Czike László

A világállam gyarmati kasztrendszere

Megígértem, így hát megtartom.

A már megszûnt Hunnia 117. számának 60. oldalán (középsõ hasáb) meg-ígértem olvasóimnak (1999. augusztus 25.), hogy valamelyik következõ írásomban bemutatom majd a világállam gyarmati kasztrendszerének kontra-szelektív mûködését. Ám elõbb fohászkodjunk, - együtt...!

Pogány ima a rózsához, a hallgatás virágához. Minden titkok tudójához.

Vadrózsa. Rózsabokor. Rózsakereszt. A rózsa közössége.

Fordítsd lefelé a rózsa hármas levelét, s képzeletben ültesd rá középen, a levélszár folytatásaként kinövõ rózsavirág nyíló kelyhét, bimbóját.

Rózsa a kereszten. Rózsakereszt.

A Világállam rendkívül kötött, merev, pragmatikusan felépített struktúra.

Álmoknak, illúzióknak, véletleneknek, szabad választásoknak, spontán történéseknek nincsen helyük benne. Abból csak baj származhatna!

Sok a látszólagos - helyi, területi és funkcionális - központ, ám valódi csak egyetlen-egy létezik. Az informális központi hatalom innen irányítja a világot.

A hatalom paranoid-skizofrén megosztottságot mutat, - egy formális, hamis szervezettség fedi el az igazi lényeget, hogy az titokban uralkodhassék.

Az egyszerû világpolgár számára - éljen bárhol is ezen a Földön! - létezik egyfajta mesterségesen generált virtuális valóság, amely a jól megszokott, hagyományos elemekbõl építkezik, és alkotja az operett színes díszletét.

Eszerint vannak eltérõ népek, önrendelkezõ nemzetek, éles országhatárok, független államok, alkalmi szövetségek, katonai tömbök, érdekközösségek.

Azonosulások, összefogások, torzsalkodások és konfliktusok. Mozgások, viszonyulások minden célirányultság nélkül, - ami az önálló élet szelekciója.

Ám mindez csupán egyszerû kirakat: a hatalom elfedésének technikája.

A hatalom paranoid-skizofrén, mert az általa módszeresen történetileg kiépített kettõsség a forradalomtól való mániákus félelem következménye.

A hatalom azt gondolja, hogy valós struktúrájának, felépítésének megismerése õrületbe, tömeghisztériába - forradalomba, sõt: világforradalomba! - kergetné a népeket, a szelíd világpolgárok milliárdjait, ami önmagában vég-veszélyt jelentene a végletekig központosított világhatalom számára. Senki nem ismerheti a teljes igazságot, csupán a megegyezéses szertartások rendje szerint beavatottak köre, akik esetében már semmilyen véletlentõl, spontán/ellenõrizetlen cselekménytõl nem kell tartani. Fokok egy létrán.

A hatalmat birtoklók üldözési mániája egészen odáig fajul, hogy a teljes biztonság érdekében mesterséges tudathasadást idéznek elõ a nemzetben, a népek között, a társadalomban, a kultúrában, és magában a hatalomban, a napi politikában is, csak azért, hogy a fonál mindkét végét egy kézben tart-hassák. A mesterségesen gerjesztett ellentétek mindkét oldalán a skizofrén hatalom áll, így minden ütközés és megoldódásuk is eleve álszent és hamis.

Lényegében soha semmilyen probléma nem oldódik meg, de az uralkodó elit már annyira pökhendi és szemtelen, hogy a valós problémák nem is ér-deklik. A hatalom mûködése merõ öncél, amihez a társadalom statisztál.

A virtuális hatalmi struktúra letéteményesei, megjelenítõi a politikai pártok.

Nem véletlen, hogy a Központi Világállam minden alárendelt országban az ún. kétpólusú (váltó-)pártrendszer kialakulását forszírozza, preferálja és finanszírozza (!), mert ez a szisztéma tartható a legkönnyebben informális ellenõrzés alatt, vagyis az adott célok elérésének ez a leghatékonyabb és egyben a legolcsóbb módja. A világhatalom legkiforrottabb országaiban már csak ún. szociáldemokrata, liberális és/vagy kereszténydemokrata pártok léteznek; ezek, vagy ezek koalíciói váltják egymást a mindenkori hatalomban. Ezek a pártok ma már nyomokban sem nemzetiek, nem is szocialisták; nem keresztények, és nem is demokraták. Még csak nem is liberálisak! Az egyszerû választópolgár azt hiszi, hogy merõben különbözõ eszmei vonulatok, ellentétes érdekek, gyökeresen eltérõ értékrendek képviselõire szavaz, pedig csak szemfényvesztés az egész. A világhatalom ül minden pártban, - a komisszárok kacagányán minden szent eszme csak cifra díszítés. Alapvetõ kérdésekben mindig egyetértenek, így közöttük lényegi különbségek nincsenek. A legfõbb közös feladat: a spontán elemek kizárása, illetve a veszélyes, öntörvényû személyek kirekesztése a hatalomból. Ezért van az, hogy a legkülönbözõbb politikai pártok egyformán valóságos gyûjtõhelyei a tehetségtelen, törtetõ, hazug, jellemtelen, agresszív, gátlástalan embereknek, akik mind a melegvíz feltalálóinak képzelik önmagukat és pártjaikat.

