Czike László













A szeretet törvénye









Vác, 2004. augusztus





Ajánlások



Könyvemet szeretettel figyelmébe ajánlom:



n Sándor György humoralistának,


n Kiss Ulrich SJ atyának,


n Dr. Czike Imre János ciszterci szerzetes keresztapámnak,


n Hidász György Izrael teológusnak, valamint


n Gromon András,


n Kocsis István és


n Kocsis L. Mihály íróknak.




Vác, 2004. augusztus




Czike László







1. Bevezetés a szeretet törvényéhez



Az Ószövetség korában - a történelmi ókorban - a Földön ‘jobb híján’ a gyûlölet törvénye uralkodott; annak ellenére, hogy az Úr Mózesnek kinyilatkoztatott tízparancsolatában már szerepel két olyan is, amely a késõbbi ‘szeretet törvény’ alapjául szolgál, azzal áll összefüggésben. Ezek a következõk:



n Szeresd a te Uradat-Istenedet, és csak neki szolgálj!


n Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életû légy a Földön!



Észre kell vennünk, hogy a mózesi tízparancsolat csupán Isten és az ember fölé-alárendelt viszonylatában határozza meg a szeretetet, azt is mintegy szolgálatként értelmezi; - az idézett másik parancsolat egész’ más emberi érzést tesz ‘kötelezõvé’, nevezetesen a tiszteletet a szülõk irányában, s azt sem valamilyen transzcendens vonatkozásban, illetve célból, hanem egyszerû evilági érdekbõl, ti. a hosszú élet eléréséért...!


Egyébként a többi nyolc parancsolat mindegyike az élet és a vagyon védelmét, biztonságát szolgálja - mármint a földi élet, a magánvagyon védelmét! -; ennyiben ‘majdhogynem’ a mai kapitalizmus apológiája.



Az Újszövetség, vagyis Jézus Krisztus, a Megváltó - nagyjából 2000 évvel ezelõtt - mindent gyökeresen megváltoztatott. Nevezetesen úgy, hogy két, merõben új szeretet-parancsolatot vezetett be:



n Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!


n Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözõitekért! (Mt.5, 43-48.)



„Így lesztek fiai a mennyei Atyátoknak, aki fölkelti a napját jókra és gonoszokra, esõt ad igazaknak és bûnösöknek. Ha azokat szeretitek csak, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? És ha nem köszöntitek, csak a barátaitokat, mi többet is tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? Ti olyan tökéletesek legyetek tehát, mint mennyei Atyátok.” (Az elõbbi idézet folytatása.)


„Ha megütik a jobb arcodat, fordítsd oda a másikat is. Ha elveszik a köpenyedet, add oda a köntösödet is. Ha kérnek tõled, adj, és ha el-veszik, ami a tiéd, ne követeld vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan akarjátok, hogy veletek bánjanak. Ha azokat szeretitek csak, akik titeket szeretnek, micsoda hálát érdemeltek? Hiszen a bûnösök is szeretik azokat, akik õket szeretik. És ha csak jótevõitekkel tesztek jót, micsoda hálát érdemeltek? Ezt a bûnösök is megteszik. És ha pedig azoknak adtok kölcsönt, akiktõl visszafizetést reméltek, micsoda hálát érdemeltek? Hisz’ még a bûnösök is kölcsönöznek bûnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább az ellenségeiteket! Tegyetek jót s kölcsönözzetek, anélkül, hogy valamit visszavárnátok! Akkor nagy lesz jutalmatok s a Magasságbeli fiai lesztek: õ is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas.” (Lk.6, 29-36.)



A krisztusi megváltásnak, és a szeretet törvényét elõíró tanításainak az a lényege, hogy Jézus megszünteti, felszámolja az ószövetségi kor gyûlölködését, és ‘helyette’ az újszövetségi szeretetet vezeti be. Az új tanítás szerint a világon mindaddig állóháború és patthelyzet alakul ki, illetve uralkodik, amíg a jók csak a jókat, a gonoszok pedig csak a gonoszokat részesítik elõnyben, magyarul: szeretik. Minden ember a felebarátunk, tehát ellenségeinket is szeretnünk kell, hogy szeretettel oldjuk fel a gyûlöletüket, miáltal lehetõséget adunk nekik is a bûneik megbánására (és Isten általi megbocsátására), vagyis az üdvözülésre. Nincs mese; - nem elég nekünk magunknak ‘jónak’ lennünk, és jót tennünk a mi jótevõinkkel! Jót kell tennünk ellenségeinkkel, hogy õk is jóvá változhassanak, s minél többen velünk jöhessenek a Menny-országba. Sõt, mi is csak ellenségünk megtérítése által juthatunk oda.



Az újszövetségi bevezetõ idézetek (és azok magyarázata) után elõbb szeretném meghatározni, hogy mivel nem, illetve mivel foglalkozom a jelen tanulmányomban. A szeretet törvénye Istentõl; konkréten Jézus Krisztustól származik, - tehát nyilvánvaló, hogy a világegyetemben az összes szeretet õsforrása: Isten. A szeretet törvénye azt jelenti, hogy létezik az univerzumban egy olyan láthatatlan s mérhetetlen energia, amely képes a kibékíthetetlennek látszó ellentétek feloldására, s képes a háborút békévé változtatni. A szeretet nem osztható kvantumokra, - végtelenül árad, és soha nem fogy el. Teilhard de Chardin atyát, a híres jezsuita paleontológust, antropológust és filozófust is segítségül híva mondhatjuk, hogy a szeretet az egységes szellemi és anyagi világ igazi belsõ mozgatóereje, az univerzumban uralkodó legyõzhetetlen affinitás, minden dolgok és változások, ellentétek és megoldások leg-végsõ oka: a radiális energia. Az isteni szeretettel nem foglalkozom, azt adottnak, egyfajta ‘dinamikus, nyugalmi erõtérnek’ tekintem, mely amúgy is mindent áthat és meghatároz. Úgyszintén nem foglalkozom a teremtõ Isten és a teremtmények, - nevezetesen Isten és az emberek szeretet-viszonylataival sem. Úgy gondolom; ez a teológia feladata.



Nem foglalkozom a chardini természet-elképzelés, a radiális energia különbözõ szintjeivel (pl.: galaxisok, bolygók, ásványok, kristályok, atomok és molekulák, összetartó erõk, kémiai affinitás, vegyületek, vírusok, mikrobák, egysejtûek, sejttelepek, növények és állatok, stb.), emelkedõ fokozataival, az ember hozzájuk való viszonyulásával sem.



Sõt, ilyenformán a jelen tanulmányomnak semmilyen vonatkozásban és mértékben nem tartozik a vizsgálódási körébe az embernek, mint az Isten legmagasabb rendû (isteni lélekkel is rendelkezõ) teremt-ményének az esetleg alacsonyabb rendû teremtmények (dolgok, fétisek, bálványok, állatok, tárgyak, stb.) iránt érzett ‘szeretete’ sem.



Amivel foglalkozni kívánok: az ember(ek) másik ember(ek)hez fûzõdõ érzésvilága; a gyûlölet-szeretet ambivalens viszonyrendszer lehetséges ‘vonatkoztatási pontjai’, s legfõképpen a szeretet különbözõ fokozatai és megnyilvánulási formái. A részletesen vizsgálandó témakörök:



· Mik a bizalmatlanság, az averzió, az utálat s a gyûlölet kiváltó okai?


· A másik ember birtoklásának vágya és a féltékenység.


· Létezhet-e egyidejûleg s egy irányban gyûlölet és szeretet együtt?


· Mit jelent a másik, a másság elfogadása, a tolerancia?


· Meddig terjedhet a tolerancia, a másik ember megtûrése?


· Mit szeressünk jobban: a másik embert, vagy az igazságot?


· Szerethetünk-e valakit, miközben a mentalitását, a bûneit utáljuk?


· Szerethetjük-e tiszta szívbõl ellenségünket, aki értékeinkre, a hazánkra, a családunkra, a nemzetünkre, a kultúránkra, a vagyonunkra, szeretteinkre és tetejébe még az életünkre is tör?


· Milyen szeretet az, amely feltételeket támaszt a másik érzései iránt?


· Támaszthatjuk-e feltételként igazságunk elfogadtatását?


· Az érdekbõl fakadó érzések és a szeretet alapvetõ különbözõsége.


· Életben maradhat-e, aki feltétel nélkül szereti minden felebarátját?


· Életünk feladása, mint a legvégsõ szeretet-áldozat.


· Lehet-e a szeretetnek határa, mértékegysége, kvantuma, mértéke?


· A gyûlölet-hierarchia lépcsõi: zártkörû elitek milliárdokkal szemben.


· Tûrés, elfogadás, bizalom, rokonszenv, tisztelet, szeretet és szerelem.

2. Bizalmatlanság, averzió, utálat és gyûlölet



A Teremtés eredeti szándékait, céljait és azok megvalósulását tekintve az Ember - mint test és lélek egysége - harmonikus és tökéletes lény, akinek a személyisége eredendõen nem hordoz feloldhatatlan érzelmi konfliktusokat; sem önmagával sem embertársaival szemben. Az idill felbomlásának az oka a paradicsomi állapot valamilyen eredeti bûn miatti megszûnése, minek következtében megbomlott a dimenziók egysége, más szóval az idõ kereke kizökkent a normális medrébõl. Ezt gyakorlatilag úgy kell érteni, hogy a világegyetem kitüntetett pontján, a Földön (illetve az univerzum innen be-és átlátható részében) az idõ kárpitja meghasadt, vagyis egy õsrobbanással kialakult a divergens anyagi világ, amely az immár egyenes vonalú, visszafordíthatatlanul múló idõben, növekvõ sebességgel vakon száguld minden ízében tova. Miközben a mindenség minden határon túl tágul; az isteni erõ egyre bonyolultabb, új formákat hoz létre az élettelentõl a szervesen át az élõig, s ez a kopár, ‘halott’ világegyetemet megtermékenyítõ folyamat az evolúció. Természetesen fizikai értelemben a Föld bolygó koránt sem a világ, vagy a látható világ középpontja, s az idõ kárpitja sem itt hasadt szét. A metaforával csupán két dolgot akartam érzékeltetni. Az egyik, hogy létezett valamikor egy olyan Föld, amelyen nem volt múló idõ (legalábbis a mai értelemben), és ez a Föld volt/lehetett az ember õseredeti bölcsõje, a Paradicsom. A másik, hogy a Föld átvitt szellemi szinten mindenképpen centrális helyzetû pont (hely) a Teremtésben, - hiszen úgy tûnik: a monstre galaktikus díszletekre, a komplett táguló világegyetemre csak azért volt szükség, hogy az Ember egy valódinak látszó, ‘minden extra igényt kielégítõ’, ám mégis egyfajta virtuális színpadot kaphasson a dráma megrendezéséhez és lejátszásához, kvázi saját öntudatra ébredéséhez, vagyis a visszakapaszkodáshoz. Mert a Teremtés eredeti variációjában sem az idõ múlását, sem az evolúciót nem tartalmazta; ezeket egy másodlagos útvonal megszerkesztéséhez kellett Istennek megalkotnia, hogy az Ember ‘vigaszágon’ kaphasson egy második lehetõséget, az egyéni és a kollektív mennybejutásra. A Földrõl tehát a másodlagos valóság (az anyag és fejlõdése: bonyolult virtualitás) sok ‘valódi’ részlete áttekinthetõ; ám a teljes valóság, vagy pláne az igazság - soha. Az Ember egyéni és társadalmi drámájának épp az a lényege, hogy egy megbomlott egységû, múló idejû, virtuális világban kell megvívnia valóságos harcait az anyagi világgal, ember-társaival és önmagával, hogy visszakerülhessen a Paradicsomba. Ez a küzdelem nagyjából olyan (esélyû), mint amit a kísérleti egér folytat a labirintusban az élelem megszerzéséért; vagy olyan, mint amikor egy repülõgéppel lezuhant ifjú lánynak kell reményt vesztetten, sebesülten átvergõdnie a reá ezer veszéllyel (moszkitók, kígyók, ragadozók, stb.) leselkedõ amazonasi õserdõn, hogy elérjen egy lakott területre...



Más oldalról megközelítve az Ember önmaga is visszatükrözi az idõ kizökkenésének tragédiáját, hiszen kiûzetvén a Paradicsomból kettõs természetû skizofrén lénnyé vált. Egyfelõl a halhatatlan, isteni lelke magában hordozza az örök fényesség örökségét s ígéretét, halovány szikráját; - másfelõl ‘a kizökkent idõben’ lezajló rövid testi élete merõ riasztó gyötrelem, látszólag vagy valójában is csak céltalan tévelygés a földi világban, amely a maga átmeneti és zord viszonyaival teljesen idegen közeg a benne szunnyadó örökkévaló lény számára. Az emberi test ilyenformán valóságos börtöne a léleknek; fiatal korban kevésbé, az öregedés során egyre inkább azzá válik. Saját önmegvalósításunk nagyjából azon múlik; mennyire vagyunk képesek megérteni mindezt, s hatékonyan együtt is élni ezzel a tudattal! Aki becsapja magát, nem vesz tudomást a tényekrõl, az egész életét a testi halál ‘hessegetésével’ tölti, miközben megtagadja, majd ténylegesen ‘meg is öli’ a tulajdon lelkét. Aki a rövid földi élete során nem tanulja meg uralni a kettõs természetét, annak lényében haláláig erõsödnek a negatív tendenciák. Az ilyen ember megtanul ugyan (mimikri) mosolyogni kifelé, - befelé azonban egyre inkább ‘megsavanyodik és megkeseredik’; bezárul, és mindörökre felnyithatatlanná válik tiszta és igaz gondolatok számára.



A lélek és a test kapcsolatában az élet normális lefolyása esetén fölé-alárendeltségi viszonynak kell kialakulnia, amelyben tudatosul, hogy a jelentõs kérdésekben mindig a lélek, a személyiség magva dönt. Az olyan ember, aki képtelennek mutatkozik belsõ harmóniájának a létre-hozására - könnyen felismerhetõ arról, hogy cselekvéseit és döntéseit kizárólag testi szükségletei határozzák meg. Az az ember, akiben még nem dõlt el a belsõ harc kimenetele; labilis személyiségérõl, zavaros motivációiról ismerhetõ fel: testi vágyak, érzések és mély megérzések össze-vissza keverednek, kavarognak benne. Akin egyre inkább saját (testi, fizikai) fogyasztási kényszerei hatalmasodnak el, annak a lelke fokozatosan elhal, - olyan mintha lelki abortuszt követne el önmagán. Ez az ember arról ismerhetõ fel, hogy önmagának is folyton hazudik. A kényszeres hazudozó azon fáradozik, hogy kiirtsa magából a lelket.



Az emberi személyiség - több rétegû. Legkívül helyezkedik el a test a maga primitív késztetéseivel, - legbelül pedig a transzcendens lélek. A legmélyebb, épp’ ezért alapvetõ jelentõségû érzések és intuíciók csak és kizárólag a lélekbõl sarjadnak; a test végrehajtó eszköze azoknak. Ugyanakkor azon emberek esetében, akiknek a lelke testük foglya, sõt áldozata, - az érzések és intuíciók helyét vad állatias ösztönök, vágyak és indulatok töltik ki. Az is kettõs, skizofrén (megbomlott dimenziójú) természetünkbõl fakad, hogy még önmagunkkal szemben is tartósan bizalmatlanok (bizonytalanok) vagyunk; mert sosem tudhatjuk elõre, mikor, ‘melyik énünk’, és hogyan fog reagálni egy adott történésre. A más ember iránti bizalmatlanságunkat, averziónkat, utálatunkat vagy gyûlöletünket épp az váltja ki, hogy magunkból indulunk ki, s ugyan-azt feltételezzük róla, ami észrevétlenül belõlünk árad. A tiszta ember is tudja, hogy a világ tele van ‘tisztátalanokkal’; eredendõen mégsem bizalmatlan, mert tudja, hogy bizalmat csak bizalomért kaphat, akkor is, ha a bizalom igen kockázatos. A személyes megtisztulás során ez a bizalmi elv egyre fokozódik; hiszen az ember minél magabiztosabbá válik, annál ‘bizalmasabban’ közelíthet másokhoz. Ezt a folyamatot és a sikerét a köznyelv ‘emberismeretnek’ nevezi; megfeledkezve arról, hogy elsõsorban önmagunk megismerése és ‘legyõzése’ a helyes út, a más embertípusok ‘eredményes kategorizálása’ helyett. A vakbizalom annyiban persze igen jelentõs kockázat, hogy ismeretlenül soha nem tudhatjuk, hol is tart a másik ember a saját személyiség-fejlõdésében.



A dolgot még bonyolultabbá teszi (és jól mutatja az ember rétegeinek az összetettségét!), hogy már megállapodottnak és megismertnek vélt embertársainkkal kapcsolatban is érhetnek bennünket meglepetések. A lélek és a test szerves egységet alkot; kölcsönhatásban állanak egy-mással. Mint említettem; alapvetõ fontosságú, hogy a döntõ kérdések megválaszolásában melyikük a domináns. Az emberek rendkívül sok-félék. Egyikük külsején is meglátszik ‘a lélek romlottsága’, - másikuk vonzó külseje sötét indulatokat takar. Ugyanakkor fontos motívumok nem kerülik el az avatott szemlélõ figyelmét. A szem, sõt, a tekintet a lélek tükre; emellett a testbeszéd (body-language), a szavakat kísérõ mozdulatok igen árulkodóak. Nem önmagukban értékelendõk, hanem az általános ‘rend’, - a személyiség harmóniája, vagy diszharmóniája tekintetében, összefüggésükben. Az averzió (undor, utálat) egy másik ember iránt alapvetõen két, különbözõ gyökerû viszonyulást takarhat.



A felszínes averzió a testi, fizikai undor; mely ugyan a leggyakrabban a másik lény ‘érzékszervekkel érzékelhetõ jelenségének’ szól, kevésbé gyakran viszont a léleknek, amely undorító testi jegyeket hordoz. Ám sokkal erõteljesebb a mély averzió, amely egyenesen a másik lelkét veszi célba. A gyûlölet (különösen a vak gyûlölet!) a tudat alattiból fakad, mondaná Siegmund Freud, de ez nem igaz, merõ formalizmus.



Mert mi a tudat? Bonyolult központi idegrendszeri (agyi) funkció; az embernek az a képessége, hogy érzékszervei különbözõ jelzéseit képes az agyban ‘komplex világképpé’ transzformálni, - sõt, a fantázia, az elvonatkoztatás mint absztrakt tudati készségek révén képes a jövõbeli események többé-kevésbé pontos elõre jelzésére, illetve a folyamatok alkotó megtervezésére is. S mi van a tudat alatt? Semmi. Maximum az állatvilágból magunkkal hozott, ‘mélyen rögzült’, de már homályosuló emlékképek, viselkedési algoritmusok, ingerválasz-sablonok, amelyek összefoglaló neve: ösztön. Az emberben a tudat az egykor kizárólag ‘testi’ eredetû és célú állati ösztönvilágra épült rá; és persze minél primitívebb egy ember, annál kevésbé tudatos, annál ösztönösebb, sõt: annál állatiasabb. Az idegrendszer fejlõdése, a tudat kifejlõdése a földi evolúció ‘története’, eredménye; ám ha a világot csupán ‘materialista’ szemszögbõl vizsgáljuk, soha nem értünk meg semmit. Nem a földi evolúció vezetett el az önmagát csodáló emberhez; hanem az Isten teremtõ mûve, a csoda alkotta (önmagából) az emberi lelket, - majd amikor az ember ‘elsõre’ méltatlannak bizonyult a halhatatlanságra; a Teremtõ mérhetetlen (megbocsátó) jóságában ‘vigaszágként’ rendelte hozzá az evolúciót, a visszakapaszkodás szamárlétráját. Kifejlõdött az ember magasrendû (ön)tudata, de csak azért, hogy általa legyõzze az állatvilágot; kiemelkedjék abból, hogy bizonyos mértékig önmaga rendezhesse be kedvére a világot, s így kicsit megízlelhesse a teremtés örömét. Az öntudatnak (mint evolúciós terméknek) tehát csak annyi ‘köze’ van a transzcendenciához (lélekhez), hogy hordozó eszközévé vált annak. Az igazán mély érzések, megérzések nem a tudat alattiból jönnek, mert ott nincs semmi, - hanem a személyiség központjából, a halhatatlan lélekbõl. A tudat, az öntudat (én-tudat, felettes én, stb., az összes ‘alattijával’ együtt) és a lélek, a külsõ forma és a tartalom: a halandó és a halhatatlan közötti minõségi, de nem egyszerûen szint-béli különbség körülbelül azzal jellemezhetõ, hogy az egyik, a csak testi ember ‘tudja’ ugyan, hol keresse a sört a frizsiderben, de a másik, a lelki ‘én-tudatú’ azt is tudja, mi jön majd a halál után; sõt, tudatosan készül is új életére. Az igazán mély averzió, a legmélyebb utálat-fajta a gyûlölet; lelki funkció, amely csak úgy süt az egyik ember szemébõl (v.ö.: ‘szemmel verés’!) a másik ember felé. A gyûlöletnek is lehetnek felszínes illetve mélyebb ‘változatai’. A kulcs a megértéshez - a másik ember ‘mássága’ az egyikhez vagy egy mélyen berögzült etalonhoz viszonyítva. A másság pusztán külsõdleges, testi megjelenésû, - vagy mélyen lelki természetû is lehet. A másság ‘el nem viselése’ egyszerû idegenkedéstõl a másik fizikai megsemmisítésének vágyáig terjedhet. Mindazonáltal van elfogadható, és van elfogadhatatlan ‘másság’. Az a másság, amely egyébként természetes (gazdája nem tehet róla) és nem okoz kárt senki másnak - tolerálható másság. Az emberi rasszok igen jelentõsen különböznek egymástól külsõdleges jegyeikben, de teljesen azonosak annyiban, hogy a sárgának, a feketének, a rézbõrûnek vagy a ‘sápadt arcúnak’ egyformán halhatatlan a lelke. Nem fogadható el viszont az a fajta másság, amely felrúgja a társadalmi együttélés elemi normáit, illetve az Istentõl származó erkölcsi törvényeket. Ha valaki például úgymond’ természeténél fogva lop, vagy netán gyilkol is, - az természetszerûleg magára vonja az emberi közösség és Isten ‘haragját’ is; tekintve, hogy a lopás és a gyilkosság, a rablás és a háború nem tartoznak a másság kategóriájába, így nem tolerálható cselekmények. (Más kérdés, hogy amikor egy egész társadalom billen át a tûrhetõség határán; Isten ‘ilyenkor szokta megunni’ az ember gyarlóságát, - lásd: Ninive, Szodoma és Gomorra, s Jeruzsálem esetét, büntetését.) De mi van akkor, ha egyes emberek vagy kisebb-nagyobb közösségek, netán egész népek kényszerülnek mások javainak eltulajdonításából (vagyis lopásból) megélni, mert a tõkés világrendszer munkamegosztása, vagy pénzügyi és politikai erõviszonyai kitaszítottá tették õket?! Mint jól tudjuk: ha ellopsz egy kiló kenyeret, mert éhes vagy - letartóztatnak; ha viszont milliárdokat teszel zsebre - még ki is tüntetnek! Mert ez a kapitalizmus! A legnagyobb tolvaj a tõkés, a nemzetek feletti finánc-oligarchia; ám mivel övék a hatalom, õk hozzák a törvényeket. Ezért van aztán, hogy ma, 2003-ban a terrorizmus a szegények háborúja, - a háború pedig a gazdagok terrorizmusa.



