Kortörténeti esszé-gyûjtemény

idõrendi sorban elbeszélve

A POKOL LEGMÉLYEBB BUGYRA

A MAGYAR KÖZSZOLGÁLATI TELEVÍZIÓ

Peták István elnök fõtanácsadója voltam, 1997-ben

Írta:

Czike László

Vácon, 1999. nyarán

A J Á N L Á S O K

Rövid nyolchónapos munkaviszonyom során tudatosan, Peták István tévéelnök által hivatalosan is deklarált munkaköri kötelességemként szálltam szembe az állami közpénzek gátlástalan herdálóival, - a gazdasági tisztánlátás érdekében. A Peták István leváltása utáni gyors eltávolításom nyilvánvalóan a média-lobbyk nyomására történt, amely érdekcsoportok mozgása mögött a nagypolitika áll.

Munkaviszonyom jogellenes megszüntetését követõen már „kívülrõl” küzdöttem tovább a mindenfajta kirekesztõk ellen, s a Magyar Közszolgálati Televízió megteremtéséért, - a bölcs tanítómtól „örökölt” védekezõ harcmodor szerint.

Kedves Olvasóm a tárgykörben folyamatosan megjelent híradásokból, újság-cikkekbõl, publicisztikákból folyamatosan megismerhette a Magyar Televízió körüli aktuális "kultúrpolitikai bonyodalmakat", amelyek irodalma egyrészt kortörténeti, másrészt kórtörténeti dokumentációnak is tekinthetõ.

Kérem, hogy könyvem tartalmát gondolatban könyörtelenül vesse össze egyéb tárgyi ismereteivel, és így mondjon ítéletet következtetéseim hitelességérõl.

Könyvemet ajánlom:

· szerzõtársamnak, türelmes és kritikus feleségemnek, Piroskának, aki legfõbb élõ tanúm, hiszen minden fontos eseményt egyidejûleg, velem együtt élt át.

· 1997. végén elhúnyt ószövetségi próféta barátomnak, Sándor Andrásnak, akitõl a "BUGYOR" szakkifejezés származik, éppen a tárgyi összefüggésben.

· a kötet-ötletet adó humoralista barátomnak, Sándor Györgynek, akiben talán még több a misztikum iránti vonzalom, mint bennem, mégis életrevalóbb.

E L Õ S Z Ó,

amely „megmagyarázza” az azóta eltelt 3 évet is

Minden írott szó, minden egyes gondolat, amit szerzõje világos aggyal és tiszta szívvel fogalmazott meg - eredendõen szent és sérthetetlen. Ez a sajtószabadság lényege. Ámde négyféle szörnyûség is elõfordulhat írásoddal:

· Megjelenik; de senki nem olvassa el, vagy csak jelentéktelenül kevesen.

· Sokan elolvassák; de senki nem érti, hogy mirõl is szól valójában.

· Számosan megértik, de a lényeget félelembõl mélyre temetik magukban.

· A legrosszabb persze, ha a soraid meg sem jelenhetnek.

A cenzúra a regnáló hatalom létezõ legnagyobb pimaszsága, amelynek súlya korunk információs társadalmában hatványozottan felértékelõdik. A „levajazott” fejû hatalom elemi érdeke, hogy tudatosan és kalákában elkövetett gazságai ne váljanak napi szóbeszéd tárgyává az írott sajtóban, tehát lehetõség szerint késve se derülhessen ki soha semmi. Az igazság futó illatként illan a laza semmibe. A cenzúra lényege az az elképesztõ pökhendiség, amikor a hatalom önkényesen eldönti, hogy uralmának fenntartása érdekében exkluzíve és diszkréten bármit megtehet, viszont cselekményeinek valódi indítékairól, összefüggéseirõl, okairól és következményeirõl senki emberfiának nem szabad még elmélkednie sem, - írni ezekrõl pedig szigorúan tilos. A hatalom ezért árgus szemekkel figyel minden olyan oknyomozó történetkutatásra vagy publicisztikára, amelynek célja a múlt törvényszerûségeibõl kikövetkeztetett tendenciák révén feltárni a jövõt, hiszen az ilyen írások a történelemíró napi politika szaftos hálószobatitkait kutatják...

E kezdeményezéseket a cenzúra csírájában elfojtja, nehogy megszaporodjanak.

A hatalom önhittsége határtalan, majdnem tökéletes gondolatmenete az alábbi logikai pilléreken, multiplikatív valószínû(tlen)ségeken nyugszik:

· A történések valódi indítékait senki/soha ki nem kutathatja, át nem láthatja.

· Ha mégis, akkor többnyire régen késõ, - ellencselekvésre már nincs mód.

· Az egyidejû, vagy a jövendõmondó felfedezéseket úgysem hiszi el senki.

· A valóság, az igazság mindazonáltal egyébként is teljességgel hihetetlen.

· A nagy "leleplezõk" többsége gyáva, ismereteiket nem merik publikálni.

· A tendenciózus igazmondók írásait végsõ megoldásként el kell hallgat(tat)ni.

Amennyiben vállaljuk a kockázatot, hogy megértsük a hatalom mûködésének algoritmusát, hogy átlássuk a "küldetéses személyiségek" egyéni és együttes cselekvését, felmérjük azok eredõit, - úgy viszonylag csekély hibaszázalékkal "megismerhetjük" a várható eseményeket, feltárulkozik elõttünk a jövõ.

Isaac Asimov és Sándor András jól tudták ezt, és alkalmazták is tudásukat.

Elõbbi a tudományos fantasztikumba, utóbbi fantasztikusan vitriolos politikai publicisztikájába rejtette próféciáit.

Valakik valamikor szörnyû terhet raktak a vállaimra, sokáig nehezen viseltem.

Azután lassanként megtanultam együtt élni vele - ma már direkt hiányozna.

Évekig úgy éreztem, terhére vagyok a világnak; az érzés ma már fordított.

A kormányok és a katonák bizony semennyit sem látnak elõre, mai baklövéseiket tegnapi hazugságaik holnapi magyarázgatásaival próbálják ötletszerûen eltitkolni, elfogadtatni, vagy éppen "jóvátenni". Legfõbb eszközük az elektronikus média.

Sokat gondolkoztam rajta, sehogyan sem tudtam eldönteni: szakkönyvet írjak, vagy inkább bestsellert? Jó üzletnek szánjam-e mûvemet, avagy transzcendens missziót teljesítsek? Könyvem felvilágosítás, vagy leleplezés legyen-e?

Végül eldöntöttem: ez is, az is, - mindegyik lesz, ám ugyanakkor egyik sem.

Ezt a könyvet egy máig túlélõ írja, a teljes leleplezés tehát ezúttal (is) elmarad.

A Magyar Televízió Rt. legbelsõ magja nem holmi amatõrök hitgyülekezete, amelynek rejtélyes ügyeirõl, titkairól minden/bármi bízvást kinyomtatható! Nem! Leleplezésrõl tehát szó sem lehet, elvégre is mártír legyen inkább más!

Nagyon óvatosnak kell lennünk minden szóval, mert lehetséges, hogy a kemény mag egyenesen a Világ Urához, az angolszász atyaúristenhez (Royal Society) van on line bekötve. Akivel interaktív kommunikáció ugyebár nem folytatható...

Lehet, hogy az MTV Rt. elnökét ma már Londonban, vagy Párizsban jelölik.

Talán nem egészen hihetõ ezekután, mégis igaz: ezt a könyvemet pár nap alatt jó alaposan átdolgoztam. Egyrészt azért, hogy közérthetõ legyen, - másrészt minden „olyasmit” kihagytam, kihúztam belõle, ami miatt négy éven át a kiadók hallani sem akartak a megjelentetésérõl. Ötvenkét éves korára az ember - ha másképp nem, hát a hallgatási kényszer hatására - megérti, hogy nem harcolhat egyszerre a világ minden ostobasága ellen, mert akkor „körkörös védelemre” szorul, ami a lassú öngyilkosság szinonimája. Megengedve, de nem elfogadva, hogy ez a mai kétpólusú világ könyörtelenül megköveteli a vagy ide, vagy oda tartozást, - kis fegyverszünetet kötöttem, és könyvembõl módszeresen kiirtottam az összes olyan gondolatot vagy megfogalmazást, amely mind a két ismert hatalom, vagy pláne egy ismeretlen harmadik eszmevilágában inkompatibilisnek számít.

Aki olvasta a vágatlan, nyers kéziratomat; az tudja, mirõl beszélek!

Nehéz történelmi idõkben az írók és a költõk gyakran alkalmazzák az allegória, a metafora, a pamflet, a science-fiction, a szatíra, az állatmese, az irónia, - vagyis a szimbólikus (közvetett) kifejezésmód, illetve írói stílus legkülönbözõbb formáit, annak érdekében, hogy a közvetlenül ki nem mondott, ki nem mondható igazságaik mégis, vagy méginkább rezonanciát keltsenek a vájtfülû olvasóban.

Én is ezt teszem, - hiszen végülis a legizgalmasabb feladat: megírni tudni azt, ami megírhatatlan. Szerencsém, hogy bizonyos negatív jelenségek - „egyetemesek”.

Ezért most egy nagyívû allegória következik, - ízlelgessük a televízió hamisságát!

E L Õ J Á T É K

Háromszor négynullás holtverseny

A Forma 1. futamain a versenyzõk edzésidõit - a maximális pontosság érdekében ma már - ezredmásodpercre (háromtizedes precizitással) mérik.

Az 1997. évi tizenhetedik, utolsó (spanyol) GP napjáig - október 25-ikéig - némi „versenybírósági közremûködéssel” a kétszeres világbajnok német Schumacher 1 ponttal vezetett egyetlen vetélytársa, az amerikai IndyCar-világbajnok kanadai Jacques Villeneuve elõtt.

A szombati idõmérõ edzésen a rajtsorrend olyan idõeredményekkel született meg, ami kizárólag csak az elektronikus idõmérés agyonkomputerizált világában, mint a lehetetlen lidérces manifesztációja fordulhat elõ.

Az elsõ három helyen végzett pilóta ezredre azonos köridõt (1.21,072) futott, Villeneuve, Schumacher és Frentzen köridõinek egymáshoz viszonyított különb-sége rendre 0,000 másodperc volt. Háromszor-négynullás holtverseny.

A negyedik versenyzõ, a tavalyi világbajnok Damon Hill legjobb köridejének ehhez mért különbsége is csupán 0,057 másodperc. Igazán furcsa torlódás!

Elektronizált, számítógépes igen-nem technológiájú, hatalmilag egypólusúvá (USA-System) egyszerûsödött világunkban a verseny egyre fokozódik: a pénz és a hatalom koncentrációjának mértéke minden képzeletet felülmúl. A tisztesség, az erkölcs viszont - fordított arányosság szerint - szinte teljesen kiveszõ félben van. Bizony nagyon várjuk már Jézus Krisztust, hogy kizavarja a kufárokat Isten templomából, rendet tegyen a piactéren, és szétverje az Aranyborjút, imádóival együtt. A kapitalizmus látszólagos szabadversenye minden ízében tökéletesen manipulált. A tõke és a hatalom nem engedhet immár semekkora teret a játékos véletlennek, - bizonyos szint felett már semmilyen történés nem véletlen.

Az elmúlt évtized során két ízben is elõfordult, hogy különbözõ utólagos és vitatható, „szezonzáró” versenybírósági döntések áldásos következményeként a két legesélyesebb autóversenyzõ között év végére olyan szoros csata alakult ki, hogy a pontverseny végsõ eldöntése az év utolsó egy-két futamára maradt. Izgalom = pénz. Sok izgalom = sok pénz. A véletlen elõre tervezhetõ.

A világbajnoki cím sorsát eldöntõ utolsó összecsapás mindkét említett esetben emlékezetes, azonos erkölcsi tanulságot hozott.

Az 1997. október 25-iki idõmérõ edzést közvetítõ tévériporter, Dávid Sándor - igazán meglepõ gondolattársítás velem! - szintén megemlítette e két esetet: ám nemcsupán szombaton, hanem a verseny közvetítésekor, vasárnap is. Jóelõre hangsúlyozta, hogy az alaphelyzet nagyon hasonlít a korábbi években ténylegesen megtörtént ominózus két eset alaphelyzetéhez. Nyilván nem véletlenül! A "jóslat" annyira kikívánkozott Dávidból, hogy lényegében el is szólta magát. Elfeledkezett arról, hogy a szóbanforgó két eset akkori történéseit - tökéletes "semlegességgel", szinte a fogadott vaksághoz hasonló érthetetlen közömbösséggel! - ugyanõ kommentálta. Méghozzá úgy, mint aki egyszerûen nem vesz tudomást arról a nyilvánvaló tényrõl, ami a képernyõn sokmillió nézõ szeme láttára egyértelmûen megtörtént. (Mint tudjuk: UFO-k sincsenek.) Dávid Sándor ennyi év után, csak most mond(hat)ta el valódi véleményét a múltról, amelynek egyértelmûsége pedig bárki számára, akkor, mind a kétszer, egyidejûleg is, azonnal szembeszökõ volt!

Dávid megjegyezte azt is, hogy a középkori lovagi tornákhoz ma leginkább a Forma 1-es autóversenyzõk heroikus küzdelme hasonlítható. A középkorban is lehetett ármánnyal tornát nyerni, mert már akkor is mûködött az elõre „levajazás” spontán technikája. Önkéntelenül is Walter Scott halhatatlan regénye (Ivanhoe) templomos lovagjának, a normann Front de Boeuf-nek a harcmodora jut az eszünkbe...!

Mi is történt valójában a szóbanforgó esetekben? A szabályok szerint - szemben a közúti közlekedéssel - a versenyben jobbról is szabad elõzni. Ebbõl azonban az is következik, hogy a bizalmi elv a versenyben kvázi megfordul! Ha a hátulról jövõ versenyzõ például egy jobb kanyarban belülrõl próbál elõzni, akkor bedugja autója orrát az elõtte haladó autó farának jobb oldala mellett támadt résbe, és folyamatosan tágítani igyekezvén azt, megpróbál a rövidebb, a belsõ íven elébe kerülni, bízva abban, hogy riválisa nem szorítja le a pályáról, nem csukja rá az ajtót, mert az mindkettejükre nézve beláthatatlan következményekkel járhat. Elõzni ugyanis szabad, - egymás életét veszélyeztetni azonban nem.

A néhai Ayrton Senna, a háromszoros világbajnok híres volt arról, hogy minden picinyke lyukba, keskeny résbe bátran bebújt, bízva versenytársai önuralmában, becsületességében; abban, hogy nem akadályozzák meg a gyorsabb autót, vagyis õt, az elõzés veszélytelen végrehajtásában, befejezésében. Tudnunk kell, hogy az elõzést akadályozni egyébként a versenyben és a közúton is egyaránt tilos. A versenyszabályok annyiban "szigorúbbak", hogy kifejezetten kötelezõvé teszik a gyorsabb autó kvázi elengedését. Ez a gyakorlatban egyértelmûen azt jelenti, hogy amennyiben az elõzést megkezdõ versenyautó "már félig" az elõtte haladó autó mellé ért, akkor el kell engedni, mert gyorsabb. Nincs más megoldás, legalábbis ésszerû és erkölcsös nincs. A bátraknak, a nemesszívûeknek tudniok kell veszíteni is, mert ellenkezõ esetben könnyen (ön)gyilkosokká válhatnak.

1989-ben a mindent eldöntõ suzuka-i futamon Senna a jobbkanyarban beérte Prost-ot, aki azonban gondolkodás nélkül ráhúzta a kormányt, miáltal kerekeik összeakadtak és mindketten megállni kényszerültek. Senna tovább tudott menni, Prost viszont nem. Senna 40 másodpercnyi hátrányát ledolgozva (az ütközés miatt elsõ terelõszárnyat kellett cserélnie), öldöklõ csatában megelõzte Nanninit, és de facto megnyerte a futamot, vele a világbajnokságot. Ám a versenybíróság nem így látta: Sennát diszkvalifikálták, s Prost lett a világbajnok. Mintha Káin és Ábel története elevenedne meg! A sunyi Prost ma négyszeres világbajnok, egyre ígéretesebb saját csapattal is rendelkezik (Prost-Peugeot), - Senna, a háromszoros világbajnok pedig halott. A túlvékonyított kormányrúd ölte meg. 1994-ben a mindent eldöntõ adelaide-i futamon Schumacher a verseny kétharmada táján súlyos vezetõi hibát követett el, elveszítette uralmát autója felett, és a jobb oldalon a betonfalnak csapódott. Az ütés olyan kemény volt, hogy átlósan, még mindig nagy sebességgel átvágódott a pálya baloldalára, újból neki a betonfalnak. Innen csak vánszorogva folytatta útját a mindkét oldalról összelapított futómûvû Benetton-autó, majd - immár jelentõsen lelassulva - az újabb jobb-kanyarban éppen a második helyen száguldó, szintén világbajnok-aspiráns Hill elé érkezett! Hill - minthacsak Sennát másolná - azonnal bebújt a résbe, hogy diadalmasan maga mögé utasítsa az immár harcképtelenné vált Schumacher-t. Öröme azonban korai volt. Schumacher gondolkodás nélkül ráhúzta a kormányt a jobbról mellé érõ Hill-re, - kivédhetetlen karambolt idézve elõ manõverével. A Hill autójától kapott ütés olyan erõs volt, hogy Schumacher ismét az út baloldalán találta magát, és kipenderült a fûre. Hill a végzetesen megsérült Williams-ben kacsázva haladt tova, amint utóbb kiderült: összetört kerékfelfüggesztéssel.

Az autójából eközben kiszállt Schumacher a korlátnál diadalmas káini mosollyal tekintett a szerencsétlen Hill után, aki önhibáján kívül elveszítette elsõ világ-bajnokságát, mert egy pillanatra megbízott a nyilvánvaló vesztesben. Schumacher képernyõn kimerevített arckifejezésébõl csak úgy áradt a tudatos szándékosság.

Egyáltalán nem adok igazat Dávid Sándornak, mert ez az eset a legkevésbé sem lovagias bajvíváshoz hasonlított, sokkal inkább hû másolata volt egy kétezer évvel ezelõtti kocsiversenynek, amikoris a hatalmi mámorban szenvedõ Messala a kocsitengelyére felszerelt "fûrésszel" igyekezett menetközben egyenként kitörni az õt már-már megelõzõ Ben Hur kerék-küllõit, mintegy eleve halálra ítélve õt!

Dávid Sándor jóslatai beváltak, ám egészen meglepõ, váratlan fordulattal: az isteni gondviselés teljesen nyilvánvaló segítségével 1997. október 26-ikán Ábel könnyed és fölényes gyõzelmet aratott a gyilkos Káin felett. Az egyre gyorsuló Villeneuve már legalább harmadszor érte utól a gépiesen-tökéletesen vezetõ Schumacher Ferrari-ját, amikor döntõ lépésre szánta el magát. A jobbkanyarban Schumacher nagyot hibázott, belülrõl nyitva hagyta az ajtót, amelyen Villeneuve azonnal be is lépett. Autójának orra már túlhaladt a Ferrari hosszának a felén, amikor Schumacher vérfagyasztó kíméletlenséggel és hidegvérrel hirtelen jobbra rántotta a kormányt. A Ferrari jobb elsõ kereke keményen nekiütközött a Williams kocsiszekrénye baloldalának, szerencsére anélkül, hogy akár az elsõ, akár a hátsó kereket jelentõsen megütötte volna. Villeneuve autója csak annyira sérült meg, hogy körönként 1,5 másodpercet lassult, vagy lassítani volt kénytelen. Schumacher azonban ismét csak az út baloldalán, a fûben landolt, összetört futómûvel. Érdekes volt megfigyelni sátáni arckifejezését, - ám Káin arcáról ezúttal gyorsan lehervadt a gonosz mosoly. A gyõztesen tovaszáguldó Ábelt Káin keselyûröptû szemmelverése már nem érhette utól. A világbajnokságot az ifjú Villeneuve nyerte, elégtételt téve így halott apja (Gil) emlékének is.

E történetnek a számunkra átvitt értelme, példabeszéd-értéke is lehet. Miért?! Mert nagyon rosszat álmodtam! Az 1998. évi országgyûlési képviselõválasztások Magyarországon (álmomban) bizony meglepõ eredményt hoztak. Háromszor-négynullás holtverseny alakult ki az MSZP, a FIDESZ és az FKgP között. A szavazatok számítógépes összeszámlálása alapján mind a három párt ezred-százalékra azonos eredményt ért el: azonosan 21,072 százalékot! A különbség tehát rendre 0,000 százalék.

Az MSZP csupán csak azért lett elsõ, mert (edzés)eredményét elsõként mondta be a magyar közszolgálati televízió.

Vigyázzunk, mert szép új világunk koncepcióját schumákerek gondolják ki, és számítógépes úton schumacher-ekkel hajtatják végre. Vigyázzunk!!!

Megjelent: az Új Magyarország napilapban, 1997. november 10-ikén.

Elsõ fejezet

Érkezik a faltörõ kos

Mielõtt „megérkeznék” a Magyar Televízióba; elmesélnék három kis történetet, melyekbõl kitûnik: írásaimat korábban is nem egy esetben vastagon félreértették!

Torma Imre, a Hungarocamion vezérigazgatója 1989 egyik tavaszi reggelén eredetileg kizárólag azért hivatott, hogy átnyújtsa közgazdasági fõosztályvezetõi kinevezésemet, amely beosztás elnyerése a cégnél kitüntetõ hagyománynak számított, - tekintettel arra, hogy elõdeimbõl utóbb mindig vezérigazgatók lettek. Az ünnepi aktus azonban menet közben váratlan „gellert” kapott egy aznap, az "Ötlet" hetilapban megjelent újságcikk miatt, amely a "Rekviem a Forma 1-ért" hangzatos címet viselte. Írásomat a kezébe adták, mielõtt engem lehívatott volna, ám errõl persze mit sem sejtettem. Torma Imre mintegy másfél órán át üvöltözött velem, virágnyelven mindennek elmondott, lehordott a sárga földig, ketrecbe zárt vad oroszlánként járkált fel 's alá, rám se nézett, csak néha meredt rá az ablakra... Nagyjából egy óra elteltével kezdtem felfogni, mirõl is van szó, de Torma még ekkor sem engedett szóhoz jutnom, - csak folytatta kioktatásomat, Zöld Jóska gazdasági vezérigazgatóhelyettes (közvetlen fönököm) jelenlétében. Lassanként kiderült, amit elõzõleg nem tudtam, hogy akkoriban éppen õ volt a cikkemben intuitíve telibetalált Forma 1 GT. soros elnöke, 's mint ilyen magára vett minden kritikát, iróniát, amit hivatkozott publicisztikámban kifejtettem. Szekrényfiókok legmélyérõl dühödten elõrángatott iratokkal alátámasztva bizonygatta, hogy "õ már régen megmondta, de nem hallgattak rá", s egyébként sem tehet semmirõl.

Végül egy lélegzetvételnyi szünetben sikerült közbeszúrnom: "Imre, ez a cikk nem Rólad szól, nem ellened írtam!" Torma kiáltó tekintete rám meredt, szája tátva maradt: "Tényleg nem? Hát akkor kirõl?!" - "A tarthatatlan helyzetrõl, a puszta ügyrõl, személytelenül." - mondtam. "Akkor jó!" - válaszolta minden meggyõzõdés nélkül, és bizonytalanul sok sikert kívánt a megbízatásomhoz...

Az átalakulási és a társasági törvények szövegét épp áttanulmányozva, a spontán privatizáció néhány tényszerû gyöngyszemét már megismerve, - gondolatban felmértem a várható összes következményeket, majd a lafontaine-i állatmesék mintájára 1989-ben komolynak szánt allegóriát írtam: "Átalakulás az Erdõben" címmel. Cikkem fõszereplõi a Pöttyös Párduc és a Lompos Hiéna voltak, akik kiárusítanak mindent, legfõképpen a titkokat, amelyekrõl addig beszélni sem volt szabad. 1990-ben néhány napja új munkahelyen dolgoztam (a Co-Nexus Rt.-ben), és annak sajtófönökét, Gáti Lászlót kértem meg, hogy összeköttetései révén "intézze el" állatmesém megjelentetését. Gáti elolvasván, másnap közölte velem, hogy: "Aki így tud írni, az bármit megírhat." - és azonnal intézkedik.

Néhány napig semmi nem történt, majd egyszercsak hivatott Dr. László András Co-Nexus-vezér, - népszerû nevén a Vörös Ördög. Tekintete valósággal ízzott a dühtõl, de elég jól tûrtõztette magát. Kivette szájából a pipáját, majd a foga közül sziszegte: "Baszd meg, miket írsz Te rólam?!" Csak mosolyogtam, - belül is, kívül is. Fogalmam sem volt, mirõl beszél. "???" - értetlenkedtem. Ravaszul somolyogva elõhúzott egy aznap megjelent Lúdas Matyit, majd komótosan felnyitotta a vezércikknél: "Átalakulás az Erdõben" - nézett rám az ismert cím.

Gáti László tréfája igazán jól sült el: egyéves, komoly írásomat "poszthumusz" jelentette meg, Árkus József vicclapjában (1.800.- forint honort kaptam érte).

László Andrást nagynehezen meggyõztem, hogy nem õ a Párduc, vagy a Hiéna. (Németh Miklósra, illetve Virágh Andrásra gondoltam az állatmesében.)

Máig sem tudom, vajon elhitte-e?!

A harmadik eset minden vonatkozásában messze a legsúlyosabb. Már fél éve a Magyar Televízió Rt.-nél dolgoztam, és maroknyi csapatunk (Skultéty, Herzán, Czike) haláltmegvetõ bátorsággal - Herzán napi félüveg Zwack-unicumnyi meg-engedhetetlen elõnnyel! - küzdött Peták István (vezérünk) régóta eltervezett leváltása ellen, amikor egy egyébként igen derûs novemberi napon Dr. Skultéty Sándor fõigazgató, az Elnöki Hivatal vezetõje spontán munkaértekezletre hívta össze az összességében mintegy 560 fõt számláló hivatal szervezeti egységeinek vezetõit. Zsigereim azonnali bajt jeleztek, amint Sándor határozottan becsukta az utoljára érkezõ után a szobája ajtaját. Mindenkit módszeresen leültetett, majd megjelent a szája szegletében egy utánozhatatlanul fanyar félmosoly, amint reám tekintett. A tárgyalóasztalhoz lépve, a félkezével annak sarkába kapaszkodott, - a szabadon maradt kezével pedig kiterítette a reggeli Új Magyarországot.

"Ez az ember - mutatott rám - egy utolsó bolseviknak nevezte Magyarország miniszterelnökét!" - mondta, majd harsányan röhögve felolvasta tíz beosztott vezetõje elõtt "Az utolsó bolsevik" címû publicisztikámat. Ügyes csúsztatás! Késõbb Skultéty Sándor bizalmasan elmesélte, hogy az Új Magyarországot - néhány nappal cikkem kiadása után - éppen emiatt számolta fel a "cenzúra".

Másfél évvel ezután Sándor György barátom is megerõsítette ezt a verziót, annyi enyhítéssel, miszerint: "Cikked is közrejátszott Dombi leváltásában, majd a lap felszámolásában, - ám voltak ott más írások is...".

Barátságom Varga Domokos György Dombival persze azóta is töretlen.

Az 1990-es rendszerváltozás rengeteg furcsa "személyiségi vívmány" szapora térhódítását is lehetõvé tette. Tízezrek váltak visszamenõleg doktorokká, köztük számosan olyanok is, akikrõl bizonyosan tudjuk, hogy a reformkommunizmus végsõ kudarcáig (1989) bezárólag elért legmagasabb szaképzettségüket az ML Esti Egyetem Esztétika Szakán szerezték; esetleg a szakmunkásbizonyítványuk mellé, kiegészítésként vásároltak néhány-tízezer forintért valamilyen doktori címet. "Értelmiségieink" nagy hányada semmilyen diplomával sem dicsekedhet.

A legnagyobb áttörés azonban kétségtelenül a névhasználatban jelentkezett, így alakulhatott ki fokozatosan a háromnevû hölgyek, majd szinte ezzel egyidejûleg a háromnevû férfiak sokszázezres, és ma is egyre növekvõ, széles tábora.

Alig néhány év alatt problémamentesen hozzászoktunk Tamás Gáspár Miklós (TGM) hosszú nevének kötelezõ használatához, ami azért is célszerû, mert neve becézõ rövidítése esetleg komoly félreértésekre is okot adhat, úgymint például: Társadalmi Gazdasági Megállapodás (valamikor volt is ilyen). Késõbb viszont egyre újabb precendensek keletkeztek: a média világát valósággal elárasztották a háromnevû hölgyek és urak. Zuhatagszerû virágesõként hullott reánk jelentõs személyiségek neveinek triáda-garnitúrája, mint: Körmendi Ékes Judit, Révész Tamás Mihály, Kocsis Levente Mihály, Tóth Szabolcs Töhötöm, Kósa Somogyi György, Horváth Zoltán Gergely, Szatmári Jenõ István, - majd legújabban az arisztokratikus hangzású név: Szabó László Zsolt...

Elõre is bocsánatot kell kérnem, - sõt, esküszöm: semmiféle titkos überelési vágy nem vezérel, nincs kisebbségi komplexusom, nem áll szándékomban az sem, hogy alantas atavizmusoktól vezéreltetve, kvázi-névhalmozással próbáljak bárki fölébe nõni! Pontosan tudom, hogy nem a név hossza teszi az embert.

Szerényen bevallom mégis, hogy 1950. április 10-ikén, a Péterffy Sándor utcai kórházban történt eléggé problémás világrajövetelemet követõen, elkárhozásom spontán megakadályozása céljából azonnal megkereszteltek, - keresztlevelem egyértelmû tanúsága szerint: Czike László Imre Sándor névre...

Ezennel tehát legitim módon megnyitottam a négynevû média-szereplõk eddig még szerencsére nem túl népes táborát. Utánam az özönvíz.

Nem elõször pályáztam valamilyen vezetõi beosztásra a Magyar Televízióban. 1997. március 8-ikán pályázatot nyújtottam be az MTV Rt. Humánpolitikai Igazgatóságához, az ellenõrzési fõosztályvezetõi munkakör betöltésére. A kiírt pályázatot ugyan nem nyertem meg, de a beadványomban foglaltakat Peták István tévéelnök olyan nagyra értékelte, hogy 1997. június 1-jétõl már teljes munkaidõs alkalmazásban dolgozhattam ellenõrzési fõosztályvezetõhelyettesként, egyelõre háromhavi próbaidõre. Pályázatomban tapasztalataimat, referenciáimat emeltem ki, mint speciális szubjektív adottságaimat:

· Az Antenna Hungária Rt. valamikori jogelõdjénél 8 évig dolgoztam, gazdasági vezetõ beosztásban. Kidolgoztam az MTV-vel kapcsolatos sugárzási díjtérítési megállapodások konstrukcióját, kalkulációit, konkrét díjait, - 1977-ig.

· Három éven át fõrevizori beosztást töltöttem be, amikor is elsajátítottam és a gyakorlatban alkalmaztam az ellenõrzési szakmunka minden csínját-bínját.

· Mindenekelõtt pénzügyi menedzser vagyok, 1988-tól megismertem a Társasági Törvény és az Átalakulási Törvény, az új Számviteli Törvény és a Csõdtörvény megfelelõ elõírásait, azután a tõkés vagyon-és üzletértékelési módszereket, majd megtanultam az üzleti tervek, a cash-flow-k, a feasibility study-k összeállításának modern módszereit, - végeztem sok piacanalízist, készítettem többtucat privatizációs és/vagy reorganizációs koncepciót, komplett átalakulási tervet; személyesen menedzseltem többéves átfutású projektek megvalósítását is.

· Nagyvállalatok generális átszervezésével, karcsúsításával, komplex vezetõi információs/számviteli rendszerek szervezésével 1987. óta (MÁV, MATÁV, ÁFOR, HUNGAROCAMION, SKÁLA, stb.) rendszeresen foglalkozom, - de átfogó gyakorlatot szereztem kisvállalkozások, kft.-k, holdingok szervezése/ átszervezése (alapítása) terén is.

· Részletesen megismertem a Média Törvény elõírásait, az általa szabályozott tevékenységeket, mivel hosszabb idõn át szakértõ-tanácsadója voltam a Kábeltel Kft.-Holding vezérigazgatójának, valamint az Antenna Hungária Rt. vezérigazgatójának. 1996-ban az elõbbi cég részére komplett Szervezeti és Mûködési Szabályzatot, - az utóbbi részére pedig privatizációs koncepciót dolgoztam ki, mint egyéni vállalkozó. Az Antenna Hungária Rt.-nek készített privatizációs koncepciót a Horn-kormány utóbb jóvá is hagyta.

· Részletesen ismerem az 1996.-, valamint az 1997. évi állami költségvetéseket és azok zárszámadásait is, amelyeket Varga Mihály gazdasági kabinetfõnök parlamenti munkájához, a FIDESZ M.P.P. szakértõjeként vizsgáltam át.

A pályázat részeként ismertettem a kiírásban felsorolt feladatok megoldására vonatkozó egyéni elképzeléseimet, melyeket akkor még kívülrõl az alábbiakban határoztam meg: "A gazdálkodás teljeskörû átállítása a részvénytársasági szisztémára, valamint az ennek megfelelõ ellenõrzési rendszer kialakítása, a szükséges apparátus felállítása. A feladat lényege, hogy a költségvetési típusú gondolkodásmódról és gyakorlatról - az operatív munka szintjén - viszonylag gyorsan, rugalmasan át kell állni az önálló gazdálkodásra, a részvénytársasági rendszerre és módszerekre. A folyamat végcélja nyilvánvalóan egyfajta kvázi-önfinanszírozás bevezetése és mûködtetése lehet. Az alapvetõ gazdálkodási dilemma az: hogyan lehet a legalábbis relatíve csökkenõ reálértékû büdzsébõl perspektívikusan is fennmaradni, a jelenleginél hatékonyabban mûködni? Csak úgy, ha a mûködés minden folyamatát revízió alá vesszük, feltárjuk a még létezõ tartalékokat, elhagyjuk a haszontalan és költséges tevékenységeket, és általánosságban is szigorúan takarékos gazdálkodást érvényesítünk minden szakterületen, illetve szervezeti egységnél." (...) "Fontos külön szempont az is, hogy véleményem és ismereteim szerint a Magyar Televízió tevékenysége gazdasági értelemben 'veszélyes üzem', - hiszen a legkülönbözõbb pénzügyi és politikai érdekek, lobbyk ütközési-, illetve mûködési területe." (...) "A komplett tevékenység potenciálisan ki van téve a korrupció állandó veszélyének is. Képzelõerõ kérdése az egész: ami létezhet, az létezik is."

Úgy gondolom, hogy az akkor még különösebb televíziós ismeretek nélkül megírt, és most szó szerint idézett pályázati szövegrész úgy telitalálat, ahogy van. Ez a számomra késõbb egyértelmûen beigazolódott, hiszen felvettek a Magyar Televízióhoz, és konkréten, a maguk valóságában találtam magam szemben a felvázolt, megoldandó probléma-körökkel.

Peták István elnök már három hét után módosította a munkaszerzõdésemet, és kinevezett az MTV Rt. vezetõ közgazdászává. Ezt a döntését több minden motiválta:

· Már háromnegyed éve volt az MTV Rt. elnöke, és még mindig nem sikerült megoldania a részvénytársasággá való átalakulás, a pénzügyi tervezés, a gazdálkodás, a számviteli és a vezetõi információs rendszer, a Szervezeti és Mûködési Szabályzat, a szervezet-karcsúsítás és a mûködési folyamatok szabályozásának gazdasági-pénzügyi, jogi problémáit. Sürgette az idõ!

· Korábban az MTV-nél - mint állami költségvetési szervnél - egyáltalán nem dolgoztak "valamirevaló", nagy áttekintõ készségû, rendszerszemléletû és lényeglátó közgazdászok, ami aztán meg is látszott mindenen.

· Az MTV Rt. legfontosabb, aktuálisan megoldandó problémáinak szinte 100 százaléka gazdálkodási/pénzügyi természetû volt, így rendkívül sürgõssé vált az elnök számára egy tapasztalt tanácsadó alkalmazása egy, a pénzügyektõl különösen "idegenkedõ" vezetõi környezetben (elnök: bölcsész-pszichológus, alelnökök: egyik sem közgazdász, elnöki hivatalvezetõ: jogász, gazdasági fõigazgató: mérnök (!), produkciótervezési igazgató: gyártási üzemgazdász).

· Különösen sürgõssé vált (a Kuratórium utasítására) az összes vállalkozási és mûsorkészítési szerzõdés tételes felülvizsgálata elsõsorban annak érdekében, hogy megállapítsuk: miként lehetne mérsékelni a mûsorkészítési kiadásokat anélkül, hogy a mûsorok minõsége ettõl romlana. A szerzõdések teljeskörû felülvizsgálata volt az elsõ és a legfontosabb szakmai feladatom, amelyet azután 3 hónap leforgása alatt - más, szintén fontos munkák elvégzése mellett - (mondhatom: közmegelégedésre) teljesítettem.

· Tanácsadói munkámra az MTV Rt. elnökének alapvetõen azért volt szüksége, mert õ maga - nem lévén pénzügyi menedzser - nem igazodott el teljeskörûen a számvitel és az üzleti terv útvesztõiben, ahová egyébként egyes vezetõk persze szándékosan, gyakorta bevitték. Az MTV Rt. pénzügyi-gazdálkodási, üzleti folyamatainak újszerû szabályozása folyamatosan késett, a gazdasági munkát a tûzoltójelleg jellemezte, a számvitel augusztusban még a márciust könyvelte; a régi és az új gondok sehogyan sem akartak megoldódni. Úgy tûnt, hogy a Gazdasági Fõigazgatóság minden erejét megfeszítve dolgozik; az elvárható eredmények azonban csak szórványosan, rendszertelenül, vagy sehogyan sem jelentkeztek.

Peták István elnök véglegesítésem után elnöki fõtanácsadóvá nevezett ki. Munkám elsõsorban a Magyar Televízió Rt. elnökének háttér-informálására, átfogó döntései elõkészítéséhez pedig tanácsok nyújtására, valamint a fontosabb gazdálkodási folyamatok feletti sajátos szakértõi kontroll gyakorlására irányult. Utóbbira az alábbiak miatt volt szüksége:

· A Gazdasági Fõigazgatóság káderállománya súlyos kívánnivalókat hagyott maga után, - erejét teljes egészében lekötni látszott, hogy az operatív könyvelésben utolérje magát. Konstruktív rendszeralkotó munkára, speciális közgazdasági feladatok megoldására, átfogó szervezõ, távlati tervezõ, elemzõ és ellenõrzõ tevékenységekre erejük és szaktudásuk már kevésnek bizonyult. Ragáts Imre, mérnök-fõigazgató sem a tervet, sem a mérleget nem látta át.

· Az Ellenõrzési Fõosztály az MTV Rt. Média Törvényben elõírt speciális szervezeti hierarchiájából következõen kizárólag a Felügyelõ Bizottság elnöke (Ladvánszky György) "keze alá" dolgozott. Zsigmondnéék szinte kizárólag csak tételes bizonylat-ellenõrzéssel foglalkoztak, - a Peták tévéelnök által meghatározott komplex ellenõrzési feladatok megoldására már nem voltak használhatók. Ezáltal a Társaság igazgatósági hatáskörét is gyakorló Elnök teljességgel saját ellenõrzési apparátus nélkül maradt. Különálló, szakosodott controlling szervezettel pedig az MTV Rt. soha, egyáltalán nem rendelkezett.

· A Produkciótervezési Igazgatóság, Herzán Miklós igazgatóval önerõbõl képtelennek mutatkozott megszervezni a produkciós szerzõdések teljeskörû nyilvántartását, a kiadások és a költségek naprakész regisztrálását, az UTAL-rendszer fokozatosan "összedõlni", szétesni látszott. A helyzetet súlyosbította, hogy a szerzõdések jogi nyilvántartását és érdemi felülvizsgálatát is végezni hivatott Jogi Osztály, Dr. Varga Ferenc vezetésével megrekedt a primitív formalizmusok szintjén. A mûsorkészítési és a vállalkozási szerzõdések jogi és pénzügyi felülvizsgálata így a legsürgõsebb feladatként jelentkezett.

· Modern szerzõdéskötési szabályozás hiányában minden egyes szerzõdés (illetve tervezet) felülvizsgálata önálló, speciális feladatot jelentett, hiszen uniformizált megoldások, elõírások, továbbá ún. típus-minták egyszerûen nem léteztek. Szakértõ-tanácsadó hiányában mindezekkel az egyedi problémákkal az Elnöknek egyedül kellett volna megküzdenie.

Peták István tévéelnök egyáltalán nem rejtette véka alá nagyszabású terveit. Meghirdette azt is, hogy az új Szervezeti és Mûködési Szabályzat megalkotása, a Szerzõdéskötések Rendjének kidolgozása kapcsán átalakítja, korszerûsíti a Társaság mûködési folyamatait, újraszabályozza és normázza a mûsorkészítés, a gyártás és a mûsor-programozás, az üzleti-tervkészítés, a gazdálkodás és az információs rendszer "technológiáját", és külföldi - elsõsorban bajor - mintára felépíti a jövõ eurokompatibilis magyar közszolgálati televízióját. Tudatában volt annak, hogy a televízió új templomát úgy kell felépítenie, hogy még legalább 2 évig az elavult, régi házban, szinte változatlan technikai keretek között kell mûködnie. Nem tehette ki addig a "Tatarozás miatt zárva!" táblát.

A tervezett modernizációt Peták elnök egy teljeskörû és valós helyzetfelmérésre kívánta alapozni. Tisztában volt azzal, hogy a megmerevedett költségvetési struktúra és az erre rátelepült korrupt médialobbyk diktálta feltételek között elképzelései megvalósíthatatlanok. Ezért másodlagos, informális szervezetként elkezdte létrehozni a fõtanácsadói rendszert, amelynek az volt a célja és a feladata, hogy a „templom-építkezés” szellemi és technológiai alapjait lerakja, anélkül, hogy ezzel és eközben megzavarná a kortévesztõ monstrum megszokott, "normális" mûködését. Peták engem, fõtanácsadóját hónapokra ki akart küldeni Németországba, hogy tanulmányozzam a bajor közszolgálati televíziót.

A késõbbiekben a Távlati Tervezési Osztály vezetését akarta rám bízni.

Az aktuális munkaértekezleteken Peták elnök - megelõzendõ a nemkívánatos konfliktusok éledését! - kinyilatkoztatta, hogy engem az igazság kiderítéséért fizet. "Czike Lacinak az a dolga, hogy szakértõi jelentéseiben feltárja számomra a kendõzetlen valóságot, minden szépítgetés nélkül. Kimondhatja, leírhatja ezért az igazságot akkor is, ha az a számunkra, televíziósok számára kényelmetlen. Az én dolgom pedig az, hogy az õ jelentéseiben foglalt tényállás és javaslatai alapján megfelelõ döntéseket hozzak." - mondta gyakran beosztott vezetõinek.

Bizalmas beszélgetéseink során Peták kifejezetten felkért, hogy legyek faltörõ kos „a költségvetési bálványimádók” aranyborjúinak, istállóinak összetörésére. Megígérte, hogy mindenben a maximális védelmét élvezem.

A Magyar Televízió Rt. legfalánkabb pénzfaló gépezete hosszabb idõk óta a Kultúrális Alelnökség (vezette Kõvári Péter alelnök) Szórakoztató Stúdiója volt.

Bánki Iván - Miszter Uborka - fõszerkesztõ/stúdióvezetõ már az elsõ tényfeltáró munkaértekezlet során elvesztette önuralmát, majdnem felrobbant a dühtõl.

Általa nyilvánvalóan a talkshowman-ek elsõszámú közellensége lettem.

Második fejezet

Televízió-alapítás adóssággal

A Magyar Televízió egészen 1996-ig (tehát még az ún. rendszerváltást követõ elsõ hét évben is) költségvetési szervként mûködött. Kiadásait az állami költségvetés lényegében átfutó tételként finanszírozta, hiszen a televízió mûsorszolgáltatásait "fogyasztó" közel 3 millió elõfizetõ havi díjbefizetései a költségvetésbe folytak be, tehát a szolgáltató és a vevõ között soha nem volt közvetlen piaci kapcsolat. Az MTV mûködési ráfordításai így bázisalapon tervezett és elköltött pénzösszegként jelentek meg egy elkülönített rubrikában, amelynek bevételi és fedezeti oldalát áttételesen az elõfizetõi díjbevételek képezték. Az elõfizetõk elõfizettek, a Magyar Televízió mûsorokat gyártott és vásárolt (kiköltekezett), az Antenna Hungária pedig adóhálózatával (jó pénzért!) kisugározta a programokat az éterbe. A bonyolult tranzakciót a paternalista állam költségvetése könyvelte el, atyailag intézményesítve a Magyar Televízió egyre növekvõ túlköltekezését. A nézõk pénze - miközben: "Eszi, nem eszi - nem kap mást!" - minden évben maradéktalanul elúszott, sõt, a mûsorgyártás és a sugárzás együttes költsége apránként kezdte meghaladni a díjbevételt, ezért az elõfizetõi díjat fel is emelték, miután televíziókészülék-üzembentartási díjra (újabb adó!) keresztelték át. Folytatódhatott tovább az MTV produkciós és politikus pénz-herdálása, hiszen a takaró vége ismét távolabbra került...

A Média Törvény elõkészítése éveken át azzal a beharangozással is folyt, hogy: valóban üzletivé tegyék a médiapiacot, üzleti vállalkozásokká szervezzék át az állami intézményeket (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Antenna Hungária, stb.), nyíltpiaci kereskedelmi mechanizmusok, profitmegfontolások szabályozzák a tevékenységet, a média-szolgáltatások váljanak önfinanszírozókká, hogy a posztszocialista állam "kiszállhasson az üzletbõl", így megszûnjék a média függése az állami költségvetéstõl, a mindenkori kormányoktól. Nem így alakult.

A még ma is hatályos Média Törvény az 1996. évi I. törvényként született meg, hatpárti konszenzussal, többéves elõkészítõ munka eredményeként. Voluntarista törvény, méltó példájaként annak, hogy a valamikori állampárt belsõ kohéziója, hatalmának politikai ereje messze felülmúlta a mai, plurálisan következetlen, konszenzusos demokrácia törvényalkotó erejét. Ma hat pártban kísért a múlt. Mondom ezt azért, mert az eltelt közel 3 év a gyakorlatban is bebizonyította, hogy lényegében nem sok minden változott, - a meseszekér „a szarnak adott pofon” ellenére fut tovább, ma is a korábbi fõfolyamatok érvényesülnek.

A Magyar Televíziót (akárcsak az Antenna Hungáriát) üzleti részvénytársasággá alakították át. Az indulás konkrét kondícióit részben a Média Törvény maga írta elõ; a gyakorlati jogi megoldásokat és a tranzakciók konkrét pénzügyi/számviteli paramétereit azonban nagyrészt az elõkészítés (parlamenti) szakértõi/bizottsági háttérmunkálatai határozták meg. Így történhetett, hogy amíg a változások nagy-vonalú "összefüggéseit" szembenálló voluntarista politikusok dolgozták ki, addig a technikai "részleteket" inkább kisstílû könyvelõk. Az ördög azonban ezúttal is a részletekben bújt meg.

Az átalakítás tévedéseit csak tetézte, hogy az öntörvényû törvényhozók bizonyos esetekben megengedték, hogy a készülõ törvény „sújtotta” intézmények vezetõi, szakemberei beleszóljanak a konstrukció generális kérdéseibe is. Az alulról jövõ kezdeményezések látszólag oldották ugyan a felülrõl sugárzó tanácstalanságot, emiatt azonban alapvetõ problémák „kényszer-megoldása” békaperspektívából, csõlátással született meg. Az MTV Rt. így a média-birodalom frankensteinjeként bújhatott elõ a napvilágra, ami elõre kódolta várható bukását.

A (reklám)piac feltételeihez való rugalmas alkalmazkodás érdekében - közhasznú (közszolgálati) társaság helyett - üzleti részvénytársaságot alapítottak, amit állítólag (és elmondása szerint) Szilárd Tibor, az MTV gazdasági fõigazgatója javasolt. A Média Törvény emellett "megalkotta" az ún. duális (kereskedelmi + közszolgálati) televíziózás rendszerét, amelynek lényege szerint a piac mindkét-fajta szereplõi a bevételeikbõl kötelesek fedezni a kiadásaikat, ám a különbözõ reklámkorlátozások a közszolgálatiakat inkább sújtják, mint a kereskedelmieket. Az üzletiség, illetve a dualitás bevezetése így az MTV Rt. számára csak abszolút és relatív hátrányokkal járt. Ezt elõre is lehetett volna látni, talán látták is...!

Mindezt persze akár az elõrelátás puszta hiányának, egyszerû dilettantizmusnak is tekinthetnénk. Ám a dolog nem ilyen egyszerû, mert az alapítás egyértelmû törvénysértésekkel is párosult. Több más, olyan - társasági, számviteli, média, költségvetési -, már hatályos törvény egyeztetését kellett (volna) elõre elvégezni és megoldani, amelyek a választott konstrukcióban ellentmondtak egymásnak.

Az elvtelen kompromisszumok "eredményeképpen" megszületett MTV Rt. jogi, pénzügyi és számviteli értelemben egy olyan sokszorosan összetett, zebracsíkos öszvér, amely elõl szamár, hátul ló, ám összességében kentaurként viselkedik...

Elõször összefoglalom a leglényegesebb törvénysértéseket, majd részletesebben (következményeikben) is bemutatom, elemzem azokat.

(1) Az apport, a vagyonleltár (pl. archívum) értékelése jelentõs részben fiktív.

(2) Az MTV Rt. jegyzett tõkéjében a készpénz aránya 30 % helyett csak 4 %.

(3) Nem történt meg a jogelõd MTV teljeskörû adósság-konszolidációja.

(4) Nem történt meg a jogelõd MTV (a költségvetési szerv) reorganizációja.

(5) Nem készült elõzetes piacelemzés, de valós 3 éves üzleti terv sem.

(6) A Média Törvény piaci hatásait az MTV Rt.-re nézve nem prognosztizálták.

(7) A költségvetés 1997-tõl csökkentette az MTV Rt. üzembentartási díjrészét.

(8) A törvényi elõírást alkalmazva az MTV Rt. egy nagy kereskedelmi televízió.

Mindezen nyilvánvaló baklövések mellett az Országgyûlés kínos precizitással gondoskodott a médiában a politikai pártok túlhatalmáról, amikor is ugyebár szintén az üzembentartási költségvetési díjbevétel terhére létrehozta az Országos Rádió és Televízió Testületet (ORTT), illetve a tulajdonosi jogköröket is birtokló kuratóriumokat, amelyek elnökségeiben máig a parlamenti pártok komisszárjai tevékenykednek, ezáltal is jelentõs költségtételekkel terhelve meg a költségvetés fogyó büdzséjét. Ezért mondom, hogy az ún. rendszerváltás elõtti rendszer a média viszonylatában 1996. után nem sokat változott, csupán bonyolultabb (többtényezõs) és költségesebb lett, ráadásul a piac jelentõsebb részét spontán és intézményes módon privatizálták, miáltal a közszolgálati televíziózás mozgástere tovább szûkült.

Azt mondhatnánk erre, hogy: "Mit lehet tenni, ilyen a kapitalizmus!", - csakhát sajnos ez sem igaz. A mai médiapiaci rendszer semmiféle eredeti tõkefelhalmo-zást, akkumulációt nem gerjeszt, bár kétségtelen, hogy a javak (pl. archívum) jelentõs hányadát már hazavitték. A piaci viszonyok (legalábbis a közszolgálati televíziózás tekintetében) még ma is az állami költségvetés által monopolizáltak, ráadásul a politikai lobbyk - túl azon, hogy minden fontos pozíciót betöltenek! - mind a bevételi, mind a ráfordítási oldal összegeibõl lecsípik a saját jutalékukat.

Az egypártállamból egy sokkal költségesebb, önmagával is folyton vitatkozó és egyet sohasem értõ, plurális hatpártállam lett, amely belsõ marakodásával elõbb-utóbb a legfontosabb elektronikus médiumot, a „királyi” televíziót is a csõd, a felszámolás sorsára juttatja. (A tendencia pedig végkifejletében megvalósíthatja Vlagyimir Iljics Lenin nagy álmát, amelyben az állam elhalását jövendölte meg.)

Most emeljük ki a legjelentõsebb jogszerûtlenségeket, és vizsgáljuk meg azokat kicsit részletesebben, mindenfajta sorrendiség nélkül!

Egyfelõl törvénytelen volt a jogelõd MTV (mint költségvetési szerv) adósságait felvenni az MTV Rt. (mint induló részvénytársaság) nyítómérlegébe, azokat az állami költségvetésnek alapítás elõtt ki kellett volna egyenlítenie (pl. az Antenna Hungária Rt.-nek esedékes tartozást is). Másfelõl törvénytelen volt az adósság-állomány összegével is csökkenteni az 1997. évi költségvetési támogatást.

Az MTV Rt. így olyan pénzügyi "hendikeppel" indult, amelynek ledolgozása a törvénnyel is korlátozott reklám bevételeibõl eleve nem volt lehetséges.

Egyértelmû, hogy a sugárzási díjak növekedésébõl eredõ többletköltségeket, az ebbõl keletkezett hátralékokat állami költségvetési pénzeszközökbõl kellett vol-na kifizetni az Antenna Hungária Rt.-nek. Ehelyett ráterhelték az MTV Rt.-re.

Az MTV Rt. alapítása elõtt (reorganizáció keretében) kellett volna rendezni a szükséges létszámleépítéseket is, - a végkielégítések költségeit pedig szintén az állami költségvetésnek kellett volna állnia. Máig (1999.) felesleges legalább 1000 fõ; noch dazu évek óta változatlan összeggel fizetik a "rendelkezési állomány"-ba tartozók bérét, akik pedig be sem tehetik a lábukat a Televízió épületébe...

A Társasági Törvény értelmében és szellemében az Alapító (az Országgyûlés által erre létrehozott Közalapítvány) köteles gondoskodni az alapítandó társaság sikeres mûködéséhez szükséges pénzeszközökrõl, köteles garantálni az alapított társaság eredményes üzleti tevékenységének pénzügyi alapfeltételeit. Az MTV Rt. alapításának körülményei, konkrét kondíciói sok ponton ellentmondanak a jogszabályok szellemének, tételes elõírásainak, de legfõképpen a józan észnek.

Nem állami vállalat alakult át, hanem költségvetési szerv, amely "elõéletében" soha nem gazdálkodhatott vállalatként: kiadásait nem a bevételeibõl fedezte. Így vadonatúj részvénytársaság alapítása történt, nem holmi egyszerû átalakulás! Jogi nonszensz tehát, hogy az MTV Rt.-t az állami költségvetés által ki nem fizetett adósságokkal terhelten alapították, hiszen a korábbi tartozásokat még a kormány felügyelete alá tartozó, általa ellenõrzött költségvetési szerv gyûjtötte össze.

Az MTV szervezetét az átalakítás elõtt kellett volna karcsúsítani, a szükséges létszámleépítések végrehajtásával. A leépítés és a reorganizáció költségeit az államnak kellett volna fedeznie. Ennek az ellenkezõje zajlik; az új részvény-társaság küzd a múlt pénzügyi terheivel, emiatt képtelen normális üzletvitelt megvalósítani, ráadásul létszáma és szervezete helyett a mûsorait "kényszerül" leépíteni...

Az alapításkor "kapott" induló készpénz elképesztõen kevés, 700 millió forintból lehetetlenség évi 30-40 milliárd forintos bruttó forgalmat finanszírozni. Nem véletlen, hogy az MTV Rt. "végleges" üzleti tervét csak több ütemben sikerült összeállítani, jóval az alapítás megtörténte után. Végül is 1997. júliusában egy olyan változat "emelkedett jogerõre", amely "csak" 2,5 milliárd forintnyi deficitet irányzott elõ. A részvénytársaságot tehát adóssággal/veszteségre gründolták, ami profitvárakozás helyett vagyonvesztést jelez, ami jogszerûtlen és nevetséges. Felmerül a kérdés: kinek volt mindez jó?! A hamarosan bekövetkezõ teljeskörû összeomlásért persze majd a menedzsment lesz a felelõs, ám ez nem változtat a tényen, hogy az Országgyûlés eleve mûködésképtelen MTV Rt.-t alapított.

A menedzsment lassanként minden lehetséges fórum elõtt népszerûtlenné válik, mert sem a munkatársakkal, sem a kormányzati szervekkel, sem a hatóságokkal, sem a tévénézõkkel, sem a hitelezõkkel, de még önmagával sem lesz képes elfogadtatni az irracionális "ideát", miszerint a pénzügyileg törvénytelen alapítás miatti krónikus forráshiányt mûsorok tömegének megszüntetésével, mûködési költségmegtakarítással kell kompenzálni. Ez az MTV halálát okozhatja! Egy Alapító, tetejébe a legmagasabb, a törvényhozó hatalom, az Országgyûlés - nem lehet ennyire gondatlan: így „duplafenekû tudatosságot” kell feltételeznünk.

Az MTV Rt. üzleti tervében szereplõ "válaszok", gazdálkodási döntések nem tekinthetõk szalonképeseknek, miután a bajt újabb törvénytelenségekkel tetézik. Idézet az MTV Rt. 1997. üzleti tervbõl: "Hiszen a kiadások teljesítésére csak a befolyt bevételek használhatók fel, amelyek ha nem bizonyulnak elegendõnek, legfeljebb a szállítókkal, az adóhatósággal és a társadalombiztosítással szembeni kötelezettségeknek nem tesz eleget az Rt." - copyright by: Ragáts Imre. (Mindez casus belli-t is jelent a hitelezõk számára: majd összefognak és felszámolási indítványt tesznek az MTV Rt. ellen. Friderikusz Sándor majdnem meg is tette ezt.)

A gazdasági fõigazgató által meghirdetett "gazdálkodási elvek" a mindennapok gyakorlatában meg is valósultak. Az általam felülvizsgált néhányszáz 1997. évi szerzõdésbõl is látható, hogy az MTV Rt. önkényesen „csökkentett mértékû” társadalombiztosítási járulékot kalkulál (és fizet), illetve széles körben ingyenes szolgáltatásokat nyújt, amivel pedig megszegi az ÁFA-törvényt is. De megszegi a Média Törvényt is, mert olyan mûsorok szponzorálására (lásd: Szatellit/Co-Nexus/Postabank) is szerzõdik, amelyek esetében ez tiltott. Az ilyen mûsorok listája nyomasztóan hosszú...

Az emberben így elképesztõ gondolatok születnek! Az MTV Rt. mûködésének alapító okiratában deklarált fõcélja: a közszolgálati televíziózás megvalósítása. Ám az MTV Rt. legfontosabb bevételi forrása a reklám-és a szponzori bevétel, aminek - mint láttuk - milliárdos nagyságrendû hányada törvénysértõ teljesítmény. Sõt, még arra is "rákényszerül", hogy a különbözõ adótörvények megszegésével csökkentse a kiadásait. Mindez a közszolgálatiság jegyében történik. Elnézést a hasonlatért, de az MTV Rt. egy olyan "anya" képét idézi, aki titokban az utca-sarokra kiállva keresi a pénzt, hogy mit sem sejtõ kislánya hittantanulásának kiadásait fedezhesse. Ólvézbetétek reklámjából születik meg a közszolgálatiság.

Az MTV Rt. mûködõképessége, eredményes üzletvitele szempontjából persze alapvetõ jelentõségû, hogy milyen tartalmú szerzõdéseket köt, mekkora éves ráfordítást igényel a mûsorok készít(tet)ése. Ezért fontos a produkciós és a kapcsolódó reklám-szerzõdések együttes jogi és közgazdasági felülvizsgálata, az árbevétel és a ráfordítások összevetése (mint majd a sportmûsoroknál látjuk!) a jövedelmezõség mérése céljából, - nehogy "eltûnhessen" a reklámok profitja.

Ám a mûsorkészítés költsége mégis csupán az éves büdzsé cca. 35-40 %-a. Nem szól a fáma tételesen azokról a kvázi-üzemi-, illetve kvázi-vállalati általános költségekrõl, amelyek jelentõs részben az örökölt és konzervált költségvetési szemléletbõl, gazdálkodási/pénzügyi folyamatvitelbõl, az autarchiából fennmaradt és még túl is duzzasztott kiszolgáló szervezeti egységek kényszerû-gazdaságtalan mûködtetésébõl származnak, és terhelik meg milliárdos összegekkel az MTV Rt. üzleti tervét. Ez a rezsi 10 milliárdos nagyságrendû, megközelíti a produkciós költségszintet, és döntõ hányadában effektív pénzkidobás ("önérdekû" költség), hiszen csak felesleges, vagy csekély értékû belsõ "szolgáltatások" mûködtetését finanszírozza, amelyeket egy reorganizációnak fel kellett volna számolnia.

A legreménytelenebb veszteségek azonban "harmadik típusúak". Csökkentsék bármily radikálisan is a mûsorkészítési költségeket (például: drága talk-showk helyett majd sugároznak olcsó ismétléseket), szervezzék akár újjá a mûködés folyamatait, modernizálják a szervezetet, redukálják minimálisra az önellátást, tisztítsák meg bár a profilt, válasszák le az óbudai Gyártási Igazgatóságot külsõ társasággá, bocsássanak el több mint 1000 fõt, - ez mind kevés, nem elégséges. Az alapítás törvénysértései, tévedései, hiányosságai, hibái, elnagyolt és hátrányos pénzügyi kondíciói folyamatosan visszaköszönnek majd még hosszú évekig. Júliusban Peták elnök kérésére áttekintettem az átalakulással/alapítással kapcsolatos teljes iratanyagot, az Állami Számvevõszék kapcsolódó vizsgálati dokumentumait, és mindezek elemzése alapján komplexen értékeltem az MTV Rt. induló jogi, pénzügyi, üzleti, vagyoni és gazdálkodási feltételeit. A Felügyelõ Bizottság az 1997. évi üzleti terv sarokszámait véleményezõ levelében (1997. január 21.) a következõket olvashatjuk: "Az 1997. január 12-iki dátummal elõkészített üzleti tervhez kapcsolódóan a Felügyelõ Bizottság érdemben véleményt adni nem tud." Eszerint az 1996. október 1-jei hatállyal üzleti részvénytársasággá átalakított, és 1996. november 18-ikán a Cégbíróság által sietve már be is jegyzett MTV Rt. 1997. januárjában még mindig nem rendelkezett használható (végleges) üzleti tervvel, holott az önfinanszírozó mûködõképességet bizonyító üzleti terv az Átalakulási Terv, a Cégbírósághoz benyújtandó komplex dokumentáció szerves része, mi több: a cégbejegyzés alap-feltétele. "A benyújtott terv továbbra is költségvetésiszerv-szerû, ... nem ad képet a valódi üzleti folyamatokról, pénzforgalomról, ... nem fogalmaz meg üzleti célokat." A terv tehát költségvetési! Nincs cash-flow terv (ez is a cégbejegyzés kötelezõ feltétele) sem! Nincsenek számszerûen kifejezett üzleti céljai, pedig már be is van jegyezve! Vétkes volt ez a sietség... A levél legvégén az alábbi szöveget találjuk: "Végezetül pedig felhívjuk a Kuratórium Elnökségének figyelmét, hogy az üzleti tervkészítés jelen fázisában, és mostani megalapozottsága mentén meg-lehetõsen nehéz cáfolhatatlan érvekkel és biztos pozíciókkal fellépni az esetleg tényleg szükséges konfrontációkban az Antenna Hungáriával vagy a Magyar Országgyûléssel szemben." Döbbenetes! Ezek szerint a Kuratórium Elnöksége konfrontálni akart az Országgyûléssel szemben! A Felügyelõ Bizottság viszont az üzleti tervkészítés jelen fázisában még korainak érzi ezt, - 1997. januárjában! Az átalakított és bejegyzett MTV Rt. pedig ekkor már negyedik hónapja ténylegesen mûködik. Üzleti terv és cash-flow terv nélkül. Lehet ez törvényes?!

