Exkluzív riport a Pearl Harbort megtámadó vadászpilótával

A tora japánul tigris, háromszor mondva pedig a jelszó, amely 1941. december 8.-án elindította Pearl Harbor bombázását, s ezzel Japán hadba lépését Amerika ellen. A hatvanas évek bestsellere lett az eseményeket felelevenítõ Tora-tora-tora címû könyv, 1970-ben pedig nagy sikert aratott megfilmesítése. Mindkettõ megemlékezik Muranaka vadászpilótáról: "Fucsita kapitány egyfolytában a felderítõgépek rádiójelentését hallgatta. A többi gépen szálló pilóta is a honolului adót figyelte. A Hiryú repülõgép anyahajó elsõosztályú vadászpilótája, Muranaka Kazuo õrmester élete végéig felejthetetlen adást hallgatott. Egy kedves kislányhang Az aranyos kiscsikót énekelte japánul. Másfél óra múlva mi lesz a sorsa ezeknek a kedves gyerekeknek - gondolta, és nem volt képes tovább hallgatni, elcsavarta a rádió gombját."

Szinte magam is kételkedem, hogy az események után közel hatvan évvel kjúsú szigeti házában együtt teázok a legendás vadászpilótával, aki a történelemnek nem tanúja - formálója volt! A szikár kis ember hetven év körülinek látszik, de a mosolya örökifjú és csibészes, mintha ma is a botkormányt szorítva törne át a zárótûzön, próba-szerencse, lesz, ami lesz! Nem érzékeli, hogy felesége körülöttünk serénykedik, s a teríték félóránként változik (zöld tea, jegeskávé, zselé, édesbab sütemény) csak mesél, mesél, mesél...

Muranaka Kazuo vadászpilóta és Doma-Mikó István

- Muranaka úr, Ön szerint miért tört ki háború Japán és Amerika között?

A negyvenes évek elején Japán ereje teljében, Ázsia és a csendes-óceáni szigetvilág vezetõ hatalma volt. Tárgyalásokkal próbálta rendezni, hogy területszerzései ütköztek a szintén terjeszkedõ Amerikával. Diplomatáink javaslata szerint lemondtunk volna a szerzett területek zömérõl, s ha ezzel Amerika nem éri be, a második verzió szerint a külföldi energiaforrásokat kivéve minden szerzeményrõl. Az amerikaiak megfejtették kormányunk titkos táviratkódját, és javaslataink elhangzása elõtt mindkét verziót "kilõtték". Követelték, hogy Japán minden szerzett területét adja fel a külföldi energiaforrásaival együtt. Az országunkat megbénító "rendezési terv" felért egy hadüzenettel, vagy ultimátummal.

- Volt-e elõjele a háborúnak?

A lakosság érezte, hogy a két ország addig baráti kapcsolatai befagytak, de háborúra nem számított. Pearl Harbor bombázása perceiben a japán mozik az amerikai Elfújta a szélt vetítették Gary Cooper fõszerelésével.

- Ön részt vett Pearl Harbor bombázásában, a háború kirobbantásában. Hogyan tudná feleleveníteni azt?

Támadó egységünk 1941. november 26.-án reggel 6 órakor indult Japán legészakibb támaszpontjáról, Saekiwanról, hat repülõgép anyahajón. Titkos parancsunk a cél koordinátái helyett csak egy hosszúsági fokot adott meg, s ebbõl arra következtettem, hogy Hawaiiba tartunk. December 8.-án hajnalra mintegy száz kilométerre a partjaitól megálltunk. Nyilvánvalóan támadásra készültünk.

23 éves voltam, fiatal, erõs, tettrekész. Zeroszen egyszemélyes vadászgépem a legmodernebb: 1100 lóerõs, maximális sebessége 565 kilométer/óra. Teli tankkal 2375 kilométert repült. Rendkívüli gyors irányváltoztatásra tervezték.

6 óra öt perckor kaptuk meg a felszállási parancsot. A támadásban 350 gépünk vett részt (78 vadászgép, 129 kétszemélyes bombázó, 143 harmincszemélyes nehézbombázó), és besegített 5 tengeralattjárónk is.

Zero-szen, a japán haditengerészet vadászgépe

Huszonhat rajjal támadtunk. Én - tizedmagammal - az elsõ rajban emelkedtem a levegõbe a Hirjú repülõgép anyahajóról, és az elsõk között érkeztem Pearl Harbor fölé. A hajnali levegõben tisztán kivehettük a várost. Csendesnek és meseszerûnek hatott. A messze alattam szálló bombázók miniatûr szárnyai csillogtak, mintha aranyport szórnánk az alvó városra. Aztán hirtelen megtört a varázs, és a légelhárító ütegek elkezdtek köpködni ránk, igaz, nem sok kárt tettek bennünk. Mi, bombázóinkat védve felettük köröztünk, azok pedig "megszórták" a kikötõt. Égtünk a türelmetlenségtõl, de az amerikai vadászgépekre hiába vártunk. Aztán egyikünk zuhanóba kapcsolt, mi pedig huss! - egyként utána, rá a reptéren parkoló gépekre. Elhúztunk felettük, és istenesen megsoroztuk õket. Géppuskatüzünktõl negyven vadász kapott lángra és sorban robbantak, csak az óriásgépeket lõttük hiába. Valószínûleg javítás miatt leszerelték róluk a tartályokat.