A gyûlölet irracionális emberi érzelem; tudniillik a keletkezésében és a következményeiben egyaránt természetellenes mélységek nyílnak és természetellenes erõk hatnak, illetve munkálnak. A bizalmatlanságból fakadó ‘szinte természetfeletti’ rettegés olyan mélysége (a ‘másik’ az ‘egyik’ létét fenyegeti!), kibékíthetetlen konfliktusa, ami csak egyikük megsemmisülésével oldható fel. A gyûlölet a szeretet szöges ellentéte.


Jegyezzük meg: az érzelem fészke a lélek, s nem a tudat. A tudat csak reflexszerû funkció, a külvilág tükrözõdése, - a gazda-lelket kiszolgáló legmagasabb-rendû ösztöni tevékenység. Az elemzõ, értékelõ, tervezõ, alkotó folyamatok a lélekben zajlanak; persze a lélek saját arzenálját - a testet és a tudatot - felhasználja a személyiség minden mûveletéhez. A lélek a személyiség lényege: a háttérben megbúvó cselekvõ akarat.


Jegyezzük meg: mindig a lélek az, aki szeret - vagy gyûlöl...!




3. A másik ember birtoklásának vágya és a féltékenység



Az önmagát és Istenét reménytelenül bolyongva keresõ emberi lény számára nemcsak a saját teste jelent ‘ledönthetetlen’ fizikai korlátot, de a rendelkezésére álló fizikai tér relatív vagy abszolút szûkössége is. Értelmezhetjük ezt úgy is, mint az ember állatvilágból örökölt terület-védõ kvázi-ösztöni megnyilvánulását; ám ez korántsem kielégítõ, igaz magyarázat. A szomorú igazság az, hogy az emberben a hatalomvágy az egyik legnegatívabb érzület, ami az állatvilágban ismeretlen. Más embereket ‘birtokolni’, nekik parancsolni, uralkodni felettük - szintén lelki, akarati megnyilvánulás. Lehet mondani, hogy a hatalomvágy a halandó testbe ‘kényszerített’ halhatatlan lény, a lélek ‘negatív isteni reflexiója’, amennyiben ‘isteni elõjogokat’ vindikál magának társaival szemben. Ez a lelki perverzió - t.i. a mások feletti uralkodás vágya - nyilvánvalóan sajátosan torz emberi specialitás, amely megmutatja az ember kettõs természetét; mármint hogy Isten és állat, örökkévalóság és halálfélelem keveredik benne. Halálfélelmét társai leigázásával véli legyõzni, illetve kompenzálni, ami Isten mindenhatóságának látszatát kelti a hiú és önhitt (hatalomvágyó) emberben. Úgy is mondhatjuk: az egyébként szürke, tehetségtelen emberek önzése, mohósága, hatalom-vágya, ami végkimenetelében elviselhetetlenné teszi a földi életünket.



Akiben nincs alkotóerõ, aki nem képes önállóan értékek elõállítására; úgy kárpótolja magát, hogy megkaparintja a hatalmat, és olyan játék-szabályokat, ‘törvényeket’ vezet be, amelyek kvázi-jogszerûvé teszik a rablást, vagyis hogy a kreatív lelkûek által létrehozott értékek szinte automatikusan, szabályozott folyamat révén vándoroljanak át az üres lelkûek zsebébe, tulajdonába. Nagyon lényeges megkülönböztetnünk egymástól a tulajdonost és a természetes vezetõt. Különleges eset, és így ritka szerencseként értékelhetõ, amennyiben a két személy egybe esik; de a modernkori kapitalizmus alapvetõen nem errõl szól. Inkább arról, hogy a tulajdon, a finanszírozás, a kamatszedés és a bankjegy-kibocsátás monopóliuma a bankoké, a nemzetek feletti oligarchiáé; - olyan üresfejûeké, akik nemzedékeken át, dinasztikusan szakosodtak mások kizsákmányolására, javaik s értékeik eltulajdonítására; ilyen-formán semmi máshoz nem értenek. A természetes vezetõk, az alkotó szellemû emberek, az iparhoz és a hasznos javak elõállításához értõk kizsákmányolt és kiszolgáltatott életre kényszerülnek; - energiájukat nem koncentrálhatják az emberiség valós problémái megoldására, mert a tulajdonosok képviselte hatalom a fogyasztói társadalom, s lényegében a parazita hatalom viszonyainak újratermelésére, saját rabszolgaságuk ‘bebetonozására’ használja fel õket. Az önpusztító társadalmi rendszernek, amelyben élünk - semmi köze nincs a valódi demokráciához. A valódi, életerõs demokráciában vagy a természetes kiválasztódás útján, a közösség által önmagából kiválasztott vezetõbõl lesz ‘tulajdonos’, vagy senkibõl. A ‘mi’ rendszerünk homlokegyenest az ellenkezõje ennek: gondosan, intézményesen vigyáz rá, nehogy egy olyan alkalmas személy kerülhessen ‘megválasztható pozícióba’, aki majd érvényt szerez az alkotás és a demokrácia igazi szabályainak. A szelekció helyett tehát kontraszelekció mûködik: csak oly’ személyek képezhetnek ‘demokratikus választási alternatívát’, akik hûségérõl és így nyilvánvaló alkalmatlanságáról a rendszer már meggyõzõdött.



Larry Miller és James Redfield írják „A Mennyei Felismerések és a zóna” címû könyvben; „Az emberi élet két folyama” alcím alatt: „Az emberiség fejlõdésének egy bizonyos pontján (körül-belül a babiloni korban) az emberi élet folyama két ágra vált szét. Az egyik folyam, a ‘fõsodor’ pszichostatikus, - a másik pszichokinetikus társadalomnak nevezhetõ. A pszichostatikus társadalom a nagy tömegeket foglalja magában; rájuk vonatkozik G.I. Gurdjieff jellemzése: ‘ébren alvók’. A pszichokinetikus társadalom ezzel szemben tudatos munkát végez a fejlõdésén, mert cselekvõképes egyedekbõl áll, akiknek szándékaik vannak. A gond csupán az, hogy a hatalom birtokosai a pszicho-statikus társadalom vezetõi, és hiába igyekszik a pszichokinetikus közösség befolyásolni a fõsodor gondolkodását, cselekedeteit, vajmi csekély hatást tud kiváltani. Az ilyen könyveknek, mint ez is, feladata, hogy megpróbáljon megoldást találni erre a problémára. Ha a világ tudattalan része követné a tudatos rész iránymutatását, a hatalom rögtön szertefoszlana a semmibe, hiszen az örökkévalóság szem-szögébõl tekintve oda is tartozik. (...) Miért akarják a hatalomban lévõk, a média és reklámipar emberei alacsonyan tartani az emberi szellemet, miért éppen az alacsony energiaszintû híreket részesítik elõnyben? A válasz: lényegében õk maguk is alacsony energiaszintû egyedek, akiknek az egyetlen ‘tápláléka’ a tömegek fölött gyakorolt hatalom. Amíg az emberek nem kapnak inspirációt, nem szereznek tudomást a saját tudatos fejlõdésük további lehetõségeirõl, addig leigázottságban, elnyomatásban lehet tartani õket, kiszolgáltatva a hatalmasoknak. A hatalmasok, a pszichostatikus társadalom vezetõi pedig tovább élõsködnek, mert elszívják az energiát az ellenõrzésük alatt tartott tömegektõl. A sorsukat azonban megpecsételi, hogy nem képesek fejleszteni a lelkük anyagát, egyetlen szerzett és kifejlesztett szubsztanciájuk, a hatalom pedig elporlad velük együtt.”



A mai modern szociáldemokrácia átvette a Nagy Francia Forradalom maszonikus jelszavát: „Szabadság, egyenlõség, testvériség!”, - ám a valós szabadságot, egyenlõséget és testvériséget, az igazi demokráciát mindmáig nem sikerült megvalósítani; helyette egy olyan demokrácia-tákolmányt mûködtetnek, amelyre jobb híján Churchill szavaival reá fogják, hogy: „... nincs jobb!” A valódi egyenlõséget és testvériséget akkor már sokkal inkább a kommunista társadalom felépítésének egy-kori jelszava fejezte ki, illetve valósította volna meg, vagyis hogy: „A kommunizmusban minden ember a képességei szerint dolgozik, s a szükségletei szerint részesedik a megtermelt javakból.”


Ámde ebbõl sem lett semmi! A kommunizmusban (szocializmusban) ugyan állami (akkor úgy mondták: ‘társadalmi’!) tulajdonban voltak az alapvetõ termelõ eszközök - ami lényegesen közelebb áll a pápai szociális enciklikákban megfogalmazott krisztusi, keresztényi vagyon-és jövedelem-elosztási felfogáshoz, mint akár a legdemokratikusabb kapitalizmusé! -; ám ez mégsem vezetett a munka és az elosztás teljes demokratizálásához. A központi irányítású, majd a némi ‘állami piaci viszonyok’ bevezetésével is kombinált tervgazdaság csak arra volt jó, hogy a kiszolgáltatott, alkalmazotti jogviszonyban dolgozó millióktól (a bérbõl és fizetésbõl élõktõl) elvont, központosított értéktöbbletet (ma: profitot) a rendszerhû elit taktikai és stratégiai céljainak alá-rendelten ossza el és használja fel, és nem az egész társadalom valódi kollektív érdekeinek megfelelõen. Ámde mindazonáltal a kommunista rendszer egyfajta szociális egyenlõséget - kiváló vagy szolid jólétet az elit tagjainak, és biztonságos megélhetést a tömegeknek - valósított meg, ami nagyságrendekkel humánusabb és demokratikusabb volt a mai ún. liberális demokráciáknál. Ha már mindenképpen bele is kell nyugodnunk, hogy az önálló alkotó emberi munkánk által létrehozott értékeinket a maguk fizikai (elfogyasztható) valóságában és áttételes értelmében egyaránt is egy szûk körû elit használja majd fel, önzõ és önös céljai megvalósítására, - úgy sokkal igazságosabb, ha egyrészt a megélhetés mindenkinek egyformán biztosított, másrészt az amúgy is bizonytalan jövõ egy jó szándékú, bár utópikus ideológiai fikcióra (értsd: kommunizmus!) épül, mintsem a libertariánus, a személyiség-jogokat túlhangsúlyozó és gátlástalanul érvényesítõ szabad rablásra. A kizsákmányolás bármilyen fajtája (legyen akár központi-állami, akár magántõkés, illetve kozmopolita-multinacionális, sõt, legújabban: elit-hatalmi-szupranacionális!) csakis arra irányul, hogy akik maguk nem képesek semmilyen kreatív szellemi tevékenységre, alkotó munkára; erõszakkal, hatalmi erõvel vagy az erõszakot jogi furfanggal ‘pótló’ törvények érvényesítése révén vegyék (sajátítsák) el az elõállított értékeket azoktól, akik csak teremteni képesek, rabolni és uralkodni (ami egy és ugyanaz!) - nem! Az még csak a kisebbik rossz, hogy a megtermelt értékeket fõként és elsõsorban nem az eredeti létrehozóik fogyasztják el, - sokkal súlyosabb a (világ-)társadalmi következmény, miszerint a kreatívaktól ellopott vagy adók formájában központosított (ez is ugyanaz!) elvont s felhalmozott irtózatos jövedelmeket (tõkét, vagyont) jórészt a növekvõ profitot termelõ, jobbára méregdrága, ám értéktelen bóvlikat is elfogyasztó ‘fogyasztói társadalom’ kamatrab-szolga viszonyainak fenntartására, erõsítésére, fejlesztésére; valamint a fegyverkezésre és tényleges háborúskodásra fordítják. Az esztelen, rákos daganat módjára ‘túlnövekvõ’ gazdaság, az öncélú fogyasztás, illetve a háborúk egyformán csak lerombolják a Föld ökoszisztémáit; végeredményében módszeresen fokozatosan kipusztítják a földi életet.



Ez a lényegében tudatos önpusztítás pedig nem más, mint az ember irracionális gyûlöletének manifesztációja a természeti környezettel és saját embertársaival szemben. Aki elveszi a másét, és hatalmában tartva arra kényszeríti a másikat, hogy (bármilyen bérért) feladja saját egyéniségét, céljait, s csak ‘a gazdájának’ termeljen, alkosson, - az valójában is csak saját magát ‘szereti’, embertársait pedig gyûlöli. A kizsákmányolás ugyanis a természettel és a társadalommal szembeni gyûlölet folyamatos megnyilvánulása; ilymódon a polgári, kapitalista rend is ‘az intézményesített gyûlölet’ rendszere. Éppen ezért minden hatalmi törekvés, amely egy másik ember képességeinek és javainak, személyiségének és jövedelmének kisajátítására irányul, tulajdon-képpen a másik ember (el)birtoklását célozza, - így igazából ördögi, vagyis a Sátántól ered. A pápai enciklikák (‘Centesimus Annus’ - 1991.) így írnak a szociális és vagyoni kérdésrõl: „A Rerum Novarum bírálja a két társadalmi és gazdasági rendszert, a szocializmust és a liberalizmust. Az elsõ részt a szocializmusnak szenteli, s ebben meg-erõsíti a magántulajdonhoz való jogot. A liberalizmussal szembeni kritikák pedig abban a szövegrészben jelennek meg, amely az állam kötelességeit tárgyalja. Az állam nem korlátozódhat arra, hogy ‘csak az állampolgárok egy részére legyen gondja’, vagyis a gazdagokra és a jólétben élõkre, és nem teheti, hogy ‘elhanyagolja a másik részt’, amely kétségtelenül a társadalom nagy többségét teszi ki. (...) Az államnak az egyének jogainak védelmében különös gondoskodást kell tanúsítania a gyengékkel és szegényekkel szemben.” (C.A., 16. old.)


„Az ember a rajta kívül álló dolgokat nem úgy birtokolhatja, mint a sajátját, hanem mint közöset, mivel Jézus Krisztus törvénye és ítélete fölötte áll az emberek törvényeinek és ítéleteinek. (...) A II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint: „Az ember, amikor ezeket a javakat használja, sohasem tekintheti azon dolgokat, amelyeket törvényesen birtokol, kizárólag a sajátjának, hanem köteles úgy tekinteni, mint amelyek közösek; közösek abban az értelemben, hogy nemcsak neki magának, hanem másoknak is hasznára lehessenek.” (C.A., 46-47. old.)



Idézet következik az Újszövetség Márk evangéliumából: Jézus ezért magához hívta õket, és így szólott hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, - a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük. Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, és aki elsõ akar lenni, legyen mindenkinek a cselédje. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon, és váltságul adja oda életét, sokakért.” (Mk.10, 42-45.)



A kapzsiság, az irigység, és a másik ember személyiségének birtoklási vágyából származó féltékenység a legirracionálisabb emberi érzés, a gyûlölet legkülönösebb forrásai. Aki birtokol (tulajdonol), - az nem hajlandó megosztani ‘a tulajdonjogát’ senki mással. A kapzsi ember igazából már azt sem képes elviselni, ha bárki más sóvárgó pillantást vet ‘az õ’ kizárólagos tulajdonára. Pedig minden tárgyi gazdagságnak az igazi és egyetlen forrása - más emberek alkotó munkája. A másik emberi lény - minden másik emberi lény! - éppúgy Isten teremtménye, mint mi magunk; amibõl az is jól következik, hogy minden embernek csak egyetlen jogos ‘tulajdonosa’ van: Isten. Ebbõl eredõen teljes kép-telenség is, hogy valaki a másik embert - annak bármely alkotását - a saját tulajdonának tekintse; sõt, odáig merészkedjék a kapzsiságában, hogy ‘féltékenységet’ érezzen bárki más iránt. A féltékenység fogalma a ‘féltés’ szótõbõl származik; vagyis a kapzsi ember ‘félti’ tulajdonát - félti attól, hogy bárki más elveszi tõle. Személyre - mint ugye képtelen tulajdonra - vonatkoztatva a féltékenység egy valótlan ‘tulajdonjogra’ alapozott irracionális (túlfokozott, beteges) érzés csak, amely egy még irracionálisabb érzés, a vakgyûlölet érzésévé is fajulhat. A vakgyûlölet legszörnyûbb irracionalitása éppen abban rejlik, hogy egy másik lény, egy ember: embertársunk fizikai megsemmisítésének a vágyát kelti.




4. Létezhet-e gyûlölet és szeretet egyirányban, együtt?



Nyilvánvalóan nem! Ha egy képzeletbeli koordináta-rendszernek az x-tengelyén állunk, amely az emberi érzelmek negatív tartományától a pozitív tartomány irányában halad; - most lépjük át az origót, vagyis most lépünk át a gyûlölet territóriumából a szeretet birodalmába. A gyûlölet és a szeretet - mint a negatív a pozitívat, és viszont - kizárják egymást. A gyûlölet = pusztítás, öldöklés, halál, harag, düh, bûn, aljas érzelem, sivárság, oldás, megsemmisítés, elrettentés, háború, tagadás, bosszú. A szeretet = teremtés, alkotás, élet, szelídség, erény, nevetés, mosoly, segítségnyújtás, dús szaporulat, kötés, építés, vonzás, béke, bizalom, elfogadás, megbocsátás. Csupa ellentétes megnyilvánulás, - érzés és ellenérzés, akció és reakció. Mégis - a szerelem kapcsán - azt mondják, hogy a gyûlölet és a szeretet között létezik híd, illetve átjáró: a gyûlölet és a szeretet úgymond’ ‘határos érzelmek’, nem lehetséges közéjük éles választóvonalat húzni. Ez csak a látszat! A féltékenység, az ‘imádott’ személy birtoklásának megszûnésétõl, elveszítésétõl való félelem kiválthat ugyan olyan õrjöngõ, vad indulatot, amely ‘szeretet’ ürügyén egészen a másik (a birtokolni vágyott személy) gyûlöletéig és fizikai megsemmisítésének a vágyáig izzik fel; de épp az irracionális, beteges végkifejlet mutatja, hogy ennek a ‘szerelemnek’ nincs semmi köze ahhoz a tiszta és fennkölt érzéshez, amit szeretetnek nevezünk. A szeretet sohasem törekedhet a szeretett lény életének elvételére! Ez a helyzet az ún. ‘reménytelen szerelemmel’ is, amelynek a lényege az a szintén irracionális ‘megfontolás’, miszerint ‘ha az imádott lény nem lehet a miénk, akkor hát inkább szûnjön meg létezni - bárki számára’.


Az a ‘szerelem’, amely végsõ elkeseredésében ellenkezõjébe, a másik gyûlöletébe csap át - nem szeretet, hanem csak a test fizikai, illetve a lélek pszichikai birtoklására irányuló alantas törekvés, és elõbb-utóbb le is leplezõdik. Mint mondottam: a birtoklási vágy még rokonságban sem áll a szeretettel, nemhogy maga volna az. Sõt, most azt mondom: a birtoklás vágya igazából a másik elpusztításának, felemésztésének a kísérlete, ami inkább a gyûlölettel határos, vagy maga a gyûlölet. S a féltékenység sem a másik, szuverén lény önzetlen szeretetteljes féltése, hanem veszélyes mellékvágány, amely a gyûlölet forrásává is válhat.


Még egyszer: szeretet és gyûlölet egymást kizáró, ellentétes érzelmek.


5. Mit jelent a másik, a másság elfogadása, a tolerancia?



Elõbb röviden arról, hogy mit nem jelent. Alapvetõen téves gondolat azt hinni, és még terjeszteni is; hogy a másik ember személyiségének az elfogadása (tolerálása) bármilyen mértékben is saját elveink, saját személyiségünk, erkölcsi normáink feladását kellene, hogy jelentse. A pluralizmus, a sokszínûség, a szabadság és a demokrácia korántsem azt jelentik, hogy az egyénnek (bármelyik egyénnek!) bármit szabad volna megtennie; illetve, hogy ‘a renitens gondolkodású’, gátlástalan és vakmerõ egyének - akármit is csinálnak! - cselekedeteit mindenki másnak szótlanul el kell tûrnie. Az erkölcsi normák nélküli, féktelen személyiség nem más; méltán vívja ki a szûkebb közösség (csoport) és a társadalom averzióját vagy megvetését - hanem az ún. ‘szabadosság’ (libertinizmus vagy libertariánizmus) megnyilvánulása, amely igazán nem tolerálható, hiszen többnyire a közösség bomlasztására irányul. A társadalom erkölcsi normáit, isteni és emberi törvényeit, szabályait felrúgó, figyelmen kívül hagyó militáns, vagy már kifejezetten bûnös (bûnözõ) viselkedést, életmódot és érdekérvényesítési mechanizmust semmiképpen nem lehet a ‘másságelmélet’ illetve generális szisztéma leple alá besorolni, mert a társadalom, amely nem képes önvédelemre, hogy megvédje önmaga megszokott életfolyamatainak reprodukcióját a belsõ (beépített) anarchizmussal szemben, - megérett a pusztulásra.



Hamis tûrés, tolerancia és végsõ soron hamis szeretet az, amelyik egy látszatbéke megteremtése érdekében lemond saját létjogosultságáról. A tolerancia semmiképpen nem egyenlõ (azonos) az altruizmussal; és nemcsakhogy nem áldozza fel magát (sem egyénileg, sem kollektíven) valamiféle álszent kibékülés hamis oltárán, hanem kifejezetten éppen- úgy felemeli a szavát a normális többség élete, érdekei védelmében, - mint minden olyan esetben, amikor valaki(ke)t igaztalanul bántanak.