Az MTV Rt. Felügyelõ Bizottsága május 26-iki levelében ismét véleményezte az MTV Rt. tárgyévi üzleti tervének legújabb változatát, ami csak mintegy nyolc hónapos késéssel készült el. "Az MTV Rt. F.B. az 1996. október 1. óta benyújtott üzleti terveket többször is alaposan kritizálta, s általában alkalmatlannak találta azokat tartalmi kérdések megvitatására." Eddig még az összes változat alkalmatlan volt. Akkor minek alapján, kik és hogyan jegyeztették be a céget?!

Folytatás: "Az üzleti tervet áthatja az a felismerés, hogy az MTV Rt. struktúrális átalakítása elengedhetetlen. Ugyanakkor e struktúrális átalakítás végrehajtását a megfinanszírozhatósághoz köti." Az MTV Rt. szakemberei tehát rádöbbentek, hogy a részvénytársasággá való átalakítás a korábbi költségvetési szerv elõzetes reorganizációja nélkül történt meg, vagyis az MTV Rt.-nek a szervezet-karcsúsítás minden ráfordítását önerõbõl, mûködés közben kell kitermelnie. Nézzük tovább: "Még pénzhiányra való hivatkozással sem szabad egy olyan struktúrát konzerválni, amely önmagában veszteségképzõ. Helyette a struktúra általános költségeinek prioritását kell kijelölni minden másjellegû költséggel szemben. Ha ez nem történik meg, egy önmagát erõsítõ körforgásba kerül az MTV Rt., melynek végsõ kimenetele csak a csõd lehet." Az FB.-elnökben egy próféta veszett el! "Az MTV Rt. F.B. arra is többször felhívta a figyelmet, hogy a televízió elvi mûködési koncepciójától független pazarló megoldások is jellemzik a mûködést, például a szerzõdések jogi tartalma, különbözõ gazdasági meg-alapozottsága, stb. (...) Az 1997. évi üzleti terv a bevételek és a kiadások egyenlegeként 6,1 milliárd forintos veszteséggel számol, ... egy ilyen mértékû veszteség veszélyeztetheti az MTV Rt. médiatörvény által meghatározott funkcióit, a mûködõképességet, ugyanakkor egy üzleti terv nem kívánságmûsor, ... a tények nem hagyhatók figyelmen kívül. Természetes, hogy egy 6 milliárdos veszteséggel számoló terv ebben a formában nem vállalható fel..." Te jó Isten! A pénzforgalmi terv 4,7 milliárd forintos deficittel számolt, ami azt jelenti, hogy a kiadások ennyivel haladják meg a bevételeket. Ebbõl következik, hogy - mivel az MTV Rt. összes alapításkori készpénze 0,7 milliárd forint volt - mintegy 4 milliárd forintnyi hiteltartozás keletkezik! Node ki hitelezne ennyit, és milyen fedezetre?! A Kuratórium és az MTV Rt. késõbb már egy olyan üzleti terv-változatban egyeztek meg, amely végeredményében 2,5 milliárd forint veszteséget tervez 1997-re. Azonban a Kuratórium: "Egyúttal elfogadja azt a következményt is, hogy az MTV Rt. mûködése alacsonyabb szinten, a törvényi és fogyasztói követelményeknek alig, vagy nehezen eleget tevõen valósul meg." Tehát az "Alapító" és az átalakított "Alapított" - ki tudja, milyen felsõbb kényszerûségnek engedelmeskedve? - kiegyeztek egymással: a veszteség az erõfeszítések hatására "csak" 2,5 milliárd forint lesz, ám a produktum minõsége ennek megfelelõen romlik! Elhihetjük-e, szabad-e elhinnünk, hogy a magyar állam, az állami költség-vetés már olyan szegény, hogy az országosan meghatározó politikai és kultúrális jelentõségû médium, a közszolgálati Magyar Televízió a továbbiakban kizárólag csak mint veszteséges részvénytársaság mûködhet, egyre alacsonyabb szín-vonalú mûsor-szolgáltatásokat nyújtva?! Lehet ez törvényes?

A Magyar Televízió Rt. jogérvényes Alapító Okiratában is nyíltan deklaráltan olyan közszolgálati tevékenységet folytat, amelynek üzleti vonatkozásban leg-inkább az abszolút nonprofit-jelleg felel meg. A kereskedelmi televíziók feladata érthetõen a profitszerzés, mindenekelõtt a reklámbevétel üzleti eredményeként. A közszolgálati televízió reklám-és szponzorációs tevékenységét azonban a Média Törvény korlátozza, miáltal az MTV üzleti szempontból halmozottan hátrányos helyzetbe kerül a kereskedelmi televíziókkal szemben. Miért nem közhasznú társasággá alakították át az MTV-t, amikor nyilvánvaló, hogy az egyébként is korlátozott média-piacon eleve hátránnyal indult? Vagy ha már mégis részvénytársasággá alakították, miért nem tették lehetõvé a számára a közvetlen és korlátlan kapcsolat-teremtést a fogyasztókkal?!

Az üzletiség, a kereskedelmi jelleg, a profitabilitás ugyanis szöges ellentétben áll a közszolgálatisággal. El kellett volna dönteni elõre, hogy a gyermek: kokott legyen, vagy mégis inkább apáca?! A kettõ egyszerre ugyanis nem lehetséges!

A reklámokkal „eltartatott” közszolgálat ötlete pedig egyenesen agyrém.

Tekintettel arra, hogy a Magyar Televízió korábban költségvetési szerv volt, - nagyon körültekintõen, különös gonddal kellett volna megvizsgálni, hogy a mai és az extrapolált jövõbeni médiapiacon vajon meg tud-e majd (?) élni az MTV Rt., ráadásul úgy, hogy közszolgálati tevékenységét lényegében nagyobbrészt a Média Törvény által korlátozott üzleti tevékenységekbõl igyekszik finanszírozni. A költségvetési szerv ugyanis a bevételeibõl sohasem tartotta el magát! Értem én persze, hogy az átalakítás így lényegesen kisebb - pontosabban nulla! - összegû készpénzt igényelt, mintha teljesen új részvénytársaságot hoztak volna létre. Új alapítás esetén ugyanis a részvénytõke 30 %-át az Alapító készpénzben lett volna köteles juttatni, ami azt jelentette volna, hogy az MTV Rt. induló tõkeösszetétele 16 Mrd forint apport + 7 Mrd forint készpénz, ami összesen 23 milliárd forint értékû saját vagyonnal lett volna egyenlõ. Emellett az állami költségvetés az átalakulás - bocsánat, az alapítás! - elõtt köteles lett volna kifizetni az MTV helyett, annak összes fennálló tartozását is. Ám ez még nem minden! Az Alapító köteles lett volna elvégezni a szükséges reorganizációt, vállalva annak minden költségét, beleértve ebbe a szükséges technikai modernizáció (rekonstrukció) valamennyi beruházási kiadását is. Mindez összességében azt jelenti, hogy az állami költségvetésnek nagyjában-egészében 20 milliárd forintjába került volna, ha az átalakítás helyett az alapítás mellett dönt! Már ennyibõl is nyilvánvalóan következik, hogy az MTV Rt.-t sajátos prekoncepció alapján "alapították", aminek az lehetett a lényege, hogy az állami költségvetés minden-képpen - bármi áron - takarítsa meg a fenti összeget. Minden más megfontolás csak másodlagos jelentõséggel bírhatott.

Ennyire sóher már a magyar állam, vagy ekkora nyûg lett a Magyar Televízió?!

A minimum 3 éves idõtávlatot felölelõ, reálisan megvalósítható üzleti terv + cash-flow cégbejegyzési kérelemhez való csatolási kötelezettségének az a lényege, hogy a Társasági Törvény nem engedi meg üzletileg eleve mûködésképtelen részvénytársaságok létrehozását. A bejegyzési kérelemmel benyújtott iratokat felülvizsgáló cégbírónak jogában áll szakértõkkel megvizsgáltatni, hogy a létrehozandó társaság üzleti elképzelései számszerûen megállják-e a helyüket, megalapozottak-, tehát tényleg megvalósíthatóak-e? Ha a szakértõk véleménye nemleges, - a cégbírónak jogában áll megtagadnia az új társaság bejegyzését.

Namármost az a kérdés, hogy a Magyar Televízió Rt.-nek ki a valódi alapítója, ki dolgoz(tat)ta ki az átalakulás/alapítás koncepcióját, ki állította össze a konkrét átalakulási tervet, ki készítette el az üzleti koncepciót, az üzleti-és a cash-flow terveket, illetõleg ki vállalta a garanciát az MTV Rt. távlati mûködõképességéért? Persze belátom én, hogy ez egy nagyon komplex alapítási konstrukció, amelynek kimódolásában igen sok szervezet és személy vehetett részt! De mégis, ki a valódi, az igazi Alapító; a konstrukció értelmi szerzõje, a nulla forint juttatója és minden távlati garancia vállalója?! A Magyar Állam, a Magyar Országgyûlés, a Magyar Kormány, a Pénzügyminisztérium, az ORTT, az ÁPV Rt., vagy az MTV Közalapítvány, esetleg annak Kuratóriuma? Vagy az utóbbi Elnöksége? Lehetséges, hogy a sok bába között elveszett a gyermek? Vagy esetleg spontán vetélés történt? Vagy netán a vajúdó hegyek kisegeret szültek? Közszolgálati templom egerét? Hogy azután már csak kereskedelmi televízióink lehessenek?!

Az átalakult MTV Rt. az 1997. évi üzleti terve alapján tehát az önfinanszírozó, rentábilis/profitábilis mûködésre távlatilag képtelen, hiszen már az elsõ teljes évben 2,5 milliárd forint veszteséggel számol, - így adósságai nem csökkennek, hanem nõnek. Szûkülõ büdzséjébõl képtelen megoldani utólagos reorganizációját, de a Média Törvény szorítása következtében már a konkurrenciával szemben is védtelen. Szervezete, munkafolyamatai és technikája egyaránt elavult; bõvítésre, modernizációra nincsen saját pénze, hiszen a szükségesnél harmincszorosan kisebb pénzösszeggel alapították...

Az MTV Rt. üzletileg mûködésképtelen, pénzügyileg nem hitelképes, deklarált közszolgálati céljainak csak csökkent mértékben képes eleget tenni. Szállítóinak, hitelezõinek és a konkurrenciának egyaránt kiszolgáltatott. Emiatt állandóan megújuló, "rulírozó" költségvetési támogatásra fog szorulni, vagy a folyamatos vagyonvesztés 3 éven belül a felszámolás sorsára juttatja. Bizonyításul elég, ha arra gondolunk, hogy már az elsõ teljes gazdálkodási év (1997.) tervszerûen (!) többmilliárd forintos deficittel zárul majd, amit még nincs, aki finanszírozzon.

A Média Törvény és a Társasági Törvény "összevont elõírásai" alapján alapított Magyar Televízió Rt. olyan sajátos üzleti részvénytársaság, amely társadalmi felügyelet alatt áll. A felügyeletet a gyakorlatban az MTV Közalapítvány (mint tulajdonos), illetõleg annak Kuratóriuma látja el. Más szempontból az MTV Rt. szokványos üzleti részvénytársaság, - mûködésének törvényességi felügyelete a Cégbíróság jogköre. Már nem költségvetési szerv, tehát jogilag semmiképpen nem tartozhat közvetlenül az Országgyûlés költségvetési-ellenõrzési hatáskörébe. Így az Állami Számvevõszék sem jogosult átfogó vizsgálatot folytatni a mûködõ MTV Rt-nél, amely "autonóm" üzleti részvénytársaság. Amennyiben az ÁSZ csak az MTV Rt. alapításának jogi és pénzügyi szabályszerûségét vizsgálná, úgy lényegében az Országgyûlés tevékenységét, törvényi határozatainak végre-hajtását ellenõrizné, ami szükséges, megalapozott és fontos. Az MTV Rt. mûködésének és gazdálkodásának ellenõrzése azonban - véleményem szerint - nem tartozhat az ÁSZ hatáskörébe, csak akkor, ha az MTV Rt. költségvetési szerv. De már nem az! Gazdálkodását mégis az ÁSZ elemzi és minõsíti!!

Az MTV Rt. - mint a "mellékelt ábra" is mutatja - a gyakorlatban nemcsupán társadalmi és törvényességi felügyelet, hanem az állam költségvetési szerveinek gazdálkodását ellenõrzõ Állami Számvevõszék, tehát közvetve a Kormány, illetve az Országgyûlés felügyelete alatt is áll. Vagyis nem független a politikától... Meglehetõsen áttekinthetetlen ez a jogi helyzet!

A Média Törvény 75. §. (1) bekezdése szerint: "Az Állam a központi költségvetés "Országgyûlés" fejezetében a részvénytársaságokat - a közalapítványok útján - mûsorterjesztési költségeiknek megfelelõ támogatásban részesíti." Ezt a törvényi elõírást a Magyar Állam már az MTV Rt. alapítása után, az 1997. évi költség-vetési törvénnyel megszegte, amikor is az MTV Rt. Antenna Hungária Rt.-vel szembeni sugárzásidíj-hátralékát csak csökkentett összegben egyenlítette ki; de azzal is, hogy az MTV Rt. 1997. évi sugárzásidíj-kiadásait szintén csak csökkentett összegben fedezte. További törvénysértést jelent az üzembentartási díjakból az MTV Rt.-nek sugárzási díjtérítés céljára állami támogatásként nyújtott hányad mértékének 1998. évi újabb csökkentése is. Ez nem csak törvénysértés, de alkotmányellenes is, mert az állandóan csökkenõ büdzséjéhez mérten folyamatosan alulfinanszírozott közszolgálati televízió mûködésének egésze kiszolgáltatott helyzetben van a hatalmon lévõ Kormánnyal szemben. Így vitathatóvá vált a közszolgálati televízió tömegtájékoztató tevékenységének pártatlansága, pártsemlegessége, objektivitása is.

A Média Törvény II. fejezet B. rész 2. Cím 25. §. a következõket mondja ki: "Közszolgálati mûsorszolgáltatásban és a közmûsor-szolgáltatásban csak az alábbi mûsorszámok támogathatók:

a./ vallási és egyházi tartalmú mûsorszámok,

b./ mûvészeti és kultúrális eseményeket bemutató, közvetítõ mûsorszámok,

c./ a nemzeti és az etnikai kisebbségi anyanyelvû, illetve a nemzeti és etnikai

kisebbségek életét, kultúráját bemutató mûsorszámok,

d./ az életkoruk, testi, szellemi vagy lelkiállapotuk, társadalmi körülményeik

következtében súlyosan hátrányos helyzetben lévõ csoportok számára

készített mûsorszámok."

Könnyû belátni, hogy a törvény szigora sajnos éppen a legnépszerûbb mûsorokra csap le, - mintegy ellehetetlenítve a bevált finanszírozási konstrukciók további alkalmazását. Mert ugye azt senki nem állíthatja komolyan, hogy például: a Friderikusz-show, a Másképpen beszélgetek, a Kepes-show (Apropó és Desszert), a Frei-show (Dosszié), a Selmeczi-show (Szatellit), a Vámos-show (Lehetetlen), a Kudlik-show (Juli-Suli), a Familia Kft., a Kisváros, a Szomszédok vagy éppen az Ûrgammák (!) vallási, nemzeti és etnikai kisebbségi, vagy netán hátrányos helyzetû csoportok számára készített mûsorok lennének! Eddig nincs is vita. Csakhogy az a baj, hogy mindezek a mûsorok a b./pontban megjelölt feltételnek sem felelnek meg, mert mégcsak nem is mûvészeti vagy kultúrális eseményeket mutatnak be, vagy közvetítenek, hanem nemes egyszerûséggel csak szórakoztatnak. Ha Friderikusz Sándor pl. mûvészekkel beszélget, az nem mûvészeti vagy kultúrális esemény, csupán talk-show. Ez a probléma lényege, ami viszont áthidalhatatlan. Egy bizonyos idõ óta már tudjuk, hogy a törvények is kétfélék: jók és rosszak. Meg kell tanulnunk a "rossz törvényekkel" is békében együtt élni. Ugyanis máig még sem a Kormány, sem az Országgyûlés, sem az Alkotmánybíróság nem tett olyan kinyilatkoztatást, hogy a rossz törvényeket ne kellene mindenkinek éppúgy betartania, miként a „jókat”. Lehetséges, hogy a törvényalkotó Országgyûlés pontosan tudta, mit tesz, amikor a jelenlegi helyzetet elõidézõ Média Törvényt megalkotta, ám az is lehet, hogy akkor fogalma sem volt a várható kétségbeejtõ következményekrõl. Mindez ma már indifferens. Ám az józan ésszel teljességgel elképzelhetetlen, hogy a törvényalkotó éppen azért (kvázi tudatosan) hozta volna a szigorú szabályokat, hogy ezáltal pénzügyileg kikényszerítse olyan mûsorszámok megszüntetését, amelyek sugárzásakor sok-millió nézõ ül a képernyõk elé, mintha csak oda lenne szögezve!

A közszolgálati Magyar Televízió részvénytársasággá alakításának premisszái szöges ellentétben állanak a Média Törvény elõírásai mögöttes koncepciójával. A feloldhatatlan paradoxon lényege a következõ: A közszolgálati MTV Rt.-nek túlnyomórészt reklám-és szponzori bevételekbõl kellene megélnie, miközben szponzorálni - a Média Törvény szerint - csak a szûkebb értelemben vett köz-szolgálati mûsorokat szabad. Ám azok a fránya szponzorok eddig inkább a "csak szórakoztató" mûsorokat támogatták, a "közszolgálatiakat" kevésbé, vagy bizony egyáltalán nem. A baj az, hogy a törvény szelleme szerint a "csak szórakoztatás" sem nem mûvészeti, sem nem kultúrális esemény. Akkor mi?!

Harmadik fejezet

Felelõtlen szerkesztõségek

A Média Törvény sajátos preferenciáival - nagyon úgy tûnik - valamilyen olyan határozott irányba kíván terelni minden mûsorkészítõt, szolgáltatót, szponzort és nézõt, amely irányba nekünk nem nagyon akaródzik mennünk. Az MTV Rt.-nél kialakult mûsor-finanszírozási rendszer ugyanis homlokegyenest ellentétes a Média Törvénnyel. A Törvény tehát erõszakot próbál tenni a már korábban kialakult gyakorlaton, a létezõ valóságon. A voluntarizmusa kinek jó?!

Mindez nem változtat azonban azon, hogy a hatályos törvényt mindenkinek be kell tartania, akit érint. Határozzuk meg, hogy a Média Törvény gazdasági és jogi konzekvenciái ugyan kiket is érintenek az MTV Rt.-nél?! A szerzõdéskötésre (és bontásra) jogosult kompetens vezetõket, vagyis a mûsorkészítõ (megrendelõ) fõszerkesztõket (szerkesztõségvezetõket) érinti elsõsorban. A Megrendelõ tele-vízió lényege, hogy egyezményes mûsorpolitikája alapján megfelelõ mûsorokat rendel, elsõsorban külsõ mûsorkészítõ vállalkozóktól, produceri irodáktól. Az MTV Rt. mûsorpolitikájának realizálása - a deklarált közszolgálatiság jegyében - mindenkor csak a vonatkozó hatályos jogszabályok által kijelölt keretek között történhet, amelynek érvényesítése a mûsorkészítõ (megrendelõ) fõszerkesztõk legfontosabb ügyrendi-munkaköri feladata, felelõssége. Ha ez nem így szerepel a Szervezeti és Mûködési Szabályzatban, akkor azt is át kell írni; úgy, hogy ez nyomatékosan benne legyen. Az MTV Rt. soha nem léphet a törvénytelenség útjára. Nem helyezheti magát a törvényen kívül, vagy felül, mert akkor nemcsak a mûködõképességét veszítheti el, hanem maradék hitelét is a társadalom elõtt.

Ebben a nehéz mûsorpolitikai és pénzügyi döntési "kényszerhelyzetben" persze senki nem meri felvállalni a súlyos felelõsséget! Mindenki a Magyar Televízió Rt. elnökétõl várja, hogy: egyszemélyes felelõsséggel értelmezze a Média Törvény kényelmetlen elõírásait, lehetõség szerint a meglévõ (mindenkinek kényelmes) állapotok konzerválása érdekében vállalja fel a Törvény "félreértelmezésének" személyes felelõsségét, vagy (ha minden kötél szakad!) döntse el egyszemélyben, hogy a Törvény betartása érdekében mely mûsorokat kell megszüntetni, mely kapcsolódó szerzõdéseket kell azonnali hatállyal felmondani. A fõszerkesztõk menekülnek a döntések felelõssége elõl, tekintve, hogy annak kiszámíthatatlan politikai konzekvenciáit, ódiumát képtelenek kezelni, vagy felvállalni.

Sem a Törvény nyílt megszegését, sem a szerzõdések felbontását nem vállalják. Márpedig a szükséges kellemetlen döntéseket ott, és annak kellene meghoznia, ahol, és aki a szerzõdéskötést elrendelte, illetve az adott mûsort megrendelte. Ezáltal biztosítható a menedzsment kollektívitása, egyetemes felelõsségének az érvényesülése, - továbbá a vezetõi hatáskörök és a felelõsség egyensúlya is. Aki nem vállalja a kompetenciájába tartozó döntések személyes felelõsségét, az alkalmatlan a beosztása betöltésére. Ha tehát nem dönt, rögtön le kell váltani. Vegyük szemügyre egyenként a frekventált szerkesztõségek "viselkedését"!

A Szórakoztató Mûsorok Fõszerkesztõségének (Bánki Iván) szerzõdésnyilván-tartása tartalmában merõben eltér a Produkciótervezési Igazgatóság (Herzán Miklós) nyilvántartásának adataitól, pedig az utóbbi "a központi etalon", ami azután a számítógépes "UTAL"-rendszer, a banki átutalások információ-bázisa.

A szerzõdések felsorolása nem teljes, nem szerepel benne: sem a Koktél Bár, sem a Klip-Mix. Ugyanakkor a felsorolásban sok az olyan mûsor, amelynek a szerzõdéses adatai viszont a controlling-szerzõdésnyilvántartásból hiányoznak. Ilyenek: Telemázli, Kenó, Szerencsenap, Szerencsepercek, Lottó-show, 21-es show, Helló Magyarország, Szatellit, Heltai Színpad, Kamera Varieté, Klub '97., Tonik, Etikett, Három kívánság, Édes semmittevés, Válogatott beszélgetések.

A Szatellitrõl írják: "külsõ gyártás lesz" (Co-Nexus PrintTer Kft.). A szerzõdést még nem láttuk. A mûsor persze nem szponzorálható (szponzor: a Postabank)...

Érthetetlen, hogy Szenes Andrea újabb 14 show-jára miért akarnak szerzõdést kötni?! Személyesen jelen voltam, amikor aláírását Elnök úr újból megtagadta.

Bánki Iván fõszerkesztõ a szponzorálhatóság szempontjából felemás módon értékeli a Szórakoztató Szerkesztõség (Stúdió) szerzõdéseit. Pedig hát a tisztán-látás érdekében nem kéne mást tennie, minthogy figyelmesen elolvassa a Média Törvény idézett paragrafusának a szövegét. A törvényi elõírások egyértelmû és következetes értelmezése, gyakorlati alkalmazása, betartása és betartatása, a megfelelõ döntés, a szükséges intézkedések (pl.: a felbontás kezdeményezése) foganatosítása egyaránt mind kizárólag az õ személyes hatásköre. Ha rosszul dönt, és nem intézkedik, az kizárólag az õ felelõssége. De szemlátomást fütyül az egészre! Nem fogalmaz meg határozott és egyértelmû szerkesztõségi álláspontot konkrét sorozat-mûsorok folytathatóságát illetõen. Nem ad választ, hogy az esetlegesen kezdeményezendõ szerzõdésbontások várhatóan milyen jogi és anyagi következményekkel járnak majd. Nem valószínû, hogy a "Tonik" - vagy más mûsor - esetében a Törvényhez igazíthatnánk a gyártás költségét fedezõ szponzorálást. Nem a mûsor "jóságfoka" vagy "újszerûsége" dönti ezt el!

Bánki Iván fõszerkesztõ ezután - eléggé nehezen követhetõ "kalkuláció" alapján - felvillantja a Kepes-mûsorok, a Dosszié, a Lehetetlen, a Familia Kft., a Hogy is van ez? külsõ mûsorkészítési szerzõdések esetleges felbontási kényszerének veszélyét (!). Nem szól viszont arról, hogy mennyi idõt kér a szükséges döntések meghozatalához, továbbá milyen más mûsorokkal kívánja pótolni a kiesõket?!

Nem értékeli a belsõ gyártás, mint alternatív megoldás lehetõségét sem. Nem nyilatkozik arról sem, hogy a Szórakoztató Szerkesztõség által gondozott - külsõ vállalkozásban készített - produkciók mennyiben felelnek meg az elõírásoknak.

Lehetséges, hogy a közszolgálati televízió presztízs-érdekbõl "nem engedheti meg magának" bizonyos szórakoztató mûsorok szerzõdéseinek a felmondását - mitõl ez a fenyegetõ íz? -, viszont a Törvény és az MTV Rt. pénzügyi helyzete ezt megköveteli!

A Szórakoztató Szerkesztõség "viselkedése" döntõ/meghatározó jelentõségû, hiszen az MTV Rt. teljes produkciós költségvetésének nagyjából a felét költi el, tehát évi 6-8 milliárd forint sorsáról van szó. A legdrágább mûsorok készülnek itt. A farok csóválja a kutyát, - a nyúl viszi a puskát, és ráfogja a vadászra...

Az egyes parlamenti pártok ma körülbelül az alábbiak szerint minõsítenék Bánki Iván fõszerkesztõségének 1996-1997. évi tevékenységét/gazdálkodását:

· SZDSZ: "Az autonóm MTV Rt., mint független üzleti részvénytársaság olyan mûsorokat vásárol a szabad piacon, amilyeneket akar, a producerek pedig olyan produkciókat kínálnak, amelyekre fizetõképes keresletet találnak."

· MSZP: "Bombajók ezek a mûsorok! Gratulálunk Bánki Ivánnak!"

· MDF: "A látvány nagyon szórakoztató, de nem elég erõs a nemzeti jelleg."

· FKgP: "Szenes Andreával egyetértünk, de legyen több kisgazda mûsor!"

· Fidesz M.P.P.: "A polgárok liberális nemzeti, kultúrális/szórakoztató igényei olcsóbban is kielégíthetõek lennének."

· MIÉP: "Elszórta a pénzt a média-lobbyknak, a haverjainak."

Ki-ki válassza ki magának a helyes választ, párt-hovatartozása szerint.

Az Irodalmi és Drámai Szerkesztõség (Horváth Z. Gergely fõszerkesztõ) maga-tartásának lényege: a vezetõi felelõsség legfelsõbb szintre delegálása. Például:

Szomszédok. 1997-ben összesen 321,7 millió forintért. Ha a mûsor ennyire "drága", - akkor miért vitték ki külsõ vállalkozásba? Ettõl ugyanis csak még drágább lett. Ha a mûsor az MTV kapacitásával készül, akkor mitõl és miért külsõ vállalkozás?!

Janusz I-VI. Idegesítõek az ilyen visszatérõ bizonytalan megfogalmazások, hogy: "a szerzõdést fel lehet mondani...". Döntse el önállóan, és mondja fel, de jelezze, hogy ez milyen anyagi következményekkel jár majd. Amennyiben a produkció teljes kapacitását az MTV Rt. biztosítja, miért vitték ki a megvalósítást a RoadFilm-hez?

Kisváros. Erre a sorozatra is vonatkozik a szponzorálási tilalom. "Megszûntetés esetén az érintett állami szervek részérõl rendkívül erõs tiltakozás várható." A belsõ félelmek/vélelmek ilyetén kivetítése döntésképtelenséget eredményez. Ha a produkciót belsõ kapacitás igénybevételével forgatják, - miért adták ki a 3Sztár Film-nek?!

Kisemberek. Átutaltak 3,9 millió forint elõkészítési költséget, holott a forgatás csak szeptemberben kezdõdik. Ha belsõ gyártásba áthozható, - miért vitték ki a Globe Film-hez? Mégis, mi adhatta az ötletet? A külsõ gyártás mindig drágább.

Ha felnövök. 28,9 millió forintért, amelynek 90 %-át már át is utalták a Clamatel Filmstúdiónak. A gyártó a szerzõdést csak 50 %-ban teljesítette, és közölte, hogy a munkát nem tudja folytatni (miért?). Nem értem: milyen döntést kell hoznia, kinek, és mirõl lehet még külön tárgyalni?! Nincsenek a szerzõdésben szankciók, garanciák? Nem lehet perelni? Mire, kire várnak?!

Nemeskürty: A magyar irodalom képes története. Javasolják a sorozat belsõ gyártásba való áthozatalát, vagyis implicite a FivInvest-tel kötött szerzõdés felbontását. A kérdés itt is ugyanaz: miért vitték ki?! Ez bizony csiki-csuki!

Önálló intézkedések, hatékony megoldási javaslatok - nincsenek. Ám mégsem biztos, hogy ez a nagyfokú önállótlanság és az érezhetõ félelem a rossz döntés felelõsségétõl, - egyértelmûen a kompetens vezetõk alkalmatlanságának a jele. Egzakt döntési feltételrendszer meghatározásával a szakemberekbõl kiváltható az alkotó kezdeményezés. Ezért javasolom, hogy az érintett vezetõk összehívásával folytassunk egy viszonylag kötetlen eszmecserét a kialakult súlyos szituáció feloldására. Valamilyen közös kiutat kellene keresnünk...

Az egyetlen ilyen eszmecsere (pontosabban az Elnök erre irányuló próbálkozása) Bánki Iván szenvedélyes dühkitörésébe torkollott, illetve fulladt bele. Horváth Z. Gergely szerkesztõségével könnyebben boldogultunk, - sikerült is Sík Endrével újratárgyalni, és csökkenteni például a Kisváros költségvetését...

A szerzõdéskötések rendetlenségérõl és rendjérõl majd a továbbiakban szólok.

Negyedik fejezet

Peták tévéelnöki hitvallásának kritikája

Fõtanácsadói beosztásom, konkrét munkám - a pályafutásom rövid idõtartama ellenére - lehetõvé, sõt, kötelezõvé is tette számomra a magasszintû eligazodást a Magyar Televízió Rt. belsõ életének minden fontosabb mozzanatában. Az elnök feladatkijelölései nagyjából azonos arányban tartalmazták nagyobb horderejû problémák, szabályozások, - illetõleg egyedi természetû esettanulmányok, kvázi-részletkérdések megoldásának igényét.

Peták gyors, szinte azonnali reagálásokat, szaktanácsokat várt tõlem, tekintettel arra, hogy a betegesen eltorzult, mesterségesen túlméretezett vezetõi hierarchia szinte minden jelentõsebb pozíciójában vagy (1) posztszocialista hivatalnokok, vagy (2) „hülyegyereket” alakító életmûvészek, vagy (3) titkos pártkommiszárok csücsültek, minek következtében a piramist fõleg a kollektív döntési impotencia és a gátlástalan felelõtlenség jellemezte. Úgyszólván minden fontos problémát az elnöknek kellett megoldania, egyszemélyi felelõssége minden döntésre kiterjedt. Személyes tapasztalataim alapján - a begyepesedett költségvetési hagyományok szerint - egy zacskó gemkapocs szabályszerû beszerzéséhez 8-10 felsõvezetõi aláírásra volt szükség, a tranzakciót pedig néhány hét leforgása alatt sikeresen abszolválta a szintén döbbenetes mértékûre duzzasztott segédhivatali állomány...

Az irodabútorok portörlése, valamint a mûvirágok locsolása kivételével minden egyéb teendõ Peták István, illetve az Õt is kiszolgáló Elnöki Hivatal hatáskörébe tartozott. Peták elnök minden feladatot készséggel magára is vállalt, hiszen vala-hogyan "agyon kellett ütnie" a két protokoll-látogatás közötti üres idõszakokat.

Gyakran mesélte közvetlen környezetének, hogy az egyébként teljesen felesleges mindennapos munkaebédeken mindig kagylót evett, nehogy végül elhízzék.

Határozottan állítom, hogy Peták István - szöszmötölõen szorgalmas és bohém természetébõl fakadóan - kifejezetten kedvelte a részletkérdéseket, mert azok kifejtésében és aprólékos cincálásában érezte magát igazán otthon. Valósággal imádta az ötletszerûen, spontán kialakuló csoportos agytornákat, amelyek során - növekvõ létszámban - a teljes kifáradásig manrézáztunk. Teljesen mindegy volt ilyenkor, hogy ki mihez értett, valójában miért is jött, - sem az elnök, sem az aktuális „jövevények” eredetileg felvetett problémái nem rendezõdtek, így este mindenki dolgavégezetlenül távozott.

Peták minden lényegesnek ítélt kérdésben azonnal kikérte Skultéty Sanyi, majd az én véleményemet, azután egészen másként, vagy sehogysem döntött. Persze ez nem jelenti azt sem, hogy minden fontos kérdés egyáltalán elénk került volna...

Flórián Bandi barátom, az Export Fõosztály vezetõje (exportunk nem nagyon volt), amolyan titkos fõtanácsos, européer bölcselõ (pl.: az 1970-es években készült nagysikerû „Sándor Mátyás” filmsorozat producere), a Televízió egyik legkitûnõbb karaktere fejezte ki talán a legtalálóbban az uralkodó viszonyokat, amikor egyszer/többször a szobájában beszélgettünk, világmegváltó gondolatokat cserélve. Az egyik sarokban zenére kapcsolta a rádiót, a másikban beszédhangra a televíziót, s szívélyesen hellyel kínált a tárgyalóasztalnál, miután a titkárnõjétõl ásványvizet és capucinot rendelt. "Tudod Laci, így nyugodtan beszélgethetünk, nem hallhatja senki!" (Televíziószerte „általános megoldás” volt, hogy bármely felsõvezetõi helyiségben egy-egy fontosabb megbeszélés elõtt a szoba „lakója” meggyõzõdött a légkör „tisztaságáról”, és kérte a jelenlévõket rádiótelefonjaik kikapcsolására is az esetleges lehallgatás elkerülése érdekében.) Az elnök és vezetõtársai problémamegoldó-készségérõl, egyeztetési kötelezettségeikrõl így nyilatkozott: "Tudod, ma már nagyjából ott tartunk, hogy egy takarítónõ munkabérének felemelésére irányuló elnöki döntést is elõzetesen egyeztetni szükséges a hatalom összes látható és láthatatlan képviselõjével!"

A televíziózásról alkotott hitvallásom természetesen tucatnyi értelmes ember véleményének, ismereteinek feldolgozása, értékelése és minõsítése vagy részbeni kritikus átvétele révén, fokozatosan alakult ki. Persze nagyrészt már eltávolításom (1998. február) után. Ars poeticámat nézeteik, tárgyi írásaik segítségül hívásával, esetenkénti idézésével fogom kifejteni, - mindenek elõtt Peták István írásaival szembeni vitairatként.

Peták 1996-ban a harmadik szavazás eredményeként nyerte meg a Magyar Televízió Rt. elnöki tisztségére elsõízben kiírt nyílt pályázatot, - miután az elsõ két szavazás (forduló) Koltay Gábor fõrendezõ elsöprõ sikerét ígérte. Úgy nyert, hogy harmadszorra az SZDSZ két elnökségi tagja (Wessely, Szente) „keresztbe szavazott”, õreá. Nézeteibõl, elképzeléseibõl, ígéreteibõl másféléves elnöksége alatt semmit nem sikerült megvalósítania. Nem hagyták, - õ pedig egy ponton túl már nem is erõltette. Mindazonáltal a televízióról, annak közszolgálatiságáról felállított teóriái, részben fantazmagóriái - effektív vezetõi praxisa során és után - rengeteget fejlõdtek, és Peták István dícséretére legyen mondva, hogy tételesen felülvizsgálta, továbbá szükség szerint folyamatosan ki is igazította kristályosodó nézeteit, amelyeket amolyan vitairatként hiánytalanul megküldött nekem. Öröm volt vele vitatkozni! A barátaink ugyan különbözõk, - ám az ellenségeink rendre majdnem ugyanazok voltak...

Sándor Andrást, barátomat, az 1956-os forradalmárt 1997-ben egy levelemben arról kérdeztem, - hol, milyen írásban, könyvben lehet elolvasni nagyjából az igazságot 1956-ról? András azt válaszolta, hogy "a keresett mû nem létezik". "Sok olyan könyvet, tanulmányt elolvashatsz, amely részigazságokat tartalmaz, különbözõ megvilágításban. A teljes igazságot, Neked, magadnak kell össze-raknod!" Ez az idézet azért bír különleges jelentõséggel, mert a Magyar Tele-vízióval körülbelül ugyanez a helyzet. Ráadásul - éppen 1957. óta létezik...

Valami eltört, valami nincs többé. Valami örökre szertefoszlott, ám az összetört valóságot - hogy legyen folytatás! - össznemzeti délibábbá, magyar képernyõvé ragasztották nekünk össze. Elindultunk valamerre, ahonnan nincs többé visszaút. A Magyar Televízió összképét - mozaikokból - magadnak kell összeraknod.

Peták István elnök A nemzeti közszolgálati televízió létrehozásával kapcsolatos tézisek (1998.) mottójául a következõ - ma is kísértetiesen aktuális - mondatot választotta: "A Magyar Televízió lerombolásában össze tudott sok erõ fogni, s most itt állunk a nagy kérdés elõtt: a nemzeti közszolgálati televízió létre-hozásában, fölépítésében lesz-e egységes akarat, hogy a nemzet ismét vissza-nyerje a természetes és egészséges kommunikációhoz való jogát önmaga létezése érdekében?!" Bizony! A ma Petõfi Sándora a "Nemzeti dal"-t csak és kizárólag a Szabadság tér 17. lépcsõjén szavalhatná el! A többi néma csend...

Peták István "szellemi templomot építve" játszik a fogalmakkal:

"Communio - nem más, mint közösség. Kommunikáció - ezek szerint közösség-teremtés? Mi a közösség? Talán az azonos kultúrát teremtõ és éltetõ egyének egysége? Ezek szerint a közösségek önazonosságát kultúrájuk öntörvényûsége adja? A kultúrát emberi közösségek teremtik, a kultúra emberi közösséget teremt? Minden közösség kialakítja a saját kultúráját? Kultúra nélkül nincs emberi közösség? A kultúra egy közösség létfeltétele? A közösség tagjai közötti kultúrális közösséget a kommunikáció teremti meg? Ezek szerint kommunikáció nélkül nincs kultúra, ami nélkül meg nincs közösség? Azaz: kommunikáció nélkül nincs közösség?! A kommunikáció térben és idõben biztosítja a kultúra életét? Aki megbontja a közösség kommunikációját, az a közösség kultúráját, azaz magát a közösséget veszélyezteti?" Mindegyik kérdés egyben igenlõ válasz is. Az utolsó, elkeseredett kérdés az önérzetében vérig sértett, valós ok és indok nélkül leváltott tévéelnök mélységes/jogos felháborodását tükrözi: a védtelen bölcselõ tudatos haragja, vádja az irracionális és erkölcstelen politikai intrikákkal szemben. Igen! A politika a tévében = elefánt volt a közösség porcellánboltjában.

Ámde hadd ne értsek egyet a szerzõ minden megállapításával! Idézzük tovább:

"És mi van az egyénnel? Az egyén a közösség öntörvényû tagja, az adott kultúra hordozója, ami nélkül nincs élet. Az egyén feloldódhat a közösségben, de attól el is távolodhat. Ami nem lehetséges: a közösségek által létrehozott kultúra nélküli egyéni létezés, sem a mindennapokban, sem a történelmi idõkben.” (Sic!)

Konklúziójában volt fõnököm, barátom bizony téved! Abszolútizálja a közösségi kultúra fontosságát. Tetejébe: a templomot (a kultúrát) összekeveri Istennel (az élettel)! Isten a legfõbb, az egyetlen önmagától létezõ lény, minden kultúra letéteményese. Egyéni kultúra tehát a "közösségi kultúra nélkül is" létezhet (és létezik is!), - az olyan egyének kultúrája, akik megbízatásukat, küldetésüket, lelküket (= kultúrájukat) közvetlenül Istentõl kapták. Márpedig lelkünket, szabad akaratunkat, életünket valamennyien közvetlenül Istentõl kaptuk, - nem az emberi kultúrától, és nem is egymástól. Az egyén kultúrája közvetlenül Istentõl ered, mivelhogy minden ember legfontosabb kommunikációs kapcsolata: Isten. Ha ez a kapcsolat megszakad, - az ember elkárhozik. Az istenhit nem az emberi kultúra része (pláne nem: terméke!), hanem éppenhogy a legfõbb kultúra-teremtõ erõ...

Peták "antropomorfizált" templomából tévedésbõl kirekeszti az összes: remetét, prófétát, papot, - de lényegében valamennyi egyént, sõt, magát az Istent is. Az õserdõben, a farkasok között felnövekvõ Maugli Peták szerint soha nem válhat emberré, nem üdvözülhet, amennyiben nem találkozik a közösség kultúrájával. A templomos Rudyard Kipling csodálatos mûvében, a Dzsungel könyvében remek „csúsztatással” oldja meg a problémát: a felnõtt Maugli "kinõ" az õserdõbõl, és érintkezésbe kerül az emberi kultúrával, amely "visszafogadja" elveszett fiát. A "Tarzan, a majmok ura" írója ennél is tovább megy a kételkedésben. Tarzan, aki eredetileg (tudtán kívül) Lord Greystoke-nak, tehát arisztokratának született, görcsös kísérletet tesz a visszatérésre a majmok közül az emberi társadalomba, ám igyekezete csõdöt mond: az õserdõ felnõtt majmot nevelt a csemetébõl, aki elit származása (génjei) ellenére sem válhat már emberré, így kénytelen vissza-menekülni a dzsungelbe. „Bebizonyosodik”, hogy mindörökre állat marad az, aki nem az emberi kultúra pótolhatatlan emlõin nevelkedett fel. Más kérdés, hogy az író szellemes allegóriája éppen az emberi kultúra hû karikatúráját adja. Ugyanis: az emberekben végképpen csalódott Tarzan mindörökre visszatér a majmok "kultúrájába". E tárgyban a legkeményebb szatíra: "A majmok bolygója" film. Cselekményének lényege, hogy a Földön egy végzetes atomháború elpusztítja az emberi civilizációt, majd egy másodlagos törzsfejlõdés révén a (szõrös) majmok kultúrája alakul ki, a tudattalan (csupasz) "emberek" pedig az "emberszabású" majmokat képviselik, és makogva ugrabugrálnak a mezõn. A "kultúrált majmok" kegyetlenkednek, - állatokként bánnak a beszélni nem tudó "emberekkel".

A lényeg: az idõgép-ûrhajójával az ismeretlen jövõbe érkezõ Charlton Heston beleszeret egy csupasz "emberlányba", aki így érintkezésbe kerülve az emberi kultúrával, "majom-génjei" ellenére meglepõen gyorsan megtanul beszélni, miáltal "igazolódik" az eredetileg Friedrich Engels-tõl származó klasszikus tétel: az embert a munka, a munka kultúrája tette/tehette majomból emberré. Ezek a ravasz mesterkedések szintén kizárólag Isten kiiktatását/kirekesztését szolgálják a templomból, amit az emberek eredetileg a Mindenható nevének a dícséretére emeltek. Nem a templomépítõ kultúra a végcélunk, hanem az egyéni üdvözülés, a teremtõ Isten közelségének, szeretetének újra-elérése, egy sikeres/küzdelmes földi/emberi élet eredményeként, amelyet persze az emberi kultúrában élhetünk csak meg. Ez a kultúra sajnos nevelõ és romboló, szeretõ és gonosz, - egyszerre. A földi élet kérészéletûen rövid próbatétel, ami a konkrét történéseiben gyorsan múlandó, ám következményeiben transzcendens. Rövid a kultúra, de örök lehet az üdvösség. A Földön azonban a templomkert bokraiban - a Sátán bóklászik...

Az emberi kultúra fejlõdése (a civilizáció) nagyon ellentmondásos folyamat. A jó és a rossz fokozatosan, egyidejûleg, egymás ellen terebélyesedik ki benne. A jó sokszor nem azonosítja a rosszat, a rossz jónak hiszi/mutatja magát, kölcsönösen áthatják egymást, át is alakulhatnak egymássá. A "kultúra" gyakran nem egyéb egyfajta kollektív/intellektuális szemétdombnál, úgy is mint: szocialista kultúra, szubkultúra, multikultúra, kultúrpolitika, kultúrforradalom, kultúrharc, stb.

A kultúra önmagában az istentelen ember kétségbeesett kísérlete az önfejlõdésre, önmaga üdvözítésére Isten kirekesztésével, - ami az Antikrisztus gõgös projektje.

A kultúra persze elvezethetne Istenhez is, de nélküle - az Antikrisztushoz vezet. Elengedett kézzel egyensúlyozunk a Sátán bilijén, aki ránk borítja az egészet...

Tovább idézem Petákot, aki apránként - ha vargabetûvel is, de - belátja tévedését: "Az önállósult média tulajdona, felügyelete a vállalkozó tõkés birtokába került, s (...) mûködésének lényegévé elsõdlegesen a tulajdonosnak való megfelelés lépett, azaz kommerszialízálódott. A média piacosodásával, kereskedelmi alapokra helyezõdésével a közösségek kiszolgáltatottá váltak, hiszen a másodkézbõl való információk által befolyásolhatókká, manipulálhatóvá lettek. Megbomlott a közösségek egészséges kommunikációja. A tömeghatású, elektronikus médiumok (rádió, televízió) megjelenése mindinkább nyilvánvalóvá tette, hogy a média-tulajdonosok gazdasági érdekeltsége politikai érdekeltséggel fonódhat össze, s pozícióik megtartása érdekében önálló társadalmi-politikai akaratképzõ pólussá, azaz negyedik hatalmi ággá válhatnak. Megszülettek a sajtótörvények, melyek az elveszett kommunikációs lehetõségekbõl igyekeztek a közösség számára minél több jogot visszaszerezni. A kereskedelmi médiumok történetét akár a törvényi elõírások és azok kijátszásának történeteként is meg lehetne írni. (...) A kereskedelmi médium lényege: (1) tõkés, azaz magántulajdonban van, (2) a tulajdonos pénzügyi, üzleti, politikai érdekeit kell szolgálnia, (3) a szerkesztõségek felügyeletét a tulajdonos látja el, (4) a mûködés célja a kereskedelmi eredményesség, a profittermelés, (5) a financiális alapokat a sikeres kereskedelmi (példányszám, reklámbevétel) mûködés biztosítja, (6) a hirdetésbõl származó bevételek miatt elsõsorban multinacionális-függõ, (7) célzott közönsége a fizetõképes, azaz a potenciális vásárlóközönség, így a nem piacképes társadalmi rétegeket nem is kívánja elérni, (8) a célközönség optimumának elérését, ha kell, mesterséges híréhség felkeltésével biztosítja, miáltal maga válik közvetlen információtermelõvé, forrássá, (9) mûködésének eredményességét mindenekelõtt üzleti eredményessége méri/mutatja."

A Sátán tehát multinacionális üzletemberré lett, hogy manipulálhassa, egyszerû fogyasztóvá aljasíthassa a nemzeteket. A "Birodalom" azonban még visszavág: "Európában a közösségek (a nemzetek), felismerve a nagyhatású elektronikus médiumban (különösen a mûholdas sugárzásban!) a közösségre nézve rejlõ veszélyeket, törvényt hoztak a nemzeti rádiók és a nemzeti televíziók, azaz a nemzeti kultúrák védelmében. Különösen a mûholdas sugárzásban látták meg a veszélyét, a kockázatát a nemzeti kultúrák internacionalizálódásának, a kommerszializálódásnak, az amerikanizálódásnak." Csak közbevetõleg jegyzem meg, kisebb "svédcsavarral": nesze nekünk! Néhány hete a híradások szerint megjelentek Szerbia felett a NATO amerikai média-helikopterei, hogy Milosevics porig bombázott tévé-adótornyai helyett átvegyék a tömegtájékoztatás szerep-körét. "A kereskedelmi rádiók és televíziók megjelenése Európában nem járt együtt a közösségi (elõször állami), nemzeti médiák megszüntetésével (mint az USA-ban!), hanem éppen ellenkezõ folyamatok játszódtak le, minden vita ellenére. A kereskedelmi televíziók további tõkekoncentrációját törvényekkel akadályozták meg. A nemzeti médiák mûködését, védelmét törvényekkel bástyázták körül. (...) A közösségek Európában eljutottak annak felismeréséig, hogy a nemzeti közösségek egészséges mûködése és fennmaradása érdekében meg kell teremteni a közösséget teremtõ és éltetõ kommunikációt biztosító nemzeti közszolgálati médiumokat. Európában ma már a nemzeti, és általában a közszolgálati médiumokat a társadalom demokratikus mûködését biztosító egyik alapintézménynek tekintik. (...) Annak érdekében, hogy a közszolgálati média segítse a közösség demokratikus mûködését, a társadalmi, állami életet érintõ, a polgárok számára fontos hír-, információ-, tudás-és véleményhalmaz kommunikációját kell megteremteni. Így például: a törvényhozó, a kormányzati és önkormányzati munka megismerhetõségét; a polgárok helyzeti és jogi lehetõségének ismeretét; a választott képviselõk, elöljárók munkájának megismerhetõségét; a polgár beavatottságának, az államéletben, általában a közösségi életben való tényleges és felelõs részvételének kommunikációs feltételeit; a társadalmi életet jelentõsen befolyásoló civil szervezeteknek, benne kitüntetetten a kormány-és ellenzéki pártoknak, és általában a polgároknak lehetõséget kell biztosítani a médiában a véleményük kifejtésére, ha kell, ütköztetésére, azaz a társadalmi kommunikációban való részvételre; a hírek, információk rendezõ elvét a közösség érdekeit szolgáló értékrend kell, hogy jelentse (...); a teljességre törekvés feltételeként biztosítani és garantálni kell a média gazdasági, politikai, személyi függetlenségét." Magyarországon mind-ebbõl az európai típusú nemzeti/védekezõ média-politikából nem túl sok valósult meg. A meglehetõsen német-orientációjú Horn-kormány idején, 1996-ban még sikerült ugyan hatpárti konszenzussal megalkotni a már hatálybalépésekor is voluntarista/reformkommunista, ellentmondásos és konfliktus-konzerváló Média Törvényt, - ám az mára ízeire esett széjjel. Törvényünk szintén megtiltotta a tõke koncentrációját a médiában, amely azonban fû alatt mégis szépen megvalósult. Például a Soros György és Sarlós András tulajdonában mûködõ Elsõ Magyar Alap (First Hungarian Fund) által alapított Kábeltel-Holding - sorban fel-vásárolja a városi kábeltévé-hálózatokat! - tipikusan olyan többlépcsõs média-részvénytársaság (konszern), amelyet kifejezetten a tõkekoncentráció meg-valósítása, az egyeduralom megteremtése céljából hoztak létre. De gondoljunk csak például a közelmúltban a kereskedelmi tévécsatornák koncessziós ORTT-botrányára, amikor is kiderült, hogy állami (kontra!) manipuláció nélkül az RTL Klub helyett a TV3 lett volna a valós gyõztes, mégis maradt minden a régiben. Ami a tiltott többszörös tulajdonlást (a tõkekoncentrációt) illeti: a TV2 pedig felvásárolta a TV3-at üzemeltetõ tévétársaságot. (Sõt, azóta már a TV2 és az RTL Klub tulajdonosa is - azonos!) Eközben napról-napra közeledünk a Média Törvénybe nagy gonddal beépített idõzített bomba, a csõdtömegre alapított, azóta már gyakorlatilag tönkrement állami közszolgálati televízió, a Magyar Televízió Rt. „felrobbanásához”. A magyar elektronikus médiában tehát az amerikai és az európai "Egyesült Államok", a multinacionális világ és a nemzetállam vívja ádáz harcát egymás ellen, a tömegbefolyásolás médiamonopóliumának birtoklásáért...

Még nem tudjuk, ki gyõzött, - de mi nem, az biztos! Amerikában nincs nemzeti közszolgálati televízió, - a kereskedelmi csatornákból adott helyen legalább száz vehetõ, ám ezek jellegüket tekintve egytõl-egyig az idézett, Peták-féle jegyeket hordozzák, mûsoruk annyiban különbözõ, hogy egyforma. Tekintve az MTV Rt. halódását, közeledõ végét: vélhetõen az amerikai modell lesz a nyerõ...

Peták István állásfoglalása szerint: "a közszolgálati médiumoknak a kultúrát, mint a közösség lényegét jelentõ tudást" kell értelmezniük. Ezek szerint tehát a kultúra (nemzeti, regionális, etnikai, kárpát-medencei, európai, egyetemes, stb.) egyenlõ a közösség lényegét jelentõ tudással, amelyet viszont: "nem sajátíthat ki semmiféle címen és módon egyetlen társadalmi csoport sem, sem az elitkultúra, sem valamely szubkultúra, sem pedig egy populista kultúra nevében." Ámen! Már csak azt illene meghatároznunk: mi is valamely említett közösség lényege, amelyet ugyebár a kultúrája testesít meg?! Vagy egybeillõ matrjoska-babák ezek? Mindegyik egymással egyenrangú, csak éppen az egyik kisebb, a másik pedig nagyobb? Mert Peták ezt mondja: "A közszolgálatiság elvei (...) a médiumokban azonosak kell, hogy legyenek (...), a különbözõségek, az eltérések csupán a közösség nagyságrendjébõl, a médiumok mûszaki, technikai különbözõségeibõl adódhatnak. A közszolgálatiság értelmezése feltételezi, hogy az egyes közösségek kommunikációs rendszerei közötti átjárhatóság, nyitottság mind jogi, mind szervezeti, mind pénzügyi, mind technikai szempontból adott és lehetséges legyen. Enélkül sehol, egyik szinten (sic!) sem valósítható meg a közszolgálatiság az elvárható szinten (sic!)." A közszolgálatiság tehát: a szintek átjárhatósága?!

Szerintem a közszolgálatiságnak ez a „szintje” üres, istentelen és közönséges!

Üres, mert hiányzik belõle az érzelem: a szeretet, a szerelem, a boldogság, - és a család. Istentelen, mert a közszolgálatiságnak ez a megfogalmazása materialista. Közönséges, mert gépies, - hiányzik belõle minden, amitõl az élet szép és emberi.

Egyetlen természetes közösség-típus létezik, a családokra épülõ nemzetállam.

Minden más kollektíva mesterkélt, önkényes „konvenció” vagy egyenesen fikció.

Fikciókra pedig azok építkeztek, akik ki akarták fordítani a sarkából a Földet...

Ötödik fejezet

Kuczka Judit „tévés játékai”

A "HITEL" 1995. júliusi számában, a "Látlelet"-rovatban Kuczka Judit: "Tévés játékok" címmel - "a látvány nem a szemben, hanem az agyban lejátszódó folyamat" mottó után - a következõket írja: "Ezt az egyszerû mondatot - tudtommal - magyar politikus és a semmibõl hirtelen elõkerült médiaszakértõk egyike sem mondta ki soha, mégis e mondat fedi el és leplezi le egyben azokat a döntéseket, amelyeket a televízió létezése óta ebben az országban meghoztak. Mióta a Magyar Televízió létezik, a hatalom (s rendszerváltástól függetlenül minden kormány) két aránylag rövid mondatban közölte elvárásait a mindenkori tévé-elnökökkel: (1) Sokan dolgoznak a Televízióban, küldjenek el embereket! (2) Ziláltak a tévé pénzügyei, tegyék rendbe! - E két kívánságnak eddig egyetlen elnök sem tudott eleget tenni. A Televízió soha egyetlen kormánytól sem kapta meg a megfelelõ pénzt a normális mûködéséhez. Minden fejlesztésbe, stúdió-építésbe, mûsoridõ-növelésbe úgy vágott bele, hogy ezekre egyáltalán nem, vagy alig volt pár pityomkája. (...) Az állam úgy véli, hogy a Televízió egyik csatornájának privatizációjával mentesül az állami televízió fenntartásának terhei alól, hiszen a létrejött televíziók között megoszlanak majd a mûsorok, és az egycsatornás televízió meg elég arra, amire akarják. Amikor azt mondtam, senki sem tudja, mit akar a Magyar Televízióval, erre is gondoltam: amit köz-szolgálatinak neveznek, az nézhetetlenül tömény, azaz az állami egy csatorna elveszti közönségét. (...) A reklám csak akkor megy a televízióba, ha van mûsor. Azt is láttuk, a mûsorhoz sok pénz kell. Jelen televízióink pénz hiányában már az utcára is alig merészkednek ki, Budapestrõl meg aztán végképp nem mozdulnak el, így korunk Magyarországa szinte teljességgel kimarad a televíziókból. Ebben csak a Duna Tévé kivétel, bár az sem a vidéki Magyarországra figyel. Sajátos funkciójából fakad, hogy határon túli területeken forgat. Eddig szó volt arról, mit akarnak a politikusok, mit a homályban megbúvó érdekcsoportok, de hogy mit akarnak a nézõk, arról még nem esett szó. A televíziókhoz írt levelek és telefonok elég pontosan jelzik a nézõk kívánságait. Filmeket akarnak: régieket és gyerekfilmeket, westerneket és sci-fit, az egyik fele krimiket, a másik fele szerelmes és kalandfilmeket, kosztümöseket és nem kosztümöseket, akciófilmeket a fiatalabbja, nem akciófilmet az öregebbje, s nem akarnak mûvészfilmeket, társadalmi drámákat, lélektani filmeket és tragédiákat. Szórakozni akarnak, és nem okulni, tanulni. Természetfilmeket, és szép tájakon elandalogni. Napi nyomorukat felejtve elmenekülni operettbe és magyar nótába. A fiatalok persze klipeket akarnak. Az egyik fele több, a másik fele kevesebb sportot akar, az egyik fele a vallást magánügynek tekinti, a másik fele több vallási mûsorra vágyna. Amit viszont nem akarnak: politikát (beszélõs mûsort) és reklámot. Nos, ezt kapják csõstül. A nézõ elõfizetõi díjat fizet a mûsorért, és reklámot kap egyre nagyobb mennyiségben, amelyért a televízió újabb összegeket zsebel be. Ügyes! Még valamit akar a nézõ: segítséget és támogatást életének kérdéseiben, problémái megoldásában. Nos, ebbõl kap a legkevesebbet. Kapcsolhat itt bárki bármelyik csatornára, mindenütt ugyanazt találja. Még a reklámok is ugyan-azok. Ezért ki kell mondani: szó sincs itt mûsorok választékáról. Választék ugyanis csak az eszközben van. Az eddigi földi sugárzás mellé 'belépett' a kábel és a mûhold. Ennyi. De ezt a tényt sem tudatosítják senkivel, ugyanis akkor kiderülne, mindenütt ugyanazok vannak a háttérben. És megint a pénzhez jutottunk." Valóban: az egész történet a hatalom pénzének és a pénz hatalmának körforgásáról, értékesülésérõl szól. Emberek helyett fogyasztókról...

A magam részérõl nem ragaszkodhatom ahhoz (kortévesztés is lenne), hogy a kereszténység újra államvallás legyen, ugyanakkor nem vagyok híve az állam és az egyház - a földi és a mennyei hatalom - szigorú szétválasztásának sem. Azzal viszont végképpen nem tudok egyetérteni, amennyiben bármilyen földi hatalom jól leplezett céllal birtokába veszi a Televíziót, hogy az egy és igaz Istent örökre számûzze onnan, illetve a nézõbõl, az életünkbõl, belõlünk. Akkor a Televízió sátáni médiummá, az Antikrisztus elektronikus szócsövévé válik. Éppúgy, mint a film legvégén, a sokképernyõs interaktív televízióban, - az ördög Jack Nicholson az "Eastwicki boszorkányok"-ban...

Hatodik fejezet

Koncepcióm a közszolgálatiságról

A televízió csodálatos találmány és eszköz, amikor is komplexen megmutatja nekünk a messzi tájak természeti szépségeit, a távoli országok ismeretlen lakóinak rejtélyesen különleges életét, életmódját, - mindazokat a gyönyörûségeket, izgalmakat, amelyeket a saját szemünkkel közvetlenül élõben talán sohasem pillanthatunk meg. A televízió tehát egyrészt a nézõ távolba látó szeme...

De rettenetes mélylélektani fegyverré válik a televízió akkor, amennyiben a korlátlan hatalomra törõ politikusok a diktatúra tömegbefolyásoló eszközévé silányítják-aljasítják, vagy amikor értékek helyett kultúrális szemetet közvetít a nézõkhöz. Mert az ízléstelen, ízlésromboló, rossz, hazug, hamis értékrendet közvetítõ mûsorok (látvány és mondanivaló) a nézõ lelkét rontják meg, józan ítélõképességét roncsolják szét, miáltal végérvényesen a politikai hatalom kiszolgáltatottjává teszik. Az emberi civilizáció technikai fejlõdése mára odáig vezetett, hogy a televízió gyakorlatilag mindenható: akié a televízió, az az adott világ ura. A világban ugyanis eluralkodott a fikció: nem az történik, ami történik, - hanem az, amit a televízió közvetít. Ennek egyszerûen az az oka, hogy a valóságos történéseket mindig csak a térben és idõben éppen jelenlévõk látják/ hallják, - a televíziót viszont mindig mindenki nézi és hallgatja, tehát a nézõ védtelen a valóság minden hátsó szándékú manipulációjával szemben.

A televízió informál az aktuális hírekrõl, megparancsolja nekünk, hogy mit vásároljunk (reklám!), meghatározza étkezési és egyéb szokásainkat, erkölcsi és világnézetünket, tudományos felfogásunkat, valamint esztétikai ízlésünket, kultúrális igényeinket is. A világról, az életrõl, a társadalomról, a munkáról, a családról és önmagunkról alkotott elképzeléseink összességét - ha akarjuk, ha nem - a televízió alakítja ki, de legalábbis döntõ mértékben befolyásolja azt.

Mindezektõl csak úgy mentesülhetünk, ha egyáltalán nincs televíziónk, vagy ha kikapcsoljuk a készüléket. Gyermekeink akkor is tovább nézik - a másikat.