Ne felejtsük: a legfõbb öncél a spontán társadalmi mozgások, végsõ soron a forradalom elkerülése, mert a revolúciótól a hatalom úgy fél, mint ördög a tömjénfüsttõl. A megelõzõ századokban is létezett már a világhatalom, csak persze kezdetleges formában. Akkoriban a forradalmakat úgy igyekeztek elkerülni, hogy maguk gerjesztették azokat, vagy álltak gyorsan az élükre.

Ma már - hála a háttérhatalom szorgos dezinformáló és dezorganizáló erõ-feszítéseinek - forradalmak még csíra formájában sem szervezõdnek, az emberek a legfejlettebb országokban valósággal tobzódnak a coca-cola, a fanta, a bunji-jumping, a videó-pornó, a windsurf, a gruppen-sex és a rap-zene örömeiben; nem küzdenek, nem szenvednek és nem szaporodnak, - nincsenek generális problémáik, melyeket csak forradalom oldhatna meg.

A fejletlen országokat pedig kíméletlenül gyarmatosítják, hogy azokban is bevezethessék a liberális demokráciát, minden rendszerek legjobbikát.

A gyarmatokon a hazugságok azonban - mint csata után a hullahegyek - még temetetlenül hevernek, minden ellentmondás kiélezett, nehéz hinni a méregdrága örömökben, miközben a villanyszámlák mind kifizetetlenek.

A gyarmatokon a világhatalom helyzete még labilis, a helyzet veszélyes.

A Világállam társadalmi tagozódása egyfajta kasztrendszer, amelynek a fedõneve liberális, polgári, parlamenti demokrácia. A kulcsszavak valós jelentése a következõ: liberális = anarchisztikus, polgári = semmilyen, parlamenti = ingyencirkusz, demokrácia = a világkommunista kozmopolita elit diktatúrája. Az egyes kasztok, rétegek a hatalmi hierarchia mentén fentrõl lefelé haladva: (1) betolakodók (2) beavatottak (3) tanácsadók (4) kollaboráns elit (5) levajazottak (6) kamatpolgárok (7) rabszolgák (8) csepûrágók (9) kitaszítottak. Elõfordulnak természetesen hibrid-egyedek is.

· Betolakodók. Õk a tulajdonképpeni gyarmatosítók, a világállam képviselõi, a világhatalom komisszárjai, akiknek a feladata, hogy afféle elõõrs-ként érkezve, igyekezzenek mielõbb anyaországi infrastruktúrát teremteni a meghódított területen, fogadókésszé téve azt a derékhad számára.

· Beavatottak. Õk a betolakodók elsõ gyarmati kapcsolatai, szálláscsinálói, - a gyarmatosított nemzet azon vezetõi, diplomásai, közismert személyiségei, akiket már elõzetesen módszeresen, kifejezetten erre képeztek ki, angol vagy amerikai egyetemeken. Feladatuk az érkezõk fogadása.

· Tanácsadók. Õk nem médiumok csupán; sõt, szellemileg felette is állnak mind a betolakodóknak, mind a beavatottaknak. Nem egyszerûen tudják a kötelességüket, hanem aktívan szervezik és generálják a viszonyok fejlesztését, mintegy összekötõ/közvetítõ: interface-szerepet töltenek be a világhatalmi hódítók és a honi politikai/kulturális elit kommunikációjában. Tanácsaikkal megakadályozzák jelentõs nézeteltérések keletkezését.

· Kollaboráns elit. A világhódító betolakodók megveszik, megvesztegetik a gyarmati nemzet megvásárolható értelmiségijeit, vezetõit, menedzsereit, állami és hatósági alkalmazottait, tisztségviselõit; akik a kenõpénzek következtében zsarolhatóvá válnak, így gátlástalanul kiszolgálják uraikat. A világállam komisszárjai tudatosan a bennszülött értelmiséggel végezte-tik el a piszkos munkát: a legmegbízhatóbb zsoldos a honi hazaáruló. Míg a beavatott tanácsadók mûködése önkéntes és szakrális mélységû, a megvezetett beavatottak pedig egyszerû médiumok csupán, addig a kollaboráns elit tagjai jólétük biztosításáért a becsületüket adják el.

· Levajazottak. Egyszerû és középszerû gyarmati polgárok, akik alacsony képzettségük folytán nem jut(hat)nak el a betolakodók tevékenységéhez kapcsolódó aktív kollaborációig, noha szívesen részt vennének minden konspirációban. Tekintve, hogy önállóan képtelenek megállni a saját lábukon - egyéni vállalkozásra alkalmatlanok -, a legmegalázóbb küldetéseket sem utasít(hat)ják vissza. Dollárért a családjukat is képesek (f)eladni. Minden új gyarmaton óriási gondot jelent a levajazottak milliós tömege.