Végképp tûrhetetlen, ha valaki(k) - akár a ‘többség’ jelszavával, akár valamely ‘definiálatlan kisebbség’ érdekei védelmének a leple alatt - egyfajta ‘elit diktatúrát’ akar (akarnak) megvalósítani, a valódi nagy többség érdekeinek nyilvánvaló sérelmére. Semmiképpen nem lehet ‘a toleráns viselkedés’ vagy ‘a társadalom egészséges tûrõképessége’ jel-szó örve alatt arra bazírozni, hogy a toleráns emberek széles tömegei akár egy emberöltõn keresztül is némán eltûrik, hogy elõbb balról és jobbról, illetve keletrõl és nyugatról; majd már minden idõben, illetve minden irányból félrevezessék õket - nagyjából ugyanazok, többnyire szélkakasként forgatott köpönyegükben...



A szabadság, a demokrácia és a tolerancia egymást feltételezõ oldalak, így a tolerancia az emberek alapvetõ egyenlõségén alapul, - a lényege szerint azt jelenti, hogy a társadalom, a társadalmi együttélés fontos kérdéseinek az eldöntésében minden ember egyenlõ (a kapcsolatok alapvetõ fajtáit, formáit, viszonylatait, a konfliktusok megoldását a demokrácia jogszabályai rendezik); az egyedi s konkrét, társadalmi szempontból kevésbé fontos, ad hoc emberi kapcsolatokban pedig a demokrácia általános szabályaiból levezethetõ, azokkal konform, a másik ember személyiségét, méltóságát tiszteletben tartó tolerancia dominál. A tolerancia a személyes kapcsolatokban a másik embernek az elfogadását, személyiségének a ‘békés eltûrését’ jelenti; tudomásul véve, hogy nem vagyunk egyformák, a másik ember egészen másként gondolkozik, beszél, cselekszik, viselkedik, mint ahogy megszoktuk a magunk közvetlen környezetében. A másik ember természetesen nem sértheti meg az emberi viselkedés legalapvetõbb normáit, szokásait, az általánosan elfogadott erkölcs íratlan szabályait, illetve a törvényeket. Joga van ugyanakkor a mássághoz; ahhoz, hogy az átlagostól vagy az egyébként megszokottól eltérõ tulajdonságait mindenki más épp úgy tartsa tiszteletben, amint és ameddig õ is ezt teszi...



Nagy kérdés persze, hogy meddig terjedhet a másik ember elfogadása.

6. Meddig terjedhet a tolerancia, a másik ember megtûrése?



Sokan azt gondolják, hogy a ‘másságra’ való puszta hivatkozás - úgy is, mint liberális varázsige - elégséges ahhoz, hogy a tolerancia eléggé szubjektív határait szinte a végtelenségig lehessen tágítani. Ez is azt mutatja, hogy az egyik ember toleranciájára apellálva a másik ember súlyosan vissza is élhet a helyzettel! Lényegében ezen a visszásságon alapul az a súlyos ellentmondás, amely a mai polgári demokráciákat is belülrõl feszíti szét. Arról van szó, hogy a liberális ateizmus, s ennek ‘a kényszere alatt’, a neki minden áron megfelelni akarásból létre-jött ‘neokonzervativizmus’ - mivel nem hisz Istenben - már cseppet sem veszi komolyan az eredeti mózesi törvényeket; s legfeljebb csak ‘hagyomány-tiszteletbõl’, vagy a hívõk ‘másságának’ elismeréséért tesz úgy (össztársadalmi mimikri), mintha elfogadná önmagára is kötelezõnek az eredetileg Istentõl származó parancsolatokat, illetve erkölcsi normákat. Nagy hátrányban van a liberálisokkal és a nekik parírozó neokonzervatívokkal szemben minden valódi istenhívõ, mert õket kötik az erkölcsi törvények, - az elõbbieket viszont csak a látszat fenntartása, megõrzése. Nehéz szívvel, de most érkeztünk el ahhoz a lényeghez, amirõl ‘a liberálisok’ hallani sem akarnak! Látszólag közös nyelvet beszélünk - liberálisok és istenhívõk -; õk mégis más jelentést tulajdonítanak minden lényeges szónak és gondolatnak. Tekintsünk át néhány konkrét példát a nézetkülönbségek illusztrálására; amibõl jól belátható, meddig terjedhetnek a másság eltûrésének józan határai...!



Az abortusz (a mûvi vetélés) a liberálisok szerint konvenció kérdése; így nem ütközik isteni parancsolatba. Mármint hogy: szerintük csakis emberi megegyezés tárgya (?!), hogy a magzat életének mely stádiuma az, amelytõl már embernek tekinthetõ. A keresztény hit szerint már a fogantatás elsõ pillanatától emberrõl beszélünk, hiszen a férfi ondó-sejtjének behatolása a nõi petesejtbe ‘azonnali egyesülést’ okoz, s már a következõ másodpercben elindul a sejtosztódás, melynek eredménye nagyjából kilenc hónap múlva egy csecsemõ, egy újszülött ember. Az a felfogás, amelyik három hónapos koráig még nem tekinti embernek a magzatot; Isten, s az isteni teremtés kiiktatására irányuló konvenció. Márpedig az embereknek általában sincs joguk olyan megegyezésre, amely a felsõbb hatalomnak az emberölést tiltó parancsát igyekszik megkerülni. Az ilyen és hasonló konvenciók a burkolt kimondásai a liberális alaptételnek, miszerint Isten csak a bárgyú keresztények naív fantáziájában létezik. Embert ölni - tilos. A magzat bármilyen korban ember, ezért az abortusz - gyilkosság. Márpedig a gyilkosságot még a ‘legszélesebb’ konvenciónak sincs joga cinkosként pártolni, elfedni és ‘engedélyezni’, - ezért a gyilkosság kérdésében nincs helye ‘a másság’ tiszteletének, tûrésnek vagy toleranciának... De az igazi nagy kérdés, hogy mit kezdjen a rászoruló beteg - mondjuk: a terhes anya, a szülõ nõ! - gondolatban az õt ellátó vagy ellátni igyekvõ (esetleg ügyeletes) nõgyógyász orvossal, akirõl tudja, hogy a háta mögött csak hentesnek, s a kaparás professzorának, angyalcsinálónak csúfolják, amiért nagy rutinra tett szert a mûvi abortuszok végzésében, vagyis az emberölés ‘szakmájában’ ?! Mit gondoljon róla, hogyan merje rábízni magát és a születendõ gyermekét? Valakire, kinek az emberélet - semmi... Olyas-valakire, aki az ultrahangos rétegfelvételeken pontosan látja, ahogyan a rémült kis áldozat kétségbeesetten menekül a biztos rejtekhelynek hitt anyaméh egyik végébõl a másikba a kaparókanál elõl - de megöli.



A dohányzás - még a passzívan elszenvedett is! - súlyosan károsítja az egészséget; az aktív pedig még inkább: valóságos önpusztítással ér fel. A letüdõzött füst és kátrány közel a százszorosára növeli a tüdõrák ki-fejlõdésének esélyét; - nemhiába nevezik a cigarettát koporsószögnek is... Mármost ‘liberálisék’ - akik valójában nem szabadelvûek, hanem önzõ, cinikus, öntörvényû, ‘szabados’ („nekünk mindent, a másiknak semmit nem szabad!”) gondolkodású emberek - bizony azt gondolják, hogy a dohányzás szenvedélye ‘amolyan tipikus másság’, amelyet el kell szótlanul tûrnie minden nemdohányzónak. Márpedig az igazság az, hogy senki nem okozhat kárt, betegséget a másik embernek, mert ezzel éppen õ sérti meg az alapvetõ emberi szabadságjogokat. Semmi-képpen nem ‘tolerancia tárgya’ a mások levegõszennyezésének tétlen eltûrése; közösségben, közös légtérben másokra ártalmas passzió nem mûvelhetõ. Mindenki csak a saját egészségét rongálhatja büntetlenül.



A hazugság, a lopás és a csalás szintén olyan ‘szabados kategóriák’, amelyek zokszó nélküli eltûrése ‘a szent tolerancia jegyében’ igazából nem kötelessége sem az egyénnek, sem a társadalomnak. Azt szoktam mondani, hogy a megvalósult világ-kommunizmus és a globalizált világ-kapitalizmus között jelentõs különbség nincsen, hisz’ teljesen mindegy, hogy milyen ‘hivatalos jogcímen’ zsákmányolnak ki, vagy vesznek el tõled mindent, ami a kreatív fantáziád, vagy a két kezed munkájának gyümölcse... (Nagyjából az is mindegy, hogy a lopkovic világ-elit önmagát nevezi-e ki, vagy a pénz-fétis kontraszelekciójának kvázi-történelmi terméke.) Márpedig - hölgyeim és uraim! - liberális demokráciában élünk; aminek éppen az a lényege, hogy a liberális elit öntörvényû törvényeket alkot, amelyek egy sajátosan kétarcú világot generálnak! Ez a világ az elitnek szabad(os), - a többségnek toleráns.



Magyarán: a társadalom köteles eltûrni, hogy a felette uralkodók elitje hamis élet-elveket vall, terjeszt s tesz kötelezõvé mindenki számára; téves irányt szab a civilizáció eszmei és technikai fejlõdésének; az írott s elektronikus sajtót egy torz világkép népszerûsítésére sajátítja ki; a pénz-fétis bûvöletében olyan világrendet épít fel, amely valódi értékek tisztelete helyett a fogyasztás, a vagyonosodás és a hatalom koncentrációjára apellál, illetve az emberi értékeket ezeknek rendeli alá. Mint mondottam, a szavak más értelmet kapnak; a liberális szótár szerint például: hûség = cinkosság, hitvallás = szemfényvesztés, haza = lakóhely, humánum = minimálbér, társadalombiztosítás = kötelezõ adó, privatizáció = intézményes szabadrablás, érték = pénz, életcél = profit, tanulás = karrier, igazság = jog, televízió = való világ, sajtó-szabadság = öncenzúra, kormány = gitt-egylet, állam = intézményes korrupció, erkölcs = rajtakaphatatlanság, függetlenség = gazdagság, értelem = simulékonyság, szeretet = magas fizetség, felszabadítás = hódítás, békeharc = háború, ‘kereszténység’ = elitista sámánhit vagy tolerancia = behódolás. Meg hogy az életünket minden területen csak tönkretevõ, megkeserítõ politika és média reprezentánsait, az anyagi és szellemi kizsákmányolás bajnokait profiknak kötelezõ neveznünk! És így tovább...



A szép új, liberális világrendben a legszentebb fogalmaink is semmivé foszlottak, a szavak elvesztették eredeti jelentésüket, hogy már azok is csak a rablók, tolvajok, álszent hazugok érdekeit szolgálják. Ellenünk szól minden szó; s már attól bûnösök vagyunk, ha csak megszólalunk! A tolerancia, ‘a másság’ elfogadása nem fajulhat odáig, hogy minden létezõ testi és lelki aberrációt hajbókolva kelljen tisztelnünk. A tûrés, a türelem csak olyan - kevéssé jelentõs - az átlagostól, a megszokottól eltérõ tulajdonságokra vonatkozhat, melyek nem érintik a lényeget, az egészséges habitusú emberiség fennmaradását, a normális társadalmi életet. A liberális káosz rendje, amelyben a legmilitánsabb kisebbség uralkodik a józan, szolid és békés többség felett - végeredményében a kontraszelektáltak, a degeneráltak, a dilisek egyeduralmát jelenti az ép elméjûeken; ami halálos veszély az emberiségre és a Földre egyaránt. Toleranciánk odáig nem terjedhet, hogy önként és dalolva aláírjuk a saját halálos ítéletünket; csak mert ez így lesz politikailag korrekt...


Inkább az a kérdés: mit is tegyünk, mit tehetünk, ha már a türelmünk, a toleranciánk elfogyott, ha már a puszta létünket fenyegeti a káosz?!

7. Mit szeressünk jobban: a másik embert, vagy az igazságot?



Amondó volnék, hogy az alcímben megfogalmazott kérdés felvetése egy kicsit ‘sántít’; ellentmondásos, hiszen az embert az igazsággal ily kategorikusan nem állíthatjuk szembe! Másfelõl a másik embert és az igazságot egyaránt szeretnünk kell; ráadásul mindenkinek megvan a maga saját(os) részigazsága. Azonkívül: egyetlen ember sem állíthatja teljes bizonyossággal, hogy az ‘abszolút igazság’ birtokosa lenne. Az ilyen ember nem létezhet, mert akkor maga lenne az Isten. Szent Pál a Korintusiakhoz írott elsõ levelében így ír azoknak, akik ‘a saját, önzõ részigazságukért’ pereskednek egymással: „Már az is hiba nálatok, hogy pörös ügyeitek vannak egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tûritek el inkább a károsodást? E helyett ti követtek el igazságtalanságot és okoztok kárt, s méghozzá a testvéreknek. Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat. Sem parázna, sem bálványimádó, sem házasságtörõ, sem kéjelgõ, sem fajtalan, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem részesül Isten országában. Néhányan bizony ilyenek voltatok, de az Úr Jézus Krisztus nevében és Istenünk Lelke által megtisztultatok, szentek lettetek és megigazultatok.” (1Kor.7-11.)



Az idézet rámutat, hogy igazából csak a kicsinyhitûek harcolnak teljes átéléssel és pörlekednek egymással valamely részigazság gyõzelméért! Aki biztos a hitében (és üdvözülésében), az nem fecsérli az energiáit arra, hogy egyfajta földi, evilági sikert próbáljon kikényszeríteni azon gonoszok ellen, akik amúgy sem nyerik el az örök boldogságot. Mert az a bizonyos igazság itt a Földön nem gyõzedelmeskedhet; ilyennek teremtette Isten az emberek világát. (Csak részben illik ide, de mégis: „Meghalt Mátyás - oda az igazság!” - tartja a magyar közmondás.) A harc tehát bármifajta földi igazságért - égi szemszögbõl: értelmetlen. A dolgok tökéletesen csak odaát, a Mennyben oldódnak meg. A földi harc (és a háború!) csak annak fontos, aki a teljes életét itt a Földön óhajtja, illetve tervezi berendezni és leélni. Hisz’ az öröklét távlatából még a legjelentõsebb földi ‘perpatvar’ is csak ‘tyúkpernek’ minõsül, - a pereskedés csak a költségeket növeli, s az egyébként értelmetlen vak gyûlölködést szítja. Aki pöröl, pereskedik; csak további károkat okoz. Ám az igazságnak, az igazság érvényesítésének van egy olyan sajátos területe, amely kiemelkedõ - földöntúli (transzcendens) - jelentõségû, még/már a földi életünkben is! Ez nevezetesen a megigazulással függ össze. Idézet az Újszövetségbõl, János evangéliumából: „De én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vígasztaló (a Szentlélek) nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm hozzátok. Amikor eljön, vádlón bizonyítja majd a világnak a bûnt, az igazságot és az ítéletet. A bûnt: mert nem hittek bennem. Az igazságot: mert az Atyához megyek s már nem láttok engem. Az ítéletet: mert a világ fejedelmét (a Sátánt) már elítélték. Még sok mondanivalóm volna, nem vagytok azonban elég erõsek hozzá. De amikor eljön õ, az Igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog szólni, hanem azt mondja majd, amit hall, és a jövendõt fogja hirdetni nektek. Õ majd megdicsõít engem, mert az enyémbõl kapja, amit kijelent nektek. Minden, ami Atyámé, enyém. Azért mondtam, hogy az enyémbõl kapja, amit ki-jelent nektek.” (Jn.16,7-15.) A megigazulás a Krisztusban való hitet, Krisztus elismerését jelenti. Ezért, noha a Földön általában mindenféle harc (még az ‘igazság’ érvényre juttatásáért folytatott harc is!) jobbára értelmetlen; egy harc, a Krisztus igazságáért folytatott harc nem az! Egyetlen jogos, igazságos és értelmes földi harc létezik csak; az, mely Krisztus igazságának az elismertetéséért folyik... Ilyenformán hamisak mindazok a tanok, teóriák, ideológiák, amelyek egyfelõl egyenrangú (rész) igazságnak tekintik Zarathustra, Brahma, Buddha, Konfucius, Mohamed, stb. tanait Krisztuséval, - másfelõl ‘megengednek’ harcot is bármelyik (tév)tan ‘igazságának’ érvényesítése érdekében. Ezek a ‘próféták’ egyrészt nem próféták, másrészt Krisztus Isten Fia; - s nem pedig halandó ember, mint a többiek. Ilyenformán nem csupán azok a háborúk igazságtalanok, amelyeket liberális hitetlenek indítanak bár-milyen vallású hívõk ellen (mint például a ‘keresztes’ hadjáratok az iszlám ellen!), hanem azok is, amelyeket hitetlenek vívnak egymással (pogány, világi háború), vagy hívõk más vallású hívõk ellen (vallás-háború). De a legigazságtalanabbak az összes között azok a háborúk, amelyeket úgymond’ Jézus Krisztus nevében indítanak, mert Krisztus maga a megtestesült béke, és soha nem háborúzna senki ellen, hiszen életét adta mindannyiunkért, hogy szerethessük az ellenségeinket is...!


Idézet az Újszövetségbõl, János evangéliumából: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne is szorongjon! Hisz’ hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de majd vissza is jövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, csak örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Elõre megmondtam mielõtt megtörtént volna, hogy amikor megtörténik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme: rajtam ugyan nincs hatalma, csak hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, amint meghagyta nekem az Atya.” (Jn.14, 27-31.) „A szeretet parancsa. Ez az én parancsom: Szeressétek egy-mást, mint ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Már nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és arra rendeltelek, hogy munkátokkal gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit nevemben kértek tõle. Ez az én parancsom: Szeressétek egy-mást!” (Jn.14, 12-17.)



Ha az ember, a kicsinyhitû ember csak a maga földhözragadt értékeit, a maga kicsinyes igazságát kergeti - küzd, harcol, perel s háborúzik -, akkor csak a káoszt és a gyûlöletet növeli a világban, és végsõ soron még a ‘gyõztes’ harcai is kudarccá válnak. Ám ha Jézus Krisztus útját követed, nem szegõdsz cinkosává ‘a világ fejedelmének’; sorsod vagy a vezeklés, a szenvedés - Jézus példájára - egy életen át, vagy a korai mártírhalál; de egyszer, így vagy úgy, mindenképpen szembekerülsz az Antikrisztussal. De ne légy kicsinyhitû! Ha Krisztusért, s áldozata elismeréséért harcolsz; meglásd, Isten segíteni is fog a küzdelmedben. Tudnod kell, hogy az Antikrisztust (a világ fejedelmét) ember le nem gyõzheti; s Krisztus tõlünk, gyarló emberektõl nem is várja el, sem a gyõzelmet, sem a mártírhalált. Amit elvár, az egymás (és ellenfeleink!) szeretete, legfõképpen Isten szeretete, s a szembeszegülés a Sátánnal.



Az igazságért folytatott harcunk tehát csak akkor nyer természetfölötti értelmet, ha azt nem magunkért, nem önös érdekbõl, s nem is öncélú ‘igazság bajnoka’ tetszelgésbõl vívjuk, - hanem Krisztusért, aki maga az abszolút igazság. A megigazulás Krisztus áldozata belátását jelenti.



Idézet János evangéliumából: „A világ gyûlölete. Ha a világ gyûlöl titeket, tudjátok meg: Engem elõbb gyûlölt nálatok. Ha a világból volnátok; a világ, mint övéit, szeretne titeket. De mivel nem vagytok e világból valók - hiszen kiválasztottalak titeket a világból -, gyûlöl titeket a világ. Emlékezzetek vissza a tõlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. Ha nem jöttem volna és nem tanítottam volna õket, nem volna bûnük, így azonban nincs mentségük bûneikre. Aki engem gyûlöl, Atyámat is gyûlöli. Ha nem vittem volna végbe köztük olyan tetteket, amilyeneket senki más nem cselekedett, nem volnának vétkesek. Most azonban látták ezeket, és mégis gyûlölnek engem is, meg Atyámat is. De teljesednie kellett a jövendölésnek, amely a törvényükben olvasható: Ok nélkül gyûlöltek engem.” (Jn.15, 18-25.)



A mi gyarló földi igazságunk soha nem elõbbre való a másik ember ugyanilyen gyarló földi igazságánál, - az evilági igazságok relatívak. Károkat, s még további károkat okozni másoknak és önmagunknak egyrészt oktalan energia-fecsérlés, másrészt újabb helyrehozandó bûn. Ezért aztán a másik ember - minden ember - mindig fontosabb érték bármilyen horderejû, de földi igazságnál. Némi iróniával, mégis igen komolyan; egyetérthetünk az X-akták filmsorozat állandó mottójával: „Az igazság odaát van.” Az Atyaisten jobbja felõl - Jézus Krisztus.

8. Szerethetünk-e valakit, miközben mentalitását, bûneit utáljuk?



Ha Krisztus tanítását követjük, akkor az embert szeretnünk; - a bûneit azonban utálnunk kell. Mégsem olyan könnyû ezt megfogadni, hiszen a való életben az emberi személyiséget többnyire a tettei azonosítják. Bármilyen nehéz a feladat; meg kell tanulnunk ‘különválasztani’ egy-mástól az embert és a cselekedeteit. Hinnünk kell abban, hogy minden ember eredendõen tisztának, bûntelennek születik; és noha élete során temérdek bûnt követ el részben szándékosan, részben tudatlanságból vagy gondatlanságból - de a személyisége, a lelke legmélyén ‘ártatlan’ marad. Vagyis minden személyiség legmélyén fennmarad a ‘fogódzó’, amelybe kapaszkodva az ember akár a legutolsó pillanatban is meg-menthetõ. Valamit a bûnökrõl, és azok bocsánatáról. Bûnnek a polgári társadalom és igazságszolgáltatás az olyan kárt okozó cselekedeteket tekinti, melyeket a törvény büntetni rendel. E ponton tehát el is válnak egymástól az isteni parancsolatokon nyugvó õsi erkölcsi normák és a hivatalosan deklarált ‘jog’; s így az igazságszolgáltatás szimpla jog-érvényesítõ aktussá, funkcióvá aljasul, tudniillik a politikai hatalmat gyakorló elit ‘szerzett’, és az általa hozott törvények alapján deklarált ‘elit jogok’ kikényszerítõ eszközévé. Bûn tehát többé nem az, amit az isteni parancsolatok bûnként határoznak meg, hanem (csak) az, amit az elit a saját hatalmát veszélyeztetõ tettként ítél meg. Ennél fogva ad abszurdum elõfordulhat - és elõ is fordul! -, hogy valaki nem követ el valódi bûnt, mégis elítéli a bíróság; enyhébb esetben kilöki, kitaszítja magából ‘a hivatalos’ társadalmi közvélekedés, illetve a közélet. Ez a sorsa például a ‘másként gondolkodóknak’, akik nem hajlandók meg-alkudni, s ellenvetés nélkül alávetni magukat az álszent rezsim agy-mosó pszicho-terrorjának. Mostani liberális-kozmopolita-kommunista rendszerünkben ennél gyakoribb, amikor tényleges köztörvényes bûnt, bûnöket - ráadásul cinkos bûnszövetségben! - elkövetõket, mint pl.: Tocsik Márta, Princz Gábor, stb. felmentenek vagy perbe sem fognak, ami a nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy a liberális demokráciának csúfolt rendszer alapvetõ mûködési elve az állami korrupció; a holló a hollónak szemét pedig nem vájja ki. A keresztény vallás alaptételei közül az egyik: a lélek, a lelkiismeret és a lelkifurdalás láncolat, ami nélkülözhetetlen ‘kelléke’, hogy az isteni megbocsátó mechanizmus beindulhasson. Akinek nincs lelke, nincs lelkiismerete; lelkifurdalása sem mûködik, - márpedig a lelkifurdalás folyamata juttathatná el abba a kegyelmi állapotba, ami a bûnök megbánásához, Isten bocsánatához vezethet el. A keresztény vallás (és általában az egyisten-hitek) szerint minden embernek van halhatatlan lelke; legfeljebb nem tud, vagy nem akar tudni róla. Természetesen senki nem láthat bele egy másik ember személyiségének legmélyebb bugyraiba; az azonban mindenesetre leg-alábbis elgondolkodtató, hogy némely emberek mintha lelkifurdalás nélkül élnék le az egész életüket...! Szélsõséges esetben elõfordulhat - és elõ is fordul! -, hogy valaki a haláláig egyfolytában bûnök százait követi el, lelkiismerete végig csak hallgat, vagy nincs is; majd a halála óráján megbánja egész életét, esetleg teljes bûnbocsánatban részesül... ‘Szerencsés’ alkat az ilyen, mégse’ irigyeljük!