A mûholdas televíziózással bekövetkezett egy újabb forradalom: otthonunkban egyszerre élünk együtt családunk mellett az egész nagyvilággal. Az újabb "robbanást" az fogja jelenteni, amikor általánossá - és minden valószínûség szerint kötelezõvé (lásd: Ray Bradbury - Fahrenheit 451°) is! - válik az inter-aktív televízió családi használata, miáltal a korábbi, eredeti értelemben vett magánéletünk "megszûnik", és az egész emberiség egy bábeli-interaktív telekommunikációs zûrzavarban (nyelvzavarban) olvad össze egyetlen szociális organizmussá. Ez nem utópia, hanem már a közeljövõ szörnyû valósága. Ugyanis minden hatalom az "Általános Gyártó" kezében van. Gondoljuk csak meg: ki akar(hat)ná normális ésszel nylon-tasakból enni a szalámit, vagy pléh-dobozból inni a sört?! Senki! Viszont az "Általános Gyártó" számára ez így olcsó és praktikus, - neki csak így éri meg. Magányos tiltakozásunk el sem jut hozzá. Noshát mindez lesz/lehet számunkra a televízió! És nemcsak akkor, és azért, ha és mert nem vigyázunk. Egyrészt nem vigyáztunk eddig sem. Másrészt maga, az integrált technikai fejlõdés vezet oda, hogy a társadalom tömegkommunikációja elektronizáltan koncentrálódik. Ilyenformán a televíziós "mûsorsugárzás" hasonló az atomsugárzáshoz: lehet hasznos, lehet káros - lehet gyógyító, de pusztító is...

Mindez attól függõen alakul jól vagy rosszul, hogy ezt a csodálatos találmányt mennyire állítja önös céljai szolgálatába a szintén koncentrálódó (világ)politikai hatalom. Mert amennyiben teljes egészében, akkor megvalósul Orwell 1984-e.

A közszolgálatiság hivatalos és állampolgári értelmezése külön-külön, de a kettõ összefüggésében is rendkívül ellentmondásos, egymásnak homlokegyenest ellentmondó nézetek valóságos tárháza. A politikai pártok javarészt úgy gondolják, hogy áldásos tevékenységük jelenti a köz legfõbb szolgálatát, ezért önreklámozásukkal legszívesebben reggeltõl estig betöltenék a képernyõt. Ez az elsõdleges oka annak is, hogy "instrukcióikkal" folyamatosan bombázzák a Televízió mindenkori elnökét. (Az apolitikus elnök ideálképe elérhetetlen vágyálom.) A multinacionális nagyvállalatok Magyarországot is elsõsorban fogyasztási piacnak tekintik (ezért vették meg, amit megvettek), így aztán számukra a képernyõ közszolgálatisága egy feltartóztathatatlan multikultúrális reklám-áradattal egyenlõ. A szponzorok egyszerûen megkövetelik, hogy az általuk pénzügyileg támogatott mûsor kizárólag az õ elvárásaiknak feleljen meg. És akkor hol vagyunk még a létezõ korrupció okozta különbözõ torzulásoktól?! A produceri irodák számára a Magyar Televízió és közszolgálati produkciós költségvetése jobb esetben a fejõstehén, rosszabb esetben pedig a pénzmosoda szerepét tölti be. A valódi fogyasztók, a tévékészülék-üzembentartók, a tévé-mûsorokat nézõ elõfizetõk - zûrzavaros és heterogén - kívánságai; virtuális, valós, vagy rejtett ízlése/igénye igazából már senkit nem érdekel. Ennek is a következménye, hogy egyes kereskedelmi tévécsatornák tömegtájékoztatása objektívebbnek, aktuális és kultúrális adásai pedig idõnként közszolgálatibbnak tûnnek, mint a Magyar Televízió mûsora. Az MTV Rt. mindkét csatornájának hírmûsorai, kultúrális és szórakoztató programjai gyakorlatilag egyaránt nézhetetlenekké váltak (a mûsorszerkesztésben szemlátomást semmilyen koncepció nem érvényesül), míg pl. a Duna Televízió, vagy az RTL Klub mûsora stabil színvonalú, folyamatosan javuló minõségû. Az MTV Rt. legnépszerûbb mûsorai egymás után megszûntek, a helyükre pedig kizárólag bóvli került. Nem is a saját gyártású mûsorok hiányoznak elsõsorban, hanem a nemzeti kultúrális elkötelezettség, az elképzelés és a jó ízlés.

A mûsor, a képernyõ látványa és a hangszóró hangja, a közszolgálati médium mondanivalója legyen magas színvonalú és költségtakarékos is egyben, hiszen a kettõ egyáltalán nem zárja ki egymást. Sõt! Az igazán mély, tiszta és gyönyörû dolgok többnyire egyszerûek; a hasznosság legfõbb fokmérõje sem szükség-szerûen a befektetett pénz összegének a nagysága...

A legnagyobb baj, hogy az MTV Rt. mûsorai ma egyszerre drágák és rosszak.

Szeretném meghatározni, hogy az én személyes "olvasatomban" mit is jelent a magyar televízió közszolgálatisága. Mindenekelõtt definiálom, hogy szerintem mit nem jelent.

Nem jelentheti a közszolgálatiság a mindenkori politikai pártok, a politikai hatalom, a politikus személyiségek, a nemzetgazdaság mûködését meghatározó természetes és/vagy jogi személyek, az állam és különbözõ intézményeinek, szervezeteinek és hivatalainak, akármilyen társadalmi köztudatnak, elit (akár szellemi) csoportosulásnak, vagy vallásnak a szolgálatát. Márpedig ma sajnos éppen mindezt egyszerre jelenti!

A közszolgálat napi/aktuális hatalomkiszolgáló, valamint "kultúrális vegyesfel-vágott" értelmezése egyszerûen - szándékos vagy tudatlan - tévhit. Elhajlás a könnyebb irányba. Még nagyobb tévedés, ha egy tévéelnök azt hiszi, sõt, hivatalosan deklarálja is, hogy az a jó közszolgálati televízió, amelynek adott napi adásában mindenki megtalálja az ízlésének éppen megfelelõ mûsort. Ez a meghatározás lehet egy kereskedelmi televíziós társaság ars poeticája, de az egyetlen közszolgálati televízióé semmiképpen nem. Peták Istvánnal éppen emiatt vitatkozom (ma is) a legtöbbet! A közszolgálati televízió "nem feküdhet le" egyfajta köz(önséges)-tömegízlésnek, csak azért, hogy õrizze a hamis társadalmi békét! A közszolgálati televíziónak vállalnia kell a közerkölcs és a közízlés aktív formálását, vagyis a zászlóshajó szerepét. (Más kérdés persze, hogy mind-ehhez óceán, hajó, flotta, víz, hajóskapitány, koncepció, akarat is szükséges.)

Abból indulok ki, hogy a Média Törvény által generált duális televíziós téridõben (a "téridõ" = szimbólum, - az adott tevékenység, vagy szervezet anyagi és szellemi mozgásterét meghatározó dimenziók egysége, ami egyben kijelöli az adott aktivitás korlátait is) a kereskedelmi és a közszolgálati mûsorszolgáltatást különbözõ arányban "vegyítõ" mûsorszerkezetû csatornák, adók mûködnek.

A kereskedelmi adók fõ célja az önfeledt szórakoztatás és a bevétel-szaporító reklám, ami a mûsoridõ meghatározó hányadát teszi ki, - és melléktevékenység a közszolgálati hírszolgáltatás, illetve a tömegtájékoztatás.

A közszolgálati adók legfõbb célja a közszolgálati hírszolgáltatás, valamint az egyetemes és a nemzeti kultúra terjesztése, - és csak másodlagos a kvázi-öncélú szórakoztatás, továbbá harmadlagos funkció, illetve jelentõségû tevékenység a reklám-mûsorok sugárzása. (Sajnos, a közszolgálati funkció ellátása manapság anyagilag döntõ mértékben reklám-függõ, ami eleve megkérdõjelezi a Média Törvény által alkotott mesterséges rendszer mûködõképességét, komolyságát.) Alapvetõ problémánkat egyrészt a közszolgálatiság pontos meghatározásának hiánya jelenti, másrészt az, hogy a hivatalos definícióknak a Magyar Televízió Rt. mûködése jelen állapotában egyszerûen nem felel meg.

A Média Törvény 2. §. 20. pontja szerint "Közszolgálati mûsorszolgáltató: olyan mûsorszolgáltató, amelynek (...) feladata többségében közszolgálati mûsor szolgáltatása, - fenntartása alapvetõen közpénzekbõl történik, társadalmi felügyelet alatt áll (...)." Ez a meghatározás mindenekelõtt vérbeli tautológia! A "többségében" kifejezés a jogértelmezés (Dr. Sárközy Tamás professzor) szerint több mint 50 %-ot jelent, márpedig az egyértelmûen közszolgálati mûsorok valós aránya mindkét MTV-csatornán messze 50 % alatt marad, sõt, csökken.

Arról nem is szólva, hogy a közszolgálatiság a napi/heti/havi/éves program-szerkezet teljes egészére értendõ, márpedig miféle közszolgálatiság az, amely a szórakoztató mûsorainak nagy többségével a saját nemzeti közössége kultúráját rombolja?! Az "alapvetõen" kifejezés a jogértelmezés szerint legalább 75%-ot jelent, pedig a Magyar Televízió Rt. mûködésének finanszírozása kétharmad-részben (1997.) nem közpénzekbõl, hanem üzleti-kereskedelmi bevételekbõl történt/történik. Valódi közszolgálati mûsorokra nagyjából lehetetlen támogatót találni, így az elért szponzorációs-és reklámbevételek zömében olyan "beszéd-mûsorok" (Friderikusz, Frei, Vámos, Kepes, Vágó), valamint egyéb limonádék (Szerencsekerék, Top-Show, Koktélbár, Exkluzív, Ûrgammák, Kisváros, Szomszédok, Família Kft.) támogatása kapcsán (lásd még: haverság, korrupció, lobbyzás és szocialista összeköttetés, illetve Xénia-Láz címszavak alatt!) folytak be, amelyek bármiféle szponzorálását elvileg tiltja a Média Törvény!

Valós mûködése alapján - a jogszabályi besorolást alkalmazva - az MTV Rt. egyértelmûen kereskedelmi televízió, csakhát "közszolgálatinak" álcázzák...

Mint törvénytisztelõ ember úgy gondolom, hogy még a rossz törvény elõírásait is kötelezõ betartani. A magam részérõl a demokráciát és a toleranciát legkevésbé sem úgy képzelem el, hogy a honatyák és az állampolgárok kvázi "békén hagyják egymást": utóbbiakat a törvény alkotása, elõbbieket a betartása nem érdekli. Az effajta össztársadalmi mimikri, illetve cinkos összekacsintás valójában ki nem mondott, kölcsönösen elfogadott anarchia. Õszintén remélem, hogy a törvényeket nem azért alkotja az Országgyûlés, hogy legyen mit megszegni!

A jelenlegi eszmei zûrzavarból nagyjából a következõ összkép bontakozik ki:

Az állam közszolgálati televíziót akar, de nem tudja, mi az, - viszont elõírja.

A Média Törvény deklaráltan közszolgálati televízióra "gondolt", de - ki tudja, miért? - üzleti részvénytársaságot, kereskedelmi televíziót alapított...

A Média Törvény azonban - a közszolgálatiságra hivatkozva - tiltja a Részvény- társaságnak, hogy üzleti alapokon, kereskedelmi televízióként mûködjék, hiszen gyakorlatilag minden olyan mûsorkészítés szponzorálását megtiltja, amelyekre a multinacionális cégek vagy a magyar bankok hajlandók támogatást nyújtani.

Csoda-e, ha mindenki megõrül, akit nyilvánvaló örültségekre kényszerítenek?! Közszolgálati mûsorokat még az állam is csak bizonyos hatalmi manipulációk (lásd: a Família Kft./NATO-belépés reklámja, a "NAT" népszerûsítése, stb.) megvalósítása érdekében szponzorál. Mindezt az ORTT szorgosan felügyeli!

Az egyszerû kisemberek (figyelem: közszolgálatiság!) ugyebár rajonganak a sokféle csillogó-villogó show-mûsorért, amelyek készítésére viszont az állami költségvetés (vigyázat: az elõfizetõk által befizetett készülék-üzembentartási díjakból!) nem ad "támogatást" az MTV Rt.-nek, - ráadásul a szponzorálásukat is megtiltja.

A fontos emberek (lásd: a Postabank V.I.P.-listáján!) nagyon szeretnek show-mûsorokban szerepelni, csak azt nem üzenik meg a "közszolgálati" televíziónak, hogy az honnan a csudából teremtse elõ az ezek kétszeres, vagy nyolc-tízszeres költségvetéseinek finanszírozásához (kifizetéséhez) szükséges összegeket!

Eszmei zûrzavar, sanda-hátsó szándékok, bûvös kör, áltudományos definíciók, meghágott törvény, skizofrén közszolgálati részvénytársaság. Kontraszelekció...

A zilált viszonyok csakis úgy rendezhetõk, ha tiszta vizet öntünk a pohárba.

Az MTV két közszolgálati programjának koncepcióját úgy kell kialakítanunk, hogy a kettõ együtt képezzen egységet, valamilyen kerek egészet.

A Világegyetem, a Föld (Terra/Gaia), a rajta élõ Emberiség a négy dimenziós téridõben él, illetve fejlesztette ki sokezer-éves technikai civilizációját, amelynek jelen ismereteink szerinti legfejlettebb tömegkommunikációs eszköze, a kultúra és az információ legfõbb hordozója az elektronikus médium: a televízió.

Magyarországon a Média Törvény 1996-ban "kifeszítette" a duális (közszolgálati és kereskedelmi) televíziózás jogi és üzleti "mozgástér-idejét", amelyben a Magyar Televízió Részvénytársaság - a maga két (1 földi + 1 mûholdas) közszolgálati csatornájával - távlatilag is mindenképpen centrális szerepet játszik. (Feltételezésem: gyõz a józan ész, s a német modell felülkerekedik az amerikain.)

A Média Törvény általános kereteket, ugyanakkor egészen konkrét teendõket, intézkedéseket, tiltásokat is elõír. A duális televíziós rendszer gyakorlati mûködésének dimenzióit, konkrét jogi/pénzügyi feltételeit az Országgyûlés, az állami költségvetés, az ORTT, továbbá az adott médiumok feletti közvetlen tulajdonosi felügyeletet gyakorló közalapítványok kuratóriumai (elnökségei), illetve a televíziós társaságok menedzsmentjei határozzák meg, alakítják ki.

Minden konkurrencia, hátrányos törvényi besorolás, alapítási "feledékenység", vagy korlátozás ellenére tulajdonképpen örülnünk kellene, hogy a kereskedelmi televíziók létrejötte levette a vállunkról egyrészt a tömegtájékoztatás és a kvázi-öncélú tömegszórakoztatás terheinek egy jelentõs részét, másrészt vele a Média Törvény elõírásai alapján nem szponzorálható drága show-mûsorok produkciós költségeinek döntõ hányadát is. Végre itt a várva-várt alkalom, végre ígényes közszolgálati mûsorokat készíthetünk!

Más kérdés persze, hogy a magyar állam nem akar, költségvetése pedig már nem tud 2 db közszolgálati televíziós részvénytársaságot el-és fenntartani. Legalábbis az MTV Rt. "államilag kigondolt és folyamatosan vezérelt" csõdmenedzselése, eltûrt pénzügyi mélyrepülése erre enged következtetni. Az MTV 2 "maradékelv" alapján mûködtetett, végletesen elszegényített égi csatornáján kizárólag azért lehet idõnként viszonylag értékes mûsorokat is látni, mert azok az MTV 1 csatornájának mûsoridejében már egyszerûen nem férnek el a rengeteg kultúr-kacat sugárzási kötelezettségének szolgai teljesítése miatt. (Valamelyik este a "Mélyvíz"-ben 8-10 "tudós" - köztük 3 nõ! - a magyar parasztemberek nemi életérõl, illetve annak ízes nyelvi kifejezéseirõl értekezett. Tanulságos volt!)

Amennyiben tényleg ennyire nincs pénz, akkor célszerû megoldás lehet az MTV 2 beolvasztása mindenestül a Duna TV-be, vagy éppen a csatorna privatizációja is. Bármit inkább, mint ami ma van, mert a voluntarista/reformkommunista Média Törvény erõltetett, mûködésképtelen és drága konstrukciót teremtett. Az ORTT és a média-kuratóriumok például teljesen feleslegesek. Mint hídon át, rajtuk keresztül masíroznak a pártkomisszárok a médiumokba, ahol pedig semmi keresnivalójuk nincsen. Improduktív, kerékkötõ lobbykat képeznek csupán...

Az MTV 1-es és az MTV 2-es közszolgálati csatornák mûsorszerkezetének nem kell leutánoznia semmilyen más ország közszolgálati televíziójának mûsor-szerkezetét, de koncepciónkat nem befolyásolhatja a hazai kereskedelmi adások mûsorrendje sem. Végre letisztult közszolgálati mûsorszerkezetet alkothatunk.

Mindkét MTV-csatorna esetleges megõrzése révén olyan kétdimenziós rendszert teremthetünk, amelynek egyik dimenziója (MTV 1) a jelenkori magyar élet aktuális valósága, - a másik dimenziója (MTV 2) pedig a történelmi idõ mélysége. Az elektronikus média-mozgástéridõ horizontális (MTV 1) és vertikális (MTV 2) csatornáinak mûsorszerkezetei egymást szervesen kiegészítik, és együtt közös, dinamikus egységet képeznek: megvalósítják a magyarság jelenkori életének és élettörténetének objektív leképezését; kultúrájának valósághû, mûvészi ábrázolását, - bemutatják a magyarság helyét, eredetét, jelenét és jövõjét az Univerzumban, az Egyetemes Téridõben, a Földön, az Emberiség igaz történelmében. Ez a kettõs rendszer - vegyük észre! - szinte pontos mása az MTV 1 és a Duna TV jelenlegi tényleges mûsorszerkezeti viszonyának; az MTV 2 az, amelynek a jelen konstellációban egyszerûen nincs, nem maradt helye. Amennyiben mind a három csatorna "megtartható", úgy a képlet a következõképpen alakulhat:

· MTV 1 = Magyarország aktuális jelene térben és idõben

· MTV 2 = Magyarország kultúrája a múltban és a jelenben

· Duna TV = A magyarság története térben és idõben.

Divatos kifejezés manapság: a "megrendelõ-típusú" televízió. Ez a nemzetközi (szupranacionális) meghatározás természetesen az eurokompatibilitást, a média-jogharmonizációt, tehát mindenestül a gyorsuló globalizációt, a multikultúrális betolakodást hivatott szolgálni. Az európai úniós csatlakozás nemcsupán a mezõ-gazdasági termelés mennyiségét kontingentálja, szakosított kvóták elõírásával, hanem - mit tesz Isten! - a saját gyártású televíziós produkciók mennyiségét is. Ennek az a lényege, hogy amint mezõgazdasági vonatkozásban pl. csak akkor exportálhatunk adott mennyiségû csirkét, ha ellentételezésként elõírt volumenû holland zöldalmát vásárolunk, - úgy filmprodukciós viszonylatban a közszolgálati magyar televízió (saját gyártású filmjei mellett) szintén elõírt hányadban köteles küldöldrõl vásárolt mûsorokat, filmeket is bemutatni. Szûkül a mozgásterünk!

Mindazonáltal mûsorkoncepció nélkül nincs televíziós nemzeti közszolgálatiság! A valódi megrendelõ televízió nem a mindenünnen reá záporozó mindenfajta multikultúrális kacatból válogat - vaktyúk is talál gyöngyszemet alapon -, hanem választott elképzeléseihez, témaköreihez aktívan keres, illetve rendel megfelelõ filmanyagot. Nem a konfekcióból válogat, hanem a szabóval készíttet, méretre...

A magyar közszolgálatiság megvalósítása, továbbá az erõteljes profiltisztítás jegyében szükséges meghatározni, felsorolni, hogy mely mûsortípusok, illetve magatartások (stílusok) ne szerepelhessenek egyáltalán, sohasem a közszolgálati csatornákon, - egyrészt azért, mert nem oda valók, másrészt azért, mert azokat a kereskedelmi csatornák amúgyis irdatlan mennyiségben kínálják. A programok legyenek méltóságteljesek, ezért legyenek számûzve a közszolgálati képernyõrõl a külföldi és a magyar szappanoperák, a végtelenített sorozatok, a talk-showk, az akciófilmek, a horrorfilmek, a pornófilmek, a jellegtelen tucat-thrillerek, a köz- ízlést sértõ, agyonismételt, hamis reklámok és magamutogatások; a bármilyen egyetemes, magyar, vallási vagy kisebbségi értéket, érdeket sértõ exhibicionista mûsorok; a politikai pártok, politikusok nyilvánvalóan önérdekû népszerûsítései; a bármiféle hazugságok, ellenõrizetlen tényközlések, riporteri önkényeskedések...

A tévelnök-jelöltként is kifejtett elképzeléseimet érte olyan kritika, illetve heves "vád" is (pl. Peták István részérõl), miszerint én magyar nemzeti "elit-televíziót" akarnék csinálni a Magyar Televízióból, félreértelmezett közszolgálatiság okán. Nem így van! Ma a televízió nézõje két alapvetõ mûsor-kínálat, illetve a kettõ valamilyen kombinációja között választhat. A település kábeltévé-rendszerébe kapcsolt 15-20 magyarnyelvû program valamelyikét nézi, vagy a mûhold-vevõ 40-200 külföldi és magyar nyelvû mûsorainak valamelyikét. Mindkét esetben 99 százalékban (magyar vagy idegennyelvû) kereskedelmi adásokat lát; magyar közszolgálati mûsorokkal csak nagyritkán, kvázi elvétve találkozik. A magyar nép jelenlegi tudati, kultúrális állapotában a közszolgálati televízió a paternalista apapótlék szerepkörét is betölti, mivelhogy korábbi személyes/valódi "apáinkat" a rendszerváltással örökre elveszítettük. A magyar közszolgálati televízió pótapai kötelezettsége mindenekelõtt abban áll, hogy mindennapi eligazítást/eligazodást kell nyújtania az önálló véleményformálásra, egzisztencia-teremtésre jórészt még képtelen, elszegényedett milliók számára. A kereskedelmi televíziók mûsora a gyám-szerepkör betöltésére nem képes, és nem is alkalmas. Jól látható ez a TV2, az RTL Klub, az ATV, a BpTV, vagy a HBO mûsoraiból. Alternatív, kiegészítõ közszolgálati megoldást is jelenthet persze a helyi kábeltévé-társaságok mûsor-szolgáltatása - a regionális televízió (Peták István fixa ideája) -, amely elsõsorban az adott település saját életével, konkrét problémáinak megoldásával foglalkozik. Ezek a helyi közszolgálati televíziós adások azonban csak amolyan "lokális/ részleges apapótlékot" jelenthetnek, a "központi szülõi gondoskodást" semmi-képpen nem hivatottak kiváltani, különösen akkor nem, amennyiben apránként mind multinacionális tulajdonba (lásd: Kábeltel-Holding) kerülnek... A magyar népnek ugyanis nem „multinacionális-apaképekre”, példaképekre van szüksége...

A közszolgálati televízió nemzettudat-erõsítõ szerepe lélektani kötelezettség is. A közszolgálati mûsoroknak ugyanakkor igen fontos kötelessége, hogy hiteles képet mutassanak a nagyvilágról, a legkülönbözõbb országokban, földrészeken zajló eseményekrõl, hiszen a globális valóság legtöbb izgalmas részletét az egyszerû nézõ csak eseti mozaik-kockákból ismerheti meg; ezek módszeres összerakásával alakíthat ki valamilyen szintetikus igazságképet önmaga számára.

A következõ oldalon - mint tévé-elnökjelölt - nyilatkoztam a közszolgálatiságról az Új Magyarország hasábjain.

Hetedik fejezet

A széthordott produkciós büdzsé

A Magyar Televízió szerzõdéskötési gyakorlata, mint költségvetési/bázisalapú, évente ciklikus/kampányszerû jogi/pénzügyi kaláka (karácsonyi ajándékosztás!) misztikus szertartásjellege az átalakulást követõen sem változott meg.

Kideríthetetlen maradt továbbra is, hogy a különbözõ produkciós és vállalkozási szerzõdések kezdeményezése, ötletei, konkrét feltételei, alkalmazott szakmai/ technikai, jogi/pénzügyi megoldásai az adott esetekben személy szerint kitõl is származtak, - ahány szerzõdés, annyiféle ügyes trükk, kivétel nélkül az MTV Rt. hátrányára. Az új menedzsment 1996. októberében állt fel, érdemben már nem szólhatott bele a mûsorkészítési szerzõdések feltételeibe, - így lényegében kész helyzetet, „évadot” örökölt. A begyepesedett rendszeren leghamarabb az 1998. évad szerzõdéseinek elõkészítése során lehetett csak változtatni. Peták István tévéelnök 1997. júniusában el is rendelte a korábbi szerzõdéskötési gyakorlat teljes körû revízióját. Megbízott valamennyi 1996. és 1997. évi produkciós és vállalkozási szerzõdés tételes felülvizsgálatával, hogy mielõbb leszûrhessük a legfontosabb általános és egyedi tanulságokat, s kiszûrhessük a legkülönfélébb ”típusos” jogi és pénzügyi trükköket. A munka közel 1000 darab bonyolult meg-állapodás ellenõrzését jelentette, amit három hónap alatt sikerült is egyedül elvégeznem. Megállapításaimat nyolc, folytatólagos jelentésben foglaltam össze. Ezek egyrészt számtalan érdekességet, speciális csemegét "tartogatnak" az olvasó számára; megvilágítják sok rejtélyes korabeli közlemény, sajtóügy valódi hátterét, - másrészt a típushibák feltárásával konkrét információs bázisául szolgáltak a "Szerzõdéskötések Rendje" kidolgozásához, ami egy késõbbi fejezet témája.

Az elnöktõl külön megemlítve is generális felhatalmazást kaptam, hogy részletes szakvéleményemet az adott téma teljes komplexitásában, objektív elemzés és értékelés eredményeként, minden fontosnak ítélt meglátásomat mérlegre téve fejthessem ki. Minden iratról, esetrõl, tényrõl azt kell leírnom, amit igaznak hiszek, és ebben nem befolyásolhat semmilyen külsõ eredetû szubjektivitás.

Az elnök kíváncsi volt a teljes igazságra, ám a végsõ döntés jogát természetesen magának tartotta fenn.

Elsõ elemzésem a Vállalkozási Fõigazgatóság (Korda Judit fõigazgató) 1997-ben kötött szerzõdéseirõl szól, - a többi a produkciós megállapodásokról.

Tisztában vagyok azzal, hogy a televíziós mûvészi-alkotó munka - legalábbis mindenre kiterjedõen, egységesen - sem az emberi erõforrás-ráfordítások, sem a technikai eszközök igénybevétele, sem a konkrét anyagfelhasználás tekintetében nem normázható. Itt minden egyedi, s nem uniformizált, mint a szakiparban.

Mindenképpen egységesíthetõ azonban a kapcsolódó vállalkozási szerzõdések jogi, gazdálkodási és pénzügyi feltételrendszere, illetve a nélkülözhetetlen alaki és érdemi kellékek, a kötelezõ mellékletek tartalma, mibenléte. Az e tekintetben mutatkozó sokféleség, az eltérések ugyanis indokol(hat)atlanok. Minden egyes szerzõdést külön-külön fogalmaznak meg, találnak ki újra-meg újra, ami irdatlan mennyiségû feleslegesen megismételt szakmai és jogi munkát, munkaidõt, jogászi/ügyvédi közremûködést, díjat/költséget emészt fel rendszeresen. Az eltérõ szerzõdések aláírás elõtti felülvizsgálata is többszörös idõráfordítást igényelt, hiszen a teljesen egyforma, azonos ügyekrõl kötött szerzõdéseket is az elsõ szótól az utolsóig mindannyiszor figyelmesen el kellett olvasni, pl. az egyébként teljesen érdektelen és lényegtelen szövegeltérések miatt. Javaslataim a következõk:

· Elnöki utasítást kell kiadni "A szerzõdéskötések rendjérõl", amely - több más folyamatszabályozó utasítás mellett - az SZMSZ mellékletét képezné.

· Az utasítás minden esetben uniformizált - esetleg szükség szerint variálható vagy kombinálható elemekbõl cserélhetõen felépített - típus-szerzõdések (8-10 fajta elég lenne), netán blanketták alkalmazását írná elõ.

· A szabályozás meghatározná azokat a kötelezõ érdemi-tartalmi elemeket, feltételeket, amelyekre a szerzõdésnek feltétlenül - a szintén elõírt módon - ki kell térnie. Az egyes típus-szerzõdések tartalmaznák azokat a specifikus jogokat és kötelezettségeket, sajátos preferenciákat és szankciókat, melyeket az adott vállalkozás-fajta esetében kölcsönösen szükséges elõírni.

· Minden esetben elõ kell írni legalább két melléklet kötelezõ alkalmazását. Az egyik: a vállalkozás tárgyának - legyen az építmény, díszlet, vagy éppen mûvészi alkotás forgatókönyve -, konkrét anyagi mibenlétének mélyreható bemutatása, részletezése. A másik: a tételes költségvetés elkészítése, a tételes utókalkuláció összeállítása a rögzített tartalmú ûrlapokon.

· Végezetül: a részvénytársasági mûködésnek célszerûen - az egységes elõ-írások kidolgozása és érvényesítése mellett - a szerzõdések ügyvédek általi elõzetes felülvizsgálata felel meg leginkább. A Magyar Televízió Rt.-nek - mint megbízónak, mint megrendelõnek - mindig pontosan tudnia kell, hogy a szerzõdés teljesítése által mit kíván elérni, így az ehhez szükséges jogi garanciákat, legalábbis a bonyolultabb, fajsúlyosabb szerzõdések esetében, fontos, hogy gyakorlott ügyvédek fogalmazzák meg. Lehetséges, hogy egyes szerzõdések emiatt elveszíthetik "gyermeki bájukat", viszont a szerzõdéses fegyelem, a megvalósítás színvonala jelentõsen javulni, a kimutatott és a rejtett károk összege pedig csökkenni fog.

Amikor a "Megrendelõ" és a "Vállalkozó" a szabad piac körülményei között, bizonyos egyenértékek cseréje céljából "megállapodnak" egymással, akkor a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint "Vállalkozási Szerzõdés"-t kötnek. A szerzõdések tetején díszelgõ "Megállapodás" cím az olvasóban - vagy a felül-vizsgálóban - az egykori szocialista típusú "Együttmûködési Megállapodás"-ok formáját, megfogalmazását idézi. Azokat azonban általában egyik fél sem vette komolyan, betartásukra nem is nagyon törekedtek, hiszen a végén minden úgyis másképpen alakult, ám jelentõs anyagi következmények sohasem terhelték "a szerzõdésszegõt". Sok "Megállapodás" olvastán az embernek az a határozott benyomása, hogy ott maradtunk a múltban; a felek nem vállalják a vállalkozási szerzõdés kötelmeit és kockázatát, ami egyrészt anakronizmus, másrészt jogi nonszensz.

TV Shop-jutalékok. Szükséges, legalább szúrópróbaszerûen, egyes szerzõdések utókalkulációjának "utólagos" áttekintése. Valószínûleg jelentõs felfedezésekre juthatnánk. Alapozom ezt például a Horváth Lóránt gyártási alelnökkel folytatott beszélgetésemre - az új ember minden fogódzót megragad! -, amikor azt mondta, hogy: "A Televíziónál jelenleg senkinek sincs fogalma róla, mi mibe kerül, és valójában mit hoz a konyhára. Az utókalkuláció nem valós eredményeket tükröz, a legfontosabb kérdésekre nem ad választ, döntéselõkészítésre alkalmatlan." Meg kellene vizsgálni, vajon milyen nyereséget hoznak ezek a 25 % -os jutalékos szerzõdések, - rentábilisak-e egyáltalán?!

Barter és kompenzációs szerzõdések. A "Cartoon Network" szerzõdésben pl. túlzás, hogy a rajzfilm-összeállításban rendelkezésre álló maximum négy (4) perc reklámidõ eladására kizárólag a Turner (TIASL) cég jogosult, és így õt illeti meg az ebbõl keletkezõ összes bevétel is. Pusztán a szerzõdés szövegébõl, a háttér-kalkulációk ismerete nélkül persze ember legyen a talpán, aki megmondja: ki nyer az üzleten? Épp a lényeget fedi el a homály.

A FOCA kontra MTV Rt. szerzõdésbõl nem sok derül ki, ugyanis nincs mellette magyar fordítás! De miért is szól a szerzõdés 2001-ig, amikor addig még nem is garantált a magyar Forma 1 GP megrendezésének a joga, amihez pedig az összes futam közvetítési kötelezettsége (!) kötõdik. Különösképpen érdekes a dologban, hogy miközben a Eurosport mûhold-adó 1997-ben már egyáltalán nem közvetíti a versenyeket sem, addig a Magyar Televízió Rt. az idén elsõízben már nemcsak a futamokat közvetíti szinte minden esetben élõben, hanem az idõmérõ edzéseket is! Megéri?! Összefügg mindezekkel a Hungaroring Sport Rt. kontra Hungexpo Reklámügynökség Kft. "Együttmûködési Megállapodás" is, amely a Forma 1-es magyar nagydíj megrendezésére irányul. Õk is kívül állnak a Ptk.-ön. A szerzõdés 1.számú melléklete lenne a FOCA/MTV Rt. szerzõdés magyar nyelvû fordítása, ami persze innen is hiányzik. Mindezek összefüggenek egymással. Megfoghatatlan, hogy ezeken a szerzõdéseken valójában kik és mennyit nyernek, amint az is, hogy a Magyar Televízió Rt., de pláne a magyar állam: mit veszít!

A 14 + 6 millió forint (+ÁFA) értékû fõszponzori csomag és reklámfilm értéke-sítési jog átadása nyilvánvaló dotáció, - a Magyar Televíziótól a rendezõnek.

Félix Film/MTV megállapodás az "Ûrgammák"-ról. A filmsorozat sugárzása a Magyar Televíziónak elképesztõen sokba kerül. Az 51 epizód legyártásának "egyszeri költsége" ("A" melléklet) 43,6 Mft, a már eddig legyártott 8 adás költsége 31,6 Mft ("B" melléklet). A produkció ún. "elõkészítõ költségeinek" pontos összege 22,4 Mft ("D" melléklet). Mindezekhez + ÁFA. Összesen közel 100 Mft, ÁFA nélkül, - valóságos szuperprodukció! Ez egyben hatalmas megtakarítási lehetõség is... A hivatkozott mellékletek persze hiányoznak.

Co-Nexus PrintTer Kft./MTV megállapodás a "Szatelit"-rõl. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a szabad piacon alapuló, kapitalista gazdaságban mindenki/bárki azt reklámoz, szponzorál, amit/akit csak akar, tetszés szerint olyan mûsorokat közvetít, amelyek majd megfelelõ reklám/szponzori bevételeket produkálnak. Teheti mindenki mindezt a hatályos törvények, jogszabályok, és a jó ízlés szabta keretek között. Még a nagyrészt állami tulajdonú Postabank is! A magyar gazdaságban a "szabad" piac - ezen belül különösen a média-piac - döntõ mértékben monopolizált. Csak az lehet képes drága, ám kétes minõségû televíziós "szórakoztató" mûsorokat tucatszám szponzorálni, akinek bõven van erre felesleges (!) - rosszmájúan mondhatnám: "kidobni való" - pénze. A média-piacon a Postabank Rt. tudatos stratégiával egyre nagyobb, lassanként uralkodó részarányra tesz szert. Bármit szponzorálhat? Ha van rá MTV-s fogadókészség!

A Co-Nexus Rt. "elvagyonkezelt" 4-8 milliárd forint állami vagyont, eladóso-dott, a Televízió nyilvánossága elõtt (parlamenti közvetítések) csõdbement, még létezõ vagyonát felszámolási eljárásban zárolták, vezetõi ellen hatósági vizsgálat folyik. (Az információk a Magyar Televízió híradásaiból közismertek.) Kizárt dolog, hogy a Co-Nexus PrintTer Kft.-nek semmilyen szerepe ne lett volna az ominózus cég tündöklésében és bukásában, hiszen közel 10 éven keresztül kizárólagosan végezte a Co-Nexus Rt. teljes PR-tevékenységét, mint ahogy ez a teljes nevében is benne van. (Amint a Co-Nexus Rt. mûködésének vezérelve is benne van - a Co-Nexus névben.) A Postabank Rt. miért szponzorál egy, az állami tartozásaival elszámolni képtelen cég egyik leánycége által menedzselt mûsort?! Miért köt szerzõdést a Magyar Televízió a kétes (vagy kétségtelen) hírû Co-Nexus Rt. PR-cégével? Csak nem azért, mert a Postabank Rt. szponzorálja?! De még egy sajtóetikai kérdés is feltehetõ. A közszolgálati Magyar Televízió tulajdonképpen - kisebb-nagyobb kihagyásokkal - már 4 éve objektív "helyszíni közvetítést" ad (kezdte: Pálfy G. István a "HÉT"-ben) a Co-Nexus Rt. pénzügyi rémdrámájáról. Akkor hogyan lehetséges, hogy a kereskedelmi Magyar Televízió pedig - mintha mi sem történt volna - üzleti szerzõdést köt az inkriminált cég egyik maradványával? Ráadásul olyan mûsorsorozat (Szatellit) folyamatos sugárzásáról, amelynek a mûfaja politikai kabaré, és éppen az utolsó adását Selmeczi Tibor mûsorvezetõ a különféle korrupciós botrányok, csõdök feletti önfeledt-tréfás élcelõdéssel kezdte! Valakinek nincs bõr a képén. Nagyobb baj, hogy a Magyar Televízió közszolgálati és kereskedelmi arculata szemben áll egymással, az MTV Rt. tehát sajtóetikailag janus-arcú. A "Szatellit" tartalmilag is a közszolgálatiság valóságos megcsúfolása, mivel sem hasznos információkat nem közöl, sem jóra nem nevel, se nem szórakoztat. Primitív és blõd világképet sugall, egetverõ marhaságokkal traktálja a nézõt és a könnyed szórakoztatás látszatával egy cinikus világ-és életszemléletet reklámoz, miközben pedig a sorok között, sunyi félmondataiban kifejezetten politikai tömeg-manipulációt is folytat. Mitõl közszolgálati Bánki Iván Szórakoztató Stúdiója?!

Monaco-i Gálamûsor. A Tele Magazin Kft.-vel kötött szerzõdés tanúsága szerint közel 10 millió forintba került az Oscar-díj átadásának, valamint az azt követõ gálamûsornak a helyszíni közvetítése. Nem az összeget sokallom, csupán azt nem értem, hogy ennyiért kinek, miért volt ez fontos? A tévénézõnek aligha...

"Exkluzív"sorozatmûsor (52 részben). A vállalkozói díjat a szerzõdõ felek adásonként 1.743 ezer forint + ÁFA összegben (szabad ár) határozták meg. A megoldás szöges ellentétben áll a limit-költségvetés - mint gazdálkodási keret - alkalmazásának megbízói szándékával, a kategória eredeti rendeltetésével. A közszolgálati MTV Rt. Szórakoztató Mûsorok Stúdiója eldöntötte, hogy "Exkluzív" címmel, külsõ vállalkozóval mûsort készít(tet). Az erre alkalmas külsõ vállalkozót Megbízó éppen az Exkluzív '96. Kft.-ben találta meg, amely speciel e mûsorsorozat folyamatos készítésére alakult. Mindez a közszolgálatiság, a köz-beszerzés paródiája, - maga a létezõ korrupció. Nem dönthetõ el utólag, hogy a szerzõdés tényezõi - Megbízó mûsorkészítési szándéka, Megbízott Kft.-je, Megbízó konkrét szerzõdési szándéka, a tárgyi szerzõdés, a limitköltségvetés és a szerzõdéses összeg, maga a mûsor - milyen idõsorrendben is jöttek létre? Mivel tender nem volt, felmerülhet a gyanú, hogy a jelen szerzõdés felsorolt összes alapvetõ tényezõje egyidejûleg jött létre, - egy vagy több kompetens, "összedolgozó" személy ötlet-csomagjának realizálása révén. A produkciós szerzõdések zömében éppen a verseny kizárására irányuló kölcsönös szándék és annak "tökéletes, rendszerszerû megvalósítása" az, ami ellentétben áll a köz-szolgálatisággal, a közbeszerzési-, és a verseny-törvénnyel. Sejthetõ, hogy a valamikor közös, de mára széjjelvált (t.i. Megbízóra és Megbízottra) kölcsönös monopolérdekek realizálása a lényeg. Ezek a szerzõdések valójában álságos szerzõdések, amelyek formális-jogilag igyekeznek álcázni a folytatódó rendszer-átmentõ valóságot, miszerint Megbízó és Megbízott továbbra is ugyanaz a személy, aki posztszocialista "Együttmûködési Megállapodás"-t köt saját magával. Mitõl közszolgálati az a mûsor, amely elsõsorban a pénzszerzõ ötlet kitalálóját szolgálja? Hogyan felel meg érdemileg a közbeszerzésre vonatkozó jogi követelményeknek, elõírásoknak egy olyan tartós szerzõdéses kapcsolat, amelynek fõ törekvése, hogy minden potenciális versenytársat eleve kizárjon a mûsorkészítésre irányuló vállalkozásból? Az MTV Rt. szûkebb menedzsmentje igyekszik betartatni a közszolgálatiság követelményét, a közbeszerzési törvényt; létszámelbocsátással, illetve a mûsorkészítési-és a rezsiköltségek mérséklésével próbálja megteremteni a részvénytársasági gazdálkodás feltételrendszerét, - ámde középvezetõi szinten minden a visszájára fordul: az elbocsátott létszám, vagy annak egy része egyszercsak "visszatér", mint mûsorkészítéssel megbízott külsõ kft.! Így marad(hat) minden a régiben, csak éppen minden kétszer annyiba kerül majd (+ÁFA!), mint azelõtt. Ez a "szétosztódási folyamat" észrevétlenül már 1992. óta folyamatosan erõsödik, - s tulajdonképpen "spontán privatizáció"!

A folyamatosan gondozott, exkluzív partnerkapcsolatok révén megszerzett, MTV-n kívülre szervezett monopolisztikus mûsorkészítési (szerzõdéskötési!) jog lényegét tekintve vagyoni értékû jog, vagyis vagyon. Aki ezt megszerezte, - folyamatos megbízáshoz, munkához, bevételhez, jövedelemhez jut: miközben mindenki más automatikusan kizáródik ebbõl a lehetõségbõl. Egyes személyek, zárt körök egyre jobban élnek az MTV Rt. megrendeléseibõl, - a menedzsment pedig élet-halál harcot folytat a túlélésért, a részvénytársaság fennmaradásáért, amelyet a csõd effektív veszélye fenyeget. Jelen magyar viszonyaink között sajnos a privatizáció "legzökkenõmentesebb, ideális módja" a kiszemelt cég fokozatos, tudatos csõdbedöntése, csõdbevitele, egyidejû folyamatos felszámolása. Az elhúzódó csõdközeli gazdálkodás "kiváló lehetõséget” nyújt a tevékenység és a vagyon intézményes kiszervezése, öncélú decentralizálása révén minden érték látszat-szerzõdésekkel takart, módszeres szétlopására. Ilyen irányú gyanúim megalapozottságának legfõbb bizonyítéka éppen a limitköltségvetés árulkodóan félrevezetõ alkalmazása. A kiszervezett, majd az MTV-n kívülrõl megvalósított mûsorkészítés limit-költségvetése ugyanis már nem az eredeti célt szolgálja, nem a felhasználható költségkeret felsõ határát rögzíti, hanem a szerzõdésben foglalt (szabadáras) díj meghatározásához lefolytatott alku elvtelen eszközévé válik. A megállapodásból mûsor lesz, az adást automatikusan a számlák követik, a kialkudott díjjal, - amelyek valós költségtartalmát már nem ellenõrizheti, és nem is ellenõrzi senki. Ez bizony vérbeli privatizáció, a mûsorkészítési költségvetés (az éves büdzsé = 10-15 milliárd forint) monopolizált privatizációja...

Az "Exkluzív" produkciós díja 20 percért 600 ezer forint, - döbbenetesen sok.

Honorárium = szerzõi jogdíj. De mitõl szerzõi jogdíj: az operatõrök munkadíja, a felvételvezetõk munkadíja, az adminisztrációs ügyelet díja, az anyaggyûjtés díja, a rendezõasszisztens, a hangmérnök, a sminkmester, a fordítás-lektorálás, a hangalámondás munkadíja?! Az ún. mûszaki költségek, a külföldi forgatások költségei, illetve azok elõre becslései elnagyoltak, részben fiktívek, ám minden-képpen ellenõrizhetetlenek.

"Lehetetlen?"(24 adás). A kéthetenkénti, egyenként 50 perces adás ára ÁFA nélkül 1.369 ezer forint. Elképesztõen magas a mûsorvezetõ-riporter 250 ezer forintos díjazása adásonként. Túlzott preferencia, miszerint Vállalkozó térítés-mentesen veheti igénybe és használhatja fel az MTV Rt. archívumát a mûsorok elkészítéséhez. Fizessen értük méltányos árat, miként az MTV Rt. is fizet neki a mûsorok elkészítéséért. Újszerû kitétel, hogy az MTV Rt. belsõ állományában lévõ munkatársak - a költségvetésben nem szereplõ - honoráriumát Megrendelõ fizeti, akik viszont a meghatározott honoráriumért Vállalkozó rendelkezésére állnak a tárgyi mûsor elkészítéséhez. Ez összeférhetetlen, ugyanis Megrendelõ megfelelõ alkalmazottai nem lehetnek anyagilag érdekeltek a Vállalkozóval kötött szerzõdés teljesítésében. Ez a gyakorlat jogi nonszensz, még megfordítva is, hiszen az is összeférhetetlen, ha Vállalkozó fizetné Megrendelõ alkalmazottait. Éppen ezek az apróbb eszmei zûrzavarok mutatják, hogy ezek a szerzõdések kizárólag csak egy belterjes gyakorlat jogi lefedezését szolgálják. A rögzített honoráriumok erõsen túlzottak, Bánki Iván nem is kívánta felvenni azt. De nemcsak a mûsorvezetõ Vámos Miklós díjazása túlzott, hanem szinte mindenkié. Még a gyermekszereplõ szintetizátorosnak is jut adásonként 20 ezer forint. Végezetül: hogy ebben a koprodukcióban ki külsõs és ki belsõs, ki kinek kije, illetve ki kinek miért és mennyit fizet, azt végsõsoron komplett elmebaj lenne kibogozni. Egy biztos: mindezen viszonylatokra a polgári törvénykönyv összes jogi elõírása hatástalan.

Apropó (8 adás) és Dessert (14 adás). A vállalkozási szerzõdés a fenti mûsorok elkészítésére a Kepes Kommunikációs és Mûvészeti Kft.-vel köttetett. Ez követi az "Exkluzív" sémáját. Adott mûsorra (megrendelésre) külön kft. alakul, amely mintha önálló életet (is) élne. Valójában azonban az adott mûsorból él, hiszen éppen ezért alakult. Nagy varázsló, aki bebizonyítja, hogy a mûsor elkészítése így gazdaságosabb, illetve a közszolgálati televíziónak olcsóbb, minthogyha az MTV Rt. kebelén belül készülne, - a szigorú elszámolás (utókalkuláció) keretei között. Nem! Ez a megoldás az MTV Rt.-nek lényegesen többe kerül, tehát kizárólag a mûsorkészítõ kft., illetve a vele azonos mûsorvezetõ erõsen anyagi(as) érdekeit szolgálja. Az MTV Rt. kénytelen feszített üzleti tervet készíteni, büdzséjét egyre szûkíteni, létszámát leépíteni, csõd ellen küzdeni, az MTV Rt. vezetése napi támadásokkal kénytelen szembenézni, - miközben az Exkluzív Kft. és a Kepes Kft. prosperálnak. Az anyagi javak fokozódó szûkösségét, a tárgyi restrikciós intézkedéseket át kell vinni rájuk, alkalmazni kell velük szemben is.

Az Apropó-mûsor 1 adása ÁFA nélkül 3.724 ezer forintba, a Desszert-mûsoré 6.741 ezer forintba kerül. Az összes Apropó-mûsorért kifizetendõ éves teljes díjösszeg 33.363 ezer forint, az összes Desszert-mûsorért pedig 105.699 ezer forint. A mûsorok költségvetése már egy "továbbfejlesztett változat", ugyanis a "limit"-szót már formálisan sem tartalmazza. (Fejlõdik a privatizáció!) A szerzõdés "részletes és tételes költségvetésrõl" beszél, amelyek a mellékletét képezik. Ehhez képest ilyen mellékletek nincsenek, - vannak viszont olyanok, amelyekrõl a szerzõdés nem szól (ezek nem költségvetések). Megrendelõt Bánki Iván stúdióvezetõ képviseli, aki az elõzõ pontban már tárgyalt Vámos Miklós mûsorban díjazott lett volna, ám nem vette fel. Éppen erre az össze-férhetetlenségre is utaltam az elõzõekben, nevezetesen arra, hogy ugyanazok a személyek egyszer Megrendelõ képviselõjeként, másszor egy külsõ vállalkozó mûsorának kvázi-honoráltjaiként tûnnek fel. Merõ jogi zûrzavar az egész, ahol fû-fa-virág mindenfajta személyes érdekei maradéktalanul érvényesülhetnek, persze mindig az MTV Rt. társasági érdekei ellenében. Lényeg az összefonódás! Mindkét mûsor költségvetése elképesztõen pazarló. A négyesben beszélgetõs Desszert-mûsor kétszeresen túlfizetettnek tûnik, hiszen jóval olcsóbbnak kellene lennie az Apropó-mûsornál. A költségvetési tételek döntõ hányadának összegei "nem tûrnek nyomdafestéket", - felháborító privát üzleti titkot képeznek.

Divatmagazin '97. A szerzõdés a Médiakontakt Kft.-vel köttetett, 12 darab 25 perces sorozatmûsor elõállítására. A vissza-visszatérõ sztenderd-konvencionális szövegrészek arra engednek következtetni, hogy: volt egyszer, hol nem volt, egy egységes szabályozás, amelybõl mindenki más és más részletekre, ám nem szívesen emlékszik vissza, lényege régen a feledés jótékony homályába merült.

"Ûrgammák" 95-140. részek. A szerzõdõ felek újabb 46 epizód elkészítésében állapodnak meg, amelyek egyenként 25 percesek. Majd újabb 20 rész gyártásáról egyeznek meg, amely kitétel nem jogszerû, hiszen ehhez a szerzõdéshez semmi köze nincsen. Ez burkolt árukapcsolás, az MTV Rt. részérõl pedig szükségtelen elõre elígérkezés. A jogdíjak felsorolás alatt szinte csak olyan kifizetési tételek szerepelnek, amelyek mindegyike munkabér, vagy megbízási díj. A honorárium jogcím alatt kivétel nélkül munkabérek és megbízási díjak szerepelnek. A produkciós szerzõdések költségvetés-készítõi kevés kivétellel lazán bánnak a társadalombiztosítási járulékkal, csupán az a kérdés: kinek a kontójára? Vagy saját magukat, vagy a Megbízó MTV Rt.-t, vagy (közvetlenül, vagy áttételesen) a TB-önkormányzatokat csapják be. Mindezért persze valaki hamarosan komoly büntetéseket fizet majd! A költségvetések zöme ugyanis egyáltalán nem kalkulál tb.-járulékkal. Aki kalkulál, az is érthetetlenül, erõsen csökkentett mértékkel. Az "Ûrgammák" költségvetésében szereplõ mintegy 3.130 ezer forint összegû eredeti személyi jövedelem helyett a kalkulált járulékalap mindössze 1.085 ezer forint! Számításaim szerint ez azt jelenti, hogy az ún. jogdíjak és honorárium után egyáltalán nem számítanak tb.-járulékot, ami közel 1 millió forintos tb.-járulék összeg eltagadásának felel meg. Lehet ez legális?!

Drámai Stúdió: "Kisemberek". A 90 perces mûsor maximált limitköltsége 39 millió forint, ami irtózatos összeg! Létezhet olyan televíziós filmalkotás, amely megér ekkora összeget? "Megrendelõ a vállalási ár 10 %-át visszatartja a tételes (utókalkulált) költség-és díjelszámolás benyújtásáig, annak ellenõrzéséig." Íme a bizonyíték, - az a bizonyos hiányzó láncszem, a múlt homályából elõtoppanó elfelejtett hagyomány! Mivel a film gyártásával megbízott Globe Film Kft. külsõ vállalkozó, analógiát alkalmazva: az MTV Rt. valamennyi külsõ mûsorkészítõjét kötelezni lehetne és kellene is a tételes utókalkuláció szerinti utólagos költség-elszámolásra. A "Kisemberek" produkció limitköltségvetésében 8.948 ezer forint szerepel a stáb költségeként, ami vélhetõleg teljes egészében bér. Tb.-járulékkal õk sem kalkuláltak. Az összeg részletezés híján teljesen értékelhetetlen. Igaz ez sajnos a dologi kiadások minden egyes összegére is. Drága ez a filmalkotás, továbbá meghatározhatatlan, hogy mit ér valójában, de leginkább az, hogy mibe is kerül majd ténylegesen?

Dosszié. Megbízott az ACTION NEWS Bt., képviselõje Frei Tamás mûsor-vezetõ. Elkészítésének vállalási díja részenként külön-külön: 5.489 ezer forint.

Részleteiben csupán egyetlen tétel sokallható: a szerkesztõ-riporter 400 ezer forintos díjazása, alkalmanként. Ám ez mégsem sok, ha figyelembe vesszük, hogy Frei Tamást idõnként Ebola-vírusok és mérgeskígyók is veszélyeztetik!

Friderikusz-show. Egy adás szerzõdéses ára - készítõ: a Friderikusz Kft. - 20 millió forint. "A szponzor-és reklámbevételek ellenõrizhetõségét, a nyilván-tartásokba való betekintést az MTV Rt., illetve a Kereskedelmi Igazgatóság mindenkor biztosítja a Friderikusz Kft. képviselõje számára." A nagy kérdés: Biztosítja-e ugyanezt a Friderikusz Kft. a Megrendelõ MTV Rt. számára a Friderikusz-mûsorok tényleges költségeinek utókalkulációját illetõen?! Soha nem! Az összes mûsort teljes egészében a szponzorok finanszírozzák, noha ezt a Média Törvény tiltja. A Friderikusz Kft. 30 %-os ügynöki jutalékot, külön extra-profitot is élvez. Ha jó a mûsor, nõhetnek a reklám-bevételek, - miért is ne?!

A tb.-elszámolás a kalkulációból teljességgel hiányzik. Vajon mely tb.-revizor "merné" is ezt észrevételezni?! Még az Antenna Hungária Rt. szakembereinek javadalmazásáról is "megemlékeztek" 450 ezer forint erejéig. Merõben új elem a költségvetésben a haszon fogalma, cca. 350 ezer forintos összegben. Csak el ne terjedjen! Az MTV Rt. természetbeni szolgáltatásokat is nyújt a Friderikusz-show-khoz. A térítésmentesség jogi nonszensz, praktikusan minimum az ÁFA-törvény kijátszása. Maximum tiltott támogatás, ami az MTV Rt. mérlegének a valódiságát sérti.

Friderikusz-mûsorok: "Másképpen beszélgetek" és "Az én mozim".

"Az értékesítésrõl a Felek félévenként utólag elszámolnak. Az értékesítésrõl a Felek kötelesek elkülönített nyilvántartást vezetni, amelybe egymás számára betekintési és ellenõrzési (könyvvizsgáló) jogot biztosítanak." Miért nem vonatkozik ez a mûsor teljes költségelszámolására?! A szerzõdés rögzíti, hogy a Friderikusz Kft. jogosult a produkcióhoz díjmentesen felhasználni az MTV Rt. archívumában található anyagokat. Eddig semmi gond. Ámde ugyanakkor a költségvetésben szerepel két tétel: archív anyagok 50 ezer forintért, sajtó-archívum, archívum (hang, kép) 180 ezer forintért. Tehát mégsem ingyen?! Tetejébe elõbbit még át is írják, 40 ezer forintért. Furcsa. Lényegében az MTV Rt. 270 ezer forintot fizet azért, mert az archívum "térítésmentes" felhasználását bíztosította a Friderikusz Kft.-nek. Ingyenes jótett helyébe tehát feltuningolt számlát várj! A tárgyi költségvetésbõl szintén hiányzik a tb.-járulék kalkulációja. Szerepel viszont ismét a nyereség: cca. 264 ezer forint összegben, és ismét szerepel további térítésmentes szolgáltatások nyújtása is az MTV Rt. részérõl. Ezt a szerzõdést az MTV Rt. részérõl annyian - számszerint nyolcan - szignálták, hogy alá már nem is írta senki. Peták István elnökkel sem íratták alá, viszont felelõsségre vonták...

Helló, világ! - turisztikai magazin. A mûsor-sorozat (25 adás) megbízott elkészítõje a Welcome Kft., - adásonként 2.678 ezer forint + ÁFA díjért. A szerzõdés rögzíti, hogy a vállalkozói díj "a felek által kölcsönösen ellenõrzött és elfogadott költségvetés szerint" alakult ki. Utókalkulációs kötelezettséget kellett volna elõírni. A tb.-járulék kalkulációja itt is "redukált" mértékû.

Koktélbár (sztárok, koncert). A megbízott a SOMA Film Kft., - adásonként 2.800 ezer forint + ÁFA vállalkozói díjért. A költségvetésben a tb.-járulék kalkulációja nem szerepel, ami cca. 640 ezer forint összeg hiányát jelenti. Koktélbár (Aréna, Éjszakai tere-fere). A Jogi Iroda szignója éppúgy hiányzik, mint az elõzõ szerzõdés esetében, mégis megkötötték. A tb.-elszámolás itt is hiányzik, mintegy 340 ezer forint összegben.

A FORMA 1. TV-közvetítések jogdíj-vásárlása. A szerzõdés összege 500 ezer USD/év, ami cca. 100 millió forintnak felel meg. A szerzõdés szövegébõl mind-össze ennyi "származott ránk", földi halandókra: "a FOCA ADMINISTRATION LIMITED nevében részérõl az erre meghatalmazott BERNARD CHARLES ECCLESTONE aláírta az MTV MAGYAR TELEVÍZIÓ nevében és részérõl az erre meghatalmazott". Ennyi!

Teleautó - technikai autós magazin készítése. Egy 30 perces adás ára 600 ezer forint + ÁFA. A szerzõdés a Mozart Motorsport SE-vel köttetett. Csatoltak a szerzõdéshez egy feljegyzést, amit nem tudni ki írt. Rendkívül lényeges körülményre hívja fel a figyelmet, ugyanis az 1997. évi szerzõdésbõl kihagyták azt a szövegrészt, ami rögzítette: "ha a mûsorgyártásra felhasználható szponzor-bevételek nem fedezik az említett gyártási költséget, akkor a hiányzó összegre a Mozart Motorsport SE nem tarthat igényt." Nincs nyoma, hogy az észrevétellel módosították volna a már aláírt szerzõdést. Egyébként is: esõ után köpönyeg.

Játék határok nélkül '97. nemzetközi vetélkedõ. A mûsornak a költségei is határtalanok, ezért a végén össze is adom a szerzõdések végösszegeit. A B.B. Fekete Szcenikai Mérnöki Iroda Kft.-vel kötött szerzõdés tárgya ideiglenes szerkezetek szolgáltató kölcsönzése, átalakítása, szcenikai ügyelet biztosítása, mindez 82 millió forint + ÁFA vállalkozói díjért. Újabb "Ûrgammák" rém-látomása sejlik fel a kivitelezés részösszegeinek láttán. Ezek az árak mindenképp monstre hollywoodi nagyságúak! Semmiképpen nem a szegény Magyarország általánosan uralkodó viszonyait tükrözik! Miért kell nekünk annyira flancolnunk, hogy pl. díszlettárolót építünk csak 5,3 millió forint + ÁFA összegért?! A 6.400 négyzetméteres játéktér 23 millió forint + ÁFA, a 2 darab (összesen 3.000 férõ-helyes) tribün építése 21 millió forint + ÁFA összegbe kerül(t). Ám ezek a költségek mindössze bérletre jogosítanak, az építmények nem kerültek az MTV Rt. birtokába! Nem vagyok szcenikai szakértõ, csak közgazdász. Ámde az alkalmazott "bérleti díjak" elképesztõ nagyságúak. A szerzõdéshez mellékelték a tárgyban kiírt tenderre beérkezett árajánlatok kvázi-értékelését is, amelybõl kitûnik, hogy pl. a Compack Bau ajánlata árban lényegesen kedvezõbb (40 millió forint + ÁFA) volt, emellett szintén tartotta volna az elõírt határidõket. Azonban az ajánlatuk a bírálók számára valamiért irreálisnak tûnt. Lelkük rajta.

A nagy fejedelem. Elrettentõen drága film! Az ember eltöpreng azon: mi kerülhet a 80 perces alkotásban 39 millió forintba?! A szûkszavú limitköltségvetésbõl ez nem derül ki. Pl. ilyen tételek szerepelnek benne: Stáb = 9 millió forint, Színész, statiszta = 7 millió forint. Sejtjük ugyan, hogy az összegek mögött monumentális tömegek és akciók mozoghatnak, de megfelelõ részletezés hiányában mindez csak megalapozott gyanú. Lehet benne 500 lovas, 50 mozsárágyú és/vagy 10 tengeralattjáró, akkor sem éri meg a pénzét. A limitköltségvetésbõl hiányzik a tb.-járulék. Az MTV Rt. ingyenes szolgáltatás-nyújtása itt is az ÁFA-törvény kijátszása. A hivatkozott mellékleteket (köztük a forgatókönyvet) nem csatolták. A szerzõdést pont a vállalkozó nem írta alá...

"1996." produkció 5 részben. A sorozat 43 millió forintba kerül. A MAGIC MEDIA-val kötött szerzõdés költségvetése megengedhetetlen nagyvonalúságot tükröz. Szerepel benne egy bizarr nagyságú tétel is: világosítás = 5 millió forint!

A világosság persze feltétlenül szükséges és indokolt: node ennyi?! Képfelvétel, nyersanyag = 1 millió forint! Ez sem semmi. Mellékletek nincsenek, ÁFA-törvény kijátszása, stb. Ezt a szerzõdést meglepõ módon egyik szerzõdõ fél sem írta alá. Talán nem is kellene erõltetni!

'Házikoszt". Újabb MAGIC MEDIA-produkció, 45 millió forintért. Szerzõdése ilyen ellentmondásos kitételeket tartalmaz: "... elkészíti a költségvetést, és az elfogadott gyártási terv szerint legyártja a mûsort a költségvetésben elfogadott összegért, mely vállalási árnak minõsül." Ezt jogilag üti a következõ pont: "... 10 %-át pedig visszatartja a tételes (utókalkulált) költség és díjelszámolás benyújtásáig és annak ellenõrzéséig." Továbbá: "Felek megállapodnak abban, hogy ha az elfogadott gazdasági kiértékelésben a megállapodott vállalási árhoz képest megtakarítás jelentkezik, akkor a Felek a megtakarításon a következõ arányban osztoznak: MTV Rt. 60 %, Magic Media 40 %." Vagy vállalkozási ár (ptk.), vagy utókalkulált ár, - a kettõ együtt nem megy. Ha a szerzõdõ felek utólagos elszámolásban egyeznek meg, akkor kifizetni csak azt lehet, amibe a produkció ténylegesen került. Ez esetben minden "megtakarítás" az MTV Rt.-t illeti meg. A szerzõdés egyébként is ama nevezetes állatorvosi ló esete, ugyanis: A limitköltségvetés minden egyes összege eltúlzott. Pl. elõkészítés = 0,7millió forint, világítás = 7 millió forint! Nem elég, hogy ennyiért világítanak, még robbantanak is: pirotechnika = 0,9 millió forint. Azután: terepszemle = 0,2 millió forint, szereplõválogatás = 0,2 millió forint, naplóvezetõ = 0,5 millió forint!!!, pénztáros = 0,3 millió forint, titkárnõ = 0,2 millió forint, statiszta-szervezõ = 0,2 millió forint, 3 fõszereplõ = 3 millió forint, ruhásbusz = 0 forint (!), 10 autó =1,2 millió forint, emellett (!) üzemanyag + taxi = 0,3 millió forint. Nincs melléklet, de van: ÁFA-csalás, - a szerzõdést a vállalkozó nem írta alá...