Pearl Harbor a japán bombázás perceiben

Az amerikai haditengerészet 6 óra 53 perckor adta le az elsõ segélykérõ táviratot, amikor már javában állt a bál! A robbanások, légvédelmi ütegek és a sorozatlövések dobhártyát repesztettek. Szerencsénkre mi abból nem sokat hallottunk saját felpörgetett motorjaink bõgésétõl. Lent az egyre szélesedõ tûztengerbõl sûrû fekete füst szállt fel. A legénységi laktanya lakói észrevették, hogy velük nem sokat törõdünk, és egyre szemtelenebbül lõttek bennünket. Vadászgépeinken öt üzemanyagtank van, a szárnyakon kettõ-kettõ, és a törzs alatt egy kisebb. Nálam az utóbbit átlõtték, de csodával határos módon nem robbantam fel, csak a pilótakabin padlójára folyt az üzemanyag, valósággal tocsogtam benne! Csatlakoztam az üresen visszatérõ bombázóinkhoz, még mielõtt robbannék. Egy búcsúpillantás a Gyöngy-öbölre, és csodálkozva láttam, hogy a tûzvész közepén érintetlenül áll az amerikaiak három óriástartálya. Mintha direkt megkíméltük volna! Pedig ha az a többszáz tonna üzemanyag akkor felrobban...!

Süllyed az Arizona csatahajó

- Váratlanul érte-e a támadás az amerikaiakat?

A légelhárításuk annál gyorsabban reagált! A háború után kiderült, hogy megfejtették vezérkarunk távirati kódját, és vártak bennünket. A modernebb repülõgép anyahajóikat az éj leple alatt kifuttatták, az otthagyott hadianyagot és legénységet pedig feláldozták, nehogy gyanút fogjunk.

Muranaka vadászpilóta: ...így repültünk...

- Hogyan vélekedett a daihon-ei a történtekrõl?

Vezérkarunk teljes gyõzelemnek tartotta. Az ellenség 450 gépet vesztett lent, és tizennégyet a levegõben, mi összesen huszonkilencet. Mégis úgy éreztem, hogy elõre iszunk a medve bõrére. Amerika nagy ország.

- A vezérkar bölcsen elhallgatta, hogy az amerikaiak foglyot is ejtettek. Szakamaki zászlós kétszemélyes mini-tengeralattjárójával belegabalyodott a halászhálókba.

Térjünk vissza. Kérem, mesélje el, hogyan folytatódott katonai pályafutása?

Szakamaki zászlós idõs korában egy háborús mini tengeralattjáróval

A háborúban nagy fordulatot jelentett a midwayi csatavesztésünk 1942. június 17.-én. Táviratkódunk ismeretében az amerikaiak csapdába csalták a japán flottát. Az amerikai gépek megtámadták a Hirjút is, repülõgép anyahajónkat. Az elsõk között emelkedtem a levegõbe, és társaimmal azonnal vadászgépek zárótüzébe kerültem. A légtér dugig volt a hajók körül, hat szemmel se mérhettük volna fel másodpercenként, ki repül mögöttünk, mellettünk, felettünk. Légi harcban gyakran kialakulnak küzdõpárok, de itt szinte mindenki tüzelt mindenkire. Három amerikai gépet szitává lõttem. A harmadik lelövése után az én gépemet is találat érte, és sebesülten kényszerleszállást hajtottam végre. Látja, azóta is szinte béna a lábam. A csatát elveszettük, de a Hirjút, megmentettük. Ezt követõen elkeseredett harcokban egyenként elveszítettük szerzett területeinket. Gyógyulásom után a csendes-óceáni légi csatákban harcoltam Salamon-szigetek, Új-Guinea, Guam, Borneó, Jáva és Port Darwin felett. Aztán Szingapúrba kerültem oktatópilótának, majd elõléptettek zászlóssá, és Nagaszakiba, az ómurai légitámaszpontra vezényeltek. Ott az Oita feletti légiharcok résztvevõjeként értem meg a háború végét, de elõtte '45. július 24-én még egy amerikai gépet lelõttem.

- Vadászrepülõknél a "rangot" a lelõtt gépek száma adja. Ön hol állt a sorban?

9 ellenséges gépet szedtem le, ebbõl hat lelövését visszaigazolták.

- Mikortól sejtette, hogy Japán elveszti a háborút?

A miway-i csatavesztés után Ónisi altengernagy megalapította a Kamikaze öngyilkos alakulatot. Attól kezdve csak a becsületért harcoltunk, hogy ne kelljen feltétel nélkül kapitulálnunk. Mi, japánok az ilyesmihez nem szoktunk hozzá... 1945. augusztus 9-én az epicentrumtól 30 kilométerre végignéztem a Nagaszakira ledobott atombomba robbanását. Tudtam, hogy mindennek vége, a kapitulációhoz semmi feltételt nem szabhatunk...

Az atombomba bombafelhõje Nagaszakiban

- Hogyan alakult sorsa a háború után?

A légierõnél helyezkedtem el, egészen a nyugdíjig. Hajh, az idõ nem áll meg! 82. évemben járok, hajh, a fiatalság...!

Arcán kisimulnak a ráncok, újra megjelenik a csibészes mosoly, mint ha ma is 23 éves lenne...

Epilógus:

Muranaka Kazuo zászlós élete utolsó két évében fizikailag legyengült, már az évente megrendezett pilóta-veterántalálkozón sem jelent meg. 2006-ban, életének 87 évében végleg elszenderült.

Doma-Mikó István (Tokyo)