Az ideális eset természetesen az, ha az istenfélõ ember egész életét az ‘isteni kontroll’ alatt éli le; ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a napi cselekedeteit élõ lelkiismerete folyamatosan elemzi és értékeli, miáltal a helytelen tettek megbánása és a szükséges konzekvenciák levonása jelentõsebb késedelem nélkül megtörténhet. Az élõ lelkiismeretünk az a szerv vagy funkció, amely az Istennel való megszakítás nélküli, élõ kapcsolattartást, a kommunikációt ‘intézi’. Ami a bûnöket illeti: azok irányulhatnak a teremtés (valamely mozzanata), egy másik ember és/ vagy közvetlenül Isten ellen. Közvetve persze az ember minden bûne a gondviselõ Isten ellen irányul, de - amint azt az iménti evangéliumi idézetbõl is láthattuk - az elkövethetõ legnagyobb emberi bûn Isten káromlása, megtagadása, a vele való tudatos szembefordulás vagyis a nyílt és közvetlen konfrontáció a Teremtõvel, ami azzal is egyenlõ, hogy az ember ‘a világ fejedelmével’ köt inkább szövetséget. Ezért van, hogy a legsúlyosabb bûnök mindegyike az ember kevélységébõl levezethetõ, mert az ember hajlamos a rosszra; arra, hogy Isten nélkül ‘képzelje el’ a világot, s benne a világ uraként, Istenként saját magát.



A bûnbocsánatról alkotott elképzelésemet is a saját véleményemként fejtem ki. Tekintve, hogy a bûn fogalma nyilvánvalóan csak Istenhez, Isten parancsolataihoz, valamint Jézus Krisztus földi tevékenységéhez kötõdik - Isten nélkül, ha Isten nem létezne, maga a bûn sem lenne értelmezhetõ; kizárólag ebben az egyetlen esetben válna létjogosulttá (legitimmé) a polgári igazságszolgáltatás ‘bûn’-fogalma! -; napnál is világosabb a számomra, hogy az elkövetett bûnök feletti ítélkezés joga is csak Istené lehet, vagyis egyedül ‘a bûn fogalmát megalkotó’ Isten döntheti el, hogy konkrét bûnös cselekmény elkövetõjét megbünteti, vagy felmenti, vagyis a bûnt ‘megbocsátja’. Ebbõl következik, hogy aki ellen egy másik ember bûncselekményt követett el; aki egy másik ember bûnös tettének a szenvedõ alanya, - az bármennyire ‘szeretne’ is, nem bocsáthat meg (legfeljebb a saját lelke ‘megnyugtatására’), mert a megbocsátás Isten privilégiuma. Mellesleg: Isten ítélete a bûn felett nem függ attól, hogy aki ellen a bûncselekményt elkövették, az ‘megbocsátott-e’. Ha a ‘mi ítéletünk’ - büntetés avagy megbocsátás - nem befolyásolja Isten döntését; akkor mi célból próbálkozzunk?! Ha a jogunkban állna bûnös embertársunknak megbocsátani; azzal vagy ‘prejudikálnánk’ Isten felmentõ ítéletét, vagy (ami annál is rosszabb!): ellenszegülnénk, ami képtelenség, s mutatja összeférhetetlenségünket. Sokkal indokoltabb (és nehezebben is megválaszolható kérdés): van-e jogunk figyelmeztetni, kvázi ‘felelõsségre vonni’ a bûnöst; hagyjon fel bûnös cselekedeteivel!? Milyen jogalapon hívjuk fel figyelmét az igazságra, az igazságosságra, ha saját lelkiismerete nem teszi ezt meg? Milyen jogon apellálunk ‘a lelkiismeretére’, ha õ azt saját akaratából, szándékosan ‘elaltatja’? Van-e jogunk harcolni valaki másnak, a bûnt elkövetõnek, vagy elkövetni szándékozónak ‘a lelki üdvéért’ a szabad akarata ellenében? Nem olyan-e ez, mint a fogadatlan prókátorság?! S vajon nem önnön kevélységünkbõl fakad-e, nem újból csak egyfajta elõítélkezés-e azt feltételeznünk, hogy ‘jobban ismerjük az igazságot, mint a másik’, akit el akarunk téríteni eredeti szándékától, korlátozva ezzel szuverén cselekvési szabadságában? Valószínû, hogy mindehhez nincsen jogunk. Valószínû, hogy minden embernek megvan az õ saját részigazsága, amelynek rejtelmeit igazából õ ismeri egyedül, és ennek tudatában cselekszik felelõsen vagy felelõtlenül, úgy, ahogy. Amikor a másik embert megpróbáljuk rávenni saját elképzelésünk realizálására; valójában átvesszük az õ lelkiismerete, tudata és szabad akarata teljes felelõsségét, ami megengedhetetlen beavatkozás, ehhez nincs jogunk.



Mérhetetlen károkat okozhat valamilyen tudományos, politikai vagy vallási, vélt igazság nevében elõítélkezni; gondoljunk csak például az inkvizícióra, a keresztes háborúkra, vagy Giordano Bruno halálára...! A pokol felé vezetõ út csupa jószándékkal, vagy inkább kevélységbõl eredõ elõítélkezéssel van kikövezve...



A bûnös embert - mint embert - szeretni kell; akkor is, ha folyamatos bûnöket követ el a világgal, másokkal, vagy éppen velünk szemben. A legtöbb amit tehetünk, hogy szelíden felvilágosítjuk õt, rossz úton jár; de ennél többre ne vállalkozzunk. Más kérdés, ha valaki megpróbálja a bûneit ‘kötelezõ viselkedéssé’ elõírni, vagy megpróbál bennünket a bûnei részesévé tenni; - esetleg igyekszik rávenni minket arra, hogy a visszataszító bûneivel együtt fogadjuk el, szeressük, s kövessük is õt: ebben az esetben részesítsük a bûnöst merev elutasításban, legyen az egyébként bárki. Hangsúlyozom: mindenkiben az embert lehet s kell szeretni; ámde természetes, hogy a bûneit sem elfogadni, sem szeretni nem kell, nem is szabad. A bûn nem része az ember személyiségének.



Mindazonáltal legyünk óvatosak mindenki más bûneinek megítélése tekintetében! Az természetes, hogy magunknak is el kell igazodnunk a jó és a rossz cselekedetek megítélésében, no és persze ennek általában a legkézenfekvõbb módja, ha mások tettei felett törünk pálcát. Ámde sohase feledjük a házasságtörõ asszonyról szóló példabeszéd intelmét: az vesse rá az elsõ követ, aki maga bûntelen. Vagyis addig ne vegyük észre a más szemében a gerendát, amíg a miénkben szálkák vannak...



Ne ítélj (elhamarkodottan vagy részrehajlóan), s akkor számíthatsz rá, hogy Krisztus hozzád is irgalmas lesz, ha majd eljön végítélkezni!




9. Szerethetjük-e tiszta szívbõl az ellenségünket, aki az értékeinkre, a hazánkra, a családtagjainkra, a nemzetünkre, a kultúránkra, a vagyonunkra, a szeretteinkre és tetejébe még az életünkre is tör?



Az ember jószerivel azonnal rávágná a megfelelõ választ: soha!


Mitõl sem irtózunk jobban, mint attól, hogy kiraboljanak, földönfutók legyünk a saját hazánkban, bántalmazzák a legközelebbi rokonainkat, elszeressék a hitvesünket, rabigába (kamatrabszolgaságba) hajtsák a nemzetünket, meggyalázzák a hitünket, elpusztítsák a kultúránkat; sõt rablógyilkosok, vagy ellenséges náció hadserege elvegye az életünket is! Ha körülnézünk a világban (lásd pl.: iraki háború), láthatjuk, hogy ma még mind az egyének, mind a nemzetek indítékait mindenekelõtt a gyûlölet és a bosszú irányítja, illetve vezérli. Liberális-szocialista barátomra az idén rájárt a rúd! Elõbb a felnõtt fia budapesti lakását, - pár hónappal késõbb meg a dunakeszi nyaralóját ürítették ki ‘csontig’ az ún. ‘profi’ betörõk. Keresetlen szavakkal szidta - mint a bokrot! - a ‘feltételezett tetteseket’, a képmutató biztosítót és a mindig tehetetlen rendõrséget. Valahogy most nem voltak (kéznél) valós ellenérveim a szóáradatával szemben... (Mit lehet tenni, így járnak azok a gazdagok, akik ‘egyszerre több helyen’ nem képesek lakni, - gondoltam azután.)



A másik barátom, aki meggyõzõdéses keresztény; - írt egy csodaszép bekezdést a szokásos heti ‘avantgárd glosszájában’, ami az Irak elleni amerikai háborúról szólt. Írta ezt akkor, amikor az angolszász ármádia már éppen felsorakozott a Perzsa-öbölnél, ám a gombnyomás váratott magára. Azt álmodta egy nap ugyanis, hogy az amerikai politikai és hadvezetés bejelentette: a hadsereg ‘díszszemlére felsorakozása’ egy jó hecc volt, de ne tovább; hátra arc, s hazamennek háború nélkül. Az amerikai elnök mint jó keresztény ‘rádöbbent’, hogy a szeretetparancs erõsebb a gyûlölet ószövetségi ‘gyakorlatánál’, s visszavonta seregeit.



A barátom egyszer már azt is ‘eljátszotta’ a televízióban - mármint a filmfelvételt, visszafelé! -, hogy a manhattan-i WTC-tornyok, melyek 2001. szeptember 11-ikén terror-támadás következtében dõltek össze; egyszer csak elkezdenek újra kiformálódni, felállni az irdatlan sitt-és füsttömegbõl, újra párhuzamos felhõkarcolókká, ikertornyokká állnak fel, és mintha mi sem történt volna: ‘kirepül a tornyok testébõl’ egy-egy Boing-óriásgép...! Sajnos, az én barátom naiv-ártatlan, keresztény ‘utó-jóslatai’ sem a tornyok, sem a háború esetében nem váltak be...



A gyûlölet sok évezredes, beidegzett praxisa gyõzedelmeskedett most is. Pedig igazából sem az egyik, sem a másik esetben nem emlékszem elõzetes ‘kõdobálásra’, amit ugyebár kenyérrel illett volna viszonozni. Mi lett volna, ‘ha van’ - elõzmény?! Egész New York dõl romba, vagy ténylegesen kitör a harmadik világháború? S mi lesz vajon a világgal, ha a köveket, vagy a semmit; mindig kõvel, vagy a Bombák Anyjával dobják vissza?! Csoda, ha a Bibliában meg van írva az Apokalipszis?



Van-e, lehet-e a folytonos erõszaknak, a gyûlöletnek, a bosszúnak, az „úgy kezdõdött, hogy a másik visszalõtt!” típusú gondolkodásnak és cselekvésnek a világ egésze szempontjából pozitív végkimenetele? Az ilyen világ (idõ)horizontján soha nem feslik az ezerszínû szivárvány - Isten, a teremtés és az evolúció következetes; borúra nem jön derû úgy önmagától. A rossznak csak rossz vége lehet. Amíg a világ (vezetése) rá nem döbben, hogy az egyedüli élet-alternatíva a szeretet törvénye, - addig nem reménykedhetünk semmilyen spontán kibontakozásban. A legnyilvánvalóbb tanulság, miszerint a jó - sosem történik magától. A jóért, a közjóért, a világ jobbrafordulásáért bizony küzdenünk kell, de a legkevésbé sem fegyverekkel, hiszen ki fegyvert ragad, fegyver által vész el. (Emlékezhetünk, hová vezetett a kommunista ‘békeharc’.) Az egyetlen megoldás, ha a Gonosz elleni harcunkat csak csupa jósággal vívjuk meg, vagyis: „Ha megdobnak kõvel, dobd vissza kenyérrel!” Ha megütik a jobbik orcádat, hát tartsd oda a balt is! Ha kirabolják a villádat - nincstelen hajléktalanok -; magad hívd be õket, kvártélyt és élelmet adj nekik! S egyáltalán: ami gazdagságod csak van, oszd szét, oszd meg a szegényekkel! A jó tett (helyébe jót várj!) visszatántorítja a bûnözõt az újabb gonoszságtól; de ha nem is, a bosszú mindenképp újabb gazságot szülne. Érdemes tehát irgalommal, megbocsátással és egyéb emberbaráti gesztusokkal próbálkozni! Ezt szintén a barátom mondta: „Ha mindenki (esetleg a római pápa is, vagy csak õ) elment volna Irakba - mint Papp Lajos magyar szívsebész -, és kéz a kézben békeláncot alkottunk volna: elmaradt volna az iraki háború.” Bizony nagyon indokolt lenne, hogy valami hasonló történjék: megmutassa erejét a jóhiszemû emberek óriási többsége, akik szívesen élnének már a szeretet törvénye szerint, ha nem akadályozná õket ebben maroknyi gyûlölködõ...



Kétségtelen, a krisztusi mentalitás nehezen követhetõ, mert ebben a mai világban másodpercek alatt nincstelenné válna az, aki mindenét felkínálja a potenciális tolvajnak, vagy rablónak! Hiszen lassanként a jogtalan eltulajdonítás, mások kifosztása, teljes kiforgatása javaikból általános társadalmi gyakorlattá vált, csak kapitalizmusnak, a profit törvényének, ‘közteherviselésnek’ nevezik, mert már mindennek fedõ-neve van. Gondoljunk csak bele! Minek nevezzük azt a ‘folyamatot’, amelynek során a rendszerváltó magyar állam - ellopva, privatizálva, egy tál lencséért eladva a nép társadalmi tulajdonát - kifosztotta saját állampolgárait? S minek nevezzük ezt a mostani ‘integrációs lépést’; aminek az a lényege, hogy néhány év múlva szabad tõkemozgásnak elkeresztelve a magyar haza (az anyaföldünk) európai úniós (francia, belga, holland, német, stb.) tulajdonná válik, merthogy az is globális-egyetemes részvénytulajdonná alakul, mint minden, ami mozdítható?



Minek nevezzük azt, ami Magyarországon 1990. óta közteherviselés címén folyik? Hogy a nyugdíj melletti munkabér sok éven át adózott; most pedig a göndörke szóvivõ (valamilyen Dávid) minisztériumában többen a nyugdíjak megadóztatásán törik a fejüket? Hogy az APEH, az adóhivatal szigorított adótételként kezeli s hajtja be a társadalom-biztosítási járulékot azoktól a szerencsétlen nincstelenektõl (lásd pl.: ‘kényszer-vállalkozók’!) is, akiknek egy fillér bevételük, s jövedelmük sincsen? Hogy a fényûzõen dõzsölõ és pazarlóan kiköltekezõ államot lényegében 4-5 milliónyi éhbéren élõ (nyugdíjas, állami alkalmazott s kisvállalkozó) szegény ember tartja el; miközben a nómenklatúrából ‘kikelt’ kommunista nagyvállalkozók a lopott vagyon mellé milliárdos adóhiányokat is felhalmoztak (pl.: Kordax, Co-Nexus) büntetlenül, s a multinacionális karvalytõke egyáltalán nem fizet adót, csak viszi ki a profitot számolatlanul az országból? Minek nevezzük azt a tudatosan (aljasul) kitervelt, és 1982-tõl módszeresen végre is hajtott folyamatot, Magyarország eladósítását (lásd még: Nemzetközi Valutaalap, Világ-bank, OECD, Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, ma meg már miniszterelnök, stb.), amelynek révén Magyarország összes nemzeti vagyona, termelõ-képessége, anyagi és szellemi értéke észrevétlenül a nemzetközi (nemzetek feletti!) pénz-oligarchia tulajdonába ment át, s amely az ország lakosságát örökre éhbéren tengõdõ, bedolgozó kamat-rabszolgává tette, a valamikori felemelkedés reménye nélkül? Minek is nevezhetnénk az európai úniós integrációt, aminek a leplezetlen célja Magyarország maradék nemzeti függetlenségének a felszámolása és hazánk regionális körzetté, s amerikai támaszponttá silányítása?!



Témánkkal összefüggésben az az alapvetõ kérdés fogalmazódik meg: lehet-e szeretnünk annak a (poszt)kommunista nómenklatúrának a hazaáruló képviselõit, akik a feltörekvõ komprádor burzsoáziával és a gyarmatosító globalizációs elittel összefogva, magas jutalékért (és pl. lovagkeresztekért, igazgatósági tagságokért, páholyfokozatokért stb.) cserébe eladták az egész országot - fejünk felõl a tetõt! -, és ‘eljátszották nekünk’ a rendszerváltás nevû szomorú-játékot, hogy senkinek se jusson eszébe ‘forradalmat csinálni’; s mire mindenki felocsúdott, nincstelen rabmadarakká váltunk a naivul hazánknak hitt, sûrû fonatúra szõtt kalitkában?! Lehet-e szeretnünk azokat az embereket - néhai Antall József, Göncz Árpád, Boross Péter, Orbán Viktor, Horn Gyula, Medgyessy Péter, Dávid Ibolya, Szili Katalin, Mádl Ferenc stb. -, akik magukat önfeláldozó, tiszteletre méltó felelõs személyeknek, a társadalom jó hírnévnek örvendõ képviselõinek, hõs hazafiaknak kiáltották ki; holott álszent, ál-keresztény képpel tették a nyakunkra a kést, csak azért, hogy õk, néhány-százan a mi hátunkon masírozzanak be a globalizációs világ-elit, az Illuminátusok Rendje tagjai közé; átmentve családjukat és szûk haveri környezetüket egy szép új világrendbe, a ‘New Age’ korszakába, mely egy kimerevített világtársadalmi struktúra, egy utópisztikus kasztrendszer, amelyben a kontraszelektált maroknyi arisztokrácia uralkodik a sokmilliárd kamatrabszolga felett. Szerethetjük-e azokat a mohó, hatalomvágyó, önzõ, pitiáner - ám mégis csak ‘közülünk’ való! - embereket, akiknek a földhözragadt hite mindössze csak odáig terjedt, hogy gyáván meg-hunyászkodva, milliók sorsát megtörve ‘biztosították’ önmaguknak a szebb jövõt? Ahelyett, hogy szembeszálltak volna a világot elárasztó szennyáradattal; feladtak minket, s az országot, hogy mentsék a saját irhájukat! Mindemellett március 15-ikén és október 23-ikán is ünnepi díszbe öltözve koszorúznak; neokonzervatívok, liberálisok és kripto-kommunisták egyaránt azonosulnak Petõfi Sándor, Kossuth Lajos, Széchenyi István, Deák Ferenc s Nagy Imre vélt vagy valós hazafias eszméivel. Kommunistázzák és fasisztázzák egymást; s mindeközben elfelejtik, hogy ebben a ‘mûfajban’ a legrettenetesebb képzõdmény Orwell 1984-e, a XX. századi vérfürdõk végterméke, a Nagy Testvér globális szabadkõmûves-kommunista világállama, - az új gazdájuk.



Szerethetjük-e ezt a Világállamot, amely a sorsdöntõ magyar kérdések ‘megoldását’ (endlösung?!) Brüsszelbe, Londonba és Washingtonba helyezi át? Szerethetjük-e újsütetû mentorainkat, legújabb ‘atyáinkat’: Romano Prodi-t, Günther Verheugen-t vagy Wim van Welzen-t, akik komisszárként igyekeznek elõírni a politikai korrekt viselkedésünket? Szerethetjük-e Henry Kissinger-t, Zbigniew Brzezinski-t, Rumsfeld-et, Wolfowitz-ot, akik közvetlenül megszabják majd, hány ezer magyar katonát kell a saját költségünkre kivezényelnünk a világ legtávolabbi tájaira, hogy érvényt szerezzenek a háttérhatalom és Amerika katonai doktrínájának? Szerethetjük-e Alan Greenspan-t, James Wolfensohn-t és Soros Györgyöt, akiktõl a magyar gazdaság teljesítõ képessége és a legfontosabb mutatók (növekedés, infláció, bérek, költségvetés, stb.) függenek? Szerethetjük-e Nancy Goodman Brinker-t, aki amolyan nõi Pilátusként a modern Róma (az USA) magyarországi helytartója?!



Szerethetjük-e összes gyarmatosító ellenségeinket, akik falból szabad-kõmûves páholyokba (lovagrendek, Grand Orient, Skót Rítus, Angol Nagypáholy, stb.) léptették és tömörítették a magyar ‘rendszerváltó’ elitet; és békés, látszólag politika-mentes ‘civil-társaságaikkal’ (Lions Club, Rotary Club, zöld-mozgalom, környezetvédõ társaságok, stb.) lefedik, irányítják és ellenõrzik a teljes magyar (gazdasági, társadalmi, politikai és kultúrális) közéletet, hogy a magyarságra erõszakolják a Világállam kontraszelekcióját, végleg megfojtva a magyar nemzetet?! Szerethetjük-e ellenségeinket, akiket valójában utálunk és gyûlölünk? Kevés földi ember; sõt, talán senki nem lehet képes erre!