Janusz I-VI. koprodukció. A Roadfilm Kft.-vel kötött szerzõdésben foglalt vállalási ár közel 80 millió forint. Költségvetést nem mellékeltek, így az összeg realitása ellenõrizhetetlen. "A Roadfilm hozzájárul ahhoz, hogy az MTV Rt. vagy megbízottja a jelen szerzõdésre vonatkozó költségnyilvántartásba a saját költségére betekinthet." Inkább ragaszkodnék a tételes elszámoltatáshoz...

E szerzõdésben is szó esik térítésmentes szolgáltatásokról, ami ÁFA-csalás. Játék határok nélkül (díszletek). Újabb díszletek készítése, döbbenetes árakon. Pl. "Rómeók és Júlia" díszlet = 5 millió forint. "Baba-etetés" játék = 4 millió forint. "Sajt-mászás" játék = 2 millió forint. "Gyaloghintó a vizen" = 2 millió forint. Hiányolom a lepényevés és zsákbanfutás, klasszikus magyaros játékokat, valamint ezek díszleteit, ezek sokkal olcsóbbak lennének. Miért mindig az a jó, ami külsõségekben gazdag, csicsás, méregdrága és bonyolult?! Miért nem jó sosem az, ami egyszerû, tartalmas, emellett olcsó? Miért hiszik, hogy a nézõknek csak a drága dolgok tetszenek?! Miért kell a külföldet majmolnunk, drága pénzért? A mûholdon látható hasonló olasz, portugál és német mûsorok mindig sokkal takarékosabb megoldásokkal operáltak, mint mi, pedig õk sokkal gazdagabbak. Bármilyen nemzetközi játék sava-borsa az ötletek szellemessége, - nem pedig a kellékek drágasága. Végsõsoron mi a cél: a nézõ szórakoztatása, vagy pedig temérdek pénz elköltése díszletekre, megrendelések biztosítása a haveroknak?

Játék határok nélkül (újabb díszletek). "Úthenger"-játék = 5 millió forint. "Vízimalom"-játék = 3 millió forint. "Kalózhajó"-játék = 15 millió forint (bérleti díj). "Hengerjárás"-játék = 2 millió forint. "Karikadobás"-játék = 1 millió forint. "Krokodilfarm"-játék = 3 millió forint. "Szélmalom"-játék = 7 millió forint...

Játékos nemzet vagyunk, legalábbis a televízióban, annak is a nemzetközi mûsorában. Amit viszont a kivitelezõ mûvel, az nem játék! "Megrendelõ elismeri a Vállalkozó (MAFILM Szcenikai Kft.) szerzõdéskötést megelõzõ teljesítését, ezért a szerzõdés aláírásával egyidejûleg rész-számla benyújtása alapján átutal 13 millió forintot." Mindez teljesen megmagyarázhatatlan.

Játék határok nélkül (további díszletek). Már nem is részletezem: forgó hold, pékek, kötélbicikli, csõvázas gömb, forgóajtók, kötélsárkány, mókuskerék, búgócsiga, guruló hengerek összesen 15 millió forintért. Mindez nem feltétlenül hülyeség! Már azt sem merem megkérdõjelezni, hogy miért kell nekünk minden ilyenben a nemzetközi közteherviselés jegyében egyenrangú partnerként (és persze költségviselõként is) résztvennünk. Azt ellenben határozottan állítom, hogy a díszleteinket méregdrágán állítjuk elõ, amibõl elsõsorban a kivitelezõ haverok húznak busás hasznot, - és nem a bugyuta multikultúra-televízió nézõi...

"Ûrgammák"(141-160. rész). Mivel teljesen új tartalmú szerzõdésrõl (újabb részekrõl), újabb anyagi kötelezettségvállalásról (újabb 20 rész = 145 millió forint) van szó, igazából nem lehet a dolgot szimpla szerzõdés-kiegészítésként elintézni, új szerzõdést kellett volna kötni. Szembetûnõ jogi lazaság, nagy-vonalúság ez!

"Kisváros" (90-102. rész). A mûsor nem túl drága - nem is túl jó! -, az MTV Rt. utólagos költségelszámoltatási jogkörrel rendelkezik. Ám a költségvetésben szerepel egy-két furcsa tétel: "produkciós könyvelés" = 3 millió forint, "napló-vezetõ" = 0,5 millió forint. A tb.-járulék kalkulált összege irreálisan kicsi.

Játék határok nélkül - hevenyészett költség-összesítés. Ebben a kötegben a "Játék határok nélkül" mûsorral kapcsolatban összesen 20 darab szerzõdés fordult elõ, amelyek eddigi összköltsége: 215 millió forint. Még nincs vége!

A FORMA 1. tévéközvetítések jogdíjvásárlása a FOCA-tól. Többször is szóvá tettem, hogy a FORMA 1-es televíziós közvetítésekre vonatkozó szerzõdések dokumentációja hiányos, vagy nincsen magyar fordítás. Vágyam most teljesült, rendelkezésemre áll az eredeti angol szöveg hiteles magyar fordítása. Nem elemzem végig Bernie Ecclestone úr szigorúan precíz, egyoldalú diktátumait, mert ez meghaladná a kompetenciámat. Ámde nyilván nem véletlen, hogy a magyar fordítás 22. oldalától - itt kezdõdik az MTV Rt. kötelezettség-vállalásainak módszeres ismertetése - a lapok szélein szinte mindegyik bekezdésnél felkiáltójelet vagy kérdõjelet találunk, ami csak valamelyik MTV-s vezetõ tollából származhat! Bizony sok arcpirítóan egyoldalú kötelezettség és garancia teljesítését vállaltuk a versenyközvetítések élvezetéért, csupa olyanokat, amelyeket már az Eurosport sem vállalt. A finanszírozási megoldás - nagy-léptékû trükk - pedig kifejezetten élményszámba megy! Hogy is van ez?! A 16 futam közvetítésének jogdíja összesen 500 ezer USD, 100 millió forint. Ám ezt a 100 millió forintot - egy másik szerzõdés szerint - az MTV Rt. helyett a Hungaroring Rt. fizeti ki. A Hungaroring Rt. gazdálkodása azonban önmagában súlyosan veszteséges lenne, ezért hát a magyar állam az állami költségvetésbõl többszáz-millió forinttal támogatja a magyar futam megrendezését. Vagyis: a 16 futam tévéközvetítési jogdíját végsõsoron a magyar állam fizeti ki. Ecclestone úr kikötötte, hogy csak akkor iktatja be a magyar futamot az éves versenynaptárba, ha az MTV Rt. az év minden egyes futamát élõben közvetíti. A szerzõdést nagyobb összefüggésrendszerben értékelve kiderül: az állami költségvetésnek nincsen pénze, hogy üzletileg önállóan mûködõképes MTV-részvénytársaságot alapítson, de arra van, hogy a FORMA 1. tévéközvetítések jogdíját kifizesse, az arra egyébként képtelen MTV Rt. helyett. MTV Rt. "nincs", - FORMA 1. van.

Juli-Suli, - 13 részes sorozat-mûsor. "A gyártási költségek fedezete szponzor-bevételekbõl finanszírozódik." Nem! A gyártási költségeket a vállalkozó - a Royal Film-és Video Kft. - szerzõdésben foglalt vállalkozói díjából kell fedezni, a mûsorhoz kapcsolódó szponzorációs bevételek pedig kizárólag az MTV Rt.-t illetik meg, ezen bevételekhez a jelen vállalkozási szerzõdésnek, illetõleg a vállalkozónak semmi köze nincs. (A szponzoráció tilalma sajnos kijátszhatatlan.)

"Az ilymódon, a vállalkozói díjat nem fedezõ költségek térítésére Royal Film-és Video Kft. semmilyen címen nem tarthat igényt. Amennyiben a szponzor-bevételek tartósan (3 egymást követõ adáson keresztül) nem fedezik a gyártás költségeit, az MTV Rt. jogosult a mûsor megszûntetésére, a szerzõdés azonnali hatályú felmondásával. Az addig keletkezett veszteséget Royal Film-és Video Kft. vállalja." Az utóbbi idézetben foglalt kitételek egytõl-egyig "problémásak".

Mint ez nyilvánvaló: nem a költségek fedezik a vállalkozási díjat, hanem éppen megfordítva, - a vállalkozói díjból kell fedezni a mûsorkészítés költségeit.

Vállalkozónak a jelen szerzõdés pénzügyeit illetõ tisztánlátása erõsen kétséges. Nem tudja, hogy mit akar(jon). Vállalkozói szerzõdést köt, de fél, hogy túllépi a költségkeretet. Ugyanakkor "belenyugszik", hogy az esetleges többletköltségeket neki kell állnia (hiszen minden kiadást a szponzor-bevételekbõl kell fedezni!).

Úgy tûnik tehát, hogy Vállalkozó állandó, oda-vissza interaktív kapcsolatban áll az e szerzõdésben meg nem nevezett szponzorral, - mintha a gyártás költségei függ(het)nének a szponzori támogatás nagyságától, illetve vice versa... Mondd már: ha a szponzor netán kicsit rosszabbul áll anyagilag: aznap Juli legfeljebb rántottlevest fõz a nézõknek. Ebbõl is látszik, hogy szponzorálási ügyben ma mindenki - tisztelet a kivételnek! - fordítva ül a lovon, illetõleg szemben úszik a Média Törvénnyel! Sajnos általános gyakorlat, hogy mûsorkészítõ/mûsorvezetõ és szponzor kvázi-kézenfogva, kész mûsorral és finanszírozási konstrukcióval (költségvetéssel és szerzõdéssel) mennek az MTV Rt.-hez, miáltal abszolút kész helyzet elé állítják a mûsorszolgáltatót. Ha mindenki mindenkivel összefonódik, abból sem színvonalas közszolgálati televíziózás, sem mûsorkészítési szabad-verseny, sem demokratikus kultúra nem születhet. Ne a szponzorok döntsenek a mûsorokról! Az AMC szponzori edénye - amelyben a fõzés zajlik - ám legyen technikailag bármilyen tökéletes is: az átlagember számára közszolgálatilag elérhetetlen. A Juli-Suli érdekes, sokoldalú mûsor, kivételes képességû mûsor-vezetõvel. A mûsor költségvetése is tisztességes munkáról tanúskodik.

Nemzetközi poprock fesztivál '97. A "Megállapodás" szintén ellentétes a Média Törvénnyel, noha hivatkozik rá. Vállalkozónak (R-Vision Video Stúdió) semmi köze nincs ahhoz, hogy a megrendelõ MTV Rt. mibõl fizeti ki a vállalkozói díjat.

A költségvetésbõl hiányzik a tb.-elszámolás. Néhány tétel - de talán mindegyik! - túlzott összegû. Az egész mûsort félennyibõl ki lehetett volna hozni, úgy, hogy a nézõ nem is vesz észre semmi különbséget.

Játék határok nélkül '97. Újabb kiadási tételeket tartalmazó szerzõdések a cím szerinti mûsorhoz. Az itt szereplõ költségekkel együtt a "Játék határok nélkül" címû mûsorra fordított összeg 218 millió forintra emelkedik.

Top-Show I.-II. (Rózsa György). A költségvetés 24 millió forint. Az MTV Rt. külön szolgáltatásainak értéke: 2 millió forintnyi kapacitásbiztosítás + 2 millió forint összegû belsõ "honorárium" (bér) + 1 millió forint tb.-járulék = összesen 5 millió forint, amelynek (+ ÁFA!) számlázásáról nem esik szó.

Top-Show III.-IV. (Rózsa György). Távol álljon tõlem, hogy a Bánki Ivánnál (helyettese: Rózsa Sándor, a mûsorvezetõ fívére) eddig szerzett "rosszpontjaim" számát tovább szaporítsam, de a cím szerinti szerzõdés ismét igencsak fényûzõ költségvetéssel kalkulál! Nemcsak a show "top", hanem költségvetésének rész-összegei is! Készséggel belátom, hogy a szórakoztatás viszonylagosan a kultúra "legdrágább" alágazata, hiszen egyes szórakoztató mûfajok esetében óhatatlanul a külsõségeken van a hangsúly: a harsogó hanghatás és a látvány dominál. De ennyire?! Túlzott a nagyszámú zenész/elõadómûvész díjazására fordított összeg. Az összesített honorárium 6 millió forint, ami túl sok egy 2x60 perces mûsorra. Tegyük fel, hogy "a tiszta elõadói mûsoridõ" összesen 100 percet tesz ki. Ebben az esetben egy-egy mûsorszám elõadója percenként átlagosan 59 ezer forintot keresett! Ennyi. Érthetetlen, hogy vajon milyen "skatulyázás" alapján, illetve ki határozza meg, hogy személy szerint melyik elõadó mennyi honoráriumot kap a produkciójáért. Ki állapítja meg a névre-arcra szóló tarifákat?! Ki dönti el, hogy ki mennyiért szerepelhet ebben a generál-mûsorban, és ki semennyiért? A show-ban ugyanis színvonalas és jellegtelen elõadások (elõadók) keverednek. Túlzott az improduktív kiadások aránya (pl. helyszínbiztosítás 120 ezer forintért, felvételi ügyelet 150 ezer forintért, a berendezéskiegészítés bére 350 ezer forint, látványtechnika 450 ezer forintért, szállítás 200 ezer forintért, ügyeleti díjak 2.500 ezer forintért). Ténylegesen mire kellett 1.318 ezer forint "fedezet", mire költötték? A tejszínhab a tortán: nem elég a tengernyi zenész, elõadómûvész, táncos és statiszta, - kellett még 2 fõ sztárvendég 4 millió forintért, 2 fõ illúzionista 1,4 millió forintért, valamint 2 fõ zsonglõr 0,8 millió forintért! Nem lett volna elég történetesen mindegyikbõl egy-egy?! Pontosan az a pazarlás, hogy mindig mindenbõl kétszer annyi kell. A költségvetés sehol nem számol a nagyösszegû honoráriumok tb.-vonzatával, ami pedig önmagában cca. 8 millió forintot tenne ki. Ki és mibõl rendezi majd a tb.-járulékok nem kalkulált költségeit? Ámde nincs vége! A vállalkozó Magyar Filmiroda Rt. fedezeti összeg terhére nyújtandó szolgáltatásainak némelyike meglehetõs kételyeket ébreszt. Ilyenek: napi költségfigyelés, a vállalkozás koordinálása, a produkció pénzügyi ellátása, általános kockázatvállalás. No comment. Nem tudni, hogyan és miért tüntették fel a Filmiroda Rt. költségeit négy pontban részletezve, összesen közel 3 millió forint összegben? Tájékoztató adat (mert: kit érint, illetve kit érdekel)?! Az MTV Rt. belsõ állományából foglalkoztatottaknak is "szántak" a megrendelõ-rendezõk több, mint 2 millió forint bérkifizetést. Valaki kézzel ráírta: "A belsõs munkatársak ilyen összeggel történõ honorálására nincs lehetõség. A produkció átvételét követõen újra kell tárgyalni." A megjegyzést figyelmen kívül hagyták...

A melléklet az MTV Rt. kapacitásainak igénybevételét a Szolgáltató Iroda ár-jegyzéke alapján rögzíti, de csak mint ingyenes szolgáltatásokat. Ez az ÁFA-törvény kijátszása. A rendelkezésemre álló adatok alapján a Top-Show III.-IV. mûsor összességében - szemben a költségvetés 23 millió forintjával - 41 millió forintba került!

A szerzõdés-módósítások konklúziói. A felülvizsgálatom eddigi megállapításait különös pontossággal igazolják vissza az idõközben végrehajtott szerzõdés-módosítások. Ezek többsége éppen azzal a céllal született, hogy a mûsorkészítõ vállalkozó - egyébként szerzõdésben jogszerûen rögzített! - díjösszegeit közös megegyezéssel csökkentsék, az MTV Rt. nehéz anyagi helyzetére hivatkozással. Ugye, értjük: egyes vállalkozók - jogérvényes szerzõdéssel a zsebükben - "szociális érzékenységgel" viseltetnek az átmenetileg szegény MTV Rt. iránt, és hajlandók díjkövetelésük bizonyos hányadának elengedésére! Vagyis: nem az az ok, hogy egyesek túl sokat akartak markolni, netán ügyeskedõ szerzõdést szövegeztek, fiktív-gyanús költségvetési tételeket állítottak be, pazarló pompával készítették a mûsoraikat, - hanem az, hogy a Magyar Televízió „megszorult”, momentán nincsen elég pénze! Majdcsak rendbejön! (Vagy megy a Peták...)

Az eredeti vállalkozói díjak csökkentésére túlnyomórészt azon mûsorok esetében került sor, amelyek a Szórakoztató Szerkesztõség szerzõdéskötési hatáskörébe tartoznak. A realizálás módja sajnálatosan átlátszó. A hirtelen, kampányszerû díjcsökkentés ugyanis önkéntes adakozásnak van álcázva, pedig nem az! Az árulkodó mondat a Novofilm (Álomûzõk) új költségvetése alján díszeleg: "Az MTV Rt. jelenlegi pénzügyi helyzetére való tekintettel a NOVOFILM fedezeti hányadát 6 %-ra csökkentettük." Ugyan miféle vállalkozói díjak azok, melyekbõl csak úgy 5-, 7-, 10-, illetve akárhány százalék engedmény adható, Megrendelõ nehéz anyagi helyzetére való tekintettel?! Dinasztikus/monopolisztikus, óriási nyereségtartalmú, kvázi-diktált árak, - amelyek még 30-40 %-os díjcsökkentés esetén is tartalmaznának bizonyos mértékû vállalkozói nyereséget. És ugyan mibõl is származhat ez az extra-nyereség? A közösbõl, az állami költségvetésbõl, a bankok és a multinacionális cégek reklám-és szponzori kiadásaiból, a tévé-készülék üzembentartási díjakból, az adófizetõk pénzébõl - de leginkább az MTV Rt. szûkülõ büdzséjébõl, növelve a gazdálkodás veszteségét.

"Március 15." dokumentumfilm. Koprodukció, amelynek felelõs gyártója a HUNNIA Filmstúdió, és amelyhez az MTV Rt. 0,6 millió forint + ÁFA értékû szolgáltatás nyújtásával - tulajdonképpen: mint alvállalkozó - járult hozzá. A szerzõdés - mint mintapélda - azért érdekes, mert a koprodukciós elszámolások költségvetése, az oda-vissza számlázandó díjösszegek szerepeltetése teljesen szabályszerû. Követendõ példaként állítható minden koprodukciós szerzõdés (és költségvetés) készítõje elé. Tanulsága ismét az, hogy valamikor - évekkel elõbb - létez(het)ett a Magyar Televíziónál egy jól átgondolt, egységes és teljeskörûen hibátlanul mûködõ, hagyományos szerzõdési-, kalkulációs-, és elszámolási rend, ami az elmúlt néhány év túlzottan liberális gyakorlata folytán és során lényegében szétesett. Már csak néhányan õrzik e haladó hagyományokat!

Színházról-színházra. Ez a szerzõdés is koprodukció, csakhogy annak tipikusan szabálytalan, "bújtatott" esete! Az ÁFA-törvény teljesítése elõl bújkálnak.

Az MTV Rt. amúgy 0,9 millió forint értékû ingyenes szolgáltatásokat nyújt a produkcióhoz, emellett saját, belsõ munkatársai foglalkoztatását is lehetõvé teszi a vállalkozónak 1,2 millió forint honorárium fejében, melyet az MTV Rt. fizet ki.

Az MTV Rt. a koprodukcióban a vállalkozó Stúdió Mikro Rt. alvállalkozója. Szolgáltatásainak értékét (tb.-járulékkal együtt 2,6 millió forint + ÁFA) számlázni lenne köteles, ám mégsem teszi. A Stúdió Mikro Rt. is nevesít némely ingyenes szolgáltatásokat, 0,6 millió forint összegben, amelyeket viszont nem számláz az MTV Rt.-nek. Az ingyenes szolgáltatások ráadásul nem is állnak arányban egymással, - az ÁFÁ-t viszont kölcsönösen megspórolták. Node miért nem a megfelelõ színházak voltak az MTV Rt. természetes koprodukciós partnerei, hiszen ez a mûsor értük és róluk szól? Miért kellett méregdrága külsõ vállalkozót igénybevenni, amikor az MTV Rt. és a színházak együtt fele ennyiért létre-hozhatták volna a mûsort?! A vállalkozó költségvetése esetenként erõsen túlzott, pl. csupán 3 napi ügyeleti díjként 350 ezer forinttal kalkulál, a területfoglalásért pedig 150 ezer forintot fizet(tet) ki. Az ún. bérleti díjak között a költségvetés 4 millió forintot „szán” a színháznak. A vállalkozó a forgatás céljából gyakorlatilag "az éppen mûködõ" színházat béreli ki mindenestül, ami burkolt dotáció.

"Álomûzõk". Novofilm-vállalkozás, elnagyolt költségvetéssel. Megrendelõ és Vállalkozó kölcsönösen 3,4 millió forint azonos összegû egyéb szolgáltatást is nyújtanak egymásnak, ami ránézésre teljesen szabályos barter-ügyletnek látszik, szabályos ÁFA-elszámolással. Kár, hogy a kölcsönös szolgáltatások beárazott részletezése hiányzik, amitõl fiktív-gyanússá válik az egész. Egyes összegek elképesztõen magasak, - pl. szereplõk, színészek: 1,4 millió forintért, tb.-elszámolás nélkül. A forgatócsoport jövedelme is 1,4 millió forint, tb.-elszámolás nincs. Látvány és pirotechnika 0,4 millió forintért. Jelmez 0,6 millió forintért. Maszk (külön!) 0,3 millió forintért. Kamera és felvételtechnika 1 millió forintért. Helyszín és egyéb költség 1,4 millió forintért. No comment. A mûsor adásonkénti költségvetésének végösszege 13,4 millió forint. Kell ez nekünk szombat éjszaka ennyiért?! A Novofilm Kft. költségvetésben rögzített nyeresége minden egyes szerzõdésben 12 %. A fentieken túlmenõen, - nem sok ez?!

Szenes Andrea talk-showja. Adásonként néhány-százezer forint. Négyszemközt beszélgetni, lám, ennyiért is lehet! Olcsó, így legalább megvalósul a tartalom és a forma egysége.

"A munkanélküliség diszkrét bája". A költségvetés egyes tételei (pl. forgató-csoport 7 millió forintért, egyéb közremûködõk 2 millió forintért) túlzottak, a tb.-járulék egy nagyságrenddel kisebb a reálisnál. Az MTV Rt. a produkcióhoz "ingyenes" technikai szolgáltatásokat nyújt 3 millió forint (+ ÁFA!) értékben, - amelyeket nem számláz.

"Derrick" bûnügyi filmsorozat vásárlása. A fizetés ütemezése az MTV Rt. számára hátrányos, hiszen 1997. október 15-ikéig mindent (48 millió forint + ÁFA) köteles kifizetni, holott a sorozat epizódjainak második fele csak ezen idõponttól kezdõdõen, 2000. január 15-ikéig kerülhet sugárzásra.

Játék határok nélkül (összegzés). Az e kötegben szereplõ újabb szerzõdések költségeivel együtt a "Játék határok nélkül" közvetlen kiadásainak végösszege mintegy 276 millió forint. Kizárt, hogy a bevételbõl ez visszatérült volna! Külön kiemelem a SATO Kft.-vel kötött, 5 millió forint vállalási összegû szerzõdést, ami arról szól, hogy a vállalkozó 9 alkalommal 300 fõ (!) részére hideg-meleg ételes állófogadást biztosít, illetõleg rendez a "RAMSES Music Club" nevû legdrágább diszkóban. A mellékelt étlapot áttekintve a fejenkénti 2.125.- forintos fogyasztás nem is tekinthetõ túlzottan drágának. Node a 300 fõs fogadás, - nem túlzás egy kicsit?! Határtalanul bensõséges játszadozás ez...

"Ûrgammák" (141.-160. rész). Az eredeti szerzõdés csak 46 epizód készítésérõl szólt. Azóta már ki tudja hányadik újabb szerzõdéskiegészítés születik, mindig újabb 20 epizód legyártására. A vállalkozó Félix Film Kft. eme ügyes szerzõdés-tagolási (felaprózási-) trükkel is igyekszik biztosítani a sorozat gyakorlati befejezhetetlenségét. Mibõl tudható, hogy a sorozat éppen 160 részt fog elérni, amikor mindig csak újabb 20 részre szerzõdnek, és az azokban megjelenítendõ konkrét cselekmény elõre nem ismert?! A vállalkozó havonta 8 epizódot ad át az MTV Rt.-nek, az "utolsót" legkésõbb 1997. október 31-ikéig, amikor a szerzõdés lejár. A kiegészítés szerint: az eredeti szerzõdés egyéb rendelkezései képezik a jelen kiegészítés szerves részét, és nem megfordítva, - ami persze a formális logika legelemibb szabályainak is fittyet hányó jogi nonszensz. A 160 rész összköltsége már igencsak megközelíti az 1,1 milliárd forintot!

MSZOSZ-gála. Még szerencse, hogy a Szórakoztató Szerkesztõség e mûsora költségmentes, vagyis az MTV Rt. szempontjából "ingyenes" volt.

Kisváros (90-102. rész). Az MTV Rt. a produkció 13 epizódjához kapcsolódva 5,5 millió forint honoráriumot fizet ki saját belsõ munkatársai számára. Ki felel majd a belsõ munkatársak munkájának színvonaláért: a vállalkozó Három Sztár Film Kft., vagy a filmet megrendelõ MTV Rt.? Melyikük felelõs a mûsor minõségéért? Ez bizony egybemosódik! Az elszámolt tb.-járulék csupán a valós kötelezettségek tört része. A filmsorozat afféle modern szocialisztikus mese, melynek története, cselekménye, szereplõinek "jellemábrázolása" formálisan a mai magyar valóság alapelemeibõl építkezik, valójában azonban távol áll tõle. A helyzetek, a karakterek, a dialógusok irreálisak és irracionálisak, - lógnak a levegõben. Nem szól senkirõl és senkinek, szürke és banális, ugyanakkor iszonyú drága. Egyetlen epizódja - Grand Total - 8,4 millió forintba kerül. Csupán egyetlenegy költségvetési tételt teszek szóvá. Az ún. "produkciós könyvelés" elszámolt összege részenként 280 ezer forint! No comment.

"Szabadság, tér...". A Globe Film Kft.-tõl megrendelt film költségvetése a már leírt szinte valamennyi típushibát magában hordozza. Szinopszis pl. nincs mellékelve. A tb.-elszámolás teljesen hiányzik. A költségvetés "totálisan" - total fringes - elnagyolt. Az egész túlságosan drága. Beárazatlan/térítésmentes MTV Rt.-szolgáltatásokat is tartalmaz, ami abszolút szabálytalan.

"Bál a pusztán" koprodukció. A szerzõdésben kibogozhatatlanul zavaros a koprodukciós költségvállalás, az elszámolás. A költségvetés-összesítõ, valamint az ingyenes technikai szolgáltatások tartalma valósággal elrettentõ példa. A dokumentumok alapján felmérhetetlen, hogy ez a film mennyibe is kerül.

"Férfiakat Szelistyének" koprodukció. A költségvetésben nincs tb.-elszámolás, de szerepel benne "természetbeni kapacitás", ami értelmezhetetlen. A melléklet tartalmazza - egyösszegben (5 millió forint) - a szereplõk díjazását, melynek részletezése vagy ismeretlen, vagy titok lehetett.

"Presszó"-játékfilm koprodukció. A Magic Media Kft. szintén nem mellékelt szinopszist. A film túlságosan is drága, összesen 35 millió forintba kerül. A költségvetésbõl hiányzik a tb.-elszámolás. A technikai tételek jelentõs hányada túlzott összegû. A produkciós jutalék (10 % = 3,2 millió forint) a vállalkozó nyeresége, szintén túl sok.

"Sok hûhó semmiért". Hát nem semmiért, de közel 50 millió forintért. A limit-költségvetés tételei erõsen túlzottak, a tb.-járulék nagyságrendileg alulkalkulált. Az MTV Rt.-szolgáltatások összértéke 3 millió forint lenne, ám ezt tiltottan, ingyenesen nyújtják, illetve veszik igénybe. Szinopszis sincs mellékelve.

"Szerencsekerék". Tipikus koprodukció, noha sugárzási szerzõdés a címe. Az MTM a mûsort az MTV Rt. stúdiójában, a szükséges MTV-s technikai és személyi kapacitások igénybevételével gyártja. A partnerek - a Megrendelõ és a Vállalkozó - mûsorkészítésért való felelõssége, tulajdonosi részaránya, költség-viselõ szerepe a nem nevesített koprodukciós szerzõdésben összemosódik.

A mûsor költségvetése (MTM) ráadásul nem tartalmazza a nyereménytárgyak beszerzési értékét. Akkor azok honnan, mibõl vannak?!

Eddig tartott a Peták-elnöknek írott jelentéseimbõl, a szerzõdések jogi-pénzügyi felülvizsgálatára vonatkozó szövegrész. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy mindez egyszer már megjelent a „Leleplezõ” könyvújság 2000. II/1. számában, - de korántsem szó szerint, hanem jelentõs, önkényes szövegcsonkításokkal...

Mint Olvasóm érzékelte, - szinte minden egyes szerzõdéskötés visszatérõ problémájaként jelentkezett: a tb.-járulékok alákalkulálása és az ÁFA-csalás. Ezek nem szórványos hibák vagy tévedések voltak, hanem egységes/általános rendszer, - „takarékos” gyakorlat. A Magyar Televízió Rt. gazdasági vezetése önhatalmúlag törvényen kívülre helyezte magát, - adjon'Isten/fogadj'Isten alapon.

Jelentéseimet Peták elnök természetesen megmutatta Ragáts Imre gazdasági fõigazgatónak is, aki így reagált: "A Czike a mi dolgozónk, vagy az APEH-é?"

Nyilvánvaló, hogy az általános konzekvenciák megfogalmazása kizárólag csak a szerzõdéskötések teljeskörû felülvizsgálata után és alapján vált lehetségessé. Peták leváltását és jómagam eltávolítását követõen is hosszú hónapokba tellett, amíg Peták is, én is - külön-külön, és együtt is elemezve a múltat - eljutottunk egyfajta letisztult valóságkép összegzéséhez.

A rendszerváltozás média-világának fõszereplõit Peták István három fõ csoportba sorolja: (1) Liberális rádiósok, televíziósok, újságírók, akiket a "megtámadottság" hozott össze. (2) Megbízható pártkáderek, akik 1957. után kerültek a televízióba. (3) Szakemberek/televíziósok, a "jó, nemzeti dzsungelharcosok".

Világfelfogásuk szerint: liberális kozmopoliták, szocialisták és nemzetiek.

Párthovatartozásuk szerint: SZDSZ-esek, MSZP-sek, MDF-esek/Fideszesek.

Peták mondja: "A harcok közepette természetesen megjelentek a sakálok is. Nem lebecsülendõ azok tábora, akik anyagi jussokat remélve álltak és állnak be egyes vezérkolomposok mögé üvölteni. Nem kevesen vannak ilyenek, akik tehetség-telenségüket ezzel a tõkével akarják kompenzálni. Ezek a kis sakálok. A nagy sakálok: Már 1990-ben is látható volt, hogy miközben egyesek arról beszéltek, hogy a Magyar Televíziót egy adott ideológia (párt) vazallusai kisajátították, nem vették észre és nem is nagyon fogadták el: ennél sokkal nagyobb baj, hogy megjelentek a gazdasági összefonódások („latinul”: co-nexus), melyek a politikai pártok színezetét magukra húzva sokkal veszélyesebbek, mint a megörökölt pártideológiai jellegû befolyások. A létrejött produceri irodák és vezetõiknek egy része, valamint a Magyar Televíziótól függetlenül megalakult mûsorgyártó vállalkozások - nem lévén médiapiac - egyéni alkuk, "baráti" megegyezések alapján kötöttek szerzõdéseket, és állapították meg a mûsorok árait. Egy olyan szimulált piac jött létre, ami melegágya lett a korrupciónak, s a tényleges árképzés teljes mértékben elszakadt a valós bekerüléstõl. Szabályozatlan, fölkészületlen és morális szempontból is megkérdõjelezhetõ szereplõk jelentek meg a médiapiac minden oldalán. Ez az elmúlt években csak kiteljesedett, profibbá, rafináltabbá vált, és még nagyobb összegekrõl van szó, mint nyolc évvel ezelõtt. A helyzetet csak súlyosbítja, s szinte feloldhatatlanná teszi, hogy ezek a vállalkozások felismerték: csakis akkor ûzhetik üzleteiket viszonylag gondtalanul, ha nagybácsiként valamelyik pártot magukra húzzák. Ez annál is könnyebb volt, hogy némi szívességet tettek az adott pártnak, és az máris védelmére kelt az illetõ vállalkozásnak. Ennél rosszabb a helyzet azokban az esetekben, mikor nem párthoz, hanem az adott párt egyes személyeihez kötõdõ, a - minden mendemondára okot adó - kapcsolat. Ez már alkalmas arra is, hogy az adott párton belül az adott frakció, irányzat kegyeit megnyerje. Csak két olyan példa, mely már a sajtóban is megjelent: ismert az Ûrgammák produkció személyes kötõdése az MSZP-hez, valamint a megszûnt Objektív szintén személyes kötõdése a liberális (SZDSZ-MSZP-s) körökhöz. (...) Ma a Magyar Televízió legnagyobb gúzsba kötõje a politikai erõkkel összefonódott gazdasági hatalom, melynek szorításából menekülni csakis a politikai pártok - önmagukon fölülemelkedni tudó önmegtartóztatásának - segítségével lehet. (...) Talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a vállalkozásokban már jelen van egyes esetekben a maffia is, melynek módszereirõl nem kell bõvebben szólni. A kis maffiák biztosan jelen vannak. Azokra gondolunk, akik nem csupán egyszerû ügyeskedéssel, baráti kapcsolatok révén, hanem pénzzel, zsarolással veszik meg a szerzõdést, s ugyancsak pénzzel tudják a szükséges helyeken biztosítani befolyásukat, hogy ne legyen senki, aki megtámadja, netán aki sikerrel támadja meg a szerzõdést. A kereskedelmi televíziók elindulása elõtti, a médiapiachoz fûzõdõ biznisz-várakozások nem váltak valóra, ami egyrészt kedvezõ a Magyar Televízió Rt. részére, mert a valós piaci árak kialakulásának eljött az ideje, másrészt a belõle élõsködõ piócák még erõteljesebben tapadnak a testére, hiszen immár a nagy üzlet cáfolhatatlanul utolsó lehetõségét az MTV Rt. jelenti számukra. A két utolsó motívum még elkeseredettebbé és kíméletlenebbé teszi a küzdelmet, s tekintettel arra, hogy a küzdelem életre-halálra megy, a tartalom-iparon keresztüli politkai befolyásolás és a gazdasági összefonódás árnyéka, avagy gyanúsítottsága rávetõdik a Közalapítvány kuratóriumára és különösen annak elnökségére, a Felügyelõ Bizottságra, a pártokra, és természetesen az MTV Rt. közép-és felsõszintû menedzsmentjére.(...) A média-háborút (1) a politikai pártok a politikai térnyerésért; (2) a vállalkozások a piac birtoklásáért, újrafelosztásáért; (3) a "politikai erõk" összefonódva a gazdasági erõkkel, egymás kiszorításáért; - vívják. (...) Az eddig leírtak jórészt ismertek a médiavilág szereplõi elõtt, de talán soha nem kapcsolták ennyire össze a szereplõket, s sokan hajlamosak csak politikai, vagy csak gazdasági érdek-harcra leszûkíteni a küzdelmeket. A sokvariációs összefonódottság mintha kimaradna gondolkodásunkból. Ez annál is veszélyesebb, mert máskülönben nem értelmezhetõ sem a Kuratórium és annak Elnöksége, sem a Felügyelõ Bizottság, sem az MTV Rt.-menedzsment egyes tagjainak gondolkodása, mozgása. (...) Summa summárum: ha a Kuratórium Elnöksége és a Felügyelõ Bizottság pártok mentén, érdekcsoportonként osztható, és osztódik, akkor csak idõ kérdése, hogy az Rt. vezetése mikor képezi le a tulajdonosi jogokat gyakorló testület megosztottságát, azaz mikor lehetetlenül el az Rt. vezetése, - ami még drámaibb következményekkel jár, mint a Kuratórium Elnökségének ellehetetlenülése. (...) A média, különösen a televízió világa olyan erõs érdek-érvényesítõ erõvel rendelkezõ emberek/csoportok, stb. halmaza, amely az elmúlt nyolc évben ellenállt minden változtatási kísérletnek, mely egy racionálisabb, optimális költségvonzatú, mûködésében cél-és feladat orientált szervezetet tudott volna létrehozni, amely bizton áll a talpán a kereskedelmi televíziós környezetben. Azaz: ha ezzel a hatalmas erõvel egyedül az elnök áll szemben, miközben az F.B. és a Kuratórium Elnöksége is csak az ellenõrzõ funkcióját hangsúlyozza, úgy szükségszerûen bukásra van ítélve a mindenkori elnök. Szent György lovag kora mintha elmúlt volna, sárkányok viszont - sok fejjel! - mintha léteznének."

Mint említettem, a tanulságok leszûréséhez - a bukás után - mindkettõnknek elsõsorban idõre, rövidebb/hosszabb magányos elmélkedésre volt szüksége. Nem egyformán dolgoztunk, másirányú felelõsséggel, - így utólagos következtetéseink sem mindenben egyeznek meg. Érdekes, hogy Peták István az idézett gondolatmenetében eljut a kvázi-forradalmárság közvetlen közelébe, legalábbis teoretikus szinten. Gyakorló elnökként egyáltalán nem volt forradalmár, még rózsaszín reformer sem, - sokkal inkább szolíd, atyáskodó kagylóevõnek tûnt. Megpróbált ügyesen lavírozni a legkülönbözõbb "politikai érdekszférák" között, mégis ugyanúgy, és ugyanolyan gyorsan lemészárolták, mintha profi dzsungel-harcosként ellenállt volna. Mindez mit sem változtat azon, hogy Peták István az érzelmek és az elmélet talaján: népies, nemzeti-liberális szociáldemokrata. Vidéki származású, aki urbánussá "fejlõdött", - a magyar nemzeti kultúra elkötelezettje, szabadelvû gondolkodóként vonzódik a polgári életfelfogáshoz; ugyanakkor neveltetése, karrierje és személyes kapcsolatrendszere révén bal-oldali reformista, jobboldali érzelmekkel. Minden, ami "jó", de talán egyik sem eléggé! Ideái illúziók, amelyeket mindig csak annyira vállalt fel, hogy súlyosabb bajok ne származzanak belõle. A látszat csal, és Peták gyakorlott csalatkozó. Okfejtéseit újra végig elemezve, érthetetlen, hogy miben reménykedik mégis? Hiszen kristálytiszta logikával, a türelmes papíron egy oroszlán bátorságával bizonyította be, hogy a király meztelen: a királyi televízió az ördög fellegvára! A hatalom tombol, tobzódik a Televízió falai mögött, legbelsõ helyiségeiben „spiritiszta orgiákat” rendez, állatias mámorában naponta teleokádja a kultúra szentélyét, és mégis: Peták ebben a "templomban" akart kultúrát építeni. Elhitte, elhitették vele, hogy ez lehetséges, - mert el akarta hinni. Ad absurdum felmérte/ átlátta, hogy minden aljasságnak a (bármilyen) politikai hatalom az oka, ám mégis reménykedik egyfajta politikai kultúra megvalósíthatóságában, vagyis még mindig ennyire reformkommunista! Nem jutott el annak a felismeréséig, hogy a hatalomnak semmi keresnivalója nincsen, nem is lehet a Televízióban, hiszen a politika maga a létezõ, koncentrált kultúrálatlanság, amelyet tûzzel-vassal ki kell kergetni - mint Krisztus a kufárokat - a templomból, különben az isten-tisztelet istenkáromlássá aljasul. Peták végzetes tévedése, hogy hisz valamiféle "politikai önkontroll"-ban, az "önmegtartóztató politikus"-ban. Ez az illúziója lényege, ugyanis ilyesmik/ilyenek nem létez(het)nek. Nemcsakhogy a kufárok pénzébõl nem építhetõ igazi templom, hanem azok felügyelete alatt sem. Pénz és felügyelet azonosak, mert: a hatalom a koncentrált pénz. Peták nem érti, nem meri érteni a kultúra autonómiájának a lényegét. Autonómia: az önrendelkezés joga. Az igazi kultúra olyan sziget a hatalom óceánjában, ahonnan a politika gonoszságát kitiltotta a józan ész. A Televízió a kultúra temploma volt, egyfajta szubkultúráé, amelyet szocialistának neveztek. A rendszerváltozás szétverte ezt a szubkultúrát, - a hatalom különféle aljasai pedig "beköltöztek" a házába. Az ún. - Peták-féle - médiaháború benn, a házban zajlik. Ahol az ügynökseregek korábban is orgiáztak, "kirúgták a ház oldalát" is, ott most patakvér folyik, különféle komisszárok különbözõ vére. Lemészárolják egymást, felélik a vagyont, - azon az alapon, hogy: ha már egyiküké sem lehet a Televízió, hát ne legyen senkié sem. Minden egyéb elképzelés/feltételezés merõ naívitás, passzív kollaboráció.

Az én világom ennél egyszerûbb, viszont ugyanakkor bonyolultabb is. Számomra a kultúra önmagától és önmagáért nem létezik, nem érték. A kultúra kizárólag a nyíltan és õszintén istenhívõ ember(iség) kollektív szellemi teljesítménye, védõ-bástyája a Sátánnal szemben, - vagyis eucharisztia. Nem templom az, ahol csak ostyaevés zajlik, - áldozat és átváltoztatás nélkül, vagy helyett. A templom Isten nélkül üres, amelybe azután elõbb-utóbb szükségszerûen beköltözik a Gonosz. Namármost - ha már beköltözött, és nem lehet kiûzni - meg kell próbálkoznunk a "megrendszabályozásával", tehát a lakásában kell szembeszállnunk vele. Állítom, hogy reális gondolatok, illetve lehetõségek ezek! Más megoldás nincs. Az a baj, hogy a kicsinyhitû (nem elég mélyen istenhívõ) emberek úgy csinálnak, mintha nem ismernék fel a Gonoszt (szemet húnynak), - szélsõségesebb esetben önként együttmûködnek vele, vagy elmenekülnek elõle. Pedig eléje kell állni! Isten úgyis átlát minden önigazoló képmutatáson, és csak az igazán bátrakat segíti.

A kiállást/szembenállást alulról kell kezdeni, s ha kell, legfölül befejezni. A hal mindig a fejétõl büdös, de amíg még ehetõ; a tisztítást/pikkelyezést alulról, a farkánál kell elkezdeni. Én így gondolkoztam, és most is így gondolkozom. Ott, és annyiban igyekszem résztvenni a tisztításban, ahová vet a Gondviselés...

Nem kergetek illúziókat, de nem is rejtõzködöm. Alulról haladok felfelé. A mai magyar társadalmi - politikai és kultúrális - közeg a Magyar Televízió Rt. közszolgálatisága tekintetében: üzleti-pénzügyi értelemben kétszínû és csalárd, esztétikai vonatkozásban pedig legalábbis ellentmondásos, zavaros, - nagyrészt teljesíthetetlen (vagy semmilyen) elvárásokat fogalmaz meg. Az MTV Rt.-ben vígan együtt él a kincstári-költségvetési pazarló szemlélet a mohó (reklám-)- üzletelési vággyal, - média-lobbysta a korrupt és/vagy ostoba hivatalnokkal. A politikai és állami, s a médiaszakirányításban a legképtelenebb "vegyes" (szociál-kapitalista-posztszocialista) elképzelések mûködnek, miszerint az MTV Rt. egy olyan speciális média-hydra, amelynek egyik feje magába szívja az intimbetétek reklámjából a "piszkos pénzt", majd a másik fejébõl spontán parancsszóra elõpattan "a tiszta közszolgálati kultúra". (A folyamat tetszés szerint akár meg is fordítható...) Valójában azonban az MTV Rt. által hagyományosan mûködtetett költségvetési médiapiac a külsõ mûsorkészítõ lobbyk (produceri irodák, kft-k) szabad vadászterülete, - sõt, mi több, bizonyos piszkos (vállalkozói?) pénzek "kultúrális mosodája" is egyben. Évi 10-18 milliárd forint a tét! Az összeomlott káderrendszer aczélista szubkultúrája finanszírozási konstrukciójába betonozva: ma is tovább él. A hirtelen keletkezett kínálati ûrt eleinte kitöltötték a külföldrõl "olcsón" beáramlott multikultúrális bóvlik, majd a hazai mûsorgyártás is gyorsan átállt az utánzó "saját bóvlik" termelésére (pl. magyar szappanoperák)...

A rendszerváltozás óta - nagyrészt "fû alatt" - lezajlott az elektronikus médiapiac (benne az MTV költségvetési piacának) privatizációja is. Látszatra amúgy meg-kezdõdött az MTV megrendelõ televízióvá alakulásának spontán folyamata, ami 1996-tól részben tudatos elemekkel párosulva fel is erõsödött. Csakhogy a privatizáció Magyarországon többségében vagyonfelélést jelent. Az MTV-bõl (produceri irodákból önálló kft.-kké) kívülre szervezõdött mûsorkészítõk "mint farok, kezdték el csóválni a kutyát". Nem az MTV határozta meg, hogy milyen mûsort és mennyiért akarna megrendelni, hanem "a kívülre szakadt, volt tévé-sztárok" már kész szerzõdéseket hoztak, amelyekben gyakorlatilag megszabták: mit és mennyiért akarnak sugároztatni. Ennek a mûsorkészítési-költségvetési privatizációnak természetesen az lett az egyenes következménye, hogy a korábbi limit-kalkulációk egyre több fiktív tétellel "felhígulva" egyre lazábbakká váltak, hiszen már nem szolgáltak más célt, csupán "a kialkudott" vállalkozói szabadár úgymond' alátámasztását. Magától értetõdõ, hogy ez a fajta "rabló privatizáció" minden vonatkozásban kizárólag károkat okozott, ugyanis a minden évben szinte teljesen szabadon elfolyt hatalmas pénzösszegek semmilyen befektetést, vagy más hasznos tõkeakkumulációt nem eredményeztek: tõkeerõs/fejlõdõképes külsõ produceri kft.-k nem jöttek létre, a könnyen szerzett pénzeket maradéktalanul felélték. Ezek az egyik napról a másikra élõ kis látszat-vállalkozások prédára éhesen kóborolnak az MTV Rt. körül, jellemzõen még egy haveroktól szerzett hamis-nyeszlett bankgaranciát sem képesek felmutatni. Az MTV Rt.-nek viszont "minden hasznos forintot" kimutathatóan duplán kell kifizetnie - a kacatért.

A "fordított helyzeten" - amíg még végképp nem késõ - csak úgy lehet változtatni, ha az MTV Rt. egyik napról a másikra "befagyasztja a piacát" és csak megfelelõ tõkeerejû, komoly mûsorkészítõ cégeknek ad megbízást, - többet senkinek nem nyújt hitelt, téritésmentes technikai-infrastruktúrális szolgáltatásokat, ingyenes archívum-használatot és kategórikusan megtiltja a saját dolgozóinak, hogy a formálisan külsõ, valójában „bennfentes” produkciókba külön bedolgozzanak.

A rabló privatizáció azonban nem csupán a limit-kalkulációk tételeinek cca. 100 százalékos devalvációját hozta, hanem vele értéktelenedett bizonyos szórakoztató mûsorok érdemi mondanivalója, tartalma, mûvészi minõsége is. A sorozatban elõ-állítható, nagy nyereségtartalmú kultúrkacatot kezdték el gyártani a produceri ál-vállalkozások is. Eltûntek a komoly mondanivalójú mûvészi alkotások, a helyüket gyorsan elfoglalták a fikciók, a vetélkedõk, a különbözõ - fõleg talk - showk. Ettõl kezdve nevezzük mûvésznek a magamutogató riportert, sztárnak az egyszerû mûsorvezetõt, zseninek a társalkodó-partnert, mûsornak a beszélgetést, humornak a hülyéskedést, tomboló sikernek a mûtapsvihart, honoráriumnak pedig a könyvelõ és a takarítónõ bérét. Látszat-vállalkozás, fiktív költségvetés és mûvészi szemfényvesztés (kultúrbóvli-gyártás) kéz a kézben járnak. Az érték-válságot az egyszerû ügyeskedõk azonnal a maguk javára fordítják, mihelyst elbizonytalanodást látnak "a megrendelõi" oldalon. Az általános kontra-szelekcióban belsõ szerkesztõk és külsõ producerek borulnak össze. Az érték-válságból a kivezetõ utat csak úgy találhatjuk meg, ha a rendszer legfontosabb elemeit, tényezõit, az alkalmazott módszereket, technikákat; a mûsorkoncepció, a megrendelések, a szerzõdéskötések, a gyártás és a mûsorszerkezet teljes egészét gyökeresen megújítjuk. (1) A megrendelõ televízió koncepciót dolgoz ki, mindkét közszolgálati csatornára, külön-külön. (2) Komplex üzleti tervet készít, amely szerkesztõségekre lebontva tartalmazza a tárgyévben produkciós és film-beszerzési szerzõdéskötésekre felhasználható keretösszegeket. (3) Konkrét mûsortervet készít, összeállítja a mûsor-szerkezetet az aktuális naptári idõszakra. (4) Közbeszerzési versenypályázatot hirdet tervbevett produkcióinak külsõ gyártására, s a tenderek gyõzteseivel vállalkozási szerzõdéseket köt. (5) Tételes utókalkulációk ellenõrzése alapján elszámol a producerekkel, az adások után.

Mindezeknek ma "még az ellenkezõje sem igaz"; így csak a pénzünk folyik el, -szabályozatlanul, rendszertelenül, logikátlanul és gazdaságtalanul. Amíg horribilis összegû produkciós kiadások áramlanak kifelé, többségében feleslegesen, addig mindenki jogosan elégedetlen: a nézõk apatikusan szídják a tévé(k) mûsorát, vagy magatehetetlenül hemperegnek a reájuk sugárzott/"mûsorszórt" értéktelen-langymeleg limonádéban.

Nyolcadik fejezet

A Deloitte & Touche rémtettei

A magyarországi "privatizációt" éppúgy angolszász/szupranacionális nemzetközi tanácsadó cégek - a valamikori gyarmatosító Brit Kereskedelmi és Tenger-hajózási Hivatal legújabbkori reinkarnációi - menedzselték végig, mint egykor Indiában, Ausztráliában, Amerikában vagy éppen Afrikában, netán az Északi Sarkon. Uniformizált, egyenszilárdságú történések ezek...

A dolog lényege szerint, amikor valamelyik földrész vagy ország "prehistorikus", illetve állammonopolizált önfejlõdése befejezõdött, a termés beérett, - lehet jönni leszedni a gyümölcsöt! Az egyszerû magyar emberek (hasonlóan tudatlan afrikai és eszkimó társaikhoz) nem rendelkeztek saját privatizációs koncepcióval, fejlett mérlegauditálási és vagyonértékbecslési ismeretekkel/gyakorlattal, így ezt a tudást importálnunk kellett. Jöttek is a brókerek, hosszú-tömött sorokban segíteni, a várható magas árfolyam-nyereség reményében. A kampányszerû szabadrablás elsõsorban a vadonatúj piacok, másodsorban a szocialista tulajdonú termelõ-eszközök (gépek, felszerelések, technika, technológia, ingatlanok, infrastruktúra, árukészletek, stb.) és a munkaerõ, a szellemi tõke feletti rendelkezés jogának megszerzésére irányult. Magyarország felvásárlása (az ún. privatizációs folyamat) három lényegi mozzanatot tartalmaz: (1) Dr. SárközyTamás jogász 1988-ban megalkotja az alapvetõ fontosságú Társasági Törvényt, hogy a magyar állami vállalatok a hírhedt Átalakulási Törvény speciális elõírásai szerint - szabadon (nagy árfolyamnyereséggel!) felvásárolható, "egyetemes" tulajdonná - részvény-társaságokká, kft.-kké alakuljanak át. (2) A multinacionális tanácsadó cégek teljes egészében „felértékelik” a még állami tulajdonú mûködõtõke-vagyont, ami valójában tömegméretû (és horribilis mértékû) leértékelést jelent. (3) Az Állami Vagyonügynökség (vezetõi: Tömpe István, Csepi Lajos, Lascsik Attila, stb.), amelyet az állami vagyon szezonvégi végkiárusítása céljából állítottak fel, konkrét/egyedi szerzõdéskötésekkel eladja a vagyont, - zömmel külföldieknek.

A leírt mozzanatok kísértetiesen hasonlítanak a gyümölcsszedés fázisaira, v.ö.: (1) Felszedik a diót, illetve feltörik annak csonthéjas burkát. (2) Kicsemegézik a dió finom/puha, illóolajokban gazdag, ehetõ belét. (3) Megeszik a diót!

A privatizációs folyamat természetesen keresztülvihetetlen lett volna az említett jogszabályi háttér megteremtése nélkül, ám a legfontosabb motívum mégis az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) kínáló/kínálkozó-, valamint az értékbecslõ tanácsadók üzletkötést katalizáló, siettetõ és gyakorlati lebonyolító részvétele.

A tanácsadók hármas értelemben is lerabolták a teljes magyar állami portfoliót. Egyrészt - az újraelõállítási költségekhez, de a valós piaci értékhez képest is - jelentõsen leértékelték a vagyont, miáltal jóelõre bebiztosították "a már ugrásra készen álló" külföldi vevõ busás árfolyamnyereségét. Másrészt mesés összegû munkadíjakat fizettettek a magánosítandó állami cégek menedzsmentjeivel: az ún. privatizációs koncepciók, reorganizációs programok, üzleti és átalakulási tervek, üzlet-és vagyonértékelések, mérleg-auditálások; adásvételi, társasági és szindikátusi szerzõdések megfogalmazásáért és összeállításáért. (Az ÁVÜ például 100 millió forintot fizetett a KPMG-nek a Videoton-vállalatcsalád üzleti átvilágításáért.) Harmadsorban jelentõs jutalékot is kértek áldásos tevékenységük sikerdíjaként, amely általában a privatizált/értékesített vagyon, vagy az adásvételi szerzõdés összegének 1-3 %-át tette ki. A magyar privatizációs piacon hirtelen megjelent tucatnyi nemzetközi óriáscég "karrierjének életgörbéje" eltérõ ívet írt le, attól függõen, hogy mikor, melyikük lopta be magát valamilyen grandiózus tranzakcióval az ÁVÜ vezetõ komisszárjainak a szívébe. Így az ÁVÜ, majd jogutódja az ÁPV Rt. sikertörténetében megkülönböztethetünk: Ernst & Young (Bonitas), KPMG (Reviconsult), Price Waterhouse, Arthur Andersen, Coopers & Lybrand és Deloitte & Touche korszakot. Mindegyik milliárdokat keresett, de a pálmát az utóbbi vitte el. Érdemes még megemlítenem, hogy a legjelentõsebb állami vállalatok egyike sem kerülhette el a sorsát, - sõt, többjüket többször is lerabolták! A Magyar Posta, a MATÁV, a MALÉV, az Antenna Hungária, a MÁV, a BKV, a Villamos Mûvek Tröszt, a MOL Rt., a Hungarocamion többszörösen megfizették a tanulópénzt; örülhetett, aki 5-6 (félévenként elévülõ) vagyonértékeléssel "megúszta" a saját privatizációját. Amint a privatizációs piac 1995-tõl csendesedni kezdett, - devalválódott a tanácsadók munkaminõsége is... Az egykori angolszász gyarmatosítók színes üveggyöngyökkel fizettek aranyért, gyémántért a könnyen átverhetõ bennszülötteknek. A privatizációs aranykor vége felé (1996-1998.) színes folyamatábrákat kaptunk százával a tanácsadóinktól (pl. BKV, MTV. stb.) - Horváth Lóránt alelnököt az MTV Rt.-nél például szinte lenyûgözte ezek készítése (nylon-lemezre, filctollal; lásd majd még késõbb is!) -, súlyos milliókért... Szakmai értékük vetekedett az üveggyöngyökével...

A nagy ópusz elõtt azonban még egy rövid analóg történet, egy kicsit korábbról.

Mint diplomás közgazdász, 1977-ben másféléves kutatói kiruccanást tettem a Magyar Posta közgazdasági fõosztályán, ahol is a gyakorlatban is alkalmazható elméleti megoldásokat, különbözõ gazdálkodási technológiákat „kutatgattunk”, tanulmányok készítése formájában. Matematikus/számítástechnikus és üzem-gazdász barátommal sokat sakkoztunk, néha még rumot is ittunk a Benczúr utcai szemközti kocsmában, - magam pedig havonta készítettem egy tanulmányt, hogy mégse lopjuk hiába a napot. Fõnöknõnk, Dr. Heller Krisztina (ma a MATÁV Rt. üzleti fõtanácsadója) a kutatásai során valóságos tudományos kincslelõhelyre bukkant a szovjet szakirodalomban (a rosztovi tudósok nyomdokain haladt!). Az orosz akadémikusok elméleti alapon a szocialista vállalatok szervezettségi szín-vonalát kutatták. Éveken át, több fázisban a remekmûvek tucatjai jelentek meg Krisztina magyar fordításában, amelyek mélyenszántó szakmai mondanivalóját egyedül õ értette. Titkait mindazonáltal senki fiával/lányával soha nem osztotta meg, sajna velünk se. Kifõzte, hogy a „tudományos” fordításait Magyarországon alkalmazhatóvá is teszi. Akkoriban divatos módszerként tûnt fel az alkalmazott gazdaságmatematikában az ún. faktor-analízis. Krisztina ötlete: szervezettségi színvonal faktor-analízissel mérve - volt. Emlékezetem szerint hetekig kérlelte matematikus/programozó barátunkat, mígnem egyszer aztán valamivel rávette, hogy az egyszeri alapadatait véletlenszám-generátorral megsokszorozva, írjon mûködõ számítógépes programot a szervezettségi színvonal faktor-analízis útján történõ egzakt kiszámítására. Mihalik Péter némi kifogások után meg is írta a programot, majd ezután több hetes, ismétlõdõ futtatások következtek az Intézet Honeywell-számítógépén...

Teltek-múltak a hetek, míg egyszer gyönyörû, derûs napra ébredtünk. A délelõtti verõfényben Dr. Heller Krisztina átszellemült arckifejezéssel vonult be munka-szobánkba; telt karjaiban hatalmas köteg kinyomtatott leporellót cipelt. "Képzeld, Péter, az utolsó oldal utolsó sorában van VÉGEREDMÉNY IS!" - repeste halkan.

"És mennyi lett, Krisztina?!" - kérdezett rá Péter, eléggé meggondolatlanul. - "A Szegedi Postaigazgatóság szervezettségének színvonala 1977-ben 70 % volt!" - közölte Krisztina mindnyájunkkal az örömhírt. "Na jó, de ez most mit jelent?" - kétkedett Péter. "Ezt kellene megfejtened, holnapra!" - mondta Krisztina, majd megfordult és távozott, ám a leporellóit otthagyta. Péter néhány nap szabadságot vett ki, hogy kiheverje a történteket. Azon a napon sok rumot ittunk...

Ekkor találkoztam elõször a színes üveggyöngyökkel, de korántsem utoljára.

A világ legnagyobb üveggyöngy-gyára kétségtelenül a Deloitte & Touche Rt.

Következik az MTV Rt. tárgyi ópusza, három tételben elbeszélve.

Amint egyre mélyebre ástam magam az MTV Rt. produkciós költségvetéseibe, szerzõdéseibe, nyilvántartásaiba, információs rendszerébe, - már szinte kezdtem "hiányolni" a D/T hathatós közremûködését a különbözõ számviteli kérdésekben! Az átalakulás vagyonértékelését (az MTV vagyonmérlegét, nyitómérlegét) nem õk készítették, a mérlegeket nem õk auditálták, noha már 1996. június 28-ikán átvilágították az akkor még költségvetési szervet. Kár volt "hiányolnom", mert a belépésemkor már léteztek azok a szerzõdések, amelyek a felülvizsgálat során kerültek a kezembe. Az MTV Rt. keretszerzõdést kötött a D/T-vel, amelyen belül két konkrét szerzõdést ismertem meg: tanácsadói megbízásokat a pénzügyi és a számviteli folyamatokkal, valamint az 1997. évi üzleti tervvel kapcsolatban. Az MTV Rt. üzleti terve a D/T excell-programjával átfuttattva sem lett jobb, vagy konzisztens. A Televízió nem a módszertani ismeretek hiányával küszködött, - a tartalmi problémákon a tanácsadó mégoly kitûnõ szoftverje sem segíthetett...

Szakszerûen összeállított, összehangolt, megvalósítható üzleti terv hiányában nem lett volna szabad átalakítani az MTV-t költségvetési szervbõl részvénytársasággá; a cégbejegyzés így nem is szabályos. Fontos dolog persze, hogy az MTV Rt.-nek legalább utólag legyen a szakszerûség látszatát keltõ, pénzügyi-imakönyvszerû üzleti terve, ám mindez így mégsem több, mint esõ után köpönyeg. Az üzleti és cash-flow tervet 1996. október 1-je elõtt kellett volna összeállítania az MTV Rt. önálló koncepcióval, reális üzleti elképzelésekkel rendelkezõ régi vagy új gazdasági fõigazgatójának. A koncepció vagy a megfelelõ gazdasági fõigazgató hiányát nem kompenzál(hat)ja sem a D/T-megbízás, sem kádercsere, sem excell-program. Ez vonatkozik a pénzügyi és a számviteli folyamatok szabályozására irányuló másik megbízás várható hatékonyságára is. A pénzügyi és a számviteli folyamatok célirányos megszervezését éppúgy hiába várják a D/T-tõl, mint a konkrét könyvelés folyamatos végzését, az idõszakonkénti fõkönyvi zárlatok, kivonatok összeállítását, vagy a gazdálkodási beszámolók elkészítését. A külsõ tanácsadó maximum technikai-módszertani segítséget nyújthat az MTV Rt.-nek; a koncepcióalkotás, a szabályozás felelõsségét sohasem vállalhatja át, - az a megrendelõ Gazdasági Fõigazgatót terheli.

