem rá, hogy itt sokkal többrõl van szó, minthogy egy rendezõ megfilmesíti nagyszerû ötletét.

Bicskei a nemzetért aggódik, és joggal. Az átrendezõdés jegyében nemzetek és kultúrák haladnak a pusztulás felé. Aggódik a globális világ letarolta Magyarországért, a magyarság egyre összébb szorulásáért, több száz éves bénultságáért. Értetlenül szemléli, hogy egy irdatlan szellemi örökségû nemzet méltatlanná válik saját kultúrájához és hagyományaihoz. Mélyre ás, elemez, kutat, önvizsgálatra buzdít és térít. Felszínre kerülnek gyökeres hibáink, elsõsorban az önpusztítás. Azonban Bicskei nem vádaskodik, inkább egy film erejéig – vagy végleg – magára veszi a nemzet lelkiismeretét. A fájdalmas ráébresztés után a kivezetõ útra is rámutat. A magyarság csak kultúrájához ragaszkodva és összefogva élheti túl a világméretû változásokat – sugallja. A megújulás erõi pedig bennünk vannak, csak fel kell ezeket támasztanunk!

A török pusztította Délvidéken játszódó cselekményhez Herczeg Ferenc elbeszélése adta az inspirációt, ám a történet a rendezõ fejébõl pattant ki. Bicskei 2006-ban kezdett a forgatókönyv megírásába, s három évvel késõbb indult meg a film forgatása szerb-magyar koprodukcióban.
A színészek részben délvidékiek, a szabadkai Népszínháztól Kovács Frigyes, Szilágyi Nándor, Vicei Natália és Csernik Árpád, az Újvidéki Színháztól Búza Ákos. A magyarországiak: Székely B. Miklós, Tóth Anita, Csendes László, Mercs János, Horváth Csaba, Dánielfy Zsolt. Szerepel még a magyar filmekbõl is ismert bolgár–szerb Ðoko Rosiæ és Attila királyként dr. Papp Lajos szívsebész. A film Délvidéken, Magyarkanizsa és Törökbecse határában, valamint a Szent István korabeli aracsi Pusztatemplomnál játszódik.

Sánta, a katona és Csöntör, a fiatal táltos Deák látomása, Mátyás király

Szinopszis

1680-nak Álom havában /december archaikus neve/ pár rongyos vánszorog a fehér havon. A török dúlásban kiürült Bácska pusztaságán több napi járóföldre sehol senki. A történet indulásakor három embercsoport különös bemutatkozó „rítusát” látjuk a fehér végtelenben. Egyenként érkeznek a boltozat nélküli, romjaiban is monumentális Pusztatemplom falai közé. A török fogságból szabadult Deák, Sánta és Félszemû rég vesztett otthonát és helyét keresné. A hosszú fogság alatt kialakult egymást fojtó szoros kötelékben terveznek új életlehetõséget: a tett bûvöletében élõ rokkant katona (Sánta), a tudáshívõ ideák rabja, Deák és szolgájuk, a földközeli Félszemû. A romok közt, a görcsöket föloldó, melegítõ tûznél az éh csillapodásával mindenkibõl fölbuggyan saját vágyálma. A változó belsõ képzelet illetve az önmagukról téves képzettel élõ emberek közt elfojtott dráma alakul és idõnként erõszak villan. Múltjukkal ismerkedünk, egyéni tragédiáikkal. A szereplõk többsége árvaságban él a világból kiszakítottan, öntudatlan tépettséggel pusztítva maga körül.

A romtemplomba érkezik a rejtélyes titkokat õrzõ Öreg táltos, és vele a rettegésben élõ, finom idegzetû Lánya is. Az Öreg pár mondattal világokat nyit. Vetni való magok szétosztásával próbálja új életre indítani – és egyben tartani - a társaságot, de e tette is csak a megosztó erõket hívja elõ a magukkal sem békélõ emberekbõl.