Csak az, csak az olyan, aki kristálytisztán érti a Menny és a Föld fölé-alá rendeltségét, és tudatosan készül a feltámadás utáni, paradicsomi (túlvilági) örök életére. Aki tisztában van azzal, hogy a földi élet csak a következményeiben valódi; egyébként pedig ‘színdarab’, amelyhez az isteni teremtés (a legmélyebb titok) adja a virtuális színpadot és az egyéb díszleteket. Aki mindezt érti, az tudja, hogy a degenerált világ urai igazából csak a szánalmunkra, sõt, még inkább az irgalmunkra apellálhatnak, amit egyébként Krisztus tanításai is elõírnak! Minden ember Isten egyenrangú teremtménye, ezért ‘joga van’ a szeretetünkre. Még akkor is, ha felesküdött a bûnre, s így nem tud szabadulni a világ fejedelmével (emlékezzünk Krisztus szavaira!) kötött szerzõdésébõl...


A szeretet az egyetlen, amely oldhatja a gyûlölet kötõdéseit.




10. Milyen szeretet, mely feltételeket támaszt a másik érzései iránt?



Nyugodtan állíthatjuk - ilyen szeretet nincs. Nem mondhatjuk, hogy: ‘szeretni foglak, ha ezt és ezt megteszed!’; sõt, még azt sem várhatjuk el a másiktól, hogy a szeretetünkért cserébe szeressen bennünket. Az igazi szeretet (még a szerelem is!) feltétel nélküli érzés, nem támaszt feltételeket, követeléseket a szeretett emberrel szemben. A viszonzást nem várt ajándéknak tekinti; semmiképpen nem ‘adásvételnek’, jogi aktusnak, cserének vagy pláne kereskedelmi tranzakciónak. Kétség-telen, hogy egyes embereket jobban, - másokat pedig kevésbé tudunk szeretni. Vigyázat, mert az érzéseink olykor megcsalnak bennünket, - az érzés-viszonylatok csalóka, relatív és erõsen szubjektív erõterek! A szeretet - legyen általános és egyetemes. Legyen olyan alapérzés, mely eleve megakadályozza, hogy ellene cselekedjünk bármely társunknak - vagyis legyen afféle ‘béke-kisugárzás’, hogy megelõzze a bûnt! -, és tegye lehetõvé, hogy jót cselekedjünk azokkal is, akikkel egyébiránt nem szimpatizálunk. Az általános szeretet-érzésen túlmenõen azután bárkit szerethetünk sokkal jobban is; - a szeretet speciális túláradását nem tiltja semmilyen isteni törvény...



Az az ember, aki a szeretetét jogi formulákhoz, anyagi vagy másfajta ellenszolgáltatáshoz köti, szánandó, mert nem tudja, mi is a szeretet!




11. Támaszthatjuk-e feltételként igazságunk elfogadtatását?



Az elõzõekben már több vonatkozásban is említést tettem ‘az igazság bajnoka’ törekvések rendkívül kényes voltáról. Idéztem, s logikai úton bizonyítottam is, hogy itt a Földön, a földi életünkben hiú remény a valamiféle elvont vagy a konkrét, de önös érdekû igazság gyõzelmét várni, azért küzdeni; mert a Földön ‘nincs igazság’, s mivel minden relatív, - az egyetlen abszolút igazság Jézus Krisztus, az õ megváltó áldozata, a Mennyország ígérete, ami viszont nem e világról való...



Krisztus azt várja tõlünk, hogy már itt, a földi életünkben igyekezzünk hasonlatossá válni Istenhez. Az isteni (krisztusi) szeretet egyetemes; s így minden emberre egyaránt érvényes. Krisztus elvárja tõlünk, hogy minden embertársunkat egyformán szeressük; függetlenül attól, hogy a barátainkról, vagy az ellenségeinkrõl van-e szó. Krisztus éppen úgy szerette az ellenségeit is, mint a barátait; hisz még a keresztfán függve is kérte az Atyát: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Nagyon fontos, lényegbevágó Krisztus viselkedésének a ‘tanulmányozása’, - hiszen egyrészt senkitõl nem várt el olyat, amit saját maga meg ne tett volna, másrészt felülmúlhatatlan példával járt elõl ‘az ellenség szeretetében’, hiszen haldoklásában is gyilkosai lelki üdvét tartotta szeme elõtt. Nem támasztott semmilyen feltételt, nem mondott például olyat, hogy: ‘szeretni foglak benneteket, hogyha futni engedtek, nem feszítetek keresztre, s meghagyjátok az életemet’. (Ha emlékszünk: Krisztusnak nem kellett volna meghalnia, ha megtagadja a hitét, az Atyát, az Atyától való küldetését; vagyis, hogy mindennél jobban szeret bennünket, olyannyira, hogy az életét is feláldozza azért, hogy megszabadítson minket a bûneinktõl. Krisztust éppen megváltó szeretete ‘vitte a sírba’; persze tudta, hogy fel fog támadni.) De olyat sem mondott, hogy: ‘szeretni foglak benneteket, ha elfogadjátok az én igazságomat’. Igazságáról mindenek felett meg volt gyõzõdve, de tudta, hogy erõszakkal, érzelmi zsarolással, a szeretet ígéretével sem lehet senkit rávenni az igazság követésére. Mindenkinek magának kell ráébrednie, rádöbbennie az igazságra; - s lesznek olyanok, akik még a jó példa láttán sem ismerik fel, mit kell tenniük. Krisztus semmilyen feltételt nem támasztott; egyszerûen megmutatta, hogyan kell igazán, önfeláldozóan szeretni. Mert az igazi szeretet nem vár el, s nem is kér cserébe - semmit. Megmutatja magát, és azé lesz, aki elfogadja.




12. Az érdekbõl fakadó érzések és a szeretet alapvetõ különbözõsége



Mint láttuk; az igazi szeretet mentes minden érdektõl. Nem kérdez, és nem támaszt feltételeket, nem várja el saját igazságának elfogadását, s nem köti saját szeretetét a másik viszonzásához. Mármost az a nagy kérdés, hogy mi, halandó földi emberek (akik között mindmáig csak egyetlen Krisztus akadt!); - képesek vagyunk-e elvonatkoztatni gyarló földi érdekeinktõl, és nem csak megérteni s elfogadni, hanem magunk is gyakorolni a valódi, krisztusi szeretetet felebarátainkkal szemben?!


Csak azok az emberek lehetnek képesek erre - s ez egyben választóvíz is! -, akikben erõsebb a földöntúli vonzódás, mint a földhözragadtság. Akik nem hisznek a túlvilágban, a túlvilági üdvösség lehetõségében, azoknak minden érzelme kizárólag földi javakhoz, örömökhöz vagy élvezetekhez kapcsolódik; így tehát ezek az emberek transzcendentális értelemben teljesen megbízhatatlanok. Csak illusztrálásként említem meg, hogy a hitetlen ember esküje például egy fabatkát sem ér. Ilyen emberek esküjéhez kizárólag csak földi, anyagi érdekek (kényszerek) kötõdnek; - hiába esketi meg õket a bíróság, hogy „csak az igazat, a tiszta igazat” vallják; hiába kötnek majd házasságot „holtodiglan-holtomiglan” fogadással; hiába esküsznek fel például mint a magyar katonák a köztársaság zászlajára; és hiába veszi halálos esküjüket a titoktartásra ‘tagfelvételkor’ a szabadkõmûves páholy: mindez csupán üres szóvirág! Megjegyzem: az istenhit minden eskütétel alapfeltétele.


Hiába esküszik bárki, bármire a szívére, a Bibliára tett kézzel, vagy az édesanyja lelki üdvére, a gyermekei életére; - az eskü lényegéhez tartozik, hogy a mindenható Istennek tartozunk számadással, ha netán megszegjük. Ebbõl aztán az is következik, hogy a hitetlen emberek a ‘legnagyobb lelki nyugalommal’ esküdözhetnek össze-vissza; elvileg mindenfajta ‘földi következmény’ kockázata nélkül. (Érdekes dolog, hogy noha az eskü transzcendentális természetû; mégis fennmaradt - valós értelem nélkül - a világi államban is, amelytõl hivatalból idegen mindenféle túlvilági vonatkozás.) Ott tartottunk tehát, hogy a hitetlen ember minden érzelme gyarló evilági érdekeket, hajlamokat takar; akkor is, ha földhözragadt céljait ‘örök értékekre’ hivatkozva, nagy ügyességgel, körültekintõen álcázza. Ha az emberek óriási többsége nem lenne hihetetlenül naív, sõt, ostoba (s szintén földhözragadt), - az öncélú esküdözõk, ‘örök’ hûséget fogadók túlnyomó többsége nagyon könnyen leleplezhetõ lenne a: „Hiszel-e Istenben és az öröklétben?” - kérdés feltevésével. Ha nemmel válaszol; - egy szavát sem kell hinni... Éppen ez a ‘választóvíz’ adja a bármilyen földi érzelmek és a szeretet alapvetõ különbségét! Addig, amíg például a vágy, a szexualitás, az öröm, a barátság, a rokonszenv, a vonzalom, az utálat, az undor és a gyûlölet nyilvánvalóan földhözragadt, evilági viszonyulások, - addig velük szemben: a hit, a remény, a boldogság, és legfõképpen pedig a szeretet evilági értelemben rendre irracionális érzelmi ‘aktivitások’. A hit: olyan meggyõzõdés, melynek nincsen közvetlen tapasztalati (más szóval: empirikus) alapja. A remény valami olyasminek az eljövetelét (vagy az elmaradását) célozza, amelyhez ‘csodára’ lenne szükség... A boldogság a testi-lelki megelégedettség, a jólesõ, kellemes érzés olyan komplex maximuma, amely jobbára a képzeletünkben létezhet csak, mint etalon, de a valós életben elérhetetlen. A szeretet a földi életben abszolút irracionális érzés, olyan viszonyulás az embertársainkhoz, amelynek tisztára földi értelmezésben semmi értelme nincs! Ennek a bizonyítása rendkívül egyszerû, tekintve, hogy amennyiben a földi tetteinket kivétel nélkül az (anyagi, materiális) érdekek motiválják, határozzák meg, - akkor ‘a kizárólagosan csak’ földi viszonyok között semmi értelme nincs egy olyan érzelemnek, melyhez semmilyen érdek nem fûzõdik. Mondhatnám úgy is, hogy minden olyan társadalmi és állami rendszerben, amelynek a jogrendje, a gazdaságfilozófiája és a teljes közélete (közvéleménye, kultúrája, sajtója) is a materializmusra (az anyagelvûségre) épül, - a szeretet érzése számkivetett, értelmetlen és többnyire viszonzás nélküli. Más szóval: az a társadalom, az állam, amely különválasztja magát a vallástól, a hittõl, s - noch dazu - el is határolódik Istentõl; az igazából kirekeszti a mûködési folyamataiból a szeretetet, amely ezek után ‘számûzött, illegális funkcióvá’ lényegül át, s visszaszorul a szûk körû családi kapcsolatok keretei közé, vagy egyenesen ‘bent reked’ az egyének lelkében. A szeretet ugyanis olyan természet feletti érzelem, amelyhez az ember (lelke) egyenesen Isten adományaként jutott hozzá. Ennél fogva a szeretet az egyetlen olyan érzés, amely az Istennel való közvetlen (on line) összeköttetést, sõt, az emberek Istenben (Krisztusban) való összekapcsolódását is képes biztosítani, s lebonyolítani. Szeretet Isten nélkül - nem létezik.


13. ‘Túlélheti’-e, aki feltétel nélkül szereti minden felebarátját?



Sokan hiszik, azt állítják, s fennen hirdetik is (pl. Francis Fukuyama), hogy ez a világ, a liberális polgári demokrácia minden létezõ világok legjobbika, a társadalmi fejlõdés legmagasabb foka, amelyet már nem lehet túlszárnyalni sem gazdasági, sem kultúrális-szellemi értelemben. Ez a hit - hiedelem; minden fontos vonatkozásban súlyos tévedés.



A mai világ nemhogy nem a legtökéletesebb, hanem éppenhogy a leg-tökéletlenebb, amit a világtörténelem valaha is látott. Kétségtelen tény ugyan, hogy az ember immár 10-12 ezer éves technikai civilizációja elképesztõ magaslatokra hágott; olyanokra, amelyek meghódítását pár évszázaddal ezelõtt mégcsak nem is remélhette. Az ember (kevesek!) egyre többet tud a látszólagos anyagi világ ‘részleteirõl’; ugyanakkor a lényeget sem az elit, sem a tömegek nem értik - ‘hatalmas’ tudásuk ellenére sem. Ami az emberiséget en bloc és személyenként alaposan megtéveszti: a mindennapi élet átlagemberek számára is biztosítható, növekvõ kényelme; amit az elektronizált (mikrochipek) háztartási és munkagépek, a közlekedés és hírközlés - számítógépek, mûholdvevõ, CD és DVD, mobiltelefon, stb. -, az univerzális és interaktív média, a multimédia állítanak elõ tömeges fogyasztásra, minden vevõ számára.



A fogyasztói társadalom, a pénzügyi világhatalom jó helyen kapiskál; pszichológiai tesztjeivel már régen bebizonyította, hogy az emberek - sajnos még a felnõttek is! - elsõsorban fogyasztók, vásárolni, enni és inni, kalandozni, pihenni és szórakozni vágyó ‘nagy gyermekek’, akik könnyen levehetõk a lábukról, ha elárasztják õket ezer új játékszerrel. Ráadásul a fogyasztó ‘idomítható állatfajta’; befolyásolható, könnyen rávehetõ, hogy olyan fogyasztási szerkezetet kövessen, amilyet mások a médiában elõírnak a számára. Megszerzett fogyasztásán keresztül, amelyhez a többség körömszakadtáig ragaszkodik; az ember végsõkig manipulálható, - ami elsõsorban azt is jelenti, hogy szinte teljesen le lehet szoktatni, hogy a társadalmi közélet, a hatalom kulissza-titkai, vagy pláne abszolút igazságok s a transzcendencia iránt érdeklõdjék.



Az emberiség lassanként egységes birkanyájjá hülyül, s beterelik egy közös istállóba, az egységes világállamba; amelybõl aztán többé már nincs visszatérés az egyszer volt eredeti, valós fejlõdési alapokhoz, de még olyan elágazás sem kínálkozik, mely felkapaszkodáshoz, a tudat újbóli megvilágosodásához vezethetne. Egy világállam, amely átfogja az egész földgolyót, Grönlandtól Polinéziáig s az Antarktisztól Mikro-néziáig terjed, és amelynek a legtávolabbi pontjai szükségképpen 20 ezer kilométerre vannak a fõvárostól, Londontól, - természetszerûleg paranoiás, az uralkodó elitje fokozódó üldözési mániában szenved. A legrafináltabb módszerekkel igyekeznek minden hatalmat a világállam központja körül összpontosítani, ami a társadalom kettészakadásához vezet, s kialakul egy alapvetõen kétlépcsõs kaszt-rendszer: az elitréteg (a hatalom titkaiba beavatottak rendkívül szûk köre) és az elnyomott nép (a bankoknak reménytelenül eladósodott vagyontalan milliárdok) kibékíthetetlenül szemben álló kasztjai. Mivel az elit önzõ, bûnös és gyanakvó, - egyetlen lehetõsége uralma hosszú távú fenntartására, ha olyan diktatórikus rezsimet vezet be, amely noha gazdasági, politikai és kultúrális tekintetben abszolút anarchisztikus, pontosabban totális káosz jellemzi minden szinten; de az állampolgárai életének minden percét többszörös és kíméletlen ellenõrzésnek veti alá, a meglepetés és a véletlen teljes körû kiküszöbölése céljából. Minden telefonvonalat és minden helyiséget (munkahelyet és lakást) lehallgatnak, az összes postai küldeményt ellenõrzik, minden ember minden személyi adatát, jellemvonásait, betegségeit, különös ismertetõ jegyeit, beszédstílusát, írás-mintáit, szórakozási, vásárlási és szexuális szokásait párhuzamos számítógépes rendszerekben rögzítik, nyilvántartják, világnézetét és spontán véleményét folyamatos szöveganalízissel feldolgozzák, illetve minõsítik és értékelik. Gondolatrendõrséget vezetnek be, amelynek az a legközvetlenebb célja, hogy még idejében kiszûrjék a társadalomból a rendszerellenes elemeket, akiket vagy javító-nevelõ munkára, vagy végleges kirekesztésre (spontán kihalásra), esetleg likvidálásra ítélnek.



Az uralkodó elit tagjait kivéve, minden ember fejbõre alá mikrochipet ültetnek, amely egyrészt lehetõvé teszi a célszemély minden fontosabb adatának azonnali lehívását, másrészt tökéletes helymeghatározást ad, éppen úgy, amint már ma is követni lehet minden jármû mozgását az ún. ‘GPS’ (mûholdas) követõ rendszer segítségével.


Az emberek többsége ma még mosolyogva legyint, ha ilyesmirõl hall, vagy olvas. Pedig a helyzet egyáltalán nem nevetséges; gyakorlatilag éppen afelé tartunk, hogy a fent leírt szép új világrend megvalósuljon. Gondolom, ahhoz nem fér kétség, hogy egy ilyen világban nem (lesz) egy leányálom élni; még akkor sem, ha valaki a sorsnak abban a ritka kegyében részesül, hogy az irányító világelit tagja lehet. Az elnyomott nép vagyontalan s beavatatlan (esetleg munkanélküli, vagy kitaszított) tagjának lenni - egyenesen kibírhatatlan lehet! A létbizonytalanság is általános, hiszen a paranoiás hatalom mindenkit folyamatosan üldöz; akkor is, ha az illetõt a legcsekélyebb vétségek sem terhelik. Lehet-e csodálkozni azon, ha az antagonisztikus kasztok tagjai ellenségként engesztelhetetlenül gyûlölik egymást; mivé lesz a szeretet ilyen baljós körülmények között? Elvárható-e egy nincstelentõl, hogy ‘mindenható urát’, a diktátort, a politikust, a bankárt, a vállalkozót, a végrehajtót (aki végül kihúzza alóla a talajt, és elviszi a feje fölül a tetõt) ezekután mégiscsak szeresse?! Márpedig nincs más út, csak a szeretet!



A mélyen istenhívõ ember nem hazudhat sem önmagának, sem ennek a szomorú-szép ragadozó világnak. Nem hitegetheti magát azzal, hogy holnap majd minden ‘újra’ jó lesz (sosem volt jó!), hogy az álszent és gonosz kizsákmányolók hirtelen megvilágosodnak, s profit-hajhászás helyett önsanyargatóvá válnak, illetve szétosztják minden vagyonukat.



De az igaz ember a külvilágot, a többi embert sem hitegetheti azzal, hogy beveszi a sok maszlagot, amivel hivatalos és privát formában egyaránt jócskán ‘etetik’; nem tehet úgy, mintha elfogadná, hogy ez a Föld, a mérhetetlen önzés és a kérlelhetetlen gyûlölet kétarcú bolygója hipp-hopp (újra) Paradicsommá változtatható - Isten ellen és nélkül...! Nem; a tisztességes ember nem viselkedhet, nem élhet kettõs identitás szerint, mintha e világon ‘elfogadná’ a Sátán (a pénz) uralmát, amíg a túlvilágon Isten bocsánatát, s az üdvözülést reméli! Színt kell vallania; ami persze nem jelenti azt, hogy aki ‘a pokolba kívánja ezt a hazug és néppusztító kormányt’ - az összes elõdjével és a hasonszõrû külföldi kormányokkal együtt! -, az mind azonnal ‘adja fel magát’ a gondolat-rendõrségnek. Egyetlen becsületes megoldás van: a szótlan ellenállás, a passzív rezisztencia. Ami a szeretetet illeti; egyszerûbb és könnyebb lesz ‘elfogadnunk siralmas helyzetünket’, és szeretettel szánni esküdt ellenségeinket, ha józan ésszel átgondoljuk, mirõl van szó valójában!? Isten országa - mint tudjuk - nem errõl a világról való. Következés-képpen mi, jók nem ezen a Földön akarunk ‘jólétben’ élni, hiszen egy fenékkel egyszerre két lovon nem lehet ülni; más szóval nincsen olyan szerencsés ember, aki mind a földi, mind az égi karriert megnyerheti.



Mi, jók az égi karrierre pályázunk; következésképpen semmi különös nincsen abban, hogy földi életünkben csak a siralomvölgy jut osztály-részünkül. Gondoljunk arra, hogy Isten nagyon is körültekintõen és igazságosan rendezte be a világmindenséget, hiszen jó és rossz, földi élet és öröklét, bûn és bûnhõdés, gazdagság és kárhozat, szenvedés és üdvözülés jól kiegészítik, kiegyenlítik egymást. Az ember az Istentõl kapott szabad akaratával úgy is dönthet; nem akar üdvözülni, hanem inkább a földi gazdagságot, a földi jólétet választja, s nem áll ellen az ördög egyetlen élvezetekre hívó csábításának, kísértésének sem. Úgy is mondhatjuk: ezek az emberek ‘aprópénzre váltják’ az üdvösséget, és ‘felgyorsított tempóban’, mint egy halálos vágtában élik le és meg bódult kérészéletüket, ami természetszerûleg együttjár azzal az önként vállalt ‘végítélettel’, hogy az élet habzsolása a halállal végleg végetér.



Szánnunk és szeretnünk kell ezeket a tévedésben szenvedõ, rögeszmés embereket, akik voltaképpen jót akarnak (saját maguknak), de rosszul teszik, amit tesznek. Igyekezzünk szeretettel, önzetlen és szelíd szóval megvilágítani súlyos tévedésüket; hátha belátják és jó útra térnek. Ne reméljünk ‘hirtelen haladást’, és viszont-szeretetet sem, mert akiben a transzcendens lényeg, az Istentõl kapott lélek fogolyként bezárva vagy gúzsba kötve ‘lélekzik’ csak, az hajlamos személye elleni támadásnak venni szorgos igyekezetünket. Ne erõszakoskodjunk, ne ironizáljunk, s ne feszítsük túl a húrt; - a szelíd helyreigazítás az egyetlen, amit mi, jók még bízvást megtehetünk. De mi lesz velünk, jókkal; mik az élet-esélyeink egy olyan világban, amelyben az életüket aprópénzre váltók végtelen serege vesz körül bennünket, akiknek hiába magyarázunk?!