Az ilyen és hasonló megbízásokkal csak tovább nehezedik az MTV Rt. amúgy sem túl rózsás pozíciója, mert hiába "a jó ügyet szolgáló" újabb kiköltekezés, a várva várt csoda elmarad, az elvesztegetett idõ pedig többé nem nyerhetõ vissza. Mint azt Robinson asszony, az ismert angolszász közgazdász is említhette volna egyik korai esettanulmányában: "Saját vállalatunk számviteli rendszerét - rend-kívüli következményei és költségei miatt - csak abban az egészen ritka esetben vizsgáltassuk felül külsõ könyvvizsgáló-tanácsadó céggel, amennyiben üzlet-menetünk stabil, társaságunk prosperál, üzleti terveink megalapozottak, gazdálkodási-információs rendszerünk pedig egyébként szakmailag hibátlanul mûködik. Ekkor viszont mi értelme?!" Tényleg, mi értelme?

Csak nem az, hogy - politikai hajbókolási céllal - jóban legyünk a Treuhand-dal, annak liebling D/T-jével?! Ettõl még sem biztos (reklám-) piacunk, sem perfekt számviteli rendszerünk nem lesz...

Az egyik konkrét szerzõdéskötés az excell-modell átadásáról szólt, az üzleti terv elkészítéséhez. A másik - az MTV Rt. számviteli folyamatainak felméréséhez kapcsolódott. A D/T késõbb kézhez kapott aktuális "tanulmánya" a pénzügyi és a szervezetfejlesztési tanácsadási munka továbbfolytatásáról szól. Azonban olyan szerzõdés, amelyben az MTV Rt. menedzsmentje (fõigazgatója) ilyesmit rendelt volna meg, nincsen. Az anyag (címe szerint) a Magyar Televízió Rt. Gazdasági Fõigazgatóságának nyújtandó tanácsadást jelez, holott az említett két szerzõdést az Elnök írta alá. Egy jelentés szóljon annak, aki azt tételesen megrendelte...!

Az elsõ oldalon az szerepel, hogy az MTV Rt. új informatikai rendszert kíván bevezetni, és ennek kvázi-elõfelmérõ, összefoglaló anyaga fekszik most elõttünk. Súlyosabb a következõ állítás, miszerint: "a Gazdasági Igazgatóság gyorsított tender-eljárás keretében kíván a társaság által kialakított jövõkép elvárásainak megfelelõ, új, integrált informatikai megoldást kiválasztani, és az 1997. év végéig üzembe állíttatni. Az elvárások szerint az 1998-as év pénzügyi tranzakciói már az új rendszeren kerülnek majd feldolgozásra." Azután kicsit lejjebb: "A jelenlegi megbízás során elkészítendõ funkcionális rendszerspecifikáció fogja képezni (vajon a mijét?, - kiemelés tõlem) a tenderdokumentációnak." Magyarul: svindli!

Kételyeim a következõk: Biztos, hogy van valós jövõképünk?! Hiszen az üzleti tervünk még mindig költségvetési, a gazdálkodásunk veszteséges, a pénzügyi helyzetünk instabil, hitelképességrõl nem beszélhetünk, az üzleti jövõnk kétséges. Biztos, hogy integrált informatikai rendszerre van égetõ szükség?! Egyáltalán, mi az?! Naprakész fõkönyvi könyvelés hiányában a gazdasági eredmény hitelt-érdemlõen nem mérhetõ, ámbátor az alig megalakult részvénytársaság léte elsõ pillanatától általános takarékosságra van ítélve. Egy ilyen D/T-típusú, mindenre kiterjedõ generál-tanácsadás ráadásul nem is olcsó mulatság! Az MTV Rt. szak-emberei, vezetõi nem értik, amit a multinacionális D/T kérdez; válaszaikat pedig még a tanácsadó is rendre félreérti. Nem beszélnek azonos nyelven, ezt a kapott tanulmány ékesen bizonyítja. Mindez azonban korántsem kizárólag az MTV Rt. butaságának a története! Üveggyöngy ez a mostani portéka is. Amolyan olcsó kis belépõjegyecske... Mert a tanácsadónk aktuális díja kismiska azokhoz a súlyos milliárdokhoz képest, amelyekbe majd az integrált számítógépes információs rendszer kerül. Ezt árulják most Nigériától a Spitzbergákig, pedig igazából senki nem rendelt tõlük ilyesmit, - igazából teli van a raktáruk üveggyöngyökkel. Nincs seholsem reális/fizetõképes kereslet/igény a haszontalan globál-kacatukra, ezért szelíd erõszakkal tukmálják ránk! Most még csak néhány milliócska a fizetségük, ám most kapjuk be a horgot, amely vastag acélsodrony-kötélhez van erõsítve...

Errõl a vonatról azután már nem lehet többé leszállni, - messzire, a csõdbe visz!

Biztos, hogy a D/T csalhatatlanul tudja, mire van szükség?! Vajon hány ilyen átfogó szervezést fejezett be sikeresen Magyarországon? (Egyet sem.) Lássuk csak a referenciáit! (Nincsenek ilyenek.) Hány nemzeti/közszolgálati televíziós részvénytársaság információs rendszerét szervezték meg? Egyetlen egyet sem.

Biztos, hogy a D/T tanulmányának konkrét tartalmát, ábráit és szövegét a vezetõk, a munkatársak jól értik/értelmezik? Elfogadják, s mint követendõ vezér-elvet a magukévá is teszik?! Biztos, hogy senkisem. Meztelen a király, siralmas ez az iromány, és ezt ki kell mondani, még idejében...

Figyelem! Akiknek a füle különösen érzékeny, netán allergiás az angolszászból azon nyersen (angolosan) magyarra fjordított szakhalandzsára, azok lehetõleg ne olvassák el a következõ sorokat, nehogy agyi elsõsegélyre szoruljanak!

A változások iránya célirány-tablóval egyáltalán nem lehet egyetérteni. Sem a jelenlegi állapot minõsítése nem valós, sem a kijelölt célok nem értelmezhetõk az MTV Rt. mûködésének jelenlegi koordináta-rendszerében. Hasbaakasztás!

A Pénzügyi Funkció kiterjedése címû tábla nem több, mint egy zavaros fikció-montázs, - bólogató tévés jánosok számára, akiknek már minden mindegy.

A javasolt ütemterv "lépcsõ-ábrája" finom kis útmutatás a ponty számára, hogy a mederfenéken himbálódzó ínycsiklandó csali elnyeléséig milyen útvonalat kell még megtennie. Az útvonal végén ott mûködik az integrált pénzügyi rendszer.

Az integrált folyamat áttervezési módszertan oldala olvashatatlanul apróbetûs, szemtelenül angolnyelvû áltudományos hablatyolás. A vezetõk és a munkatársak kisebbségi komplexusának elmélyítése céljából a szöveg fokozatosan/teljesen angolszásszá válik: "Miért is nem vagyunk perfekt angolok?!"

A változás szükségszerûségének felismerése tablón a csõlátási képességünk erõteljes fokozása érdekében többszörösen egymásbacsúsztatott csõszerkezetek is megjelennek. A további egymásbacsúszás tényleg feltartóztathatatlan.

Feladataink, várható határidõk. Érthetetlen, hogy "A további fázisok meg-valósítása érdekében ezen fázis végén, a javasolt folyamatok jóváhagyása" - miért csupán a gazdasági fõigazgatótól szükséges?! Az Elnök személyes jóvá-hagyása nélkül ne folytatódhassék ez az egész, mert a végén gyorsított tender-eljárás lesz belõle, és akkor már benne leszünk az alagútban, amelybõl visszafelé nem vezet út. Útunkat az alábbi megállapításokkal, jótanácsokkal kövezték ki:

"Nem lesz adás, ha nincs kifizetve a számla": Az efféle revolverezéssel való puszta próbálkozás is merõ ostobaság. Fizetni egyébként is az adás után szokás.

"A Pénzügyi Fõosztályon jelenleg mûködõ rendszerek egymástól elszigetelten mûködnek": Lehet, hogy ezért nem készült el a fõkönyvi kivonat? Ez baj!!

"Az adatok átadása általában papíron történik": Legalább nem szállnak el!

"Nincs Vezetõi Információs Rendszer": Ezt kellene megszervezni! Helyette:

"1997. végéig a jelen rendszerek összekapcsolásának megoldását, az idei könyvelés "tûzoltásos" (?) befejezését, 1998. január 1-tõl olyan rendszer indítását - tûzi ki célként a D/T -, amely flexibilisen követni tudja a szervezeten belüli változásokat, naprakész információkat biztosít és beleillik az MTV informatikai elképzeléseibe, 2-4 év múlva pedig integrált rendszer beindítása, ami lefedi a TV teljes mûködését." Tiszta sor: még ebben az évben 30-50 millió forintnyi, 2-4 éven belül pedig további 200-300 millió forintnyi megrendelésre számítanak. A kijelölt "feladatok" a megadott idõtávlatban megoldhatatlanok (a megoldásukra nincs is szükség!), a végszámla viszont a megjelölt összeg több-szörösét teszi majd ki. Ki, mibõl, és miért fogja ezt kifizetni?!

A "tanulmány" utolsó, befejezõ oldalai mosakodással és nehezteléssel terhesek. A rendkívül hatékony felmérés hatékonyságát kissé rontotta, hogy: "A felelõs vezetõk leterheltek" (nem értek rá). "A jelen állapot és a folyamatok a vezetõk számára sem mindig egyértelmûek". (Ez fenyegetés: "Ti vagytok a hülyék!".)

"Hiányzott a középvezetõk elkötelezettsége". (Ezen nem csodálkozom, -mostanában én is nagyon vigyázok, hogy mi iránt kötelezem el magam.)

Bármely üzleti televíziótársaság jogszerû, hatékony és jövedelmezõ mûködéséhez legalábbis az alábbi feltételek szükségesek: (1) Magas színvonalú szakmai tevékenység (tevékenységi kör) és bejáratott üzleti (vevõ-)kör (jó piaci pozíció), amely biztosítja a folyamatos rentabilitást, a piaci versenyben való helytállást, a szükséges fizetõ-és hitelképességet. (2) Megfelelõ belsõ és külsõ (szellemi, technikai, archívum, szakmai/emberi) kapacitások megléte, amely biztosítja a piac (a vevõk) rugalmas kiszolgálását, a profil szerinti szaktevékenységek zökkenõmentes, maradéktalan lebonyolítását. (3) Megfelelõ, korszerû belsõ mûködési rend kialakítása és folyamatos fenntartása, amely biztosítja a szervezet hagyományõrzõ, ugyanakkor állandóan megújulni képes - optimális! - mûködését, a lényeges folyamatok szabályozott és konzisztens rendszerét, valamint a hatékony ellenõrzést. (4) Jó mûsorszerkezet és jó mûsorok sugárzása, amely biztosítja a nézõtábor perspektívikus megtartását, igényeik bõvülõ kielégítését. (5) A szükséges pénzforrások, a napi pénzfolyam biztosítása, ami lehetõvé teszi a mûsorkészítés, a mûsorsugárzás és a részvénytársasági menedzsment-feladatok színvonalas végzését, az erõforrások bõvített újratermelésének finanszírozását. A Magyar Televízió Rt. mûködése a kritériumoknak jelenleg nem felel meg, mert:

(1) A szaktevékenység bejáratott, azonban a piacon az MTV Rt. a kereskedelmi televíziókkal szemben - a Média Törvény elõírásai miatt - hátrányos helyzetben van. (2) Az MTV Rt. minden szükséges belsõ és külsõ kapacitással rendelkezik, - sõt, több vonatkozásban fölös mértékben is. (3) A korábban hagyományosan jól szabályozott költségvetési folyamatok mára széthullottak, a részvénytársasági (üzleti) mûködés új rendjének kialakítása "gõzerõvel", ám jelentõs zavarokkal és lemaradással folyik. (4) A mûsorszerkezet és a mûsorok minõsége napi vita tárgya, ugyanakkor a nézettségi indexek szerint 1997-ben az MTV Rt. még õrzi jó pozícióit. (5) A legsúlyosabb problémát a mûsorkészítés, a mûsorsugárzás és a menedzsment-tevékenység napi és távlati finanszírozása jelenti. Expressis verbis: a finanszírozás helyzete kétségbeejtõen rendezetlen.

Az elmondottak tükrében a gazdasági fõigazgatóság munkafolyamatainak oly' "lázas" átszervezése struccpolitikának, pótcselekvésnek tûnik, - amellett, hogy konkrét lobby-utasítás is érkezhetett valahonnét, miszerint „tejelni” kell a D/T-nek. Amennyiben egy rutinos vezetõ a pillanatnyi viszonyait labilisnak ítéli meg, komplikált helyzetbe kerül, amelybõl átmenetileg nem látja a kiutat, vagy csupán "gondolkodási idõre" van szüksége, akkor a legjobban teszi, ha az irodájában festést-mázolást, komplett bútorcserét rendel el, esetlegesen hosszabb külföldi kiküldetésre távozik. Ez sokkal olcsóbb, mint elígérkezni a D/T-nek...

A gazdasági fõigazgató fõfeladata - a nyugati televíziós társaságok financial directorainak mintájára - az lenne, hogy a Társaság zavartalan mûködéséhez szükséges promt pénzforrásokat (ne adj' Isten, például: bankhiteleket!) minden igyekezetével folyamatosan biztosítsa. Pl. a mûsorkészítési és a mûsorsugárzási vonatkozásban szinte kizárólag projekt-hitelek jöhet(né)nek számításba. A pénz megszerzése azonban szinte lehetetlen feladatnak látszik, ezért a gazdasági fõ-igazgató inkább átvilágíttatja és átszervezteti az MTV Rt. teljes információs rendszerét. Ez az egész D/T-projekt ráadásul egy trójai faló, hiszen a gazdasági fõigazgatóság átszervezése címén az egész MTV Rt. spontán kialakult, de végülis egészen jól (!) mûködõ (költségvetési) információs rendszerét fogja végromlásba dönteni...

A gazdasági fõigazgató mindenekelõtt a szükséges pénz akárhonnan történõ elõteremtésén munkálkodjék, és ha már pénzügyi igazgatóként kvázi-tökéletesen funkcionál, akkor fogjon neki az információs rendszer átszervezésének! Csakhát akkor is: õ fogjon neki, ne a D/T.! Az új, integrált információs rendszer hosszú-hosszú évekig csak vinni fogja a pénzt, hozni viszont nem. Ezzel szemben, ha a gazdasági fõigazgató távlatilag megoldaná az MTV Rt. financiális gondjait, úgy lenne mibõl felépíteni a hõn óhajtott, új információs rendszert is. Baljós elõjel, ha a pénzügyminiszter szerzés helyett költéssel kezdi a munkáját!

Nemcsak az a baj, hogy a D/T-javaslatban foglaltak megoldása mostanság nem a legégetõbb sürgõsségû feladat, hanem az is, hogy: a D/T-tanulmány tartalma önmagában is csekély értékû, kevéssé hasznosítható. A kapott anyag a lényegét tekintve verbális kotyvalék, áltudományos nemzetközi hablaty, amely csupán madártávlatból szemléli a gyötrelmesen sanyarú valóságot. Megengedhetetlenül nagyvonalú absztrakciókkal, jól-rosszul leírja ugyan a jelenlegi folyamatokat, ám azok átszervezésére, komplex számítógépesítésére semmiféle javaslatot nem tesz. Kérdés: vajon mi szükség volt arra, hogy kemény pénzért, dedós színvonalon feltérképezzék az MTV Rt. jól ismert munkafolyamatait?! Válasz: Semmi!

Miért "bizalmas" mégis ez a közönséges, emészthetetlen zöldség? Kitõl félthetik ezt annyira? Mi az, hogy: "elõrehaladási jelentés"? Ki, és hová halad? Az egyik oldalon jelentõs szellemi találmánnyal is találkozunk: itt vezetik be agyunkba - a szemünkön át - elsõ ízben a fehérbõl elfeketedõ óriási pipák képét/képzetét!

Még nem is csináltunk semmit - megjelenik a "megelõzõ beavatkozás" fogalma. Dolgozni ki fog?! Késõbb feltûnik a "Rendszerspecifikáció" is, ami a névtelen zseni szerint éppen a "Tender"-rel egyenlõ! Gyanítható, hogy minden elõzmény ennek a célnak volt alárendelve. Alig néhány oldal után máris a tendernél tartunk, amit valószínûleg a D/T szeretne megnyerni, hiszen annak a tétje sokszáz-millió forint. A kis hamis! Mi az, hogy "további szükséges lépések"? Kinek, miért és merre? Nemsokára megismerkedhetünk a lépcsõzetesen felfelé lépegetõ pipákkal. A leírt sokfajta "rendszer"-szóösszetétel közül bizony kimaradt: a rendszerváltás. Többször szerepel az "over"-kitétel. A folyamat végén: It's all over...(!) "A változtatás kulcskérdései" címû oldalt jól megnézve: egyetlen kérdés sincs rajta.

A tizennegyedik oldaltól a "Mellékletek" kezdõdnek. Hol van a fõ anyag?!

A számviteli tevékenységleírásban (feladatjegyzékben) persze nem szerepel a lényeg: igenis tessék havonta göngyölített fõkönyvi kivonatot készíteni, évközben pedig legalább kétszer szöveges beszámolót a pénzügyi és a vagyoni helyzet, az üzleti terv idõarányos teljesítésének alakulásáról az MTV Rt. Elnöke részére.

Az operatív feladatok tételes részletezése minden kreativitást nélkülöz, ilyet egy közepes képességû mérlegképes könyvelõ is bármikor képes összeállítani.

Az elkészült anyaggal sem átfogóan, sem részleteiben nem lehet és nem szabad egyetérteni, azt - ahogy van - vissza kell utasítani.

A tanulmány erõsen fiktív, eszmei értéke maximum néhány ezer forintra tehetõ.

Végül még egy záró megjegyzést teszek. Amit a D/T készített, az eddig teljesen értéktelen. Azt a színvonalat is messze alulmúlja, amit a BKV Rt.-nél voltunk kénytelenek elszenvedni tõlük. Ostoba átszervezési és információs rendszer-"koncepciójuk"-kal (tenderükkel) sokéves céltalan vegetálásba kényszerítették a BKV Rt.-t is. Az Antenna Hungária Rt. okosan, - egyszerûen elkergette õket. Amibe a D/T megpróbálja bevinni az MTV Rt.-t, az a végszámlát tekintve kb. 1-2 milliárd forintra rúg, és soha nem lesz semmi haszna, - csak örök zûrzavar.

Amennyi pénzt a D/T Magyarországról az ÁPV Rt. asszisztenciájával már eddig is elvitt, abból féltucat, üzletileg sikeres MTV Rt.-t lehetett volna alapítani.

Megoldani viszont soha-sehol nem oldottak meg semmit. A D/T egy pénzügyi Xénia-láz, tevékenységük eredménye pedig egy nagy rakás "Ûrgammák"-ábra. Lobbyk gátlástalan pénzéhségét kielégitõ undorító kultúrkacat ez is, az is.

A fejezet a Peták elnöknek írott tárgyi szakértõi jelentéseim szó szerinti idézete. Ez volt az a pillanat, amikortól kezdve Ragáts Imre gazdasági fõigazgatót bízvást besorolhattam már korábban „megszerzett jóakaróim” közé...

Kilencedik fejezet

A szerzõdéskötések új rendje

Minden gazdálkodó szervezet életében a legfontosabb momentum az a vezetõi döntés, mely végül is - következményeiben bevételt vagy költséget keletkeztetõ - konkrét szerzõdéskötésekben manifesztálódik. Bármely többlépcsõs, nagyméretû vállalkozásban - mint amilyen a Magyar Televízió Rt. is - a hierarchia különbözõ pontjain tevékenykedõ vezetõk belsõ és külsõ presztízsét alapvetõen az határozza meg, hogy „végkifejletében” milyen jelentõségû, s így milyen összegû kontraktus kötésére van jogosítványa, illetõleg milyen összeghatárig írhat alá. Elképzelhetõ, hogy ez mennyire így van egy olyan magas társadalmi (politikai, gazdasági és kultúrális) elismertségû cég, mint az MTV Rt. esetében. Hozzátehetem ehhez, hogy a parkinsoni törvényszerûségek alapján egy olyan gazdálkodó szervnél, ahol évtizedeken keresztül hivatalból parttalanul árad a lé, a szervezeti piramis széttagoltsága kvázi „felnõ a feladathoz”, - mind horizontális, mind vertikális méreteiben mértéktelenül megnõ, kiszélesedik és meghosszabbodik, csak azért, hogy a pénzügyi zûrzavar a maximumra hághasson. A temérdek-sok „self made” menedzser - elnök, 3-4 alelnök, 5-6 fõigazgató, 8-10 igazgató, 20-30 fõosztály-és osztályvezetõ, stb. - presztízse mind abból táplálkozik, hogy nyakló nélkül költik a pénzt, ami csak úgy lehetséges, ha nincsen átfogó és egységes szabályozás: ki, milyen összegû szerzõdéseket köthet, milyen anyagi kötelezettségeket vállalhat az MTV Rt. nevében. Amikor Peták István elnök fõtanácsadója lettem, éppen ez a helyzet „volt érvényben” a Televíziónál. Az évi 35-40 milliárd forintos büdzsét a rengeteg vezetõ szabályozatlanul, mint a pelyvát aprította, - s egyáltalán nem csoda, hogy a pénzhiány tünetei hamarosan jelentkeztek. Mint már említettem, - elsõsorban azért volt szükség valamennyi szerzõdés felülvizsgálatára, hogy egy új, átfogó szabályozást dolgozhassunk ki és léptethessünk életbe a takarékosság általánossá tétele érdekében. A felülvizsgálatok befejezése után azonnal neki is fogtam a „Szerzõdéskötések rendje” megfogalmazásához, amelynek a végleges, hatályba léptetett szövege az alábbiakban következik. Tudom, hogy az olvasóim számára ez amolyan száraz, jogi szakszövegnek tûnik; mégis, kérem, nézzék el nekem, mert a cselekmény további kifejtése szempontjából szószerint „perdöntõ” jelentõségû lesz. Mondhatnám úgy is: enélkül a végkifejlet nem érthetõ meg!

Peták István a leváltása után több interjújában is ekként fogalmazott: „Elzártam a pénzfolyam legfontosabb csapjait - egymás után!” Az elzárás legfõbb eszköze az itt olvasható szabályozás volt (lett volna); ám a gyakorlati alkalmazását a vezetõ lobby egyrészt meghiúsította, - másrészt magát az elnököt is leváltották, az alábbi idõrend szerint:

· 1997. november végén hatályba lép a „Szerzõdéskötések rendje”

· Az alelnökök és Ragáts Imre tûzzel-vassal igyekeznek „elszabotálni”.

· 1998. január 6.: Peták István tévéelnököt a Kuratórium Elnöksége leváltja, és a helyére „kijelöli” Horváth Lóránt ügyvezetõ alelnököt.

· 1998. február 20.: Horváth Lóránt nekem is felmond.

· 1998. február: a „Szerzõdéskötések rendjét” az alelnök hatályon kívül helyezi, példányait mindenhonnan begyûjtik, majd bezúzzák.

A generális szabályozás eme végsõ szövege kéthónapos megfeszített egyeztetõ munka, számos - ámde nem elvtelen! - kompromisszum eredményeként alakult ki. Peták István elnök bölcsen elõírta a számomra, hogy minden használható írásos kiegészítõ-és ellenvéleményt, módosítási igényt tételesen egyeztetve építsek bele a szabályzatba. Egyrészt a remélt konszenzus megteremtéséért, másrészt az utólagos felszólamlások elkerülése érdekében. Az egyeztetõ munkát rendkívül megnehezítette és lelassította, hogy Ragáts Imre gazdasági fõigazgatótól minden héten újabb ellentmondó iromány érkezett; újabb és újabb kifogásokat emelt „szigorú” elképzeléseinkkel szemben. Nagyjából összefogta Peták "ellentáborát", és megpróbált sûrûn homokszemeket szórni a fogaskerekek közé. Persze leplezett támadások is érkeztek a legnagyobb pénzpazarló Szórakoztató Stúdiótól (Bánki Ivánéktól) is. Utólag érdekes, hogy Horváth Lóránt gyártási alelnök mindenben támogatta a "Szerzõdéskötések rendjé"-t, - szemben László József alelnökkel, aki kezdettõl fogva ellenezte azt. Az építõ és használható, jó javaslatokat rendre beépítettem, a rombolókat megcáfoltam és elutasítottam. Az utasítást az elnök hosszas huzavona után, 1997. novemberében hivatalosan is érvénybe léptette; ám tudomásom szerint a gyakorlatban történõ - az 1998. évi évad szerzõdéskötésein már túl voltunk - alkalmazására az ismertetett okok miatt soha nem került sor...

Az MTV Rt. ellen folyó munkaügyi perem 1999. április 7-iki tárgyalásán azonban dr. Dobos Katalin beosztott jogtanácsos a meglepetésünkre váratlanul jegyzõ-könyvbe mondta, miszerint az általam készített "kitûnõ szabályozás" ma is változatlanul érvényben van, s a szerzõdéseket annak megfelelõen kötik.

Lehetséges tehát, hogy a szabályzatot mégsem zúzták be, - csak engem...

A 12/1997. MTV Rt. sz. elnöki utasítás a szerzõdéskötések rendjérõl

A szerzõdéskötések rendjérõl - összhangban a Polgári Törvénykönyv, a Társasági Törvény, a Média Törvény, a Közbeszerzési Törvény, a Számviteli Törvény, az ÁFA-Törvény, valamint az MTV Rt. Szervezeti és Mûködési Szabályzatának vonatkozó elõírásaival - az alábbiak szerint rendelkezem:

I.

Az utasítás célja

Jelen utasítás célja, hogy:

· A vezetõi döntési jogkörök és a vezetõi felelõsség egyensúlyának megteremtésével valósítsa meg a Magyar Televízió Részvénytársaság (a továbbiakban: MTV Rt.) szellemi, tárgyi és anyagi (pénz-) erõforrásaival való ésszerû gazdálkodást;

· Az eddigi gyakorlathoz képest szakszerûsítse, egyszerûsítse és részletesen szabályozza a szerzõdéskötési (anyagi kötelezettségvállalási) eljárást;

· Egységesen kötelezõ jogi és gazdálkodási (pénzügyi) - formai és érdemi - szempontok, tipizált minták és ûrlapok (pl.: költségvetési séma, - lásd: a 3. számú mellékletben) érvényesítését, gyakorlati alkalmazását írja elõ, és

· Növelje a különbözõ tevékenységeket folytató divíziók, szerkesztõségek döntési hatáskörét, gazdálkodásuk önállóságát.

A jelen szabályozás - tekintettel a modern részvénytársasági mûködés (lásd: új SZMSZ) követelményeire - élesen elkülöníti egymástól a szerzõdéskötésekkel kapcsolatos különbözõ vezetõi jogosítványok gyakorlásának feltételeit, amelyeket az alábbiak szerint szükséges meghatározni (lásd még: az eljárási rend címû, 2. számú mellékletet is):

A belsõ jogérvényességet garantáló vezetõi aláírások

- elõzetes (preventív) szerzõdés-felülvizsgálat (egyetértõ láttamozás, vagy részletes szakvéleményezés az Elnöki Hivatal ezzel megbízott jogásza-, szakértõje-, vagy az Elnök külön felkérése alapján, külsõ szakértõ vagy belsõ tanácsadó által);

- vezetõi ellenjegyzés az ún. "egyetlen tõpéldányon", amely a Jogi és IgazgatásiFõosztályon kerül irattári megõrzésre.

· Minden egyes szerzõdést ellenjegyez jogi - formai és tartalmi - megfelelõség szempontjából a Jogi és Igazgatási Fõosztály vezetõje. Ellenõrzési teendõit - amelyek a hatályos jogszabályok (pl.: Média Törvény), az SZMSZ és a jelen elnöki utasítás tételes betartatásán túlmenõen kiterjednek a szerzõdõ partner cégbejegyzésének, valamint esetleges összeférhetetlenségének felülvizsgálatára is - az SZMSZ, továbbá a munkaköri leírás teljeskörûen részletezi.

· Minden egyes mûsorkészítési (produkciós-vállalkozási), vagy filmbeszerzési szerzõdést ellenjegyez a profilgazda (a kezdeményezõ) keretgazdálkodó szempontjából az illetékes fõszerkesztõ (vagy szerkesztõség-vezetõ), valamint az illetékes alelnök.

· Minden egyes mûsorkészítési, vagy filmbeszerzési szerzõdést ellenjegyez kapacitás-kihasználási-, illetve biztosítási szempontból a Produkciótervezési Igazgató.

· Minden egyes mûsorkészítési, vagy filmbeszerzési szerzõdést ellenjegyez mûsoridõ rendelkezésre állási szempontból a Mûsoregyeztetési Igazgató.

· Minden olyan szerzõdést, amelynek ellenjegyzésére az Elnök külön felkéri, - az üzleti tervbe illeszthetõség (finanszírozás) szempontjából ellenjegyez a Gazdasági Fõigazgató.

A külsõ jogérvényességet garantáló vezetõi aláírások

A cégjegyzés - és annak jogi érvényessége - szempontjából az ún. "belsõ aláírásoknak" jelentõsége nincs. Ezek azt a célt szolgálják, hogy a munkafolyamatba épített ellenõrzés automatizmusai révén kizárólag olyan szerzõdések aláírására - cégjegyzésére - kerülhessen sor, amelyek minden tekintetben megfelelnek a Magyar Televízió Rt. egyetemleges részvénytársasági érdekeinek.

A külsõ jogérvényességet a cégjegyzõ vezetõi aláírások jelentik, amelyek szabályszerû eszközlését az értékhatár-táblázat elõírásai határozzák meg (lásd: a mellékletben). A tól-ig értékhatárok természetesen nem zárják ki annak a lehetõségét, hogy valamely vezetõ a számára kijelölt értékhatárnál alacsonyabb összegû szerzõdést is köthessen. Ugyanakkor célszerû, hogy a vezetõi cégjegyzés kompetencia-határait a szerzõdések jelentõsége, tehát összege jelölje ki.

II.

Az utasítás hatálya

A jelen utasítás hatálya kiterjed az MTV Rt. valamennyi szervezeti egységének valamennyi, a Ptk. hatálya alá tartozó - vállalkozási, produkciós, szállítási, megbízási és egyéb típusú - szerzõdéskötésére, illetve az érvényes szerzõdések esetleges módosításaira is.

A jelen utasítás és a hozzátartozó mellékletek, továbbá a jelen utasításban hivatkozott külön utasítások a szabályozás alkalmazása szempontjából egymástól elválaszthatatlan egységet képeznek.

III.

A jognyilatkozatokkal kapcsolatos általános elõírások

1.

Az MTV Rt.-ben minden szerzõdést (külsõ gazdálkodó szervezettel szembeni anyagi kötelezettségvállalást), illetve a szerzõdés érdemi tartalmára nézve alakító hatású jognyilatkozatot írásba kell foglalni, - enélkül sem teljesíteni, sem teljesítést elfogadni nem lehet. (A munkaközi elõkészítés, megbeszélés, egyeztetés, levelezés mindez alól persze kivétel.)

A 4.számú melléklet ajánlott típusszerzõdés-mintákat tartalmaz, amelyek arra szolgálnak, hogy az MTV Rt.-n belüli szerzõdéskötési gyakorlat - túl az általános elemeken és a kötelezõ mellékleteken - az egyes, különbözõ szerzõdés-fajták (vállalkozási, szponzorációs, mûsorkészítési, koprodukciós, filmbeszerzési, szállítási, reklám, megbízási, alvállalkozói, beruházási, hitelezési, befektetési, beszerzési, stb.) konkrét szövegét tekintve is legyen egységes, lényegi eltérések így csupán a speciális kitételek megfogalmazásában jelentkezzenek.

2.

A szerzõdés elõkészítése során tisztázni kell minden olyan szempontot, illetve fontos körülményt, amelynek szerzõdésbe foglalása - a szerzõdés kölcsönösen eredményes teljesítése érdekében - a szerzõdõ felek jó kapcsolatát biztosítja.

3.

A szerzõdés tárgyát és alapvetõ feltételeit, a teljesítés ütemezését konkréten, egyértelmûen kell meghatározni. Nem köthetõ szerzõdés olyan általános megfogalmazással, amelybõl a ténylegesen elvárt, illetve nyújtott szolgáltatás, az elvégzendõ munka minõsége, mennyisége, egységára, a (rész)teljesítések idõpontja nem azonosítható be, - miáltal nem is ellenõrizhetõ.

4.

Szükséges továbbá a szerzõdésben konkréten és tételesen meghatározni a biztosítékok, a fedezet, a (bank)garancia, a szankciók (pl.: bánatpénz), valamint a kölcsönös kártérítési kötelezettség(ek) mibenlétét, amelyek elõsegíthetik a teljesítés esetleges jogi úton történõ, de mégis a szerzõdésen belüli kikényszerítését. Tisztázni szükséges a szerzõdés teljesülésének feltételeit, - illetõleg megszûnésének eseteit is.

5.

A vezetõi aláírások rendjét a mellékelt értékhatár-táblázat (1.számú melléklet) tartalmazza.

IV.

A szerzõdéskötésre jogosultak köre, ellenjegyzési hatáskörök

1.

Az MTV Rt. Szervezeti és Mûködési Szabályzatában, illetõleg az e szabályozásban foglaltak alapján a szervezeti egységek (divíziók, szerkesztõségek) vezetõi - az MTV Rt. elnöke által átruházott hatáskörben - önállóan jogosultak szerzõdéskötést kezdeményezni. A szerzõdéskötésre felhatalmazott vezetõ (alelnök, fõigazgató, igazgató, fõosztályvezetõ, fõszerkesztõ, szerkesztõség-vezetõ) az MTV Rt. nevében köt szerzõdést úgy, hogy a szerzõdõ fél - az MTV Rt. - megnevezése után zárójelben a szerzõdéskötést kezdeményezõ szervezeti egység is megnevezésre kerül.

2.

Az MTV Rt. Alapító Okirata alapján az Elnök egyszemélyben jegyzi a céget. Minden más, a cégképviseletre átruházott hatáskörben felhatalmazott vezetõ csak másodmagával (párban) jogosult szerzõdést aláírni, - a mellékletben megadott értékhatár-táblázat elõírásainak betartásával.

3.

Valamennyi mûsorkészítési-, filmgyártási-, filmbeszerzési-, koprodukciós-, illetve szponzorációs-, továbbá bármely ilyen szerzõdéshez kapcsolódó vállalkozási szerzõdés tervezetét - ellenjegyzés céljából - be kell mutatni a Produkciótervezési Igazgatónak, a Mûsoregyeztetési Igazgatónak, a Vállalkozási Fõigazgatónak, a Koprodukciós-és Export Fõosztályvezetõnek, valamint nemzetközi kapcsolódás esetén a Nemzetközi Kapcsolatok Osztályvezetõnek is. Vonatkozik ez az esetleges szerzõdés-módosításra, illetõleg többlet-kötelezettségek vállalásának esetére is.

Bármely MTV Rt.-belsõ munkatárs külsõ producer (mûsorkészítõ-vállalkozó) általi foglalkoztatása, vagy az MTV Rt. tulajdonát képezõ technikai eszközök bérbeadása, kapacitások kiajánlása, kiegészítõ szolgáltatások nyújtása általában tilos, - kivételes esetekben is kizárólag a Produkciótervezési Igazgató elõzetes írásos egyetértése alapján foglalható szerzõdésbe.

Mindenfajta szerzõdések - tehát valamennyi szerzõdés - jogi ellenjegyzése a Jogi és Igazgatási Fõosztály vezetõjének hatásköre.

Speciális ellenjegyzési hatáskört gyakorol a Gazdasági Fõigazgató, amennyiben vétót emelhet bármely olyan szerzõdés megkötése ellen, amelyre az üzleti tervben nincsen fedezet. Vétóját írásos indoklással, ellenvéleménnyel gyakorolja.

4.

Beruházási-, befektetési-, hitel-, fenntartási-, vagyon-értékesítési-, és/vagy anyagbeszerzési-, illetõleg bármely külsõ (nem mûsorkészítési) vállalkozási vagy megbízási szerzõdés esetében - amennyiben az Elnök nem aláíró - a Gazdasági Fõigazgató mindig elsõhelyi aláíró. Mindemellett: bármely befektetés eszközlése, vagy hitel felvétele kizárólag az Elnök jóváhagyásával történhet. Az e pontban felsorolt egyéb szerzõdések is csak abban az esetben köthetõk meg, amennyiben azok az üzleti tervben konkréten meghatározott cél megvalósítását szolgálják.

Mûsorkészítési és/vagy filmbeszerzési szerzõdések aláírása nem tartozik a Gazdasági Fõigazgató hatáskörébe.

5.

Minden szerzõdéskötésre (cégjegyzésre) jogosult vezetõ köteles saját szervezeti egységén belül - az SZMSZ-ben is rögzített módon - helyettesrõl gondoskodni, aki tartós távollétében aláírási jogkörét helyette gyakorolja.

V.

A szerzõdéskötések alapvetõ szempontjai, formai és tartalmi elõírásai

A szerzõdéskötések során az alábbiakban részletezett jogi, gazdálkodási és pénzügyi szempontok figyelembevétele egységesen kötelezõ:

A./ Jogi szempontok

1.

A Ptk., a Média Törvény, valamint a Közbeszerzési Törvény - továbbá a vonatkozó egyéb jogszabályi elõírások, speciális rendelkezések -, valamint az MTV Rt. éves üzleti tervének tételes ismerete és megfelelõ, szabályszerû alkalmazása minden szerzõdéskötõre, illetõleg a szerzõdés elõkészítésében érdemben résztvevõ munkatársra nézve kötelezõ.

2.

A szerzõdést úgy kell megkötni, hogy az a késõbbiekben lehetõvé tegye - minél kevesebb, és minél kisebb mértékû gazdasági hátrány bekövetkezése mellett - a szerzõdés módosítását, illetõleg felmondását is minden olyan esetben, amikor a szerzõdés változatlan fenntartása annak gazdaságtalansága, vagy bármely más (pl.: mûsorpolitikai-, mûsorszerkesztési-) ok miatt az MTV Rt.-nek már tovább nem áll érdekében.

3.

A szerzõdésben (pl.: a koprodukciós mûsorkészítési szerzõdésben) biztosítani kell az MTV Rt.-nek a befektetésével arányos jogszerzését, és a mûsorok jogszerû kereskedelmi hasznosításához szükséges egyéb feltételeket, garanciákat is.

4.

A szerzõdést minden esetben úgy kell megkötni, hogy az esetleges hibás teljesítés fõbb eseteit, illetõleg a hibás teljesítés konkrét jogkövetkezményeit is meg kell fogalmazni.

5.

A külkereskedelmi (export és import) szerzõdések megkötésénél kötelezõen alkalmazandó irányelvekrõl, konkrét speciális elõírásokról külön gazdasági fõigazgatói utasítás rendelkezik.

B./ Gazdálkodási szempontok

1.

A szerzõdéskötésre jogosultak cégjegyzési jogukat az MTV Rt. mindenkori szükségleteinek és lehetõségeinek figyelembevételével kötelesek gyakorolni, - ezért e vezetõk kötelesek tételesen ismerni az éves üzleti terv számszerû célkitûzéseit, illetõleg legalábbis a tervnek a szervezeti hierarchia mentén a saját egységükre vonatkozó fejezetét.

Az MTV Rt. eszközeivel, tárgyi és szellemi kapacitásaival való takarékos gazdálkodás követelményébõl fakadóan nem köthetõ szerzõdés olyan célból, amely az MTV Rt. belsõ forrásainak hatékony felhasználása révén, a tárgyi szerzõdés megkötése nélkül is elérhetõ.

2.

Nem köthetõ újabb szerzõdés olyan partnerrel, akivel valamely korábbi szerzõdés nem megfelelõ teljesítésébõl eredõen még rendezetlen elszámolási hátralék keletkezett, illetõleg bármilyen jogvita áll fenn. Nem köthetõ szerzõdés olyan partnerrel sem, akinek bármilyen okból eredõ jelentõs köztartozása van. Ezért a partnert írásos nyilatkozattételre kell felszólítani, mely szerint ilyen hátralékai vagy tartozásai nincsenek. Ennek szükség szerinti ellenõrzése - az illetékes szervezeti egység konkrét felkérése alapján - a Pénzügyi Fõosztály feladata.

C./ Pénzügyi szempontok

1.

A szerzõdéskötés során fokozott figyelmet kell fordítani a bruttó elszámolás elvének következetes alkalmazására. Ennek értelmében az MTV Rt. pénzforgalmában minden bevételnek és minden kiadásnak meg kell jelennie. Az esetleges kölcsönös szolgáltatásokról - koprodukciós, kompenzációs és barter-ügyletek esetében is - számlát kell kibocsátani az ÁFA rendezése céljából.

2.

Tilos a szerzõdésben elõleg-fizetést kikötni. Az MTV Rt. elõleg-fizetést nem teljesíthet, csak az aktuális teljesítéssel arányban álló rész-kifizetést. Értelemszerûen tilos a szerzõdésben a szerzõdés megkötése elõtt keletkezett állítólagos kiadások utólagos rendezését felvállalni.

3.

A szerzõdéskötés során törekedni kell arra, hogy a külsõ vállalkozó a szerzõdés mellékleteként készítsen tételes költségvetést, - illetõleg az MTV Rt.-nek legyen joga a vállalkozó utókalkulációjába betekintve a költségvetés megvalósulását utólag ellenõrizni, a jelentõs eltérések pénzügyi rendezése érdekében.

4.

A 10 millió forintos összeghatárt meghaladó értékû szerzõdések esetében a szerzõdõ partnert kötelezni kell bankgarancia beszerzésére, amelyben a cég számlavezetõ bankja a szerzõdés összegének erejéig pénzügyi biztosítékot nyújt, - illetõleg garantálja, hogy kliense képes lesz szerzõdésünk realizálására.

VI.

A mûsorkészítésre irányuló (produkciós-vállalkozási) szerzõdéskötés speciális szabályai

1.

Már legyártott, kész film vagy mûsor megvásárlása nem tartozik e szerzõdési kategóriába, hiszen az egyszerû szállítási szerzõdés, kialkudott áron.

2.

Koprodukciós mûsorkészítés esetében szerzõdéskötés elõtt elõre eldöntendõ, hogy melyik szerzõdõ fél az adott mûsor felelõs készítõje: az MTV Rt., vagy a partner külsõ vállalkozó. A kölcsönös kompenzációk közepette egyébként meg-osztódhatna, vagy éppen el is veszhetne a mûsorkészítés felelõssége, ami elsõsorban a teljesítés minõségét, de a kölcsönös elszámolások egzaktságát és korrektségét is veszélyeztetheti. Mindezekért az illetékes szerkesztõség a felelõs.

3.

A külsõ gyártóval kötött produkciós-vállalkozási szerzõdésben rögzíteni (vagy csatolni) kell:

- a szolgáltatást nyújtó pontos adatait (társaság esetén: cégnév, székhely, adó-
szám; - magánszemély esetén: név, lakcím, személyi igazolványszám és
adószám);

- a mûsor alapvetõ adatait (cím, mûfaj, hossz, tervezett sugárzási idõpont, stb.) és
a mûsorhoz kapcsolódó (szerzõi, sugárzási, licence, értékesítési) külön jogokat;

- az MTV Rt. részérõl a szakmai és a pénzügyi felügyeletet ellátó szervezeti
egység megjelölését, és az esetleges külön jogosítványokat, fenntartott jogokat;

- a készíttetni kívánt mûsor forgatókönyvét vagy szinopszisát;

- a sugárzás tervezett idõpontjának mûsoridõ-sávjában elvárható minimális
nézettség, nézõi részarány rögzítését. (Amennyiben valamely sorozat-mûsor
nézettsége 3 egymásutáni esetben nem éri el a megkövetelt minimumot, - az
MTV Rt. jogosult automatikusan felbontani a külsõ produceri irodával kötött
mûsorkészítési szerzõdést. E kitételt szerepeltetni kell valamennyi sorozat-
mûsor készítésére irányuló, külsõ vállalkozási szerzõdésben.);

- a kért "mûsor-elõzetesek" idõ-ütemezését (1 perc "elõzetes" = 2 millió forint);

- a mûsor teljes és részletes limit-költségvetését, a vállalkozó utólagos tételes
költségelszámolási (utókalkulációs) kötelezettségének, illetõleg a megrendelõ
MTV Rt. utólagos ellenõrzési jogának rögzítésével;

- a finanszírozás módját, ütemezését, a részteljesítések konkrét mibenlétének,
határidõinek és összegeinek egzakt meghatározását;

- koprodukciós finanszírozás esetén a befektetés arányait, és ennek alapján a
tulajdon-, illetve egyéb jogok megosztásának arányait, módját;

- a szerzõdés ún. rendes felmondási lehetõségeit;

- a hibás teljesítés konkrét és egzakt jogkövetkezményeit.

VII.

A szerzõdések nyilvántartása, a szerzõdések adatainak feldolgozása

1.

A szerzõdések központi nyilvántartását az MTV Rt. Jogi és Igazgatási Fõosztálya látja el. Errõl az Elnöki Hivatal Fõigazgatója külön utasításban rendelkezik.

A Gazdasági Fõigazgató csak a szerzõdés központi nyilvántartásba vétele után engedélyezhet kifizetéseket.

A Pénzügyi Fõosztály a szerzõdésekrõl - pénzügyi-kifizetési szempontból - saját, külön analitikus nyilvántartást is vezet.

2.

Minden szervezeti egység köteles az általa kezdeményezett szerzõdések fõbb adatairól teljeskörû és naprakész nyilvántartást vezetni, amely nyilvántartást legalább havonta egyszer egyeztetni szükséges a központi lajstrom, valamint a számvitel, illetõleg az utókalkuláció megfelelõ adataival.

3.

A szerzõdéskötésre (cégjegyzésre) jogosult vezetõk (és kijelölt helyetteseik) személyes, sajátkezû aláírásáról a Jogi és Igazgatási Fõosztály köteles naprakész, központi aláírási mintatárat vezetni.

4.

Az MTV Rt. már sugárzott mûsorainak nyilvántartásáról egyébként az Archiválási Szabályzat rendelkezik.

5.

A mûsorkészítési szerzõdések költségvetései és utókalkulációi összesített adat-feldolgozásának, ellenõrzésének és értékelésének megszervezése, valamint a szükséges kapcsolódó számítógépes nyilvántartás vezetése a Produkciótervezési Igazgató jogköre és feladata.

VIII.

A szerzõdéskötéssel kapcsolatos jogi felügyelet

1.

A szerzõdéskötéssel kapcsolatos elõzetes (preventív) véleményezést az Elnöki Hivatal, - a jogi felügyeletet a Jogi és Igazgatási Fõosztály látja el. A Jogi Osztály jogtanácsosai igény szerint jogi tanácsot adnak a tervezett szerzõdéskötéssel kapcsolatban, segítséget nyújtanak a szövegezésben vagy a szövegértelmezésben, illetõleg szükség esetén elkészítik a szerzõdést.

Ajánlásként veendõ figyelembe: minden esetben célszerû, ha a szerzõdés tervezetét nem a vállalkozó, hanem a szerzõdéskötést kezdeményezõ MTV Rt.-szervezeti egység, vagy az MTV Rt. jogtanácsosa készíti el.

2.

A Jogi és Igazgatási Fõosztály gondoskodik a szerzõdés létrejöttéhez szükséges elõzetes engedélyek, valamint a szerzõdés elválaszthatatlan részét képezõ egyéb iratok és szakmai ellenvélemények megõrzésérõl.

3.

A szerzõdések elõzetes (vagy utólagos) jogi és közgazdasági felülvizsgálatának eredményeirõl, tanulságairól, az észlelt számottevõ, sorozatos, ismétlõdõ és/ vagy tipikus szabálytalanságokról az Elnöki Hivatal Fõigazgatója tájékoztatja az Elnököt. Ezen túlmenõen javaslatot tesz a feltárt problémák generális megoldására, a szükséges szabályozások elkészítésére és/vagy módosítására is.

IX.

Egyéb rendelkezések

A megkötött szerzõdésekbõl eredõ vitás ügyekben (az esetleges perekben) az MTV Rt. képviseletében a vezetõ jogtanácsos jár el, - természetesen a felelõs divízió szakmai bevonásával, illetõleg teljeskörû és folyamatos tájékoztatásával.

X.

Záró rendelkezések

1.

A hatályba lépésrõl.

2.

Belsõ rendelkezések egyidejû hatályon kívül helyezésérõl.

Budapest, 1997. november

Peták István

az MTV Rt. elnök

1.számú melléklet

S Z E R Z Õ D É S K Ö T É S I É R T É K H A T Á R - T Á B L Á Z A T

1.

Az Elnök:

Bármilyen összegû és lejáratú hitelfelvételt, illetõleg bármely 300 millió forintot meghaladó összegû szerzõdéskötést kizárólag az MTV-Közalapítvány Kuratóriumának elõzetes jóváhagyásával eszközölhet. Ugyanez vonatkozik az ingatlanok, vagy a 100 millió forint feletti vagyoni értékû jogok elidegenítésére.

2.

Egyéb vonatkozásban az Elnök:

Egyszemélyi cégjegyzéssel köthet szerzõdést 100-300 millió forintos érték-határok között, - az Elnöki Tanácsadó Testület (alelnökök, fõigazgatók, igazgatók) tagjainak véleménynyilvánítása után.

Az esetleges ellenvéleményeket írásba kell foglalni.

3.

Korlátozás nélkül szerzõdhet az Elnök:

Egyszemélyi cégjegyzéssel, - 100 millió forintos értékhatárig.

4.

Két alelnök együtt, vagy alelnök + fõigazgató:

Szerzõdhetnek: 50-100 millió forintos értékhatárok között.

5.

Két fõigazgató együtt, vagy fõigazgató + igazgató:

Szerzõdhetnek: 10-50 millió forintos értékhatárok között.

6.

Két igazgató együtt, vagy igazgató + fõosztályvezetõ (fõszerkesztõ):

Szerzõdhetnek: 2-10 millió forintos értékhatárok között.

7.

Két fõosztályvezetõ együtt, vagy fõszerkesztõ + szerkesztõségvezetõ:

Szerzõdhetnek: 2 millió forintos értékhatárig.

Természetes, hogy bármely önálló szerzõdéskötésre feljogosított vezetõ kizárólag csak az SZMSZ-ben jól meghatározott szakterületre vonatkozó hatás-körében, valamint az adott szervezeti egységnek az üzleti tervben meghatározott pénzügyi kerete erejéig gyakorolhatja - a fentiekben definiált - cégjegyzési jogát.

2. számú melléklet

E L J Á R Á S I R E N D

(végrehajtási utasítás)

Bevezetés

A szerzõdéskötések eljárási rendje általános érvényû (de minden speciális esetre is vonatkozó) szabályozást, kvázi uniformizált "technológiát", önellenõrzõ automatizmust (ügyintézési kényszerpályát) ír elõ annak érdekében, hogy az MTV Rt. nevében és terhére csak olyan anyagi kötelezettség-vállalások keletkezhessenek, amelyek szerzõdései egyaránt maradéktalanul megfeleltek a belsõ és a külsõ jogérvényesség kritériumainak, - tehát "átmentek" a megfelelõ monitoring-controlling szûrõkön.

A belsõ jogérvényesség követelménye: a preventív (jogi és közgazdasági) szak-véleményezés, valamint a szükséges vezetõi ellenjegyzések megtörténte, meg-szerzése.

A külsõ jogérvényesség követelménye: a cégjegyzés (aláírás) szabályszerû elvégzése, - az értékhatár-táblázat (1.számú melléklet) elõírásai szerint.

1.

A szerzõdéskötést kezdeményezõ szervezeti egység (divízió, szerkesztõség) valamely konkrét közszolgálati, mûsorsugárzási és/vagy üzleti cél megvalósítása érdekében (effektív igény felmerülése alapján) a Jogi és Igazgatási Fõosztály jogtanácsosának operatív közremûködésével elkészíti a szerzõdés elsõ, a partnerrel egyeztetett tervezetét, a szükséges mellékletekkel (limitköltségvetés, szinopszis vagy forgatókönyv, stb.) együtt, - 6 példányban.

Elkészíti a költségvetést - az MTV Rt. üzleti szemszögébõl! -, vagyis kiállítja (kitölti) az elõkalkulációs lapot (3.számú melléklet) is.

2.

A jelen elnöki utasítás elõírásai szerint a szerzõdéstervezet 1 (munka-)példányát elõzetes véleményezés céljából megküldi az Elnöki Hivatalnak (a véleményezésre 2 munkanap áll rendelkezésre).

3.

A beérkezett vélemények alapján - a partnerrel történõ egyeztetés után - módosítja, illetõleg a maga részérõl "véglegesítí" a szerzõdés szövegét, tartalmát.

4.

Ebben a munkafázisban - mûsorkészítési (produkciós) szerzõdések esetében - a kezdeményezõ szerkesztõség kiállítja a mûsor 1.számú törzslapját, valamint megnyitja a komplex produkciós dossziét.

5.

A felelõs szervezeti egység "a részérõl véglegesített szövegû szerzõdés" egyetlen - mûsorkészítési szerzõdések esetében: törzslappal felszerelt - tõpéldányát megküldi egymásutáni ellenjegyzés céljából (egyenként maximum 2 munkanap áll rendelkezésre) az elnöki utasításban foglalt vezetõknek, az alábbiak szerint: Valamennyi mûsorkészítési-, filmgyártási-, filmbeszerzési-, koprodukciós-, illetve szponzorációs-, továbbá bármely ilyen szerzõdéshez kapcsolódó vállalkozási szerzõdés tervezetét - ellenjegyzés céljából - be kell mutatni a Produkciótervezési Igazgatónak, a Mûsoregyeztetési Igazgatónak, a Vállalkozási Fõigazgatónak, a Koprodukciós-és Export Fõosztályvezetõnek, valamint nemzetközi kapcsolódás esetén a Nemzetközi Kapcsolatok Osztályvezetõnek is. Vonatkozik ez az esetleges szerzõdés-módosításra, illetõleg többlet-kötelezettségek vállalásának esetére is.

Bármely MTV Rt.-belsõ munkatárs külsõ producer (mûsorkészítõ-vállalkozó) általi foglalkoztatása, vagy az MTV Rt. tulajdonát képezõ technikai eszközök bérbeadása, kapacitások kiajánlása, kiegészítõ szolgáltatások nyújtása általában tilos, - kivételes esetekben is kizárólag a Produkciótervezési Igazgató elõzetes írásos egyetértése alapján foglalható szerzõdésbe.

Mindenfajta szerzõdések - tehát valamennyi szerzõdés - jogi ellenjegyzése a Jogi és Igazgatási Fõosztály vezetõjének hatásköre.

Speciális ellenjegyzési hatáskört gyakorol a Gazdasági Fõigazgató, amennyiben vétót emelhet bármely olyan szerzõdés megkötése ellen, amelyre az üzleti tervben nincsen fedezet. Vétóját írásos indoklással, ellenvéleménnyel gyakorolja.

6.

Ellenjegyzés után a szerzõdés összes (6) példányát aláíratja a partnerrel, - majd benyújtja az MTV Rt. cégjegyzésre jogosult vezetõinek aláírásra.

7.

A szerzõdés összes (6) példányának kölcsönös aláírása által a kontraktus jogerõre emelkedett, - 1 példányt kap a szerzõdõ partner. Az egyetlen (a szükséges ellenjegyzésekkel és mellékletekkel felszerelt) tõpéldányt a felelõs szervezeti egység megküldi központi nyilvántartás és irattározás céljából a Jogi és Igazgatási Fõosztálynak, ahol is a közremûködõ jogtanácsos kézjegyével ellátja (szignálja) a szerzõdés minden egyes oldalát, - mintegy hitelesítve azt.

A fennmaradó 4 példányból: 1 példányt kap a Gazdasági Fõigazgató (a pénzügy), 1 példányt a Vállalkozási Fõigazgató, 1 példányt a Produkciótervezési Igazgató, - 1 példány pedig marad a felelõs (a kezdeményezõ) szervezeti egységnél, irattározás céljából.

Mindazon szerzõdésekbõl, amelyek a mûsoridõvel bármilyen kapcsolatban vannak, - hiteles másolatot kap a Mûsoregyeztetési Igazgató.

8.

A szerzõdés aláírása után a mûsor-törzslap operatív nyilvántartási adatai bekerülnek az "UTAL"számítógépes rendszerébe. A Produkciótervezési Igazgató engedélye alapján a Pénzügyi Fõosztály megnyitja a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat, - a számvitel pedig az utókalkulációs tasakot. A szerzõdés mellékletét képezõ elõkalkulációs lap másolatát a felelõs szervezeti egység regisztrációs céllal megküldi a számvitelnek, ahol majd - a szerzõdés teljesítése, a tasak lezárása után - az utókalkulációt is összeállítják. Az utókalkuláció során - az elõ-kalkulációs lappal azonos szerkezetû (tartalmú) - utókalkulációs lapot kell kitölteni.

9.

A szerzõdéskötést kezdeményezõ szervezeti egység (szerkesztõség) anyagilag is felelõs a szerzõdés tárgyát képezõ vállalkozói vagy szállítói teljesítés (pl.: mûsor, produkció, stb.) minõségi átvételéért, a szerzõdés teljesítésének elismeréséért és igazolásáért, - tehát igazolja (kifizetési záradékkal látja el) a külsõ partner számláját, amelyet utalványozás után a Pénzügyi Fõosztály átutalással kiegyenlít.

Alapvetõ szabály, hogy az igazolt számla utalványozását ugyanaz a vezetõ (vagy helyettese) jogosult és köteles elvégezni, aki a vonatkozó szerzõdést megkötötte (cégjegyzésével ellátta).

10.

Produkciós szerzõdések esetében a felelõs szerkesztõség - az elkészült mûsor átvétele, a kapcsolódó számlák igazolása és kifizetése után - lezárja a szerzõdést, a mûsor törzslapját, a számítógépes nyilvántartást, továbbá lezárja és irattárba helyezi a komplex produkciós dossziét. Az illetékes alelnök pedig dönt a mûsor leadhatóságáról.

Valamennyi bevétel és költség elszámolása után a számvitel lezárja a szerzõdés utókalkulációs tasakját, a Gazdasági Fõigazgató pedig - az elõkalkulációs és az utókalkulációs lapok adatainak egybevetésével - gondoskodik a pénzügyi eredmény kiértékelésérõl, a jövedelmezõség elemzésérõl. A konzekvenciákról tájékoztatja az illetékes alelnököt, valamint az érdekelt fõigazgatókat, igazgatókat.

A mûsor sugárzása után - illetõleg más természetû szerzõdések esetében: a kapott ellenérték hasznosítása, használatba vétele után - következik végül a szerzõdés utólagos komplex (szakmai, gazdasági és komplex-elnöki) értékelése.

A mûsor nézettségének, szakmai fogadtatásának (sikerének) - vagy éppen az elért mûszaki-, technikai-, vagy egyéb eredménynek - az utólagos értékelését a felelõs szerkesztõség (divízió), valamint az illetékes alelnök együtt végzik el. Az üzleti értékelés a Vállalkozási Fõigazgató, - a gazdasági kiértékelés pedig a Gazdasági Fõigazgató feladata. Mindhárom - a szakmai, az üzleti és a számviteli-utókalkulációs - eredmény ismeretében az MTV Rt. Elnöke komplex értékítéletet alkot a tárgyi szerzõdés teljesítésének hatékonyságáról, és dönt a szükséges konzekvenciák levonásáról, elismerésrõl (prémiumról) és/vagy szankciókról, illetve a szerzõdés esetleges megújításáról, folytatásáról vagy felbontásáról.

3. számú melléklet

K Ö L T S É G V E T É S I S É M A

(elõkalkulációs lap)

összegek: 1.000.- Ft-ban!

1. Értékesítési (belföldi vagy export) bevételek

2. Reklám-bevételek

3. Szponzorációs bevételek

4. Az MTV Rt. kapacitásainak értékesítésébõl (pl.: barter) származó bevételek

5. Egyéb bevételek (pl.: jutalék, jogdíj, licence-díj, bérleti díj, kamat, stb.), -

külön-külön tételesen megnevezve

----------------------------------------------------------------------------------------------

6. Bevételek összesen

----------------------------------------------------------------------------------------------

7. Anyagköltség (közvetlen anyagi ráfordítások)

8. Külsõ vállalkozói számlák költsége, alvállalkozói díjak

9. Megbízási díjak, szakértõi díjak, ügynöki (üzletszerzési) jutalék

10. MTV Rt. saját-belsõ alkalmazottak bére

11. MTV Rt. saját-belsõ alkalmazottak honoráriuma (szerzõi jogdíja)

12.Valamennyi bérjellegû kifizetés társadalombiztosítási járuléka (összevontan)

13. MTV Rt. értékesített kapacitásai igénybevételének (pl.: barter) ráfordításai

14. Bérleti díjak, lízingdíjak, gyorsított leírás eszköz-költsége (pl.: amortizáció)

15. Kamatteher, kötbér, kártérítés, büntetés, különadó, stb.

16. Bármilyen egyéb ráfordítás

----------------------------------------------------------------------------------------------

17. Ráfordítások összesen

----------------------------------------------------------------------------------------------

18. Üzleti eredmény

----------------------------------------------------------------------------------------------

Tizedik fejezet

Az óbudai gyártóbázis kiugrási terve

Horváth Lóránt gyártási alelnök az óbudai (bojtár/kunigundautcai) gyártóbázis "korlátlan ura" 1997. õszén egy tanulmánykötetbe foglalt komplex javaslattal lepte meg Peták elnököt, miszerint a Gyártóbázist egyszemélyes MTV-tulajdonú önálló részvénytársasággá kívánja átszervezni. Koncepciója szerint a Társaság alaptõkéje nagyjából 3 milliárd forint, amelybõl 2,1 Mrd forint a tárgyi apport, és 0,9 Mrd forint az induló készpénz. Üzleti tervét mindenekelõtt az MTV Rt. produkciós megrendeléseire igyekezett építeni. Nem túl nehéz belátni, hogy a Gyártási Rt. csak kétszer akarta kifosztani saját alapítóját: (1) alapításkor; (2) folyamatosan. Az 1996. október 1-jei indulással bejegyzett MTV Rt. mindössze 0,7 Mrd forint forgótõkével rendelkezett, - ebbõl akart Horváth Lóránt „egy kicsivel” többet elvinni. Az MTV Rt. fokozatos megkopasztásában az alapítás csak a kezdetet jelenthette, hiszen az addig "önköltségi alapon" elõállított belsõ gyártású produkciók költségvetése ekkortól már valamekkora nyereséghányadot is tartalmazott volna. Horváth elképzeléseinek alappillérei valójában agyag-lábaknak bizonyultak, mert: (1) az MTV Rt. nem adhatott volna 0,9 Mrd forint készpénzt szûk büdzséjébõl; (2) megrendeléseivel nem tarthatta volna el korábbi belsõ igazgatóságát, - hiszen saját autarch önfenntartására sem volt képes...

Peták István - a bevált szokás szerint - megbízott a tanulmány részletes szak-véleményezésével, amit 1997. október 5-ikén, "Bizalmas!"-jelzéssel készítettem el. (Horváth Lórántot a vezetõi „pellengérre állítástól”, - magamat pedig Horváth feltételezett/"elvárt" bosszújától akartam így megvédeni.) Ez következik most...