· Kamatpolgárok. Szerencsés személyek, akik valamilyen korábbi lopott vagyon, készpénztõke, örökség vagy nyeremény áldásai következtében nem kényszerülnek semmilyen effektív munkavégzésre, de hazaárulásra, illetõleg egyéb gyarló aljasságra sem saját megélhetésük érdekében. Ezek a személyek - nincsenek sokan - bankbetéteik kamataiból élnek.

· Rabszolgák. A világállami gyarmatosítás, a betolakodók elsõdleges cél-ja a meghódított ország használhatatlan infrastruktúrájának; termelési és elosztási-, hagyományos társadalmi, politikai és kulturális viszonyainak mielõbbi, gyökeres szétverése, - a globális struktúra megalapozása céljából. Miként a nemzeti polgárosodás megkövetelte a parasztok tömeges elûzését a földjeikrõl, úgy a globális polgárosodás (kozmopolitizmus) alapfeltétele a bennszülöttek valamennyi munkahelyének és társadalmi önvédelmi szervezeteinek totális felszámolása. A módszeres pusztítás közvetlen eredménye, hogy az állami alkalmazottakat megtizedelve elbocsátják; a mezõgazdasági kistermelõk, az iparosok és a kisvállalkozók tömegesen mennek tönkre, így - munkahely és vagyon nélkül - mindenki munkanélkülivé/kényszervállalkozóvá: potenciális rabszolgává válik. A rabszolga nincstelenek aránya a népességben folyamatosan nõ, ami eleve ellehetetleníti a populáció szaporodását, számbeli újratermelését.

· Csepûrágók. A gyarmatosítás elõrehaladásának alapvetõ trendje, hogy a leigázott bennszülött társadalom ténylegesen kettéhasad: elfogadott és el nem fogadott - legitim és illegitim - lakosság részre. A levajazottak és a kamatpolgárok egyre szélesebb tömegei is rabszolgává válnak, - elõbb-utóbb minden bennszülöttre rabszolgasors vár! De a rabszolgák is lejjebb csúsznak, hiszen egy tízmilliós országban nincs szükség több-millió rabszolgára! Milliós tömegek képtelenek megtermelni még a saját létfenntartásuk minimális költségeit is, mert a betolakodók számára már a rabszolgák puszta éhbér-foglalkoztatása is terhes. Az öreg, hajléktalan, betegségektõl kínzott, nincstelenül nyomorgó, effektíve éhezõ milliós tömegek eltartását sem az állam, sem a hódítók nem vállalják. Természetes halállal kihal, elfogy a népesség, - átadva helyét a világhódítóknak.

· Kitaszítottak. Erejük teljében lévõ, sokszor magasan képzett, erõsen kreatív személyiségek, akik szembefordultak a világhódítók hatalmával, nem váltak sem beavatottá, sem tanácsadóvá, sem kollaboránssá, sem levajazottá, - de nem vállalták a rabszolga/csepûrágó sorsot sem. Renitens értelmiségiek, akik kimúlasztása evidens világállami érdek. De van a kitaszítottságnak különös, tömeges, etnikai válfaja is! Egyes etnikumokkal a világállam egyszerûen nem tud mit kezdeni.

A Világállam paranoid-skizofrén, önvédelmi mûködési elve: az általános, mindenre kiterjedõ nonkreatívitás és az ezzel járó kontraszelekció. Teheti ezt azért, mert a világ gazdagabbik felén olyan, szinte önfenntartó/ önvezérlõ/önfejlõdõ, kvázi-automatikus termelési és elosztási rendszerek alakultak ki, amelyek rendkívül kisszámú kiválasztott személy minimális konstruktivitása révén is - látszólag hosszútávon is! - mûködõképesek.

Ám ez, a lényegét tekintve spekulatív, harácsoló, semmibõl pénzt teremtõ, valós teljesítményeket már csak alig-alig produkáló/felmutató, parazita társadalmi berendezkedés a gyarmatokra exportálva tökéletes csõdöt mond!

Kizárólag arra lehet alkalmas, hogy mint egy társadalompolitikai támadó fegyver, mint egy ideológiai neutronbomba „effektív vérontás nélkül” ürít-se ki a gyarmati földterületeket a betolakodó angolszász hódítók számára.

Valamikor régen a Római Birodalom - ugyanilyen okokból omlott össze. Legbensõ mûködési elve a provinciákban használhatatlannak bizonyult.

Rómát a túlhajtott expanzió, a mértéktelen gyarmatosítás tette tönkre.

Az éhenhaló bennszülött tömegek holttesteinek szalonképes/humánus eltüntetésére a liberális demokrácia nem rendelkezik elfogadott módszerrel.

Testvéreim! Ne higgyetek a rózsakereszt pogány varázslatainak!

A kereszt egyedül Isten bárányának áldozati jelképe, aki feltámadott.

Aki eljön; - ítélni, eleveneket és holtakat.

Vác, 2000. március 17.

Czike László