Tekintve, hogy mi, jók a túlvilági paradicsomra, a Mennyek Országára voksolunk, s tesszük rá teljes földi életünket; - túl sok jóra, gondtalan hosszú életre nemigen számíthatunk. Semmi garancia nincs arra, hogy a ‘ki, ha én nem’ típusú embertársaink nem gondoskodnak jó elõre a halálunk gyors eljövetelérõl, nem löknek ki mindjárt ebbõl a világból, amint rájönnek, hogy nem közéjük tartozunk. Jézus Krisztus mondta: „Senkinek nincs megígérve a holnap.” Az igaz, tiszta életû embert ez a ‘kilátás’ - túlságosan nem zavarja. Az igaz ember egész életében az üdvözülésre, a feltámadás utáni boldog öröklétre készül, és mindig készen áll arra, hogy távozzék ebbõl a földi árnyékvilágból. Igazából a halál kvázi megváltásként is felfogható: az ember megszabadul összes földi kötöttségétõl (pl. az unalomtól, az arra érdemtelenek térítésének kötelezettségétõl, a megalázástól, az igaztalan támadások kivédésétõl), s végre ‘annak szentelheti életét’, örök életét, amire mindig is vágyott. „Akit megaláznak, az felmagasztaltatik.”




14. Életünk feladása, mint a legvégsõ szeretet-áldozat



Kamasz koromban mindig némi irtózattal vegyes csodálattal adóztam azoknak - tanulmányaim, olvasmányaim mártír hõseinek -, akik saját, egyetlen/tulajdon életüket is készek voltak feláldozni valamely nemes eszme oltárán; például egy forradalom társadalom-megújítási céljai el-érése érdekében. Õszintén szólva már kora ifjúként sem lelkesedtem túlságosan a Petõfi Sándor típusú lánglelkû költõk és forradalmárok hõsiessége iránt! Két okból: egyrészt már igen fiatalon éltem a gyanú-perrel, hogy nincs az a földi (értsd: ‘földhözragadt’) eszme, amiért érdemes lenne meghalni, - másrészt gyanítottam azt is, hogy az élet igen drága kincs; aki képes ‘holmi emberi eszmékért’ kvázi eldobni magától, az nem hiteles, meggondolatlan személy, s nem az örökké-valóság küldötte. Márpedig én olyan példaképekre vágytam, akikben a késõbbi évtizedeimben, majdan öregségemben sem leszek kénytelen visszamenõleg csalódni - tehát olyanokra, akik nem ‘amortizálódnak’.



Már az elõzõ fejezetbõl is kiderült, hogy a halál gondolata nem izgat különösebben. De a korai, idõelõtti, értelmetlen halálé - annál inkább! Az emberek általánosságban gyarlóak, a - mégoly’ magasztos - céljaik úgyszintén. Felnõtt és értelmes ember sohasem lehet annyira gyarló, hogy megfeledkezzék Istenrõl, aki minden embernek felette áll. Senki nem hívhatja ki maga ellen büntetlenül a sorsot, mert a sors, a végzet könyörtelenül lecsap rá. Márpedig aki - megfeledkezve Istenrõl - csak emberi céloknak veti martalékául tulajdon életét, az nem érdemelheti meg és ki az örök világosságot, hiszen eldobja magától a bizonyítási lehetõséget, hogy tudniillik érdemes és méltó az üdvösségre. Petõfinek egy tartalmas, egész férfiélet állt volna a rendelkezésére, bizonyíthatta volna rátermettségét a mennybéli életre; ehhez képest csak a hazafiak, s a haza ‘örök emlékezetébe’ írta be a nevét. Furcsa paradoxon: ha Õ volt (lett volna) a csontváz, akit a Megamorv-expedíció Barguzinból hazahozott; valószínûleg közelebb került a valódi örökléthez - mint ha nem! Idõsebb korára feltehetõleg bölcsebbé vált, és átértékelte korábbi ideáit is. Az a híres ‘világszabadság’, amiért verseiben (még életében) már elõre megjósolta a saját ifjúi halálát, és amiért végül is tényleg az életét adta - nem létezik; pontosabban üres frázis, amelyet az építkezõ háttérhatalom adott a jóhiszemû ‘forradalmárok’ szájába, hogy ezzel a ‘jólhangzó’ csatakiáltással rohanjanak az értelmetlen, hirtelen halálba.



Mert a mûvileg elõidézett ‘nemzeti’ forradalmak (lásd: 1848., 1956., stb.) - mily’ szomorú ellentmondás! - mindegyike egy-egy tégla, sõt, mi több egy-egy tartó oszlop lett a nemzetek feletti világhatalom erõs építményében. Persze Petõfi(ék) nem ezért, a mai, világszabadságnak hazudott ál-liberális ál-demokráciáért adta (adták) életét (életüket), - hanem egy elképzelt ‘igaziért’, amit a háttérhatalom komisszárjainak soha nem állott sem érdekében, sem szándékában megvalósítani, mert jól tudták, hogy az ún. világszabadság egyrészt illúzió, másrészt csak utópia. Nincs tragikusabb, mint az utópiák hõsi halottainak emléke! A Petõfiék (s ebbe a gyûjtõ fogalom-körbe most nyugodtan beleérthetjük Nagy Imrééket is!) esete kiválóan példázza a személyes tragédiát, ami akkor következik be, ha valaki a szenvedélyes rabjává válik önnön rögeszméinek, s azokat, mint a legszentebb ‘ideákat’, minden másnak elébe s fölébe is helyezi. A világszabadság, vagy a független, szabad Magyarország képzete nem egyéb, mint modern bálványimádás, hiú ábránd, ‘a forradalmár személyiség’ saját exhibicionista csapdája, ami aztán minden további tragédiák forrása. Petõfi Sándorból, majd Nagy Imrébõl az utókor ‘bálványt csinált’; olyannyira nem értették meg az õ nagyságukat, hogy bezárták õket ‘a Panteonba’, amely hely ugyebár a végtelen, örök meg nem értés végsõ tárháza. Pedig hát ‘a történelmet’ a legkevésbé sem a nagy emberek, vagy még kevésbé a néptömegek csinálták, - hanem a rejtõzködõ háttérhatalom. A késõbb bálvánnyá, s nemzeti hõsökké avatott, illetve avanzsált szimbolikus személyek csak azért kellettek, hogy egyrészt nevük legyen azoknak, akik a kiontott vérért felelõssé tehetõk, másrészt akikre a nép büszkén emlékezhet. A hõsök asszonyai és sokat szenvedett barátaik, közvetlen környezetük (pl. Szendrey Júlia, Arany János; Vásárhelyi Miklós, Sándor András) egészen másképp emlékeznek a történtekre, mint a szépítõ utókor...!


A világi dolgokért, eszmékért vállalt mártíromság - szomorú luxus.



Más kérdés, hogy bizonyos emberek mintha csak vonzanák magukhoz az elkerülhetetlen halált; amely sorsszerûen közeledik, majd kvázi ‘menetrendszerûen’ be is teljesedik. Noha nem hiszek a reformátusok ‘eleve elrendeltség’ tanában, a predestinációban, - el kell ismernem, hogy létezhet, létezik végzetszerûen ‘vállalt’ halál, ami fátum. Jézus Krisztus egész élete egyetlen egyenes, töretlen vonal megszületésétõl rettenetes mártírhaláláig. Már kora ifjúságától tudta, hogy küldetése magában hordozza keresztre feszítését; mert az általa hirdetett eszmék annyira ellentétesek voltak a zsidó fõpapság által favorizált Tóra és a Talmud törvényeivel, hogy tanító, prédikáló életútjának nem lehetett másfajta vége. Idézet Máté evangéliumából: „Jézus és az ószövetségi törvény. Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem, hogy tökéletessé tegyem. Bizony mondom nektek: Míg ég és föld fennáll, egy ‘i’-betû, vagy egy vesszõcske sem maradhat el a törvénybõl, hanem beteljesedik az egész. Aki tehát csak egyet hagy is el a legkisebb parancsok közül s így tanítja az embereket, az igen kicsi lesz a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja is azokat, az nagy lesz a mennyek országában. Ezért mondom nektek: Ha életszentségtek fölül nem múlja az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.” (Mt.5,17-20.) Idézet folytatása az alábbi: „A földi javak és a mennyei kincs. Ne gyûjtsetek kincset a Földön, hol moly s rozsda emészt, ahol tolvajok betörnek és lopnak. Gyûjtsetek kincset a mennyben, ahol se moly, se rozsda nem emészt és tolvajok nem törnek be, s nem lopnak. Ahol kincsed, ott a szíved is. A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos lesz. De ha a szemed rossz, sötét lesz az egész tested. Ha tehát a világosság benned sötétség, mekkora lesz maga a sötétség? Senki két úrnak nem szolgálhat: vagy gyûlöli az egyiket s szereti a másikat, vagy az egyikhez ragaszkodik s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Mt.6,19-24.) Majd végezetül: „Jézus követésének a föltételei. Jézus nagy sokaságot látott maga körül, meghagyta tehát, hogy keljenek át a túlsó partra. Akkor egy írás-tudó lépett hozzá és így szólt: ‘Mester, követlek téged, bárhová mégy.’ Jézus így figyelmeztette: ‘A rókának odúja van, s az ég madarának fészke, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa a fejét.’ Egy másik tanítványa kérte: ‘Uram, engedd meg, hogy elõbb el-menjek s eltemessem atyámat.’ Jézus azonban így felelt: ‘Kövess engem és hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat.” (Mt.8,18-22.) Nézzük, mit is jelentenek a Jézus Krisztustól vett idézetek!


Tiszta sor; Jézus, Isten Fia - azért jött a Földre, hogy megváltoztassa az ószövetségi törvényt, vagyis hogy egyrészt a gyûlölet és a bosszú (‘szemet szemért, fogat fogért’) törvénye helyett bevezesse a szeretet törvényét; másrészt, hogy a bûnbánat és bûnbocsánat szentsége révén ‘elvegye a világ bûneit (Agnus Dei, qui tollis peccata mundi’), illetve Istennek az Ószövetségben addig csupán a választott népnek nyújtott kegyelmét kiterjessze minden emberre, s ezáltal ‘egyenjogúvá tegye’ a világ népeit Isten elõtt. Krisztus keresztáldozata azt célozta, hogy Isten Fiaként kiengesztelje az Atyát az emberiség által elkövetett bûnökért; vagyis annyira szeretett volna bûntelennek látni bennünket, hogy az életét áldozta érettünk. Áldozata elõre kitervelt, módszeresen végre is hajtott emberáldozat volt, melyben a legmagasabbrendû cél vezérelte, ti. az emberiség személyenkénti és potenciális kollektív üdvössége...



Sokan azért bírálják, s így nem is veszik fel a keresztény vallást, mert úgymond’ az egész Biblia ‘felesleges’ állati és emberi véráldozatokkal van tele (állandó ‘bárány’-levágásokkal - v.ö.: ‘Isten báránya’ -, vagy amikor Isten ‘elvárja’, hogy Ábrahám elsõszülött fiát, Izsákot áldozza fel neki stb.); ezért ‘ilyen erõszakos, vérszomjas Istent’ nem hajlandók elfogadni és imádni. Nem kívánom az Ószövetség (részrehajló) Istenét kritizálni, bár õszintén szólva a sok-sok vérrel magam sem tudok mit kezdeni; - mindenesetre tanuljunk meg különbséget tenni. Addig, míg az Ószövetség Istene véráldozatokat, emberáldozatokat követelt - bár Urambocsá’, mintha ezek az áldozatok az Újszövetség új korszakában sem szûntek volna meg! -, addig az Újszövetség Krisztusa áldozatot mutat be, ami 180 fokos fordulat! Az ember bûneit Jézus Krisztus, az Isten tulajdon fia; - a saját szörnyû szenvedéseivel, élete áldozatával, kínhalálával, isteni vérével mossa le, illetve váltja meg. Addig, amíg a nem kiválasztott népek emberének a sorsa az Ószövetségben teljesen bizonytalan és kiszámíthatatlan volt; addig Jézus teljesen világos ‘új szövetséget’, szerzõdést kínál minden embernek: aki megtartja Isten parancsolatát, az ‘nagy’ lesz a mennyek országában.



A második idézet (már volt róla szó) arra vonatkozik, hogy a földi élet átmeneti, s csak látszólag valódi; - az anyagi világ temérdek virtuális csecsebecséje természetfölötti léptékkel mérve valójában csak ócska kacat. Ami a világ emberi viszonylatait illeti, azok ‘méltók’ a matéria múlandóságához; - márpedig felesleges vackokat szenvedélyesen csak az gyûjt maga köré, vagy a tarsolyába, aki maga is ‘felejthetõ’, bóvli... A Mennyországban nincsenek tolvajok; ergo aki ott õrzi a kincseit, az a szívében valódi kincseket hordoz, s a lelke a mennyek várományosa. Az isteni választóvíz kérlelhetetlenül elválasztja egymástól a búzát és a konkolyt; ugyanis senki nem szolgálhatja egyszerre Istent és a pénzt, vagyis a földi hatalmat, - választani kell a kettõ között, még idejében. Nincs pardon; aki szereti a pénzt, a hatalmat, - az gyûlöli Istent!



Említettem már, hogy a kizárólag evilági célú életáldozatoknak nincs, nem is lehet semmi értelmük. Más a helyzet a transzcendens célzatú szenvedés-és élet-áldozatokkal! Lelki értelemben persze minden testi szenvedés - tisztít. Ám én osztom szakállas örmény barátom érett és bölcs véleményét, mely szerint csak annak a szenvedésnek van, lehet túlvilági értelme, amely Krisztus követéséhez, áldozatához kötõdik! Magyarán: ha valakit pl. azért ‘üldöznek’, mert polgárjogi harcos, az igazság ‘bajnoka’, szakszervezeti vezetõ, vagy egyszerûen azért, mert szeret ‘odamondogatni’, - az ilyen üldöztetés miatti szenvedéseknek transzcendens vonatkozásban semmiféle hasznuk, hozadékuk nincsen. Ám ha valaki ‘Jézus Krisztus útját’ - ami persze nem tévesztendõ össze az ún. krisztomániával! - választja, vagyis átéli, követi és hirdeti is Krisztus tanait, ami miatt a világi hatalom üldözi, s üldöztetésében súlyos, kvázi krisztusi szenvedések jutnak osztályrészéül; úgy az ilyen ember szenvedései nem mennek pocsékba, nem vesznek kárba, hanem mintegy megalapozzák az illetõ Mennyországba jutását. Az életünk feláldozása tehát nem feltétlenül ‘ a kínhalál utánzását’ jelenti, hanem azt, hogy életmûvünket, életutunkat Krisztus tanításához igazítjuk. Ha ezért üldöztetésben, szenvedésben lesz részünk - ne csodálkozzunk! -, hanem ajánljuk fel a megpróbáltatásainkat Krisztusért, amint Õ is ezt tette értünk egykor a keresztfán; és akkor a méltó jutalmunk nem fog elmaradni, mert megszabadulva a bóvlivilág hamis kötõdéseitõl, olyan csodálatos valódi világba juthatunk, amely a legmerészebb álmainkat is felülmúlja. Ne oly’ ostobaságokra gondoljunk, hogy Kaporszakállú ül egy nagy felhõn, s körülötte angyalok, a lábainál pedig az üdvözült emberi lelkek monoton hangon egy örökkévalóságig - hozsannáznak! Nem; a Mennyország valójában álmaink álma, - tökéletes, feltámadt s halhatatlan testünk valamennyi erényének, lehetõségének és teljesítõ-képességének a birtokában cselekedhet, bármit, ami tetszik, mert az ‘átlényegült’ világ törvényei semmilyen korlátot nem állítanak elé. Az ‘anyagi világ’ üdvözült, átszellemült szent állapotában - mely eredeti állapota! - ugyanis transzcendens törvényeknek engedelmeskedik. Az üdvösség tehát ‘mindössze’ azt jelenti, hogy az ember - miután már életével és halálával, feltámadásával kiérdemelte! - valóban hozzájut isteni képességeihez, omnipotenciájához, s Isten grandiózus tervének, a Teremtésnek alkotó részesévé, ‘társ-szerzõjévé’ válik.



Ám Jézus Krisztus és életútja követésének súlyos feltételei vannak, - errõl szólt a harmadik idézet. Jézus tehát figyelmezteti az Õt követni szándékozókat, hogy az üldöztetés minden elképzelhetõ nehézségére számítsanak. Aki Jézust követi; nem lesz nyugalma a földkerekségen, mert mindenütt megtalálják, hogy megsemmisítsék, mint Jézust. Más szempontból: aki úgy gondolja, hogy fontosabb (földi) teendõi vannak Jézus követésénél, amelyeket elõbb ‘szeretne elintézni’, hogy csak az után kövesse; - az inkább tegyen le szándékáról vagy felejtse el evilági viszonylatait, és habozás illetve feltétel nélkül kövesse Õt. Látjuk hát, hogy a megváltó ‘követése’ eléggé sarkított küldetés; nem lehet afféle ‘mellékállásként’ mûvelni! Krisztus követése egész embert, komoly és eltökélt szándékot, az összes következmények elõre mérlegelését teszi szükségessé, kötelezõvé, - illetve feltételezi. Tévedés ne essék; az Úr senkitõl nem követeli, hogy kövesse Õt, - de aki már ezt az utat jelölte ki a maga számára, annak nincs visszafordulás. A kényszerpálya tehát csak az önkéntes vállalkozás révén, után lép életbe. S bizony, ki teljes hitével, odaadásával, áldozatkészen vállalja a krisztusi megaláztatást; annak a vállalásában implicit formában benne foglaltatik a mártírhalál lehetõsége is, de a jutalma is méltó lesz: hisz’ odaát felmagasztaltatik.



Egy szép példát szeretnék elmondani arra, hogy az életünk feláldozása mennyire értelmes cselekedet lehet, - mind az evilági ‘utódlásunk’, de egyszersmind’ a túlvilági öröklétünk ‘biztosítása’ szempontjából is. A II. világháború végén, Székesfehérvár amerikai bombázásakor történt az eset, egy légoltalmi óvóhelyen. Felvonítottak a szirénák, s a bomba telibe találta a házat, amely recsegve-ropogva kezdett összedõlni. Az apa látta, amint megreped a mennyezet, kiszakadnak a gerendák, s azt is, hogy nincs menekvés. Hirtelen átlátta, hogy egy ember elfér a lóca alatt, s rákiáltott a kamasz fiára: „Ugorj fiam, a lóca alá!” Jól nevelt fiú volt, aki megszokta, hogy gondolkodás és mérlegelés nélkül teszi, amit az apja ‘parancsol’. Be is ugrott a lóca alá. A fiút élve kiásták a romok alól; - a lóca úgy-ahogy felfogta a leszakadó mennyezet ütését. Az apa meghalt; feláldozta életét a fiáéért. Azután nyilván üdvözült...!




15. Lehet-e a szeretetnek határa, egysége, kvantuma, mértéke?



Az elõzõekben bizonyítottam, hogy a valódi szeretet nem evilági, nem földi, hanem transzcendentális, Istentõl kapott érzés; a halhatatlan lelkünk isteni adománya, mely szeretet gyakorlásának a legfõbb célja, hogy minden felebarátunkkal (ellenségeinkkel is) képesek legyünk isteni módon kommunikálni, ami a lelkek közösségének elvi alapja. Magától értetõdõ ezek után, hogy - mivel végsõ soron minden szeretet õsforrása Isten, akinek a szeretet-tartalékai végtelenek! - a szeretetnek nincsen határa, végtelenül árad, ami önmagában is bizonyítja földön-túli természetét, hiszen az anyagi világunkban mindent kvantumokban mérünk; nincsen olyan energia, amelynek a forrásai kiapadhatatlanok. Ugyanakkor a szeretet nyilvánvalóan az anyagi világnál felsõbbrendû forrásból származik, hiszen míg a földi siralomvölgyi viszonyok nem képesek kioltani a tiszta lelkekbõl végtelenül áradó isteni szeretetet, - addig a szeretet gyökeresen képes megváltoztatni a földi élet folyását; képes megállítani a gyûlöletet, megbékíteni a háborúskodókat, vagyis túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a világegyetemben a szeretet a legfõbb szervezõ erõ, amely minden anyagi és szellemi létezõ fölött uralkodik.



Mégis mi (lehet) az oka annak, hogy rövid földi életünkben mégsem ‘látjuk bizonyítottnak’ az isteni szeretet végtelen nagy hatalmát? Mi az oka annak, hogy hiába érezzük lelki izmainkban az isteni szeretet duzzadó erejét, és hiába próbálunk újra meg újra érvényt szerezni itt, a Földön is a szeretet törvényének; - a hétköznapokban mégis minden kvázi a visszájára fordul, s végsõ soron a gyûlölet uralkodik a Földön?



A jelen tanulmányom 22. és 23. oldalán szereplõ újszövetségi (János evangéliumi) idézetekbõl mindent megérthetünk! Jézus a feltámadása után (de még Pünkösd elõtt) megjelent apostolainak, - búcsúszavaiban félelmetes tisztaságú jövendölés húzódik meg. Afféle ‘elrendeltség’, - amely szerint miután beteljesítette isteni küldetését, és távozik ebbõl a világból: a világ fejedelme lesz úrrá a Földön, s az emberiségen. Ez feketén-fehéren azt jelenti, hogy Krisztus választás elé állít mindenkit, minden egyes embert; tanításával és személyes áldozatával új irányt szabott a történelemnek, megmutatta magát, megmutatta a szeretet, az önfeláldozás erejét, - de egyszersmind’ válaszút, végsõ próbatétel elé állította az emberiséget azzal, hogy a megváltást ‘elvégezve’ átal adta a földi világot a Sátán kísértésének! Választanunk kell: aki nem Krisztus követését választja, az a Sátán rabszolgájává válik. De azt is jelezte, hogy ‘a világ fejedelmének’ nincs hatalma felette; majd vissza fog jönni - ítélni eleveneket és holtakat. Mindent megmondott elõre, még azt is ‘közölte’, hogy „a világ fejedelmét már elítélték”. Világos tehát, hogy ez a világ átmeneti idõre (legalábbis kétezer évre) a Sátán kezébe adatott. A ‘fejedelem’ ki is használja erejét, teljesen ‘belakta’ a terepet; minden embert egész életében kísértéseivel zaklat, azért, hogy a lelkét eltántorítsa Krisztustól, s örökre megkaparintsa. A próbatétel lényege éppen az; hogyan tud az ember hû maradni a számára tisztán megnyilvánult - hiszen minden írva vagyon! - megváltóhoz egy olyan világban, amely minden szögletében Krisztus halálos ellenségének, a Sátánnak a kénye-kedve szerint van berendezve! Immár cseppet sem csodálkozhatunk azon, hogy a Földön átmenetileg a gyûlölet az úr, - annak ellenére, hogy lelkeink mélyén még szunnyad ugyan, de mégis örökkévalóságra készül az ember igazi lényege, az isteni szeretet...