A Magyar Televízió Rt.-hez hasonló nagyságú vagyonnal, üzleti (vevõ-) körrel, eszközökkel és létszámmal gazdálkodó részvénytársaság általában kizárólag csak akkor határozza el 100 %-os tulajdonú, egyszemélyes-zárt, leány-részvény-társaság (filiálé) létrehozását, amennyiben: (1) Soha vissza nem térõ, rendkívüli piaci/üzleti lehetõség kínálkozik, hogy vagyona és létszáma (kapacitása), üzleti tevékenysége és készpénztõkéje egy részének kihelyezésével (allokációjával) olyan új vállalkozást alapítson, amely egy új piaci szegmens gyors meghódításával kivételes (extra-) profit-lehetõségekkel kecsegtet. Az alapítót ekkor az extraprofitszerzés motiválja. (2) Az anya-részvénytársaság üzleti jövõje bizonytalan, vevõköre és bevételei zsugorodnak, és/vagy nem nõnek olyan mértékben, miként azt a ráfordítások folyamatos növekedése szükségessé tenné, megkövetelné. A labilis piaci helyzet, továbbá bizonyos belsõ kapacitások nagy-fokú kihasználatlansága miatt a Társaság nem képes valamennyi vagyonelemét hatékonyan (jövedelmezõen) mûködtetni, ezért profiltisztítást hajt végre. Ennek lényege, hogy az anyacég "megszabadul" a veszteségtermelõ mellék-tevékenységeitõl, az ún. kiszolgáló/szolgáltató szervezeti egységeitõl, üzemeitõl. Az alapítót ez (2) esetben a költségcsökkentés - a ballaszt (a homokzsákok) kidobálása a süllyedõ léghajóból - motiválja...

(Ez utóbbit hajtotta végre 1996-ban pl. a BKV Rt., a "Reorganizációs Program" megvalósítása során.) A mi esetünk azonban egy sajátos, harmadik típusú eset.

A farok csóválja a kutyát, - vagyis a mindenáron önállósulni kívánó szervezeti egység az anya-részvénytársaságot. Korai és kétes önállósulási törekvésében "a leányzó" persze fût-fát megígér a leendõ alapító-anyának: virágzó üzleti vállalkozást, önköltségcsökkentést, nyereséges gazdálkodást, hatékonyságot, gazdaságos beruházásokat, osztalék-fizetést, stb. Ígérnie könnyû, hiszen az ígéretek teljesítését késõbb már - néhány év múltán - senki sem kérheti tõle komolyan számon, mert akkor már az lesz az adott helyzet. Ebben a harmadik esetben a "leányt" az adott vagyonrész saját/önálló felélése motiválja, ennek engedélyezésére akarja rávenni mindenáron az "anyját". A célja: a vagyona „elkülönített” (exkluzív) felélése!

A jelen pénzügyi/gazdálkodási kényszerhelyzetben az MTV Rt. éppúgy szívesen szabadulna a hatalmas gazdálkodási terheket jelentõ Gyártási Igazgatóságától, miként a Gyártási Igazgatóság is szívesen megválna az MTV Rt. szervezetétõl. A baj csupán az, hogy a két fél (alapító és filiálé) anyagi-pénzügyi pozíciója csak látszólag azonos: valójában mind a ketten a másik rovására kívánnának anyagi elõnyökre szert tenni, - érdekeik tehát igazából merõben ellentétesek.

A Magyar Televízió Rt. a Gyártási Igazgatóság leválásától az alaptevékenysége jövedelmezõségének jelentõs növekedését várná: költségcsökkentés és likvidítás-javulás révén. Az MTV Gyártási-Szolgáltató Rt. azonban - bár valódi szándékait igyekszik jól elleplezni - mindenekelõtt továbbra is az alapító MTV Rt.-bõl kívánna megélni, kívülrõl: vagyis sokkal drágábban. Az tehát a legnagyobb veszély, hogy az MTV Rt. valódi profiltisztítási szándéka éppen egybeesik a Gyártási Igazgatóság rejtett vagyonfelélési szándékával, és ebbõl "kéz kezet mos" alapon esetleg megszületik a tárgyi koncepcióban felvázolt MTV Rt. Gyártási-Szolgáltató Részvénytársaság. Ha ez netán megtörténik: (1) Elvisz egy csomó pénzt és vagyont; (2) Veszteségessé válik és feléli a kihelyezett tõkét; (3) Az MTV Rt. üzleti pozíciói nemhogy javulni nem fognak, hanem még jelentõsen romlanak is azáltal, hogy a veszteségtermelõ belsõ szervezeti egység helyett egy profitéhesen számlázó, veszteséges társaságot kell majd eltartania.

Összegezve: a Gyártási Igazgatóság a mai MTV Rt.-nek akkora nagy darabja - ha tetszik: "daganata", esetleg: púp a hátán! -, amelynek a nem kellõ körül-tekintéssel elvégzett "eltávolítása", szervezetbõli kioperálása szakmai és pénzügyi vonatkozásban egyaránt az MTV Rt. saját csõdjét eredményezheti, siettetheti. Az is lehetséges, hogy az alapító úgy gondolja: egy felesleges, beteg szövetrésztõl szabadul meg, - ugyanerrõl az alapított pedig majd azt hiszi: utolsó pillanatban távoztak el, - mentõcsónakon. (V.ö. pl.: az MTV Rt. alapításának jogi/pénzügyi feltételeivel.)

A tárgyi koncepció jelen formájában elfogadhatatlan, elsõsorban azért, mert sokkal több benne a sorok közé eldugott álságos szándék, mint a használható, illetõleg támogatható törekvés, cél, vagy konkrét javaslat. Ez így nem is koncepció! A kötetnyi írásmûnek az üzenete igazából felhívás egy csalárd kompromisszum megkötésére és megvalósítására, aminek a lényege: fizess nekünk 900 milliót készpénzben, ha tényleg meg akarsz tõlünk szabadulni!

Az MTV Gyártási-Szolgáltató Rt. a saját alapításához kilencszázmillió forint készpénz juttatását várja az MTV Rt.-tõl. Milyen alapon? Honnan, mibõl?!

"Adjatok nekünk 900 milliót (ami majd éppen a jegyzett tõke 30 %-a lesz), - így megszabadítunk benneteket a végkielégítésünk gyötrelmeitõl!", - ezt súgják Petáknak...

A BKV Rt.-nél szerzett reorganizációs tapasztalataim (Deloitte & Touche-sal súlyosbítva) alapján mondom: Ez egy olyan ország lett, amelyben a magán-hülyeség elárasztotta a teljes állami szektort is, és folyamatosan körben jár, mint zárt tóban a pontyok. (A D/T-nek hol a BKV-nál, hol az MTV-nél adó-dik éppen "kapás".) A „Reorganizációs Program” a BKV Rt.-nél is fantasztikus önállósulási törekvéseket hozott a felszínre, a melléktevékenységek leválásával tucatnyi „egyszemélyes kft.” alakult; azután amikor kiderült, hogy munkára csak az anyavállalattól számíthatnak, összedõlt az egész koncepció, mert a „leányok” nyereség-érdekeltsége szöges ellentétben állt „az anya” anyagi érdekeivel...

Az "Elõzmények"-ben a szerzõ kvázi megindokolja a Gyártási-Szolgáltató Rt. alapításának objektív szükségszerûségét, ami csupa "egyensúlyozás"-ban merül ki. Ezt elolvasni is szörnyû, - tételesen végiggondolni még sokkal inkább. Az a legaranyosabb, hogy a mû írója szinte klasszikus pénzügyi-irodalmi ideológiával igyekszik alátámasztani rögeszméjét, miszerint a tárgyi alapítás a modern köz-szolgálati televíziós részvénytársaság prominens szakmai és pénzügyi érdeke. "A megalakulás szakmai specifikációja és haszna az MTV Rt.-ben" címû fejezet álszent ígéretek valóságos tárháza. Korrekt szerzõdést, takarékosságot, racionalitást, vagyongyarapító hozadékot, szabad válogatást, 100 (!) szakmai probléma megoldását ígéri, - miközben "kiszolgálja az alakuló magánszféra igényeit is" (kiemelés tõlem: Cz. L.). Feloldja az MTV Rt. zárt, centralizált Szervezeti-Mûködési Szabályzatának szorítását, késõbb jelentõs rést üt a jelenlegi monopolhelyzeten (kién?!), végül pedig jobbítja a munkatársak munkahelyi közérzetét, biztosítja a szociális és szakmai védõhálót is számukra. Szörnyû! "A megalakulás történelmi elõzményei" szövegrész is azt sugalmazza az olvasónak: az új részvénytársaság megalakulása - annyi felesleges vargabetû és elnöki kézivezérlés után - immáron elkerülhetetlen történelmi szükségszerûség. Horváth Lóránt gyártási alelnök nagy-nagy igyekezetében bemutatja a stúdiók, a közvetítõkocsik, a szakmunkások, a jármûvek kihasználtsági mutatóit: a 120-160 %-os teljesítmény-mutatók mintha a sztahanovista munkaverseny-mozgalom adatai lennének. Vajon miféle számítási módszerek, etalonok rejlenek a számok mögött?! A Gyártási Igazgatóság gazdálkodási információs rendszere a leírás szerint maga a tökély. Szilárdan álló szikla az évtizedes zûrzavar örvényében. Az elképzelés szerint a Gyártási-Szolgáltató Rt. elszámoló áron fogja számlázni szerzõdés szerinti alap-és kiegészítõ szolgáltatásait az MTV Rt.-nek. Az árak a kõbevésett gazdaságtalanság rögzített árai lesznek, hiszen a kalkulációk mögött meghúzódnak majd az idézett sztahanovista indexek, - az MTV Rt. pedig fizet majd, mint egy katonatiszt. Horváth Lóránt az alapítás után egyidejûleg akart volna az egyszemélyes Gyártási-Szolgáltató Rt. elnök-vezérigazgatója lenni, és az MTV Rt. alelnöke is maradni. Szándékát a következõképpen szakvéleményezte Dr. Sárközy Tamás jogprofesszor, a Gt. atyja, 1997. október 9-ikén: "Az MTV Rt.-nek mint alapító szervnek az alelnöke nem lehet egyben az egyszemélyes Rt. elnök-vezérigazgatója, mert ez összeférhetetlen (3.3.8.1.). Ez esetben ugyanis saját magát utasítaná."

Peták István tévéelnök leváltásával (1998. I. 6.), és Horváth Lóránt ideiglenes ügyvezetõvé kijelölésével a munkaviszonyom még nem szûnt meg automatikusan, illetve azonnal. Úgy tûnt, hogy Horváthnak még tervei is lehetnek velem, bár a fõtanácsadói munkámra szemlátomást nem tartott igényt. Gondolkozott!

A Kuratórium Elnöksége nyílt pályázatot írt ki a tévéelnöki beosztás betöltésére. Február 19-ikén (tizenötöd-magammal együtt) be is nyújtottam a pályázatomat, - sõt, mint elnökjelölt pályázó, február 14-ikén részletes interjút is adtam a Napi Magyarországnak, amelyben nyilatkoztam: (1) Tévéelnök-jelölti terveimrõl; (2) Az MTV Rt. közszolgálatiságáról; (3) A "Peták-leváltó" Ladvánszkyról; (4) Az óbudai gyártóbázisról. Peták István leváltóit ezzel a személyes ellenségeimmé is tettem, pedig ez nem állt szándékomban. Spontán összenõtt, ami összetartozott...

Az ominózus cikkben a Gyártóbázisról a következõket mondtam T.SZ.T.-nek:

"Aztán itt van a monstre szocialista igényekre méretezett bojtárutcai gyártó-komplexum. Ma már a Televíziónak nincsen arra pénze, hogy ezt az óriási stúdió-bázist kihasználja. Igen ám, de eladni sem lehet a komplexumot, mert csak olyan áron lehetne értékesíteni, ami vagyonvesztéssel járna - ezt pedig a Törvény tiltja. Így azonban az egész az MTV nyakán marad, hacsak mondjuk a ZDF vagy az RTL nem dönt úgy, hogy Budapestrõl kívánja majd ellátni magyar filmekkel egész Európai Úniót. Ez azonban nem tûnik valószínûnek. Csak éppen eközben minden évben 2-3 milliárd forintjába kerül a TV-nek a hatalmas telep fenntartása. Mert bérbe adásából a költségeknek csak a töredéke folyik be. Nem is szólva arról, hogy egyes külsõ gyártó cégek megint csak ingyen használják az MTV ezen infrastruktúráját. De rengeteg hasonló pénzpocsékolást lehetne még felfedni az intézménynél!" Interjúmra beindult az úthenger.

Február 17-ikén még alkalmazásban álltam az MTV Rt.-nél, amikor váratlanul levelet kaptam Szatmári Dezsõtõl, a Gyártási Igazgatóság gazdasági igazgató-helyettesétõl. Szatmári méltánytalannak tartotta interjúm tartalmát, idézem: "A véleményünk az, hogy a fenti nagy nyilvánosság elõtt tett kijelentései félre-érthetõek az olvasók számára, és érdemtelenül kedvezõtlen színben tüntetik fel az MTV bojtár-utcai Gyártókomplexumát. Reméljük, hogy a fenti kijelentések mindössze az interjú hevében születtek, és megérti, hogy megilleti az érintett területet a nyilvános, Ön által jegyzett helyreigazítás, aminek a lehetõségére jelen levelünkkel egyidõben felkértük a Napi Magyarországot is. Reméljük, hogy megérti, hogy félreérthetõre sikerültek a fenti kijelentései, és azt gondolná az olvasó, hogy a bojtár-utcai Gyártóbázis dolgozói tétlenül hagyják, hogy az MTV eltartsa õket. Természetesen ez nem így van. Szíves tudomására szeretnénk hozzni, hogy a bojtárutcai Gyártókomplexum - hasonlóan a szabadság-térihez - a mûsorgyártó, és nem mûsorgyártó területek szolgáltatásigényét elégíti ki (köztük az Ön által képviselt Elnöki Hivatal szolgáltatás-igényét), az Ön által megnevezett összegbõl. A tényszámok alapján a Gyártóbázis nem eltartottja, hanem szolgáltatója az MTV Rt.-nek, és minden teljesítményével naturális mérõ-számban (óra, nap, km, stb.) és forintban el tud számolni, így nem fordul az sem elõ, hogy külsõ megrendelõ ingyenesen használná az itteni erõforrásokat. (A kijelentései közül ezt érezzük súlyosabbnak, és a kellõ tájékozottság hiányából fakadónak.) Súlyosabb, hiszen az MTV Rt. erõforrásaival való gondatlan gazdálkodást feltételezik. Ismételten kérjük, hogy a téves, félreérthetõ ki-jelentéseit a Napi Magyarország címû lapban korrigálja. Esetleges kérdéseire állunk rendelkezésére." Még aznap válaszoltam a levélre, a következõk szerint:

"Az Elnöki Hivatal már kb. két hete nem létezik, merthogy a legújabb elnöki átszervezések megszüntették, amirõl pedig a sajtó is részletesen beszámolt. Ilyenformán én nem képviselhetem, és nem is képviselem az Elnöki Hivatalt. Jómagam egyébként soha nem tartoztam az Elnöki Hivatalhoz - maximum létszámtechnikailag -, beosztásom közvetlenül az Elnökhöz kötõdött. Sajnálom - errõl sem tehetek -, hogy az újságíró tévedésbõl fõtanácsosnak keresztelt el. Világosan megmondtam, hogy a beosztásom: vezetõ közgazdász, elnöki fõtanácsadói címhasználattal. Az idézett interjúban tett kijelentéseim egy-általán nem félreérthetõek, és egyáltalán nem tüntetik fel kedvezõtlen színben az MTV bojtár-utcai Gyártókomplexumát. Ilyesmi természetesen soha nem is állott szándékomban. Tanácsadói munkám, valamint operatív tapasztalataim alapján mindig elismeréssel nyilatkoztam a Gyártóbázis dolgozóinak áldozatos munkájáról. Arról sem állítottam semmit, hogy ki kit tart el, ugyanis ez egyrészt igen összetett kérdés, másrészt viszont a válasz roppant egyszerû: az MTV Rt.-t nagyjában-egészében a magyar nép, a televízió-elõfizetõk, valamint a reklámozó cégek tartják el. Mindkét idézett kijelentésem - miként az összes többi is - egyrészt szakszerû, másrészt színigaz. Még csak apró pontatlanságok sincsenek bennük. A Gyártóbázis szolgáltatásait és/vagy elszámolásait sem-milyen kijelentésemmel nem kritizáltam, - Ön engem tökéletesen félreértett. Már megbocsásson, de az én tárgyi megállapításaim eggyel magasabb dimenzióra vonatkoznak, mint amit Ön a Gyártóbázis igazgatóhelyetteseként a Bojtár utcából munkaköre részeként átláthat. Meglátásaim ugyanis a mûsorkészítési szerzõdések sztereotípiáit teszik bírálat tárgyává, ezek tartalmára pedig ugyebár Önnek és munkatársainak ráhatásuk nincsen. Ezek a megjegyzéseim nemhogy nem az Ön által vélelmezett 'kellõ tájékozottság hiányából fakadnak', hanem éppenhogy az általam szinte kizárólagosan birtokolt speciális ismeretekbõl táplálkoznak, miszerint munkám során az MTV Rt.-nél 1997-ben egyedül nekem volt jogom és kötelességem az összes létezõ mûsorkészítési és vállalkozási szerzõdést utólag felülvizsgálni. Kérem olvassa el tárgyi interjúmat még egyszer, a fenti, magasabb összefüggések ismeretében. Azt egyébként, szerintem, hogy a produkciós szerzõdéseket nem a Gyártóbázis köti, az egyszerû olvasó, illetve minden laikus is sejti. Baráti üdvözlettel: Cz. L."

Csodálható-e ezekután, hogy interjúm tartalma miatt Horváth Lóránt másnap (!) egyik levelében írásbeli figyelmeztetésben részesített, másik (!) levelében pedig mégiscsak felmondta a munkaviszonyomat?! Csupán ál-indokot kellett keresnie!

Nem tréfa: hivatalosan átszervezés címén, létszámtakarékossági okból rúgtak ki.

A bojtár-utcai Gyártókomplexum összességében egy hatalmas darab immobil vagyon, holt tõke, - amely persze önálló részvénytársasággá leválasztva képes lehet ideig-óráig a lázas mûköd(tet)és látszatát kelteni. Különösen akkor igaz ez, ha Horváth Lórántnak sikerül alapításkor jókora hozományt kicsikarnia az MTV Rt.-tõl. A Cégbíróság ilyen szinten sosem él a mûködésképtelenség gyanújával...

Nem lehet túlzottan csodálkozni azon, ha a magyarországi privatizáció szinte általánossá vált megoldása a felszámolásos-végelszámolásos, hivatalos vagy nemhivatalos vagyonfelélés. Az igazi vállalkozói/menedzseri adottságokkal nem rendelkezõ posztkádárista vezetõ elit - miattuk mondott csõdöt a reform-kommunizmus - nem volt képes hatékonyan mûködtetni a gondjaira bízott hatalmas állami vagyont. (A spontán privatizációnak így azért is nem volt semmi kockázata, mert az állami vagyon roppant nagy elõnye, hogy ingyen van.) A rendszerváltás (1989-1990) után rögtön megkezdõdött a korábban össznépinek deklarált társadalmi tulajdon hivatalos-intézményes végkiárusítása. Ez azt a veszélyt jelentette a még "fontos állami beosztást betöltõ" személyek számára, hogy az egész társadalom által, évtizedek nehéz munkájával felhalmozott, és az õ kezelésükben lévõ tõkét a "rendszerváltozott állam" hirtelen "államosítja", kiszervezi "alóluk", a külföldi befektetõknek eladja, - a befolyt privatizációs bevételt pedig (például államadósság-törlesztés céljából) nyomtalanul fel is éli, emiatt nekik, állami vezetõknek nem jut semmi tulajdon, sõt, a biztos állásuk is elvész. A V.I.P.-listások agyában - a kontraszelekció folyamatossága jegyében - ezzel megszületett az erõs kísértés a még meglévõ állami vagyon felélésére. A máséval mindig nagyon könnyû vállalkozni...

A bojtár-utcai Gyártóbázis megfelelõ hasznosítása olyan nagyfokú nehézségekbe ütközik, hogy a megoldás messze meghaladja az MTV Rt. - egyébként is labilis egzisztenciájú - felsõvezetõinek cselekvési kompetenciáját. A helyzet képtelensége a legkülönbözõbb verejtékszagú/pótcselekvésszerû ötlet-variációk kitalálásához vezetett. Nyilvánvaló, hogy csak a Gyártóbázis leválasztása és értékesítése után lett volna szabad az MTV-t részvénytársasággá átalakítani, hiszen a probléma vagyonvesztés nélküli, önerõbõl és utólag történõ megoldására a Részvénytársaság nem lehet képes, ezt csak a reorganizáció rendezhette volna.

A Társaság szét(ketté-)választását az Alapító Okirat szerint kizárólag csak az
alapító Közalapítvány határozhatja/döntheti el (ez jó megoldás lehet).

A Gyártóbázis RTL-nek történt bérbeadása csak ideiglenes, áthidaló megoldás lehet, hosszútávon ez inkább káros, mint hasznos. (Meg is szüntették.)

A Gyártóbázis az MTV Rt. központi székhelyévé válhat, amennyiben feltétlenül szükséges - pl.: pénzügyi okokból - a szabadság-téri épületek értékesítése. Ha az értékesítésbõl remélt 7 milliárd forintnyi pénzösszeget az MTV Rt. nagyobb részben a leépítendõ létszám végkielégítésére (3 Mrd Ft), illetve dolgozói kft.-k alapításának hosszútávú hitelezésére (2 Mrd Ft) fordítja, - akkor ez egyértelmû vagyonfelélési szándék. A székhellyé alakítás becsült költsége 2 milliárd forint.

A Gyártóbázis nemzetközi tender keretében apportálható egy olyan új társaságba, amelynek a létrehozásához nyílt versenypályázat keretében külföldi befektetõt keresünk, aki készpénzes tõkeemelést hozna az új Gyártóbázis Rt.-be, a naturáliában meglévõ vagyon mellé. Ennek "mindössze" az a feltétele, hogy találjunk legalább egy olyan külföldi szakmai készpénztõke-befektetõt, aki kvázi egész Európa filmgyártási megrendeléseinek piacára építené befektetési-, és/ vagy vegyesvállalat-alapítási koncepcióját. A leírt tranzakció grandiózus volta is mutatja, hogy a probléma nagysága messze túlmutat az MTV Rt. ügyvezetõ menedzsmentjének kompetenciáján...

Ha semmi nem történik, s kvázi minden marad a régiben: a Gyártóbázis nyakbaakasztott malomkõként húzza majd a víz alá az egész Magyar Televízió Rt.-t.

Tizenegyedik fejezet

Kékszínûek és lánglelkûek

A televíziós dolgozók lapja: a TELEHÍR.

Fõszerkesztõje Láng Tamás, szerkesztõje Kékesi Zsolt (volt - 1997-ben).

A következõ történetnek nem irodalmi minõségükben lettek a fõszereplõi...

Felszínes megközelítésben szimpla közjátéknak (epizódnak) látszik, de valójában egyfajta fõcsapás gerince is lehetne. Ettõl lett a jelentésem: Szigorúan bizalmas!

El akartam kerülni, hogy az ügy részletei az MTV-ben szájról-szájra terjedjenek.

Peták István elnök megbízásából ugyanis komplex szakvéleményt készítettem a Láng Tamás és Kékesi Zsolt munkatársak izraeli kiküldetésével kapcsolatban elvégzett belsõ vizsgálatról, a vélelmezett károkozásról/kármegállapításról, és javaslatot is tettem a kialakult patthelyzet megoldására. Jelentésem kivonatos tartalmát teszem most közzé ebben a fejezetben, mert igencsak tanulságos: híven mutatja be a Televízióban uralkodó szabados pénzügyi, elszámolási, munkajogi, fegyelmi és morális viszonyokat...

A terjedelmes vizsgálati anyagot részletesen, gondosan áttanulmányozva úgy láttam, hogy a frontvonalak végleg megmerevedtek, a kvázi-ellenfelek között a húr pattanásig kifeszült. A feszültséget tehát fel kellett oldani.

A feladatot kifejezetten testhezállónak találtam. Helyzetemet úgy ítéltem meg, hogy nekem kell az idõ kizökkent kerekét helyretolnom. Miért mondom, hogy az idõ kereke kvázi kizökkent a normális kerékvágásból?! Azért, mert az adott helyzet cseppet sem volt normális! Mindenki, aki az ügyben érdekelt, "letette a voksát", minden "tény" mindkét oldalról megvilágítva, nagyjából meg-fellebezhetetlenül megállapíttatott, - mégsem oldódott meg semmi. A szituáció több hónap elteltével még kilátástalanabbnak tûnt, mint a vizsgálat kezdetén. A szembenálló ellenfelek (Kékesi/Láng kontra számviteli vezetés) ténymegítélése, gazdálkodási és jogi álláspontja szöges ellentétben áll egymással. Ráadásul mindkét fél gyakorlatilag kifulladt, kifogyott az érvekbõl, - emiatt kölcsönösen külsõ erõk bevonásával, illetõleg az azokkal való fenyegetéssel igyekeztek legyõzni az ellenérdekelt felet. A mérgesedõ probléma az adott körben tényleg megoldhatatlannak látszott.

Határozott álláspontom, véleményem - persze könnyû nekem, utólag, minden a tárgyban született "okmány" birtokában! -, hogy elõremutató, pozitív kicsengésû "eredményhirdetésre" csak úgy lehet reményünk, ha a fõszereplõ két úr, valamint a Magyar Televízió Rt. eddigi vizsgálatokat lefolytató szakstábjai és illetékes felsõvezetõi meglepõen magasfokú, kölcsönös kompromisszumkészségrõl tesznek tanúbizonyságot. A "hajó" ugyanis elúszott; a folytatódó, már gusztustalanságba hajló háborúskodás az anyagi és erkölcsi károk halmozódását eredményezheti.

A dokumentációban szükségszerûen fennálló tény-hézagokat, megállapíthatatlan bizonyosságokat - ahol ez szükséges - okszerûen alátámasztható, megalapozott vélelmekkel igyekszem kitölteni. Meggyõzõdésem, hogy a hiányzó láncszemeket egymás iránti maximális toleranciával, de legalább hallgatólagosan, kölcsönösen tudomásulvéve azonosítanunk kell az ügy megoldása érdekében, hogy véget vethessünk a máris túlságosan elfajult szembekötõsdinek...

Tényvázlat, megalapozott vélelmekkel és következtetésekkel:

1.

A Magyar Televízió Rt. élére (1996. október 1.) Peták István úr személyében új elnök került, aki szakmai, szervezeti és pénzügyi-gazdálkodási intézkedéseivel azonnal meghirdette a maximális takarékosságot.

2.

Feltehetõleg az MTV Rt. szabályos mûködése, illetve a takarékosság jegyében (?) került sor Kékesi Zsolt társ-szerkesztõ kiutazásának megtiltására, az utazás elõtti utolsó munkanapon (1996. október 14.).

3.

Visszamenõleg sem világos, hogy valójában milyen szakmai megfontolások, vagy szervezeti-mûködési szabályok alapján engedélyezte Sárközy Erika alelnöknõ (aki késõbb, alig egyévnyi munkaviszony után 22 millió forint végkielégítéssel a zsebében távozott a Magyar Televíziótól) az "Izraeli mozaikok" sorozatmûsor folytatásának elõkészítését egyszemélyi hatáskörében (1996. X. 4.), - ráadásul dokumentumfilmként a Kultúrális Fõszerkesztõség Szórakoztató Fõosztályának (Bánki Iván) égisze alatt (az ezt rögzítõ, kapcsolódó kiutazási rendelvényt 1996. X. 9-ikén állították ki). Az engedélyezõ idézet talán ad erre némi támpontot: "Tekintettel arra, hogy a szervezés megkezdõdött - támogatom a kiutazást." Tehát elég volt a szervezést elkezdeni...

4.

Peták István elnök úr Kékesi Zsolt kiutazásának letiltásával akarva-akaratlan, ám tényszerûen keresztülhúzta az utazó-szerkesztõ társak eredeti elképzeléseit.

A dokumentációból egyértelmûen nem állapítható meg, hogy végül is pro form a mûsor elõkészítése hiúsult-e meg, vagy csak egy eilat-i üdülés terve, - illetõleg végül is mi valósult meg: a mûsor tervezett szakszerû elõkészítése, vagy egy kétszemélyes kvázi-turistaút, magas méltóságokkal lefolytatott, tételesen nem ismertetett célú, tartalmú és eredményû beszélgetésekkel kombinálva?!

5.

Peták István elnök úr tiltó intézkedése több vonatkozásban is azonnali "kész"-helyzetet teremtett, miáltal az események sajátos kényszerpályára terelõdtek.

Láng Tamás fõszerkesztõ mûsor-elõkészítõ kiutazását engedélyezte, - Kékesi Zsolt szerkesztõét viszont nem. Vélhetõleg hallgatólag hozzájárult viszont ahhoz, hogy Kékesi Zsolt magánemberként mégis elutazhasson, ráadásul fontos hivatalos (!) funkciót gyakorolhasson: személyesen õ vitte ugyanis az útitársa munkája kiadásainak fedezésére szolgáló 7.000 dolláros valutaellátmányt, amit fel is vett.

6.

Kétségtelen tény, hogy az utazó szerkesztõ-páros enyhén szólva egyrészt jócskán összezavarodhatott, másrészt alaposan fel is dühödhetett. Nem tudhatták - az iratkötegbõl erre nézve semmi nem derül ki! -, hogy a restrikciós/tiltó döntések személyüknek szólnak-e, vagy az általuk elõkészítendõ mûsornak, esetleg mind-kettõnek?! Igyekeztek önmagukhoz, addigi cselekedeteikhez következetesek is maradni, megpróbálták hát "a lehetetlent": a számukra vert helyzetbõl kiindulva mégis maradéktalanul megvalósítani eredeti céljaikat, amelyeket mellesleg máig sûrû homály fed.

7.

Íme, az elsõ hiányzó logikai láncszem vélelmezett rekonstrukciója. Láng Tamás és Kékesi Zsolt szerkesztõ urak úgy gondolhatták, hogy Peták úr jó alaposan kitolt velük, ezért õk jó alaposan visszaadják a kölcsönt! Úgy dönthettek, hogy mindent megvalósítanak az eredeti terv szerint, miközben jót szórakoznak is (gondoljunk a 19 napfényes napra!) a Magyar Televízió Rt. bukszája terhére. Ráadásul: kicsit hintába is ültetik az MTV Rt. illetékes vezetõit, hogy többet ne próbáljanak "szórakozni" velük. Ez az egyetlen "értelmes" verzió. Láng és Kékesi urak bizonylatolt tetteinek, illegális túlköltekezéseinek egyszerûen nincs más "racionális" magyarázata, mint valamiféle lúdasmatyis indíttatás! Célszerû védekezésüknek is ez lehet az egyetlen "normális" iránya.

8.

Egy kis kitérõ. Nem lehet szó nélkül elmenni a tény mellett, hogy a szerkesztõ urak eleve túlméretezett összegû útielõleget vettek fel az útra. Ez egyrészt a tudatos "csínytevés" kitervelésének közvetett bizonyítékaként is értékelhetõ, másrészt nyilvánvaló gazdálkodás-szabályozási, pénzügyi-lazasági problémákra is rávilágít. A felvett elõleg összege ugyanis csak akkora lehetett volna, amelyrõl reálisan/engedélyezetten feltételezhetõ, hogy el is költik. Hát elköltötték!

Sajátos normarendszerük szerint úgy verték el Peták István elnökön a port, hogy elverték a Magyar Televízió Rt. 7.000 dollárját. De hol van a kiadások haszna?!

9.

Megoldhatatlan rejtély, és lassan egy év (!) távlatából (1997. júliusban) abszolút kinyomozhatatlan, hogy vajon: a szállodai szobá(ka)t 10 napig 1 személy (Láng Tamás) vette-e ténylegesen igénybe, - vagy 2 személy, illetõleg mindketten (Láng Tamás és Kékesi Zsolt), valójában hol is szálltak meg, hol tartózkodtak, és mit csináltak további 9 napon át? A szobaárak (tarifák), valamint a szoba-számla együtt erõteljesen valószínûsítik, hogy: a hivatalos számla ellenében 2 fõ lakott, 2 szobában, 10 napig. (Ugyanez vonatkozik lényegében a gépkocsi-használatra is.) Együtt utaztak a közös cél érdekében, együtt laktak, együtt dolgoztak, együtt pihentek, ugyanannak a 7.000 dolláros MTV Rt.-s valutakeretnek a terhére. Minden elõre le volt kötve, az ott-tartózkodás minden mozzanata elõre meg volt szervezve, a Pénzügyi Fõosztály jóvoltából kiutalt készpénzellátmány pedig jótékonyan fedezett minden felmerült költséget: természetesen 2 fõre. Mindez a komplex csínytevés szerves részét képezte, - ha nem éppen a pénz elköltése jelentette a tervezett "mûbalhé" leglényegesebb momentumát!

Az urak éppen a 2 fõre méretezett pénzösszeg maximális elköltésével igyekeztek "példát statuálni", azzal a rejtett céllal, hogy az MTV Rt. új vezetését szerintük megoldhatatlan helyzet elé állítsák, csapdába csalják. Bíztak saját személyes sérthetetlenségükben, - ám errõl majd kicsit késõbb, a történet végén.

10.

Egy másik - szintén igen lényeges - hiányzó láncszem vélhetõ megoldását adom, kicsit hosszabb kitérõben. Ez is a jól kitervelt és profi módon megvalósított mû-balhé (The Big Sting) verzióját támasztja alá. "A Pénzügy" - Láng Tamás állítása szerint - "produkált" egy másik átvételi elismervényt is, amelynek "tanúsága alapján" Láng Tamás is felvette (volna) az utazási elõleget, a 7.000 dollárt, és 98.700 forintot. Ezt az állítását maga "a Pénzügy" sem kezelte komolyan: pénz-felvétel csak egyszer történt (Kékesi Zsolt által), - csupán elismervénybõl van kettõ! Magától értetõdik: az egyik elismervény hamis. Ez, a történetbe látszólag egyáltalán nem illõ "kakukktojás-epizód" valójában a tudatosan kitervelt átverés legfontosabb mozzanata, a dráma katartikus csúcspontja, minek következtében a fõhõseink által megbüntetni kívánt „bûnösöknek” bamba juhnyájként kellett besétálniuk a zseniálisan felépített kelepcébe! A Láng Tamás által "aláírt" át-vételi elismervény persze hamis, - de nem úgy, és nem azért. Hamis azért, mert antedatált, és nem a valódi gazdasági eseményt (t.i.: nem Láng Tamás pénz-felvételét, hiszen ilyen sosem történt!) regisztrálja. Ez a bizonylat kizárólag az adminisztráció "utólagos rendezését", a Pénzügy önigazolását szolgálhatta, mást nem. A Pénzügy menetközben rádöbbenhetett arra, hogy a hivatalosan elutazó Lángot utólag nem lesz képes elszámoltatni, hiszen valójában nem vett fel úti-elõleget. De a 7.000 dollárt a valódi bizonylat tanúsága szerint ténylegesen fel-vevõ Kékesit sem számoltathatja majd el Láng kiadásairól, hiszen Kékesi hivatalosan el sem utazott! Ezért "kellett kreálni" egy olyan átvételi elismervényt, amelynek alapján a hivatalosan kiküldött Láng Tamás a felmerült kiadásaival majd utólag szabályszerûen elszámoltatható, - tehát vele is alá kellett íratni, egy másik átvételi elismervényt. E tekintetben tökéletesen indifferens, hogy Láng valóban aláírta-e a bizonylatot: ez az elismervény mindenképpen hamis. Láng Tamás kapva-kapott "az ellenfél" hibáján (vagy bûnén, mert ez bizony okirat-hamisítás lehetett!), és az álbizonylaton szereplõ állítólagos aláírását magán-alapon felülvizsgáltatta igazságügyi írásszakértõvel. A szakértõi vélemény, és Láng Tamás ezügyben kifejtett jegyzõkönyvi álláspontja is furcsán-gyanúsan bizonytalan. A szakértõ azt mondja (1997. május 21.): "A feltárt sajátosságok mennyisége és minõsége a kérdéses aláírás fénymásolati jellegére is tekintettel valószínûsítõ véleményalkotást alapoz meg. Vélemény: A kérdéses átvételi elismervényen található Láng Tamás névaláírás valószínûleg nem az össze-hasonlító írásmintákat készítõ névtulajdonos kezétõl származik." Láng Tamás mondja (1997. december 5.): "(...) azt nem tudom, hogy az aláírás az enyém-e vagy nem, mert nincs rajtam olvasószemüveg, de az biztos, hogy én 7.000 dollárt nem vettem föl. (...) a TV vezetõségét feltétlenül tájékoztatni kell arról, hogy egy hamisnak tûnõ papír került elõ azért, hogy egy munkatársnak kellemetlenséget szerezzenek, mert ez 2x7.000 dollár, az 14.000 dollár. (...) Én ezt az átvételi elismervényt úgy, hogy láttam volna, nem írtam alá, az biztos. Szokásos a Pénzügyön, hogy ellátmányt, napidíjat bianco aláírunk, tíz-tízenöt éve, nem szabályos, de elõfordul, az is elõfordul, hogy esetleg biancon - 15 éve dolgozom itt - valahol volt egy papírom, de én 7.000 dollárt nem vettem át. (...) tehát úgy vélem, ide hamisították a 7.000 dollárt az én nevem fölé. (...) Én azt hiszem, hogy ez nem az én aláírásom, de erre nem számítottam így, én biztos, hogy nem írtam ilyen papírt alá. Lehet, hogy bianco papír volt a házban szabálytalanul és rendellenesen, de annyira bízom az emberekben, hogy ilyen elõfordul a tévében." A kiemelt idézetek sem pro-, sem kontra nem bizonyítanak semmit sem. A vitatott aláírás akár Láng Tamásé is lehet, bár nem emlékszik...

11.

Pálinkás J. Sarolta Pénzügyi osztályvezetõ 1997. március 4-ikén elkészítette Láng Tamás izraeli útjának módosított "végelszámolását", amelynek "indítványozott végeredménye" szerint Láng Tamás köteles 3.323 USD-t visszafizetni az MTV Rt.-nek. Az "engedélyezett" elszámolással szemben az út tényleges költségei cca. 7.100 dollárra rúgnak, amennyiben a 900 dolláros mobiltelefon-költséget is figyelembe vesszük. A költségek így mintegy 3.000 dollárral lépték túl azt a keretet, amelynek engedélyezését Láng Tamás 1996. október 11-ikén Szilárd Tibor gazdasági fõigazgatótól kérte. Elköltötték a kért 7.000 dollárból "fennmaradó" 3.000 dollárt is, illetõleg máig nem számoltak el azzal, noha erre ígéretet tettek. Nem elég tehát, hogy a hivatalos keretet engedély nélkül ketten teljes egészében felhasználták, hanem saját, eredeti költség-kalkulációjukat is felrúgták. Eddig semmilyen szankció alkalmazására nem került sor.

12.

A Magyar Televízió Rt. megfelelõ szakmai és funkcionális szervezeti egységei, - legjobb tudásuk szerint „tették a dolgukat”. Az alábbi pontok mégis kritikusak:

(1) Szakmailag és szervezetileg teljesen zavaros és szabálytalan volt az "Izraeli mozaikok" mûsortervének és kalkulációjának elõkészítése, engedélyezése.

(2) Zavaros és szabálytalan volt az elõkészítést szolgáló kiutazás engedélyezése, a kiadások megelõlegezése, az utazás lebonyolítása és a kapcsolódó pénzügyi elszámoltatás is. Máig rendezetlen, hogy a Pénzügy mit fogad el költségként, és mit nem. Például Láng Tamás átvételi elismervényének "aláíratása" a szakmai dilettantizmus és a tudatosan elkövetett bûncselekmény (okirathamisítás) nagyon szûk határmezsgyéjén mozog.

(3) Érthetetlen, hogy az ügy szakmai, munkajogi és pénzügyi rendezése miként húzódhatott el egészen mostanáig, amikorra már gyakorlatilag minden eredeti nyom elmosódott, a felelõsségrevonás régen aktualitását vesztette, a hiányzó összegek visszakövetelésének "házon belüli" rendezése ellehetetlenült. Az egész történet mintha arról szólna, hogy amennyiben két úriember homokszemet dug a fogaskerekek közé, úgy elõször recsegve-ropogva megáll az egész gépezet, majd nagysietve kilátástalan pótcselekvésbe fog.

(4) Miként a Pénzügy kapkodó és félhivatalos nyomozásai, úgy az Ellenõrzési Fõosztály "végkövetkeztetései" sem igazolhatók józan megfontolások alapján. Nem indokolható ugyanis az a javaslat, miszerint a két szerkesztõ munkatársat fegyelmileg távolítsák el az Intézménybõl. Dr. Pethõ Róbert ügyvéd jogi szakvéleménye, valamint Dr. Varga Ferenc fõosztályvezetõ-jogtanácsos jelentése világosan kifejtik és indokolják egy ilyen munkáltatói álláspont tarthatatlanságát.

(5) Teljesen hiányzik a dokumentációból az ügy tárgyilagos szakmai megítélése. Egyáltalán: szakmai szempontból kik is a két úr elsõfokon felettes, közvetlen vezetõi?! Sehol nem esik szó arról, hogy létrehozták-e egyáltalán a tervezett sorozatot, s ha igen, milyen eredménnyel, milyen minõségben? Mikor láthatjuk a televízió képernyõjén? Volt-e az 1996. évi izraeli kiküldetésüknek valamilyen konkrét haszna, mert amennyiben nem, úgy a keletkezett kár (veszteség) cca. 1,2 millió forint. Pedig ez a kiadás akár jó befektetés is lehetett volna. Miért nem lett a projektbõl megvalósult mûsor? Jó hecc volt csak az egész? Lesz-e film, ha igen, ki lesz a szerkesztõje, - ha nem, miért nem? Láng és Kékesi urak konkréten min dolgoztak az elmúlt 8-10 hónapban? Vezetõik (kik?) vajon elégedettek voltak-e a munkájukkal? Dolgoznak-e egyáltalán, vagy az ítéletre várnak, havi fixért?!

A jogi patthelyzet lényege, az ügy várható következményei:

1.

Láng és Kékesi szerkesztõ urak, 1996. évi izraeli útjuk elszámolási hiányosságai

következtében mintegy 500-600 ezer forinttal tartoznak az MTV Rt.-nek. A kár

pontos összege jogilag csak nagy nehézségek árán, vagy nem határozható meg.

2.

A nevezettek felelõssége 1 évvel utólagosan már nem érvényesíthetõ, munkajogi vonatkozásban már semmilyen úton-módon nem szankcionálható, - a munka-viszonyuk rendkívüli felmondással tehát nem szüntethetõ meg.

Munkaviszonyuk rendes felmondással megszûntethetõ lenne, ám ez a felmondási idõre jutó bér, valamint a jog szerint járó végkielégítés kifizetése következtében horibilis összegekbe kerülne, - számukra így valójában inkább jutalmat jelentene.

3.

A munkaviszonyuk megszüntetése egyébként sem hozna az MTV Rt. számára semmiféle hasznot, vagy jogelõnyt; maximum rendkívül költséges, és erkölcsileg legalábbis kétes értékû bosszúállással lenne egyenértékû. Az eddig keletkezett károk nemhogy nem csökkenének, hanem tovább növekednének.

4.

Láng és Kékesi urak ellen az MTV Rt. polgári peres úton indíthat kártérítési el-járást, a munkaviszonyuk esetleges megszüntetésétõl függetlenül is. Az ügy ki-menetele meglehetõsen kétséges, ám bizonyosan költséges és hosszadalmas.

5.

A jelenlegi (1997.) belsõ helyzet az ügy körül pattanásig feszült, bizonyos értelemben a pénzügyi/elszámolási, a gazdálkodási/takarékossági, a munkajogi/ fegyelmi normák, szabályok, - de nem utolsó sorban a vezetõi, az elnöki tekintély szakítópróbája is. Mindenki kiváncsian várja, hogy végül is ki fog gyõzni?! Ez a feszültség jogi eszközökkel nem oldható fel .

6.

A közvetlen frontvonalak megmerevedtek, újabb "szakmai" érvek hiányában a szó és a terep mostmár a direkt indulatoké. A Pénzügyi és az Ellenõrzési Fõ-osztályok egyes munkatársai "a mundér becsületének védelmében" egészen odáig mentek, hogy Láng és Kékesi urakat csalással is gyanúsítják, a személyiségüket sértõ kijelentéseket tesznek, és a munkaviszonyuk mielõbbi megszüntetését is követelik. A nevezettek pedig implicite okirat-hamisítással vádolják a Pénzügyet, továbbá már az antiszemitizmus burkolt vádjával is fenyegetõznek.

Az ügy megoldására 1997. nyarán tett konkrét javaslataim:

(1) A probléma további elmérgesedését sürgõsen meg kell akadályozni.

(2) Tekintettel arra, hogy a tekintélyét megõrizni kívánó felsõvezetés jogi esélyei, lehetõségei az ügyben meglehetõsen korlátozottak, - részben (sajnos) tréfára kell venni az egészet.

(3) Persze komolyan kell venni továbbra is a pénzügyi elszámoltatást, amelyre egy elnöki utasítással konkréten és határozottan fel kell szólítani az érintetteket.
(4) Amennyiben mégsem tennének eleget elszámolási kötelezettségüknek, úgy az elnöknek zártkörû egyeztetõ megbeszélést szükséges kezdeményeznie Láng és Kékesi urakkal. Javasolom, hogy ezen a megbeszélésen - Dr. Skultéty Sándor fõigazgató úr mellett - jómagam is, mint elnöki fõtanácsadó részt vehessek. A megbeszélésen szükséges felvetni annak a lehetõségét is, hogy a szerkesztõ urak reális perspektívát vázolhassanak fel és kapjanak tervezett mûsoruk, az "Izraeli mozaikok" elkészítésére, elfogadható összegû költségvetés jóváhagyásával. Ha így sem sikerül megegyezésre jutnunk, - fel kell vetnünk bizonyos szankciók alkalmazásának elvi lehetõségét, illetve konkrét büntetés kilátásba helyezését is.

A szankciók a következõk lehetnének (lehettek volna):

- leváltás, a fõszerkesztõi és szerkesztõi feladatkör megvonása, más munkakörbe
helyezés;

- nyilvános kipellengérezés, az ominózus izraeli út elszámolási körülményeinek
részletes, elmarasztaló ismertetése a TELEHÍR-újságban;

- esetleg a TELEHÍR-újság teljes megszüntetése, - felmondás "átszervezés", és/
vagy "munkaköre megszûnt" indoklással.

Egyeztetõ tárgyalás nem volt, elszámoltatás sem, - sõt, semmilyen szankció alkalmazására nem került sor. Petákot leváltották, - ma csupán fõmunkatárs. Horváth Lóránt átszervezés címén, takarékossági okokból felmondott nekem. Láng és Kékesi urak még éveken át a TELEHÍR-t szerkesztették; tárgyi mûsoruk viszont nem készült el.

Soha nem felejtem el a napot (1998. január 6.), - Peták leváltásának napját. Láng Tamás, arcán kaján vigyorral, besündörgött Skultéty Sanyi szobájába, és elõttem a következõket mondta neki: "Petákot nagyon utáltuk, de Te, Sanyi, hiányozni fogsz!" Sanyit ijesztgette, - ál-sajnálkozva prejudikálva a menesztését...

Dr. Skultéty Sándor (> 2002.) még csaknem két évig volt az MTV Rt. vezetõ jogtanácsosa, mielõtt az Orbán-kormány Környezetvédelmi Minisztériumának közigazgatási államtitkárává nevezték ki. Követésre méltó, például állított önéletrajza, életútja olvasható a TELEHÍR 1999. júniusi számának legelején: "Egy sors szimfóniája (életmû három tételben)" címmel. Kéz - kezet mos...

Amikor végül is kirúgtak, Skultéty Sanyi a történetben szereplõ dr. Pethõ Róbert ügyvédet ajánlotta jogi képviselõmül az MTV Rt. ellen indítandó munkaügyi peremben. Elsõ találkozásunk alkalmával figyelmeztettem is Pethõt, hogy perem „politikai színezetû”, amennyiben bebizonyosodik/bebizonyítjuk, hogy Horváth Lóránt utasításra, vagy személyes bosszúból távolított el a Magyar Televízióból. Dr. Pethõ Róbert legyintve mondta: "Munkaügyi perben ilyesmi nem fordulhat elõ."

Két héttel a per elsõ fordulójának kitûzött idõpontja elõtt váratlanul felmondta a megbízást. Csak nagyon nehezen találtam újabb ügyvédet...

Tizenkettedik fejezet

Pénzek, titkok, megfigyelõk

Ebben a fejezetben bemutatom: mit is jelent a gyakorlatban, hogy az MTV Rt. külön-külön és „egyszerre” is kiszolgáltatott a média-lobbyk harcának, valamint a belpolitikai csatározásoknak. Bízvást felírható a következõ „hatalmi” egyenlet:

INFORMÁCIÓ (média) + PÉNZ (vállalkozás) = POLITIKAI HATALOM.

Ez az összefüggés nap, mint nap át-meg átszövi a Magyar Televízió életének, mûködésének minden percét, minden tevékenységét. Mondhatjuk úgy is, hogy a közszolgálati televízió egyrészt a média-lobbyk; másrészt a politikai szereplõk legkedvesebb „játékszere” - közöttük dúl a gazdasági és a politikai médiaháború. Hangsúlyozom: nem arról van szó, hogy a politika „bele-beleszól” a tájékoztatás, a mûsorkészítés, a mûsorszerkezet, a produkciók nem is rá tartozó kérdéseibe, - hanem sokkal inkább arról, hogy a Televízió egésze a napi politika kapcsolódó vonzata, függvénye. Mellesleg: a különbözõ pártkomisszárok a Televízió körül, vagy még inkább, bent, a Televízióban érzik magukat a legjobban; vagy ha erre nincsen lehetõségük, hát akkor „csendestársként” meghúzódnak valamelyik sztár-produkció vagy producer (esetleg produceri iroda) „árnyékában”, és ott, onnan osztogatják kéretlen „jótanácsaikat”, - busás osztalék vagy jutalék fejében...

Más vonatkozásban viszont a Televízió egyrészt a pénzcsinálás, másrészt pedig a politika-csinálás eszköze, mûhelye, közvetítõ cége, - afféle vámszabad-területe. Hogy ez mennyire így van, arra talán a legjobb példa az Ûrgammák-filmsorozat szerteágazó története! Peták István tévéelnök többször is megpróbálta leállítani a sorozat sugárzását, illetve kezdeményezte a végtelenre nyúlt produkció mielõbbi, gyors befejezését, - ám minden ilyen esetben kapott egy „jóakaratú” telefont: ne tegye, amennyiben továbbra is tévéelnök kíván maradni... Többet nem is tette.

Most lássuk a történetet!

Megvalósult, immár tízéves múltra is visszatekintõ liberális polgári demokráciánk jogállamában mélyreható összefüggéseket kutatni, a tények láncolatát feltárni, célzatos oknyomozást folytatni kizárólag kommunista történészek és félállami titkosszolgálatok, illetve nemlétezõ titkos társaságok joga és lehetõsége.

A bizonyítékok, a tényanyag, a szükséges dokumentumok összegyûjtését fedõ-cégek végzik. Tevékenységük mechanikus rabszolgamunka, - az analízis és a szintézis, a dedukció és a redukció, az absztrakció és a konzekvenciák levonása, a (pre)koncepció megalkotása és a (pre)judikáció a mindig háttérben maradó politikus megrendelõk/megbízók joga és feladata. Érjük be ennyivel!

A fedõcégek bizony roppant érdekes képzõdmények. A tényleges kommunizmus idõszakában (1945-19??) pontosan lehetett tudni - noha szigorúan titkos volt! -, hogy pl. a Lámpagyárban robbanóanyagokat, a Gázkészülékek Gyárában gép-pisztolyokat, a Szerelvénygyárban lövegeket és lövedékeket gyártanak, - a MOGÜRT mobil rakétakilövõ-állomásokat, tank-alkatrészeket export-importál. Külön érdekesség, hogy a közszolgálati Magyar Televízió tényleg a közt, már-mint a kommunista társadalmat szolgálta híradásaival és mûsoraival. Napjainkra mindez gyökeresen megváltozott, - semmirõl nem lehet pontosan tudni, hogy valójában micsoda, pedig "hivatalosan" szinte semmi nem titkos...

Visszatérve a fõcsapásra, bárki a szememre vethetné, - miért is nem tekintem potenciális oknyomozó/tényfeltáró szervezõdéseknek az írott és az elektronikus médiumokat: a hírlapokat, a publicistákat, vagy a kereskedelmi televíziókat?!
Ugyan, kérem! Hiszen majdnem valamennyien közvetlenül a politikai hatalom kreatúrái, letéteményesei, illetve megbízottai, miáltal effektív megélhetésük, fennmaradásuk a tét. Akié a pénz, a vagyon, az információ (a sajtó, a megbízás, a hitel és a hirdetés), - azé a hatalom. Akinél a pénz, - az fizeti a zenészeket, és rendeli meg, hogy éppen melyik nótát játsszák. Senki nem piszkít a fészekbe!

Az elemi érdek ma is az általános (el)hallgatás, - extrém hír csak olyan jelenhet meg, amelyet a központból ellenõriztek, jóváhagytak, igazoltak és „levajaztak”.

Olyan híradás napvilágra kerülése tehát, amely szemben áll a Központ érdekeivel, vagy pláne kifejezetten a Központ ellen szól, - eleve teljes képtelenség.

A polgári demokráciában a kormányzás legfontosabb motívációja a lakosság lelki nyugalmának, fizikai és szellemi békéjének maximális biztosítása, ezért azok a hírek még kevésbé publikusak, amelyek a Központ érdekeivel leginkább "egybe-esnek", ugyanis leleplezõdhetne a hatalom mûködésének algoritmusa, mert széles tömegek tekinthetnének bele az uralkodó elit hálószoba-titkaiba. Az ellenszegülõ igazságokat tehát elhallgatják, a lényegbevágóakat pedig titkosítják...

Ennek megfelelõen csak a bulvár-információk képezik a lakosság fogyasztását.

Az elõzõekre tekintettel, rendkívül nehéz helyzetben vagyok, hiszen bármiféle halovány összefüggés publicisztikai felvázolása polgári személyiségi jogokat sérthet, amennyiben viszont a legcsekélyebb összefüggés felismerésére sem ragadtatom magam, úgy a legerõsebb tények is "írói munkásságom" áldozataivá válhatnak. Effektív vádak maximum a TV2-ben hangozhatnak/hangozhattak el, ezért csak tényekrõl, tényezõkrõl írok, - párhuzamot, összefüggést vonjon más. A tények szárazsága ellenére mégis szép kis történet az, ami végül kikerekedik. A helyzet drámaisága is megkívánja, hogy a rögzítésükhöz kvázi forgatókönyvszerû dramaturgiai módszereket hívjak segítségül. Így elkerülhetõ a szószátyárság...

Színhely: az MTV Rt. Irodalmi és Drámai Mûsorok Szerkesztõsége, valamint az Elnök hivatali dolgozószobája. (Ahol sem kötés, sem felbontás nem történt.)

Történik: az 1996. és 1998. közötti történelmi idõszakban, részben napjainkig.

Résztvevõ cégek: MTV Rt., Félix Film Kft., Félix Invest Kft., Pólus Center Rt., WÉS Rt., Mûvelõdésügyi és Közoktatási Minisztérium, Munkaügyi Minisztérium, BIT, Xénia-Láz Egyesület.

Szereplõ személyek: Schmuck Andor, a Xénia-Láz Egyesület vezetõje, Kiss Péter a BIT vezetõje majd munkaügyi miniszter, Czégé Zsuzsa ügyvezetõ és producer, Máté László pártpénztárnok majd milliárdos vállalkozó, Ûrgammák.

Mint ismeretes (Magyar Hírlap, - 1999. május 10., hétfõ): az ún. Megfigyelési Botrány legújabb fejleménye, miszerint állítólag a Xénia-Láz Mozgalom vezetõi adtak volna "titkos megbízást" 1997-ben, Pokorni Zoltán FIDESZ-frakcióvezetõ megfigyelésére, kompromittáló célzattal. A TV2-ben Pálfy István mûsorvezetõ vendége, Schmuck Andor (1999. május 8-án pénteken) folyószámla-kivonattal is bizonyította, hogy a Xénia-Láz Egyesület sohasem kapott támogatást a WÉS Rt.-tõl, Máté László volt MSZP-pénztárnok, ma nagyvállalkozó cégétõl.

"Egyetlen olyan céget sem támogatott a Munkaügyi Minisztérium, amely kapcsolatban állt a Xénia-Láz Egyesülettel." - jelentette ki Kiss Péter, volt munkaügyi miniszter a Magyar Hírlap hivatkozott cikkében. A most MSZP-s képviselõ (illetve újból munkaügyi miniszter - Cz. L.) hozzátette még: "Nincs olyan vállalkozás, amely azért kapott a munkaügyi tárcától pénzt, hogy azzal a Xénia-Láz Egyesületet támogassa. A WÉS Tejipari és Kereskedelmi Rt. vissza-fizette a 35 millió forintot, mivel nem tudta teljesíteni a szerzõdés feltételeit."

Minden világos tehát, - felröppent ugyan a lufi, ámde rögtön ki is pukkasztották. Mindenki boldog - ezt is megúsztuk! -, a nézõ is elégedett: mégiscsak derék emberek ezek, különösen pedig a mûsorvezetõ õrködik jól a közélet tisztaságán. Tévedni emberi dolog, igazán kár, hogy nem volt lelkiereje bocsánatot kérni...

Azonban: Schmuck Andor a valóságot állította ugyan, de nem a teljes igazságot. Persze miért is beszélt volna olyasmirõl, amit senki nem kérdezett meg tõle?! Kétségtelen tény, hogy a bemutatott bankszámla-kivonat igazolhatta, miszerint a WÉS Rt. nem támogatta - különösen nem közvetve, a Munkaügyi Minisztériumtól származó pénzzel! - a Xénia-Láz Egyesületet. Vannak azonban más tények!

A Xénia-Láz Mozgalmat (és az azt vezetõ Egyesületet) eredendõen az MSZP mint oktatási fedõcélú politikai mozgalmat hívta életre, - annak érdekében, hogy az egykori kisdobos-és úttörõ mozgalom mintájára már apró gyermekkorban kezdõdjék meg a szocialista nevelés, amely késõbb BIT-esekké érleli a baloldali eszmékre fogékony fiatalokat.

A Xénia-Láz Mozgalom 1997-ben már hetvenhatezer beszervezett gyermeket számlált. A mozgalom központi figurája, kötõdési pontja, cselekvési programja az Ûrgammák tévésorozat, amelynek producere Czégé Zsuzsa, aki egyben a Félix-Film Kft., valamint a Félix-Invest Kft. ügyvezetõi tisztét is betölti.

A közszolgálati Magyar Televízió Rt. - mindig újbóli szerzõdés-hosszabbítások következményeként - 1997. végéig 160 darab, egyenként 25 perces folytatásos részt sugárzott, amelyekért összességében sokszáz-millió forintot fizetett ki, részenként tehát többmillió forintot. Ez elképesztõen magas összeg, - a sorozat ezzel fajlagosan az MTV Rt. egyik legdrágább adása volt.

A minõsíthetetlenül alacsony színvonalú filmsorozat egyik alapötlete, lényegi elgondolása, pénzügyi bázisa - mint termék! - az az állítólagos "energia-ital", amelyet a WÉS Rt., a filmsorozat meghatározó szponzora a tejüzemi mellék-termék tejsavóból állított elõ, és amely a filmfõhõsök IQ-jának növelését volt hivatott szolgálni, tanulmányi eredményeik javítása érdekében.

Nem ismeretesek részletes laboratóriumi vizsgálati eredmények, illetve hatás-elemzések arra nézvést, hogy a Máté-ital valóban energia-ital volt-e, mintahogy az egész filmsorozat ezt fennen hirdette, - de arról sem, hogy vajon növelte-e a szereplõk IQ-ját is, vagy csupán a Félix-Film Kft. és vezetõinek bevételeit?!

Tény azonban, hogy az MTV Rt. horribilis összegeket fizetett ki a sorozatért a Félix-Film Kft.-nek, - de a WÉS Rt. is csillagászati szponzorációs díjat fizetett az MTV Rt.-nek! Annak az eldöntése, hogy az állítólagos energia-ital Ûrgammák-filmsorozat általi reklámozása eredményezte-e vajon a kereskedelmi forgalom, a haszon kívánatos mértékû növekedését (tehát a hozamtöbblet fedezte-e a reklám költségeit?), - maradjon csak a WÉS Rt. üzleti titka.

Az Ûrgammák-filmsorozat az MTV Rt.-n belül mindvégig különleges kezelést kapott és élvezett. A rózsaszínû homály terjengése már azzal elkezdõdött, hogy a kapcsolódó szerzõdés, a mûsor gondozása elejétõl fogva nem a Szórakoztató-, vagy a Gyermek és Ifjúsági Szerkesztõség feladata volt, hanem érthetetlenül az Irodalmi és Drámai Mûsorok Szerkesztõsége hatáskörébe tartozott.

A szerkesztõség vezetõje egyébként 1997. közepétõl (egy ízben írásban is) kérte az MTV Rt. elnökét a sorozat leállítására, és/vagy elvételére a szerkesztõségtõl. Az Ûrgammák-sorozat azonban az utolsó „szerzõdésmódosítás” végteljesítéséig mégis adásba ment, - az MTV Rt. maradéktalanul ki is fizette annak ellenértékét, miközben más szállítókkal szemben többmilliárdos tartozást halmozott fel.

Az elnök nem mondhatta fel a szerzõdést, mert - mint gyakran mondotta volt! - azonnal felállították/felmentették volna a beosztásából. Vajon kik?! Az említett dokumentumok, szerzõdések, nyilvántartások, tények, adatok és összegek rendre megtalálhatók az MTV Rt. irattáraiban, illetve számvitelében.

A Félix-Invest Kft. 1997. tavaszán vadonatúj vállalkozási szerzõdés kötését kezdeményezte az MTV Rt. elnökénél, amely Ûrgammák-vetélkedõ mûsor-sorozat beindítására irányult. A projekt (üzleti) csomagtervében (mint remélt bevétel) szerepelt a Nemzeti Alaptanterv (NAT) célkitûzéseinek propagálása ellenében a Mûvelõdésügyi és Közoktatási Minisztérium pénz-támogatásának elnyerése is. A vállalkozó új stúdió felépítését kérte az MTV Rt. óbudai telepén, amellyel együtt a vetélkedõ teljes költségvetése százmilliós összegre emelkedett. A szerzõdés-tervezet az új mûsort az MTV Rt. Közmûvelõdési Szerkesztõsége gondozásába utalta volna. A "Csodák Palotája" felépítésére a Pólus Center Rt. vállalkozott. Realizálására sohasem került sor, mert a szerzõdés aláírását az MTV Rt. elnöke elutasította. Netán emiatt menesztették?!

Schmuck Andor tényeket állít(hat)ott, amikor a TV2 hírmûsorában tagadta a WÉS Rt. közvetlen anyagi támogatását, - ezzel tehát semmi gond...