Rövid idõre egy másik, énekes táltos érkezik a tûz mellé. Keserû és kiábrándult, rég feladta önnön feladatát. Vadul kopogó facimbalmának szárnyalása mégis mindenkiben megmozgatja a lelket.

Egy-egy gyötrõ pillanatban a szereplõknek pont e furcsa, boltozat nélküli templomrom villant új lehetõségeket.

Az önmagával is kíméletlen Sántában érik meg elsõként egy új szerep: mindenáron apa lenni, fellelni az elveszett gyermekét. Korábbi vágyait odahagyva megszállottsággal indul fia felé. A Deák, közösségépítõ feladata természetét nem ismervén, béna lélekkel évõdik, - szellemi éretlensége okán - egyre mélyebb tanácstalanságban. Pusztulása kivédhetetlen.

A történet menetét nemcsak a szereplõk múltjainak villanásai, de a befelé révülõ Deák három látomása is megszakítja. Elsõként Mátyás király jelenése, ki sikeres földi uralmát a Mennyekben immár kudarcként fájlalja, s a szív mûvelését, egy új boltozat építését tartaná követendõnek.

Másodikként László király, aki országa elleni árulásának tartja, hogy uralma alatt a lélek tisztaságát tartva elsõbbnek elhanyagolta a földi uralkodást.

Harmadikként Attila király jelenik meg, aki az arché elfeledett õsi egységét mutatja föl az újidõk tükrében. A távlatos idõk nagy folyamát rajzolja föl reményként.

A filmben többször utalnak egy Csodabaltára. A film végén kiderül, hogy az Öreg táltos rejtegeti. Õseitõl kapott feladatának egyike a balta továbbadása, de sem erre, sem a Lánya õrzésére nem talál megfelelõt maga körül. Halála közeledtével a baltát mégis a legszellemiesebbre, a Deákra bízza. De a balta csodája nem mutatkozik, ehhez az emberi méltóság, igaz tettek kellenének. A Csodabalta, mint remény és lehetõség vonul végig a filmen. Tett és hit formálódik a kiürült, új életet, új civilizációt követelõ pusztaságban, de a megvalósulása itt, a boltozat nélküli Aracs pusztatemplomban, a sérült emberek gyengeségén elbukik.

Az önmagukat a kimerülésig és a másik megsemmisítésén át keresõ, állandóan vívódó szereplõk, a magába mélyedõ Deák kivételével, elindulnak vélt céljaik felé. A réten elsõként az Öreget öli meg kapzsiságában, a „véletlen” segedelmével a Félszemû. Megerõszakolja annak Lányát, majd további magokat keresve visszatér a romhoz, ahol dühödt sértettségében, sebzett ösztönnel végez a gondolataiban keresgélõ Deákkal is. A Deák utolsó látomásában nevelõapja, az egykori aracsi pap jelenik meg, aki az Öreg táltos sugallatát erõsítve, a végsõ nyugalomba segíti a Deák lelkét. A teljesen magára maradt, félelmében szinte félholttá vált Lány az, aki eltemeti a holtakat és magához veszi a Csodabaltát.

A film zárórészében a vakító, nyári Sóskopó szikes pusztaságán vánszorog a teljesen összeomlott Félszemû, árva kóróként sodorja kiürült lelkét a szél. A fölvérzett, rátelepülõ mocskosság terhe alatt, öntudatlan a megváltó halált keresi. Találkozása a Lánnyal és a Sánta meglelt fiával lesz mindannyiuk megmérettetése. A legtöbbet szenvedett Lány áldozathozatala, az újrainduló élet természetes egyszerûsége, és a fiatal fiú nagyvonalúsága lesz átváltozásuk, illetve a jövõ záloga. Egy mégis megújuló életé a végtelen sík óriásinak tûnõ boltozata alatt. A pusztai kórók Életfája mellett.

Folytatjuk...