Az igazi szeretetnek - amely Istentõl ered - sem határa, sem mérték-egysége, sem kvantuma, sem mértéke nincsen.




16. A gyûlölethierarchia lépcsõi: zárt elitek milliárdokkal szemben



Jézus Krisztus megjövendölte: vissza fog térni a Földre. Tervszerû és elõre átgondolt visszatérés ez! Meg van írva, hogy ‘a fejedelmet’ már elítélték. Ezek szerint a Sátánnak is van (egy negatív!) ‘küldetése’; ezt beteljesíti, - s utána elítélik. Vajon láthatjuk-e elõre, mikor teljesedik be a Sátán ‘sorsa’? Nyilván akkor, amikor a földi világé, amelyet egy idõre a hatalmába kerített! Jézus Krisztus születése, küldetése, életútja és tanításai; üldöztetése, szenvedése, áldozata, kereszthalála, harmad-napon feltámadása és mennybemenetele; az emberiség megváltása az eredeti és szerzett bûneitõl mérföldkõ volt/lett a történelemben, mely Krisztus elõtt ‘csak a genezis, az õstörténet és az ószövetségi (ókori) háborúk céltalannak látszó története’ volt; Krisztus után viszont az emberiség ‘életgörbéje’ konvergenssé vált. Nem véletlen, hogy idõ-számításunk kezdetét éppen Krisztus születésétõl számítjuk; ennek az oka az, hogy ‘az addig céltalannak látszó’ történelem az Új Szövetség által ‘váratlanul’ értelmes célt kapott, vagyis ‘teleologikussá’ vált. Az Új Szövetség szó szerint értendõ; azt jelenti, hogy Krisztus szerzõdést ajánlott (és kötött) az emberiség jobbik, lelkes hányadával, amelynek közvetlen s értelemszerû folyománya, hogy a Krisztus születése utáni történelem már Krisztus által tervszerûen és tudatosan irányított és ellenõrzött folyamat, amely ‘a gyümölcs beéréséig’, a végítéletig, - konkréten Krisztus második eljöveteléig tart. Számtalan jelét látjuk annak, hogy ma a végidõk közeledtét éljük. Most nem elsõsorban az ószövetségi próféták (Ezekiel, Izajás, Jeremiás, stb.) jövendöléseire, - de nem is a János evangéliumában, vagy a Jelenések Könyvében leírt félelmet keltõ látomásokra gondolok. Kevéssé ismert, hogy különbözõ ‘égi jelekbõl’, pontosabban sorban megtörténõ valódi eseményekbõl lehet következtetni arra, hogy nemsokára itt a végítélet. Néhány ilyet felsorolok, pusztán az illusztráció kedvéért: (1) Ha majd újra létezik Izrael, a zsidók állama (mint tudjuk, 1947. óta létezik), - Jeruzsálem fõvárossal (ma még ‘hivatalosan’ Tel Aviv a fõváros). (2) Amikor fel-tárják és újjáépítik a Kr.u.70-ben lerombolt Salamon templomát (nem ellenõrizhetõ információk szerint már évekkel ezelõtt megtalálták). (3) Mint tudjuk; Szent Péter volt az elsõ pápa, Krisztus földi helytartója. Az azóta uralkodott és a még jövõbeli pápák neveit (Malakiás) külön-külön, csak a pápaválasztás után felbontható lezárt borítékok õrzik. Külön érdekesség, hogy a pápák a ‘borítékjuk’ tartalmának ismerete nélkül választanak maguknak nevet; aztán ‘megtalálják’ a borítékban azt a nevet, amelyet választottak. Eddig minden név ‘stimmelt’. II. János Pál után - még két felbontatlan boríték van. Kérdés, - az utolsó két pápa meddig fog élni, s uralkodni? Mert utánuk a végítélet jön el. Az utolsó pápa neve egyébként nem meglepetés, s már jó elõre ismert: II. Péter (‘közben’ ugyanis - nem volt másik Péter!)...



Sokkal inkább ‘kikövetkeztethetõ’ a közeli vég a Sátán mûködésének kvázi eredményességébõl. ‘A világ fejedelme’ - a pénzfétis imádata - uralma alatt lassanként elpusztul az emberi környezet. A Sátán által ‘befolyásolt’ emberiség rosszra hajló természete, az Isten ellen forduló ‘szabad’ akarata, mérhetetlen önzésébõl fakadó szélsõséges jövedelmi viszonyai (életminõsége) és önpusztító technikája lassan de biztosan felõrlik bolygónk (Gaia) anyagi, biológiai, szellemi ‘tûrõképességét’; a végtelennek hitt erõforrások kimerülnek, az ökoszisztéma felborul.



A Földön visszafordíthatatlan és katasztrofális folyamatok zajlanak ‘a felszín alatt’; minden ‘megnyugtató látszat’, illetve derûlátó érvelés ellenére már meghaladtuk az inflexiós pontot; a relatív túlnépesedés, a kiegyenlíthetetlen vagyoni különbségek miatt az elnyomott népek és elnyomóik között kialakult antagonisztikus ellentétek, a politikai feszültség s a helyrehozhatatlan környezetszennyezés következtében már most kiszámítható, ‘megjósolható’ a még hátralévõ idõtartam.



Amint korunk nagy szabadgondolkodója, Sándor András jövendölte, ‘A történelem elmezavara’ (Püski 1996.) címû könyvében: "A nemzeti fasizmusok túlélõ maradványai zavarják a globális fasizmusnak ezt a replikálódó (szervesen kiépülõ) organizmusát: keresztezik "a vezetésre eleve elrendelt" globális világelit, illetve a kiszolgáló szerepre eleve elrendelt globális embertömeg földgömb-méretû struktúra-eloszlását. Ennek a globális struktúrának a hormonja a pénz, oxigénje pedig az információ. A migráció elõsegítése és szorgalmazása a nemzetek szétoldódását (ezzel a nemzeti célok eltüntetését) és egységes, mûhold-hipnotizálta kiszolgáló-tömeg létrehozását célozza az összes kontinensen. A "skinhead"-mozgalom megragadt a fasizmus egy korábbi és idõszerûtlen állapotában, s ezzel a merõben új, globális fasizmus számára álcázási lehetõséget ad: ez utóbbi a demokrácia jegyében léphet föl a tegnapi fasizmus ellen. A valóság tehát az, hogy a tudomány és a technika új szintje - a hozzáférés a nukleáris energiához, az elektronika, a szociotechnika és a tudatbefolyásolás ipari méretûvé válása, az ûrtechnika, a génsebészet - megsemmisítette a nemzeti létmûhelyeket és életvilágokat, valamint a demokráciát, mint társadalmi mûködési rendszert. Miután az elõkészítõ fázisok a XX. század elsõ felében a nemzeti társadalmakon belül lezajlottak, a XX. század végére a monetáris folyamatoknak, mint az emberi energiákat globális méretekben összegyûjtõ és szétosztó csatornáknak kizárólagossá válásával globálissá tették a fasizmust, mintegy megvalósítva Hilferding "generálkartell" látomását. Ez a válasz a következõ kérdésekre, melyek újra meg újra megfogalmazódnak milliárdnyi emberben: a puszta vázzá vált demokratikus intézményrendszer keretein belül miért nincs demokrácia? Miért válik a demokratikus intézményrendszer erõszak-érvényesítõ mechanizmussá? Miért nem érzi magát otthon az ember a saját hazájában? Miért semmisíti meg a szabadságot éppen a liberalizmus? Miért tûrnek el hosszú évekig (valójában táplálnak) olyan véres háborúkat, mint a közel-keleti, a vietnami és a délszláv? A kor a globális fasizmus kora, bárminek hazudják is világ-császárokká vált tõzsdehiénák. Sajtója és tömegtájékoztatása emberi jogokról és demokráciáról beszél, amíg hazugságai el nem kopnak. Teljhatalmú tõzsdearisztokráciája (a "magas intelligencia-hányadosú" világ-elit) ellenõrzés nélkül azt tesz az emberiséggel, amit akar. A nemzeteknek, mint kultúrális lényeknek és az önrendelkezés alanyainak, kilátása a halál. S az extrém kétségbe-esés zsákutcába kergeti õket: az öngyilkos terrorba. A Föld az Antikrisztus kezébe adatott, s ez az ökológiai katasztrófa felé kormányozza. A politikát, mint pelyvát, fújja szerteszét a szél. Nincs más lehetõség, mint lárvaarcunk alatt õrizve átmenteni a rejtett, mélyben melengetett Krisztus-arcot (az Ember Fiáét az ember-telenség pokol-bugyraiban), és Isten-eresz alá húzódva várni be az idõk teljességét." Jobban, szebben még senki nem fogalmazta meg ezt!



Sándor Andrást (aki mellesleg nemcsak író, politikus, forradalmár szabad-gondolkodó és filozófus, hanem gyakorló környezetvédõ és ökológus is volt) - méltán tekinthetjük kései ószövetségi prófétának is; éppenúgy, mint Nostradamus-t, aki az 1500-as években felvázolta újszövetségi világunk baljós politikai és ökológiai jövõjét. Nostradamus lényegében elõre látta az összes számottevõ politikai kataklizmát (háborút) s az összes számot-tevõ környezeti katasztrófát egyaránt. Mégis miket ‘jósolt’, amibõl a vég-idõk közeledésére következtethetünk? Minden eddiginél is pusztítóbb III. világháborút, amelyben a keresztény és az iszlám vallás (a nyugati és az arab civilizáció) konfliktusa lesz a meghatározó, a domináns, - fõszerepet kap benne Oroszország. Errõl ma így ír Drábik János az ‘Uzsoracivilizáció II.’ címû kötetében: „Albert Pike az illuminizmusban kárpótolta magát. Elfogadta a világállam és a világkormány-elképzelést, és végül is az Egyesített Szabadkõmûvesség Világtanácsának az élére került. 1859. és 1871. között õ dolgozta ki a jövõben kirobbantandó 3 világháború katonai stratégiáját, amelyre három forradalommal (!) párhuzamosan kerülne sor, s amely világháborúk végül is lehetõvé tennék, hogy a XX. század legvégére az illuminátusok elérjék céljukat, a világ feletti hegemónia megszerzését s a világ egy központból történõ irányítása létrehozását. (...) Az I. világháborút azért kell megszervezni, hogy az illuminátusok megdönthessék a Romanov-dinasztia hatalmát Orosz-országban s kipróbálják a hatalom monopolizálásának új rendszerét, az ateista kommunizmust. (...) A II. világháború kirobbantásához a fasizmus és a politikai cionizmus ellentéteit kell kihasználni. Ennek a háborúnak meg kell semmisítenie a fasizmust, illetve a nácizmust, és el kell vezetnie Izrael állam (!) létesítéséhez Palesztinában. A II. világ-háború alatt a nemzetközi kommunizmust meg kell erõsíteni, hogy alkalmas legyen a világ sakkban tartására. Albert Pike elképzelése: a III. világháborúra pedig azért kerülne sor, hogy megoldja a politikai cionizmus és az iszlám világ (!) közötti konfliktust. A két oldal aztán kölcsönösen kimerítené egymást, ez pedig elõkészítené a háttérerõk illuminátus világközpontjának átfogó és teljes hatalomátvételét. (...)



Részlet következik Albert Pike Giuseppe Mazzini-hoz, az olasz carbonarik vezetõjéhez írott levelébõl, mely a londoni British Museum Library-ben a katalogizált levelek között máig megtalálható: „A szabadjára engedett nihilisták és ateisták segítségével olyan félelmetes társadalmi katak-lizmát provokálunk, amely szörnyûségében megmutatja valamennyi nemzetnek az abszolút ateizmus, a barbárság és a legvéresebb fel-fordulás hatékonyságát. A polgárok ekkor rákényszerülnek, hogy védelmezzék önmagukat a forradalmárok kisebbsége ellen, és meg fogják semmisíteni a civilizáció lerombolóit. A többség, amelynek istenhivõ szelleme ettõl kezdve iránytû nélkül marad (!), kiábrándul a kereszténységbõl. Ezek a kiábrándult keresztények - vágyódva egy ideálért, de nem tudva, hová forduljanak imádatukkal - elfogadják az igazi fényt a tiszta luciferi doktrína (!) egyetemes megnyilvánulásán keresztül, amely ekkor végre széles körben ismertté válik. Ez a meg-világosodás annak az általános mozgalomnak lesz az eredménye, amely a kereszténység és az ateizmus lerombolását, elpusztítását (!) követi, amelyek egyidejûleg lesznek legyõzve és megsemmisítve.”


Hogy a háttérben manapság valójában mi is zajlik; ragyogóan fogalmazza meg Palotás Pál (Seattle), a KAPU folyóirat 2003. januári számában:


„Az igazi eredeti bûn: a titokzatosság. A tét felmérhetetlen nagyság-rendû: az egész emberiség sorsát érintõ PÉNZ VILÁGURALMA. Krisztus Urunkat követem, ellentétben a Mammonnak engedelmes nemzetközi pénzvilág ‘papjaival’. Szemben találom magam az egész zsidó-keresztény világgal is, mert az egyházak õsidõk óta már nem követik Jézus tisztán kijelölt útját az emberiség földi élete s túlvilági boldogulása felé. A mai keresztény egyházak a nemzetközi nagytõke kitartottjai. Krisztus korbáccsal ûzte ki a tõke akkori bankárait a templomból. Kinyilatkoztatta: senki nem szolgálhatja egyszerre az örökkévaló Istent és Mammont, továbbá azt is, hogy semmit sem lehet titokban tartani, amit ne lehetne hirdetni, és semmit nem lehet elrejteni, ami történik. Közismert az a mondása is, hogy könnyebb a tevének átmenni a tû fokán, mint a gazdagnak a Mennybe kerülnie. Krisztus élete, tanításai és kínhalála a gazdagság, a (már akkoriban is létezõ!) pénzhatalom ellen irányult. (...) A világuralomra törekvõ nagytõke a világhatalmat (értsd: USA, mint világcsendõr) használja fel ugródeszkának, - azt látja el a mindenható pénzzel, ásványi kincsekkel, évezredes titkokba burkolt bevált trükkökkel az eredeti bûnig visszamenõen. A pénz persze nem ajándék, hanem kölcsön. Így az USA eladósodása nõ, csakúgy mint az elszigeteltsége, az egy idõben több fronton való hadviselés veszélye és - természetesen - a terrorista támadásoknak való kiszolgáltatottság. Ami kijár a láncos kutyának.”



Közben ‘ne feledkezzünk meg’ Nostradamus azon jövendöléseirõl sem, amelyek iszonyatos természeti katasztrófákról szólnak! A legkevésbé se’ kívánom ezeket most mind felsorolni; de egyet, egy bizonyos fajtát azért - mint jelen korunkra, az elmúlt napokra legjellemzõbbet, megemlítenék. Ez pedig - a földrengés! Kezdõdött pedig a sorozat még néhány hete Török-országban, majd folytatódott Indonéziában, Algériában, Japánban, - majd ismét Algériában. A baljós jelek azt mutatják, hogy egy hosszú, több ezer kilométeres óceáni törésvonal mentén remeg az egész földgolyó; s ilyen, átfogó rengésre legalábbis évtizedek óta nem volt példa. Ezen törésvonal mentén a legveszélyeztetettebb, legsûrûbben lakott területek kétségkívül: Japán, és az Amerikai Egyesült Államok nyugati partja, úgy mint Los Angeles és San Francisco térsége. Itt volt is, lesz is katasztrofális rengés.



Idézet következik az Újszövetség Máté evangéliumából: „Jövendölés a világ végérõl. Jézus kilépett a templomból és elindult. Csatlakoztak hozzá tanítványai és mutogatták neki a templom épületeit. Õ viszont megjegyezte: ‘Látjátok-e mindezt?! Bizony mondom nektek: Nem marad itt kõ kövön, mit le ne rombolnának.’ Mikor az Olajfák hegyén leült, körülfogták tanítványai és kérték: ‘Mondd meg nekünk, mikor lesz ez? S mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének?’ Jézus így válaszolt: ‘Vigyázzatok, senki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben s azt mondják: én vagyok a Krisztus, és sokakat meg is tévesztenek. Hallotok majd háborúról és háborús hírekrõl. Vigyázzatok, és ne rémüldözzetek! Ennek mind meg kell lennie, de ez még nem a vég. Akkor nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhség, dögvész és földrengés (!) lesz itt is, ott is. De mindez csak a gyötrelmek kezdete. Aztán majd sanyargatnak és megölnek titeket, és miattam gyûlölni fog minden nemzet. Sokan el is tántorodnak hitüktõl, elárulják és gyûlölni fogják egymást. Sok hamis próféta támad és sokakat tévedésbe ejtenek. A gonoszság el-hatalmasodásával sok szívben kihûl a szeretet, ámde aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. Isten országának az örömhírét pedig hirdetik majd az egész világon bizonyságul minden nemzetnek. Csak ekkor jön el a vég.” (Mt.24,1-14.) „Krisztus második eljövetele. Nyomban e gyötrelmes idõk után a Nap elhomályosul és a Hold nem áraszt világosságot, a csillagok lehullanak az égrõl, és a világ-mindenséget összetartó erõk megrendülnek. Akkor majd föltûnik az Emberfiának jele az égen és jajgatásba tör ki a Föld minden népe, mert meglátják az Emberfiát, amint eljön az ég felhõin hatalommal és dicsõséggel. Szétküldi az angyalait hangos harsonaszóval, és azok összegyûjtik választottait a szélrózsa minden irányából, az ég egyik végétõl a másikig.” (Mt.24, 29-31.)




17. Tûrés, bizalom, rokonszenv, tisztelet, szeretet, szerelem; - mint az emberi ‘szeretet’ emelkedõ lépcsõfokai



Tûrni annyit tesz, mint nem tenni szóvá undorunkat, ellenérzésünket. A tûrés más szóval türelem a másik mássága iránt; vagyis tolerancia.


Az egyszerû eltûrésnél már - lesz, ami lesz! - jóval nyitottabb viszonyt tesz lehetõvé, illetve keletkeztet, ha együttérzõleg el is fogadjuk egy-mást; és nem csupán ‘megjátsszuk’ a kvázi kötelezõ rokonszenvet. A másik ember gondolkodásmódja, világnézete, álláspontja, érzésvilága feltárulhat elõttünk, ha nyitottak vagyunk a más személyiség el-és be-fogadására. Bizonyos, hogy a nyílt közeledésbõl mi is csak tanulunk, bensõnk gazdagodik; mert minden ember egy külön világ, - s minél több, a miénktõl eltérõ világot ismerünk, annál magabiztosabbak és erõsebbek lehetünk. Önismeretünk mások megismerésén át fejlõdik.



A bizalom a kölcsönös emberi érzelemnek ‘sorsdöntõ’ fokozata, mert tulajdonképpen ‘a bizalom létrejöttének pillanata’ a választóvíz, ami az ellenséget és a barátot egymástól megkülönbözteti. Ha valaki egy másik embert; részben ismeretlen, részben megismerhetetlen jellem-vonások hordozóját a bizalmába fogad, azt jelenti, hogy beengedte õt a saját személyisége elõszobájába, nappalijába, sõt, esetleg a háló-szobájába is, - legalábbis mindezeknek a lehetõségét megteremtette. A kölcsönös bizalom megszületése rendkívül exkluzív pillanat, éppen ezért rendkívül kockázatos is. A vakbizalom, amikor valaki kontrollját veszítve vakon beleugrik egy ‘mélyebb’ kapcsolatba, hirtelen támadt megérzés hatására vakon megbízik a másikban, amikor igazából eme bizalomnak még semmilyen pozitív alapja nincsen. A másik bizalmát bizony csúnyán ki lehet, és ki is szokták használni. Egyáltalán: ember és ember között a bizalom kétélû és meglehetõsen ingatag kapcsolati tõke, ami abból ered, hogy tudathasadásos lények vagyunk, isteni és állatias tulajdonságok, jellemvonások ötvözetei; - a kérészélet és az örökkévalóság határán éljük le küzdelmes életünket, amely próbatétel.



Egyetlen ember sem láthat bele a másik ember lelkébe; s legfõképpen soha nem tudhatja, hogy a másik, akit éppen a bizalmába avatott, hol is tart saját önfejlõdésében, - a kérészélettõl az örökkévalóságig. Épp mert nagyon eltérõ fázisokban találkozunk; igazából minden bizalmi viszony létesítése izgalmas kísérlet, amely temérdek meglepetést - jót is, rosszat is - tartogat a számunkra. A bizalmi viszonyból elvileg - bármi kialakulhat: ellenség és jóbarát, gyûlölet és szeretet egyaránt. A késõbb kialakuló, állandó és tartós ‘érzelmek’ viharossága a kialakult kölcsönös bizalom mértékétõl függ. Emberben megbízni hazardírozás és valójában szerencse dolga, mert a végkifejlet véletleneken múlik...



A rokonszenv már mindig feltételezi, hogy a bizalom ‘létrejött’. Úgy érezzük, hogy a másikkal a meglévõnél még bizalmasabb kapcsolatot is létesíthetnénk, ha õ is úgy akarja. Minden mélyebb érzelem fontos alapfeltétele a kölcsönös rokonszenv, a szimpátia.



A tisztelet is egyfajta magasabb fokú ‘szeretet-érzés’, amely egy olyan személyiséghez kötõdik, akinek a belsõ tulajdonságait (kultúráltságát, mûveltségét, kifinomult szellemiségét, intelligenciáját, bölcsességét, toleranciáját, vidámságát, emberiességét, nyitottságát, lelkiségét, stb.) mi is szívesen hordoznánk magunkban. Ugyanakkor a tisztelet afféle ‘pozitív alárendeltséget’ is keletkeztet a tisztelt, tiszteletre méltó lény iránt; ami általában meggátolja, hogy barátság vagy szerelem legyen belõle. Ezért van, hogy tiszteletet általában feljebbvalóink (tanáraink, szüleink, nevelõink, feletteseink; és korosabb, nagy élettapasztalatú embertársaink) iránt érzünk, - bár a barátunkat és a szerelmünket is ‘tiszteljük’, de hozzájuk más, sokkal erõsebb érzelem fûz minket...



A szeretet (amelynek a törvényérõl a jelen tanulmány szól), amint az elõzõekben meghatároztuk: a legszentebb emberi érzés, mely Istentõl kapott ajándék, amolyan ‘egyetemes iránytû’, hogy ne tévesszük szem elõl az örökkévalósághoz vezetõ utat a gyûlölet sûrû sötét erdejében se’, amilyen a földi élet. A szívünk mindig megsúgja, merre menjünk; aki a szívére hallgat, nem tévedhet, s ha mégis, könnyen visszatalál a szeretet útjára, amely mindennél szorosabban egymáshoz, s Istenhez köt mindannyiunkat, alapvetõen jóakaratú, de gyarló embereket.