Ám az igazság az, hogy a szponzorálás a közszolgálati televízión át zajlott.

Az még csak hagyján, hogy az ûrgammák-jellegû mûsorok szponzorálását a Média Törvény kezdettõl fogva kategórikusan tiltja, - amit egy kormánypárt tenni akar, azt úgyis mindig megteszi. Aki a törvényt hozza, nyugodtan meg is sértheti.

Az sem sokat számít, hogy a Kordaxot (lásd még: Olaj-gate!) az államnak cca. 20 milliárd forint adótartozással örökre eladósító egykori pártpénztárnok tej-üzeme kit, mit, miért és mennyivel szponzorál a tejsavó-energiaital képzeletbeli vagy valós nyereségébõl. Vagy akármilyen pénzbõl, ami törvényesen az övé.

A valódi kérdés: vajon miért is fizetett a közszolgálati MTV Rt. engedelmes fejõstehénként a reálisnál 8-10-szer magasabb árat a Xénia-Láz Mozgalom kétségtelenül szocialista eszmeiségét a gyakorlatban pénzügyileg megalapozó Ûrgammák-filmsorozatért?!

Megjelent: a Demokratában, - 1999. június 3-ikán.

Tizenharmadik fejezet

A Hornszolgálati Televízió ellen

November végétõl maroknyi válságstábunk (Peták, Skultéty, Dobos, Czike) már szinte naponta "ülésezett", - minden erõnket megfeszítve igyekeztünk kivédeni az elnök elleni támadásokat. Kínunkban vadabbnál-vadabb mentõ ötleteket agyaltunk ki. Ilyetén, kétségbeesett/eszement próbálkozásom volt a következõ írás, meg a felhasználásával "végrehajtott" támadó akciónk is...

Ezt az eredetileg publicisztikának szánt levelet 1997. november 30-ikán írtam. Skultéty bemutatta Petáknak, aki közölte, hogy ha a sajtóban megjelenik az én nevem alatt, - kénytelen lenne azonnal kirúgni. Úgy döntöttek, hogy az írás alkalmasabb lesz egy „elterelõ akció” céljára. Dobos Laci (az elnök személyi titkára) aláírás nélkül elküldte Király B. Izabella (Skultéty nõvére) ceglédi (?) nyomdájába, ahol néhányszáz példányt nyomtattak belõle, majd elpostázták a levelet az MTV Rt. minden vezetõjének, az összes kurátornak; tudomásom szerint pártfunkcionáriusoknak és országgyûlési képviselõknek is jutott belõle jócskán. Másnap Skultéty és Dobos nevetve mutatták, hogy milyen furcsa irományt hozott nekik a posta. Magam pedig - hallgatva bölcs fõnökömre - eldöntöttem, hogy kiadom a Demokratának, de név nélkül...

Január 15-ikén meg is jelent, - amikor már úgyis minden mindegy volt.

Az 1997. december 16-iki kuratóriumi ülésen mindössze két szavazaton múlt az a kétharmados döntés, amely szerint minõsített többség hiányában akkor még nem kerülhetett sor Peták István tévéelnök leváltására. De ezek már megszámlálhatóan az utolsó napok voltak. Január 6-ikán aztán elvégeztetett.

Kósáné Kovács Magdát, az MSZP alelnökét az újságírók (Mai Nap: november 21.) arról kérdezték: igaz-e, hogy Peták Istvánnak, az MTV Rt. elnökének a leváltását készíti elõ, illetve tud-e arról, hogy Kovács András kuratóriumi elnök is a kurátorok ezirányú "meggyõzésén" munkálkodik? Az alelnök-asszony vissza-utasította a rosszindulatú "pletykát", mondván: "A tévévezér munkáját egyébként nem az MSZP és nem Kovács András bírálja, hanem a kultúrális bizottság és minden kuratóriumi tag."

Mint tudjuk: szép, új - politikamentes, szakértõi - világunkban már kizárólag mindent az dönt el, hogy t.i.: kinek áll érdekében? Miért is történne ez másként a pokol legmélyebb bugyrában, a független, multikultúrális Hornszolgálati Tele-vízióban, amely érthetõ okokból a politikai-hatalmi, választási csatározások és a rabló költségvetési privatizáció talán legfontosabb színtere?!

Az 54 %-ban MSZP-s és 72 %-ban kormány-koalíciós többségû Országgyûlés 1996. október 1-jei hatállyal - a szintén általa megalkotott bûnrossz, és azóta az alkotók által is naponta meg-és áthágott Média Törvény "elõírásai" alapján -üzleti szempontból tökéletesen mûködésképtelen részvénytársaságot alapított, majd azt a hangzatos-fellengzõs "Magyar Televízió Rt." néven be is jegyeztette az alapítási dokumentumok mélyreható vizsgálatát most mellõzõ Cégbírósággal.

(Ellenkezõ esetben ugyanis kiderült volna, hogy az üzleti mûködõképességet bizonyítani hivatott üzleti tervet az alapítók elfelejtették csatolni.) A mintegy 16 milliárd forint alaptõkéjû MTV Rt. összesen 0,7 milliárd forintnyi készpénzzel indult, - terhelte viszont jogelõdje többmilliárdos tartozása, valamint az 1000 fõt is meghaladó létszámleépítési kötelezettség.

A Média Törvény alkotói fellö(ve)tték az MTV 2-t a légüres csillagközi térbe, újabb jelentõs reklám-bevételektõl fosztva meg ezáltal is az MTV Rt.-t, az improduktív kiadások/terhek egyidejû növelése mellett. Az MTV 2 finanszírozása ennélfogva hivatalosan is céltalan/értelmetlen kvázi rezsiteherré aljasult, amelynek "racionális okok"-ból történõ felszámolása immár csak idõ és döntés kérdése (minek is kellene fenntartani "két" TV 2-t?!).

A magyar állam költségvetése - szinkronban a szupertitkos csõdmenedzselési koncepcióval - csak fokozatosan csökkenõ összeggel "támogatja" az MTV Rt.-t, abból a pénzbõl, amit egyébként kizárólagos céllal a televízió-nézõktõl szed be, készülék-üzembentartási díj címén. A zseniálisan kigondolt pénzügyi tranzakció - a pénzek szûkülõ újraelosztása - az egyébként teljesen felesleges újpártállami-politikai torzképzõdményen, az Országos Rádió-és Televízió Testületen át bonyolódik. Az ORTT MSZP-s médialobby-központ, - Révész T. Mihály, a szocialista médiahatalmi Napóleon minden energiájával az MSZP korlátlan és örök, koncentrált médiahatalmát igyekszik bebetonozni. Érdekes, hogy az MTV Rt. egyik - hasonló identitású - alelnöke, a volt rádiós László József egyes kijelentései (elszólásai?) - lásd például: a TELEHÍR-ben - tökéletesen össze-csengenek Révész T. Mihály nagyratörõ elképzeléseivel, miszerint a Magyar Rádiót és a Magyar Televíziót (netán még az Antenna Hungáriát is?) újra egy állami vállalatban, közös épületben kellene (!) összevonni. Megejtõ e grandiózus gondolatok hasonlósága!

A Magyar Szocialista Párt láthatóan tisztában van azzal, hogy a gazdaságot, a stratégiai iparágakat, a kereskedelmet, a bankokat, gyakorlatilag - az anyaföld kivételével - az egész országot eladta, ezért igyekszik legalább a koncentrált médiahatalmat, a néptömegek befolyásolásának eme legerõsebb eszközét a saját markában tartani, és lehetõség szerint örökre konzerválni is ezt az állapotot.

Az MSZP azért igyekszik a médiába, mint saját politikai-hatalmi elefántcsont-tornyába/csigaházába visszahúzódni, hogy a lényeget tekintve mégis a helyzet ura maradhasson. Aztán utána az özönvíz: a mindent elárasztó kapitalizmus, a maga kérlelhetetlen farkastörvényeivel.

Az MSZP a monopolhelyzete megteremtéséért az elmúlt három-és fél év során - de különösen az elmúlt egy évben - mindent megtett azért, hogy kormányzótársát, az SZDSZ-t a médiahatalom fontosabb szervezeteibõl teljesen kiszorítsa. Az MTV Közalapítvány kuratóriuma (és fõleg annak elnöksége) zenés kíséretével mindenesetre sikerült elérni, hogy az MTV Rt. szûkebb menedzsmentjében -Sárközy Erika 22 milliós távoz(tat)ása után - szinte már csak naív-jószándékú reformkommunisták és rosszszándékú (komisz) MSZP-komisszárok maradtak.

A menedzsmentet vélhetõleg az MSZP egyes funkcionáriusai "etethették be", miszerint a fõ ellenség az SZDSZ holdudvara, amely a liberális külsõ produceri irodáknak nyújtott zsíros mûsorkészítési megrendelések révén apránként hordja szét a Magyar Televízió pénzét, vagyonát, eszközeit és archívumát. Ez azonban ma már csak kisebb részben igaz. Egyrészt mert a "mozdítható" javak döntõ többségének elprivatizálása már a Hankiss-korszakban lezajlott, másrészt a szemfényvesztõ lobbyk nagyobbik hányada ma sokkal inkább MSZP-illetõségû...

Az MTV Rt. reálértékben évrõl-évre csökkenõ összeget fordíthat csak mûsor-készítésre, ezért a produceri megbízások elnyeréséért folyó lobby-harc egyre élesedik. Ugyanakkor 1998-ban is még összesen mintegy 8-12 milliárd forint közötti összeg "szétosztásáért" folyik az ádáz küzdelem. A mûsorprogramozás is egyre nagyobb "mûvészet", hiszen minden mûsorkészítõ az MTV 1 csatornára akar kerülni. Tekintve, hogy kivétel nélkül minden egyes mûsor, film, sport-közvetítés, koncert, szerzõdés, tévésztár, illetve lobby mögött jól azonosítható (egyedül még Szenes Andrea hovatartozása rejtélyes!) pártérdekek állnak, - a menedzsment "bemerevített". A szerzõdések jelentõs részét - mert másként meg-hiúsíthatatlanok! - eleve azáltal rostálják ki, hogy bürokratikus elõírásokkal rendkívüli mértékben megnehezítették a szerzõdéskötés folyamatát, az aláírás (cégjegyzés) feltételeit. A korlátozásokat, a felelõsséget "egyetemessé" kellett tenni, mintegy adekvát válaszként arra, hogy a szerzõdéskötésekben korábban szinte kizárólag a kollektív és személytelen felelõtlenség érvényesült.

A Kuratórium Elnöksége - mint a valódi tulajdonnal és tulajdonosi jogokkal (hacsak nem számítjuk ide a kurátorok autóit és mobiltelefonjait!) sem rendelkezõ MTV-tulajdonos Közalapítvány Kuratóriumának döntéshozó testülete - abszolút mértékben pártelkötelezettségû. A kurátorok tevékenységének lényegi motívuma a pártutasítás, - azé a párté, amelynek az érdekeit ízig-vérig képviselni kötelesek. Ettõl eltekintve a kurátorok - tisztelet a kivételnek - mûkedvelõ komisszárok, akik direkt eképp lettek kiválogatva."Renitens" személyiségek nincsenek közöttük, - ezért aztán az egész nagyjából úgy mûködik, mint egy parlamenti szavazógép. A Kuratórium így leginkább egy multinacionális tulajdonlású magyar vegyesvállalat igazgatóságához hasonlítható; az igazgatók óriási költségszámlákat "produkálva" röpködnek összevissza, miközben a Társaság gyorsvonati sebességgel rohan a csõd felé...

Ennyit egyébként a plurális demokrácia (vagy inkább pártokrácia?) mûködõ-képességérõl, társadalmi hatékonyságáról.

A Magyar Televízió Rt. tönkretételén nagyon sokan munkálkodnak, - részben a kollektív ötlettelenség (Média Törvény) utólagos önigazolása céljából, részben pedig határozott személyes anyagi érdekbõl. Az elõbbiek "állami" szervezetek (már beszállt az üzletbe az ÁPV Rt. is, beépített és külsõ privatizációs/pénzügyi komisszárjai - Ragáts Imre? - révén!), az utóbbiak a marakodó pénzügyi-, illetve média-lobbyk. A helyzetet bonyolítja, hogy a lobbisták (többségük a valamikori televíziós "nagycsalád" tagja) nagyon rafináltak: farokként csóválják a kutyát, a szemellenzõs és korrupt hivatalnokokat (lásd még pl.: szponzorálás).

Peták István MTV-elnök "legfõbb bûne" az újpártállami lobbyk szemében az, hogy komolyan véve feladatát, megbízatását: mûködõképes magyar közszolgálati televíziós társaságot próbál létrehozni abból a vagyoni/pénzügyi, jogi/szervezeti és üzleti/morális romhalmazból, amelyet jóakarói több mint 1 évvel ezelõtt sanda szándékkal reá bíztak. Rendkívül szervezett erõk fogtak össze tehát az MTV Rt. elnökének megbuktatására, hogy utólag a jelen állapotért egyszemélyben felelõs bûnbakká kiálthassák ki. Az idõzített támadássorozat fontosabb momentumai és motívumai a teljesség igénye nélkül:

(1) A Kuratórium és Elnöksége nagyjából nyár elejétõl már szinte kéthetenkénti rendszerességgel tûzi napirendjére - látszólag felelõsségáthárító pótcselekvésként - az MTV-elnök visszahívásának kezdeményezését, szakmai alkalmatlanság jogcímén. A konkrét ok eleinte az Üzleti Terv, újabban a Szervezeti és Mûködési Szabályzat el nem készítése volt. Mindkettõ "hiánya" részint a most bûnbakot keresõk, a leváltást kezdeményezõ erõk korábbi súlyos mulasztásaira vezethetõ vissza, - részint az egész nem egyéb, mint mondvacsinált "ügy", hangzatos blöff.

(2) A leváltás kuratóriumi kezdeményezése mögött azok a retrográd MSZP-s hatalmi körök - elsõsorban az MSZP-ORTT média-lobby - állnak, melyek Petákot már eleve csak az általuk tudatosan elõidézett pénzügyi csõd menedzselésére kívánták felhasználni. Ezek a körök jól tudják, hogy Magyarországon az igazi politikai határvonal nem a bal-, és a jobb-oldal, nem a hívõk és a nem hívõk, nem is a liberálisok és a konzervatívok, de mégcsak nem is a pártok között, - hanem a nemzetiek és a kozmopoliták: a magyarok és a külföldi gyarmatosítók antagonisztikus ellentétében feszül. Az objektív alapellentmondást célzatosan elkenve, szándékosan eltorzítva, - hátsóérdekû céljaik szolgálatában igyekeznek felhasználni. Ezt bizonyító jelenség a növekvõ kollektív SZDSZ-ellenesség, amelynek eredményeként az MTV Rt.-t kvázi elárasztották az MSZP "szakértõ" komisszárjai. Sajnálatos, hogy ezt a tendenciát egyes primitív médiumok (lapok) a nemzeti erõk (!) tényleges térnyeréseként élik meg és értékelik.

(3) Az MTV Rt. alapítása óta egyfolytában pénzügyi vakrepülést folytat. A gazdasági fõigazgatóság még gyakorlatilag ott tart, hogy a Deloitte & Touche tanácsadói segítségével "tanulmányozza" a pénzügyek és a gazdálkodás szám-vitelének mibenlétét, - a vagyonnal, az üzletmenettel, a hosszútávú likviditással a volt ÁPV Rt.-s fõigazgató bizony egyáltalán nem foglalkozik. Beszámolót eddig senkinek-semmirõl nem készített, így a Társaság valós anyagi helyzetérõl sem az elnököt, sem a Kuratóriumot eleddig egyszer sem tájékoztatta senki. Mindezekrõl persze legkevésbé sem az elnök tehet, hanem azok, akik a pártutasítást végre-hajtó, kirúghatatlan, alamuszi komisszárokat a nyakára ültették, - akik az MTV Rt.-re ráküldték a szervezett rontást...

(4) "A mórral elvégeztettük a kötelességét, a mór mehet!" és "Aki nincs velünk, az ellenünk van." - gondolják a Peták István leváltását kezdeményezõ erõk, akiknek egyébként semmi nem drága! Akik a "minél rosszabb, annál jobb!" elv gátlástalan érvényesítésével - tehetségtelenségük és kontraszelektáltságuk folytán - csak a maguk teremtette zavarosban képesek halászni. Peták elnökkel - minden igyekezete ellenére - csõdbe vitetik az MTV Rt.-t, megharmadoltatják a dolgozó létszámot, "elszabotáltatják" a belföldi mûsorkészítési szerzõdések megkötését, bebetonoztatják a multikultúrális (USA-System) mûsorszerkezetet, kiûzetik az SZDSZ írmagját is, hogy majd mint generális balekre mindent rákenve, menesszék õt is. Történik pedig ez azért, hogy a Magyar Televíziót végre és végleg elözönlhessék a Xénia-láztól égû szemû Ûrgammák, persze munkásõr-jelmezben. Akik aztán lefoglalnak minden értéket, amibõl tovább folytathatják a hatalmuk végsõ bebetonozását.

(5) A meghatározhatatlan hovatartozású Farkasházy Apó - aki Selmeczi Tibor (Szatellit) barátjával együtt évekig büszke Co-Nexusosként kereste a kenyerét - az elmúlt hetekben koncentrált lejáratási kampányt kezdett Peták elnök és környezete ellen, ami feltehetõleg összefügghet azzal, hogy nemrég megválni kényszerült a képernyõtõl, a Napkelte mûsorától. Ámde az is lehet, hogy a Népszabi kedvenc bölcselõje titkos megbízatást teljesít, esetleg önmagát bízta meg Peták elnök politikai ellehetetlenítésével. Furcsa idõbeli egybeesés.

(6) Peták István elnököt a bújkáló ellenfelei olymódon igyekeznek lejáratni, népszerûtlenné tenni, hogy minden "piszkos munkát" - létszámleépítés, csõd-menedzselés, SZDSZ-telenítés, MTV 2-es csatorna megszüntetése, mûsorkészítés leállítása, stb. - vele végeztetnek el, miközben õk maguk szigorúan õrzik az inkognitójukat. Ám az eddigi próbálkozások nem jártak az "elvárt" sikerrel, Peták elnök meglepõen ügyesnek, bölcsnek és szívósnak bizonyult. Még kitartóan védekezik, nem esik pánikba, nem tör ki rajta az üldözési mánia, és legfõképpen: minden eredeti várakozással szemben még mindig mûködteti a Magyar Televíziót! Ellenfelei ennek a tarthatatlan helyzetnek mostmár végképp véget akarnak vetni. Ezért csapdát állítottak Petáknak, és bevetették ellene a végsõ fegyvert: a szélsõ-jobboldaliság vádját. Az elmúlt hetekben kitalálták, és néhány buzgón vállalkozó lap révén el is híresztelték, hogy: vissza akarja venni az MTV-be Pálfy G. Istvánt! A tisztánlátási zavarokkal is küzdõ, egyre gyakrabban árnyékra vetõdõ SZDSZ - Fodor Gábor - azonnal tiltakozott Pálfy G., mint "szélsõjobboldali személyiség" visszavétele ellen. A Pálfy G.-csapda nem kattant be, mert Peták jó érzékkel kivédte azt, - ám "a kabátlopás meséje" tovább él, és mar, mint a sósav. (Megjegyzem: Pálfy G. Istvánt szélsõjobboldalinak bélyegezni nagyjából éppúgy agyrém, mintha Petákot azzal vádolnák, hogy "népnemzeti televíziót" csinál, ami egyébként nem lenne egy hátrány...) Itt tartunk ma. Visszautalva írásom bevezetõ mondataira, úgy vélem: sikerült rávilágítanom a Peták István MTV-elnök leváltását elõkészítõ totalitárius törekvések hátsó mozgatóira, valódi indítékaira.

Így hát Kósáné Kovács Magdának, az MSZP alelnökének címezve mondhatnám: "Kedves Asszonyom, a hiba sajnos az Ön készülékében - a pártjában - van!"

Néhány hónappal késõbb egy baráti összejövetelen spontán megismerkedhettem, és végre kezet szoríthattam Révész T. Mihállyal.

Érkezéskor - miután hangtalanul besuhant a pázsitra egy ezüst-metál Nissannal - jól megnézett magának, távozáskor pedig a következõket mondta: "Találkozunk még, hisz’ (kettõnknek?) oly' kicsi ez az ország...!"

Megjelent: a Demokratában, - 1998. január 15-ikén.

Tizennegyedik fejezet

Veszteséges sportközvetítések

A Magyar Televízió Rt. 1997. januárjában Felesport Sport Szolgáltató Kft. néven egyszemélyes (100 %-os saját tulajdonú) társaságot alapított, hogy minden televíziós sportközvetítést önálló szervezetben, az MTV Rt.-tõl pénzügyileg is elkülönülõ üzleti vállalkozás formájában bonyolítson le. Ez a konstrukció nem egyedülálló, 's nem is túl újszerû. A korábban szocialista állami monopóliumok, az áttekinthetetlenségig bonyolult szervezetû, túlzott önellátásra berendezkedett szolgáltató nagyvállalatok (pl. a BKV Rt.), vagy a volt költségvetési intézmények (ilyen az MTV Rt. is) egyaránt átfogó szervezet-korszerûsítést és profiltisztítást, racionalizálást és reorganizációt hajtottak/hajtanak végre; közvetlenül a részvény-társasággá történt átalakításuk után. Célszerûbb lett volna elõtte!

A reorganizációs profiltisztítás - bizonyos melléktevékenységek külsõ, szatellit-vállalkozásokba, egyszemélyes kft.-kbe való kihelyezése - az egyik részvény-társaságnál a privatizáció közvetlen elõkészítését; míg más részvénytársaságoknál elõbb csak egy másfajta finanszírozási konstrukció bevezetését jelenti. Mindegyik esetben egyfajta burkolt elõprivatizáció zajlik le. A lényeg az üzleti tevékenység (a piaci részesedés) tulajdona, a nélkülözhetetlen termelõeszközök, rendszerek, vertikumok megszerzése.

A média-piacon a konkurrencia-harc színtere és tárgya (!) is a puszta levegõ (adás, éter, sugárzás, frekvenciák, stb.), a szellem világa (ötletek, alkotások), vagy éppenséggel valamilyen jog (szerzõi jog, ötlet tulajdonjoga, licencia-jog, közvetítési jog) gyakorlásának kizárólagos birtoklása.

A Felesport Kft. 1997. évi valamennyi üzleti szerzõdése egységesen összefüggõ rendszert képez, és amennyiben ezt a rendszert, ezt a konstrukciót elfogadjuk, - tulajdonképpen már nem találhatunk semmilyen komolyabb pénzügyi vagy jogi ellentmondást, problémát vagy szabálytalanságot az egyes konkrét szerzõdések részleteiben sem. A rendszer - önmagában - konzisztens és következetes, alkotója nyilván direkt ilyennek találta ki. Sajátos privatizációval állunk szemben. Ebben a szerzõdéses rendszerben elrejtették a lényeget: a televíziós sportközvetítések jogának exkluzív (sõt: diszkriminatív) gyakorlását; ami persze szintén burkolt privatizáció, illetve valószínûleg a tényleges privatizáció közvetlen elõkészítése.

A közvetítések természetes jogtulajdonosai az egyes nemzeti sportszövetségek. Nem tudni, mikor és mi módon váltak tulajdonosokká, továbbá "legitimnek" tekinthetõ-e ez az üzleti "átalakulás", a hirtelen jogtulajdonossá válás. Õk azután a tévéközvetítési jogukat persze önként és dalolva, jó pénzért eladják a Magyar Televíziónak. De nem is rögtön annak, hanem egy sajátos interface (közvetítõ) cégnek: a Felesport Kft.-nek! E közvetítõ kft.-nek számlázási szempontból van egy bemenete (hozzá érkeznek a sportszövetségek számlái), és van egy kimenete (õ számláz az MTV Rt.-nek). Az ún. közvetítési jog díja mindkét extrémális ponton konverzión megy keresztül: nyereség és újabb nyereség rakódik rá a semmibõl kitalált nagy semmi értékére. Íme így vezet át az ingyenes szocialista jogtulajdonlási rendszer a pszeudo-kapitalista üzleti viszonyok kialakításához, a korábban élvezett illegitim monopolhelyzet kíméletlen érvényesítésével a rejtett, spontán privatizációhoz.

Korábban a sportolók sportoltak, az állam támogatta a sportszövetségeket, - a Magyar Televízió pedig közvetített, ha és amit akart. A nézõ állt a középpontban; akár a helyszínen, akár a televíziós közvetítés révén tekintette meg az eseményt, - minden csak õérte történt. Ma már mindez nem így van. A sportolók sportolnak (kevesebben, és sokkal rosszabb körülmények között), az állam nem támogatja a sportszövetségeket. Támogatják viszont helyette a rangos sporteseményeket a szponzorok, a reklám mûködtetése által. A Magyar Televízió - a tendencia kitûnik a mûsorszerkezetbõl! - ma már szinte mindent közvetít: hiszen a közvetítési jog felvásárlása és a Magyar Televíziónak való eladása bomba üzlet az ügyeskedõ "üzletemberek", a gátlástalan lobbyk számára. Már nem a nézõ áll a középpontban - azt sem tudja szegény, melyik sportközvetítést nézze, hiszen szinte bármely órában 3-4 sportág között is választhat a különbözõ adókon -, hanem az "üzlet", a reklám. Mindkettõ egyre többe kerül, - az MTV Rt.-nek...

Azért mondom, hogy ez egyfajta illegális, "búvó privatizáció", mert látható és láthatatlan csatornák százain, szinte feltartóztathatatlan áradatként ömlik kifelé a a sokmillió forintnyi közvetítési jogdíj, amelynek "jogintézményét" a Felesport Kft. puszta léte és mûködése legitimálja, illetve teszi szalonképessé. A rendszert a sport-lobbyk, a sporton élõsködõ "üzleti" lobbyk, valamint a szponzorok érdeke hívta életre, emellett létrejött egy minden más reális alapot nélkülözõ szervezeti különérdek is, a Felesport Kft. különálló üzleti érdeke, amelynek ön-magában semmi értelme, vagy létjogosultsága nincs. Az üzlet lényege viszont elkülönült az MTV Rt.-tõl, ami távlatilag nemkívánatos tendenciák táptalajává válik. (Fél évvel késõbb azzá is vált. "Megbízható" besúgó hozta a hírt az MTV Rt. menedzsmentjének, hogy a Telesport fõszerkesztõje, Hegedüs Csaba bírkózó világbajnok állítólag talpig elázva mesélte asztaltársainak a "Búsuló Juhász"-ban: "Jól lenyúltam tõlük a 28 milkót!". Tele voltunk ilyen „hírekkel”, melyeket sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehetett... Csaba hetekkel késõbb az árokba borult MTV-s szolgálati autójával egy faluban, onnan vontatták haza a roncsot. Csabát ezután persona non grata-vá nyilvánította az FB., és elkezdte vadul üldözni. Koholmányokkal próbálták besározni, amelyekbõl semmi nem igazolódott be. Szívlötyögéssel - ami az MTV Rt.-ben a hasonló esetek kivédésének sztenderd forgatókönyve - kórházba vonult, és betegállományban volt több mint 1 éven át, hogy ne tudják kirúgni. Nem is tudták, - mint ahogy késõbb Skultéty Sanyit sem.) Gyaníthatnánk, hogy eredetileg csak szimplán személyre szervezés történt, ám a jól megvalósított szerzõdéskötési-pénzügyi-finanszírozási-számlázási szisztéma ennél sokkalta ravaszabb: egységes, konzisztens rendszert képez. A fõ kockázat abban áll, hogy a rendszer az önérdekbõl fakadó, folyamatosan növekvõ pénz-éhségét a már megteremtett, "olajozottan mûködõ" automatizmusok révén elégíti ki, igényeinek így nem lehet majd gátat szabni, hiszen tulajdonképpen semmilyen összegszerû korlátozásra nem lehet többé elvi alapot találni. Innentõl az MTV Rt. kényszerpályán mozog, fejõstehén-szerepkört vállal föl, hiszen támogatja a sport-szövetségeket (mindegyiket arányosan és egyformán!), elõfinanszírozza azok tevékenységét (mindegyiket egyformán!), áttételesen kifizeti az összes mûsor-közvetítési jogdíjat, fedezi az inflációs többlet-kiadásokat, de megfizeti a Fele-sport Kft. nyereséghányadát is, hiszen veszteséges céget mûködtetni abszolút értelmetlen lenne. (Az Alapító Okirat a nyereség sorsáról nem rendelkezik, így abból osztalékalap képzõdik majd, vagyis személyi jövedelem.) Az MTV Rt. - opciós közvetítési joga ellenére - akár még hoppon is maradhat, áldozatul eshet bizonyos (persze nem bizonyítható) jogdíj-árfelhajtó törekvéseknek, trükköknek: gondoljunk csak például az FTC-New Castle labdarúgó visszavágó kupameccs közvetítése-nemközvetítése körüli cirkuszokra...

A sportrendezvények kapcsán végzendõ reklámtevékenység a Felesport Kft. joga és feladata, így a Kft. a dolgok logikája szerint abban érdekelt, hogy lehetõleg az összes képzõdõ nyereségét költségekkel fedezze le, hiszen jó magyar szokás szerint: amit már elköltött, az az övé (is marad). Elképzelhetõ, mi minden származik ebbõl! (Takarékos gazdálkodás bizonyosan nem.)

Felmerül a kérdés, hogy a sport-események közvetítési jogának megvásárlásáért nem túlzás-e vajon ennyi pénzt kifizetni a Magyar Televízió Rt. jelenlegi nehéz pénzügyi helyzetében? A kérdésre adandó válaszunkat az határozza meg, hogy valakinek, valamilyen módon megtérülnek-e egyáltalán ezek a licencia-díjak?

A válasz az, hogy nem, - a jogdíjak ellenértékeként kifizetett milliók sohasem térülnek vissza. Ez egyfajta dotáció csupán, amelynek a teljes összegét ma már az MTV Rt. állja, tekintve, hogy szocialista állam megszûnt létezni...

A fentebb leírt finanszírozási - jogi, szervezeti és pénzügyi - rendszer alapvetõen improduktív, mert a kiadásokat önnön automatizmusai révén folyamatosan újra termeli és növeli; kifejezetten pazarlásra ösztönöz. Még mindig arra a kincstári optimizmusra épül, miszerint az állami költségvetés úgyis mechanikusan, évrõl-évre növekvõ pénzösszeget biztosít minden olyan célra, amely önálló rubrikát tudhat magáénak. (E szisztémán ma, 1999-ben, a Fidesz-kormány sem nagyon képes rést ütni!) Elképzelhetõ mi lenne, ha valaki egyszer csak szándékosan szaporítani kezdené a támogatásra szoruló sportágakat. Lenne ám nagy ribillió! Meredeken nõnének az összes kiadások - bevált tehetetlenségi nyomatékuk folytán - egészen a csillagos égig.

Nem igazán érthetõ sok szerzõdés azon kitétele, miszerint a televíziós film-felvételek késõbbi értékesítésébõl származó haszon 50-50 %-ban oszlik meg az adott sportszövetség és a Felesport Kft. között. Ha az illetékes sportszövetség a szerzõdésben egyszer már lemondott közvetítési jogáról a Felesport Kft. javára, akkor milyen alapon tart igényt a késõbbi másodlagos haszon felére? Arról nem is szólva, hogy ez a haszon az MTV Rt.-nek kiadás, - hiszen a felvételeket elsõ-sorban az MTV Rt. vásárolja meg.

A megállapodások között találtam egy kirívó esetet, egy valódi kakukktojást...

Ez pedig a Felesport Kft. és a Sport TV Kft. megállapodása. Ez a megállapodás precedens-értékû, mert: "a Sport TV Kft. a hazai kézilabda, kosárlabda, vízi-labda és jégkorong mérközések közvetítési jogainak kizárólagos tulajdonosa", - holott nem is sportszövetség! Íme, a kísértet életrekelt, lábra-kapott, és bejárja, meghódítja a televíziós sportközvetítések világát, a legfontosabb elektronikus médium piacát, üzleti birodalmát. Arról van szó ugyanis, hogy az elemzésem elsõ részében leírt tendenciák, aggodalmak, rendszer-félelmek máris rendre beigazolódtak. Az eredetileg ki tudja honnan, hogyan és kitõl "beszerzett" sportmûsor-közvetítési jog önálló életet él, "értéktárggyá", szabadon eladható és megvásárolható árucikké vált, tán még apportálható is! Mindenesetre olyan társaság (a Sport TV Kft.) kizárólagos tulajdonát is képezheti (?), amely nem is sportszövetség, tisztán csak üzleti vállalkozás, ráadásul televíziós berkekben kifejezetten belterjesnek (vagy bennfentesnek?) minõsül. Az embernek eszébe jut a mondás: "Álmomban két macska voltam, és egymással játszottam."

Fél évvel késõbb a fentebb leírt tanácsadói megállapításaim visszamenõlegesen aktuálissá váltak, mert a Felügyelõ Bizottság Peták István tévéelnök üldözését mindenekelõtt a Felesport Kft.-problémakörre alapozta. Megdönthetetlen vádak kiapadhatatlan forrásának gondolták Hegedüs Csaba és Szilárd Tibor mûködési körét, ám utóbb az egész inkább egyetlen nagy kipukkaszthatatlan luftballonnak bizonyult. A Kft. felesleges volt, ám a butaság még nem bûncselekmény!

Peták megbízott a sportközvetítések gazdaságosságának átfogó elemzésével, és kért, hogy - tisztázandó a harcvonalakat - az FB. elnökével is próbáljak beszélni.

Dr. Ladvánszky György FB-elnök úrral találkoznom nem sikerült. Megjelentem nála a megbeszélt idõpontban, mire zavartan a szobájába invitált, ahol már várt ránk az F.B. másik két tagja. Láthatólag "spontán kihallgatást akartak rendezni" a személyes találkozóból, ami viszont egy váratlan látogató miatt meghiúsult...

Ragáts Imre gazdasági fõigazgató érkezett, hóna alatt potenciális bizonyítékok ötkilós iratkötegeivel, arcán furcsa mosoly. Engem mindenesetre kitessékeltek...

1997. december 11-ikén (öt nappal az elsõ, 2 szavazat híján sikertelen „elnök-leváltási” kuratóriumi szavazás után) mélyreható megbeszélést folytattam a tárgyban Tellér Gyula kurátor (elnökségi tag) úrral. Objektívnek és jóindulatúnak mutatkozott, ám végig azon igyekezett, hogy olyan információkat nyerjen tõlem, amelyeket azután negatív prekoncepciójába szépen beépíthet... Sokkal késõbb elmondta, hogy persze, éppen ez volt a találkozó egyetlen fontos célja.

Peták István tévéelnök hozzám írott levelébõl idézek: "A sportmûsorok esetében általában elvárható a nézettség; a reklámbevétel és a költségek egyensúlya, avagy pozitív szaldója." Mottónak elemzõ munkám során végig ezt a mondatot tekintettem, - remélve, hogy a feldolgozott számviteli és egyéb adatok majd visszaigazolják a megfogalmazott pozitív várakozást.

A számadatok, a tények azonban - sajnos - egészen mást mutatnak...

A hazai NB 1-es labdarúgó mérkõzések átlagos súlyozott nézettsége 6 és 10 % között szóródik, - a közönségarány 35-45 % közötti. A magyar érdekeltségû nemzetközi válogatott és kupa-mérkõzések átlagos nézettsége 14-17 % körüli, míg a közönségarány 35 és 50 % közötti értékeket mutat. Ezek nagyon jó számok, tekintettel a magyar labdarúgás nevetségesen alacsony színvonalára. Mindez arra utal, hogy a futballmeccsek televíziós közvetítése egyfajta népi pót-cselekvés-szükségletet elégít ki, a mûsor minõségétõl függetlenül. Nagyon jelentõs tények ezek, hiszen a tömegigények mégoly' kritikátlan figyelembevétele is része a kötelezõ közszolgálatiságnak. A nézettségi indexek tehát a magyar vonatkozású labdarúgó mérkõzések televíziós közvetítéseinek indokoltságát támasztják alá, - persze nem bármi áron. Magyarul: ha Bodnár György úr folyamatosan felfelé srófolja a közvetítési jogdíjakat - márpedig éppen ez történik! -, akkor az MTV Rt.-nek ezzel nem feltétlenül kell lépést tartania. Akkor a közvetítések jogát inkább hadd vigyék el a konkurensek, az újonnan alakult kereskedelmi televíziók. (1998-ban Horváth Lóránt ennek megfelelõen viselkedett, a közvetítési jogokat megkapták a versenytársak. Mára azonban már rendezõdtek a sorok, s a jó öreg "húzd meg, ereszd meg!" elv szerint csinálunk tehát mindent vissza.) A hazai kosárlabda bajnoki mérkõzések nézettsége a sportágak között az egyik legalacsonyabb, 2,3 és 3,8 % között szóródik, - míg a közönségarány 10-20 %-os. A kosárlabda soha nem volt tipikus magyar sportág, sokkal inkább amerikai. Az USÁ-ban sokkal jobban játsszák, - többen is nézik. A hazai kézilabda bajnoki mérkõzések nézettségi mutatói néha megközelítik a hazai labdarúgó mérkõzések hasonló arányszámait, ám összességében e sportág népszerûsége nagyjából csak a "fele" a labdarúgásénak.

A magyar érdekeltségû tenisz mérkõzések tévés nézettsége a kosárlabdáéhoz hasonlítható, kicsit nagyobb szórással.

A motorsportok között kiemelkedõ a FORMA 1. tévéközvetítések nézettsége, amely szinte eléri a hazai labdarúgó mérkõzések nézettségi szintjét.

Az egyéb sportágak közvetítése inkább kuriózum-jellegû, így a nézettség meg-felelõ mutatói is nagyjából esetlegesen alakulnak. Kiemelkedõnek mondható a tornászversenyek, valamint a body-building mûsorok nézettsége.

A vonatkozó elnöki utasítás kimondja, hogy a sportmûsorokhoz kapcsolódó reklámidõ értékesítésének akvirálási joga kizárólagossággal a Felesport Kft.-t illeti meg. A Kft. ezt a feladatot az MTV Rt. megbízottjaként látja el, a bevétel az MTV Rt.-t illeti meg, a megbízott díjának és költségeinek levonása után. Ez az utasítás - nyilván akaratán kívül - egy torz szerzõdési, pénzügyi, számlázási, elszámolási, gazdálkodási és érdekeltségi struktúrát, illetve viszonyrendszert hoz létre és konzervál, amelyben a szerzõdéskötés és az anyagi érdek, a bevételek és a kiadások mintegy mesterségesen elkülönülnek egymástól. Ha másból nem, úgy - sajnos - ebbõl az utasításból egyértelmûen következik, hogy a Felesport Kft.-t az alapításától kezdve kizárólag csak formális-közvetítõ szerepre szánták. Az eddigi tényszámok alapján a sportközvetítésekhez kapcsolódóan elérhetõ összes 1997. évi reklám-és szponzorációs bevétel cca. 120 millió forintra becsülhetõ, ami a kiadások összegéhez képest elképesztõen kevés. Ez nyilvánvalóan több okra vezethetõ vissza. Túl azon, hogy a minden életszerûséget máig nélkülözõ és "elutasító" mesterkélt rendszer pénzügyileg tökéletesen mûködésképtelennek bizonyult, - nem szabad elfeledkeznünk a "tárgyi bevételszerzõk" (vállalkozók + Kft.) meglepõ, már-már döbbenetes mértékû "ügyetlenségérõl" sem...

Mindenesetre a reklámmûsoridõ értékesítésével, illetve az alkalmazott árakkal, továbbá a szerzõdésekkel - egyszóval a teljes üzleti gyakorlattal! - hatalmas-nagy problémák lehetnek! Valahol, valamilyen rejtélyes okból nyomtalanul eltûnnek a sportmûsorok reklámbevételei...

Az 1997. I.-X. havi ténylegesen kifizetett sportközvetítési jogdíjak teljes összege mintegy 500 millió forint. További 400 millió forintra rúg az MTV Rt. Telesport Fõszerkesztõségének "rezsi költsége". A Felesport Kft. 1997. évi mûködési költsége nagyjából maximum 30 millió forintban prognosztizálható, ami az értékelésünk tárgya és végeredménye szempontjából szinte elhanyagolható összeg. Mindezek alapján az MTV Rt. sportközvetítéseinek 1997-ben várható összes "üzemi szintû" ráfordítása mintegy 1.200 millió forintra tehetõ.

Amennyiben a sportközvetítésekhez kötödõ közvetlen - "üzemi szintû" - ráfordítások aránya (1:10) nagyjából a mûsoridõ-arányt követné, az azt jelentené, hogy a sportközvetítések ráfordítás-igényessége megközelítõleg átlagos. Ám ez nem így van, a sportközvetítések mûsoridõ-aránya nem éri el a 10 %-ot, - amibõl következhet, hogy a sportközvetítés az átlagosnál költségigényesebb mûsor, ami így is van. A sportközvetítések nézettségi indexei azonban többnyire magasabbak az átlagosnál! Mindeközben a közvetlen bevételek összege mindössze egytized-része a közvetlen költségek összegének! Ha tekintetbe vesszük azt is, hogy az MTV Rt.-nél minden forint mûsor-költségre nagyjából még egy forint általános költség jut, akkor kimondhatjuk: a sportközvetítések a viszonylag magas nézettségük ellenére nem gazdaságosak, mert kapcsolódó reklámbevételeik a felmerülõ költségeknek mindössze egyhuszadát (5 %-át) fedezik! Valami nagyon nagy bajok, alapvetõ elvi, "filozófiai problémák", valamint gyakorlati/ értékesítési anomáliák - trükkök vagy svindlik -, torz elszámolások gyaníthatók a háttérben. A sportközvetítéseknek - Peták szerint is - óriási nyereséget kellene termelniök, de valamilyen oknál fogva nem termelnek: veszteségesek...

Az MTV Rt. gazdálkodási és információs rendszere, valamint üzleti tervének struktúrája egy elavult, megkövült költségvetési szisztémát és szemléletet konzervál. Még nagyobb baj, hogy a mindennapos gyakorlat nem tud elszakadni az üzleti részvénytársaság mûködésében már használhatatlan, anakronisztikus sémáktól, ami persze keményen rányomja a bélyegét a gazdálkodás egészének eredményességére is. Még ennél is nagyobb baj azonban, hogy a múlt egyes nemkívánatos csökevényei újratermelõdni, sõt, szaporodni látszanak...

Bármely üzletileg eredményes részvénytársaság korszerû belsõ szervezete ön-elszámoló és önállóan gazdálkodó részegységekbõl - divíziókból - épül fel, ezek egyrésze profitot termel, másik része veszteséges "rezsi-szerv". Abban azonban valamennyi divízió mûködése természetszerûleg megegyezik, hogy a jól körül-határolt tevékenységükhöz kötõdõ bevételeiket és költségeiket önállóan, "saját kötelezettség-vállalásaikkal, saját érdekeiknek is megfelelõen" keletkeztetik, önmaguk önállóan számolják is el; sõt, kivételes esetben részben vagy egészében a saját bevételeikbõl fedezik (finanszírozzák) a kiadásaikat. Alapvetõ baj, hogy az MTV Rt. mûködési folyamatainak fejlõdése-fejlesztése eddig egyáltalán nem ebben az irányban történt...

A sportközvetítésekkel az a fõ baj, hogy maga az alkalmazott rendszer mûködés-képtelen. Az MTV Rt. Telesport Fõszerkesztõsége, a Felesport Kft., illetve a Vállalkozási Fõigazgatóság - mint az ügy belsõ fõszereplõi - mind-mind a mesterségesen kreált részfolyamatok félinformált-félérdekelt epizód-szereplõi csupán, minek következtében a valós folyamatok szétesnek, és seholsem állnak össze maguktól egységes egésszé. Az egyik tárgyal, a másik pedig megköti a szerzõdést, a harmadik számláz, a negyedik beszedi a pénzt és elkölti, az ötödik elszámolja-elkönyveli, a hatodik bonyolítja a sportközvetítést, - a hetedik, "a fõ-gonosz" pedig álmában felriad, hogy az egész úgy nem jó, ahogy van!

A külsõ üzleti partner azért van hihetetlen elõnyben az MTV Rt.-vel szemben, mert legyen akármilyen kicsi is a büdzséje, - neki az egész a saját fejében és a kezében van. Megosztja a Televízió erõit, és szórakozik velük, ahogy csak akar.

A Telesport Fõszerkesztõség és a Felesport Kft. mûködési kiadásaiban és pénz- gazdálkodásában - a kapott dokumentumok, adatok és információk alapján - semmi olyan jelentõs horderejû pazarlást, gondatlan vagyonkezelést, vagy pénz-ügyi szabálytalanságot nem látok, ami komoly külön aggodalomra adhatna okot. A felesleges kiadások mértéke - 10-12 % - bármely egységnél ugyanekkora. Ez derül ki az áttanulmányozott különbözõ ellenõrzési-vizsgálati jelentésekbõl is...

Peták István kérésére 1997. december 15-én elnöki választervezetet készítettem Dr. Ladvánszky György FB-elnöknek, az F.B. sportközvetítésekkel kapcsolatos ellenõrzési megállapításaira. Mint utóbb kiderült, a továbbítására nem került sor.

Kár, mert a válaszok között akad néhány megfontolásra érdemes, szaftos tézis...

A Felesport Kft. alapításával kapcsolatban semmiképpen nem lehetett "alap-követelmény", hogy a sportközvetítések lebonyolítása az MTV Rt.-nek nem kerülhet többe, mint amennyibe az alapításig került. A szabadpiacon egyébként is jelentõs nehézségekbe ütközne egyoldalú, önérdekû direktívák érvényesítése. Észrevételezte az F.B., hogy a Felesport Kft. ügyvezetõje "még csak nem is törekedett arra", hogy az MTV Rt. "kiszolgáltatottsága" a Football Duó Kft. és a Sport TV Kft. irányában megszûnjék. Ez a prejudikáció teljesen alaptalan.

Egyébként ma is kiszolgáltatott nekik (+ Szaknévsor) az egész magyar sport. Az F.B. nehezményezi, hogy a Felesport Kft. ügyvezetõje miért nem fordult eltúlzott díjazás miatt a Gazdasági Versenyhivatalhoz: a gazdasági erõfölénnyel való visszaélés gyanúja jogcímén. Vélelmezhetõen azért, mert attól tarthatott, hogy akkor talán soha többé nem közvetíthetnek olyan sporteseményt, amely így vagy úgy Bodnár György úr tévéközvetítési jogbirtoklásának kompetencia-körébe tartozik. (Utóbb ez be is következett: Bodnár letiltotta a közvetítést.)

Nem az a kérdés, hogy Bodnár György kft.-inek árai monopolárak-e, vagy sem. Az a kérdés, hogy Bodnár György a bevételeit jórészt visszaforgatja-e a magyar sportba - mintahogy ezt, mint tényt, úton-útfélen hangoztatja! -, vagy nagyrészt egyszerûen zsebreteszi, mint például Zemplényi György. (A választ azóta mind-két esetben egyaránt elfújta a szél.) Évekig nem lehetett megkérdõjelezni Bodnár György "munkásságát", személyének fontosságát, "pozitívumát", most azonban egyszerre "szabad lett a vásár": mindenki õt üti, vagy ütné. Kicsit furcsa...

Sokkal nagyobb baj például, hogy Bodnár György "Szaknévsor Bt."-je több éve már 22 millió forinttal tartozik az MTV-nek, amelyet sehogyan sem hajlandó megfizetni, holott a megfelelõ szolgáltatásokat - mint ellenértéket - ténylegesen igénybevette. Még nagyobb baj, hogy a hivatalos magyar cégnyilvántartás alapján "Szaknévsor Bt." Magyarországon nem is létezik, nincsen bejegyezve, - csak a Kft. A számlákat ellenben a Bt. fogadta, - az viszont nem fizet. A "Szaknévsor"-reklámfelirat pedig rendületlenül sok-sok percen át ott virít a képernyõn, majd- minden "Bodnár-sportközvetítés" idõtartama alatt. Ráfeledkezik a kamera...

Ezeket a tényeket - mint lényegteleneket - a Felügyelõ Bizottság fel sem tárta.

Csak meg kell tekinteni a hivatalos magyar cégnyilvántartásban az egyes sport-szövetségek elnökségeinek teljeskörû névsorát, illetve a jelentésben foglaltakkal kapcsolatba hozható egyéb cégek vezetõinek, képviselõinek neveit, - és mindezek ismeretében lehet csak vállalkozni a komplex prejudikációra. Kétségtelen, hogy a tárgyi ügykörben különbözõ vélt, vagy valós elõnyök röpködnek körbe-körbe, ám nem tudni, végülis hol, kinél csapódnak le. A korrupció a teljes kört lefedi...

Ami az MTV Rt. és a Felesport Kft. egymásközti oda-vissza számlázásainak összegszerûségét illeti, - a pénz a tulajdonos egyik zsebébõl a másikba került...

Ugyan mibõl származhatott volna a Felesport Kft.-nek külön nyeresége, amikor kizárólag az MTV Rt.-nek számláz? Ami nyereséget esetleg realizál, az is végül alapítóját, az egyszemélyes tulajdonos MTV Rt.-t illeti meg...

A levélben javasoltam a Felesport Kft. összeolvadás útján történõ felszámolását (végelszámolását), ami azóta talán már be is fejezõdött.

Tizenötödik fejezet

Meddig Tûrjük a Vámpírokat?

avagy

Pakoljunk vagy mégse?!

Az 1998. június 27-ikén megjelent napilapok idézik az Állami Számvevõszék vonatkozó/vádló megállapításait, az alábbiak szerint:

"Az MTV Rt. 1996. október 1. és 1997. december 31. közötti idõszakban tapasztalt mûködési zavaraiért, mûködésének és gazdálkodásának nem kielégítõ eredményeiért az Rt. idõközben leváltott elnökét, és az általa választott menedzsmentet terheli elsõdlegesen a felelõsség, de osztoznia kell a felelõsségben a tulajdonosi jogokat gyakorló MTV Közalapítvány Kuratóriumának és Elnökségének."

Az idézett sommás ítélet - mint általában minden prejudikáció! - amilyen határozott, olyannyira téves. A lényege ugyanis éppenhogy az ellentmondást nem tûrõ, megfellebbezhetetlen elõítélkezés, minden tételes bizonyítás nélkül. Márpedig minden kategórikus elõítélkezés burkolt, valódi célja az igazság elleplezése, - az igazi bûnösök és tévedéseik (bûneik) apologetikus védelme.

Mármost: mint elnöki fõtanácsadó, soha nem voltam „a választott menedzsment” tagja; sõt, Peták István tévéelnök sem kért sohasem arra, hogy megvédjem, mind-amellett választott menedzsment mint olyan, nem is létezett, hiszen Peták elnök a legtöbb vezetõtársát a költségvetési szerv Magyar Televíziótól örökölte, - s akit meg nem, azt úgy ültették a nyakára, hogy rajta ragadt, akár a Ragáts... Meg kell jegyeznem azt is, hogy a Magyar Televízió Rt. alakulásától (1996. október 1.) számítva Peták elnöksége alatt érte el a messze legjobb gazdasági eredményeit, - hisz’ az éves veszteség (s így a vagyonvesztés mértéke) nem érte el az 1 milliárd forintot, az örökölt tartozásait pedig közel 4 milliárd forinttal sikerült mérsékelni. Ha Peták le nem töltött elnökségének eredményeit az ÁSZ ilyen szigorúan ítéli meg, - vajon mit mondana az 1998. és 2002. közötti idõszak bûnlajstromáról?!

Ennek az írásomnak is van rövid története; olyanformán, hogy amennyiben nem vagyok elég „dörzsölt”, - soha nem jelenik meg. Amikor nekikezdtem írásának, már nem voltam a Televízió dolgozója, így hivatalosan nem juthattam hozzá a könyvviteli mérlegéhez sem. Tudniillik az egész téma „mérlegfelülvizsgálatként” indult, - úgy, hogy Peták Istvántól kaptam meg a komplett dokumentációt. Aztán ez a publicisztika lett belõle... Mikor elkészültem vele, odaadtam Skultéty Sanyi barátomnak, aki ugyebár továbbra is az MTV Rt. vezetõ jogtanácsosa maradt, - jelentetné meg közérdekbõl és közös érdekünkbõl kifolyólag a meglévõ baráti kapcsolatai révén. Írásomat át is adta Weyer Bélának, a Heti Világgazdaság egyik szerkesztõjének, aki viszont egy hónap elteltével sajnálkozva közölte, hogy ilyen tartalmú cikket nem tehetnek be az újságba. Mivel kezdettõl fogva nem bíztam a HVG-s kapcsolat mûködésében (ám ezt nem kötöttem Sanyi orrára), - két hétnyi „becsületes várakozást” követõen el is küldtem kiadásra a Demokratát szerkesztõ Bencsik Andrásnak, aki azonnal be is tördeltette azt - kicsi a világ! - bizonyos Csermely Péterrel... Neki köszönhetõ, hogy az MTV Rt. - miután utóbb beperelt engem a jóhírneve megrontásáért (!) -, késõbb mégiscsak elállt a pertõl... Sanyi csak ennyit mondott, amikor elolvasta a megjelent írást: „Megvezettél engem...!”

Nézõpont kérdése: ki, kit, mikor, mennyiben, - és hányszor...?!

A bevezetõben idézett ÁSZ-ítéletet tételesen megcáfolom, a következõk szerint:

Az ÁSZ által említett idõszakban - amely az alapítói (országgyûlési-bizottsági) koncepció helyességét igazolni hívatott "próbaüzem" idõszaka volt! - az MTV Rt. mûködését semmilyen zavar nem terhelte. A mûködésnek nem voltak ugyan kiemelkedõ "eredményei", ám jelentõs kudarcai sem. Az MTV Rt. mûsorainak színvonala nem romlott, - ugyanakkor a mûsorszerkezet, valamint a szervezet átalakítása, racionalizálása, a belsõ folyamatok szabályozása, illetve a mindezek javítására irányuló erõfeszítések egy sor valós eredményt hoztak. (Ezeket persze azóta egytõl-egyig "sikerült" felszámolni.) "Csípõbõl" megcáfolható az 1997. évi gazdálkodás eredményeinek állítólagos nem kielégítõ volta, hiszen az MTV Rt. - szemben az elõzetes üzleti terv 6,5 milliárd-, illetõleg az Elnökség által jóvá-hagyott üzleti terv 2,5 milliárd forintos tervezett veszteségével - mindössze 1,0 milliárd forint gazdálkodási veszteséget könyvelt el az 1997. évben. Ez pedig nem utolsó sorban, jelentõs részben Peták István tévéelnök érdeme!

Folytassuk csak az elõbbi gondolatot, ugyanis ez a sarkalatos (Achilles-) pontja minden tárgyi érték-/illetve elõítéletnek! Fennáll ugyanis a következõ súlyos dilemma, amely mellesleg utólag az alapító(k) valódi szándékait is kérdésessé teszi! Az MTV Rt. alapításának jogi és pénzügyi konstrukcióját, kondícióit ugyanaz az Országgyûlés dolgoz(tat)ta ki, illetve hagyta jóvá, amely - mint legfõbb törvényhozó hatalom - megalkotta a Média Törvényt is. Mint majd részletesen is bizonyítom: az antagonisztikus ellentmondás a közszolgálatiság és az üzletiség között feszül. Az Országgyûlés (illetve az általa e célból létrehozott Közalapítvány) ugyanis az MTV Rt.-t nem közhasznú társaságnak, hanem üzleti részvénytársaságnak alapította. Ám az alapítás szegényes jogi és pénzügyi feltételei eleve mûködésképtelenné tették az újszülött társaságot. A közszolgálatra üzletileg is képtelennek ítéltetett, - mára már régen csõdöt kellett volna jelentenie. Peták István ezt mégsem tette meg, sõt, a MédiaTörvény reklámkorlátozó elõ-írásait áthágva, mintegy 4 milliárd forint többletbevételre tett szert, így kiváló (és nem várt!) gazdálkodási eredményt produkálva, 1 Mrd forint alá szorította a gazdálkodási veszteséget. Mindent összevetve az a kép bontakozik ki elõttünk, hogy az Állami Számvevõszék - az Országgyûlés és az állami költségvetés leg-fõbb ellenõrzõ szerve - nem örül a csõd elkerülésének, és valamilyen sugallatra olyan problémákat vél felfedezni, amelyek nincsenek...

Így azután Peták Istvánt, az MTV Rt. rejtélyes mechanizmusok révén leváltott elnökét (és a menedzsment tagjaiként a reklámbevételekért felelõs alelnököket, a vállalkozási-és a gazdasági fõigazgatót) maximum azért terheli felelõsség, mert az általuk vezetett részvénytársaság fennmaradása érdekében túllépték a reklám-korlátokat, amelyekkel a voluntarista Média Törvény implicite elõre hátrányos helyzetbe hozta a közszolgálati televíziót az újonnan alakult kereskedelmi tele-víziókkal szemben. Jellemzõ a helyzet fonákságára, hogy végül az ORTT által kilátásba helyezett 2,5 Mrd forintos bírság kirovása, - a büntetés realizálása is elmaradt. Az MTV Rt. az ellentmondásos alapítói szándék - mármost prosperáló üzleti vállalkozás legyen-e az MTV Rt., vagy sem? -, valamint a közvetett hatásaiban is átgondolatlan Média Törvény ellenére kiállta a próbát: talpon maradt. Piackonform viselkedésével a konkurrencián kívül senkinek semmilyen "kárt" nem okozott. Az MTV Rt.-t ugyan az alapítás jogsértõ dilettantizmusa ítélte lassú halódásra, ám üzleti szempontból (I. 6. óta) a régi-új menedzsment tette végképp tönkre "betlizõ" üzleti tervével, ugyanis az éves reklámbevételi összeg önkéntes "kvázi-megfelezésével" szinte tálcán nyújtotta át biztos piacát a konkurens kereskedelmi televízióknak. Mindez azonban már Horváth Lóránt és Ladvánszky György sajtópárbajként elõadott magánszáma, minek keretében csakazértis teljesítik a közszolgálati televízió csõdbevitelére irányuló "küldetésüket", amire Peták István és hû tanácsadói nem voltak kaphatók...

A fentiek alapján különösen problémásak a prejudikáció szövegének személyes vonatkozásai. Az MTV Rt. felelõs menedzsmentjének döntõ többségét ugyanis egyáltalán nem Peták István leváltott elnök választotta, hiszen például az alelnökök tekintetében sok választása nem is lehetett. Horváth Lóránt gyártási alelnök személye egyértelmûen adott volt, - László Józsefet az MSZP, Sárközy Erikát pedig az SZDSZ ültette Peták nyakára. Utóbbitól Peták menetközben, bruttó 22 millió forint végkielégítés fejében - hosszú harc után - meg is szabadult. A két, gazdálkodásért felelõs - Ragáts Imre gazdasági és Korda Judit vállalkozási - fõigazgatót formálisan Peták István "választotta" ugyan, ám aztán kiderült, hogy igazából elõbbi az ÁPV Rt., utóbbi pedig a Fidesz M.P.P. által delegált pártkomisszár. Peták leváltása óta minden az elõre "levajazott" politikai forgatókönyv szerint zajlik; korlátlan jogkörrel Horváth Lóránt gyártási alelnök uralkodik, dacolva az önmagát feloszlatott Elnökség korábbi hatalmát is magának vindikáló FB-elnök Ladvánszky Györggyel, miközben a volt Peták-menedzsment minden tagja ma is eredeti státuszát élvezi, hiszen senkit nem váltottak még le! A mérleget - Peták elnöki tevékenységének gazdálkodási mérlegét! - is Horváth Lóránt, Ladvánszky György és Ragáts Imre "munkája" és neve fémjelzi. Már- most akkor ki, és miért is felelõs? Nagyjából nyilvánvaló: a jó gazdálkodásért a leváltott Peták, - a zûrzavaros mérlegért a megmaradt menedzsment...

Az egyébként meg sem nevesített, nem is létezõ (ugyan miért?) felelõsségben már nem nagyon osztozhat a Kuratórium és annak Elnöksége, merthogy az elõbbinek vadonatújak a választott tagjai, utóbbi pedig még nem alakult újjá, miután a kormányváltástól való hirtelen rémületében nemrég feloszlatta magát...

A fenti történetet újra végigélve nem állhatom meg, hogy most jómagam ne prejudikáljak! Az ÁSZ elõítélete sokkal inkább utóítélet (végítélet) kíván lenni, mintegy hiánypótlásaként annak az ítéletnek, amelynek meghozatalát eredetileg a köztársaság legfõbb ügyészétõl várták, aki erre - mint emlékszünk - nem volt kapható. Petákot sem büntetõjogilag, sem polgárjogilag nem sikerült besározni...

A végítéletet így most dodonai megfogalmazásban az ÁSZ hirdeti ki, és valódi üzenete a következõ: "Elvtársak! A médiaháborúnak vége, menjetek haza!"

Attól, hogy Szûrõs Mátyás 1989-ben kikiáltotta - no nem a Köztársaság téren! - a köztársaságot, még nem valósult meg mintegy gombnyomásra a liberális polgári demokrácia, de még a kapitalizmus sem... A dilettáns tulajdonosnak megmaradt posztkommunista állam rendszerváltozás jogcímén egyrészt százával számolta fel, illetve privatizálta bagóért a még sokáig jól mûködtethetõ állami vállalatokat; másrészt pedig a gyengébbeket tömegesen alakította át üzleti szempontból továbbra is mûködésképtelen - nagyrészt ún. egyszemélyes - társaságokká. Közel tízéves átalakítási/privatizációs jogi és pénzügyi praxis megszerzése után, óriási tapasztalatok birtokában a magyar állam - az Országgyûlés, a Média Törvényt megalkotó bizottság(ok), a Pénzügyminisztérium, valamint az ÁPV Rt. megannyi neves vezetõje, szakértõje és tanácsadója - úgy döntött, hogy a korábban költségvetési szervként mûködõ (az állami költségvetés pénzét szinte korlátlanul herdáló) Magyar Televíziót, "a pokol legmélyebb bugyrát" (illetve lyukas bugyellárisát!) egyetlen tollvonással önfinanszírozó üzleti részvény-társasággá alakítja át. Szilárd Tibor, az MTV átalakulása után Peták által nyomban leváltott gazdasági fõigazgató ugyan regélt még valamit arról, hogy a részvénytársasági formát részben a Televízió vezetése maga választotta magának, ám ez a változat teljességgel hihetetlen és valószínûtlen. Hacsak nem volt Szilárd Tibor is levajazva! Épeszû ember, felelõs gazdasági vezetõ ugyanis sosem teszi a kést önként a saját torkára...

A felelõs szervek az MTV részvénytársasággá alakításakor - hozzá nem értésbõl, vagy tudatosan - egy sor nyilvánvaló törvénytelenséget követtek el, hiszen a vonatkozó (Média-, Költségvetési-, Számviteli-, Társasági-, Verseny-, stb.) törvények tételes összeegyeztetése, és egyeztetett alkalmazása helyett spontán torzszülött MTV Rt.-t alapítottak, amely induló jogi és pénzügyi kondícióit tekintve egyetlen törvény szellemének sem felel meg. Az MTV-t: (1) Nem reorganizálták; (2) Adósságait nem konszolidálták; (3) Piacképességét nem bizonyították; (4) Üzleti terv nélkül bejegyeztették; (5) Nem látták el 30 %-nyi készpénztõkével; (6) Hátrányos helyzetbe hozták a konkurenciával; (7) Az MTV 2-t megfosztották nézõitõl; (8) Közszolgálati funkcióját részvénytársasági formába kényszerítették; (9) Nem mentesítették a felesleges létszáma, immobiliái (pl.: székház, Gyártóbázis, Archívum) terheitõl; (10) Magára hagyták a média (politikai!)-lobbykkal szemben; (11) Csökkentették a költségvetési juttatásait...

Mindezek a tények önmagukban külön-külön ugyan nem minden esetben jelentik valamelyik vonatkozó törvény betûjének tételes megsértését is - bár ilyen is akad jócskán! -, ám az összességében elõidézett komplex szituáció felér egy valóságos jogi/pénzügyi merénylettel a legfontosabb közszolgálati médiumunkkal szemben, ami mindenképpen vastagon sérti a megfelelõ törvények szellemét. Az MTV Rt. koncepciótlan (?) alapítása elsõdlegesen a Társasági Törvény szellemével ütközik, amely kimondja, hogy - értelemszerûen - csak mûködõképes társaság alapítható. Az MTV Rt. létrehozásának körülményei, induló kondíciói olyan kvázi-öncélú társaságalapítási kényszert/mániát tükröznek, ami mutatja, hogy a szükséges komolyságot, a valódi üzleti szándékot nélkülözõ, felelõtlen jogi/ pénzügyi játszadozás, a trükközés conexus-vírusa a magánszférából kiindulva 10 év alatt megfertõzte a teljes állami irányítást és annak a szakapparátusait is. Nem csodálható, ha a mûködésképtelen látszatszereplõk ezreivel felhigított nemzet-gazdaság, és benne a virtuális médiapiac is csak vegetál, döglõdik.

Az MTV Rt.-rõl és a "környezetérõl" az alapítás pillanatától kezdve minden területen valósággal lerí az eredendõ, teljes és tökéletes mûködésképtelenség, amit az elmúlt másfél év története is ékesen bizonyít.

A mûködését még 1996. október 1-jén megkezdõ MTV Rt. gyakorlatilag nulla likviditással rendelkezett, ám jogutódként 6 milliárd forintnyi adósság terhelte. Háromnegyedéven át nem volt az Elnökség által is jóváhagyott üzleti terve sem, vagyis valójában pénzügyi vakrepülést folytatott. Az MTV Rt. 1997. évre készített elõzetes üzleti terve 6,5 Mrd forint gazdálkodási veszteséget irányzott elõ. A Közalapítvány Kuratóriumának Elnöksége végül hosszas alkudozás után, júliusban 2,5 Mrd forint összegû veszteséget (!) fogadott el, illetõleg írt elõ.

A Magyar Televízió Rt.-t ezek szerint veszteségre, végsõsoron vagyonfelélésre alapították. Az alapítás "genetikai kódja" programjába foglalta a csõdöt.

Az írott sajtó rengetegszer foglalkozott az MTV Rt. minden gondjával-bajával, - legtöbbször jellemzõen csak piszlicsáré ügyekkel. Több lap is hírül adta - mint elképesztõen torz költségarányt! -, hogy a szervezeti ún. rezsiköltségek aránya a produkciós költségekhez viszonyítva az MTV Rt.-ben 2:1, ami úgymond' rendkívül gazdaságtalan. Az 1997. évi számviteli mérleg tanúsága szerint ez az arány megközelítõleg szinte fordított, 13,6:18,0 = 1:1,3, - ami önmagában persze sem jót, sem rosszat nem jelent, sõt, az sem biztos, hogy az idézett mérlegadat helytálló. Tény viszont, hogy az MTV Rt. 1997-ben 18 milliárd forintot fordított mûsorkészítésre, ami még az elõzõ évekhez képest is rekord-magas összeg! Az újságok utólag felrótták Petáknak, hogy amikor nyertes pályázatával az MTV Rt. elsõ elnöke lett; azonnal, változatlan jogi és pénzügyi kondíciókkal megújított minden produkciós szerzõdést a megfelelõ produceri irodákkal. Ez a "vád" még részben sem igaz. Egyrészt nem újított meg minden szerzõdést, másrészt a megújítottakat az MTV Rt. szempontjából lényegesen kedvezõbb feltételekkel kötötte újra (v.ö. az 1997. évi szerzõdéseket az 1996. éviekkel), harmadrészt pedig a legfontosabb szerzõdéseket meg kellett újítania, mert kész helyzet elé állították. Ellenkezõ esetben alapvetõen más mûsorszerkezetet és konkrét programokat kellett volna rendelnie, amire már nem volt idõ, hiszen az MTV Rt. hagyományosan, sok éve minden elõzõ év november-decemberében köti meg a következõ évad összes produkciós szerzõdését. De 1997. végén még Peták István volt az elnök! Elnöksége utolsó hónapjaiban mindent megtett azért, hogy a begyepesedett költségvetési szisztémát megszüntesse. Generális változtatásokat sajnos már nem eszközölhetett, mert miközben õ a vezetõ pártok vezetõ funkcionáriusaival épített ki kommunikációs kapcsolatot, addig a média-lobbyk vezérei bekötötték magukat az alelnökökhöz, valamint a Kuratórium elnökségi tagjaihoz, és/vagy a Felügyelõ Bizottsághoz. Peták minden mûsorváltoztatási szándékát csírájában elfojtották. Horváth Lóránt és Ladvánszky György utóbb azzal is megvádolták Petákot a sajtóban, hogy úgymond' közvetlenül a leváltása elõtti utolsó idejében olyan szerzõdéses kötelezettségeket vállalt, amelyek miatt az MTV Rt. a produkciós költségvetési erejét meghaladó mértékben ígérkezett el a partnerek felé. Ebbõl nem igaz egy szó sem: Peták elnöki hivatali idejének utolsó hónapjaiban (november-december) gyakorlatilag - sokszor mondvacsinált kifogásokkal - már csupán összevissza "tologatta" a különbözõ szerzõdés-tervezeteket, alá semmit nem írt, nehogy utólag felróhassák neki. Ráadásul az utolsó hetekben a Felügyelõ Bizottság és a Kuratórium Elnöksége ténylegesen is korlátozta (szûkítette) Peták szerzõdéskötési jogkörét.

Az Állami Számvevõszék jelentése hiányolja a legfontosabb belsõ szabályozások megalkotását, bevezetését is. Pedig a három talán legfontosabb szabályozás: a "Közszolgálati Mûsorszolgáltatási Szabályzat", a "Szervezeti és Mûködési Szabályzat", a "Szerzõdéskötések rendje" idejében, megfelelõ színvonalon, és abszolút újszerû tartalommal, több változatban is elkészült. Utóbbi megtiltotta ingyenes stúdiótechnikai-, archívumhasználati-, és egyéb szolgáltatások, valamint ellenszolgáltatás nélküli hitelek és/vagy más kedvezmények nyújtását a mûsorkészítõ külsõ produceri irodáknak, felszámolta a "keresztbe-dolgozások"(dupla honoráriumért) szervezett rendszerét, továbbá kivétel nélkül minden szerzõdéskötés vonatkozásában elõírta a tételes belsõ elõ-és utókalkulációs kötelezettséget is. Mindezek a határozott intézkedések alapvetõ változásokat hoztak (volna!), hiszen következetes érvényesítésük lehetõvé tette volna a produkciós költségvetési összeg cca. 40 %-ának azonnali és effektív megtakarítását. (Ezt az összeget a külsõ mûsorkészítõk a korábbi években - fiktív költségvetési tételek számlázása, különféle ingyenes szolgáltatások igénybevétele formájában - egyszerûen kilopták a Magyar Televízióból.) Az új produkciós szerzõdések elõkészítése már az új, hatályos szabályozás elõírásai szerint, annak szellemében kezdõdött el. Ámde Peták István legitim tévéelnök leváltása után (I. 6.) Horváth Lóránt ügyvezetõ gyártási alelnök a lobbyk nyomására azonnal hatálytalanította a "Szerzõdéskötések rendjé"-t, és rögtön mindent aláírt...

Az MTV Rt.-t az alapítók eleve mûködésképtelenre teremtették, hogy tervbevett csõdjéig se lehessen pénzügyileg, és így politikailag független."Üzleti alapon" pedig azért választhatták a részvénytársasági formát, hogy lehetetlenné tegyék a közszolgálatot is. Peták István - szakképzettségére nézve bölcsész-pszichológus - azonban minden várakozást felrúgva gazdálkodni kezdett a rábízott vagyonnal, erõforrásokkal, és a médiapiacon is igencsak aktív szereplõként lépett fel. Tudta, hogy a Magyar Televízió "költségvetési tehetetlenségi nyomatéka" hosszú évek, pontosabban egy teljes elnöki ciklus alatt gyõzhetõ csak le. Egyrészt ezért sem kezdett neki azonnal a költségek drasztikus lefaragásának, - másrészt azért nem, mert nagyon jól felmérte a média-lobbyk politikai hatalmának valós nagyságát. Ezért választotta a "kényelmesebb megoldást": a reklámtevékenység fokozásával igyekezett a bevételeket feltornászni az egyre növekvõ kiadások szintjére. Ezzel nagyjából sikerült a jelentõsebb mûködési zavarokat kiküszöbölnie, - más kérdés, hogy a valóságos reklámözön és az ezzel szorosan összefüggõ talkshow-dömping mind-mind a közszolgálatiság rovására ment. Az üzletiség megette a köz-szolgálatiságot. Ám - és ez a dialektika! -, ha Peták mindezt nem így teszi: ma már nem lenne mirõl vitatkoznunk, mert csõdbe ment volna a Televízió...

Az MTV Rt. az államtól (jogelõdjétõl) anyagi, pénzügyi, jogi és morális csõd-tömeget örökölt, tényleges vagyona szinte 100 %-ban immobíliákból (használhatatlan SZÉKHÁZ, veszteséget termelõ GYÁRTÓBÁZIS, alulértékelt és kicsemegézett ARCHÍVUM, felesleges LÉTSZÁM, elavult TECHNIKA, zsugorodó MÉDIAPIAC, korrupciós KLIENTÚRA, dilettáns MENEDZSMENT, behajthatatlan KÖVETELÉSEK, sokmilliárdos TARTOZÁSOK; szinte semmi KÉSZPÉNZ) tevõdött össze. A 16 milliárd forint értékû jegyzett tõke vagyoni "fedezete" teljes egészében a felsorolt eszközökbõl, kapacitásokból áll. A holt vagyonból azonban sohasem lesz mûködõtõke, az immobíliák "mûködtetésétõl" csak a veszteségek növekedése várható. Az új székház építésének koncepciója kínban fogant, a menekülés elõre taktika jegyében. Igazán nagy kár lenne erre fordítani a zárolt bankszámlán jelenleg céltalanul fityegõ koncessziós bevétel-részesedés 2 milliárd forintjának akár csak egy részét is. A kihasznál(hat)atlan kapacitás bojtár-utcai Gyártóbázist Horváth Lóránt egyszemélyes társasággá akarta alakítani, amely minden bevétellel fedez(het)etlen költségét az MTV Rt.-nek számlázta volna. Peták ezt megakadályozta. Emiatt nem teljesülhetett az a tervezett 1000 fõs látszat-létszámcsökkentés sem, amit a dolgozók Gyártóbázis Rt.-be való áthelyezésével kívántak megvalósítani. A nemzeti kultúrális örökség szerves részét képezõ televíziós Archívum filmkészletének hovatartozása, értéke, megõrzése, mûködtetése lényegében abszolút tisztázatlan, máig megoldatlan probléma, - a feladat jelentõsége messze meghaladja egy üzleti részvénytársaság tárgyi lehetõségeit. Rossz nyelvek szerint e kultúrális kincsünk zömét már régen kicsemegézték, amire a hanyag produkciós szerzõdéskötési gyakorlat adott korlátlan lehetõséget. Felhívom Hámori József, újonnan kinevezett kompetens miniszter úr szíves figyelmét arra, hogy a tárgyban sürgõsen tételes felmérést (átvilágítást) és értékelést szükséges végezni a hosszútávon is megnyugtató megoldás érdekében. A felesleges létszám leépítése eddig csak részben, és igencsak kétesértékû eredménnyel valósult meg. A valós létszámfelesleg kizárólag egy egzakt szakmastruktúra-terv felvázolása révén lenne megállapítható, ami viszont az alkalmazandó technika és technológia (székház, stúdiók, stb.) konkrét függvénye. Annyi mindenesetre biztos, hogy még további 1500-2000 fõs leépítés várható, - ám az elbocsátandók végleges köre csak mélyreható elemzések, hatástanulmányok készítése után határozható meg. Semmi esetre sem jelenthet azonban perspektívikus megoldást újabb mûködésképtelen holdudvar-társaságok alapítása. Az MTV Rt. elavult mûszaki technikáját modern eszközökkel szükséges kiváltani, ám ameddig a székház ügye rendezetlen, és az alkalmazandó technológiák konkrét mibenléte sem ismert, addig meghatározhatatlan, hogy mikor és milyen berendezéseket kell majd vásárolni és üzembehelyezni. A szükséges beruházási összeg így szintén ismeretlen. Tekintettel arra, hogy az MTV Rt. - a sors, illetve a honatyák kegyelmébõl - üzleti részvénytársaság: a saját reorganizációjához, mûszaki-technológiai megújulásához (új székházához!), mûködése konszolidációjához szükséges pénzösszegeket a szûkülõ médiapiacon kellene kitermelnie. Ám a Média Törvény korlátozásai és a konkurencia folyamatos erõsödése miatt az MTV Rt. reklámlehetõségei - így tárgyi bevételei is! - rohamosan csökkennek. Megdöbbentõ hazardírozás, ostoba cinizmus arra számítani, hogy önerõbõl képes kigazdálkodni a reorganizációjához és mûszaki-technológiai rekonstrukciójához szükséges sokmilliárdos pénzösszegeket. Állami szanálás nélkül az MTV Rt. legkésõbb 1998. végére holtbiztosan a felszámolás sorsára jut, hiszen gyakorlatilag már egy éve hitel-, és fizetésképtelen. Néha teljesíti esedékes kifizetései egy részét, ám ez senkit ne tévesszen meg. Teljesen illúzórikus tehát az utolsó pillanatig várni és könnyelmûen kísérletezgetni, mert még az év végéig is óriási értékek mennek veszendõbe. A mai menedzsment érdeke a vagyon felélése. Zömmel "nagy-nagy túlélõkbõl" tevõdik össze, akik az üzleti szemléletet, gazdálkodást, a modern szabályozási követelményeket nem tudják, és nem is akarják elsajátítani. Mélyen beléjük ivódott a költségvetési/kincstári szemlélet és optimizmus; a nagy pártállami igazság, miszerint: "Sosem volt még úgy, hogy ne lett volna valahogy!" Többségüknek egyáltalán nincsen szakirányú felsõfokú végzettsége sem, tehát részvénytársasági vezetõkként dilettánsok. Az MTV Rt. üzleti/gazdálkodási irányítása átalakulása elsõ pillanatától fogva nem más, mint csõdmenedzselés. Ezt ugyan kezdettõl fogva minden egyes felelõs vezetõ tudta és látja, ám mivel az effektív csõdmenedzseléshez egyikük sem ért: minden döntést rábíztak, minden felelõsséget ráterheltek a "generálbalekra", Peták István tévéelnökre. Errõl szól az MTV Rt. rendkívül zavaros körülmények között végrehajtott átalakítása, az egész alapítás, valamint az elsõ elnök tündöklése és bukása. Az MTV Rt. költségvetési büdzséje, csökkenõ üzleti forgalma még 1997-ben (elsõ teljes gazdálkodási évében) is több mint 30 milliárd forintot tett ki. Elképzelhetõ, hogy micsoda pénzügyi bûvészmutatvány lehetett 30 milliárdos forgalmat viszonylag zökkenõmentesen, a fizetésképtelenséget és a csõdöt sikeresen elkerülve mindössze 0,7 Mrd forint készpénzzel lebonyolítani! Fantasztikus ez a pénz-forgási sebesség!

Az MTV Rt. produkciós-kooperációs kapcsolatrendszerét, klientúráját ma is a költségvetési múltból magával hozott intézményes korrupció szervezett rendje jellemzi, aminek a lényegi okai a következõk: (1) Az MTV Rt. a Gyártóbázison monumentális, kihasznál(hat)atlan kapacitásokkal rendelkezik, ezek igénybe-vétele módfelett költséges. A Gyártóbázis így veszteséget termel, mert a drága szolgáltatásait "reálértékükön" senki nem venné igénybe. (2) Az MTV Rt. sanyarú anyagi körülményei közepette már nem lehetséges tisztességes módszerekkel olyan jól keresni, amilyen jövedelmet a producerek önmaguk és a stábjuk számára megkövetelnek. (3) Az MTV Rt.-ben csak néhány tucat "bennfentes sztár" számára nyílnak szuper kereseti lehetõségek, mindenki más csak "keresztbe-dolgozással", vagy egyéb trükkös módszerekkel juthat többlet-honoráriumhoz. (4) Egyetlen megoldás, ha a producer az MTV anyagi és egyéb segítségével külsõ kft.-t hoz létre, amely ezentúl kívülrõl dolgozik az MTV Rt.-nek: szabad áron! A mûködésképtelen látszat-vállalkozásokból alakult holdudvar a produkciós korrupció intézményes melegágya. Innentõl kezdve mindenki dolgozik bárkinek - kimutathatatlanul, bármekkora összegekért. Innentõl kezdve a program összeállítása, kitöltése, a produkciók kiötlése, megtervezése, forgatókönyve, költségvetése, sõt, a mûsorkészítés menedzselése is mind-mind kicsúszik/kicsúszott az MTV Rt. menedzsmentje és szerkesztõinek irányításából: tevékenységük lényegében puszta utólagos regisztrációvá, adminisztrációvá silányul(t). Innen kezdve minden hatalom a külsõ produceri irodáké, akik tulajdonképpen így a maguk számára mentették át, privatizálták az MTV Rt. komplett üzleti tervét! Innentõl a politika és a maffia számára az MTV Rt. pénzügyi átjáróház, pénzmosoda, - amelynek felhajtói és végrehajtói a külsõ produceri irodák. (V.ö. pl.: Xénia-láz-, Ûrgammák-, energiaital-, WES Rt.-, tejsavó-, szponzorálás-, médiabirodalom-, BIT-MSZP.) Most más szemszögbõl ugyan, de ismét felmerül az elnök személyének a kérdése. Kell-e erõs elnök, aki megkurtítja, kordába szorítja a média-sztárok, a média-császárok hatalmát?! Aki saját testével tartóztatja fel a pénzfolyam egyenletes kiáramlását, vagy elébe áll a várható sortûznek? Ilyen elnök a holdudvarnak nem kell, ilyen bátor ember nincs, és nem is lesz. Petáktól egyesek szemérmetlenül elvárták volna, hogy nemzeti hõs, esetleg mártír legyen. Hát persze, hogy nem lett az! Gondoljuk csak el: mi minden történt itt, akár csak 1 év alatt is!? Friderikusz számilliókat keres(het)ett, miközben az Elnökség amiatt kergette Petákot, hogy ugyan hogyan merészelhette aláírni a 300 millió forintot meghaladó összegû szerzõdést. Pedig heten aláírták - Peták pedig sohasem. Az elnökváltás után Fridi megsértõdött Ragátsra, - nyilván azért, mert nem volt hajlandó beállni azon külsõ producerek közé, akik szolgaian, önként vetették alá magukat Horváth Lóránt és Ladvánszky György fûnyírójának. Friderikusz kórházaknak jótékonykodik, továbbá továbbállt az RTL-hez. Volt olyan is - Kepes András -, aki önként és dalolva belenyugodott, hogy az 1997. évben még 6,7 millió forintos költségvetését potom 5 millió forintra redukálják, sõt, majdnem beperelte a Mai Napot, amiért az 5 milliós összeget közölni bátorkodtak. Peták megbuktatása - mert nem lett mártír! - után Horváth Lóránt hatalmasat csavarintott a taktikán: durchmars helyett betlit kezdett játszani. Hagyta, hogy a konkurens televíziók elvigyék a reklámbevételek zömét, és hagyta, hogy a legnépszerûbb mûsorvezetõk is átpártoljanak a konkurenciához. Hagyta, hogy egyáltalán ne legyen több hazai futball-közvetítés. Most majd megint lesz, - a Peták-érabelihez képest többszörös áron. Sok hûhó volt semmiért, - Bodnár Györggyel még egy Ladvánszky sem bír el. A láthatatlanul lenyúlt reklámbevételeknek pedig amúgy kollektíven bottal üthetik a nyomát. Horváth tehát megértette, hogy Peták legnagyobb bûne mûsorpolitikai és pénzügyi/üzleti értelemben egyaránt az volt, hogy életben akarta tartani a Magyar Televíziót. Felvállalta hát helyette a csõdöt. Jobban is csinálja...

A Magyar Televízió Rt.-t eleve mûködésképtelennek alapították, - mégis, még ma is mûködik. A közt nem szolgálja - üzleti vállalkozásnak pedig nevetséges. Sokkal inkább posztkommunista politikai-hatalmi központ, amelynek félhomályos folyosóin különbözõ pártkommiszárok somolyognak elégedetten össze: "Ma sem jött még kormánybiztos, és egyelõre a csõdöt is megúsztuk!"

A félcsõd folyamatos állapotán még mindig Kovács András és Ladvánszky György õrködik, akik magukat Horváth Lóránt gyámjainak tekintik még ma is, - pedig ami korábban jól összenõtt, az éppen most esik szét. A háttérben pedig az Országos Révész Tamás Testület leltároz: "Pakoljunk, vagy mégse?"

A vihar elõtti szélcsend egy még pusztítóbb médiaháború képét vetíti elõre...

Megjelent: a Demokratában, - 1998. július 30-ikán.

Tizenhatodik fejezet

Love letters to Laurentius Croatiae

Az alábbiakban idõrendben bemutatom a Horváth Lóránt (MSZP által)kijelölt ügyvezetõ alelnökkel folytatott egyoldalú levelezésem néhány „gyöngyszemének” kivonatos tartalmát, amely rávilágít a legmélyebb ellentmondásokra. A leveleimre soha nem válaszolt, a Fõvárosi Munkaügyi Bíróság idézéseire sem jelent meg, - ami miatt meg sem büntették...

Soha, semmilyen válaszra nem méltatott; viszont illegitim elnökségében oly' magaslatokra hághatott, hogy Uborka-kitüntetést adhatott át a BádogLédinek.

Az ünnepi eseményrõl készült felvétel látható a következõ oldalon.

1998. január 10.

Felajánlom folytatólagos szolgálataimat

Tekintettel arra, hogy Peták István elnök urat 1998. január 6-ikán az MTV Közalapítvány Kuratóriuma a beosztásából leváltotta, és egyidejûleg Téged ügy-vezetõ elnökké nevezett ki, - kötelességemnek érzem, hogy rövid összefoglaló jelentést készítsek a Számodra.

Elnöki fõtanácsadói tevékenységem elsõsorban a Magyar Televízió Rt. elnökének informálására, átfogó döntéseinek elõkészítésében objektív tanácsok nyújtására, valamint a fontosabb folyamatok feletti sajátos szakértõi kontroll gyakorlására irányult. Mindemellett természetesen jelentõs szerepet kaptam az üzleti részvény-társaság fõbb folyamatszabályozásainak megalkotásában is.

A mostani jelentésem elkészítésében külön is inspirált két fontos, elvi, személyes megnyilatkozásod, amelyekrõl a napi sajtóból értesültem. Az egyik: miszerint, mint korábbi gyártási-realizációs alelnök, a Részvénytársaság legfõbb üzleti és egyéb fõfolyamataitól "viszonylag távol" tevékenykedtél, ebbõl következõen legsürgõsebb elnöki teendõdnek ezen mûködési fõfolyamatok alapos vizsgálatát, illetve rendezését tekinted. A másik: miszerint az egyik legégetõbb prioritásként szükségesnek tartod egy magas színvonalú számviteli és vezetõi információs rendszer mielõbbi megteremtését. Mindezt ugyanígy gondolom.

Fõtanácsadói hatásköröm eddig "mindössze" arra terjedt ki, hogy az MTV Rt. elnökének minden kérdésben tárgyilagos és nyílt, pártatlan szakértõi véleményt, javaslatot adjak. Soha nem mondhattam/írhattam olyat, hogy "most nem tudom eldönteni", vagy "nem tudom, ennek utána kell néznem", - viszont kizárólagos jogosítványom volt, hogy mindig, minden esetben megmondhattam a színtiszta szakmai igazságot, akárkinek az érdekét sértette is az. Ilyenformán az elnöknek is bármiben ellentmondhattam; azután õ döntött, ahogy akart. Értékítéletemben viszont minden tekintetben, bármilyen kérdésben megbízhatott, és meg is bízott.

Nyugodt lelkiismerettel vállalom - és ennek szakértõi jelentéseim ellenõrizhetõ tartalma a legfõbb bizonyítéka -, hogy jelentõs szakmai kérdésekben soha nem tévedtem. Más kérdés, hogy a javaslataim azután mennyire érvényesül(het)tek a gyakorlatban. Lobby-érdekekkel szemben intézkedni rendkívül nehéz, - azt hiszem, hogy Peták István elnök leváltása éppen ezt példázza.

Mégis: mindegyik elnöknek szüksége lehet nagy áttekintõ képességû, lényeglátó, megbízható értékítéletû, és legfõképpen - legalább egy - igazmondó tanácsadóra. Máskülönben a legnehezebb döntéseiben abszolút magára marad.

Tekintettel a komplex szemléletmódomra, töredelmesen bevallom, hogy teljesen zárt és következetes értékrenddel rendelkezem, ezért különösebb (ál)tudományos hókusz-pókuszok nélkül is jól eligazodom a "mi a jó, és mi a rossz?", illetõleg a "mi az értékes, és mi az értéktelen?" kérdéskörökben hozandó döntések, ítéletek terén. Pontosan ismerem tehát - gazdaságilag és esztétikailag is -, hogy melyik mûsor mennyit ér, hogy a talmi csillogású produkciók mögött mennyit tesznek zsebre egyes mohó producerek. Talán a költségvetésekhez, a kalkulációkhoz értek a legjobban, - beleértve a mûsorok komplex értékelemzését is.

Kritikai elemzõ és értékelõ tanulmányaim jelentõs hányadát kézhez kapták az MTV Közalapítvány Kuratóriumának elnökségi tagjai is, akik - a teljesség igénye nélkül, pl.: Bereczky és Tellér urak - maximális elismeréssel nyilatkoztak írásaim szakértelmérõl, szókimondó bátorságáról.

Az elmúlt nyolc hónap során legnagyobb odaadással és tisztességgel igyekeztem szolgálni a Magyar Televízió Rt. üzleti és gazdálkodási érdekeit, mint az elnök fõtanácsadója. Munkaviszonyom elsõ fejezete január 6-ikán végetért.

Ha szükséged van munkámra, szeretnék a további sikerekhez jómagam is hozzá-járulni, - egy olyan beosztásban, amely érdekeinknek kölcsönösen megfelel.

Csináljunk nyereséges, politikamentes nemzeti közszolgálati televíziót!

Eddig készített fontosabb szakértõi tanulmányaim témajegyzéke

(a 47/ 1998. számú jelentés melléklete)

1/1997. (1997. VI. 9.): Az "Ûrgammák" vetélkedõ-projektrõl

2/1997. (1997. VI. 11.): A Felesport Kft. szerzõdéseirõl

3/1997. (1997. VI. 12.): A "Cimbora"-szerzõdésrõl

4/1997. (1997. VI. 27.): Valamennyi vállalkozási szerzõdésrõl

5/1997. (1997. VI. 29.): Az MTV Rt. Alapító Okiratáról

6/1997. (1997. VI. 30.): Az SZMSZ elsõ tervezetérõl

7/1997. (1997. VII. 8.): A mûsorkészítési szerzõdésekrõl (I.)

8/1997. (1997. VII.15.): A mûsorkészítési szerzõdésekrõl (II.)

9/1997. (1997. VII.20.): Láng Tamás és Kékesi Zsolt urak izraeli útjáról

10/1997.(1997. VII.25.): A mûsorkészítési szerzõdésekrõl (III.)

11/1997.(1997. VIII. 1.): Az Állami Számvevõszék jelentésérõl

12/1997.(1997. VIII. 1.): A szerzõdéskötések rendjérõl (I.)

13/1997.(1997. VIII. 5.): Az Antenna Hungária Rt. díjtérítési megállapodásról

14/1997.(1997. VIII.11.): A mûsorkészítési szerzõdésekrõl (IV.)

15/1997.(1997. VIII.12.): A Média Törvény végrehajtásáról

16/1997.(1997. VIII.14.): A szerzõdéskötések rendjérõl (II.)

17/1997.(1997. VIII.21.): Ragáts Imre gazdasági fõigazgató úr levelérõl

18/1997.(1997. VIII.25.): A Magyar Televízió Rt. alapításáról

19/1997.(1997. VIII.28.): A mûsorkészítési szerzõdésekrõl (V.)

20/1997.(1997. VIII.30.): A szerzõdéskötések rendjérõl (III.)

21/1997.(1997. VIII.31.): A ‘Szerzõdéskötések rendje’ elnöki utasítás-tervezet

Sz.n. (1997. IX. 2.): Elnöki utasítás Ragáts úrnak a mérlegkészítésrõl

22/1997.(1997. IX. 7.): A mûsorkészítési szerzõdésekrõl (VI.)

23/1997.(1997. IX.11.): Az MMA-megállapodásról

24/1997 (1997. IX.11.): Az MTV Rt. mûködésének alapvonásairól

25/1997.(1997. IX.11.): A koprodukciós szerzõdéskötésekrõl

26/1997.(1997. IX.11.): A D & T Kft. VIII. 12-iki mûvérõl

27/1997.(1997. IX.14.): Kiegészítõ szakvélemény az MMA-megállapodáshoz

28/1997.(1997. IX.14.): Szakvélemény a koprodukciós szerzõdéskötésekhez

29/1997.(1997. IX.15.): Ragáts Imre úr újabb levelérõl

30/1997.(1997. IX.19.): Munkaköri leírás Ragáts Imre úr részére

31/1997.(1997. IX.23.): Ragáts Imre úr intézkedési tervérõl

32/1997.(1997. IX.29.): A ‘Szerzõdéskötések rendje’ módosított tervezete (II.)

33/1997.(1997. X. 5.): Szakvélemény a Gyártóbázis átalakítási koncepciójáról

34/1997.(1997. X.15.): A ‘Szerzõdéskötések rendje’ módosított tervezete (III.)

35/1997.(1997 X.21.): A SOMA FILM Kft. szerzõdéseirõl

36/1997.(1997. X.27.): A mûsorgyártási típusszerzõdésrõl

37/1997.(1997. XI. 2.): A ‘Szerzõdéskötések rendje’ ellenvéleményekrõl

38/1997.(1997. XI. 9.): A D & T Kft. X. 21-iki mûvérõl

39/1997.(1997. XI.18.): A szerzõdéskötések központi nyilvántartásáról

40/1997.(1997. XI.24.): Kiegészítés a 38/97. számú szakvéleményemhez

41/1997.(1997. XI.24.): A ‘Szerzõdéskötések rendje’ módosított tervezete (IV.)

42/1997. (1997. XII.11.): Az MTV Rt. alapításakori törvénysértések

43/1997. (1997. XII.11.): Legfontosabb elnöki tennivalók

44/1997. (1997. XII.15.): Elnöki válaszlevél-tervezet az ÁSZ-nak

45/1997. (1997. XII.15.): Elnöki válaszlevél-tervezet, FB-jelentésre (Felesport)

46/1997. (1997. XII.28.): A sportközvetítések gazdaságosságáról

----------------------------------------------------------------------------------------------

1998. január 21.

Hûségnyilatkozatom - Ladvánszky ellen

Emlékeztetlek 47/1998. (január 10.) számú beszámoló jelentésemre, amelyben összefoglaltam nyolchavi tanácsadói munkám eredményeit, és javaslatot tettem Neked lehetséges további feladataimra. Az elmúlt napokban üzented, hogy amint idõd engedi, fogadsz engem a folytatás megbeszélése céljából.

Mint arról közvetve - titkárnõid által - több ízben, folyamatosan tájékoztattalak:

tegnap, majd ma is Dr. Ladvánszky György FB-elnök különös kezdeményezést tett. Elõször arra "utasított", hogy 47/1998. számú, Hozzád írott jelentésemet másolatban juttassam el hozzá. Te úgy döntöttél, hogy erre akkor kerülhet sor, ha elolvastad, s megbeszélted velem. Azután "utasított", hogy jelentkezzem nála "kihallgatásra". Kérdeztem, hogy mégis milyen ügyben akar kérdéseket feltenni, - szeretnék felkészülni rájuk. Potenciális kérdéseinek célját és tartalmát nem volt hajlandó "elõre" elárulni. Mondtam, hogy õ nekem nem fõnököm - az egyedül Te vagy -, egyébként pedig meghatároz(hat)atlan tárgyú beszélgetést nem kívánok folytatni vele, emellett minden történést azon nyomban jelentek Neked. (Így is tettem.) Ezek után "közölte", hogy mától Farkas István a fõnököm, akinek az "utasítására" jelenjek meg nála. Utóbb még azt is állította, hogy szerinte ellen-õrzési fõosztályvezetõhelyettes (?) vagyok. Felvilágosítottam arról, hogy sem Zsigmondnénak, sem neki soha nem voltam a beosztottja egyetlen napig sem, és Farkas István sem lehet a fõnököm, mivel egyikük sem elnök. Munka-szerzõdésem és tényleges munkavégzésem alapján a Magyar Televízió Rt. vezetõ közgazdásza vagyok, az MTV Rt. leváltott elnöke által elnöki fõtanácsadói címhasználati joggal is felruházva. Ám engem ezideig még senki nem váltott le. Felettem a munkáltatói jogokat egyedül Te gyakorolhatod, senki más. Nem szólva arról, hogy a Szervezeti és Müködési Szabályzat legutolsó tervezetének 62. oldal 9. pontja alapján Peták István elnök úr önálló osztályvezetõi beosztást szánt nekem, szintén közvetlenül a mindenkori elnök irányítása alatt. Itt jegyzem meg, hogy a Média Törvény alapján a Szervezeti és Mûködési Szabályzatot egyedül és kizárólag a Kuratórium által szabályszerûen, teljes periódusra megválasztott elnök állapíthatja meg, másnak erre nincsen joga. Vonatkozik ez beosztásom (beosztásaim), illetve az egész Elnöki Hivatal tervezett esetleges megszüntetésére egyaránt.

Dr. Ladvánszky és Farkas urak többször is megpróbáltak nyomást gyakorolni rám (kérdésecske: "Nem akarsz már az MTV Rt. dolgozója lenni?"), sõt, Ladvánszky úr délután kegyesen már azt is közölte velem, hogy a "Telesport-jelentésrõl" akarna velem "társalogni". Értetlenségüket fejezték ki aziránt, miként lehetséges, hogy otthon tartózkodom. A 47/1998. számú jelentésemben minden FB-elnöki érdeklõdésre megtalálható a megfelelõ válasz. Azért tartózkodom otthon, mert az MTV Rt. épületeiben soha nem volt tényleges irodám, - Peták úr eleve kötetlen munkaidõben dolgozó tanácsadóként foglalkoztatott. Ha az új helyzetben úgy ítéled meg, hogy munkavégzésemre a közvetlen közeledben van szükséged, és megfelelõ helyiséget is biztosítasz a számomra, - a legnagyobb örömmel és készséggel dolgozom a Televízió épületében.

Tekintve - bár fogalmam sincs róla, mire lehet tõlem kíváncsi Ladvánszky úr? -, hogy a Média Törvényben elõírt információ-szolgáltatási kötelezettségemnek eleget kívánok tenni: déli 13 órakor táviratot (pénztári száma: 5246., I. 21.) adtam fel az FB elnökének, amelyben kértem, hogy írásban tegye fel kérdéseit, amelyekre 48 órán belül írásban válaszolok.

Úgy gondolom, ennek ez a rendes hivatalos útja-módja.

1998. január 22.

Szabadságot kérek pályázatom megírására

A Magyar Televízió Rt. elnöki pozíciójának végleges betöltése érdekében az MTV Közalapítvány Kuratóriuma a mai napon nyílt pályázatot írt ki, amelyre az Elnökség elsõsorban sokéves pénzügyi-felsõvezetõi gyakorlattal rendelkezõ, menedzser-típusú pályázók jelentkezését várja. Médiaszakértõ társaimmal, valamint érdekelt televíziós munkatársaimmal lefolytatott konzultációim után úgy döntöttem, hogy megpályázom az MTV Rt. elnöki beosztását, amiért ma meg is vásároltam a felhívás dokumentációját.

Szakmai szempontból is kellõen átgondolt, megfelelõen kimódolt koncepciót, és ennek alapján magas színvonalú pályamûvet szeretnék benyújtani, ezért az elkövetkezõ 30 napban minden alkotó szellemi energiámat ennek a célnak kívánom alárendelni. Kérlek ezért, hogy engedélyezd számomra a teljes múlt évi rendes szabadságom, valamint az idei rendes szabadságom terhére további 5 nap kivételét, - január 26-tól kezdõdõen folyamatosan.

Szaktanácsaimmal rendkívül sürgõs és fontos esetekben szabadságom (pályamû-alkotó tevékenységem) idõtartama alatt is a rendelkezésedre állok, - kizárólag Neked.

1998. február 12.

Köszönõ levél

Ezúton is köszönöm, hogy végül is engedélyezted 1998. március 2-ikáig rendes szabadságom kivételét. Pályázati munkámmal jól haladok.

Szeretném viszont tisztelettel az emlékezetedbe idézni a Veled február 4-ikén folytatott személyes egyeztetõ megbeszélésünk lényegét, konklúzióit. Azt ígérted akkor, hogy a szabadságom letelte után, március elején tudod majd véglegesen meghatározni leendõ beosztásomat. Jelenleg folyik az MTV Rt. új szervezeti felépítésének végsõ kialakítása, amely érinti mai - vezetõ közgazdászi - munka-körömet is. Emlékeztettelek arra, hogy az MTV Rt. Kuratóriumához - még Peták elnök által - benyújtott utolsó SZMSZ-variáció egzakt kidolgozásban tartalmazta a Távlati Tervezési Osztály felállítását, amelynek a vezetését Peták elnök rám kívánta bízni. Bólintottál és megerõsítetted, hogy az MTV Rt. számára szükséges az új stratégiai célú szervezeti egység létrehozása. Azt a két alternatívát tártad elém, hogy: változatlan kondíciókkal fõtanácsadód maradhatok, - vagy munka-szerzõdés-módosítással a Távlati Tervezési Osztály vezetõje leszek. Jeleztem, hogy a számomra mindkét megoldás elfogadható.

Hivatkozott megbeszélésünk végén megöleltél, és azt mondtad: "Bízzál bennem László, én még soha nem szegtem meg az adott szavamat." Úgy legyen!

Kérlek, ne érts félre! Abszolút megbízom Benned, hiszen az idézetben is erre kértél, másrészt amúgy sem tehetek mást. Merõben más az aggodalmam!

Attól tartok, hogy munkaviszonyomat esetleg nem egyedül Te határozod meg, hanem sokkal inkább Ladvánszky György, ami ugyan nem jogszerû, viszont annál kellemetlenebb lenne. Furcsa kísérletei egyértelmûen erre utalnak.

Kérlek, ígéreteidhez híven, gyõzz meg arról, hogy aggodalmaim alaptalanok!

1998. február 20.

Válasz a postán érkezett felmondó levélre

A mai napon - 1998. február 20-án, 18 órakor - õszinte megdöbbenéssel vettem át a váci postahivatalban az aláírásoddal érkezett tértivevényes levelet, amely munkaviszonyom rendes felmondását tartalmazta.

Meglepetésem annál nagyobb volt, hiszen néhány órával korábban kaptam csak meg az írásbeli szóbeli figyelmeztetésedet tartalmazó, elõzõ napra (II. 16.) datált leveledet. Természetesen munkaügyi egyeztetést kezdeményezek, hiszen az indokolásban foglaltak nem felelnek meg a valóságnak: (1) Az Elnöki Hivatal nem szûnt meg, csupán a nevét változtatták meg Humánpolitikai és Szervezési Igazgatóságra; (2) Jómagam - mint vezetõ közgazdász, elnöki fõtanácsadó -közvetlenül az elnök munkáltatói hatáskörébe tartoztam/tartozom, ennélfogva az Elnöki Hivatal esetleges megszüntetése sem vonhatta maga után a munkaköröm megszüntetését; (3) Mindemellett a II. 16-iki elnöki figyelmeztetés, valamint a II. 17-iki rendes felmondás szövege és indoklása szöges ellentétben állanak egymással (mindkét levelet II. 18-ikán adtátok postára!); (4) Február 4-iki személyes megbeszélésünk során arról tájékoztattál, hogy március elejétõl a Távlati Tervezési Osztály vezetésével kívánsz megbízni; (5) Tegnapelõtt Skultéty úrtól kaptam szóbeli "üzenetedet", miszerint átmenetileg a Produkciótervezési Igazgatóhoz fogok tartozni, mint vezetõ közgazdász; (6) Március 2-ikáig Általad engedélyezett szabadságomat töltöm, amelyet az elnöki pályázat írása céljából vettem ki.

1998. február 20.

Jákob hangja és Ézsau keze

A hang ugyan Jákobé, ám a kéz, Ézsau keze, - amint azt 1998. február 12-iki levelem utolsó bekezdésében megalapozottan prejudikáltam volt.

Írásban megküldött, II. 16-iki keltezésû "szóbeli" figyelmeztetésedet (amelyet a postai felvevõbélyegzõ tanúsága szerint II. 18-ikán adtál postára), mint teljesen jogtalant, valamint megalapozatlant - úgy, ahogy van, ezennel visszautasítom.

· A figyelmeztetés, mint legenyhébb fegyelmi büntetés nem más, mint poszt-kommunista nosztalgiázgatás, - ugyanis ennek alkalmazását az új, rendszer-váltás utáni Munka Törvénykönyve már évek óta nemcsakhogy nem ismeri (el), hanem kifejezetten tiltja is. Ez a "bûntetésed" tehát semmis.

· Felhívom a szíves figyelmedet, hogy a tárgyi interjúmat a Napi Magyarország számára (II. 14.) nem mint az MTV Rt. vezetõ közgazdásza, hanem mint az MTV Rt. elnöki székére pályázó magánember adtam. A demokratikus rendszerben, amelyben élünk; az MTV Közalapítványa által kiírt nyilvános versenypályázat rendelkezik annyi autonómiával, miszerint a pályázónak a sajtó megkeresésére - a pártatlan és objektív tömegtájékoztatás megvalósítása érdekében - joga van ahhoz, hogy a tévéelnöki terveirõl nyilatkozzék. Ez történt, semmi több: nyilatkoztam a terveimrõl, a szakmai elképzeléseimrõl.

· Figyelmeztetésedhez csatoltad 4/1998. számú, január 26-iki keltezésû elnöki utasításodat, amelyet úgymond' nem tartottam be, - amiért is megbüntettél. Nomármost: amennyiben a jövõben az én feltételezett tevékenységemet is érintõ elnöki utasítást adsz ki, úgy kérlek, gondoskodj róla, hogy jómagam - mint közvetlen beosztottad - is kapjak belõle példányt. Elfelejtettél küldeni. Másrészt: miként szerezzek tudomást valamely elnöki utasításról, miközben az Általad engedélyezett rendes szabadságomat töltöm, itthon?! Mellesleg: elnöki utasításod egyáltalán nem szabályozza - nem is szabályozhatja -, hogy mirõl is nyilatkozhat terveinek vázolásakor az a magánszemély, aki megpályázza az MTV Rt. elnöki székét.

· Mindazonáltal: semmilyen olyan megnyilatkozást soha nem tettem, ami az MTV Rt. érdekeit bármilyen vonatkozásban sértené. Sõt, minden írásom és szóbeli nyilatkozatom minden mondata messzemenõen az MTV Rt. rövid és hosszútávú érdekeit szolgálta. Kérlek, szíveskedj a tudomásomra hozni, hogy tételesen mely kijelentéseim sértették volna a munkáltatóm érdekeit! Ameddig a "figyelmeztetésed" indokoltságát ilyeténképpen nem támasztod alá, addig kénytelen vagyok azt gondolni, hogy egészen másjellegû érdeket sérthettem.

· Felhívom a szíves figyelmedet arra is, hogy mindez nem mondható el bizonyos nyilatkozatokról, amelyek a Napi Magyarország január 31-iki számában láttak sajtónyilvánosságot. Valamely MTV-s vezetõ úr - szintén pályázó? - terveinek kifejtésekor kifejezetten olyan megoldásokat kínál, amelyek súlyos mértékben veszélyeztetik az MTV Rt. gazdálkodási érdekeit. Namármost: légy szíves - amennyiben ez nem üzleti, vagy személyes titok - tájékoztass róla, hogy netán az illetõ úr szintén kapott volna Tõled írásbeli figyelmeztetést?!

· Felhívom a figyelmedet még arra is, hogy a Népszabadság 1998. február 4-iki számában valaki a személyemet lejáratni igyekvõ, valótlan kijelentéseket tett. Talán oda kellene neki adnod tanulmányozásra valamennyi tanulmányomat, jelentésemet, - mind a 47-et. Talál köztük neki szóló levél-tervezetet is.

Végezetül köszönöm, hogy figyelmeztettél, - legalább most már Tõled semmi nem érhet váratlanul. Az sem, ami másnap jött. Mert ezt már végképp nem értem: minek, és mire figyelmeztetsz valakit, akinek másnap felmondasz, illetve mindkét leveledet (figyelmeztetést és felmondást is) egyazon napon (II. 18.) adod postára. Rejtély!

Idõnként súlyos ellentmondások mutatkoznak jobb-és balkezed cselekményei között. Igazán sajnálom, - eleinte más embernek mutatkoztál.

1998. február 22.

Elszámolás - Antihumánpolitikai Igazgatóság módra

Pénteken (II. 20.) a postás értesítése alapján, este 18 órakor vettem át a váci postahivatalban azt a tértivevényes ajánlott küldeményt, amely munkaviszonyom rendes felmondását tartalmazta. Jelen levelemet nem azért írom, hogy ismét felsoroljam azt a hat-nyolc nyilvánvaló tényt, amelyek alapján a felmondásban közölt indoklásotok minden kétséget kizáróan hamis, - ezt már tegnapelõtt írott levelem tartalmazta.

Ha a munkaügyi egyeztetés nem vezet eredményre, - pert fogok indítani.

Mindazonáltal a velem szemben érthetetlenül/alaptalanul alkalmazott elsietett, ellentmondásos, koncepciós, antihumánus módszereitek engem akár olyasmikre is emlékeztethetnének, amikor még nem is éltem. Remélem, hogy amit most írok - pusztán munkaügyi-adminisztratív okokból is - minél többen olvassák majd!

Amint a leveleteket az esti félhomályban elolvastam, s megértettem a felmondás tényét (ekkor már negyed hét volt), - azonnal megpróbáltam kapcsolatba lépni a Magyar Televízió Rt. munkaügyi apparátusával, ugyanis az utolsó munka-napomként február 20-ikát, pénteket jelöltétek meg. Miután telefonos kapcsolat-teremtési kísérleteim csõdöt mondtak - a Vác-Budapest távolság 40 kilóméter! -, beláttam, hogy a Szabadság téren már úgysem találnék senkit, aki leszámoltatna engem, s kifizetné kvázi-végkielégítési járandóságaimat. Ekkor újból megnéztem a felmondólevelet, és rádöbbentem: amúgysem tudnék semmivel elszámolni, mert a felmondó levélben hivatkozott leszerelési lap (mint melléklet) hiányzik a borítékból.

Tekintettel arra, hogy hebehurgya (vagy cinikus) ügyintézésetekbõl kifolyólag leszerelésem II. 20-ikán, kizárólag a ti hibátokból meghiúsult, - kérlek, hogy mint teljes hatáskörrel felruházott ügyvezetõ alelnök (s mint ilyen, - egyetlen létezõ fõnököm, munkáltatóm), szíveskedj postafordultával kijelölni azt az új idõpontot, illetve helyet, amikor és ahol a nálam lévõ:

· VW Golf típusú személygépkocsit (MTV 603), a

· NOKIA típusú rádiótelefont (06-30-667-557), valamint

· MTV állandó belépõmet

leadhatom. Kérem megjelölni az átvevõ(k) személyét is.

Végezetül - mégegyszer újraolvasva felmondásod minden alapot nélkülözõ, ellentmondásos indoklását - szükséges tennem egy utolsó megjegyzést, ami már a kicsit távolabbi jövõre vonatkozik. Munkaviszonyom felmondását ugyanis - netán tévedésbõl? - ugyanazzal a semmitmondó, "racizó" szöveggel indokoltátok meg, mint a létszámcsökkentés keretében végrehajtott tömeges felmondásokat, miszerint gazdálkodási-takarékossági okokból került sor az MTV Rt.-nél olyan generális szervezési intézkedések foganatosítására, amelynek következtében a szervezeti egységem, munkaköröm megszûnt. Ez az indoklás cinikus sértés.

Engem ugyanis Peták elnök azért alkalmazott vezetõ közgazdászként, hogy az MTV Rt. pazarló mûködési költségeit milliárd forintokkal lehessen csökkenteni! Javaslataim, elemzéseim kivétel nélkül magas szakértelemmel mutatták be ennek különbözõ lehetõségeit. Hasonló írásos megállapítások munkámat megelõzõen az MTV Rt.-ben egyáltalán nem születtek, - pedig az elmúlt években kétségbeejtõ mértéket ütött meg az ostoba fényûzés, valamint a mindent beborító korrupció.

Ez legfõképpen azért történhetett így, mert az MTV-nek és az MTV Rt.-nek soha nem volt, és most megint nincs vezetõ közgazdásza. Munkám eredményeinek, komplex javaslataimnak az általatok vezetett jövõben kétfajta sorsuk lehet:

· Megtagadjátok, kidobjátok és elfelejtitek õket - minden jelentésem minden példányát -, az azokban leírtaknak éppen az ellenkezõjét valósítjátok meg. Ekkor az MTV Rt.-t még inkább elborítja a pazarlás és a korrupció.

· Javaslataimat megfogadjátok, megvalósítjátok, - tehát "átveszitek" minden gondolatomat, eredményemet saját használatotokra. Ebben az esetben az MTV Rt. vagyoni-pénzügyi helyzete, gazdálkodása ugrásszerûen javulni fog. Ám ekkor: miért is kellett nekem felmondani?!

1998. február 28.

Munkaügyi egyeztetés kezdeményezése

A rendes felmondás indokolása: "Az MTV Rt. létrehozása megkövetelte a gazdálkodás folyamatos felülvizsgálatát. Szükségessé váltak olyan takarékossági intézkedések, amelyek érintették a létszámgazdálkodást is. Így átszervezés következtében megszûnt az Elnöki Hivatal, ennek következtében az Ön munka-köre is megszûnt."

Munkaügyi egyeztetést kértem, amelyre 1998. március 3-ikán kerül sor, a háromtagú MTV Rt.-bizottság elõtt.

Elõterjesztésem szerint a felmondás indokolása nem valós, mert:

1.

A közölt indok az 1997. végén végrehajtott kampányszerû létszámcsökkentés indokolásának mechanikus átvétele, amelynek munkaviszonyom felmondásához semmi köze nincsen.

2.

Munkaviszonyom háromnegyed-évvel az Rt.-vé alakulás után (1998. június 1-jétõl) köttetett, tehát munkaviszonyom megszüntetésére az átalakulás ténye, mint indok, egyszerûen alkalmazhatatlan.

3.

A felmondás pikantériája, hogy Peták István, legitim elnök kifejezetten azért vett fel, hogy olyan átfogó javaslatokat, koncepcionális elõterjesztéseket készítsek, amelyek a gazdálkodás racionalizálása révén milliárdos nagyságrendû költség-megtakarításokat eredményezhetnek. E javaslataimat számszerint 46 darab szakértõi jelentésem tartalmazza, amelyek az MTV Rt. elnöki irattárában találhatók.

Ezek a tanulmányok olyan kimagasló színvonalú, részletes számszerû elemzésen alapuló, átfogó hatású javaslatokat fogalmaztak meg, amelyek realizálását már Peták elnök megkezdte, további megvalósításuk pedig részben most is folyik.

E tények egyrészt a Kuratórium kurátorainak véleménye, másrészt az MTV Rt. vezetõinek-(fõ)szerkesztõinek álláspontja, valamint az aktuális fejlemények, az elnöki nyilatkozatok, illetõleg a sajtóközlemények alapján könnyen igazolhatók.

Emiatt teljességgel megmagyarázhatatlan munkaviszonyom megszüntetése, - mert az éppen nem költségmegtakarítást, hanem az elmaradt gazdálkodási haszon figyelembevételével horribilis károkat, veszteséget okoz majd.

Miután az MTV Rt.-nek ismét nincs vezetõ közgazdásza, - a pénzügyi-vagyoni helyzet kezd máris újra áttekinthetetlenné válni.

4.

Az Elnöki Hivatal nem szûnt meg, csupán "átkeresztelték" Humánpolitikai és Szervezési Igazgatóságra. Ha ekkora-hatalmas "átszervezésre" volt szükség csupán azért, hogy nekem e jogcímen lehessen felmondani, akkor a névváltoztató átszervezésnek semmi értelme nem volt.

5.

Vezetõ közgazdász beosztásom szerint - lásd: a felmondott munkaszerzõdést - kizárólag az MTV Rt. elnökéhez tartoztam, következésképpen az Elnöki Hivatal megszüntetése sem a beosztásomat, sem a munkaviszonyomat nem érintheti.

6.

Horváth Lóránt ügyvezetõ alelnök a felmondás megérkezése (II. 20.) elõtt néhány órával levélben szóbeli figyelmeztetésben részesített, a Napi Magyarországban február 14-ikén megjelent interjúm tartalma miatt. A figyelmeztetés utolsó sora így szól: "Kérem a továbbiakban a hatályos rendelkezések pontos betartását, - üdvözlettel: Horváth Lóránt." A felmondás kézhezvételéig eltelt mintegy 6 órában következetesen igyekeztem betartani a kapott utasítást.

A két, egymásnak ellentmondó levelet az MTV Rt. ügyvezetõ alelnöke - a posta- bélyegzõk tanúsága szerint - egyaránt II. 18-ikán, tehát ugyanazon a napon adatta postára.

7.

Horváth Lóránt a február 4-iki személyes megbeszélésen szóban engedélyezte 30+5 =35 naptári nap rendes szabadság kivételét, amelyet már január 22-iki, 49/1998. számú levelemben is igényeltem, és amely kérésemet az alelnök nem kifogásolta. A vezetõ titkárnõvel ki is írattam a szabadságomat a szabadságos tömbben, majd távoztam. Horváth Lóránt csak a felmondás elpostázása után szignálta a szabadság-igénylést, de úgy, hogy az igényelt szabadságot nem a megbeszéltnek megfelelõen március 2-ikáig, hanem csak február 19-ikéig (ami az elnöki pályázatom beadásának napja volt) "lehúzva-visszastornírozva" írta, utólag alá. Szóban engedélyezett szabadságomat tehát "hozzáigazította" a munkaviszonyom felmondásának a dátumához, amely viszont "véletlenül" a pályázatom beadásának napjával esett egybe!

8.

A február 4-iki személyes megbeszélésen Horváth Lóránt megígérte, hogy a szabadságom lejártával a Távlati Tervezési Osztály vezetõjévé nevez ki. Azt is hozzátette, hogy kiküld tanulmányútra, tapasztalatcserére Németországba.

Záradék:

A fenti tények alapján határozottan állítom, hogy az idézett látszat-indokolással szemben valójában valamilyen koncepciós felmondásnak estem az áldozatául, amelynek a valódi okát nem is merem elgondolni. Ragaszkodom hozzá, hogy azonnali hatállyal helyezzenek vissza eredeti beosztásomba, vagy ha nem, úgy közöljék velem a felmondás "valós" indítékait, illetve okát.

Ellenkezõleg munkaügyi pert indítok Horváth Lóránt, az MTV Rt. ügyvezetõ alelnöke ellen.

A munkaügyi egyeztetõ tárgyalás eredménytelenül végzõdött.

Márciusban benyújtottam keresetemet a Fõvárosi Munkaügyi Bírósághoz.

1998. március 1.

'56/1998. Nyílt levél Horváth Lóránt úrnak,

a Magyar Televízió Rt. teljes hatáskörrel felruházott gyártási alelnökének

Ezt a levelet személy szerint Neked, a Te kizárólagos érdekedben írom. Ezért nem is foglalkozom most olyan részletkérdésekkel, miszerint féltucatnyi fontos levelemet semmilyen válaszra nem méltattad, - vagy hogy egy tollvonással "visszastorníroztad" a szóban már engedélyezett szabadságomat, ami a részedrõl egyáltalán nem volt egy fair húzás... Vagy, hogy munkanélkülivé tettél!

Az MTV Rt. legitim elnök nélkül egy expresszvonat sebességével rohan végzete, a teljes morális és szakmai szétesés, - egyszer's mind a pénzügyi csõd felé.

A mozdonyvezetõ fülkéjében - anakronisztikus módon - a régmúlt kádári idõk legjobb gyártási szakembere ül, akinek a megrendelõ televízióról fogalma sincs, ráadásul a szükséges jogi vagy közgazdasági szakképzettséggel sem rendelkezik. A masiniszta önjelölt gyámja, a váltóõr és segédjei (a bakter felesége, illetve a kettõs érdekeltségû jogtudós: õk hárman a Felügyelõ Bizottság) folyamatosan gondoskodnak a mozdonyvezetõ sakkbantartásáról, - "mellékfeladatukat" pedig hamis létszámgazdálkodási okokra hivatkozással a letûnt diktatúrát veszélyeztetõ személyek „vonatról” történõ kíméletlen „leszállítása” képezi. A Humánpolitikai Igazgatóság ugyanis tökéletesen antihumánus szervezeti egység...

A robogó expressz pénztárosa ÁPV Rt.-s mérnökember, aki legfõbb feladatának a tartozások lebegtetését, csúsztatását, - lényegében a ki nem fizetését tekinti.

Mert a nullszaldós mérleg vágyálma ugyanis csak a 3 milliárd forintnyi kifizetési kötelezettség nemteljesítése útján realizálható...

Ez a néhány - alig féltucatnyi - személy határozza meg a televíziós dolgozók, valamint a külsõ munkatársak (mindösszesen cca.: 7-8000 fõ, családostul kb. 30.000 ember) teljes egzisztenciáját. Fenyegetõ rémként - Damoklész kardjaként - tartják a fejük fölött az állandó létbizonytalanság képzetét, amit mesterségesen, és csak azért tartanak fenn, hogy 100-150 gátlástalanul mohó ember minden évben szabadon lenyúlhassa a mûsorkészítési költségek felét, 6 milliárd forintot.

A meztelenre vetkõzött rezsim rendszertani besorolása: "bolsevik" diktatúra.

Az persze lehetséges, hogy Te, Lóránt, nagymester vagy a különbözõ gyártás-technológiai folyamatábrák filctollas felskiccelésében, ám a Televízió ettõl még szemlátomást kártyavárként összedõlhet. Ne adj'Isten, - Rád is...

Mi - a családom, a nézõk, a dolgozók, a külsõsök - persze nem vagyunk fontosak, szemlátomást kizárólag az a fontos, hogy Te, és szakértõ társaid újabb évtizedeket kaphassatok infantilis megalo-, és cezaromániás társadalmi kísérleteitek zavartalan továbbfolytatásához, amit tudományos kifejezéssel élve posztkommunizmusnak szoktunk nevezni. Csakhogy, Lóránt, a munkás-mozgalom története, vagy a Kommunista Kiáltvány mellett célszerû ismerni a Bibliát is, mert abból értékálló erkölcsi útmutatások, valamint áthághatatlan isteni törvények olvashatók ki.

Ki fegyvert ragad, - fegyver által vész el.

Egy kis kitérõ: Tudod, nagyon elegünk van már az idegen fegyverek kényszere alatt évtizedeken át elviselt olyan "vállalatirányítás"-ból, amikor is például a gazdálkodási tervre, a legfontosabb stratégiai döntésekre meghatározó befolyást gyakorolhattak 8 általánost + legfeljebb foximaxit végzett bárgyú személyzetis nõszemélyek, pusztán amiatt, mert a köztiszteletû férjük egyszerre többféle "alkalmazásban" is tevékenykedhetett. Nagyon nem örülnénk hát annak, ha ez a szégyenletes korszak visszatérne...! (Azóta - persze újra visszatért. - Cz. L.)

Elnézésedet kérem a vargabetûért, ami persze nem Rád vonatkozott.

Rád az vonatkozik, hogy eléggé el nem ítélhetõ módon felvállaltad a dicstelen szerepet, miszerint önszorgalomból Peták István MTV Rt.-elnök leváltásának szükséges, ám nem elégséges személyi feltétele lettél. Tetted ezt azért, hogy "elõre menekülj", - hogy misztikus/szakrális, kvázi-intézményes megrendelésre megmenthesd és megerõsíthesd eddig "kiharcolt" kétes értékû és illetõségû személyes pozícióidat. Önzõ becsvágyból átléptél egy olyan naív emberen, aki tiszteletet parancsoló makulátlansága mellett - bár vitatható - koncepcióval is rendelkezett, szemben a Te teljes tanácstalanságoddal.

Ne hidd, Lóránt, hogy egyszemélyes bunker-váradat, a Gyártási Igazgatóságot, valamint csellel megszerzett/megtartott elnöki-alelnöki pozíciódat tudatosan, elõre kitervelt júdás-akciód révén sikerült átmentened. Nem! A jövõ mostmár csupán kétféle "elõremenekülési kiutat" mutat szorult helyzetedbõl, - mindkettõ rövid:

· Ha elnök leszel, az MTV Rt. Rád-dûl, mert nem vagy képes áttekinteni és irányítani. A támogatóid is hamarosan lemondanak Rólad.

· Bárki más elnök elsõ dolga lesz a gyártóbázis-daganat sebészi eltávolítása, - különben csõdbe viszi az MTV Rt.-t, vagy ha nem, Te majd õt is megfúrod.

· A Gyártóbázisból sosem lesz egyszemélyes részvénytársaság, mert az állam, az Országgyûlés, a Közalapítvány Kuratóriuma nem engedélyezi, hogy ekkora vagyon ebek harmincadjára kerüljön. A vagyonfelélés ezúttal tehát elmarad.

Sajnos a történelem kereke visszafordíthatatlan, ilyenformán az Általad eddig véghezvitt "tisztogatás" okozta veszteségek csak nagyon nehezen, hosszabb idõ alatt heverhetõk ki; kicsinyes indítékú tetteid erkölcsi kára pedig jórészt jóvá-tehetetlen. Minket az sem vigasztalhat meg, hogy a történtek minden ódiuma a Te fejedre hull majd vissza...

Tudom, hogy Czike László tanácsadótól semmilyen tanácsot nem fogadsz el, de én a Te helyedben csendesen visszaadnám az elnöki jogart annak, akitõl valakik valamiért elvetették velem... Nemes gesztusoddal mindenkinek csak használnál.