A szerelemrõl, mely az ember ember iránti szeretet-érzésének csúcsa; eddig részletesen nem beszéltünk. Az átlagember úgy beszél, és úgy is gondolkozik illetve cselekszik a szerelemmel ‘kapcsolatban’, mintha afféle könnyen tovaillanó csalfa érzelmi lidércfény lenne-lehetne csak, amire nem lehet egy tartós párkapcsolatot, vagy pláne egy életutat fel-építeni. Az igazi érzelmi fundamentum - mondják! - az a kölcsönös tisztelet, ami a szerelem, a testi vonzalom elmúltával is összetartja az egyébként idõsödõ házas-feleket. Lehet, hogy a csak földi célzatú pár-kapcsolat ilyen, lehet, hogy nem; - magam a szerelmet mindenesetre egészen másként, transzcendentális dimenzióban is értelmezem. Mivel az ember test és lélek (üdvözülés elõtti állapotában persze egyáltalán nem harmonikus!) egysége; semmi szégyellni valónk nincs a testünk szerelmi vonzalmait illetõen, - mi több, nyilvánvaló, hogy a testi vágy (a közelség, az érintés, a simogatás, az ölelés, az összefonódás és az egyesülés) kiélésének élvezete üdvözülés után sem maradhat el. Az én mennyországomban tehát a szexualitás se nem a szaporodás, se nem a bûnös tévelygés (élvhajhászás) ‘nélkülözhetetlen kelléke’, hanem az Isten által egybekötött test és lélek emberpár természetes szeretõ meg-nyilvánulása, melynek az örökkévalóságban újra kitüntetett szerep jut. „Amit Isten egybekötött; - ember ne válassza széjjel.”, mondja az Úr, és magától értetõdik, hogy a szeretõ szíveket-lelkeket - ha amúgysem akarják -, maga az Úr sem fogja széjjel választani. Nagyot tévednek azok, akik az üdvözülést, a test feltámadása utáni mennyországi életet amolyan individuális hozsannázásként képzelik el! A páros élet, s vele a testi-lelki szerelem a Mennyországban is folytatódik... Következik is ebbõl, hogy a földi életben végleg egymásra talált emberpárok együtt üdvözülnek. Akik annyira szerették egymást a Földön (is), hogy soha nem akarnak különválni, azok együtt nyerik el az örök boldogságot.




18. Utószóként: zárszó, a szeretet (világ)egyetemességérõl



Teilhard de Chardin jezsuita atya az élet (vele a teljes anyagi evolúció) lényegét az anyagba rejtett isteni radiális energia, a zseniális teremtés (mely, mint grandiózus terv a szükségszerû és öröklõdõ véletlenekre épül!) automatikus beteljesedéseként fogja fel és értelmezi, amelynek a hajtóereje, a motorja egy a rendszeren kívülrõl érkezõ (azt kívülrõl besugárzó) energia, az isteni szeretet. Mindezekrõl így ír, különbözõ mûveiben:



„Igen, Istenem, hiszek: s azért hiszek még boldogabban, mert nem megnyugtatásomról, hanem a beteljesülésemrõl van szó. (...) Krisztus felé igyekszik minden létezõ. Ámde minden létezõ egyúttal az egész Kozmosz részközpontja is, melynek szövétnekébõl táplálkozik, miközben az egyedre épül. Ebben az összetartozóságban, melybõl nem marad ki semmi, megrendül az egész Természet a megszentelt ostya sugárzásától. Egyetlen atom, bármily parányi vagy ártalmas legyen, nem maradhat ki Jézus beteljesülésében való részvételbõl; akár húzódozik tõle, akár reagál rá. Mert valami minden részbõl, minden mozgásból szerepel Jézus Krisztus teljes Valóságában. Recseg-ropog a Világegyetem - amilyen mértékben megszületik s nõ Krisztus Valósága, olyan mértékben hasad meg minden atomjában a világ. Az annyira áhított Megtestesülés éppoly’ félelmetes folyamat, mint a Teremtés, amelyet megvált, s amelyen uralkodik; - Vérrel történik. (...) Élet és Halál, egység és sokféleség, elemi rész és teljesség, bírás és keresés, lét és jövõ... íme, a Világ és Krisztus Beteljesedése. Csak a bûn van belõle kizárva. De miután az elkárhozott sem semmisül meg, ki tudja, milyen titokzatos kiegészítése Krisztus Testének a halhatatlan Selejt? (...) A kenyérben, melybe beleoltottad minden fejlõdés csíráját, felismerem a jövõ elvét és titkát, melyet tartogatsz számomra. (...) Aki a Földet megnövelõ erõkbe rejtezett Jézus szenvedélyesen szereti, azt a Föld anyai gyöngédséggel óriás karjába veszi; megmutatja neki Isten arcát. (...)” Most még konkrétebben a szeretetrõl, így ír:


„... A Szeretet a legegyetemesebb, leghatalmasabb és leg-titokzatosabb kozmikus erõ. (...) A szeretetet látszólag mellõzik a tudományban, üzleti életben, a közösségekben, - noha titokban mindenütt ott van. Noha végtelen, minden-ütt jelenvaló és mindig független; úgy tûnik, reménytelenül felhagytunk azzal, hogy megértsük és kihasználjuk ezt a zabolátlan erõt. Szabadjára engedjük mindenütt (érezzük is) civilizációnkban, csupán azt várjuk tõle, szórakoztasson vagy legfeljebb ne ártson... Lehetséges-e valóban, hogy az Emberiség fennmaradjon és növekedjék; - anélkül, hogy õszintén feltenné magának a kérdést, mi igazságot és energiát pazarol el a szeretet kimondhatatlan erejében? (...) A szeretet nem egyéb-e lényegileg, mint a Világegyetem ki-alakulóban lévõ Centrumának a vonzása, a tudattal bíró elemekre? Nem a Nagy Egyesülés hívó szava-e, melynek a megvalósítása a Természet egyetlen folyamatban lévõ ügye? ... E föltevéssel, hogy a Szeretet (a pszichológiai kutatások eredményei szerint is) eredendõ és egyetemes lelki energia, nem tisztázódik-e minden körülöttünk, s az értelmünk elõtt és cselekedeteinkben? - Kutathatjuk azt, hogy megalkossuk a Világ történetét valahogy külsõleg, megfigyelve, hogyan mennek végbe az atomok, molekulák és sejtek kombinációi. De ennél még eredményesebben is végezhetjük ezt a munkát belülrõl nézve, nyomon követve a fokról fokra beteljesedett folyamatokat, a spontán tudat által egymásután átlépett szakaszokat. Hogy azonban a legkifejezõbben s a legmélyebben igaz módon tárjuk fel az egyetemes fejlõdés történetét, fel kell vázolnunk a Szeretet fejlõdését. Primitív formájában, az épp’ csak individualizált Életben, a Szeretetet még alig lehet megkülönböztetni a molekuláris erõtõl: azt lehetne hinni, csak kémiai folyamat, protoplazma-reakció. Aztán lassan-lassan kibontakozik, de még sokáig nem több az egyszerû szaporodási funkciónál.



Csupán az Emberréválás nyilvánítja ki végre kizárólag az erejének a titkát és sokféle értelmét. A ‘hominizált’ Szeretet különbözik minden más szeretettõl, mert forró és átható fényének skálája csodálatosan feldúsult. Már nem csupán a fizikai megtermékenyítést célzó kizárólagos, idõszaki vonzás; inkább a szellemi, mint a testi érintkezés korlátlan és szüntelen lehetõsége: a lélek finom árnyalataiban meg-számlálhatatlan érzékeny csáp keresi egymást; érzékeny és egymást kölcsönösen nemesítõ vonzás, melyben a faj-fenntartás gondja fokozatosan eltûnik, sokkal hatalmasabb mámorban, hogy ketten együtt beteljesítsék a Világot. - A nõn keresztül valójában a Világegyetem tart az Ember felé. A kérdés csupán az (s ez létfontosságú a Föld számára...), hogy felismerjék egymást. Ha az Ember nem ismeri fel a szeretetének valódi természetét, igazi tárgyát, az jóvá-tehetetlen és mély zavart okoz. Elkeseredésében, hogy a Mindenségnek szóló szenvedélyét túlságosan kis ügyekre pazarolja; számszerûleg és ténylegesen megsokszorozza tapasztalatait, - alapvetõ egyensúlytalansága tovább nõ. Hiábavaló kísérlet mind - annak a szemében, aki látja az ember felbecsülhetetlen ‘spirituális erejének’ az értékét -, döbbenetes pazarlás. De hagyjunk fel az érzelmeskedéssel és a megbotránkozással. Nézzük a biológus vagy a mérnök szemével józanul nagyvárosaink ízzó légkörét esténkint. Ott - egyébként mindenütt - a Föld állandóan pazarolja leg-csodálatosabb energiáját. A Föld ‘szabadon’ lángol. Mit gondolunk, vajon mennyi energia vész kárba, egyetlen éj alatt, a Föld Szellemébõl? ... Lássa meg az Ember ezzel szemben azt az egyetemes Valóságot, mely szellemileg át-süt a testen. Akkor majd észreveszi, miért élt vele vissza s rontotta meg azt a képességét, hogy szeressen. A Nõ a férfi számára egyet jelent a Világ vonzóerejével és annak mintegy jelképe. A Világot csak úgy tudja birtokba venni, ha hozzánõ a Világhoz. S miután a Világ mind nagyobb, s befejezetlenül áll elõttünk (!!), - az Ember szerelméért egy-részt a Világegyetem korlátlan meghódításáért, másrészt saját beteljesüléséért küzd. Ilyen értelemben a Férfi csak a beteljesedett egyetemes Egyesülésben érheti el a Nõt. - A Szeretet az energia szent edénye; - mintegy a szellemi fejlõdés vérkeringése: íme, itt nyilvánul meg elsõsorban a Föld értelme.” (Az idézet ‘A Föld Szelleme’ címû mûbõl való.) „Hogy a szexualitásnak kezdetben nem volt más funkciója, mint a fajfenntartás - mindaddig, míg meg nem született az Emberben a személyiség -; nem kétséges. (...) A férfi és a nõ a gyermekért van - még mindig és még sokáig, ameddig a földi élet el nem éri teljes érettségét. De azon túl egyre inkább van a férfi és a nõ egymásért, mindörökre. (...) Ha a férfi és a nõ fõleg a gyermekért volnának, akkor a szeretet szerepének, erejének olyan mértékben kellene csökkennie, amilyen mértékben kiteljesül az emberi egyéniség, s ahogy a népsûrûség különben is a teljességi fokához közeledik Földünkön. Ha azonban a férfi és a nõ inkább egymásért vannak, be kell látnunk, - minél emberibbé válnak, annál jobban érzik épp ezért annak szükségességét, hogy tovább közeledjenek egymáshoz. (...) Az egyénnél a Fejlõdés nem torpan meg; hanem folytatódik a mind tökéletesebb köz-pontosodás felé, mikoris az egyesülésben megleli utólagos differenciáltságát. (...) A Világegyetem láncszeme az egyén, a gondolkodó egyén. (...) Itt jelentkezik teljes egészében a szexualitás kozmikus szerepe. (...) A Szeretet, a teremtõ egyesülés általános szabálya szerint, a két egymáshoz közeledõ lény szellemi differenciálódására szolgál. Egyik sem semmisítheti meg a másikat, - még kevésbé veszhet el a kettõ csupán a fizikai birtoklás gyönyörében, mely a többesbe való visszazuhanást s így a megsemmisülésbe való visszatérést jelentené. De ez sehol máshol nem tûnik ki olyan világosan, mint a Szellem s az Anyag viszonyában.



A Szeretet vakmerõ hódítás. (...) A Szeretet ellen elkövetett hibák súlyossága nem abból áll, hogy megsértünk valami-féle szemérmességet vagy nem tudom miféle erényt. Abból áll, hogy nemtörõdömségbõl vagy gyönyörbõl elprédáljuk a Világegyetem megszemélyesedésének erõtartalékait. Ez a pazarlás magyarázza meg ‘a tisztátlanság’ zavarait. (...) A Szeretet a másik Világmindenség küszöbe. (...) Az eddig megismert megnyilvánulásain túl is; - a fény felragyog a szivárvány minden árnyalatában. A sötétebb indulatok ránk gyakorolt varázsossága ellenére, a fény kizárólag ‘az ultra’ színek irányában terjed. A láthatatlanban s mintegy anyag-talan régiókban (Chardin talán a fénysebességet meghaladó szökési sebességû galaxisokon túli dimenziókra gondol?!) vár ránk az egyesülésbe való igazi beavatás. Mert a mélység is, amit az anyagnak tulajdonítunk, nem egyéb, mint a Szellem csúcsairól visszaverõdõ fény. (...) Jelenleg a fajfenntartás szükségletére, fontosságára terjed ki a testek egyesülése. Szellemi jellegét majd a benne szunnyadó magasabbrendû egyesülés adja meg, melyet elõbb elõkészít. A Szeretet a Nooszférában egy különleges ‘halmazállapot-változáson’ fog keresztülmenni. S ebben az új irányban történik majd meg az Emberiség kollektív belemerülése Istenbe. (...) A Szeretet - éppen úgy, amint a gondolat - elemi erõvel növekszik a Nooszférában. (...) ... Arra a meggyõzõdésre jutottunk, hogy a Világ alkotóelemei is személyesebbekké válnak bennünk és körülöttünk, hogy elérjék az egyesülés végcélját, mely magában véve is személyes: ugyanannyira, hogy a Világ lényeges energiája ebbõl az egyesítõ vég-célból sugárzik ki, de végül is efelé a Végcél felé hat vissza - energia, amely megmozgatja a kozmikus tömeget, majd kiemelkedik abból, hogy megalkossa a Nooszférát. Milyen nevet adhatunk e hatóerõnek? Egyetlen nevet: szeretet. (...)



A szeretet nem úgy járja át a Világegyetemet, mint a szét-folyó olaj, mely frissíti a színeket. Nem köti össze valami-féle közös áttetszõségben, élményeink homályosságát. Valóságos szintézis ez, mely ott munkálkodik valamennyi képességünkben. (...) ‘Szeressétek egymást!’ - Ezek a szavak kétezer évvel ezelõtt hangzottak el. Ma újból, ámde egész más hangsúllyal csengenek fülünkbe. Évszázadokon keresztül úgy beszéltek nekünk a szeretetrõl, továbbá a testvériségrõl, mint valami erkölcskódex törvényeirõl vagy olyan gyakorlati módszerrõl, mellyel csökkenteni lehet a súrlódásokat és a földi élet kínjait. Mióta kinyilatkoztatta magát szellemünknek egyfelõl a Nooszféra, másfelõl fenn-maradásának létfontossága; - a hang parancsolóbbá vált. Nemcsak azt mondja: ‘Szeressétek egymást!’, - hanem még hozzáteszi: ‘Szeressétek egymást, vagy elvesztek!’. (...) El-érkeztünk az emberi fejlõdés döntõ pontjához, ahonnan csak a közös szenvedély, az ‘együttmûködés’ (konspiráció) irányában haladhatunk tovább. (...) „A szeretet energia; azaz egyik lény vonzódása a másikhoz. A szeretet a maga biológiai valóságában nem speciálisan saját tulajdonsága az embernek. Általános vonása az egész Életnek, - s mint ilyen, különféle változatokban és fokozatokban ott szerepel egymásután a szerves anyag minden formájában. Hozzánk közelálló Emlõsöknél könnyen felismertük különbözõ meg-nyilatkozásait: a nemi szenvedélyt, az atyai vagy az anyai ösztönt, a társadalmi összetartást, stb. Lejjebb s távolabb az Élet Fáján, - az analógiák nem ilyen tiszták. Majdnem észrevétlenek. De éppen idevág, amit a ‘Dolgok Belsejérõl’ mondtam. Kétségtelen, hogy ha bármilyen csökevényes állapotban, de már eredendõen is nem létezne bizonyos egyesülésre irányuló belsõ hajlam már a molekuláknál, - fizikailag lehetetlen lenne, hogy a szerelem feljebb, a mi szintünkön, emberré vált állapotunkban, jelentkezzék. Mi-után bizonyossággal megállapíthatjuk ezen a fokon; - fel kell tételeznünk a jelenlétét, ha primitív fokban is, minden létezõben. És valóban: mindenütt ott látva magunk körül a tudatok növekvõ összeolvadását; észlelhetjük, hogy sehol sem hiányzik. (...) A szerelem erõiben a Világ elkülönült részei megkeresik egymást, hogy célt érjen a Világ. (...) A szeretet minden árnyalatával, semmi más és semmivel sem kevesebb, mint a Világegyetem önnön pszichikai Konver-genciájának többé-kevésbé közvetlen jelenléte az egyének szívében. Íme, ha nem tévedek, ez az a fénysugár, amely segíthet, hogy világosabban lássunk magunk körül. (...)



Gyakran azt hittük, hogy kimerítettük a Szeretet különbözõ, természetes formáit; - a férfinek az asszony, a gyermekei, a barátai s még bizonyos értelemben a hazája iránt érzett fogalmakkal. Ámde errõl a listáról éppen a legalapvetõbb szenvedély hiányzik: az, ami a magára záruló Világegyetem szorításában, egymáshoz hajtja a részeket az Egészben. A kozmikus vonzás, - és ennek következtében, a kozmikus irány. Az egyetemes szeretet nemcsupán pszichológiailag lehetséges, hanem ez az egyedüli és végsõ mód, mellyel szerethetünk. Most, hogy ezt megállapítottuk, hogyan is magyarázható, hogy látszólag mindig s egyre inkább csak a növekvõ gyûlöletet és taszítást látjuk magunk körül? Ha belülrõl mégis ilyen hatalmas indulat hajt az egyesülésre bennünket; mire vár, hogy cselekedjék? Egész egyszerûen arra, hogy legyõzve a ‘személytelenség’ megbénító rög-eszméjét; - elfogadjuk valamilyen Szeretõ és Szeretetre-méltó Lénynek a létezését, valóságát, fölöttünk a Világ csúcsán.”






Tartalomjegyzék




A szeretet törvénye




1. Bevezetés a szeretet törvényéhez 4


2. Bizalmatlanság, averzió, utálat és gyûlölet 7


3. A másik ember birtoklásának vágya és a féltékenység 12


4. Létezhet-e gyûlölet és szeretet egy irányban, együtt? 18


5. Mit jelent a másik, a másság elfogadása, a tolerancia? 19


6. Meddig terjedhet a tolerancia, a másik ember megtûrése? 20


7. Mit szeressünk jobban: a másik embert, vagy az igazságot? 24


8. Szerethetünk-e valakit, miközben mentalitását, bûneit utáljuk? 27


9. Szerethetjük-e tiszta szívbõl az ellenségünket, aki az értékeinkre, 31


a hazánkra, a családtagjainkra, a nemzetünkre, a kultúránkra, a


vagyonunkra, a szeretteinkre és tetejébe még az életünkre is tör?


10. Milyen szeretet, mely feltételeket támaszt a másik érzései iránt? 36


11. Támaszthatjuk-e feltételként igazságunk elfogadtatását? 37


12. Az érdekbõl fakadó érzések s a szeretet alapvetõ különbözõsége 38


13. ‘Túlélheti-e’, aki feltétel nélkül szereti minden felebarátját? 40


14. Életünk feladása, mint a legvégsõ szeretet-áldozat 44


15. Lehet-e a szeretetnek határa, egysége, kvantuma, mértéke? 50


16. A gyûlölet-hierarchia lépcsõi: elitek milliárdokkal szemben 51


17. Tûrés, bizalom, rokonszenv, tisztelet, szeretet, szerelem, mint az 57


emberi ‘szeretet’ emelkedõ lépcsõfokai


18. Utószóként: zárszó a szeretet (világ)egyetemességérõl 60

Bedõ György igazgató úrnak!


KAIROSZ Könyvkiadó



Ismertetés a könyv írójáról



Czike László 54 éves okleveles közgazda. Budapesten született, - hat gyermek édesapja. Ma Vácon él. Diplomáját a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ipari karán védte meg 1977-ben, vállalati stratégiából. Harminc éves gazdasági vezetõi gyakorlattal rendelkezik; tapasztalatait a rendszerváltás elõtt még országos szocialista állami nagyvállalatoknál (Magyar Posta, Magyar Államvasutak, ÁFOR, Hungarocamion, stb.), - 1990. után pedig mint privatizációs tanácsadó szerezte. 1995. óta menedzsment (üzleti) tanácsadással, valamint szakmai tanulmányok írásával is foglalkozik.



1996-tól több nagyvállalat vezetõi tanácsadója (Antenna Hungária Rt., BKV Rt., stb.); 1997-ben pedig Peták István elnök fõtanácsadója a Magyar Televízió Rt.-ben.



Politikai, politológiai, globális közgazdasági tanulmányok, elemzések és esszék, Biblia-magyarázatok, pamfletek írásával és egyéb publicisztikával 1996. óta foglalkozik; rövidebb-hosszabb terjedelmû cikkei többek között: a Demokratában, az Új Idõkben, az Új Magyarországban, a Magyar Nemzetben, a Leleplezõben, a Nemzetõrben, a KAPU-ban és a Szövetségben láttak napvilágot, illetve jelennek meg a mai napig is. A Magyar Televízióról 1999-ben írott könyv-kézirata („A pokol legmélyebb bugyra”) kiadását eddig egyetlen kiadó sem vállalta. Eddig két könyve jelent meg: „Nexusban a Co-Nexussal” (2001.) a Válasz Könyvkiadónál, valamint a „Magyarország privatizációja” (2003.) a KAPU-nál.



Vác, 2004. augusztus





Ismertetés a könyvrõl




A könyv mottója idézet az újszövetségi evangéliumból:



„Óvakodjatok hamis prófétáktól! „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek! Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentõl valók-e, mert sok hamis próféta lépett föl a világban. Az Istentõl való lélek errõl ismerhetõ föl: Minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentõl van. Minden olyan lélek viszont, amely nem vallja Jézust, nem Istentõl való. Ez az antikrisztus szelleme, akirõl hallottátok, hogy eljön, sõt már a világban is van. Ti Istentõl vagytok, gyermekeim, és gyõzedelmeskedtetek azon. Hiszen, ha bennetek van, hatalmasabb, mint az, aki a világban van. Azok e világból valók, azért is beszélnek e világról, és a világ hallgat rájuk. Mi Istentõl vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki viszont nem az Istentõl való, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg az igazság szellemét a hamisság szellemétõl.” (1 Jn.4, 1-6.)